Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-16 / 46. szám, péntek

BAJ VAN A HUMORRAL DUBA GYULA HUMOROS ÍRÁSAINAK VÁLOGATÁSA A szerző válogatott humoros írásainak, szatíráinak címével, a Baj van a humorral ma már jobbára vitára kelhetnénk, az új idők szellemét emlegetve azonban a legkevésbé sem cáfolhatnánk a humorista látleletét: baj volt a humorral. Ennek bizonyításaként elég elolvasnunk a címadó írást, ahol a szerkesztő — a Nagy Komblnátor — és a sírásó, az alkalmi ivópartner ellentéte már magában is gyilkoserejű szatíra a korról, melyben született. Arról az időszakról, melyben mindennek előre megszabott helye volt, s ahol a „nevető emberiség" „tiszta humorral" való szolgálata gyakorta megakadt a humor és a szatíra rangját lebecsülő egyoldalúságokon, az avatatlan túlokosok ál-szempontjain, a bírálat „konstruktív" vagy „destruktív" jellegének túlhangsúlyozásán. Márpedig az egyes korjelenségek érzékeltetése a humor természetes, magától értetődő Eeladata. Az a tény ugyanis, hogy a humor az egyes politikai-közéleti társadalmi mozgásokat, eseményeket szinte egyik pillanatról a másikra minősíti, azt is bizonyítja, meglehetősen nagy ennek a műfajnak a hatóterülete . . . S ezzel együtt azt is: az élet anekdótázó-tréfáló kedve — kimeríthetetlen. Legnagyobb humoristánk, Karinthy Frigyes „a humorban nem ismerünk tréfát" receptje különösen magyar vonatkozásban érvényes. És itt nemcsak a jellegzetes és világhíres pesti vicc csípősségére gondolok, hanem a magyar vidék bármelyikének humor-tréfa teremtő adottságára is. S ez egyben azt is jelenti, a humor hullámhosszán életünk jóformán minden változását, formálódását nyomon követhetjük. Ezek a tréfák, élcelődések, apró tüszúrások, szikrák úgy jellemzik életünket, mint ahogy a növényi vagy állati sejtekben felsorakoznak a modern tudomány „nyomjelző lövedékei", az izotópok. A humor műfajában ilyen izotópoknak, a társadalmi élet egyes viszonylatai „mélytengeri" szondájának mondhatjuk azokat a humoreszkeket, szatírákat is, melyek Duba Gyula eddig megjelent három kötete, valamint újabb írásaiból készült válogatásban kaptak helyet. Duba Gyula első karcolatai 1954-ben a Fáklyában jelentek meg és Sas Andor tanár „Jegyzet egy fiatal író indulásához" címen olvashattuk az első bizalomelőlegező sorokat. Az azóta eltelt közel másfél évtized bebizonyította, hogy Sas Andor lelkesedése és humoristát felfedező öröme nem volt hiábavaló. Duba Gyula a bazai magyar irodalomban — ebben a műfajban — versenytárs nélküli, s amit ugyancsak hangsúlyoznunk kell: a kortársi magyar könnyűműfaj viszonylatában Is versenyképesek írásai. A humorista mellett ugyanakkor a prózaíró Duba is irodalmunk élvonalába került. Duba humorista indíttatásán a nagy klasszikus. Karinthy hatása érződött. Az adottság és a sajátos arculat vitathatatlan tényét azonban már első kötete, A nevető ember (1959) is bizonyította. Ezt követő kötetei (Szemez a jeleségem, 1961; Na, ki vagyok?, 1965) viszont már az érettség jegyeit viselik magu kon A mostani válogatás nemcsak a fejlődés egyes szakaszait jelzi, hanem Duba alkati tulajdonságaira is rámutat. Ezek között említeném intellektuális beállítottságát, s humor értelmezésének azt a könnyel ségét, mellyel a viszonylag „rázós" témákat is kezeli. Azt is mondhatnánk, a brechti elidegenítésiek agv jellegzetes humorista felfogása érvényesül nála. A „tiszta humor" — ahogv ő nevezi — megjelenítő sére jellemző, hogy a túlzás, fokozás, helyzetkomikum, absztrakció, stílusparódia stb. számtalan lehe tőségével él, s szinte „fájdalommentessé" bonyolítja az élet hibáit, fonákságait. Anélkül azonban, hogy ezek megszűnnének hibák, vagy fonákságok lenni ... Játékos könnyedséggel ugyanis olyanná fokozza témáit, hogy azok mindenképpen nevetségeseknek tűnnek, s ily módon a lélek önfeledt derűvel reagál rájuk, tehát a neveltetés könnyedségével hatnak — gyógyítanak. „A