Új Szó, 1968. február (21. évfolyam, 31-59. szám)

1968-02-16 / 46. szám, péntek

MIRŐL IR A RUDE PRAVO? Hogyan tovább Pártunk januári központi bizottsági ülésének margójára Josef Sinrkovský elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának tagja a fenti címmel írt cikket a Rudé právo február 9-1 szá­mában. Tekintettel az írás rend­kívüli időszerűségére, elvi je­lentőségére és gondolatgazdag­ságára, szükségesnek tartjuk legalább kivonatosan ismertet­ni. Elöljáróban utalunk arra, amit a cikkíró kifejezetten hangsúlyoz, csak a saját véle­ményének ad hangot. Vélemé­nyünk szerint azonban fejtege­tése feltehetően összhangban áll a párttagság és a pártonkí­vüliek döntő többségének néze­teivel. Közös köztársaság A januári központi bizottsági ülés határozatai közül a legna­gyobb érdeklődést az a döntés váltotta ki, hogy kettéválaszt­ják a legmagasabb párt- és ál­lami tisztséget — állapítja meg Smrkovský elvtárs. Ezzel kap­csolatban olyan kérdések is felmerültek, ml volt ennek az intézkedésnek az értelme. Nincs e Itt arról szó, hogy csu­pán a személyek változtak, minden más marad a régiben, vagy arról, hogy a „cseh kor­mányzást" felváltja a „szlovák kormányzás". Sőt akadtak egye­sek, akik ebben a lépésben a párton belüli munkáselein gyengülését, az értelmiségiek f előtti meghátrálást láttak. „A legutóbbi KB ülésen a vi­tában sok szó esett a szlovák kérdésről — így kezdi a válasz­adást Smrkovský elvtárs. — Ez valóban egyike a megoldást kö­vetelő alapvető feladatoknak. Azonban távolról sem az egye­düli és fő feladat. Mi nem ver­tük észre, hogy a szlovákok jogosan szorgalmazzák néhánv alapvető kérdés rendezését, amely összefügg a két nemzet viszonyával, főleg együttélésük mindennapi gyakorlatával." A továbbiakban rámutat arra, hogy Szlovákiára úgy tekintet­tek, mintha minden problémá­ja, elsősorban a gazdasági ki­egyenlítődés kérdése már ren­dezve volna. S ezzel párhuza­mosan, főleg az 1960. évi állam­jogi módosítások, valamint a „prágai" centralizmus támoga­tása és fokozása folytán ko­moly politikai problémák me­rültek fel. „Határozottan nem elégedhe­f-s tünk meg egyes emberek »sza­tócskodó® számításaival, hogy nálunk az emberek két harma­ha cseh, egy harmada szlovák. Még ha számításon kívül is hagynánk a nemzeti kisebbsé­geket (de ezek sorsát is fonto­lóra kellene vennünk, hogy köz­társaságunkban valóban otthon érezzék magukat) akkor sem mondhatnánk, hogy ez a három harmad alkotja köztársaságun­kat, hanem két egyenlő és egyenjogú nemzet. Ennek a ténynek elismerése természete­sen nem jelenti a szlovák ér­dekek előnyben részesítését és a cseh érdekek szem elől té­vesztését." A cikkíró ezután bírálja a cseh közvélemény számottevő részét azért, mert a szlovák kérdést, Szlovákia problémáit nem fogja fel helyesen, régi előítéletek hatása alatt áll, sőt az utóbbi időben az is kedvezőt­lenül befolyásolja, hogy sok szó esik az ún. szlovák nacionaliz­mus feléledéséről. Persze ezek­nek a cseh „patriótáknak" meg­vannak a szlovák ellenlábasaik Is. Helyesen látja Smrkovský elvtárs a helyzetet, amikor talá­ló egyszerűséggel leírja: „Nincs nagyobb cseh nemzeti érdek mint ennek a köztársaságnak a szilárdsága, amely a szlovákok nélkül elképzelhetetlen. S ez megfordítva is érvényes. Más szóval: az ország egysége kö­zös érdek, és belső viszo­nyainkat, kapcsolatainkat úgy kell rendeznünk, hogy ez meg­( feleljen a korszerű szocialista közösség érdekeinek. A Közpon­ti Bizottság ezt most felismerve, 8. pártunk történetében első íz­ben került a CSKP élére szlo­B. vák kommunista, de nem azért, mert szlovák, hanem azért, • mert tapasztalt és bevált kom­k munista. Nincs itt tehát szó a szlovákok valamilyen „táma­dásba lendüléséről", amint azt cseh környezetben egyesek kel­lő Információk híján magyaráz­zák" — hangsúlyozza a cikkíró. Bízzunk az értelmiségben Ezt követően rámutat arra, hogy a januári központi bizott­sági ülésen senki sem veszé­lyeztette a párt munkásjellegét. A vitában felszólaló munkáso­kat, földműveseket, értelmisé­gieket az az őszinte törekvés vezérelte, hogy a köztársaság, a nép és a szocializmus megerő­sítésének ügyét szolgálják. Az értelmiség-ellenes hangulatkel­téssel szemben Smrkovský elv­társ alig cáfolható érvet vonul­tatott fel: „Szóval: ha a múlt században nem alakulhatott és nem fejlődhetett volna ki forra­dalmi munkáspárt Marx és En­gels nélkül, annál kevésbé épül­het a szocializmus 1968-ban a tudomány, az értelmiség nél­küllll Ezért a munkások és a; értelmiségiek közti bármilyen bizalmatlanság élesztgetése helytelen és ügyünkre káros." Az a nézet sem állja meg a helyét, hogy pártunkban tulaj­donképpen nem történt semmi, csak a vezető párttisztség vise­lője lett más. A személyi válto­zás sokkal fontosabb és alapve­tő jelentőségű szükségszerűsé­get fejezett kl — érvel Smrkov­ský elvtárs. Ebben jutott kife­jezésre az a múlhatatlanul fon­tos követelmény, hogy távolít­suk el utunkból mindazt, ann már hosszabb ideje gátolja a haladó törekvések valóra váltá­sát, a XÍII. kongresszus határo­zatainak teljesítését, a párttag­ság és az egész nép alkotó kez­deményezésének kibontakozá­sát. További igény: „ ... kikü­szöbölése mindannak, ami el­torzította a szocializmust, ami nem hagyta nyugton a lelkiis­meretet, fájdalmat okozott és az emberek hitét, lelkesedését ke­gyetlenül megtépázta. Teljes következetességgel be kell fe­jezni azoknak a kommunisták­nak és más polgároknak a re­habilltását, akiket ártatlanul elítéltek a politikai perekben, hogy ml kommunisták bátran tekinthessünk mindenkinek és egymásnak a szemébe ls." Ez te­hát annyit Jelent, summáz a cikkíró, hogy következetesen és őszintén, minden fenntartás nélkül demokratizálnunk kell pártunk és egész társadalmunk életét. A Központi Bizottság példamutatása A Központi Bizottság legutób­bi ülésén éppen ebben a vonat­kozásban járt el példamuta­tóan. Tanújelét adta annak, hogy kezd azzá válni, aminek lennie kell: a párt valóban ve­zető szervévé a kongresszusok közti Időszakban. Ebből a szem­pontból ennek az ülésnek a je­lentősége Smrkovský elvtárs véleménye szerint évtizedekre visszamenően párját ritkítja pártunk történetében. Olyan gyakorlatnak vívta kl a létjogo­sultságát, amely összecsendül népünk demokratikus érzései­vel, elképzeléseivel. Természe­tesen ennek a gyakorlatnak ér­vényre kell jutnia minden ala­csonyabb fokú szerv, intézmény és szervezet munkájában is. Mik tehát a soronlevő felada­tok, miután a januári plenáris ülést követően a Központi Bi­zottság már nem egyszerű jóvá­hagyó szerv, hanem a párt ve­zető láncszeme lett. Itt a vá­lasz: „Az első feladat ismertet­ni a párttal, az egész párttal a központi bizottsági ülés tárgya­lásának tartalmát. E tárgyalás jellegét és módszerét az egész pártban, minden láncszemében érvényesíteni kell. Föntről le te­ret kell adni a becsületes, nyílt véleménycserének. A hangerővel és a funkcióval szemben előnyben kell részesí­teni az érvek erejét, a közöm­bös és passzív bólogatással szemben az aktivitást. Nagyon téves lenne mindezt Időleges kampányfeladatnak tartani. Hosszan tartó folya­mat ez, amelyben az első lépés a párt következetes tájé­koztatása mindarról, ami tör­tént, beleértve a történtekkel kapcsolatos nézeteket is, Infor­málni kell fentről lefelé és megfordítva, konkrétan és az igazságnak megfelelően. „A párt és az egész társadalom életének szüntelen