Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-04 / 34. szám, vasárnap

Terrorper Görögországban Chania — Egy krétai hadbíróság pénteken ítéletet hirdetett egy újabb ellenállási perben. Az öttagú katonai bíróság 35 vádlott közül 10-et sújtott különböző Időtartamú börtönbüntetéssel. Tíz évre Ítélte loa.nnid.eszt, a betiltott Centrum Ünió Párt ifjúsági szervezetének volt főtitkárát. Azzal vádolták, hogy két földalatti mozgalom élén állt. Egy újságírót négy évre ítéltek. A többi ítéletet hat hónaptól 3 hónapig terjedő időben szabták mag. Néhány vádlottat felmentettek. Athéni jelentések arról számolnak be, hogy a görög katonai Junta folytatja tisztogatásait a hadseregben. Szombaton közölték, hogy a görög hadsereg újabb 46 magas rangú tisztjét nyugdíjazzák, vagy kizárják a hadseregből. Valamennyiüket a király iránti hűséggel vádolják. Pénteken tüntető diákok behatoltak a hamburgi görög konzulátus területére, tranparenselken a következő feliratokkal: „Le a katonai diktatúrával!", „Bonn támogatja a fasizmustl" A rendőrség több tüntetőt letartóztatott. (CTK-MTI) Jarring missziójának kudarca Kairó — Az Al Ahram című tekintélyes kairói napilap Gunnar Jarring közel-keleti ENSZ megbízott békéltető missziójának eredményét kommentálva megállapítja, a svéd diplomata jelentést készül elküldeni a Biztonsági Tanácsnak, amelyben közli, nem tudott semmiféle haladást elérni a közel-keleti rendezés ügyében. A lap szerint Jarring most azt fontolgatja, hogy kérni fogja U Thant főtitkárt, hivfa össze a Biztonsági Tanácsot és az foglalkozzék a békéltető misszió eredménytelenségével. Jarring — mint az Al Ahram megállapítja — ezen a héten dönt „küldetésének sorsáról". Ma már teljesen világos, hogy az arab és az izraeli álláspont homlokegyenest ellentétes. Míg Bírálják a francia kormány gazdaságpolitikáját Párizs — Giscard D'Estaing, a független köztársaságpártiak vezére, az „ötödik köztársaság" híve javaslatot terjesztett elő a francia gazdaság fellendítésére. Statisztikával bizonyította be, hogy 1967-ben a francia népgazdaság nem teljesítette a terv fő mutatóit. A cikkíró elégtelennek tartja azokat az intézkedéseket is, amelyeket legutóbb tett a kormány a gazdaság fellendítésére. A tanulmányban a legszembetűnőbb azonban az, hogy a gaulle-lsta rendszer nagy híve és szövetségese milyen kegyetlenül bírálja a kormány gazdasági politikáját. Voluntarizmussal, koncepció hiányával vádolja a gazdaság Irányítóit és szemükre veti, hogy a távlati tervek készítésénél nem a tudományos elemzésből indulnak ki. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy tehetetlenséggel vádolja az egész kormányt. az arabok változatlanul az izraeli csapatok teljes visszavonulását sürgetik, Izrael határozottan ragaszkodik a közvetlen izraeli—arab tárgyalások követeléséhez — állapítja meg a kairói lap. (MTI) Abba Eban nyilatkozata Jeruzsálem — Abba Eban izraeli külügyminiszter szombaton úgy nyilatkozott, korai lenne eredménytelennek minősíteni Jarring nagykövet békéltető misszióját. Az izraeli rádióban elhangzott nyilatkozatában a külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a Szuezl-csatornán rekedt 15 hajó kiszabadítása csak periferikus témája Jarring megbízatásának. A Biztonsági Tanács határozata értelmében Jarring fő feladata az, hogy elősegítse a megegyezést Izrael és az arab államok között egy állandó béke