Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-24 / 54. szám, szombat

AZ IDEI VÁLASZTÁSOK kiváló lehetőséget nyújtanak a fiatalok önálló, társadalmi-politikai munkájára. E Jelentős esemény kapcsán ugyanis az ifjúságnak nem csupán a képviselőit kell megválasztania, hanem tudatosítania kell a társadalmunkban elfoglalt helyét és részvételét annak irányításában. Milyenek hát a fiatalokra váró konkrét feladatok? Erről tájékoztatta a HF munkatársát Vladimír BorodovCák, a CSISZ szlovákiai Központi Bizottságának titkára. — Elsőrendű feladatunk, hogy a közelgő választásokat megelőző kampányban mind a CS1SZszervezetek vezetőségei, mind a tagság ráébredjen arra, hogy az öltaia bírált fogyatékosságokat csak akkor lehet megszüntetni, ha ő maga is kellő aktivitást tanúsít. Továbbá lehetővé kell tenni, hogy a fiatalok teljes mértékben élhessenek jogaikkal, odaadással kapcsolódjanak be a produktív munkába és szabad idejükben módjuk legyen kedvteléseiknek is élni. A CSISZ-tagok soraiból kikerülő képviselőknek különös figyelemmel kell majd kísérniük a különböző iskolákból kikerülő fiatalok további útját, elbírálni, vajon megfelelő körülmények várják-e őket új munkahelyeiken, kellően felkészültek-e hivatásuk sikeres ellátására és miként fogadja be őket a kollektíva. A falun élő fiatalok között lényegesen javítani kell az ifjúság és a nemzeti bizottságok kölcsönös kapcsolatát. A kor követelménye, hogy a vidéki fiaElektrokardiogram, mint szerelmi barométer A 19 éves Kennedy Donna a kanadai Ontariőből büszkén mutogatja a legelragadtatőbb szerelmeslevelet, melyet egy csinos leány valaha is kapott. Vőlegénye: George Busby hadnagy küldte. De ami a legérdekesebb: a levélben nincs egy árva szó sem. Busby ugyanis szerelmét szigorúan tudományos úton akarta bebizonyítani szőke arájának. Szívverését elektrokardlogrammal jegyeztette fel. Az EKG-készülék a fiatal hadnagy érverését először a normális hullámvonallal jegyezte. Ebből kitűnt, hogy George szíve teljesen rendben, van. A szerelmi próbatétel csak ezután következett. Alighogy Busby kezébe vette lmádottjának fényképét (külsőleg a férfin nem látszott semmi változás, ám ez ne tévesszen meg senkltlj, az EKG-készülék tűje egyszeriben kilendült. Mind nagyobb és Közelgő választások — fiatal szemmel talnak is módja nyíljon szórakozásra, művelődésre. Ez pedig csak a helyi népművelési otthonok, az ifjúsági klubok és a HNB-k munkájának összehangolásával lehetséges. Falun és városban egyaránt nagyon égető probléma a lakáskérdés. Jóleső, biztató érzés, hogy a párt ls az alapvető, gyorsan megoldandó kérdések közé vette fel a lakáshiány mielőbbi felszámolását. HF: Miképpen választják majd ki a fiatalok képviselőiket? — Az eredményes munka érdekében szükséges, hogy e sokrétű szerepkör ellátására valóban a legalkalmasabbakat válasszák meg. Egészséges együttműködés alakulhat így ki a választók és a megválasztottak között. Az utóbbiaknak bármikor számot kell adniuk elvégzett munkájukról. HF: Gondoltak azokra a fiatalokra is, akik első ízben választanak? — Rendkívül fontos, hogy az ifjúságnak ez a része ne csupán formalitásból, érdek nélkül dobja szavazatát az urnába, hanem fölismerje a választások szerepét és fontosságát, ismerje népi demokráciánk alapjait, szem előtt tartsa állampolgári jogait és kötelességeit. Szlovákia magyarlakta vidékeinek Ifjúsági problémái lényegében megegyeznek az ország többi fiataljának feladataival s ezért nem tervezünk a délvidék számára külön választás előtti akciókat. Szeretnénk azonban, ha az eddiginél nagyobb kezdeményezéssel kapcsolódhatnának be a feladatok teljesítésébe.. 