Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-04 / 34. szám, vasárnap

Véget ért az EFSZ-ek VII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) A miniszter záróbeszédében kiemelte, hogy az utóbbi évek­bein végbement fejlődés és a kongresszus tanácskozása bizo­nyltja, hogy szövetkezeti tag­jaink szilárdan a szocializmus talaján állnak. Egyidejűleg kö­szönetét fejezte ki Alexander Dubček elvtársnak, a CSKP Központi Bizottsága első titká­rának a mezőgazdasági dolgo­zók társadalmi fontosságú munkájának és a szocializmus építésében való részvételüknek értékeléséért. Biztosította a CSKP Központi Bizottságát, hogy a szövetkezeti tagok mun­kája a köztársaság szilárd tá­masza és népgazdaságunk fel­virágoztatásának forrása lesz. A feladatok teljesítésével egy­idejűleg méltóképpen ünneplik meg az Idei Jelentős jubileumo­kat, köztük az első szövetkeze­tek megalakulásának 20. évfor­dulóját. A záróbeszéd elhangzása után Karel Václavü miniszter­helyettes berekesztette az ülést, mely az lnternacionálé­val ért véget. (bj) A kongresszus határozata (Folytatás az 1. oldalról) mekben elsősorban olyan növé­nyeket kell termeszteni, ame­lyek a legtöbb tápértéket szol­gáltatják: lucerna, kukorica, cu­korrépa, takarmány, legelői növények, őszi és nyári köztes vetemények. Sürgető feladat a zöldség- és a gyümölcstermesztés növelése ls. III. A társadalmi munkamegosz­tás elmélyítése a mezőgazda­ságban és a mezőgazdasági-élel­miszeripari komplexumon belül szorosan összefügg a mezőgaz­dasági szolgáltatások fejleszté­sével. Szükséges azonban, hogy a szolgáltatás a mezőgazdasági flzemek szükségleteihez rugal­masan alkalmazkodó, olcsó és Jó legyen. Ezért a kongresszus egybehangzó véleménye szerint olyan szolgáltató szervezeteket kell létrehozni, amelyek köl­csönösen kiegészítenék egy­mást, versenyben állnának egy­mással, a minden téren alkal­mazkodnának a mezőgazdasági üzem sajátos feltételeihez. Mel­lékes, hogy a szolgáltatásokat ki végezze, az a fontos, hogy legyenek, és a mezőgazdasági üzemeket szolgálják. A szolgáltatásokban fontos szerepet játszik a takarmány­ipar, amelynek a takarmányke­verékek választékának bővíté­sére és minőségének javítására kell törekednie. A növénytermesztésben fon­tos szerepe van a műtrágyagaz­dálkodásnak és -ellátásnak. A mezőgazdaság nagyobb tápérté­kű, és megfelelő választékú mű­trágyát igényel a vegyipartól. A szállító-átvevő kapcsolatok Javításának érdekében a kong­resszus szükségesnek tartja, hogy ezeket a kapcsolatokat egységesítsék és gazdaságosab­bá tegyék. A járási laboratóriu­mokat jobban fel kell szerelni, hogy a mezőgazdasági üzemek ellenőrizni tudják a szállított és átvett mezőgazdasági termékek minőségét. A szolgáltató válla­latok gazdasági rendszerét úgy kell rendezni, hogy előnyben részesítsék azokat a szolgálta­tásokat, amelyek a mezőgazda­sági termelés növelését segítik elő. Ki kell dolgozni a mezőgaz­dasági és a feldolgozó vállala­tok közötti kapcsolatok szabá­lyait, s a vágóállatok értékesí­tése húsban történjék. IV. A kongresszus a mezőgazda­sági termelés belterjességének fokozásában nagy jelentőséget tulajdonít az agrártudománynak és kutatásnak. A kongresszus felszólítja