Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-01 / 31. szám, csütörtök

A pártszervezetek évzáró taggyűléseiről A kiskéri változások titka EGY ÉVTIZEDE A KISKÉRI PARTSZERVEZET jóformán csak pártcsoport volt, mindössze hét főt számlált. A helyi szövetkezetet úgy tartotta számon a közvélemény, mint a lévai járás egyik leggyengébb közös gazdaságát. Kis falu, gyenge szövetkezet, itt csak egy idegen ember segíthet — ez volt a járás vezetőinek véleménye. Így került a szövetkezet élére Ribár József lévai munkás. Ekkor hét párttag dolgozott a szövetkezetben, ma húszan vannak. S ha számba vesszük az utazókat, akik az üzemekben dolgoznak, akkor látjuk, hogy a 420 főt számláló kis falu lakóinak tíz százaléka párttag. Persze a közös gazdaság menetére, elsősorban a szövetkezet 28-tagú pártszervezete hatott. A pártszervezet munkáját a szövetkezet és a falu fejlődése tükrözi. Az alig 600 hektáros gazdaság pénzügyi bevétele 353 ezer koronával több volt a tervezettnél. Igy az évzáráskor egy munkaegységre az előlegezett 14 koronához további 6 koronát fizettek. Elérték, hogy a szövetkezet félmillió korona tartalékalappal rendelkezik, így az idén bevezethetik a garantált jutalmazási rendszert. Havpnta kifizetik a munkaegység teljes értékét — 20 koronát —, ehhez jön majd a prémium és az év végén a nyereségrészesedés. Persze jól tudják, hogy a szövetkezetük csak a közepesek csoportjába tartozik, de reális lehetőségük van a a továbblépésre. Az évzáró taggyűlés azt is bizonyította, hogy a párttagok nemcsak óhajtják az előbbrejutást, hanem keményen küzdenek is érte. Többségük olyan típusú ember, aki inkább cselekszik, mint beszél. A kritikus években ők álltak oda a legnehezebb munkaszakaszra s munkájukkal, szavak nélkül is serkentették a pártonkívülieket. Az egyik idős elvtárs beszélgetés közben megjegyezte: nagyon megnézzük, hogy kinek a szavára hallgatunk. Vagyis csak annak van tekintélye, aki bebizonyította, hogy tud becsületesen dolgozni. Egy évtized, ha nincsenek benne „emlékezetes" évek, nem ls olyan hosszú időszak. Az ő számukra hosszú volt. Nem szívesen gondolnak vissza a bizonytalanságra, amikor még „kölcsönből" éltek, hiszen az idén bevezetik a szilárd jutalmazást. Mi tette ezt lehetővé? Megkíséreltem felderíteni az okát. AHHOZ, HOGY PONTOS FELELETET ADHASSUNK, vissza kell pillantanunk a közelmúltba. Mikor a járási szervek „idegen személyt" állítottak a szövetkezet élére, arról suttogtak a faluban, hogy „egy fecske nem csinál nyarat". Csakhogy a szövetkezet életébe mégis „eljött a nyár". Nem állítjuk, hogy mindez csupán az új elnök érdeme, de tény: az ő megjelenése indította el az „évszakváltozást" a szövetkezet életében. Aki hosszú évekig pártmunkásként dolgozott, megtanulta, hogyan kerüljön közelebb az emberekhez. Ribár elvtárs mint szövetkezeti elnök az első években ideje nagyrészét a szervezésre, az emberek megismerésére fordította. „Hét párttag dolgozott a szövetkezetben. Előbb a pártcsoportot kellett pártszervezetté bővíteni, csak aztán gondolhattam arra, hogy közös erővel változtatunk a szövetkezet helyzetén". Az elnök visszaemlékezése több mint szubjektív megállapítás, ez a változások magyarázata. További figyelemre méltó tény, hogy a pártszervezet lét számának növekedésével párhuzamban megszilárdult a szövetkezet gazdasági mérlege is. Persze nem azért kezdett jobban gazdálkodni a szövetkezet mert tagjai közül többen beléptek a pártba, hanem azért, mert a párttagok nemcsak saját maguk dolgoztak jobban, hanem jobb munkára serkentették a munkatársaikat ls. Ez már agitációs munka volt, melyet meggyőződésből végeztek. A szövetkezetben kialakult a becsületes dolgozók törzsgárdája, akik lendítettek a fejlődés kerekén. Párttagok és pártonkívüliek szorgalmas munkájának az eredménye, hogy a szövetkezet eljutott a szilárd jutalmazásig. De látni kell azt is, hogy a szövetkezet megerősödésének a folyamata a pártszervezet bővülésével, tevékenységének javulásával