Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-16 / 46. szám, péntek

— Népi mlllclát kell szervezni. Meg kell szállni az ipari üzemeket és a fontos középületeket. — Mikor? — Még ma. — Mennyi emberre van szükség? — Nem a mennyiség a fontos, hanem a minőség. Fábry István ismerte a legelszántabb kommunistákat. Csakhamar összehívta őket. Neveket sorol: Kordík Henrich, Cséry Ernő, Svarc József, Kótay Ferenc, Rezsuha, a Gaal testvérek, Reich Pál és Reich János, Szarvar József, Bárány József, jamnicky Béla és Jamnicky János, Fülöp Ferenc, Tóth János elvtársak ... — Tudtam, hogy katonai formációkat kell szervezni. Volt bátorságom elvállalni a feladatot, hiszen Spanyolországban tiszti kiképzésben részesültem. Megbíztam az elvtársakat, hogy tíztagú alakulatokat szervezzenek. Csakhamar nyolcvan ember állt készenlétben. Reich elvtárs révén kapcsolatba léptünk a volt partizánokkal, és Bystranin elvtárs egy egész szakaszra való embert szervezett meg. Velük együtt már százhúszan voltunk. Elfoglaltuk az egyik üresen álló katonai laktanyát. A biztonsági szervek parancsnokától szereztük meg az első fegyvereket. Később Rezsuha elvtárs felfedezett egy őrizetlen katonai raktárat. Találtunk benne három gépfegyvert, puskákat is százszámra és rengeteg töltényt meg kézigránátot. Másnap már fel voltunk fegyverezve, és megkezdtük az üzemek és a középületek megszállását. Incidens alig akadt. A katonákra vonatkozólag délutáni öt órától kezdődően kijárási tilalmat rendeltünk el, s bár a helyőrségparancsnok reakciós beállítottságú katona volt, nem került sor semmilyen összeütközésre. Az egyik laktanyából ugyan megszöktették, vagy szabadon engedték Burlakot, de a parancsnokot rászorítottuk, hogy kerítse elő, s így újra rács mögé került. Az üzemekben őrséget állítottunk az anyagraktárakhoz és lepecsételtük a páncélszekrényeket, így őriztünk minden értéket mindaddig, míg az akciósbizottságok által kinevezett felelős személyek át nem vették az üzemek irányítását. Mindezt akkurátusan, katonás tömörséggel mondta el Fábry István, s én közben arra gondoltam, hogy akkori akcióba lépése logikus következménye volt addigi életének. Ez a Fábry István huszonöt éves korában került a spanyol polgárháború harctereire. Előtte hét és hónapszámra ült az első köztársaság börtöneiben. Egy Ízben teljes tizennyolc hőnapot. A Kommunista Ifjúmunkás Szövetségben, a Proletár Testedző és Sportegyletben, majd a rozsnyói területi pártbizottságban végzett munkája nem maradhatott megtorlás nélkül. A nadabulai bányászcsalád gyermeke „Jó iskolát járt". A nyomor iskoláját. A tényleges pártmunka és szervező munka iskoláját, majd a nemzetközi kommunizmus és a világreakció spanyolországi harcterein át került vissza szülőföldjére. Tisztában volt azzal, hogy negyvennyolc februárjában a kommunisták számára a hatalom kérdése volt a legfontosabb kérdés. — S a nemzetiségi kérdés? — Bizonyos voltam abban, hogy pártunk nem mondhat le marxista alapjairól, tehát a Két egymástól száz kilométer nyertem bepillantást. Ez a két t múltba, valóságba. Az, ami hús; közleményei alapján a nemzeti i vetkeztében még anonimitásra szlovákiai kommunista mozgalo most a maga teljességében, öss hatatlan mélységében tűnik félj februárjához is a forradalmi Pb ború harcterein, a Magyar Tar borított elárult földjén, a megti át vezetett az út. A történelem folytatódik. A vilc mái és ellentmondásai is a