megteremtésére vonatkozóan. Az Izraeli külügyminiszter szerint Jarring küldetésének sikere, Illetve kudarca attól függ, sikerül-e a szembenálló feleket tárgyalóasztalhoz ültetni. A lengyel népgazdaság eredményei Varsó — A lengyel ipar 1967ben 101,8 százalékra teljesítette a tervet. A nemzeti jövedelem kb. 6. százalékkal emelkedett. A központi statisztikai hivatal adatai szerint kiváló eredményeket ért el a mezőgazdaság ls. A beruházási költségek 1966-hoz viszonyítva 11 százalékkal voltak magasabbak. Jó eredményeket ért el a külkereskedelem is. A gazdasági sikerek lehetővé tették, hogy emeljék a dolgozók fizetését és a nyugdíjakat is. nétiany sctrban A PRENSA LATINA hírügynökség február 3-i jelentése szerint a havannai forradalmi törvényszék Anibal Escalontót frakciós tevékenységéért 15 évi börtönbüntetésre Ítélte. A többi vádlottat két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztéssel sújtotta. PATNABAN Blhár Indiai állam fővárosában február 3-án megkezdte háromnapos ülését az Indiai Kommunista Párt országos tanácsa. Az ülés résztvevői a politikai helyzettel valamint az IKP VIII. kongreszszusa elé terjesztendő határozati javaslattal foglalkoznak. ALI SZALEM BAIOH a Déljemeni Népi Köztársaság honvédelmi minisztere szombaton meglátogatta Andrej Grecsko marsallt, a Szovjetunió honvédelmi miniszterét. ÁPRILIS 20-TÖL május l-ig rendezik meg Brüsszelben a 41. nemzetközi vásárt. A vásáron való részvételét eddig már a Szovjetunió, Bulgária, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, továbbá Anglia és az NSZK jelentette be. BONNBAN február 3-án kezdték meg tárgyalásukat a magyar külkereskedelem és a nyugatnémet külügyminisztérium képviselői a jelenlegi kereskedelmi egyezmény problémáiról. FRANCO RENDŐRSÉGE pénteken a madridi egyetem több diákját őrizetbe vette, hogy megakadályozza kormányellenes tüntetésüket. 600 diák ennek ellenére gyűlést tartott, amelyen pénzt gyűjtöttek bebörtönzött bajtársaik számára és tiltakoztak a rendőrségnek a főiskolákon való jelenléte ellen. DE GAULLE francia elnök február 8-án részt vesz a Minerve tengeralattjáró 52 áldozatának gyászszertartásán. VI. PÁL PÄPA szombaton a Vatikánban fogadta Kurt Georg Kiesinger nyugatnémet kancellárt. A GHANAI KATONAI KORMÁNY vezetője sorra látogatja a francia befolyás alatt álló afrikai országokat. Célja kipuhatolni, hogy ezek az országok hajlandók-e soraikba fogadni Ghánát. A JUGOSZLÁV—BOLGÁR áru csere-forgalom ebben az esztendőben — 1967-hez viszonyítva — 60 százalékkal nőtt. Az egyezmény Jegyzőkönyvét pénteken írták alá Szófiában a két ország megbízottaL 1967 NOVEMBERÉTŐL NagyBritanniában több mint kétezer élelmiszer- és közszükségleti cikk ára emelkedett. „A ghanaiak sokkal szabadabbnak érzik magukat a katonai rezsim alatt, mint Nkrumah kormányzása idefén". Mi több, az őrnagy szerint az 1966 februári „dicsőséges forradalom" (azaz a katonai puccs) új távlatokat és boldogságot hozott a ghánai nép számára. Ezzel szemben mit mondanak a tények? S ezeket a tényeket a ghanal rendszer sajtójából idézem: Az accrai Daily Graphic szerint a ghanai vidék lakossága valósággal retteg a hadseregtől. Ha egy vidéki központban feltűnik egy vagy több katona, az emberek azonnal elhallgatnak és sietve visszavonulnak illő távolságra a katonáktól. Ha egy nyilvános helyen valamiféle vita folyik, egy szál katona megjelenése