kezdődött. Tudjuk, hogy a pártszervezet utasításokkal és meggyőző munkával egyaránt szerezhet tekintélyt. Ez utóbbi a nehezebb, mert nem intézheti el a pártbizottság „hatalmi szóval". Kiskéren mégis ezt az utóbbi formát, az egyéni meggyőzés módszerét választották. Ezért nőtt négyszeresére a párttagok látszáma. Az évzáró taggyűlésen Záhorská Alžbetát, Füllé Annát és Ľubomír Fašánek fiatal gépjavítót vették fel a pártszervezetbe. Azt mondhatjuk, hogy ma a szövetkezeti tagok létszámához viszonyítva elég nagy a pártszervezet, de magas a párttagság átlagos életkora. Szükség volt arra, hogy a legjobb középkorú dolgozókat felvegyék a pártba, de a jövőben már a húsz évesek között kell keresni a tartalékot. Ehhez viszont szükséges — ezt a felszólalók is hangsúlyozták —, hogy az eszmei-nevelő munkára nagyobb súlyt helyezzen a pártbizottság. A KÖZPONTI BOZOTTSÄG JANUÄRI ÜLÉSÉVEL kapcsolatban a felszólalók elsősorban párton belüli tájékoztatás bővítését és rendszeresítését igényelték. Hangsúlyozták, hogy á feladatok nem teljesítéséért minden szinten egyaránt meg kell szigorítani a felelősségre vonást. Helyi viszonylatban ők azt mondják: az vállaljon tisztséget, aki képes elvégezni a vele járó feladatokat. Ebben a szellemben értékelték a képviselők munkáját is. Csak azokat jelölik, akik bebizonyították, tudnak dolgozni és áldozatot vállalnak a közösség érdekeiért. Azt hiszem, hogy Köteles Géza — akit már harmadszor választottak meg a pártszervezet elnökévé —• nemcsak a képviselők, hanem minden párttag kötelességét is megjelölte egy rövid mondatban: haladjunk továbbra is a tömeg előtt... Lényegében ez a kiskéri változások „titka". CSETÖ JÁNOS A ruiomberoki textilgyár több részlegében korszerű, hazai gyártmányú légkondicionáló berendezést szereltek fel. Óránként 17-szer cseréli a levegőt, s a hőmérsékletet állandóan kellemes 20—23 fokon tartja. (Bakonyi felv.) V

alamikor a térkép fehér foltja volt ez a vidék: Farkasd, Negyed, Pered, Vágsellye környéke. Nem volt itt se gyár, se bánya, se megélhetés: Csak föld volt, de az nagygazdák, földbirtokosok, bérlők kezén. A földbe süppedt „nádas házak", amelyeknek titkait Sellyei József, a szegónyparasztok, zsellérek krónikása igyekezett a világ elé teregetni, beárnyékolták a lelkét, elhervasztották az életerőt. Ha a térképnek fehér foltja, az országnak fekete szégyene volt ez a táj, ahonnan úgy rajzottak ki a világba a szegény emberek, mint méhek a köpűből. A környékbeliek megélhetésének legszilárdabb biztosítékát ma a földművesszövetkezetek jelentik. A szövetkezetek, amelyek fejlődnek, gyarapodnak s a kenyér mellé már a kalácsot ls megadhatják. A peredieket nem kei! félteni A perediek szövetkezete például egyike a legjobbaknak a járásban. Meg kell mondanunk, itt sem ment simán a szövetkezet dolga, hiszen voltak esztendők, amikor a szövetkezetesek zöme azt sem tudta, mit tesz másnap a fazékba, mert alig volt valamijük. Majba József, a peredi szövetkezet elnöke a megmondhatója annak, hogyan is volt akkor, amikor odaállították a kátyúba ragadt szövetkezet szekerének a rúdjához, és biztatták, hogy rántsa ki, ha tudja. Majba József fejő volt akkor a szövetkezetben, s bizony erősen főtt a feje, elvállalja-e az elnöki tisztséget. Tudja, ha nem sikerül rendet teremtenie, ez lesz élete legnagyobb kudarca és talán szégyene is. Biztatták „felülről, biztatták alulról", s a sok unszolásnak az lett a vége, hogy elvállalta. 1959. szeptember huszadika volt. — Amikor átvettem a szövetkezetet, 7 korona volt egy munkaegység értéke, de akkor már három hónapja nem fizettek egyetlen fillért sem, mert nem volt miből — emlékszik a kritikus időszakra az elnök. — Meg kell hagyni, a felettes szervek nem hagyták a sárban, megtettek mindent a szövetkezet „feltámasztására". Biztatásként háromszázezer korona rendkívüli segélyt kaptak az államtól ... De hát ez akkor csepp volt a tengerben. Mindenesetre olyan csepp, mely szövetkezetet mentett. Az újdonsült elnök tudta, hogy nem babra megy a játék. Erősnek, okosnak és határozottnak kell lennie. Első intézkedései közé tartozott, hogy a régi vezetőséget majdnem teljes egészében leváltatta. Kiharcolta, hogy csak az a tag kaphatja meg a fél hektár háztájit, aki havonként legalább 20 napot ledolgozik. Igy kezdődött az új élet. A munkaegység értékének grafikonja lassan, de biztosan emelkedett. 