1 Donna mutatja: Így szírét Gčorgel nagyobb hullámvonalakat rajzolt, s ezzel bebizonyosodott: pusztán Donna fényképének megtekintésétől már gyorsabban és hevesebban ver a vőlegény szíve. Donna elhatározta, ho y az EKGszerelmeslevelet berámďztatja és ágya fölé akasztja. (QUICKj ARANYCSALOGÁNY 1967: P i I a rová e s Ma t u š k a Épp egy hete, a téli olimpia két sorsdöntő jégkorongtalálkozója között tűzte műsorára a csehszlovák televízió a Mladý svét című cseh ifjúsági képes hetilap által immár hatodízben kiírt \ranycsalogány an;étszerű táncdalénees-verseny eredmélyeinek kihirdetését. A lap szerkesztőségébe az elmúlt hetekben hazánk élvonalbeli énekesei összesen 36 ezer 225 szavazatot kaptak, s ezek Waldemar Matuška és Eva Pilarová elsőségét hozták. A férfiak versenyében a második helyet az Aranycsalogány négyszeres győztese — Karel Gott kapta, Pavel Novák, tmm Václav Neckáf és Peter Novák előtt. A nők versenyében Eva PílaKilly a minden JEAN-CLAUDE KILLY, a franciák 24 éves síkirálya a vasárnap véget ért grenoble-i olimpián maradéktalanul beváltotta honfitársai vele kapcsolatos reményeit: három aranyérmet szerzett, s ezzel behozta az osztrák Toni Sailer eddigi világelsőségét. Igaz, Killy az utolsó számban, a műlesiklősban alaposan ráijesztett szurkolóira, hiszen már-már úgy tűnt, hogy egy ismeretlen norvég verseuyző, valamint „az öreg róka", Kari Schranz megelőzik. Közbeszólt ellenben a zsűri s kapukihagyás miatt diszkvalifikálta a Killy előtt álló két sízőt. Igy született a franciák üdvöskéjének hármas sikere. A francia napilapok és a sportsajtó még ma is hangzatos címekkel emlegeti Killy nagy sikerét. Nem véletlen hát, hogy jean-Claude vezetékneve a franciák számára majdnem egyet jelent a X. téli olimpia fogalmával. Azt talán mondani sem kell, hogy ez a kiváló sportember a francia fiatalok eszményképévé vált. Rendkívüli népszerűsége révén nagyon nehéz interjút kapni tőle, de annak a szemfüles újságírónak, aki „tollvégre" kapja őt," közvetlenül, őszintén s ami a legfontosabb: részletesen nyilatkozik. Édesapja hadirepülő volt a Royal Air Force-nál s így talán tőle örökölte az állandó harciasságot és nagyszerű küzdelemkészségét. Az egykori hadirepülő ma szállodát vezet Val d'Isere-ben, s nyaranta fia is segítségére van. jean-Claude idejét egyébként általában a felkészülés és a versenyzés köti le. — Portillói sikerem óta tudtam, hogy mindenki rám feni a fogát, s ezért nagyon felkészültem az olimpiára. Aki egyszer belekóstol a siker szépségébe, az, ha magamfajta ember, nem szívesen veszít — mondja. — Merész, sőt vakmerő vagyok. Minden versenyen a maximumot nyújtom. Ogy érzem, a győzelemért érdemes minden tudásomat latbavetni. Aki nem bízik magában, az átütő sikert aligha érhet el. Killy pályája nem indult nagyon ígéretteljesen. 