elegendő ahhoz, hogy elhallgasson a szó, és az arcokra fagyjon a mosoly. Mi ennek a jelenségnek a magyarázata? A lap szerint egyrészt a polgári lakosság hagyományos bizalmatlansága az egyenruhával szemben, másrészt a ghanai katonák viselkedése, akik mivel hatalmon vannak, sok esetben katonás rövidséggel bánnak el „az átkozott civilekkel". Arra, hogy mit Jelent a katonás rövidség, íme néhány példa a ghanai lapokból: Az accrai'repülőtéren szolgálj latot teljesítő tlz katonát le kellett volna váltani, mert megverték a polgári légiforgalmi tár8

8- saság egyik tisztviselőjét, aki 4 kl akart menteni kezeik közül egy taxisofőrt. Hopson K. Hapo~ ba, a kumasi gyalogos brigád 3 tizedese gyilkosság vádjával került bíróság elé. Minden megmagyarázható oik nélkül meggyilkolt egy nőt. Erlc B. Frimpong, a takarodal ezred hadnagya kisebb bűnt követett el: ellopott egy Peugeot kocsit. Egy ideig használta, majd eladta. Az egészet természetesnek vette. Hiszen egy hatalmon lévő hadsereg tisztje ugyebár azt csinálhat, ami neki tetszik. Külö nősen Ghanában. De nem Jobbak a ghanai rendőrség tagjai sem. A közelmúltban emeltek gyilkossági vádat Cape Coast több rendőre ellen, akik halálra vertek egy letartóztatottat. Érthető tehát, hogy a ghanai sajtó egymás után Jelentet meg cikkeket, amelyekben a rezsim vezetői nyomatékosan felhívják a polgári lakosság figyelmét a hadsereggel és a rendőrséggel való baráti együttműködés fontosságára. Kérdés, hogy ezek a cikkek mennyire befolyásolják azokat, akik naponta ki vannak téve a katonai-rendőri rezsim brutalitásának és elnyomásának. A katonai kormány békét, nyugalmat és felvirágzást ígért a ghanai népnek, amikor nem egészen két évvel ezelőtt hatalomra került Ezek az ígéretek üresnek bizonyultak. A katonai kormányzás legfontosabb teljesítménye a Nkrumah alatt megteremtett szocialista vívmányok felszámolása, a bűnözés elterjedése, a törzsi viszályok kiéleződése és a nagyfokú munkanélküliség. Accrában és más ghanai városokban mindennapos Jelenség a munkások tömeges elbocsátása. A katonai puccs óta a legszerényebb becslések szerint is mtntegy 80 000 embert tettek az utcára. Az Accra-Tema Várost Tanács 500 dolgozója azzal tiltakozott az elbocsátás ellen, hogy a városi tanács vezetőire zárta az irodák ajtajait. A komendat cukorgyárból egyik napról a másikra csaknem 2000 munkást bocsátottak el. Az accrai bútorgyár háromszáz munkása az elbocsátó papír kézhez vétele után nem volt hajlandó elhagyni a gyár területét. Az említett esetekben azonnal bevetették a rendőrséget és a katonaságot, s a már elemzett „katonás rövidséggel" oldották meg a problémát. Hasonló gondot okoznak a katonai rezsimnek a diákok, akik már rájöttek, hogy Nkrumah elnök alatt sokkal jobb dolguk volt. Ghanában robbanásig feszült a légkör. A katonai rezsim állandóan halogatja a kormányzás átadását a polgári politikusoknak, mert attól tart, hogy egy most megrendezendő választás esetén Nkrumah hívei jutnának hatalomra. Ujabban 50 000 fontra emelték a Nkrumah fefére kitűzött vérdíf őszszegét. Mindez azonban csak ideig-óráig mentheti meg a katonai rendszert a ketrecbe zárt ghanai oroszlán bosszújától... Accra, 1968 fanuár HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK Lecke az agresszornak „Célunk a béke, mégpedig a mielőbbi béke" — szavalta fohnson elnök nemrég az Unió helyzetéről szóló beszámolójában, de