demokrati­zálása lesz az alapvető feltéte­le az öntudatos és ezért önként vállalt fegyelemnek, amelynek híján a párt elvesztené akció­kópességét." Ennek a fejezet­nek az összegezése is teljesen világos: „Adjuk meg a múltnak, ami megilleti — az igazságot, a jogot. Tegyük ezt haladékta­lanul, szenzáció és rekrimlná­lás nélkül. Viszont következete­sen, hogy ezután figyelmünKet maradéktalanul arra összponto­síthassuk, ami a kommunis;áK szemében mindig a legfonio sabb — a jövőre." Milyen programra van szükségünk? Ezt a célt követi a Központ' Bizottság januári plenáris ülé­sének az a döntése is, hogy ki­dolgozzuk a párt akcióprogram­ját, a szocialista társadalom továbbfejlesztésének valós ter­vét. Ennek a programnak szük­ségszerűen kifejezésre kell jut­tatnia a lakosság egyes csoport­jainak alapvető szükségleteit, vagyis politikai érdekeit is — hangsúlyozza Smrkovský elv­társ. A teljes bizalom visszaál­lítása azonban megkívánja, hogy előzőleg megszüntessük a feszültséget főieg a párt ve­zetősége és az értelmiség, Illet­ve a párt vezetősége és az ifjú­ság egy része, elsősorban a ta­nuólifjúság között. „Egyben tudatosítjuk, — so­rolja a cikkíró a további köve­telményeket —, hogy újsze­rűen kell megoldanunk a hosz­szan tartó gazdasági nehézsé­gek következtében felmerülő szociális problémákat. Az eiső számú szociális probléma a la­kásépítés helyzetének javítása. Ogy látszik, hogy a megolc'ás csak akkor lesz hatásos, ha né­hány rendkívüli intézkedést fo­ganatosítunk a fejlődés meg­gyorsítására. A Központi Bizott­ságnak ebben a programban vi­lágosan és nyíltan meg kellene mondania azt ls, milyen intézke­désekkel számol az ár-, a bér-, az adó- és a szociális politiká­ban." A párt helyzete A párt vezető szerepének ma­radéktalan érvényesítése megkí­vánja, hogy tisztázzuk a párt­és az állami szervek, az állami szervek és a vállalatok, az ál­lamigazgatás és a gazdasági szféra, az apparátus és a vá­lasztott szervek kapcsolatát. Nagyon kategorikusan állítja fel Smrkovský elvtárs ezt a kö­vetelményt, mivel szerinte csak a viszony rendezése, a jogkör és a felelősség pontos megha­tározása ós rögzítése után lehet mélyrehatóan megjavítanunk az Irányítást. Nem kevésbé fontos, hogy: „A nyilvánosságnak nemcsak azt kell tudnia, az adott szakaszon kinek van dön­tési jogköre, hanem azt ls, hogy ezért a szakaszért teljes egé­szében ki felel." A politikai irányításnak olyan mechanizmusát szorgalmazza, amely menet közben, normális eszközökkel biztosítaná az el­lentmondások kiküszöbölését, mégpedig adminisztratív be­avatkozás nélkül, ami politikai feszültséget szül. „Ez — termé­szetesen — egyes nemzetiségi problémákra ls vonatkozik" — hangsúlyozza a cikkíró. Fejtegetése zárórészében a további kilátásokat így körvo­nalazza: „Csak ez az akció­program és főleg a teljesítése mutatja meg tehát végérvénye­sen, vajon valóra válnak-e azok a remények, amelyeket pártunk ós népünk a CSKP januári köz­ponti bizottsági ülésével kap­csolatban kezd táplálni. Ettől függ, vajon ez az ülés fejlődé­sünk határköve és az új légKör forrása lesz-e nemcsak a párt­tagság soraiban, hanem az egész társadalomban ls. Ne táp­láljunk hiú reményeket. Semmi sem megy majd önmagától, harc és nehézségek nélkül. Semmi sem hull készen az ölünkbe. LANY A LABORATÓRIUMBAN. Szerkessze velünk az U j SZÓ-t! • HIÁNYZIK AZ AUTŰIGÉNYLÖK SORSZAMA Arra kérem Önöket, hogy más lapokhoz hasonlóan szí­veskedjenek közölni az au­tóigénylők tájékoztatására szolgáló sorszám állását. Ganyovics Judit, H. Mýto Hasonló kéréssel több ol­vasónk fordult szerkesztősé­günkhöz. Megnyugtatásukra közöljük, hogy javaslatuk fi­gyelembevételével nemsoká­ra bevezetjük a gépkocsi­igénylők