Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-09 / 8. szám, kedd

GYŐZ az élni akarás Nemrégiben Karol Šiška akadémikussal, neves szívsebészünkkel beszélgettem. Megkérdeztem tőle, miképpen viselik el a páciensek a szívműtétet, illetve bizonyos idő elteltével hogyan reagálnak a szívükön végrehajtott beavatkozásra. Lényegében ezt a választ kaptam: Jól elviselik a műtétet, azonban utólagos komplikációkra is sor kerülhet. Az akadémikus aztán elmondotta, hogy külföldön előfordultak esetek, amikor a páciens az elégtelenül működő szív ritmusát szabályozó készülékből — tudatosítva, hogy ettől a kis berendezéstől függ az élete — kétségbeesésében kiszakította a szívhez vezető huzalt, s ezzel véget vetett életének. Olyan eset is előfordult, hogy a páciens, akinek acélketrecbe zárt műanyaggolyócskával helyettesítették szívbillentyűjét, hallva a mesterséges szívbillentyű kotyogását — megőrült. Sajnos, ilyen, ha nem is gyakori pszichikai kihatásai is lehetnek a szíven végrehajtott beavatkozásnak. Legtöbb esetben azonban itt is győz az élni akarás. Ez a beszélgetés jutott eszembe, amikor Christian Barnard professzor, fokvárosi szívsebész szívátültetési kísérleteiről értesültem. Felmerül bennem a kérdés: vajon hogyan reagál a páciens az Idegen szívre? Nem csupán a transzplantáció élettani és biológiai vonatkozásaira gondoltam, amelyek még meglehetősen tisztázatlanok, hanem főleg a műtét pszichikai kihatásaira. Mindkét esetben olyan páciensekről volt szó, akik tudatában voltak annak, hogy komoly szívbajban szenvednek és csak idegen szív hosszabbíthatja meg életüket. Ezért szánták rá magukat a kockázatos beavatkozásra. Beleegyezésük nélkül ugyanis a sebészek — az orvosi etika szabályai szerint — nem végezhették volna el rajtuk a kétségtelenül merész műtétet. Mind Louis Washkansky, mind Philip Blaiberg igennel válaszoltak a kérdésre: egyetértenek-e azzal, hogy idegen szívet varrjanak a mellkasukba. Az élni akarás mindkét esetben erősebb volt a halálfélelemnél. Nem kis szerepe volt ennek az élni akarásnak kétségtelenül abban is, hogy Washkansky testében tizennyolc naA bajmóci állatkert hírei A bajmóci (Bojnice) állatkertben már szeptemberben átadták a kisorsolt 300 000-tk látogatónak a díszkalitkában elhelyezett papagájokat. Azóta az év utolsó napjáig 45 ezerrel növekedett a látogatók száma, s ezzel Ismételten az ország egyik legforgalmasabb állatkertjévé lett. Az 1967-es év sok tekintetben eredményesebb volt az előző esztendőknél. A fogságban tartott hiúzok sikeres tenyésztésének immár ötéves tradíciója mellett jó eredménnyel próbálkoztak más állatok utódainak megtartásával és felnevelésével ls. Érdekességnek számít a kihalófélben levő przewalszki ősvadló nemrég született csikaja, az idei három fiatal hiúz, a süketfajd fiókák, az oroszlánpár ötösikrei, amelyek fél évvel ezelőtt jöttek világra. Türelmetlenül várják a strucc házaspár nászának téli ígéretét is. Az állatállományt vásárlás és csere révén is gyarapították. Több ritkaságszámba menő szerzemény mellett a brnói zoo-ból érkezett két fiatal jegesmedve vonta magára a látogatók érdeklődését. Ámde igen sokat időztek az emberek a terrárium és az akvárium épületében ts, ahol halak, kígyók, krokodílusok csendes, de annál színesebb világában gyönyörködhettek. Az elmúlt évben felépült a hatalmas sasröpde ts, amely a medvék birodalma fölé magasodik. (ht) plg idegen szfv dobogott és mégis bizalommal nézett a jövőbe. Hasonló jelentősége van az orvostudományba vetett hitnek és az élni akarásnak a minap megvalósított szívátültetés esetében is, amelynek kimenetelét az egész világ feszült figyelemmel kíséri. Sokan szemére vetik Barnard professzornak, a Groote Schuur kórház sebészének, hogy úgyszólván a nagyközönség szeme láttára végzi igényes szívátültetési műtéteit és részletekbe menően tájékoztatja a világot a páciens állapotáról. Ez Ideig ugyanis rendszerint csak a hasonló műtétek sikeres