tegn< Lenti képűnkön: CSERY ERNŐ Végiglapoztam egy sereg régi, húsz-huszonkét év előtti újságot. Igaz, hogy az újság nem újság, ha régi, de dokumentum, s én kíváncsi voltam az egykori események és politikai célkitűzések logikájára, mert szembesíteni akartam őket a jelen és a valóság logikájával. Lapozgattam a régi újságokban, bár az akkori idők szellemének megértéséhez nincs szükségem a porosodó újságcikkek segítségére. Megéltem azokat az időket. Igaz: túlságosan fiatalon, elkeseredetten és — hontalanul. De az is igaz, hogy megéltem a hazára találás és lelkesedés pillanatait is. P

RÁGÁBAN 1948 februárjában eldőlt az ország sorsa, s a legtávolabbi falvak és városok életritmusa is Prága szívveréséhez igazodott akkor. Igaz, ami történt, mintha kizárólagosan csehszlovákiai ügy lett volna. Kizárólagosan cseh és szlovák, vagy szláv ügy. Legalábbis a lapok hasábjairól erre lehetne következtetni. A megszállók elleni nemzeti felszabadító harc és a szlovák nemzetté alakulás befejeződése tényéből eredő túlkapások még anonimitásra kárhoztatták a kommunista mozgalom csehszlovákiai magyar harcosait, s elkendőzték az eseményeknek azt a jellegét, mely szükségszerűen abból adódik, hogy a kommunista mozgalom eredendően Internacionalista mozgalom. Befejeztem a lapozgatást a régi újságkötegekben, s elindultam az emberek közé, hogy megkeressem azt, amit nem találtam az egykori újságokban, létünk Indokoltságát és dokumentumalt. A mindent elkendőző, gyötrő anonimitásból most húsz év múltán két kommunista markáns, rokonszenves arcéle bontakozik ki. Az egyik Fábry István, a rozsnyói bányavidék szülöttének, a másik Cséry Ernő, öreg kassai kommunistának az arca. Húsz évvel ezelőtt mindketten részt vettek az ország sorsát eldöntő népi milícia megszervezésében. Természetesen a maguk szűkebb pátriájában. Ne értse senki félre: a kifejezés nem szűkíti le tevékenységük és tetteik jelentőségét. Fábry Istvánt a nemzeti bízottságok irányítására létesített bizottság bratislavai hivatali helyiségében kerestem fel. A megbízotti hivatal szintjén működő szlovákiai központi szerv elnökhelyettesének tisztségét tölti be. Húsz évvel ezelőtt Košicén élt, s én az akkori idők légköréről, a kommunisták tevékenységéről faggatom. — Aki ismerte az első köztársaság viszonyait és többet várt a második köztársaságtól, természetes, hogy feltette magában a kérdést: milyen lesz ez a köztársaság? — mondja Fábry István. — A kommunisták perspektívája világos volt. Legalábbis a hatalom kérdésében. Az egységfronton belül együtt küzdöttünk a polgári pártokkal, akik nem akartak osztozni a hatalmon a megszállókkal, de céljaink különböztek. Aki bőrén érezte a tőkés elnyomatást, az minden elnyomótól szabadulni akart. — Hogyan került sor a népi milícia megszervezésére Košicén? — Holdoš elvtárs, a párt szlovákiai központi bizottsága elnökségének tagja és szlovákiai megbízottja, minthogy ismert a spanyolországi forradalmi harcok idejéből, rám gondolt. Február elején behívatott a területi pártbizottságra. Tőle kaptam a megbízatást, hogy szervezzem meg a népi mlllclát. Körülbelül ez a rövid párbeszéd zajlott le Holdoš elvtárs és Fábry István között. — Tudod-e, hogy a reakció hatalomra tör? — Magyarázd meg pontosan, miről van szó. nemzetiségi kérdésnek is meg kell oldódnia — mondja rendíthetetlen derűlátással, s ez nem valami absztrakt internacionalizmus, sőt — nagyon is gyakorlati, tettekkel