a béke szó helyett a vietnamlak kapitulációjára gondolt. A két hónappal ezelőtt Washingtonban megtartott nagy haditanács után az amerikai propagandagépezet teljes gőzzel bíztatta a Johnson eredménytelen háborús .politikája miatt nyugtalankodó amerikai közvéleményt és a statisztikai adatok garmadájával bizonygatta, milyen óriási veszteségeket okoznak az ellenségnek, hogy az amerikaiak felülkerekedtek Dél-Vietnamban, már elérkezett az utolsó negyedóra, és a hosszú, sötét vietnami alagút végén már felcsillan a fény. Az amerikai tábornokok szerint az állandó bombazápor északon és délen lehetetlenné tette, hogy a Felszabadítási Front csapatai jelentősebb ütközetet készítsenek elő. Zsákmányolt titkos okmányokkal bizonygatták, hogy a hazafiak kimerültek, harci szellemük megtört, és soraikban megindult a bomlás. A sorozatos választási komédiákon erőszakkal kicsikart eredményeik alapján azt állították, hogy a lakosság hátat fordított a hazafiaknak és kezdi támogatni a saigoni kormányt, amely végre stabilizálódott. Agyondicsérték a „pacifikálást", amely kétmillió parasztot elüldözött földjéről és koncentrációs táborokba vagy szebb kifejezéssel „stratégiai falvakba" zárta. A Johnson-kormány addig bizonygatta mindezeket, hogy már maga is vakon hitt bennük. Ezért nem tért le a háború fokozásának útjáról, és amikor az elmúlt év végén a vietnami külügyminiszter a VDK bombázásának beszüntetése után a tárgyalások felvételét javasolta, az amerikai hadvezetés ezt megpróbálta a gyengeség jeleként feltüntetni, és Johnson bejelentette, hogy nem szüntetik be a bombázásokat. Az amerikai kormány annyira bízott a számára kedvezően alakuló hadihelyzetben, hogy még a hazafiak által holdújévre felajánlott egyhetes tűzszünetbe sem egyezett bele, „nehogy a partizánok ezt az időt stratégiai átszervezésre használják fel." Január utolsó napján azonban, amikor a dél-vietnami hazafias erők az ország egész területén általános támadást intéztek a főváros, tartományi, járási székhelyek és az amerikai katonai támaszpontok ellen, egyszeriben kiderült, hogy az amerikai propaganda valamennyi érve hazugság. ® A vietnami nép nem veszítheti el a háborút A rádió- és a hírügynökségek egyre újabb és újabb adatokat közölnek a dél-vietnami hazafiak offenzívájáról, és ezért egyelőre nehéz összegezni annak konkrét eredményeit Néhány általános politikai tanulságot azonban már most levonhatunk. Az első és legfontosabb talán az a tény, hogy a vietnami nép nagy többsége elszántan és önfeláldozóan harcol az amerikai betolakodók ellen és támogatja azt a nemzeti Felszabadítási Frontot, amelyet az Egyesült Államok nem hajlandó elismerni a vietnami nép képviselőjeként. Az Egyesült Államok gazdasági ígéretei és a saigoni klikknek nyújtott támogatása soha nem fogja meggyőzni a vietnami népet arról, hogy az amerikaiak a barátaik. Találóan állapítja meg a francia Nation: „A vietnami háború az utolsó nagy gyarmati háború. Egy gyarmati háborút pedig nemzeti érzéssel szemben soha sem nyerhet meg az idegen megszálló, bármilyen hatalmas is legyen." Az elmúlt héten lezajlott nagy csaták előkészítése s végrehajtása elképzelhetetlen a lakosság többségének támogatása nélkül. A Felszabadítási Front rádiója bejelentette, hogy több városban forradalmi szervezetek alakultak és a lakosság tömegei támogatják a betolakodók ellen harcolókat. Sőt az sem