azokat a minisztériu­mokat és vállalatokat, amelyek mezőgazdasági termelőeszközö­ket gyártanak, hogy gyorsítsák meg azoknak az eszközöknek a fejlesztését és termelését, ame­lyeket a tudomány és a kutatás megoldott s amelyek hiánya korlátozza a tudomány és tech­nika legújabb eredményeinek érvényesítését. A kongresszus felszólítja a mezőgazdasági és élelmiszeripa­ri kutatóintézeteket, hogy javít­sák meg a tudományos-műszaki tájékoztatást a mezőgazdaság­ban. V. A mezőgazdasági és az élel­miszeripari termelés fejlesztése a modern társadalomban nem­csak a mezőgazdaság, hanem az egész népgazdaság ügye és ér­deke. A kongresszus ezért a me­zőgazdasági termelés fejleszté­sében igen jelentősnek tartja a vegyipari, a nehézipari és az építőipari vállalatok jó munká­ját. Ezeknek az ágazatoknak tu­datosítaniuk kell, milyen nagy felelősség hárul rájuk az élel­miszertermelésben és a lakos­ság élelmezésében. A kongresz­szus megállapítja, hogy ebben az értelemben ezek az ágaza­tok még nem teljesítik felada­tukat. A kongresszuson is sok bíráló megjegyzés hangzott el az épí­tőanyag-ellátást és a beruházást illetően. Ugyancsak sok bírálat érte a műtrágyagyártást és a mezőgazdasági gépgyártást is a gépek és berendezések választé­kával, minőségével és árával kapcsolatban. A kongresszus felszólítja ezeket az ágazatokat, hogy tegyenek hatékony Intéz­kedéseke' a hibák megszünte­tésére, és ezekről tájékoztassák a közvéleményt. VI. Az új irányítási rendszer to­vábbfejlesztése érdekében egy­ségesíteni kell a mezőgazdasá­gi üzemek gazdálkodási feltéte­leit. A szubvenciókat a mező­gazdasági termelés szükséges szerkezeti változásainak céljá­ra kell felhasználni. A szubven­ciós politikában külön figyel­met kell szentelni a termőtalaj­nak. a lakásépítésének és a ter­melés szakosításának. A kongresszus felszólítja a központi szerveket, hogy tegye­nek olyan intézkedéseket, ame­lyek megakadályozzák a ter­melőeszközök nagykereskedel­mi ingadozásának kedvezőtlen kihatását a mezőgazdaságra. Tudomásul veszi annak biztosí­tékát, hogy a gazdaságilag In­dokolatlan áralakulást a mező­gazdaságnak megtérítik. VII. Az optimális munkaerő-újra­termelés a mezőgazdaság fej­lesztésének egyik legfontosabb problémája. A kedvezőtlen hely­zet alapvető oka az, hogy mind­eddig nem javultak kifejezetteb­ben a mezőgazdasági dolgozók munka- és életfeltételei. A kongresszus a CSKP Központi Bizottságának 1967. decemberi ülésén elfogadott határozatból kiindulva javasolja, hogy a szö­vetkezeti tagok szociális bizto­sítása egyenlő legyen a többi népgazdasági ágazatban dolgo­zókéval. 1969. január 1-vel emel­ni kellene elsősorban az ala­csony nyugdíjakat. 1970. január elsejétől pedig be kellene szá­mítani a nyugdíjba a mezőgaz­daságban ténylegesen eltöltött Időt, mégpedig 1945. május 9-től számítva. VIII. A kongresszus tudomásul ve­szi a szövetkezeti mezőgazdasá­gi termelés fejlesztésére hozott intézkedéseket, és kéri a kor­mányt, hogy rendszeresen el­lenőrizze azokat az intézkedé­seket, amelyeknek meg kell ja­vítaniuk a mezőgazdaság ellá­tását termelőeszközökkel, első­sorban ls a választékot és a mi­nőséget illetően. Az EFSZ-ek VII. kongresszusa annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi ágazat fej­lesztésének új irányai és az itt dolgozók igyekezete fontos té­nyezői lesznek a kitűzött célok elérésének, s így a mezőgazda­ság — amint azt a XIII. párt­kongresszus célul tűzte — az egész népgazdaság stabilizációs tényezőjévé válik. BLAIBERG ÁLLAPOTA TOVÁBB JAVUL A fok-városi kórházban február 3-án kiadott jelentés szerint a szlvátiiltetéses dr. Philip Blaiberg egészségi állapota nem javul olyan ütemben, mint ahogyan azt feltételezték és ezért még nem bocsáthatják el a kórházból. Et­től fiiggetlenttl dr. Blaiberg álla­pota kielégítő, jól érzi magát, és szombaton reggel már egyedül borotválkozott. HARCOK NIGÉRIÁBAN Lagosz — Anahoro, a nigériai szövetségi kormány szóvivője be­jelentette, hogy a szövetségi csa­patok előrenyomulnak Enugn fe­lé. A csapatoknak sikerült elfog­lalniuk az Enugutól 20 kilométer­re fekvő Awdut. Szovjet és román vezetők táviratváltása Bukarest — A román főváros­ban szombaton hozták nyilvá­nosságra Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszígin és Nyikolaj Podgornit szovjet államférfiak, valamint Nlcolae Ceausescu és Ion Gheorghe Maurer román ál­lamférfi táviratainak szövegét, amelyben megemlékeztek a szovjet—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírá­sának 20 évfordulójáról. A szovjet államférfiak hang­súlyozták, hogy az elmúlt két évtized tanúbizonysága szerint a szocialista internacionalizmu­son alapuló szovjet—román szerződés a két ország kapcso­lata elmélyítésének igen fon­tos tényezője, s egyidejűleg hoz­zájárul az európai béke megszi­lárdításához. (CTK) RÖVIDEN * Jozef Lenárt miniszterel­nök Ceylon államünnepe alkal­mából táviratban üdvözölte Dudley Shelton Senanajak mi­niszterelnököt. * A Kotori-öbölbeli tenge­részlázadás 50. évfordulójának emlékére az országos találkozó 150 résztvevője tegnap a prá­gai Vltkov-hegyi emlékművön koszorút helyezett el. * A Szakszervezetek Közpon­ti Tanácsa a portugál politikai foglyok amnesztiájával kapcso­latban a svájci Lausanne-ban megrendezett értekezletnek táv­iratot küldött, melyben ötmillió csehszlovák szakszervezeti tag nevében támogatásáról biztosít­ja a konferenciát. * A komáromi hajógyárban tegnap vízre bocsátották az idén épített első — a Szovjet­unió számára készített folyami­tengeri motoros teherhajót. A Volgo-Balt elnevezésű vízi jár­mű a Balti-tengeren és a volgai vízgyöjtőrendszerben teherra­kományt fog szállítani. Elkeseredett harcok dúlnak Dél-Vietnam egész területén Befejeződött egy érdekes kísérlet (CTK) — Tizennyolc önkéntes vállalkozó egy orvoscsoporttal tegnap eredményesen befejezte az atomelhárltó óvóhelyen való há­romnapos tartózkodást. A 25—65 éves férfiak olyan körülmények közt tartózkodtak a fedezékben, melyek Prágának a tömegpusztí­tó fegyverekkel történő megtá­madása esetén következnének be. A kísérleti „alanyokat" három csoportra osztották: kettő pihent, egyet pedig foglalkoztattak. Pél­dául kézi dinamót hajtottak, mely a betemetett személyek ke­resésére szolgáló berendezéshez volt kapcsolva. A csoport tagjai rendszeres orvosi felügyelet alatt álltak. Megállapították, hogy az ember szervezete hogyan reagál az adott körülményekre, állandóan mérték testük