igazolt internacionalizmus, mely a maga idejében a teljes anonimitást vállalva cselekedni mert más népek és saját népének javára. A februári események során Cséry Ernő volt Fábry István egyik legmegbízhatóbb bajtársa. A népi milícia a hatalomátvétel után sem oszlott fel, sőt — országos méretben biztosítani kellett az elért eredményeket. ö maga részt vett minden februári akcióban, s aztán a népi milícia járási parancsnokának minőségében nekilátott a szervezésnek. — Alig három hónap alatt egy egész zászlóaljra való legénysége volt már a népi míilciának, — emlékszik a mozgalmas időkre, s nevek után kutat emlékezetében. — Igen, Reich elvtárssal kidolgoztuk a mozgósítási tervet. Éjjel vagy nappal két órán belül talpra állíthattuk az egész zászlóaljat. Fegyverraktárunk volt minden kisebb üzemben, s állandóan folyt a szervezés. Abban az időben szükség is volt folytonos készültségre, mert Bender szétszórt bandáinak emberei bújkáltak a falvakban. Cséry Ernő tizenkét évig volt a népi milícia tagja és szervezője. Most hetvenhárom éves és egy teljes emberélet terhe nyomja vállát. Kassa város szülötte. Tizenháromban érettségizett a kereskedelmi akadémián és tizennégyben bevonult az osztrák—magyar hadseregbe. Egy géppuskásszázaddal végigharcolta a háborút. Többször megsebesült. Az összeomlás Ungvárott érte. A katonák bíztak benne és beválasztották a katonai tanácsba. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának pillanatától kezdve fegyveresen harcolt az antant hatalmakkal szövetséges hadseregek ellen, főleg a románok ellen a Tisza mellett. Tizenkilenc nyarán Miskolcon ő szervezte meg a szlovák zászlóaljat, mely az Eger felé való visszavonulás során bomlott fel. Ott, Miskolcon találkozott utoljára édestestvérével, Cséry Jenővel, aki ga. míg ló, n met

. sorsí ban . nem valói ta lt tem tyáir egy lesé) ban, a p t vető kell. lessé rom élete fordi te mert elvei harc a ki Neg) őrha évi SátOl rült, Buci Jutta akik hatti Csér kán vánv galo töpri mini ságo venh milíi vére Ea nem: gahj jéhe: háro land ban fölm láss; goló testv népé te. P vosle és a: Fenti képünkön: FÁBRY ISTVÁN akkoriban a 6. hadtest politikai biztosa volt. Cséry Ernőnek jutott a szomorú feladat, hogy katonailag kiürítse Miskolc városát. Ettől a pillanattól kezdve már nem lehetett megakadályozni az események tragikus kimenetelét. Egerig elfogyott, széthullott a visszavonuló zászlóalj. Bujdosva jutott el Újpestig. Végül fogságba került. Két hű ungvári bajtársával megszökött. Boly községnél, Királyhelmec közelében ért csehszlovák területre, hogy újra elfogják és hazaárulás címén bíróság elé állítsák. A vád ugyan összeomlott, de a polgári hatóságok rásütötték a politikai megbízhatatlanság bélyegét, s hetenként jelentkeznie kellett a kassai rendőri hatóságoknál. Cséry Jenő, édesbátyja a Horthy-hatóságok fogságába került. A népbiztosok éveken át húzódó pere után a Szovjetunió által kezdeményezett fogolycsere révén szabadult meg a halálos Ítélettől. Leningrádban sikeresen elvégezte a tüzérségi akadémiát, azután éveken át titkos megbízatással Berlinben működött. Cséry Ernő rendkívüli büszkeséggel beszél erről a testvéréről. Egyszer csak megtörik a hangja, s homlokát súlyos töprengő gond árnyékolja be. — Végül... végül a törvénysértő perek áldozata lett. A pártfegyelem rendkívül szigorú törvény, igen, törvény volt számunkra. Hiszen ez volt egységünk és erőnk zálo-