nevetés csodálatos dolog" — mondja Duba — ... A nevető ember nem lop, nem csal, nem gyilkol, a nevető ember megértő, elnéző és fw manista. Szereti az emberiséget'. Ezek a szavak a humorista hitvallásaként is felfoghatók, s írásai életközelsége s közege egyaránt ennek beváltását igazolják. A humorista számára a mindennapi élet az a nagy rezervátum, mely kimeríthetetlen témalelietőségekel kínál Általános emberi hibák, az emberi kapcsolatok és a társasélet visszásságai, a szocialista építés és tudatformálás egyes fonák jelenségei általában a témameghatározók. A Főtárgyalás című szatírájában a szocialista tulajdonnal szembeni hamis nézeteket az ellentétek lehetetlenné fokozásával ábrázolja. Hasonló alkotó módszert használ az Adalékok az eladás művészetéhez című írásában, melyben a ve vő eladó örök háborúságának egy mozzanatát örökíti meg. A Feljelentő ember-ben a villanásnyi szavak az intrikus természetrajzát adják, s hasonló témát érint az Összeesküdtem című szatírában is. A Menjetek, elvtársak című szatírájában a brigádszellem öncélúságát parodizálja, a Káderezés a (zseb) Parnasszuson címűben pedig irodalmi életünk elé állít görbetükröt. Ehhez a változatos témakörhöz járul még az örök kísértő a Nő. A női lélek rejtelmei Duba számára is kimeríthetetlen forrást jelentenek. Ösztönösségek, következetlenségek, szeszélyes tulajdonságok hordozót Duba nőalakjai, akiknél a férfi mindig amolyan áldozati bárány, a sors akaratából a női szeszélyeknek kiszolgáltatott. (Féltékenység, Szemez a feleségem stb./ Ez a néhány kiragadott példa Is érzékeltetheti Duba Gyula szatíráinak, humoreszkjeinek hátországát, tematikai változatosságát és gazdagságát. Írásaival kapcsolatban Turczel Lajos Duba-jellemzését idézhet jük, aki a kötethez írt utószavában megállapítja: „fürge tekintete ügy vonzza magához a valóság nevetséges elemeit, mint a mágnes az apró fémrészecskéket". S ez egy humoristánál olyan erény, mely már rangot is jelent. FONOD ZOLTÁN t Milan Pišút A szlovák irodalomtudomány nak jelentős évfordulója van: Milan Pišút egyetemi tanár, a kitűnő irodalomtörténész, kritikus és esztéta ma tölti be tudományos eredményekben gazdag életének hatvanadik évét. Pišút az egyik legjellegzetesebb szlovák vidékről: Liptóból származik. 1908. február 16án Mikulášon született, s gimnáziunii tanulmányait is ott végezte el. Egyetemi tanulmányait — szlovák és filozófiai szakon — Bratislavában folytatta, s néhány évi középiskolai tanárkodás után 1938-ban a Komenský Egyetem docense lett. Egyetemi tanári kinevezését közvetlenül a felszabadu lás után nyerte el. Az irodalomtudománnyal korán eljegyezte magát. Első írásait — a korabeli irodalom aktuális kérdéseivel foglalkozó tanulmányokat és recenziókat — még egyetemi hallgató korában jelentette meg. A kritikusi hivatáshoz Irodalomtörténeti és irodalomelméleti munkássága kibontakozása után ls hű maradt; az Irodalmi hagyomány értékelése és feldolgozása mellett a kortárs-irodalomnak is állandó figyelmet szentelt. Legjelentősebb kritikai írásait az 1955-ben és 1961-ben kiadott tanulmányköteteiben 3

gyűjtötte össze (Literárne štúdie a portréty. — Roky a dielá. Štúdie a kritiky/. 968. Nagyarányú és sokoldalú Irodalomtudományi munkássá18. gában a központi helyet a stúriskolával és janko Kráf-lal fog7

1alkozó úttörő tanulmányai és monográfiái foglalják el (Počiatky básnickej Školy Stúroköszöntése vej, 1938; Básnik lanko Král a jeho Dráma sveta, 1948; lanko Kráľ. Život a básnické dielo, 1957 stb. J. Hozzáértő és fáradhatatlan munkája eredményeként született meg janko Kráf verseinek első kritikai kiadása (1952). Kezdeményező szerepe és jelentős része van abban a nagyrészt már megvalósult vállalkozásban, amelylyel a Szlovák Tudományos Akadémia a szlovák irodalom történetének korszerű tudományos feldolgozására törekszik (Dejiny slovenskej literatúry I—III. 1958—19651. Pišút