volt ritkaság, hogy a saigoni klikk katonai egységei átálltak a partizánok oldalára, és szembefordultak az amerikaiakkal. Valóban az általános offenzíva egy népi felkelés bevezetője lett Ez nem jelenti azt, hogy azonnal győzelemre viszi a forradalmat, de megmutatja a nép többségének az erős és korszerűen felfegyverzett ellenség lerázásának ezt az útját ls. A másik Ilyen általános tanulság, hogy az amerikai hadvezetés valamennyi stratégiai terve és taktikai lépése, az amerikai kormány egész délkelet-ázsiai politikája eredménytelen, hatástalan és hiábavaló. A Vietnami Demokratikus Köztársaság mindennapos bombázása semmivel sem csökkentette a partizánok erejét, s a félmilliósra duzzasztott amerikai hadsereg képtelen volt a hadihelyzet megváltoztatására. A francia Combat vezércikke szerint „Bármilyen nagy erőket vessen is be az Egyesült Államok, a szabadságharcosok nem veszíthetik el ezt a háborút." Az amerikai propaganda többhetes optimizmusa után a DélVietnamban történtek olyan sokkot jelentenek az amerikai közvélemény számára, amelyet fohnson és hadvezetése nehezen fog tudni megmagyaráznia Harmadik tanulsága a DélVietnamban zajló eseményeknek az, hogy a világ közvéleményének elismerése és szimpátiája még Inkább a vietnami nép felé fordul, amely hallatlan áldozatokra képes. Hiába igyekezett sajtóértekezletén Johnson elbagatellizálni a hazafiak sikereit, az amerikai közvélemény Jelentős része bizonyára rádöbben, hogy félrevezetik és még határozottabban fogja követelni a háború befejezését, a béketárgyalásokat. Nehéz lenne találgatásokba bocsátkozni arról, hogyan fog reagálni az elkövetkező hetekben az amerikai kormány a DélVietnamban ért politikai és katonai kudarcra. Az elnök ugyan kijelentette, hogy egyelőre további csapaterősítéseket nem küld Dél-Vietnamba, azonban mint annyiszor, ezúttal is meggondolhatja magát. A közelgő elnökválasztások ugyan meglehetősen megkötik a kezét, azonban az utóbbi napokban az amerikai lapokban újra felvetődött a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni amerikai invázió veszélyének lehetősége. £ Hadi költségvetés Wallace Green tábornok a tengerészgyalogosok főparancsnoka egyik tavalyi beszédében kijelentette, hogy „nem a várost nyomortanyák és a szegénység, hanem a vietnami háború a legfontosabb amerikai probléma '. Ezt a kijelentést igazolja az amerikai kormány politikája. Johnson elnök a nagy támadás előestéjén nyújtotta be 80 milliárdos katonai költségvetési tervezetét, amely körülbelül 57 százaléka az államháztartás összkiadásának. 1945 óta ez a legnagyobb katonai kiadás. E hihetetlenül nagy összegnek csaknem az egyharmadát a vietnami háború emészti fel. A harcok további fokozása még többe fog kerülni Amerikának, mert a Jelenlegi kormány egyáltalán nem számol a háborús kiadások csökkentésével. Az elnök újra sürgette a 10 százalékos hadiadó megszavazását, hogy fokozódó katonai kiadások ne okozzanak inflációt Az Egyesült Államok lakossága és jelentős politikusok egyre gyakrabban vetik fel a kérdést, megéri-e az Egyesült Államoknak a délkelet-ázsiai háború, hogy ráfecséreljék az otthon ts szükséges dollármilliárdokat, és hogy egyre több fiatal amerikai pusztuljon el az igazságtalan háborúban. Bízunk benne, hogy az elkövetkező hónapokban a fenti kérdést egyre határozottabban és egyre többen számon kérik a Johnson kormánytól. SZOCS BÉLA