Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-24 / 54. szám, szombat

fi DÖNTŐ NAP És döbbenetes némasággal hallgattak a gépek Zúzmarás február 24-e volt, Jégtörő Mátyás napja. Folyók és patakok vastag jégpáncél alatt aludták dermedt álmukat és hazánkban már ötödik napja tartott a kormányválság. — Valaminek történnie kell —, mondották a prágai üzemek türelmüket vesztett munkásai. — Ogy látszik, hogy a történelem Jégtörő Mátyásának szerepét nekünk kell vállalnunk. £s vállalták is. Már a délelőtt sem múlt el eseménytelenül. A nyomdászok végre megelégelték a reakciós pártok tollbérenceinek garázdálkodását, államellenes uszítását és cselekedtek. Aznap már nem jelent meg a cseh nemzeti szocialisták sajtószerve a „Svobodné Slovo", befagyott Ferdinand Peroutka hetilapja a „Dnéšek" és befejezte dicstelen pályafutását a cseh néppártiak két folyóirata is, a „Vývoj", meg az „Obzory". Közben országszerte serényen tevékenykedtek az akcióbizottságok és leckét adtak a lemondott minisztereknek. Délben, pont tizenkét órakor pedig Aštól egészen Csernőig felzúgtak a gyárak ós az üzemek szirénái, megkezdődött az egyórás, általános sztrájk. Leállt a munka a bányákban, a gyárakban és az üzemekben, sztrájkoltak a hivatalokban, az iskolákban, ós döbbenetes némasággal hallgattak a gépek. Ez a sztrájk volt Csehszlovákia harmincéves történetében, tehát 1918 óta a harmadik általános sztrájk, amely az ország területén ilyen hatalmas méretekben zajlott le. Az első sztrájk 1920 decemberében, a második 1938 szeptemberében, a harmadik pedig 1948. február 24-én, vagyis minden esetben az ország és a munkásosztály legválságosabb óráiban zajlott le. Ezúttal a sztrájk lefolyása impozáns volt, de ugyanakkor félelmetes is. A csehszlovák munkásosztály tudatában volt a pillanat jelentőségének és értésére adta ellenségeinek: ez az utolsó figyelmeztetés, ezután már a könyörtelen leszámolás következhetik, ha ... A nagy sztrájk megrémítette a népi demokratikus rendszer és a köztársaság ellenségeit. Megértették, hogy ezúttal nem babra megy a játék. És ezen a napon a még mindig taktizáló és makacskodó Benešnek is látnia kellett a nép erejét, elszántságát, valamint a tömegeknek a kommunista párthoz való hűségét és ugyanakkor tudomásul kellett vennie, hogy a dolgokat még ideig-óráig elodázhatja, de lemondott minisztereit aligha mentheti meg. És amikor az egyórás általános sztrájk Prágában, Bratlslavában, Brnóban, Ostraván és Košicén véget ért, a munkások fegyelmezetten visszatértek az esztergapadhoz, a tárnákba, a tanítók a katedra mögé, a hivatalnokok pedig az irodákba. A kedélyeket azonban a munka ritmusa sem csillapította le. Prága negyedeiben egymást érték a tüntetések és szinte ösztönösen rendeződtek oszlopokba a tüntetők, majd lengő zászlókkal, énekszóval vonultak a főváros centrumába. Mátyás nap volt. Jégtörő Mátyás napja. Minden esztendőben — már emberemlékezet óta — ezen a napon kezdődik a híres prágai Mátyásnapi búcsú, amely egészen József napig tart. A belvárosi Károly téren, a déjvicei Győzelem téren most is felállították a hajóhintákat, a körhintákat, felszerelték az óriáskereket, valamint a céllövöldéket is. A mutatványos bódék előtt jó torkú kikiáltók csalogatták a közönséget: tekintse meg az egyetlen élő sellőt, a világ legerősebb emberét, a kétfejű borjút és a befalazott apácát. És csábító, édesbús dallamokat játszott a kintorna. De hiába volt minden! Néhány elemistát és alsóosztályos gimnazistát kivéve a prágaiakat nem érdekelte sem a sellő, sem a céllövölde. A főváros népét nem is érdekelhette a Mátyás-napi búcsú, mivel a hamleti kérdés a „Lenni vagy nem lenni" izgatta. És mivel lenni akart, „Leállt a munka a bányákban, tatokban meg ai