1960-ban a természetbeni juttatáson felül 13 koronát jelentett egy munkaegység, 1964-ben pedig 24 koronát. Egy évre rá, 1965-ben áttérhettek a szilárd jutalmazásra. A szövetkezetben, amely kétezer hektáron gazdálkodik, és 430 állandó tagja van, a mai havi átlagkereset 1400 korona körül mozog. Nem lebecsülendő jövedelem, ha tekintetbe vesszük, hogy egy-egy családból többen is dolgoznak a közösben. A szövetkezet tagjainak több mint fele fiatal, életerqp. Több szövetkezetben arról panaszkodnak, hogy elöregedtek a tagok. Pereden ettől nem kell félni, mert a fiataloknak eszük ágában sincs otthagyni a közös gazdaságot. Hogy miért? Mert a szövetkezet a fiatalok részére május elsejétől november végéig a keresethez még 20 százalékos pótdíjat biztosít. Továbbá azért, mert már 1960-tól rendszeresen fizeti a családi pótlékot. S végül, mert mindenkinek biztosítja a szövetkezetben eltöltött évek után járó szabadságot. A 20 százalékos pótdíjat egy összegben, minden év karácsonyán fizetik ki a fiataloknak, s bizony elég szép summácskát jelent ez a karácsonyi ajándék. N

ehogy azt higyjük, hogy a fiatalok ilyen támogatása az öregebbek rovására megy. A perediek az öregekre, a nyugdíjasokra ls gondolnak, és nyugdíjukat olyan mértékben egészítik ki, hogy becsületesen megélhessenek. Jelenleg 220 nyugdíjasról gondoskodnak. Az öregek viszont a sürgős tavaszi vagy nyári munkálatoknál szívesen segítenek. Ezenfelül „saját szakállukra" is munkálkodnak, a múlt esztendőben példul 1 hekáron levendulát, 2 hektáron pedig kamillát termesztettek és kö zel félszázezer koronás hasznot hajtottak a szövetkezetnek. A nyugdíjasoknak saját otthonuk, de még teherautójuk is van. Szóval mozognak, dolgozgatnak és Pöstyénbe Járnak a reumájukat gyógyítani. Miből jut minderre? A jó gazdálkodás jövedelméből. A föld nemcsak búzát, zöldséget — pénzt is terem. A peredi szövetkezetesek pedig kitűnően gazdálkodnak. Tavaly a galántaí járásban nekik volt a legnagyobb terméshozamuk búzából. 396 hektáron termeltek búzát és hektáronként 44,5 mázsás hozamuk volt. Ezt a magas hozamot az újfajta szovjet vetőmagnak köszönhetik. Árpából ugyancsak szép eredményt értek el, hektáronként 37,5 mázsát. Cukorrépa-, kukorica-, zöldségtermesztésük elsőrendű. Zöldséget például 38 hektáron termesztettek tavaly, ebből húsz hektárnyi cukorborsót. Hektáronként 30 mázsányi volt a borsőhozamuk. A borsőtermés haszna kb. negyedmillió korona. Azért vetik szívesen a borsót, meri hamar beérik, s aratás után Jöhet a káposzta. A jó terméseredmények elérésében hathatósan segít a peredi határt átszelő vágsellyei—gútai öntözőrendszer. Tulajdonképpen az egész földterületre kiterjedő öntözéses gazdálkodást folytatnak. Állatállományuk is figyelemre méltó. Ma 327 tehenük van, s egy-egy tehéntől évente átlagban 3100 liter tejet fejtek. A 230 anyasertés tavalyi fiadzási átlaga 17 malac. Tavaly vezették be a tojólúd és tojókácsa tenyésztését. 600 lúdjuk és 1200 kacsájuk gágog és sápog. A szövetkezet hatalmas, üzemszerű működésére utal gépparkja: 43 darab kerekes traktora, 6 darab lánctalpasa, 8 darab kombájnja, 3 teherautója, 2 baggere és rengeteg kisebb mezőgazdasági gépe. De gondolnak a célszerűségre, a rendre és csinos környezetre is. A gazdaság szívét, a szövetkezeti udvart kockakővel rakták ki, beton bekötőutakat építettek hozzá, jövőre parkosítják az udvart és környékét. A