hőmér­sékletét, figyelték vérnyomásu­kat, szívverésüket, ellenőrizték a vérkeringési rendszer működését stb. Hasonló próbákra a jövőben is sor kerül. Céljuk, hogy meggyő­ződjenek az emberi szervezet el­lenállóképességéről és hogy meg­állapítsák, mennyi Időt bír ki az ember szokatlan körülmények kö­zepette. (Folytatás az 1. oldalról) ra kényszerült, hogy a nyomor­negyedek éhező lakói között élelmiszeradagokat osszon szét. A dél-vietnami eseményekkel kapcsolatban a DNFF hanoi képviselői kijelentették: nem egyszerűen katonai offenzívá­ról, hanem csakner.i általános­nak nevezhető népi felkelésről van szó. Ami Westmoreland tá­bornoknak azt a megállapítá­sát illeti, hogy lassan kifulla­dunk, erről azt mondhatjuk, hogy éppen ellenkezőleg: még csak a felkelésnek, ennek az általános forradalmi lendület­nek a kezdetén vagyunk. Olyan ez, mint egy lavina: a felsza­badítási népi fegyveres erők egyre inkább gyarapodnak. A DNFF hanoi képviselői két dologra hívják fel a figyelmet. Az első a népi mozgalom fon­tossága és nagymértékű válto­zatossága. Másodsorban azt húzzák alá, hogy a DNFF-en kívüli, de programjának meg­felelően cselekvő személyek akciói arról tanúskodnak, hogy a front programja megfe­lel a dél-vietnami nép törek­véseinek és vágyainak, és a DNFF az egyetlen politikai erő, amely dönt a dél-vietnami hely­zet alakulásáról. Pekingből jelentik, hogy Csou En-laf, kínai miniszterelnök jó­kívánatait fejezte ki a DNFF Központi Bizottsága elnökének a szabadságharcosok sikeres offenzívájáért és hangoztatta, hogy a kínai nép teljes mér­tékben az amerikai imperializ­mus ellen harcoló hős vietna­mi nép oldalán áll. "A dél-viet­nami fejlemények következté­ben újabb bíralatok érték a Johnson-ikormányt. Mansfield szenátor, a demokrata többség vezetője és Charles Percy köz­társaságpárti szenátor egyaránt azon aggodalmuknaik adtak ki­fejezést, hogy a Fehér Ház sok­kal kedvezőbben tünteti fel a vietnami fejleményeket a való­ságnál. McCarthy szenátor ugyan­csak nyilatkozott a vietnami fejleményekkel kapcsolatban. Hangoztatta, hogy azok a sza­badságharcosok és a lakosság teljes egyetértéséről tanúskod­nak. A demokratikus Vietnam nép­hadseregének központi lapja a népi forradalom feltartóztatha­tatlan eseményének nevezi a dél-vietnami szabadságharcosok sikeres támadását. A szovjet sajtó továbbra is vezető helyen foglalkozik az eseményekkel. A moszkvai Pravda „Hatalmas csapások az amerikai interven­ciósokra" cím alatt közli ha­noi és washingtoni tudósítói­nak jelentéseit. Johnson magyarázkodik Johnson elnök pénteik dél­ben váratlanul sajtóértekezletre hívta össze az éppen a Fehér Házban tartózkodó újságírókat. Az amerikai elnök, aki a Pueb­lo kémhajó elfogása és a dél­vietnami szabadságharcosok új nagy offenzívájának kezdete óta először állt az amerikai és a nemzetközi sajtó washingto­ni képviselői elé, írásos nyilat­kozatot olvasott fel. Johnson ebben megpróbálta lekicsinyellni a dél-vietnami szabadságharcosok offenzívájá­nak eredményeit, s azt mon­dotta, hogy a szabadságharco­sok „nem érték el céljukat", azt, hogy általános felkelést idézzenek elő, s így kényszerít­sék ki a koalíciós kormány megalakítását. Ugyanakkor el­ismerte, hogy