befejezése után adtak ki jelentést — ekkor is nagyobbrészt csupán az orvosi szaklapokban. Kevesen tudják például, hogy a veseátültetés, amely sebészeti szempontból nem kevésbé igényes, már több mint ezer esetben megvalósult, s nem megy ritkaságszámba a májátültetés sem, nem is beszélve a bőr, a csont, a porc, a kötőszövet, a zsírszövet, az ín, az ideg, az ér és a szaruhártya egyes részeinek, a belső elválasztású mirigyek közül pedig a pajzsmirigy-részletek, a mellékpajzsmirigy, az agyfüggelék, a petefészek, esetleg a here átültetéséről. Vajon milyen célt követett Barnard professzor, amikor tüstént a műtét végrehajtása után, sőt az utóbbi esetben előre bejelentette a kísérletet? Szenzációhajhászással vádolhatjuk-e, vagy hírnévre vágyik? Ogy véljük, semmiképpen sem. Egy olyan nagy tudóst, aki a világ neves orvosait megelőzve sikeresen felvette a harcot a szívátültetés egyik legkomolyabb kerékkötőjével — a szövetek összeférhetetlenségével —, feltétlenül nem a becsvágy hajt. Ogy gondoljuk, nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk: Barnard professzor az élni akarást és az orvosoknak az emberi életekért folyó nagy harcát kívánta demonstrálni. Szembe akarta állítani azt a tényt, hogy miközben naponta — teljesen feleslegesen — ezrek vesztik el életüket a háborúkban és az összetűzésekben, az autóbalesetek és az erőszak következtében, vagy munka közben, az orvosok egyetlen emberéletért is éjt nappallá téve küzdenek és új módszereket keresnek az élet meghosszabbítására. Dr. Philip Blaiberg fogorvos mellkasában e sorok írása közben egy félnéger férfi. Olive Haupt szíve dobog. A legújabb tudományos ismeretek és a technika vívmányainak latbavetésével jutott oda, hogy bizonyítsa nemcsak a szövetek, hanem az emberfajok összeférhetőségéf DÓSA JÓZSEF Diószeg város akar lenni Beszélgetés Kovács Zoltánnal, a HNB elnökével Nem tudom, vannak-e vontos és meghatározott kritériumai annak, hogy egy faluból mikor lehet város. A lakosság lélekszámától, a házak számától vagy magasságától függ-e, vagy attól, hol van az a bizonyos falu: egy nagy város tőszomszédságában-e, vagy falucskák közelében. Egyes városok már eleve „városnak" épülnek, mások pedig faluból „növik ki magukat". A város és a falu közti különbség csökkentése érdekében mindent elkövetünk. A falusi lakosság szolgáltatásainak megjavítására, az üzlethálózat bővítésére, a művelődési és szórakozási lehetőségek fejlesztésére a művelődési és szórakozási lehetőségek fejlesztésére gondolunk. Természetesen helytelen lenne, ha a kérdést úgy akarnánk megoldani, hogy minden nagyobb falunkat várossá nyilvánítanánk, hiszen a név önmagában még semmit sem jelent. Ezt bizonyítják a fejlett falvak, illetve a fejlődésben visszamaradt városok példái. Mindezzel a diószegiek ts tisztában vannak. Ám ennek ellenére szilárd elhatározásuk, hogy mindent elkövetnek Diószeg várossá változtatása érdekében. — A HNB tanácsának döntése értelmében kérvényt nyújtunk bs a JNB-re, hogy várossá válhassunk — mondja Kovács Zoltán, a HNB elnöke. — Reméljük, hogy a várossá válás fellendítené Diószeg fejlődését. • Mondana egy gyakorlati példát arra, mit nem valósíthattak meg csak azért, mert Diószeg falu, nem pedig város? — Például kértük a JNB-t, hogy a helyi nemzeti bizottságon alkalmazhassunk egy építészt. Kérésünket azzal utasították el, hogy erre csak a városi nemzeti bizottságoknak van joguk. Pedig Igazán nagy szükségünk lenne az építészre. A falu építkezési terveit csakis ő hagyhatná jóvá, mivel ahhoz szakmai ismeret kell. Azzal pedig sem a titkár, sem én nem rendelkezem. Mi örülünk a tervnek, szívesen jóváhagyjuk és csak később derül kl, hogy hibás volt. fgy volt ez például a nemrégen felépített élelmiszerüzletünk esetében is: jóváhagytuk a tervet, a későbbiek folyamán azonban háromszor is meg kellett változtatni, így a tervezett egy év helyett három évig tartott az építkezés. Nem szeretnénk, ha ilyesmi máskor