perediek most tartják évzáró közgyűlésüket. A szövetkezeti tagok minden megkeresett 1000 korona után 400 korona részesedést kapnak. Takács Attila például a 24 000 koronás előleg után még 9600 koronát kap kézhez, Supala János traktoros is 9000 koronán felül osztalékokban részesül, Bende Vilmos anyasertésgondozó és felesége 14 600 koronát tehetnek zsebre. Előleggel együtt több, mint félszázezer koronát kerestek készpénzben. Nem megvetendő összeg annyi bizonyos. De a megkeresett pénz minden 100 koronája után 7 kiló gabonát is kapnak, ez is több mázsára rúg. No meg a háztáji is megtermi a maga ezreseit... Így hát, aki szorgalmasan dolgozott egész éven át, rúghatja a port a mulatságon. Figyelem az elnököt, Majba Józsefet, ezt a szikár, szőke embert, aki ceruzával a kézben, számolgatva diktálja az adatokat. Igen, ő már új típusú szövetkezeti elnök, aki számol, tervez, kalkulál s csak akkor vágja fejszéjét valami új dologba, ha az kifizetődik. — Ceruza nélkül, számoló gépek nélkül ma már nem lehet gazdálkodni — mondja mosolyogva. — Az „ahogy esik, úgy puffan" korszak már a múltté. Sellyei József a nádas házakról írt. Az elnök elmondja, hogy a peredi szövetkezetesek 70 százaléka új, korszerű házban lakik. A fiatalok részére a szövetkezet épített lakásokat. Eddig 4 lakás épült fel, de 1969-re 12 lakás lesz készen. 1970-ben újabb 12 lakás van tervbe véve. A lakások 3 szobásak, központi fűtéssel, vízvezetékkel. Az utóbbi két esztendőben 9 szövetkezeti tag vásárolt személyautót. Igen, a perediek lassacskán megtollasodnak. Azt találom kérdezni az elnöktől, járt-e már külföldi tanulmányúton? Furcsáivá néz rám, naivnak tartja a kérdést. — öt évvel ezelőtt, 1963-ban a Szovjetunióban voltam, 65-ben Jugoszláviában, tavaly Bulgáriában, és Romániában. Hogy Magyarországon hányszor voltam, magam sem tudom. Egyébként ez év Júniusában indulok Franciaországba ... No, de előbb még februárban elrándulok vagy három hétre Marianské Láznéba, mert az egészségére ls kell gondolnia az embernek. E

rős közösség a peredi szövetkezet. Ma már megnézik, kit vesznek be a tagok sorába. Az elnök fiókjában most is ott fekszik egy tucatnyi kérvény. Ki gondolta volna valamikor, hogy ilyen népszerű lesz a szövetkezet? Búcsúzóul azt kérdezem Majba Józseftől: — Jó-e szövetkezeti elnöknek lenni? Három szóval válaszol, de abban a három szóban minden benne van, a tegnap is, a ma is meg a holnap is. A jó is és a rossz is. Okosan, sommásan felel, amikor azt mondja: — Ma már jó. DÉNES GYÖRGY Téli gondoskodás — nyári kényelemről A Nagymihály tőszomszédságában elterülő hatalmas víztároló rövidesen új köntösben fogadja vendégeit. A városi szervek és az üzemek közös erővel valósítják meg a tervezők elképzeléseit. A munka elvégzése sürgős, hiszen a vadregényes környezet iránt külföldön is egyre nagyobb az érdeklődés. Zemplén fővárosában a napokban már kézhez kapták az első — kétségtelenül meglepő szállássigényléseket Hollandiából és Luxemburgból! A „Napfény-tó" nagyszabású fejlesztésével öszszefüggő legközelebbi tervekről beszélgetett munkatársunk Ľudovít Karnayval, a nagymihályi CEDOK-iroda vezetőjével. • Feltehetően milyen lesz az idén az érdeklődés a kelet-szlovákiai tenger iránt? — Tavaly — annak ellenére, hogy tartózkodtunk mindennemű jelentősebb hírveréstől — várakozáson felüli volt az érdeklődés: 750 000 hazai és külföldi turista élvezte a tó vizét. Ez idén egymillió látogatót várunk. • Milyen meglepetéseket tartogatnak az igényesebb vendégeknek? — Kitűnő, sajátos ételeket a halászcsárdában és más vendéglátóipari létesítményekben, sokrétű szolgálatásokat a vízisport rajongóinak, továbbá sétahajózásokat, vízitaxi-járatokat. Roszszabb a helyzet a férőhelyek tekintetében. Ez az égető probléma csak a Triton-szálló üzembehelyezésével és a már jóváhagyott autocamping megnyitásával oldódik meg — úgy-ahogy. • A múltban sokan felpanaszolták, hogy rossz errefelé a közlekedés. Remélhető e téren javulás a közeljövőben? — Igen! A vírosi közszolgáltatási vállalat sűrűbben indít járatokat a tó irányába, valamint 13 új taxit hely* z üzembe. A viteldíj mindenki számára elfogadható leszi Itüj