iskolákban, és a gépek . . a gyárakban, sztrájkoltak a hivadöbbenetes némassággal hallgattak (CTK felvétele) a végső harcra készülődött, és mivel arccal a jövő felé fordult, győzni akart! Este 11 órakor rendkívüli futár kézbesítette a CSKP Központi Bizottsága elnökségének dr. Beneš levelét, amelyben az elnök demokratikus elveire és az alkotmányra hivatkozva, kompromisszumot javasolt. Így akarta megmenteni 12, szívének oly kedves miniszterét. Még tíz körömmel védi őket, de ugyan akkor már hátrál. A levélben kijelenti: „Személy szerint tisztában vagyok azzal, hogy a miniszterelnök csakis a legerősebb párt elnöke, Klement Gottwald lehet". Majd hozzáfűzi „.. .számomra az sem kétséges, hogy népünk túlnyomó többsége a szocialista életmódot óhajtja... A továbbiakban viszont Ismét egyezkedésre szólítja fel a kommunistákat. A CSKP válaszát még az éjszaka folyamán továbbítják a várba. A válasz tömör és határozott. Levelében a CSKP Központi Bizottságának elnöksége ismét megállapítja, hogy „ .. .a cseh nemzeti szocialisták, a cseh néppártiak, valamint a szlovák demokraták jelenlegi vezetőségével nem tárgyalhat, mivel ez ellentétben lenne a nép, valamint az ország további békés fejlődésének érdekeivel!" A továbbiakban a CSKP vezetősége leszögezi, hogy az utóbbi napok hatalmas tüntetései megmutatták a nép igazi akaratát, és a népakaratnak ezt az elemi erejű megnyilvánulását figyelembe véve a kommunista párt vezetősége jóváhagyta Klement Gottwald javaslatát, melynek értelmében a kormányt az összes pár tok és az országos társadalmi szervek legkiválóbb képviselőivel kell kiegészíteni. A levél nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy az új kormány a parlamentáris demokrácia hagyományainak szellemében programjával az alkotmányozó Nemzetgyűlés elé lép, s kérni fogja ennek a jóváhagyását. Ezután a CSKP vezetőségének azt a reményét tolmácsolja a levél, hogy a köztársasági elnök ismeri a kommunisták álláspontjának helyességét és eszerint fog majd cselekedni. Ezt a levelet is Klement Gottwald és Rudolf Slánsky írta alá. BARSI IMRE* Monoižlôý Dezio: n m 1968. I. 24. Kőrös Sajnos nem sokat tudott mondani a nyilvánosház fényeiről. — Azt hiszem ég ott valami piros lámpa, talán a kapu fölött, de már nem emlékszem rá pontosan... És bent a teremben van egy zongora... És aztán jönnek a nők. — Meztelenül? — Frászt meztelenül. — És választhatsz, akit akarsz? — Persze. — És vannak fiatalok is közöttük? — Vannak. — És mibe kerülnek? — Tíz kampóba. Kőrös szűkszavúan beszélt, de rövid mondatai bennem titokzatosan megnyúltak. Eszembe jutott, hogy eddig mindössze egy nővel volt dolgom életemben, Irma asszonnyal. Egy fiatal nő biztosan más. Minden nő más. Megpróbáltam Kőrösnél tapogatózni. — Volt már több nőd is? — Volt. — És ezek mások? Körös eleg sokáig gondolkozott. — Mások, pénzért vannak. Többet harapófogóval se lehetett kihúzni belőle. Engem mindenesetre felkavart a beszélgetés. Fájdalmas hiányérzet maradt utána. Semmit se lehet megtudni pontosan. Az életen folyton tűnődni kell. És nem is érdemes tűnődni rajta, kívülről körülzárják az embert a lehetőségei, a Tatárjárás, a Tubarózsa, a Kaszárnya falai, Rézkobak üvöltései... És ugyanakkor egy csomó más dolog is él, nyílik és eltűnik, amit mások utolérnek, s amiről én lemaradok. Kőrösnek már volt egy csomó nője, nekem csak Irma asszony. Irma asszonyon keresztül nem lehet semmit sem megérteni. Még az volt a szerencsém, hogy nem maradt sok idő a töprengésre. Rézkobak kifogyhatatlan találékonysággal gondoskodott o foglalkoztatásunkról. - Unatkozó baka nincs — harsogta — punktum, pász, rézpor! Egy hét múlva újból összekerültem Kőrössel. Együtt osztottak be kapuőrségre. Két hónappal ezelőtt Gajdossal álltam ugyanitt; s akkor az istenről beszélgettünk, most Kőrössel a nyilvánosházról szeretterr> volna vitatkozni, de jó darabig ki se nyitottuk a szánkat, följebbvalók jártak ki-be, azoknak kellett szalutálni. A verklis bácsit se láttam, csak néhány siető civil haladt el előttünk, nagyobbára úgy festettek, mint az egzotikus állatok. Bele is fáradtam, hogy az utcát figyeljem, magam elé meredtem. - Nem látod? — súgta Kőrös. - Mit? — kaptam fel a fejemet. A túlsó járdán egy fiatal nő állt és minket figyelt. Hozzá hasonlót még sohase láttam, s így szinte egyszerre szippantottam magamba a különlegességét, pedig részleteiben még nem is értem ró szemügyre venni. Azt is csak később vettem észre, hogy tarka haja van. Még ilyennel sem találkoztam. Ezüst frizurájára piros és kék pöttyök voltak festve. - Az anyád — csettintett Kőrös. - Mi van? A nő látta, hogy most már mi is nézzük, de nem mozdult. Egy ideig még ott várakozott a túloldalon, aztán egyenesen felénk indult. - Te, ez akar valamit — jegyezte meg Kőrös. - Örségben nem szabad ismerkedni — mormogtam félhangosan, mert a nő már egész közel ért hozzánk. - Nem unalmas így állni? - fordult hozzám és kedvesen elhúzta a száját. Elhatároztam, hogy nem válaszolok. - És egész nap be vannak ide zárva? Egyre kínosabb volt ez az egyoldalú beszélgetés, jobbnak láttam végét vetni. - Örségben nem szabad ismerkedni és tilos civil személynek a kaszárnya előtt ácsorogni. - Hű de szigorú. - Nem én vagyok szigorú, de hát tatárjárás van, a tatárjárásban muszáj szigorúnak lenni. - Tatárjárás? Ezt nem is tudtam, ÉS kik a tatárok? - Mindenki, aki hadba vonult. - Csuda vicces fiú maga és érdekes profilja van, szívesen le is festeném. - Kéremszépen, szíveskedjék a kaszárnya elől ... - Ezt mór hallottam, de néha csak von kimenőjük ... - Van — szólt közbe kissé szelesen Körös. - Nahát, ha kimenőjük lesz, látogasson meg — a táskájába nyúlt és kivett egy névjegyet. Nagy zavaromban meg se néztem, gyorsan a mellényembe dugtam, amikor újból felpillantottam, mór elment. - Nézd meg, mi van ráírva — biztatott Kőrös. Még sohasem kaptam senkitől névjegyet, s- most kellő áhítattal bámultam rá. - Hertelendy Ria festőművésznö - olvastam hangosan. - Szerencséd van — állapította meg Kőrös — az ilyen nőknek van pénze is meg intelligenciája is... És hol lakik? - Az is ide van írva, még az ajtószám is... A névjegyet később a tatárjárás lapjai közé süllyesztettem. Itt volt a legjobban szem előtt és valahogy felelevenítette a halott betűket. Azon az oldalon, ahová a névjegy véletlenül került, a tatár kenézek nőkkel garázdálkodtak: „örömmel látják, hogy az apák leányaikkal, a férjek feleségeikkel, a testvérek szép húgaikkal váltják meg életüket s némi vigasztalásokul vala, hogy az apa vagy férj szeme láttára fertőztetik meg nejét vagy a lányát." Hertelendy Ria eleinte hűvösen meredt erre a fejezetrészre, később azonban egyre jobban összeolvadt vele. Takarodó után, ha végignyúltam a vaságyon, tatár kenézként modellt ültem műtermében. Próbáltam kedves és udvarias lenTanulni jó Ez a véleményük a nyárasdiaknak. Ezt állítja Diimény Jánus, a szövetkezet elnöke. Most, hogy újból náluk jártam, többek között ez a gondolat ls szóba került. Ogy is mondhatnám, elsó helyen szerepelt a beszélgetésünkben. Nem mintha más újság nem lenne a szövetkezetben. Talán nem is árt, ha közbevetem, hogy Nyárasdon most, amikor mident egybevetettek, a munkaegységek értéke ötven koronára kerekedett. Nem tudom akad-e még egy Ilyen szövetkezet az országban? Még többet mond a szövetkezet anyagi helyzetérői az, hogy a múlt évhez mérten a tagok átlagos havi jövedelme kerek négyszázötven koronával emelkedett, vagyis ezerkilencszáz koronáról