Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-01 / 31. szám, csütörtök

HÁROM HÓNAPPAL AZ AUftfiRA TÖRTÉNELMI ÁGYÜLÖVÉSE UTÁN H

ajónk méltóságteljesen szeli az Adriai-tenger pillanatnyilag szelíd hullámait. Gyönyörködünk a rikoltozó sirályokban, élvezzük a verőfényes déli táj napsugarait. Az utasok a korlátra támaszkodva figyelik a tengerparton húzódó, zsinóregyenesnek tűnő autóutat, amelyen szakadatlan áradatban özönlenek a gépkocsik. Innen, a hajóról apró bogaraknak látszanak, amelyek szinte ellenség elől bújkálva el eltűnnek egy pillanatra a sziklaszirtek mögött. Hajónk hirtelen fordulattal jobbra vesz irányt. Split és Dubrovnik után behajózunk Boka Kotorskába, régebbi ismert nevén Cattaróba. A romantikus öblökben fekvő Kotor, Hercegnovi, Tivat, Risan neves városok Montenegro, azaz Crna Gora élő történelmét testesítik meg. A montenegróiak évszádokon át fegyverrel védelmezték égbenyúló, sziklás „sasfészekbirodalmukat". A Kotori-öböl volta- wm^^mm képpen több kisebb öbölből áll, amelyeken éppen áthaladunk. Az utolsó szegletében húzódik meg Kotor, felette a hatalmas Lovcsencsúcs. „Valahol itt horgonyzott az osztrák—magyar hajóhad zöme az első világháború kezdetétől" —. elegyedett velünk beszélgetésbe egy dalmát. — Mintegy negyven hadihajó és sok kereskedelmi hajó állomásozott a kikötőben. Láthatják: Boka Kotorska amolyan természetes erőd, s a tenger felől szinte sebezhetetlen. A légierő pedig akkor még csak születőben volt." Hallgatjuk útitársunkat, s felidézzük magunkban, amit az apáktól és nagyapáktól, a történelem- és irodalomórákon hallottunk a cattarói tengerészlázadásról, amelyre három hónappal előtte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom adott jelt. Arról a lázadásról, amely a Habsburg-monarchia tragédiája utolsó felvonásának előjátéka volt. A kortanúk még élnek Boka Kotorskában, s részletesen leírják, mi játszódott le 1918. február 1-én őfelsége, az osztrák császár, cselTés magyar király hadihajóin. Bel- és külföldi turisták szívesen hallgatják lebilincselő elbeszélésüket. A

z osztrák—magyar haditengerészet legénységének zöme szláv volt, a tisztikar — néhány csehen kívül — németekből és magya rokból állott. Köztük volt Horthy tengernagy is, Magyarország későbbi fasiszta kormányzója. Az egyszerű tengerészek megbarátkoztak az itteni lakossággal. Közös vonásuk volt, hogy mindannyian gyűlölték a monarchiát. A központi hatalmak harctéri kudarcaival egyIdőben a tengerészek és tisztjeik közötti feszültség is fokozódott. A tisztek oktalanul zaklatták, zárkával és éheztetéssel büntették a matrózokat, s nem csoda, hogy a hajókon napról napra nagyobb lett a nyugtalanság. Jerko Šišgorič, a letartóztatott forradalmár tengerészek egyike a kotori katonai börtönben a vizsgálat során kijelentette:" Amíg ml éheztünk, az egyik kapitány előttünk tüntetően rántott szelettel etette kutyáját." Csordultig telt a pohár. 1918. február 1-én a Szent György parancsnoki cirkáló ágyúlövést adott le. Három hónappal a pétervári Auróra cirkáló történelmi nevezetességű ágyúlövése után jelt adott a tengerészfelkelésre. Tucatnyi hajó legénysége hurrázva fogadta az ágyúlövést, vörös zászlók és a Habsburg-uralom alatt sínylődő nemzetek zászlói röppentek fel az árbocokra. A tiszteket letartóztatta*: és lefegyverezték. A hajókon forradalmi tanácsok alakultak és az októberi forradalom szellemének megfelelő politikai követeléseket terjesztettek elő. A cseh FrantiSek Ráš, egy prerovi elektrotechnikus, a felkelés egyik vezetője kivégzése előtt találóan