is előfordulna. • A most épült üzlet minden igényt kielégít? — Sajnos, ez is kevésnek bizonyult. A falu igényeinek teljes kielégítéséről akkor beszélhetnénk, ha a Jednota is építtetne egy ugyanilyen élelmiszerboltot. Ugyanis a falu másik végében lakó polgárok is mind idejárnak vásárolni. (Aki tudja, hogy Diószeg milyen hoszszú falu, bizonyára most felsóhajt — szerk. megj.) Üzleteink nagy fogyatékossága, hogy majdnem mindegyik magánlakásban van elhelyezve. • Bár Diószeg lakosainak száma megközelíti az öt és fél ezret, mégsincs művelődési háza. Mikorra vérható, hogy lesz? — Sajnos nem tudunk konkrét választ adni. Kérésünket a járás anyagi problémákra hivatkozva rendre visszautasítja. Véleményünk szerint, ha város lennénk, e kérdés megoldásában is eiőbbre juthatnánk. • Milyen kulturális és szórakozási lehetőségei vannak tehát jelenleg a falu lakosainak? — Mozink van, amelyben péntek kivételével mindennap vetítenek. Itt tartják a színelőadásokat is — rendszeresen ellátogat ide például a Magyar Területi Színház. A helyi üzemek bérletjegyeket biztosítanak dolgozóiknak. A táncolni vágyók a „Sport" borozóba járnak, amelyben haroiujzjr hetente rendeznek zenés estet. • A művelődési házon kívül mire volna még szükség? — Nagy szükség lenne a városi csatornahálózatra. Ugyancsak áldásos lenne, ha a szomszédos Szered mintájára Diószeget is rákötnék a Brat'slavából Vágsellyére vezető fűtőgáz-vezetékre. Régi vágyunk egy kisebb szálloda felépítése is, de egyelőre erre sem kaptunk fedezetet. Sürgősnek mutatkozik egy sporttelep létesítése. Ezt meg is valósítjuk, mégpedig a „Z"-akciő keretében. • A megvalósult tervekből mit említene meg? — Az elkészült élelmiszerbolt mellett szép eredmény a falu közvilágításának megoldása, ami fél millió koronába került. Nagyra értékeljük a járásnak azt a segítségét is, hogy huszonnégy lakással hozzájárult a falu lakásproblémájának rendezéséhez. Nemrég adtuk át rendeltetésének a 413 ezer korona költséggel készült autóbuszállomást. Erre azért volt nagy szükség, mert falunkon áthalad a Bratislava és Nyitra között közlekedő expressz. A „Z" akció keretében pedig parkot létesítettünk, amelynek öntözését helyi vízvezeték felépítésével biztosítottuk • Milyenek a munkalehetőségek Diószegen? — Mindenekelőtt a cukorgyár, a Piešťanské Mlyny helyi üzeme, a műtrágyagyár, az EFSZ, a magnemesítő intézet és a szolgáltatások háza jelenti lakosaink számára a munkalehetőséget. Reméljük, ha várossá válunk, munkalehetőségeink is gyarapodnak Egyelőre még kérdés, hogy város lesz-e Diószeg, s ha igen, mikor? A diószegiek azonban remélik, hogy rövidesen. FDLÖP IMRE BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK W annak jogi normák, ame" lyek nem vonják magukra a figyelmet, mert nem érintik az emberek köznapi életét. Semmiképp sem tartozik közéjük az a három törvény, amely ez év kezdetén lépett érvénybe. A nemzeti bizottságokról, a szövetkezeti parasztság szociális biztosításáról és a közigazgatási eljárásról szóló törvényre gondolunk. Ma, és nem első ízben, az utoljára megnevezett törvény néhány fontosabb részletére szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét. Főleg azokra, amelyek a polgárok számára a hivatalokkal fenntartott kapcsolataikban az eddiginél nagyobb jogokat rögzítik. Az új törvény részletesen és egyértelműen megszabja, hogy a polgárok — többnyire saját érdekeik védelmében — hogyan indítsanak eljárást az államigazgatás magasabb fokú szerveinél. Beadványuk lehet írásbeli. Az utóbbi esetben a nemzeti bizottság illetékes szakosztályán ezzel kapcsolatban jegyzökönyvet vesznek fel. A jegyzőkönyvben pontosan fel kéli tüntetni, hogy a bedványt ki terjeszti elő, milyen üggyel kapcsolatban, és milyen megoldást javasol. Az írásbeli beadvány kiigazításában vagy az adott közigazgatási szerv dolgozója nyújt segítséget, vagy felszólítja a beadvány előterjesztőjét, hogy záros határidőn belül önmaga eszközölje a