Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-16 / 46. szám, péntek

Barát vagy amerikai!" — Barátunk vagy, vagy amerikai? — szólított meg egy ember, aki izgatott tömeg élén haladt. Aztán a tömeghez fordulva fgy szólt: — Ha amerikai, megmutatjuk neki! Kopott katonazubbony, fekete zsákanyagnadrág, elnyűtt nemezszandál volt az illetőn. Egáltalán nem hasonlított azokra a barátságos fiatalokra, akikkel azelőtt találkoztunk Kambodszában. — Hagyjátok 6t, francia — tódította hangosan a tolmácsom. Megértettem a célzást, és franciául magyarázgattam, hogy a csapi kaucsukültetvényre igyekszünk. Magyarázatunk, úgy látszik, nem volt elég meggyőző, s ezért sietve visszaültünk terepjárónkba. — Állj, állj! — zúgott fel a tömeg, amikör beindítottam a motort. Kezek nyúltak poggyászunk és fényképezőgépeink felé. Irattáskámban lapuló amerikai útlevelem rögtön leleplezte volna a csalást. Eszembe jutott, hogy annak idején a feldühödött tömeg Phnom Penhben megrohanta az amerikai nagykövetséget és a több tízezer kötetnyi kézikönyvtár anyagából konfettiesőt csinált. Gyorsan gázt adtam és eliramodtunk. A felháborodás hangjait lassan elnyelte a motorzúgás. Három hónapot töltöttem a kambodzsaiak körében. Az egykori hatalmas birodalom termékeny központja, az 5 millió 800 ezer lakosú Kambodzsa ma a legkisebb délkelet-ázsiai országok egyike. Lakosságának döntő többsége kambodzsai, vagy ahogy magát nevezi: khmer. Részt vettem lakodalmi és temetési szertartásaikon. Beszélgettem szerzetesekkel és tisztviselőkkel, katonákkal és orvosokkal, halászokkal és törzsfőnökökkel. Büszke és jólelkű, örökké mosolygó és udvarias emberekként ismertem meg a kambodzsaiakat. Most azonban hirtelen megváltozott a magatartásuk az amerikaiakkal szemben. Az egykor mosolygó arcokról gyanú és néha félelem olvasható le. Amióta Kambodzsa 1963-ban visszautasította az amerikai katonai és gazdasági segltségi programot, egyre rosszabbodnak a két ország kapcsolatai. Amikor később az amerikaiak dél-vietnami partizánokat űzve Délkelet-Kambodzsába is betörtek, a harcokban sok kambodzsai katona ls elesett, kiéleződött az Amerika-ellenes hangulat. Sokkal biztonságosabb, ha valaki franctának adja ki magát, noha a franciák hosszú időn át uralták Indokínát. A tó ajándékai Az ország déli részén fekszik a Tonle-Szap, azaz a Nagy tó. Kettős előnye van: természetes öntözőrendszerként szolgált, halbőségével pedig hozzájárul a lakosság táplálásához, mert a rizs után a hal a legfontosabb eledel. Esőzések idején — júniustól novemberig — 45 lábbal emelkedik a Mekong folyó szintje, s a szó szoros értelmében rákényszeríti a Tonle-Szap folyót, hogy visszafelé folyjék a tóba. Az aszály Idején 200 négyzetmérföld területű tó ilyenkor általában a 15-szörösére duzzad, s elárasztja a medencéjében fekvő rizsföldeket. Visszatérve eredeti szintjére termőréteget hagy • maga után, a csatornák és patakok pedig újabb halkészlettel gazdagodnak. Valamennyi kambodzsai paraszt halászattal is foglalkozik. Velencei gondolára emlékeztető csónakot béreltem, és utánuk mentem. Van Meun volt a kísérőm. Vígkedélyű nyurga khmer, testére tetovált buddhista imaszövegekkel és animista jelképekkel. Dzsunkákkal és motoroshajókkal találkoztunk. A fedélzeteken halat szárítottak. — Ez úgynevezett tragtret, vagyis halászfarm — magyarázza Meun. A lakóbárkákhoz kis akváriumokat kötöttek. Ide kerülnek a kisebb halak, amelyeket kukoricakásával etetnek, hogy hetek múlva kellőképpen meghízzanak. Mintegy 40 ezer család él a tóból, házuk közvetlenül a víz színén van. Megközelítettünk egy miniatűr fehérvörös színű házikót. — Ez a Takangtemplom, a halászok védöszelleméé — mondta Meun, és a siker reményében három tömjénrudat helyezett el ott. Egy hosszú bambuszkerítéshez közeledünk. Tulajdonképpen hatalmas gát volt. A gát mentén csónakok, bárkák sokasága. Az egyik bárkán Louk Rom utasításokat osztogatott. A halászok a gát végén állított hatalmas kelepcébe terelték a halakat. — Tonle-Szap a vtlág legnagyobb halgazdasága. A kelepcék mindig teltek. Sajnos zsebünkről nem állíthatjuk ezt. Kínai uzsorások halászati koncessziókat vásárolnak a kormánytól, aztán önkényesen megállapított árért bérbe adják őket — panaszkodik Rom. Egy osi s po r t Kambodzsa fővárosa csodálatosan nyugodtnak tűnt. Igaz, nagy ritkaság a benzin. Az éjszakai élet is a Cin bárban összpontosult, Itt kellemes estét tölthet az ember franciákkal, elbeszélgethet velük a „régi szép időkről". A Khemarak Thulin utcán szombatonként kis zászlócskák hívogatnak sporteseményre: labdarúgó- és kosárlabda-bajnokságra vagy kambodzsai ökölvívásra. Az utóbbi „telt ház" előtt játszódik le. Dob- és fuvolaszó jelzi a mérkőzés kezdetét. Kezdés előtt valamennyi küzdőfél imatáncot lejt. Amikor az Iránt érdeklődtem, miért áll minden egyes mérkőzés öt fordulóból, azt a választ kaptam, hogy a kambodzsai ökölvívás nehezebb az angolnál. A kambodzsai ökölvívás már az ősi Angkor idejében létezett. Az ősök úgy intézték el különféle vtzsályaikat, hogy vassarkantyút kötöttek kezükre-lábukra, s addig viaskodtak, amíg a küzdőfelek egyike holtan nem rogyott össze. A bajnokok babonásak: amuletteket viselnek karjukon. ínyencfalat: rántott gyík Ratankir tartományban, a laoszi és vietnami határ mentén ismerkedtem meg Albert Bartolli kaucsukültetvényessel. Huszonöt éve él Kambodzsában, 50 ezer acre terjedelmű őserdőt irtott ki és létesített a helyén kaucsukültetvényt. Nappal dolgozott, éjjel vadászott, Az Itt élő hegyi törzsekről, a khmer-loukról érdeklődtem tőle. — Khmer-lou független faj. Jó, de nem nagyon megbízható munkások. Minden egyes nap végén követelik bérük kifizetését, de megtörténhet, hogy másnap már kimaradnak a munkából. Szeretné őket látni? Bizonyos szertartások idefén nem kívánatosak az idegenek, de megpróbálhatjuk — mondta mosolyogva... Knai Tnail törzsfőnök közölte velünk, hogy éppen hálát adnak a termés szellemeinek. A rizst betakarították, sok a boruk és húsuk. Nagyon szerencsés időszak. A törzsfőnök vendégségbe hívott minket. A falu negyven lakosa gyűlt össze a törzsfőnök kis házában. Előttünk tányérokon hús, zsenge bambusz, manióoka, dinnye, vérleves és rántott gyík állott. A férfiak egymás után sorban jót húznak a rizspárlattal telített korsóból. Én ls megkóstoltam. Jó ízű, hideg volt, de egy kicsit erősnek találtam. Röviddel napnyugta előtt elhallgatott a gong. Csend lett a faluban, csak a tehenek kolompja hallatszott, meg elefántok valahol a messzeségben csámcsogva bambuszt rágtak. Elbeszélgettem a törzsfőnökkel kis népük jövőjéről. — Változik az életünk. A fiatalok erdőt irtanak az ültetvényeken, napi húsz rielt ts megkeresnek (100 riel kb. 27 koronának felel meg). Egyikük már kerékpárt is tudott vásárolni. A civilizáció elűzi ugyan az egzotikumot, de magával hozza a haladást. Már iskolaépítésről beszélnek — mondotta. Erről beszélnek az egész országban. Pardak faluban, Angkor közelében safát szememmel győződtem meg róla, milyen változások mennek végbe a kambodzsai oktatási rendszerben. Oj elemi Iskola veszi át a régi buddhista Iskola helyét, amelyben a tanulók pálmalevelekre írták leckéjüket. — Ezt az iskolát a szülök építették. Az építőanyagot a kormány adta. A tanulók is segítettek az építésnél — újságolta a fiatal tanító. „Bon" — mondja a tanító, s a tanulók ismétlik. Távozásomkor a tanulók udvariasan felálltak. „Milyen benyomással volt önre az osztály?" — kérdezte a tanító. Oj nyelvükön feleltem: „Bon" azaz jó. THOMAS J. ABERCROMBY KAMBODZSAI RIPORTJA A

kampinosl erdőség Varsó környékén terül el. Negydeórány ira a várostól sűrű fenyőerdőben haladunk. Lesznónál letérünk a Želazowa Wola-i útról, és jobbra tartunk, amikor különös hangok szűrődnek ki az erdő mélyéből. — Hisz ez oroszlánbőgés! — kiált fed egy „Afrika-szakértő". — Ez meg elefántl — tódítja egy másiik. — Most meg medvedörmögés hallatszik! A kampinosi erdőségnek ugyam nincsenek ilyen lakói, de mindent megmagyaráz a feltűnő tábla: ,Miami Artistaiskola." A Leszno melletti fulinek község több mint tíz éve artisták birodalma". A tizenegy lengyel cirkuszvállalat sárga kocsijai minden ősszel ide térnek vissza körútjaikról. Wlelki, AS, Aréna, Warszawa, Gdaňsk, Poznaň, Wisla, Gryf, Kometa, Arlekin, Bajka — felIrat díszeleg a kocsik oldalán. Julineknek több mint ezer lakosa van, köztük 550 artista. Mindannyian az Egyesült Szórakoztatóipari Vállalat alkalmazottai, havi négyezer