1964-ben Cortinában csak ötödik volt, ráadásul hamarosan eltörte mind a két lábát. Más az ő helyében talán le is mondott volna a további sízésről. De ő kitartott, és Grenoble bizonyítja: megérte! — Amikor rajtvonalra állok, nem gondolok semmire, csak az előttem álló versenyre összpontosítok. Mivel nincs baj a becsvágyammal, vállalom a kockázatot: sosem tervezem melyik szakaszt milyen gyorsan „vészelem át". A végrehajtás mikéntje verseny közben kínálkozik. Edzője H. Bonnet, aki természetesen mindenüvé elkíséri védencét, szerényen csak ennyit mondott, amikor Killy-vel való összmunkájuk felől érdeklődtem: „Jólesett kellemesen csalódnom Jeanban." Kíllyben azonban nem csupán Bonnet úr „csalódott" kellemesen, hanem mindenki, aki kedveli a sísportot. ZALA JÓZSEF r ová, Helena Vondráčková, Marta Kubišová, Hana Hegerová és Yveta Simonová a sorrend. A dalok versenyét a Peter Novák— Karel Plicka szerzőkettős szerezte meg a Sírkő című számmal. Az idei ankét győztesei már egy-egy alkalommal megszerezték a Mladý svét díját. W. Matuška 1962-ben volt „Aranycsalogány",, míg Eva Pilarová 1964-ben. Első pillantásra az ankét végeredménye sok olvasóban talán meglepetést kelt, de Karel Gott hosszú külföldi távolléte és a két győztes: Matuška és Pilarová tavalyi átütő sikerei alapján úgy érezzük, nem alaptalan vagy véletlen. Mind Pilarová, mind Waldemar Matuška megérdemelték az elsőségeti • •••••••••• ••••••••••• (J J f I i ••••••••••• ••••••••••• ZOSIA (szovjet-lengyel) Nem csoda, hogy Vlagyimir Bogomolovnak A lengyel lány című költőien szép elbeszélése megihlette a szovjet filmeseket. A rengeteg színnel, bájjal, érzéssel telített szerelmi történet kínálva kínálta magát a celluloid szalagra, s Mihail Bogin rendező ezt észre ls vette. Filmjéhez maga Bogomolov írt forgatókönyvet, tehát természetes, hogy ebbe. az elbeszélés költőiségét is átmentette. Bogin rendező ugyanerre törekedett a film forgatása közben, s szán dékát általában sikerült is valóra váltania. Helyenként érezhető ugyan, hogy a józan mértéktartást semmiképpen sem akarta túlhágni, ezért a lírai hangvétel szerényebb tónusaival, a köznapibb kifejezéssel is megelégedett. Ez az oka annak, hogy a kamera egy-egy hoszszabb elidőzését a kevéssé fontos tárgyakon, alakokon hidegnek, érzéstelennek, funk ciótlannak látjuk. Ugyanakkor mások, például a búcsú epizódja, kivételesen jól sikerültek, s az öröm és a meghatottság, amelyet ezek keltenek, képes feledtetni az előbbiek ürességél. A központi téma ebben a filmben az emberek közötti viszony. Nemcsak a szerelmi, hanem a baráti és bajtársi kapcsolat ls, amelynek értékét emberiessége, valódisága szabja meg. A szerelem ls, a baráti, bajtársi kapcsolat is mélyen emberi Bogin művében, s ezáltal is fokozottan ellenszenves és embertelen a háború, amely végeredményben a szép kapcsolatokat szétzúzza. A történet ugyanis ezerkinlencszáznegyvennégyben, a háború förgetegében játszódik. A már lengyel földön harcoló szovjet hadsereg egyik zászlóalja annyira kimerült és annyi embert vesztett, hogy kénytelen visszavonulni az élvonalból. A pihenés néhány napját egy parányi lengyel falucskában tölti, olyan faluban, amely bár magán viseli a háború friss nyomait, mégis úgy tűnik, mintha egy más világban, más bolygón lenne. Ennek a más világnak az illúzióját az a szerelem kelti, amely a zőszlóalj egyik fiatal parancsnokában lobban lángra a lengyel vendéglátók szépséges leánya, Zosla iránt. Csakhogy az Illúzió illúzió, s a háború túlságosan közeli valóság ahhoz, hogy egymás mellett akár csak néhány