professzor irodalomtu dományi érdeklődése nem korlátozódik csupán a szlovák irodalomra. A világirodalom Jelenségei iránt fellépésétől kezdve élénk figyelmet szentel, s a szlovák irodalom problémáit nemzetközi összefüggésekben ls vizsgálja. Világirodalmi kitekintéseiben és összefüggéskereséseiben — a két nép évszázados történelmi együttélésének .következményeként — a magyar vonatkozások szükségszerűen jelentős helyet foglalnak el. Irodalomtörténeti munkásságában ezt a szempontot Pišút akkor sem hanyagolta el, amikor a mindkét oldalról megnyilvánuló sovinizmus a kapcsolatok mellőzésére ösztönzött. Egy újabban Irt érdekes tanulmányával (Petőfi Sándor és lanko Kráľ/ — amelyben Petőfi és Kráľ költészetét világnézetileg és tlpológiailag vetette össze — a modern típusú kapcsolattörténet és összehasonlító irodalomtörténetírás számára is hasznos gyakorlati példát adott. Külön kell kiemelnünk azt az érdeklődést, amellyel Pišút a csehs?lovákiai magyar szel lemi élet Iránt régtői fogva viseltetik, s azt a segítséget, me lyet a fejlődés mostani szakaszában a magyar irodalomnak és filológiának nyújt. Abban a nyilatkozatában, amelyet 1934-ben a pozsonyi Magyar Újságnak adott, többek között ezeket jelentette ki: „Gyakrabban kellene lehe tővé tenni, hogy a szlovák és magyar írók megismerjék egy más véleményét. Hisszük hogy a fiatal magyar inteili genciában nincs fölényesség és elfogultság a csehszlovák kultúrával szemben, mi viszont büszkék vagyunk arra, hogy a régmúltból megmaradt fájdalmunknak nem adjuk Jelét." A Szlovákiai Írószövetség vá lasztmányának, a magyar szekció vezetőségének és az Irodalmi Alapnak kérésére az utóbbi években többször fog lalkozott a szlovákiai magyar irodalom jelenségeivel, íróink műveivel. Ilyen tárgyú — s a hozzáértésen kívül őszinte se gíteni akarással ls írt — .belső" kritikái közül néhánnyal az Irodalmi Szemlében Ismerkedhetett meg közönségünk. A magyar filológia itteni művelői között alig akad olyan, aki Pišút professzor önzetlen segítségét — aspiránsl iskolá zás, szakblrálat vagy opponen sl vélemény formájában — ne élvezte volna. Magyar tisztelői, barátai és tanítványai szeretettel üdvöz lik a hatvanadik születésnapját ünneplő Milan Ptšútot, és tudományos és pedagógiai munkássága további szakaszához erőt és egészséget kívánnak neki. TURCZEL LAJOS ÚJ VERSE PETRIK JÓZSEF: EMLÉKSZOBOR Arnyékhojó úszik o homlokodon, kürtje tölcséréből halványkéken száll íel az ég veled füstje, csapongó sirályok szárnyukon meghozták már a messzeséget, a parttalan vizek szelíd áhítattal várják a napnyugtát. Ez a pillanat még erősebb a létnél, karcsún nyúlik fel, még rokona a fáknak, a kemény köveknek, s feszesre dagasztja a remények vásznát, de utána nincs más, csak a (ékeveszett sózivatar gőgje. A só rárakódik a partonállókra, s a sómező szélén megalkotja egy szép alkony emlékszobrát. TOROK ELEMÉR: TÜRELEMMEL Valakinek a nyüzsgés nekem a csend kell így indít a reggel útra türelemmel s én megyek parányi rögje e földnek valami e napon is megörvendeztet és jól esik majd mint télen a meleg valami biztatóbb béke s rend a csillagoktól is örökebb jó lenne még hinni akaratlanul is hogy (eloldódnak a gondok s minden rendbe jön remélni mindig lehet súgják a fojtott szavak csak tegyem végezni valómat mindent lebíró akarattal köszönet nektek reggelek és nektek Is messze ellátó madarak s virágok milliói hogy módot adtok remélni én már mindörökkön bizalmatokba öltözködöm KESZELI FERENC: KlTUDJA hamis telet taligáztak fölénk az istenek válaszolni most nem lehet ki tudja? elfojtják-e vagy lekonzerválják hóvaJ a lelkeket? MIKLÓSI PÉTER: A VAK a vak fehér bottal keresi koromfekete napjai korongján a fényben izzó emlékek érdes szögletét; a vak ablak nélküli házba lép kilincs nélküli ajtót nyit vég nélküli ködbe néz; a vak fekete térben fehér bottal élve vergődő vádló intő szúró szabálytalan felkiáltójel