az amerikai csa­patok az első napokban 249 katonát vesztettek, s 15 repü­lőgépet és 23 helikoptert sem­misített meg a szabadsághar­cosok támadása. (Nyugati hír­ügynökségek szerint ezek a számok valójában sokkal na­gyobbak). A megrongált repü­lőgépek számáról Johnson nem mondott pontos számot, csupán annyit, hogy sok gép sérült meg. Az elnök kijelentette, hogy állandó kapcsolatban van a vietnami amerikai hadveze­téssel, s utalt arra, hogy to­vábbi harci kezdeményezése­ket várnak még a szabadság­harcosoktól. Célzott arra, hogy a koráb­ban elhatározott 525 ezer fő­nyi amerikai katonaságon fe­lül újabb csapatokat küldhet­nek Dél-Vietnamba, és sor ke­rülhet más rendkívüli intézke­désekre, köztük újabb tartalé­kosok behívására. Johnson ez­zel összefüggésben emlékezte­tett arra, hogy egyes tartalé­kos specialisták egyénenkénti behívását is fontolgatják. A sajtóértekezleten az új­ságírók többször hozták rendkí­vül kényes helyzetbe fohnsont, amikor emlékeztették azokra a korábbi optimista kijelentései­re, melyek szerint a szabadság­harcosokra az amerikai hadve­zetés döntő csapást mért, s így képtelenek bármiféle nagyobb kezdeményezésre. a rács mögött G hana új vezetői a lehetet­lenre vállalkoztak, ami­kor az 1966 februári katonai puccsot valamiféle forradalom­nak igyekeztek feltüntetni. Nem a ghanai nép, nem a füg­getlen Afrika és nem a haladó világ hibája, hogy ez a kísérlet azóta többször is csődöt mon­dott. E kudarc okait igyekszik, ha nem is elemezni, de lega­lább valamilyen módon megma­gyarázni az úgynevezett Nemze­ti Felszabadítási Tanács (a gha­nai katonai kormány) központi lapja, a Ghanaian Times „M e r­re tart a forradalo m?" című, különben igen tanulságos cikkében. A lap a katonai kor­mány egyik tagját, Afrifa bri­gádtábornokot idézi, aki szerint ghanai forradalom veszített lendületéből". A megfogalmazás sem nem pontos, sem nem helytálló. Sokak véleménye sze­rint a ghanai forradalom a ka­tonai puccs bekövetkeztével szenvedte el a legnagyobb ku­darcot, s nem azóta. Mert ami 1966 februárja óta Ghanában történik, aligha lehet forrada­lomnak nevezni. Sokkal inkább ráillik az ellenforradalom cím­íré. Érdekes viszont Afrifa tá­bornok következtetése, amely szerint a jelenlegi mélypontról csak a polgári hatalomhoz való visszatérés mozdíthatja el az országot. A ghanai népre a cél­talanság, a kiúttalanság és az apátia a jellemző, — panaszko­dik a Ghanaian Times. A sorok között azonban elismeri, hogy ezek a jelzők inkább csak a ghanai tömegek és a katonai kormány viszonyára alkalmaz­hatók, s nem általában az or­szág és a nép hangulatára. Néhány hónappal a katonai puccs után ellátogattam Nkru­mah elnök egykori rezidenciá­jába, az accrai Flagstaff House­ba. Az elnök a világ különbö­ző államférfiúitól ajándékba ka­pott állatok részére kisebb ál­latkertet rendezett be az elnöki palota hatalmas kertjében. Itt láttam Nkrumah kedvenc orosz­lánját, amely szomorúan gub­basztott a rácsok mögött. Ilyes­falta ketrecbe zárt oroszlán a ghanai nép, amely megcsömör­lött a katonai-rendőri rezsim gyámkodásától. Seth. K. Anthony őrnagy, az accrai rezsim jelenlegi londoni főbiztosa nemrég kijelentette:

Next

/
Oldalképek
Tartalom