kétezerháromszázötvenre. Hangsúlyozom, hogy ez az átlag. Hogy egy kicsit érzékeltethessem a dolgot: A szövetkezet elnökének havi jövedelme négyezerháromszáz korona körül mozog. A kereset nagyságát illetően azonban csak az ötvenedik helyen tart. És most, már maradjunk az eredeti gondolatnál: az elnök szerint a nyárasdiak szeretnek tanulni. A vezetők is erre serkentik őket. A legalkalmasabb idő erre a tél, amikor kevesebb a munka. Náluk a tanulás egyik jól bevált formájának bizonyult a pártoktatási év, de csak bizonyos ideig. Az utóbbi időben a vezetők észrevették, hogy megcsappant az érdeklődés az előadások iránt. Okát keresték és rövidesen meg is találták. Megállapították, hogy nem a hallgatókban van a hiba, hanem inkább az előadókban. Így született meg az a gondolat, hogy ha a helybeli előadók már nem képesek kielégíteni a hallgatók igényeit, idegenből hoznak előadókat: olyan emberek-t, akik tényleg mondanak is valamit a kíváncsi szövetkezeti tagoknak. Elképzelésük megvalósításában kezükre járt a CSEMADOK Központi Bizottság. Kiváló előadói gárdát hoztak össze a számukra. Az előadói testületben a következő nevek szerepelnek: Balogh Dénes Árpád docens, egyetemi tanár, Békés János docens, egyetemi tanár, Csizmár László docens, egyetemi tanár, Kvasz László doktor, az orvostudományi kutató intézet tudományos dolgozója, Jankovlch Imra mérnök, az Építészeti Kutató Intézet tudományos dolgozója, Mózsl Ferenc, az SZNT Oktatásügyi Megbízotti Hivatala nemzetiségi osztályának vezetője, Szántó László akadémikus, egyetemi tanár, dr. Szabó Rezső, a CSEMADOK Központi Bizottságának vezető titkára. Szűcs Béla, lapunk külpolitikai rovatának vezetője és Tölgyessy György docens, egyetemi tanár. Es Nyárasdon fellángolt az érdeklődés. A kultúrház nagyterma újból megtelt kíváncsi halgatókkal, tanulni vágyó szövetkezeti tagokkal. Talán felvetődik a kérdés: ki viseli a költségeket? Ki más, mint a szövetkzet. Futja erre is a kulturális alapból. A nyárasdiak viszont hálásak a vezetők gondoskodásáért, mert szerintük, tanulni mégis csak jó. SZARKA ISTVÁN 12 ni hozzá, de hamarosan rájöttem, hogy ez egy tatár kenézhez nem illik. Igy azután sohase tudott lefesteni — mert a találkozásaink mindig erőszakoskodással végződtek. Reggelenként egyre fáradtabban ébredtem. Vállamra ólomsúlyként nehezedett a kaszárnya. Fejem körül parancsszavak süvítettek. Vigyázz, balra át, jobbra át, sorakozó, imához, puskával tisztelegj ... pihenj, de ez se volt a megkönnyebbülés ideje, ilyenkor is ezer szem meredt rám. Rézkobak is üvöltötte a magáét, a szaki utána mondta, a Tubarózsa rekedt hangon sakkozott, Bagi pedig beszámolt, hogy melyik bábut érte telitalálat. — Képzeljétek apafejek a pápa ötvenezer lírát adott a légitámadások által megrongált templomok helyreállítására. — Erőteljes német ellentámadások megszilárdították a védelmet a téli csata gyújtópontjában. - Montgomery nagyobb felderítő erői nem tudtak előbbre jutni Tunisz és Líbia hatá rán. - És azt el is felejtettem említeni, hogy elkobozzák a zsidókézben levő lámpásos rádiókat. Ingerkedve mért végig, de nekem eszembe jutott a névjegy és az esetleges szabadság és csak a vállamat rándítottam Bagi bejelentésére. Kőrös volt az egyetlen ember, akivel néha kibeszélgethettem magam. Neki mondtam el mindazt, amit Gajdossal akartam megosztani, de Gajdos következetesen elutasított minden közeledési szándékot. Eleinte szinte fájt ez a konok makacssága, de később rájöttem, hogy Körössel jobban lehet beszélgetni, s közelebb is áll hozzám. Gajdos felé a szánalom irányított, s a szánalmon keresztül nem lehet barátkozni. Kőrös ezzel szemben a szakasz legjobb céllövője volt, az ő barátsága rangot is jelentett. (Folytatjuk.)