zloty lg terjedő fizetést élveznek. Éppen úgy joguk van szabadságra, mint bárki másnak, társadalombiztosításban, szociális juttatásokból egyaránt részesülnek. Évente mintegy 3 ezer előadáson lépnek fel, melyet körülbelül ötmillió főnyi nézőközönség tekint meg. A telet öregek-fiatalok egyaránt Julinekben töltik. Az állami artistaiskola új keletű és eredeti intézmény. Tavaly szeptember elsején ala— i ww iimm > in m niiiimi m un kult meg. Felettes szerve a Közművelődés- és Művészetügyi Minisztérium Művészeti Iskolák Igazgatósága, amelynek hatáskörébe tartoznak a szín-, film- és balettművészeti iskolák is. Az artistaiskola megalakulását nagy örömmel fogadták. Az artista-utánpótlást eddig a véletlenre bízták. Most pályázatot ínnak ki, s ezen csak érettségizett Jelöltek vehetnek részt. A jelentkezőik száma elérte a kétszázat. Akadtak közöttük főiskolai végzettségű fiatalok is, mint például Maria Drozdowska, a sportaikrobatika négyszeres országos bajnoka, az 1965. évi Bécsi Nemzetközi Tornaverseny díjnyertese. Az eddigi pályázaton 12 lány és 22 fiú felelt meg. A testnevelési főiskola kitűnően berendezett termeiben, megtartott alapos vizsgán a következő szempontok érvényesültek: külső megjelenés, szakorvosi vizsgálat, mozgásügyesség, ritmusérzék, zenei hallás. Vizsgatárgy volt továbbá az akrobatika, a szertorna, a kötéléin végzett egyensúly-gyakorlat, bűvészmutatványok és lovaglás. Nagyra értékeltéik a bátorságot is. Mivel magyarázható az iskola népszerűsége? — Három okból vonzza a fiatalokat. Először is újdonság a maga nemében, másodszor az artistapálya kedvező létfeltételekkel kecsegtet, harmadszor a külföldi utazások lehetősége csábítja a fiatalokat — mondja León Pietruch, az iskola igazgatója, tapasztalt pedagógus, majd betessékelt minket a tornacsarnokba! Figyelemmel kísértük az arumm,M*mwjwu

a3izm

v^w>K' tistanőt, amint egy közönséges deszkából készült katapult-berendezéssel levegőbe röpltteti magát, majd egy izmos atléta vállán álló kollegájának a fején köt kl. Közben az intézmény vezetői elmondják, hogy milyen változások történtek a cirkusz világában. Néhány évvel ezelőtt általános vélemény volt, hogy e cirkuszművészet hanyatlásnak indult, kihaló művészet, s nézőközönsége sem Igényes. A hivatásszerető lengyel artisták bebizonyították, hogy ez az állítás alaptalan. Törekvésüknek megvolt az eredménye: a lengyel cirkusz átalakult, s ma minden korosztálynak jó szórakozást jelent. Alaipja továbbra is a mutatvány. A bátorság és ttgyeseég erőpróbájának, a mutatványnak azonban igényesen, vonzóan és ötletesen kell megnyilvánulnia. Az artistákkal együtt osztoznak a sikereikben a szcenográfusok, a képzőművészek, a koreográfusok és a zeneművészek. Az artistakosztümöket például a legjobb lengyel iparművészek tervezik. A hagyományos cirkuszműsorok mellett a varieté- és kabarészerű műsorok is megjelentek. Érdeklődünk az Idei csereműsoiTól. Zbigniew Wachal, az Egyesült Szórakoztatóipari Vállalat Igazgatója elmondja, hogy a lengyel artisták kocsijai és állatsereglete az idén is elindul a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Magyarországra, Romániába és Bulgáriába. Arttstacsoportok egyes műsorszámokkal már az Egyesült Államokban, Kanadában, Kínában, Jugoszláviában, Finnországban, Svédországban, Franciaországban, Olaszországban, Mongóliában és az NSZK-ban ls szerepeltek, egyes művészek pedig sok-sok országban és városban léptek fel, például az észak-amerikai Las Vegasban is. A cirkuszművészeik tovább ápolják külföldi kapcsolataikat, és a komplett együttesek skandináviai művészikörútja után argentínai és japáni fellépéseket is tervbe vettek. A lengyel artisták életében Jelentős esemény lesz a varsói Visztula-parti negyedben, a Kruczkowski utcában épülő nagycirkusz átadása. Cirkuszi előadásokon 2600, esztrádműsorokon 3000 nézőt fogad be, mert az utóbbi esetben a porond is nézőtérré alakítható át. Az új nagycirkusz porondján az idén szovjet, amerikai, kínai, nyugatnémet, indiai és brazíliai artistacsillagok fognak szerepelni, s nyilván fellépnek a julineiki artistaiskola diplomásai is, akik számára a porond életcéljuk elérését jelenti. fPAlJ WIESLAW DANIELAK LENGYELORSZÁGI RIPORTJA csillagai