jellemezte a papnak, mit akartak a cattarói tengerészek. „Szocialista vagyok. Ezt nyilvánosan megvallom. Harcoltam az igazságért, Ausztria és Németország imperialista háborúja ellen. Részt vettem a tengerészek mozgalmában, hogy bukjék meg a monarchia. Erőt Lázadás Cattaróban mennyi tengerész emberhez méltó életéért harcoltunk" — mondta, és önkívületében széttépte katonai zubbonyát. A kivégzést néhány nappal a lázadás leverése után a Kotor melletti Skaljaren hajtották végre. A tengerészek az utolsó pillanatig hősiesen viselkedtek. Ráš nem engedte bekötni a szemét. „Mindig szembenéztem az igazsággal, most a halállal is szembenézek." Utolsó szavai: „Uraim, ez törvényesített gyilkosság. Éljen a szabadság, éljen Oroszország"! Németül mondta, hogy a jelenlévő tisztek is megértsék. R

áš felkiáltása után zavar támadt a kivégzőosztag soraiban. Egy katona elájult. A kivégzést vezénylő tiszt vezényszavára egyetlen puska sem dörrent el. A tiszt ismét tüzet vezényelt, de a nyolc katona nem tüzelt. A tiszt magából kikelve futkosott a katonák között, tombolt. Csak a harmadik vezényszóra dördültek el a fegyverek. A négy hős tengerész lerogyott, életét adta az Igazságért, és a békéért, a háborús öldöklés megszüntetéséért, népeik vágyva várt szabadságáért. Graber sebesülten fetrengett a fölA Szent György cirkáló, amelyről leadták a felkelés kezdetét jelentő ágyúlövést merítettem abból, ami Oroszországban történt. Ott új nap virradt fel, amely nemcsak a szlávokat, hanem a világ többi népeit ls melengeti, elhozza az igazságot és a békét. Ezért tiltakozom elitéltetésem ellen, amelyet törvényesített gyilkosságnak tartok." A hősies tengerészlázadást rövid idő alatt leverték, noha hétezer matróz kelt fel a gyűlölt monarchia ellen. A forradalmi főtanácsnak nem sikerült kapcsolatot teremtenie a pulai és šibenlki tengerész-alakulatokkal. Míg a forradalmár tengerészek a hadiflotta és a kotori kikötő parancsnokságával folytatott, szándékosan húzott-halasztott tárgyalások miatt időt vesztettek, a parancsnokságnak sikerült Puláből Boka Kotorskába vezényelnie a harmadik hajórajt, s a környékbeli erődök helyőrségének segítségével három napon belül letörte a lázadást. A lázadó tengerészek hajói nem úszhattak ki Cattaróból a nyílt tengerre, s így nem harcolhattak a rájuk meredő, jól álcázott erődágyúk ellen. A

rend kívüli katonai bíróság mintegy 800 tengerészt vetetett őrizetbe. Négyet golyó általi halálra, több tucatnyit börtönbüntetésre ítélt. A négy halálraítélt között volt a cseh František Ráš és három dalmáciai horvát: Jerko Šišgorič, Mate Brničecič és Anton Grabar. „ön ls a közelgő halált jön velünk közölni — fogadta Šišgorič az utolsó lelki vigaszt nyújtó papot. — Fiatalok vagyunk, élni akarunk. Igazságos ügyért, a szabadságért és valadön, mire a vezénylő tiszt két katonának megparancsolta, hogy közvetlen közelből adják meg a kegyelemlövést.... „Felkereshetik azt a helyet, ahol a négy hőst agyonlőtték" — ajánlotta dalmát útitársunk, amikor Kotorban partra szálltunk. — „Itt van nem messze . Közösen ontottuk Skaljaren vérünket.. JLLLI JAKOUBEK Finom falatok művésze Aki a finomságot és szépséget kutatja az evésben és az ivásban, az csak finom lelkű, megértő ember lehet — olvastam nemrég édesanyám egyik szakácskönyvében. Az ízekben kétségtelenül éppen olyan finomságot lehet találni, mint például a színekben vagy hangokban. Tény, hogy aki válogatás nélkül fogyasztja el, amit elébe adnak, és csak arra törekszik, hogy gyomrát megtöltse, sok élvezettől elesik. Gazdaságosan, jól és ízletesen főzni, az a konyhavezetés igazi művészetét jelenti. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztattak a napokban, amikor megtudtam, hogy a bratislavai Charitas diétás étterme most ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját. Ma a diétás étkezés sajnos mind nagyobb teret hódít. — Ogy érzem, nem tévedek — fordultam dr. Imrich Sečansktjhoz, a diétás konyha egészségügyi bizottságának szakvezetőjéhez. — Ma már nálunk éppúgy, mint a fejlett kapitalista országokban a gépesítés következtében az emberek keveset mozognak, s mivel bőségesen táplálkoznak, érthetően gyakran már negyven éven felül jelentkeznek náluk a modern kor betegségei: érelmeszesedés, epe, gyomor- és májbántalmak. — Valószínűleg ezért nyitották meg annak idején a Charitas diétás éttermét is? — Igen, szükségszerűen, mert elég sokan voltak már akkor is a gyomor-, epe- és cukorbajosok. Azóta még két diétás étterem nyílt városunkban, egyik a Lőrinc-kapu utcában, a másik pedig a Mihály-kapu utcában. — Mióta tagja az egészségügyi bizottságnak? — 1953 óta, amikor az éttermet üzembe helyezték. Nyugodtan állíthatom: a bizottság jól és eredményesen végzi munkáját, továbbítja az étkezők kérelmét, és igyekszik az esetleges hibákat közmegelégedésre orvosolni. Azóta persze 15 év telt el, és úgy érzem, célszerű lenne, ha valamelyik új városnegyedben is létesítenének hasonló diétás éttermet. — Megfelel az étterem a követelményeknek? — Az étterem igen, a konyha azonban nem. Túl kicsi, túl alacsony, s az ott dolgozók gőzben, nagy melegben, ideálisnak egyáltalán nem mondható környezetben végzik felelősségteljes munkájukat. Éppen ezért nagy elismerést érdemel elsősorban Sánka főszakács, aki a mostoha körülmények ellenére szinte tökéletes munkát végez. Igen, Sánka Gusztáv valóban áldozatkész munkát végez. Naponta kora reggel zsúfolt autóbuszon jár be Sülyből (csaknem 80 km-re fekszik tőlünk, a dunaszerdahelyi járásban), de tizenegykor már kész az ebéd, és délután, dolga végeztével ismét megteszi ezt az utat, hiszen otthon várja a családja — felesége és három gyermeke. A napokban, amikor megkértem egy kis beszélgetésre, csupán annyit válaszolt: legyek délután fél háromig türelemmel, mert csak akkor ér rá, amikor vendégeinek zöme csillapította éhségét. — Ogy tudom, tizenöt éve dolgozik a diétás konyhában — kezdem a beszélgetést. — Igen, én is 1953 januárjában kerültem ide, amikor a diétás éttermet megnyitották, s azóta egyetlen napot sem hiányoztam. — Talán felesleges is kérdeznem, ehhez szakembernek kellett lennie. — Az is voltam! Már évekkel azelőtt kitanultam a szakácsmesterséget, majd 1952-ben részt vettem egy „diétás" tanfolyamon. Vizsgáim jól sikerültek és elsősorban ennek köszönhetem, hogy az illetékesek engem szemeltek ki, és rám bízták az új diétás konyha vezetését. Mindig elismeréssel adóztam azoknak, akik értettek az ízletes és változatos ételek elkészítéséhez, de igazi szakácsművészeknek kell lenniük azoknak, akik minden fűszer nélkül jó ételeket tudnak elővarázsolni. Hogyan csinálják ezt? — Mint már említettem, külön szakiskolán tanultam, de azóta is több, diétás ételek elkészítésére oktató bel- és külföldi kurzuson vettem részt. Aztán természetesen szeretem a mesterségemet. — Hányféle ételt főznek naponta, és hogyan állítják össze az étlapot. — Hatféle ételt főzünk: gyomor-, epe-, máj-, vese- és cukorbetegek részéré, valamint egy úgynevezett serkentő, az az átmeneti diétát, amelyet azok a gyomorbetegek fogyasztanak, akik rövid időn belül áttérhetnek a „normális" ételekre. — Ami az étlapot illeti: tizennégy nappal előre állítjuk össze, s ennél Sečanský doktor is jelen van. Tehát a legnagyobb körültekintéssel végezzük el ezt a feladatunkat is. Ugyanígy két héttel előre kell az árut is megrendelnünk. — Sokrétű és felelősségteljes munka. — Ez tény, viszont meg kell mondanom, hogy akikkel együtt dolgozom, mindnyájan hozzájárulnak ahhoz, hogy igyekezetünk ne legyen eredménytelen. Itt elsősorban a 64 éves Matava bácsira, a főcukrászra gondolok, aki velem együtt tizenöt éve dolgozik itt, és most már egy kissé reszkető kézzel ugyan, de a város legfinomabb diétás süteményeit készíti. Helyettesem, Antallcs László pedig ugyancsak 80 kilométer távolságból jár naponta munkába, de még sohasem hiányzott és sohasem panaszkodott. Nehéz és fárasztó munkában jólesik, amikor valaki hosszú évek után a következő szavakkal búcsúzik: „Köszönöm a gondoskodást és a jó ételeket." Ez mindenért kárpótol. KOLLÁR JÓZSEF Növénytermesztés levegőben Az emberiség egyik legégetőbb problémája az élelmiszerellátás. A rohamos népszaporulattal egyidőben ugyanis nem gyarapszik a megművelt földterület nagysága, hanem csökken. Igazuk lenne talán azok nak a pesszimista jósoknak, akik úgy vélik, hogy eljön az idő, amikor a Föld nem lesz képes eltartani az emberiséget? Ne bocsátkozzunk jőzlatokba, de a tudomány bizonyára megtalálja a nyitját, hogyan kerülhetnénk el ax éhhalált. Vagy talán már meg is találta. HIDROPÖNIA Ez a fogalom már nem újdonság. A hidroponikus növénytermesztést nálunk ls sikerrel alkalmazzák. Ehhez nincs szükség termőföldre, csupán tápoldatra. A növény vagy a tenyészedény fedeléhez van rögzítve, és gyökerei belecsüngenek az oldatba, vagy az edény alján elhelyezett kavics-, 111. műanyagtörmelékben kapaszkodik meg. Ami a legérdekesebb, ez a módszer tökéletesebb a talajban történő növénytermesztésnél. A talajban nagyon nehéz, Sőt lehetetlen biztosítani a legmegfelelőbb tápanyagellátást, s a rohamosan szaporodó kártevők irtása is bonyolult feladat. Ezzel szemben az üvegházban ideális környezetet biztosíthatunk a hidropóniás módszerrel nevelt növény számára. Olyan oldatot helyezünk alá, amilyet akarunk, annyi napfényt bocsátunk rá, amennyit akarunk. Nem csoda, hogy a hidroponikus üvegház ban mesés termést takarítanak be. Szovjet kísérletek azt bizonyítják, hogy egy négyzetméteren 60 nap alatt 15—20 kiló paradicsom érik be. A hidroponikus növénytermesztés egyetlen hátránya az, hogy költséges, és csak kisebb arányokban valósítható meg. Viszont óriási előnye, hogy bárhol, bármely égöv vagy évszak alatt megvalósítható. A Szovjetunióban éppen ezért mér tekintélyes arányban alkalmazzák, többek között a sarkkörön túl. AEROPÖNIA A Szovjetunióban legújabban még egy olyan növénytermesztési módszerrel foglalkoznak, amihez látszólag nem kell semmi. A növényzet gyökerestül együtt a levegőben függ. Önműködő szivattyúk meghatározott időben tápoldatot fecskendeznek a gyökérzetre. Megfigyelték, hogy a levegőben a gyökerek kétszer olyan gyorsan növekednek, mint a talajban, erőteljesebbek és több termést hoznak. A főzelékfélék terméshozama például kétszer annyi, mint a már ugyancsak nagy termésű hidroponikus növényeké. Az első aeropónikus növényházat valószínűleg a messzi északon, a vorkutai bányák központjában helyezik üzembe. A tudomány vívmányainak segítségével a zord tájak lakói is friss zöldséghez juthatnak. Bár e módszerek még tökéletlenek és méregdrágák, segítségükkel valószínűleg hadat üzenhetünk az emberiség fenyegető rémének, ax ébinségnek. (pl)