szükséges módosításokat. A közigazgatási eljárást szabályozó új törvény célja, hogy megjavuljon nemcsak maga az eljárás, hanem ennek folytán az államigazgatási szervek döntései ls színvonalsabbak legyenek. A közigazgatási szerv felkérésére az állami szerveknek és a szocialista szervezeteknek kötelessége tájékoztatást nyújtani minden olyan körülményről, amely kihat az elírásra és a döntésre. Úgyszintén minden polgár ís köteles vagyis a fenti esetben a polgár fellebezését a kerületi nemzeti bizottság iskolaügyi osztályának terjeszti fel. Problémaként merült fel, hogy kl bírálhatja felül a kollektív szerveknek, például a HNB tanácsának a döntését. Vajon a magasabb fokú kollektív szerv, vagyis ebben az esetr PARTNER LETT AZ UGYFEL felkérésre az igazságnak megfelelően tanúskodni. A közigazgatási eljárás természetesen hangsúlyozza annak szükségét, hogy a döntésnek mindig összhangban kell állnia a többi törvénnyel és előírással. Mivel azonban az eddigi gyakorlatban az előírások, rendeletek hézagos Ismerete, de a sógor-komaság stb. hatására is a döntés nem egyszer nem volt tárgyilagos, az új törvény pontosan és részletesen meghatározza, hogy miként lehet hatásosan megfellebeznl az elsőfokú közigazgatási szerv döntését. A múltban a fellebezésnek úgynevezett horizontális elve érvényesült. Így például a polgár a JNB Iskolaügyi szakosztályának döntését megfellebezhette ugyanannak a JNB-nek az iskola- és kulturális ügyi bizottságánál. így a fellebezés gyakran ugyanazoknak a kezébe került, akik első fokon elmarasztalták a polgárt. Az új elrendezésben érvényesül a fellebezésnek vertikális módja, ben a JNB bizottsága illetve tanácsa, vagy a szóbanforgó ügy jellege szerint a magasabb fokú nemzeti bizottság illetékes szakosztálya. Az új törvény abból indul ki, hogy a nemzeti bizottságok előtti eljárásban a fellebezést elvben a szakosztálynak kell felterjeszteni. Egyben lehetővé teszi, hogy a fellebezést eldönthesse a magasabb fokú nemzeti bizottság albizottsága is, amennyiben ezzel megbízza a plenáris ülés. Sőt dönthet a nemzeti bizottság különleges közigazgatási bizottságra is. Az előírások gondolnak ilyen bizottság megalakításrá is, de erre természetesen csak rendkívül Indokolt esetekben kerül sor. Felmerülhet azonban egy másfajta kérdés is: mi a fellebezés módja, ha első fokon a döntést központi szerv, például minisztérium hozza meg? A törvény ilyen esetben ls lehetővé teszi az ellenvetés felterjesztését, amelyről azután az adott központi hivatal vezetője dönt. Számos cikkely biztosítja a közigazgatási szervek döntései elleni fellebbezések sokKal következetesebb megtárgyalásai és elintézését. De nemcsak erről van szó. A törvény kimondja az ún. elfogultsági elvet is. Ez annyit jelent, hogy a polgár eredményesen tiltakozhat az ellen, ha beadványáról olyan személyek döntenének, akik különböző okokból kifolyólag elfogultaknak minősülhetnek. Továbbá az új törvény kötelez a polgárok és az intézmények beadványainak eddiginél sokkal gyorsabb elintézésére is. A közigazgatási szervnek egyes esetekben azonnal döntenie kell, más esetekben az eljárás kezdetétől számított 30 napon belül és csak rendkívül bonyolult ügyben Intézkedhet legfeljebb 60 napon belül. Amenynyiben halogatja az eljárás elindítását, vagy nem tartja be a határidőket, a polgár orvoslás céljából a magasabb fokú közigazgatási szervhez fordulhat. Az kivizsgálja az ügyet és ha azt annak jellege megengedi, akkor önmaga is döntést hozhat. Ellenkező esetben gondoskodik arról, hogy az első fokú közigazgatási szerv orvosolja a panaszt. Az említettekből is látható, hogy lényegesen bővült a polgárok jogköre. Ez a gyakorlatban egyet jelent azzal, hogy a polgár a közigazgatási szervek partnere lett, míg eddig csak tevékenységük tárgya volt. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy az emberek megismerkedjenek és teljes mértékben éljenek is a törvény biztosította jogaikkal. MEZŐ JÁNOS