Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-03 / 2. szám, szerda

A

ndrej Ivanovlcs JcremeňJfO, Ä Szovjetunió marsallja mesélte, hogy 1913-ban, újonckoróban a szolgálatvezetője e szavakkal adta át neki katonatarisznyáját: —-• Kotord meg jól, fiú, hátha marsallbotot találsz benne! Jeremenko, a fiatal béresfiú nem értette az efféle tréfát, és a jelenlevő tisztek élénk derültségére, könyökig nyúlva kotorászott a tarisznya aljában. És lám, az egykori szolgálatvezető tréfás jóslata bevált. A korszerű hadseregekben nem csupán a marsaili, de a tábornoki rendfokozat elnyerését is igen magas követelményekhez kötik. Többnyire hosszú ideig különböző fontos parancsnoki beosztásban szolgálatöt teljesítő, magas katonai végzettségű ezredeseket neveznek ki tábornokokká. Ezért ritka a fiatal tábornok. Persze, a történelem Ismer Jó néhány kivételt. Bonaparte Napóleon például, aki már tizenhat éves korában tüzérhadnagy volt — az angolok által megszállt Toulon ostrománál szerzett érdemeinek elismeréséül —, huszonnégy éves korában lett tábornok. Zrínyi Miklós, a híres törökverő hadvezér és költő huszonhat éves korától tábornok. Manapság is akad ilyen példa. A néhány éve világszerte ismertté vált laoszi Kong Le kapitány több rendfokozat átugrásával megkapta a dandártábornoki kinevezést. Régebben, a feudális államokban gyakran előfordult, hogy egy-egy hűbérúr vagy uralkodó fiát már zsenge gyermekkorában ezredessé vagy tábornokká nevezte ki. Ez akkoriban mintegy előlegezett bizalomnak számított, hiszen a császárok, királyok és a gazdag főurak fiai ifjúvá serdülve amúgy is többnyire katonai pályára léptek, sokszor tehetségüktől függetlenül magas pozícióban és rendfokozattal. A marsaili cím eredete A marsall a tábornokok feletti kategóriába tartozik. Régebbi magyar nyelvű elnevezése: tábornagy. A marsall eredetileg felügyelő a frank királyi udvarban. E tisztség idővel udvari főinéltósággá emelkedett. A tizenharmadik századtól kezdve az egyik legfőbb katonai rendfokozat Franciaországban. A nagy francia forradalom idején megszüntették, de Napóleon ismét bevezette. Németországban a marsaiii címet különféle udvari méltóságok elnevezésére használták, s felruházták vele a legfőbb tábornagyot, akit később Feldmarschallnak neveztek. A század elején az angol légierőnél is rendszeresítették a marsaili rangot. E rendfokozat jelenleg több országban a legmagasabb katonai rang. A Szovjetunióban a marsaili címnek három fokozata honosodott meg: a marsall, a főmarsall és a Szovjetunió marsallja. Marsailá bármely fegyvernem tábornokát kinevezhetik. Főmarsalli rendfokozatot jelenleg a légierő, a tüzérség és a rakétatüzérség néhány parancsnoka visel. A Szovjetunió marsalljává pedig csak a szovjet hadsereg vezető posztjain Sllő, kivételes képességű és tudású hadvezéreket nevezik ki. A legmagasabb katonai rendfokozat: a generalisszimusz. A Szovjetunióban J. V. Sztálin viselte e címet. Kifutófiúból hadvezér 1915 tavaszán a kelet-porosz határ menti véres harcokban kitűnt Rogyion MalinovszkiJ géppuskás. Félelmetes biztonsággal zúdította jól irányzott tüzét az ellenségre. Az ütközet után a kitüntető György-keresztet a katonai gimnasztyorkájára tűző tiszt megdöbbent. Volt is oka a csodálkozásra: a hős géppuskás alig múlt 16 éves. • • • Tábornokok, marsallok • H • A Jelenlevők nem tudtak róla, hogy fél évvel korábban, 1914 nyarán a szakállas tartalékosok a vasútállomáson veszteglő szerelvényükön egy jól megtermett, szép szál legényt fedeztek fel és tüstént a parancsnokhoz kisérték. Kiderült, hogy a fiú Rogyion Malinovszkij, egy ogyesszai divatáru-kereskedés kifutója. A háború kitörése után gyakran ellátogatott nagybátyjához, a teherpályaudvar mérlegmesteréhez és látta, hogyan indítják el a katonai szerelvényeket. Elhatározta, hogy a frontra szökik. — Mit tegyünk veled? — kérdezte a parancsnok. — Küldjünk vissza a fegyenccsoporttal Ogyesszába? — Mindegy, úgyis megszököm. Megtetszett a fiú konoksága. Az ezredben hagyták. így kezdődött a Szovjetunió honvédelmi miniszterének, az 1967 tavaszán elhunyt Rogyion Malinovszkijnak, a Szovjetunió marsalljának katonai pályafutása. A „fekete" kadett Több mint fél évszázaddal ezelőtt öltötte fel a tengerész-egyenruhát a távoli Adzsikent örmény falu szülötte, Ivan Iszakov. Az egyszerű vasúti technikus fiának vajmi kevés reménye lehetett arra, hogy bejusson a flotta tisztképző tengeri hadtestébe. Iszakov feke te tengerészkadetl lett. így hívták az egyes tengerészkadett-osztályok növendékeit, nemcsak fekete vállpántjuk, hanem egyszerű — nem nemesi — származásuk miatt is. A háború vége felé Iszakov az Izlaszlav torpedóromboló tengerész zászlósaként részt vett a német flotta elleni harcokban a Rtgaiöböl és a Balti flotta támaszpontjának, Helsingforsnak védelmében. A fiatal tiszt október első napjaitól ingadozás nélkül a forradalom zászlaja alá állt. Vörös parancsnokként részt vett a legendás jeges-tengeri hadjáratban, amelyben a tengerészek megmentették a balti flotta hajóit a Jégpáncéllal körülzárt Reveiben és Helsingforsban. Iszakov később harcolt Kronstadtnak és Petrográdnak az intervenciósok elleni védelménél, küzdött a Volgán és a Kaspi-tengeren, ahová Lenin utasítására küldtek torpedónaszádokat. Az egykori „fekete" kadettből a szovjet hadiflotta admirálisa (lényegében tengerészmarsall) lett. Ivan Sztyepanovics Iszakov admirális, a kiváló hadvezér ma számos magas tisztség viselője, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja. A szocialista hadseregek közül csak a legnagyobbakban adományoznak marsalli rendfokozatot. Ez az oka, hogy a Varsói Szerződés tagállamaiban a szovjet hadseregen kívül Jelenleg csupán a Lengyel Néphadseregnek van marsallja, Marian Spychalski, a Lengyel Népköztársaság honvédelmi minisztere. Rendfokozat-eldoródó A marsallnál is magasabb generaliszszimuezi rendfokozatot jelenleg még a legnagyobb hadseregekben sem mindenütt alkalmazzák. Napjainkban Franco spanyol diktátor ós Csang Kaj-sek, a tajvani kuomintangista bábkormány elnöke visel generalisszimuszi címet. Ugyancsak generalisszimusz volt az 1961-ben meggyilkolt dominikai diktátor, Trujillo. Természetesen nem minden generalisszimus diktátor, mint ahogy létezett számos olyan diktátor is, akinek semmiféle katonai rangja sem volt, vagy legfeljebb ezredesi rendfokozattal uralkodott. Ma is akadnak ilyenek. A magas katonai rendfokozatok adományozásának vannak bizonyos korlátai. Nem képzelhető el, hogy minden tiszt tábornokként menjen nyugdíjba. A tábornoki és a marsaili kinevezések számát a hadsereg nagysága is szabályozza. Enyhén szólva különös, ha például egy kicsiny ország csupán néhány ezer főnyi hadseregét tábornokok tucatjai irányítják. Márpedig erre is akad példa. Salvador közép-amerikai köztársaságnak a becslések szerint mintegy kétezer főnyi hadserege van, amelyben csaknem harminc tábornok parancsnokol. Egy-egy tábornokra tehát körülbelül hatvanhat tiszt, tiszthelyettes és közkatona Jut; ez mindössze másfél szakasznyi erő. A brazíliai elnök pénzügyi tanácsadója egy sajtókonferencián kijelentette, hogy az országnak hetven marsallja van. Ez a nagy szám úgy adódik, hogy a brazil hadseregben minden tábornok és tengernagy a hagyományok szerint automatikusan megkapja a marsalli cimet, a magasabb nyugdíj miatt. Ezt a jogszokást azonban a közelmúltban megszüntették. BERTALAN ISTVÁN A népszerű képviselő Már a harmadik megbízatási időszakban tölti be tisztségét a Košicei Városi Nemzeti Bizottság képviselője, az 54 éves POLLAK BERTALAN. A 13. választókörzet a város peremén van. A körzetben jól végezte munkáját s a VNB építkezési albizottságának is aktív tagja. Azelőtt hosszabb ideig a polgári bizottság elnöke volt, és már 14 éve a JNB társadalombiztosítási albizottságának tagja. — Az utolsó választások óta —• mondja Pollák elvtárs — szép muflkát végeztünk a körzetben a „Z"-akció keretében. Azonkívül, hogy a lakosok rendbe tették házaikat, udvaraikat és a köztereket, járdákat építettünk, az év végéig pedig parkot és egy beton táncparkettet. A felajánlásokat a polgárok minden évben túlteljesítik. Csak a Jánošík Művelődési Otthon építésénél több mint 10 000 brigádórát dolgoztunk le. Pollák Bertalan elvtársat jól ismerik a körzet választói. Nemegyszer személyesen is találkozik velük; gyakran végigmegy a körzeten, beszélget az emberekkel. Legtöbbször az idősebbek fordulnak hozzá segítségért — a nyugdíj elintézésével kapcsolatban. Az utóbbi időben Pollák elvtárs nagy gondot fordít a CSISZ és a Csehszlovák Nőszövetség helyi szervezete munkájának megjavítására is. Derekas munkájáért és az emberekhez való jó viszonyáért közkedvelt. S egy képviselő számára ez a legnagyobb elismerés. MATÖ PÁL, Košice 31. Pá nik Antikvárius Borkovval folytatott beszélgetése után a legnagyobb óvatosságra intette Kokät, s egész előadást tartott neki a konspiratív módszerekről. Ettől kezdve Koka csak automataállomásról telefonálgatott. — Vologyát kérem — hfvta fel egyszer Borkovot a Puskin térről. — Kórházban oan, ki kérdezi? — válaszolta egy hang, amelyben Koka felismerte Dmitrii Mihajlovics ismerős hangját. — A barátja vagyok. Mi történt vele? — Tegnap éjjel elvitték a mentők. Mérgezés. Kokának a lélegzete is elállt. Megtudta, melyik kórházba szállították Vologyát, aztán gondolkozni kezdett. Először is azonnal jelentenie kell a főnöknek. Másodszor... ezt már nem tudta eldönteni. A Gorkij utcán végigsétálva körülnézett, hogy meggyőződjék, nem figyelik-e, aztán kissé megnyugodott. Mi történhetett Borkovval? Hisz a főnök azt mondta, gondolkodás nélkül elfogadta az együttműködési ajánlatot. Most ez a mérgezés... Véletlen vagy szándékos volt? Mondjuk véletlen volt. De lehetséges, hogy szándékosan történt. Neki akkor sincs oka izgalomra, idegeskedjék a főnök. Mielőbb tudatnia kell vele a hírt... Koka az órájára nézett. Észre sem vette, hogy közben hazaérkezett. Felmászott a második emeletre, sokáig bajlódott a négy ötletes zárral. Gyorsan levetkőzött, előszedte a titkosíráshoz szükséges kellékeket, és egy rejtjelzett üzenetet fogalmazott. Utána bevett 25 csepp valokardint, kiment az utcára, és taxiba ült. A taxaméter másfél rubelt mutatott, amikor Koka kiszállt azon a helyen, ahol a főnök által megjelölt rejtekhelynek, a titkos postaládának lennie kellett. Elhelyezte levelét, aztán egy másik taxival hazavitette magát. Két nap múlva a kioszkban Akulovt6l megkapta a főnök válaszát. Antikvárius javasolta, hogy azonnal tudja meg a kórházban, mi történt Borkovval. Ha öngyilkossági kísérlet, igyekezzen őt megnyugtatni, s ne fukarkodjék anyagi ígéretekkel. Az eredményt Akulov útján közölje, a titkos postaládát csak végszükségben vegye igénybe. ... A kórház tudakozójában Koka megtudta, hogy Borkov nagy mennyiségű barbamilt vett be. Most javult az állapota, nem életveszélyes, s a sebészeti klinikán fekszik. A beteghez nem engedték be Kokát. Már van nála egy látogató, meg kell várni, míg elmegy. Koka leült és várakozott. Múlt az idő. Közben észrevette, hogy az a fiatalasszony, aki a sorban előtte állt, már be is fejezte látogatását. Hallotta, amint megnevezte beteg rokonát, s rögtön kapcsolt. Elment a ruhatárba, bemondta a hallott nevet, s rögtön kapott egy fehér köpenyt. Felmászott a második emeletre. Borkov az ötödik kórteremben feküdt. Koka belesett a szobába. Rimma ült Borkov ágya szélén. Beszélgetésről ma szó sem lehet... ... Az első este, miután Borkov elhagyta • kórházat, Koka felhívta flt telefonon. Találkozni akart. Vologya némi gondolkodás után beleegyezett. A Majakovszkij téren, az emlékműnél találkoztak. Borkov lesoványodott, egészen sápadt volt. Koka meghívta őt a Szófia vendéglőbe. — Megkértek, hogy fejezzem ki részvétüket, ezt pedig megegészségesedésére küldik, — mondta, és egy borítékban ötszáz rubelt tett Borkov elé. Borkov egészen részvéttelenül üldögélt. — Nem szabad úgy elhagynia magát — bátorította Koka. Borkov folyton csak egy pontra nézett. Aztán felemelte tekintetét, Kokára nézett, s röviden megjegyezte: — Félek ... Koka felélénkült. — Ugyan. Hisz ha keresztülmegy az úton, az is kockázattal jár. Eddig még semmi baja sem volt miattunk, a lövőben sem lesz. Csak elővigyázatosnak kell lenni. No és a barbamil...? Az mindig kéznél van... Hát akkor az egészségére — mondta Koka, és koccintott Borkov üres poharával, mert Vologyának nem volt szabad innia. — A legfényesebb távlatok nyílhatnak maga előtt. Erre iszom. — Mire céloz? — kérdezte Borkov. — A Szovjetunió a világkontinensnek csak egyhatodát alkotja, ugye? — Várjon, — mondta Borkov. — Én Is iszom. Gyorsan felhajtott egy pohárkával. Koka elégedetten mosolygott. Mosoly villant Borkov arcán is ... Borkov feladatokat kap ... Egy hónap múlva Borkov azt a feladatot kapta Antikváriustól, hogy készítsen jelentést az intézet kihelyezett létesítményeiről. Fő szempontok: 1. fekvési és jellegzetes helyi tájékozódási pontjaik, 2. a vezetők és a főkonstruktőrök neve, 3. a gyártmányok jellegzetességei. Borkovot ellátták titkosírási kellékekkel. Ha elkészül a jelentéssel, vegyen egy bőröndöt, tömje tele új holmikkal, elsősorban írószerekkel és irodai szükségleti cikkekkel, noteszekkél stb. A lényeg az, hogy ha a bőrönd nem jutna el rendeltetési helyére, a titkosírásos notesz nem lenne feltűnő a többi holmi között. ... Április közepe táján kész volt a jelentés. 19-én, vasárnap Borkov elment az Állami Áruházba, vett egy csinos bőröndöt, aztán egyéb cikkeket. Az áruházból kilépve a Dzserzsinszkij tér felé sietett. Útközben betért egy gyógyszertárba. Fogkrémet meg valeriáncseppeket vásárolt. A fogkrémet felöltője zsebébe csúsztatta, a valeriáncseppeket a bőröndbe, s ugyancsak becsempészte a bőröndbe a titkosírásos noteszt. Antikvárius utasításainak megfelelően cselekedett. Ütja a Komszomol térre vitt. A metróból egyenesen a Kazáni-pályaudvar automata csomagmegőrzőjéhez sietett. Üres fiókot keresett, elhelyezte a bőröndöt, négyjegyű számot tárcsázott — ez volt a fiók titkos kulcsa —, aztán becsukta az ajtót. Borkov feljegyezte a fiók számát és a tárcsázott számjegyeket. Ügyelt, nehogy a háta mögül belepillantsanak noteszába, mert sok együgyű vidéki ember már megjárta. Borkov ezután visszament a földalattival, majd automata-állomásról telefonált Kokának. Nem nevezte meg magát — hét számot diktált neki — a fiók számát, a rejtjelszámot és egy kettest. Persze megállapodásuk értelmében minden számjegy esetében egygyel nagyobb számot nevezett meg. A legutolsó kettes számjegy a Kazánipályaudvart Jelentette. Ha nem sikerül itt elhelyeznie a bőröndöt, akkor a Leningrádi-pályaudvar l-es, a Jaroszlavli-pályaudvar a 3-as jelzéssel szerepelt volna. Következik: 32. MARKOV EZREDES ELÉGEDETT