napra is megférjenek. A szép érzések, az élet dicsérete ez a film. Ellene szól mindannak, ami ezeket megrontja. Zosiát a lengyel Pola Raksa alakítja. Megnyerő játékáért az 1967-es moszkvai filmfesztiválon elnyerte a Szovjetszkij ekran díját. Mihail szerepében új színészt, jurij Kamornijt láthatjuk. Vele, akárcsak a fiatal Mihail Bogin rendezővel kapcsolatban is még sok szépre van okunk reménykedni. HOGYAN TOVÁBB, BALTAZÁR (francia—svéd) A francia kinematográfia sajátos rendező-egyénisége, a ma hatvanegy éves Róbert Bresson ismét tanúbizonyságát adta a filmről alkotott különös felfogásának. A Hogyan tovább, Baltazár című alkotás hetedik filmje, s forgalónyelvében ugyancsak hasonlít az előbbiekre. Bresson minden eszközzel (a szereplőkkel, a hanggal, a kellékekkel, a fény játékával) arra törekszik, hogy saját meglátását, saját véleményét tolmácsolja a világ valóságáról, méghozzá arról a valóságról, amely a felszín alatt van, vagyis amelyet csak közvetve észlelhetünk. A színészek ís ezért csak eszközök az ő filmjeiben, hiszen nem őket, nem Játékukat kell tudomásul vennünk, hanem azt a gondolatot, amelyet Bresson velük mint modelekkel ki akar fejezni. Igy jóformán csak a nézőtől függ, mit és hogyin ért meg, azaz élvezni tudja-e Bresson művészetét. A Hogyan tovább, Baltazár című filmnek tehát hagyományos A NAGYVENDÉGLÖ értelemben nincs és nem is lehet tartalma, még akkor sem, ha a cselekmény meglehetősen összefüggőnek és kerek egésznek látszik. Baltazárnak, az emberi sorsot ls jelképezhető szamárnak siralmas pályafutása áll ezúttal Bresson figyelmének előterében. Baltazár végigbotorkál saját állati, édes-keserves életútján, s ha ebből kell következtetnünk, akkor Bresson szerint az ember legfőbb osztályrésze a tűrés, az élet lázadás nélküli elviselése. Am az is lehet, s ez a valószínűbb, hogy Baltazár kálváriája az esetlen ember kálváriáját példázza, s így sorsa már figyelmeztetés az ember gondolkodó képességére, vagyis arra, hogy életét saját maga irányítsa, ha nem akar Baltazárra hasonlítani. Bresson filmje kétségkívül az igényes közönség számára készült. Aki veszi magának a fáradságot, hogy gondolatait megfejtse, minden bizonnyal szép élményben részesül. (francia) Bombasztikus bűnügyi történet eleven, játékos francia humorral ízesítve. A siker kizárólag Louis de Funés képességeitől függ, s a legjobb élő francia komikus" mindent meg is tesz érte. jean Halain forgatókönyvíró neki írta a főszerepet, Jacques Besnard rendező pedig ahol csak tudja, láttatja a vásznon. A siker tehát biztosnak látszik, s hogy mégsem az egészen, arról már nem Louis de Funés tehet. Az ő utánozhatatlan mimikája, gesztikulálása, egyszóval: komédiázása gyakran késztet szívből fakadó nevetésre, viszont magán a történeten és a többi szereplőn már nem szórakozunk ilyen kellemesen. Ez elsősorban azokra vonatkozik, akik a francia humorban megszokták a választékosságot és az igényességet. Van azonban néhány egészen kiváló jelenete is a filmnek; a balettező pincérekre, a Hitlert megidéző vendéglősre és a valóságos műlesiklást végrehajtó, tetejére fordult gépkocsira például sokáig emlékezni fogunk. Emellett látványosságban sem szűkölködik a film, tehát gondűző szórakozást mindenképpen bízvást várhatunk tőle. (szőj II. Louis de Funés és Bemard Bller, A nagyvendéglö főszereplői