sorszámának rend­szeres közlését. • HÍREK EGYNAPOS KÉSÉSSEL? Az Oj Szó több olyan hírt közöl, amelyeket a szlovák lapokban már előző nap ol­vastam. Mi ennek az oka? Héger László, Buzica Minden napilap a hírek frisseségére törekszik. Ez el­sősorban a lapzárta időpont­jától függ. A cél: minden nap minél későbbre tolni a zárást, hogy minél több hírt elfogjunk. Am a lapzárta se tolható ki a végtelenségig. A lapot kl kell nyomni a vo­natok és a repülőgépek in­dulásáig. .. Jobb műszaki felszerelés­sel, Jobb munkaszervezéssel a szerkesztőségben és a nyomdában tavaly december óta sikerült a lapzártát esti fél tízig meghosszabbítani. Munkatársaink és nyomdá­szaink áldozatkészsége foly­tán azonban az utolsó sport­híreket még tíz órakor is beszorítjuk... A frisseség érdekében már az is megtör­tént, hogy „kikönyörögtük" a gyorsvonat tíz perccel ké­sőbbi Indítását, csakhogy kelet-szlovákiai olvasóink is megkapják a legújabb híre­ket... Fontosabb későbbre nyúló külpolitikai vagy sportese­mények alkalmával a leg­frissebb híreket második ki­adásban hozzuk. Az első vo­natokra szükséges példány­számot kinyomjuk, utána le­állnak a nyomdagépek, a ré­gebbi híreket kicseréljük frissebbekkel és a nyugat­szlovákiai olvasók már eze­ket a híreket olvashatják la­punkban. A szlovák lapokban előbb Jelennek meg hírek? Általá­ban nem mondható. A Prav­dát Bratislaván kívül Koši­cén is nyomják. Ök valóban frissebb híradással büszkél­kedhetnek, mert az ott nyo­mott lap a közeli környékre eljut a későbbi vonatokkal ls, így a lapzárta kitolható. Ugyanez vonatkozik a ke­rületi napilapokra (Výcho­doslovenské noviny, Smer, Hlas fudu). A többi szlovák napilap (Rudé právo, Smena, Práca, Rofnlcke noviny) ugyancsak Bratislavában készülnek és ugyanazzal a vonattal (repü­lőgéppel) megy Közép- és Kelet-Szlováklába mint az Oj Szó. így híreik sem le­hetnek frissebbek ... Persze, megeshet, hogy egy-egy lapból kimarad va­lamilyen hír és csak más­nap kerül közlésre. De ez kölcsönös. Ha olvasóink fi­gyelemmel kísérik lapunkat és gondosan összehasonlít­ják az említett szlovák la­pokkal, könnyen megállapít­hatják, hogy néha egy-egy dologban meg ls előzzük őket. Máskor viszont ök bennünket. Ez már Így van az újságkészítésben. • LEHETSÉGES-E A SZOVJET TV-MÜSOR KÖZLÉSE? A szovjet tv-adás nálunk jól fogható. Ha lehetséges, kérjük a szlovák és magyar tv-műsor mellett közöljék a kijevi tv műsorát is. Klrsch Ferenc, Bodrogszerdahely Ezzel a kéréssel az utób­bi hetekben sok kelet-szlo­vákiai olvasónk fordult szer­kesztőségünkhöz. Egyelőre nem tehetünk ígéretet. Min­dent elkövettünk, hogy a ki­jevi televízió heti műsorát időre beszerezzük. Ennek érdekében szerkesztőségünk közvetlenül a kijevi televí­zióhoz fordult kéréssel. Ezen kívül megkíséreljük a Novosztyl szovjet sajtóügy­nökség prágai kirendeltsé­gén és az Ungváron (Uzs­horodj megjelenő Kárpáti Igaz Szó címő magyar napi­lap szerkesztőségén keresz­tül ls a műsor beszerzését. Az eredményről majd tájé­koztatjuk olvasóinkat. • NÉVNAPI KÖSZÖNTŐ — RAJZ NÉLKÜL? Milyen kedves lenne, ha a Krónikában a névnapi kö­szöntő mellett ismét ott ta­lálnánk egy-egy virágrajzot. Mint az előbbi évfolyamok­ban volt... P a t a k y J ó z s e f n é, Somorja A névnapi köszöntő mel­lett régebben valóban közöl­tünk rajzot. Az utolsó egy virágcsokorral futó férfi ap­ró rajza volt. Kifogás merült fel e megoldás ellen, mert a rajz karikatúrának tűnt. Nos, a rajzok közlését ak­kor azzal a szándékkal szüntettük be, hogy még vé­letlenül se sértsük olvasóink ízlését. Most azonban töb­bek kérésére Ismét csokor­ral köszöntjük majd névna­pot ünneplő olvasóinkat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom