Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-09 / 8. szám, kedd

Sztlasori van 'Jószág bőven. Minden hektár föld után össze­sen 363,8 kiló húst adtak el. Igaz, ebben benne van a 23 te­nyészilsző súlya ls, amit a fel­vásárló nem fogad el tervtel­Jesltményként, ám a szövetke­zeteseknek ezt is fel kellett ne­velni, akárcsak a 600 darab 22 kilós kismalacot. Ezeknek szin­tén takarmány kellett. Ebben a csallóközi kis falu­ban feltűnően szép eredménye­ket érnek el. Meg ls van a lát­szata, az árutermelés értéke 12191 korona hektáronként, ami természetesen a tagság jö­vedelmében is vísszatükröző­tőknek van min törniük a le­jüket. Nagy felelősség hárul rájuk. Persze még nem tudni, hogyan kristályosodik ki a helyzet, azonban a vezetők ál­lítják, hogy ők olcsón termel­nek, és ebben igazuk van. Még olcsóbb termelési kilátások Győri elvtárs az asztalra te­rített tervrajz segítségével ma­gyarázza, hogyan képzelik el az új, a 750 férőhelyes hizlalda berendezését. Jugoszláviában járt és onnan hozott érdekes újdonságokat, melyek elősegl­Kis falu — nagy eredmények dik. Az előzőleg 30 koronára becsült munkaegység értékét még 8 korona prémiummal te­tézték, nem beszélve a termé­szetbeniekről és a háztájiról. Mindent egybevetve, a szilasi szövetkezeteseknek valóban nem lehet panaszuk a jövede­lemre. Azt persze meg kell je­gyezni, hogy ég a kezük alatt a munka ... Ha a szükség úgy kívánja, éjjel is dolgoznak. Nehéz körülmények között Az ember azt hinné, hogy ebben a gazdaságban minden tekintetben jók a munkakö­rülmények. Korántsem. Győri László mondja, hogy a sertések egy részét a kukoricaszárítők közé rögtönzött ólban hizlal­ták. Egy-egy sertés férőhelye csak 0,7 négyzetméter volt a szokásos 1,2 négyzetméter he­lyett. De mit tehettek mást, ha termelni akartak, s engedélyt az istálló építésére nem kap­tak. De most már hozzákezd­tek az építésekhez, amibe utó­lag a termelési igazgatóság ls beleegyezett. Eredetileg ugyanis az Istálló felépítését a termelési igazga­tóság fölöslegesnek tartotta, ja­vasolta, a szllasiaknak, hogy társuljanak a nagyhizlalda fel­építésébe. Igen ám, a társulás még csak most van alakulóban, és ha nem növelik a termelést, csökken a munkaegység értéke. Az is kérdéses, hogy -vajon a nagyhizlalda biztosít-e olyan jövedelmet, mint az otthoni hústermelés. Problémát jelent aztán a munkaerő elhelyezése is, mert a jól gazdálkodó kö­zös ebben nem érez hiányt, sőt fölösleg mutatkozik. A veze­tik az olcsóbb termelést. Elő­ször is megjegyzi, hogy fűtő­berendezést is beszerelnek, mert nem kifizetődő, ha a ser­tések saját maguk „fűtik" az ólat. A hideg istállóban több takarmány kell. Egy kiló hús előállításához eddig 4,05 kiló takarmányt használtak fel. Jobb körülmények között kevesebb takarmányra lesz szükség. Azonban nem a fűtőberendezé­sen van a hangsúly, hanem a 25 férőhelyes ketrecek elkészí­tésén. A lényeg az, hogy ilyen kö­rülmények között elkülöníthe­tik egymástól a több mozgást igénylő Landras fajtát a nyu­godt szlovák fehér fajtától. Ugyanakkor osztályozhatják az egyes kocáktól származó mala­cokat ls. Előre nehéz felbe­csülni, hogy az újdonság meny­nyi takarmány megtakarításá­val jár. Annyi azonban bizo­nyos, hogy a nyugodtabb kör­nyezet jő hatással lesz az ál­latokra, és a kisebb csoportok­ban figyelemmel lehet követni egyes kocák utódainak a súly­gyarapodását. így lehetővé vá­lik a legjobb egyedek kiválasz­tása. Az olcsóbb termelést szolgál­ja majd egy másik jugoszláviai tapasztalat. Emil VanCura mér­nöknek, a jugoszláv Ornica ag­ronómusának jóvoltából több kukoricást néztek meg Győri elvtársék. A vendéglátó 100— 120 mázsás hektárhozamról szá­molt be és megnyugtatta a lá­togatókat, hogy kísérletképpen 30 hektárnyi terület beülteté­sére többfajta vetőmagot küld hazánkba. Ennek egyharmad ré­szét a szilasiak kapják meg, mely alá VanCura elvtárs utasí­tása szerint elő Is készítették a talajt. Ami bosszantja a vezetőket Rákócza elvtárs nem hagyja szó nélkül a kenderhistóriát. A szövetkezet 25 hektár ken­der termesztésére kötött szer­ződést. Egy hétre rá kiderült, hogy a kender ára 230 koroná­ról 170 koronára csökkent, a minőségi normát viszont szigo­rították. Az összes kendert nem is adhatják el mint első osztályút, ami annyit jelent, hogy az átlagár a 170 koroná­nál is alacsonyabb lesz. Elis­merik, hogy a kínálat és ke­reslet az árakat is befolyásol­ja, de elvárnák, hogy az illeté­kesek a szerződés megkötése előtt adják tudtára a gazdasá­goknak a változást. Enélkül a gazdaságok nem tudnak reáli­san tervezni. ^ Az is bosszantja a szilasia­kat, hogy az ógyallai traktor­állomással nem tudták megköt­ni az aratási szerződést. A traktorállomás nem vállalta a munkát, mert számára előnyö­sebb olyan gazdasággal kötni szerződést, ahol kisebbek a ho­zamok, mert gyorsabban megy a munka, ami a traktorállomás szempontjából kifizetődött, mi­vel nem a hozam, hanem a te­rület után számítja a bért. Ezért a kis gazdaság kényte­len volt megvásárolni a drága kombájnt. Tehát a kifogásta­lannak tűnő közös életben is sok a probléma. A szövetkeze­tesek azonban igyekeznek a le­hető leggazdaságosabban meg­oldani az egyes kérdéseket, s amint a jövedelemből látjuk, gyakran el is találják a mód­ját. BENYUS JÓZSEF 6 milliárdot Kelet-Szlovákia fejlesztésére (CTK) — A kelet-szlová­kiai kerületben a múlt év­ben csaknem 13 000-rel nőtt az ipari üzemekben és a he­lyi gazdálkodás vállalataiban dolgozók száma. A legtöbb munkalehetőséget a Kelet­szlovákiai Vasmű nyújtja; az itt dolgozók száma meg­egyezik a mostani kelet­szlovákiai kerület területén 1948-ban alkalmazott ipari munkások számával. Hazánk legkeletibb részé­nek fejlődéséről tanúskodik a lakosság átlagjövedelmé­nek növekedése is, mely ta­valy az előző évi 9089 koro­náról 9500 koronára emel­kedett. Ennek ellenére a ke­let-szlovákiai kerület mint­egy 2000 koronával lema­rad az országos átlag mö­gött. Kevés a munkalehető­ség főleg a nők számára, bár Košicén és környékén mint­egy 5000 nőt tudnának fog­lalkoztatni. A kerületben több mint 8500 család költözött új la­kásba. A polgári és az ipari építkezés terén azonban mintegy 50 millió koronát nem hasznosítottak. Ezt je­lentős mértékben az építő­anyagok, főleg a cement és a tégla hiánya okozta. Az 1967-es évben több mint 6 milliárd koronát fordítottak a kelet-szlovákiai kerület fejlesztésére. ť EH É K TAKARÓ ALATT A FOLD (Anger H A A SZÖVETKEZETESEK körében a jövedelemre te­relődik a szó, ma már a megelégedés hangján beszél­nek. Ez így van rendjén. Kl sajnálná például a szép bevé­telt a szilasi szövetkezetesek­től (komáromi járás), akik tö­mérdek árut küldtek piacra. De beszéljenek a tények. 970 liter tej hektáronként Az árvíz idején az 50 hektá­ros gazdaságról senki sem merte ' volna állítani, hogy ilyen rövid idő alatt túlszár­nyalja a katasztrófa előtti eredményeit. Mert bizony ak­kor az egész határból csak 4,5 hektárnyi terület maradt szá­razon. Most meg már azt újsá­golja Győri László elnök és Rá­kóczi József agronómus, hogy egy-egy tehén évi tejhozama átlag 3300 liter és minden hek­tár föld után 970 liter tejet ad­tak el. Valóban nem kicsiség, ha hozzászámítjuk, hogy ter­mészetbeni járandóság fejében 64 ezerszer (a munkaegysé­gekre) 0,6 liter tejet osztottak ki, és jó néhány ezer litert bel­ső fogyasztásra használtak fel. összehasonlításként érdemes megemlíteni, hogy *a tejterme­lésre szakosított 23 gazdaság­ban — ide tartoznak a szila­siak is — az egy hektárra ju­tó tej 537 litert tesz ki. Hogyha az évelők betakarítá­sa idején idegen látogatná meg a falut, a szilasiakat maradiak­nak vélné. Ugyanis a mai fej­lett technika korában a múltra jellemző takarmánybegyűjtést látna. Lányok, asszonyok, ke­zükben villákkal óvatosan rak­ják össze, vagy esetleg forgat­ják a herét, hogy a levél ne peregjen le róla. Nincsenek ők a gépesítés ellen, csak hát... Mit kezdenének az olyan lu­cernával, amelynek az értékes fehérjét tartalmazó levele a határban maradna. S hogy he­lyesen Járnak el, alátámasztja a tej- és a hústermelés. Meglepő a hústermelés is Elöljáróban annyit, hogy a szarvasmarha-előhizlaldában a napi súlygyarapodás 90 deka darabonként, ami 7 dekával több a Járási átlagnál (a Járási átlagba beleszámít a nagyobb súlycsoport is, melyben rendsze­rint 1 kilón belüli a súlygyara­podás!). A hízósertések súly­gyarapodása 57 deka, s 8 de­kával haladja meg a járási át­lagot. De nem ls annyira a súlygyarapodás a lényeg, ha­nem inkább az egy hektárra ju­tó piaci termelés. Mert mit sem ér a járási átlagnál elért Jobb eredmény, ha kevés az állat. W HIIIPIIHtMSTJMTHU 36. A Fekete­tengeren Hatalmas luxusgőzös ringott a vízen, háromszáz európai turistával három fe­délzetén. Vidám élet pezsgett minden osztályon A zajos turista népség járt már Szuhumiban, Jaltában, Szocsl­ban ... Csak Ogyesszában bosszankod­tak. Erre két okuk volt. Először is a hajó Jaltában tíz órával többet időzött, mert egy fiatal pár valahol elfeledke­zett magái ól, s egész éjjel keresték őket. Ez a késés az Ogyessza megtekin­tésére kijelölt negyven órából tízet el­rabolt, s ez dühítette a turistákat, mert Ogyesszában aztán van mit nézni. Má­sodszor Ogyessza heves esővel és szo­katlanul erős széllel fogadta a vendége­ket. Ennek pedig a turisták a legkevés­bé örülnek. A hajó reggel helyett este kötött kí Ogyesszában. Fedélzetén csakhamar megjelent egy határőrtiszt két segédjé­vel, aztán az egészségügyi ellenőr. A csoportvezetők bemutatták a névsort és átadták az útleveleket, amelyeket a tiszt egy fiókban helyezett el, s minden személynek partraszállási engedélyt nyújtott át, magánál tartva az ellenőrző szelvényt... A háromszáz utas közül számunkra csak egy érdekes. Egész idő alatt fur­csán viselkedett. Egyedül lakott első osztályú kajütjében. Többször fordult meg nála orvos. Az illető kerülte az em­bereket. Az utasok közül senki sem tu­dott vclna pontos személyleírást adni róla. A turista sietett, és idegeskedett a késés miatt. Egyedül az a gondolat vi­gasztalta hogy aki várja őt az ogyesz­szai repülőtéren, bizonyára értesült a hajó veszteglésének okairól. A kikötőben nem tudott taxit kapni. Egy járókelő tanácsára autóbuszba szállt, s félóra múlva a repülőtéren volt. Körülnézett a földszinti váróteremben, de nem találta meg azt, akit keresett. Felment az első emeletre, s végre meg­pillantotta az ismerős arcot. — Bocsánat, ön nem Marint várja? — Alekszej Ivanovics? Nagyon örü­lök. Már annyira vártam, — felelte az Illető tekintetét felemelve. — Nem tehetek róla. A körülmé­nyek ... Tuliev felállt. — Nem tesz semmit. Ügy sincs hová sietnünk. Gyerünk cl­garetiáznt. Lementek a toaletthelyiségbe. Sokáig azonban nem beszélgettek, mert feltűnt volna. — Minden rendben? — kérdezte hal­kan Tuljev. — Igen. Cseréljünk ruhát. Kicserélték egymás öltözetét és felöl­tőjét. Moszkvába szóló repülőjegyet adott át az idegennek, aztán felmentek az első emeletre. Az étterem előtti üvegcsarnokban le­ültek a sarokba, és gyakran kinéztek a nedves betonpályán csillogó gépekre. — Miér késett? — kérdezte Tuljev. — Tíz órát késett a hajó. — No, jól van, térjünk a tárgyra. — Tizenegykor légy a tengeri kikö­tő bejáratánál. — Marin az órájára né­zett. — Most nyolc óra, van még elég időd. Odamégy a csoportvezetőhöz. Is­merittk egymást — Viktor Krug ... Cso­portunknak meg kellett volna néznie a Filotov Szemészeti Klinikát, de a késés miatt kihagyták a tervből. Városnézés után elmennek valahová vacsorázni. Ti­zenegy előtt senki sem lesz a kikötő­ben. — Aligha néznének bennünket ikrek­nek — jegyezte meg gúnyosan Tuljev. — Ne izgulj. Ezek közül a marhák kö­zül senki sem látott engem, legfeljebb egyszer. Az útlevélen meg a te fényké­ped van ... — Hogy hívnak engem? — Kari Schlechter. — Ki vagyok? — hamburgi képzőművész... Hol a rádió? — Részletes tervet találsz a zsebem­ben. Minden le van írva. — Nehéz itt az élet? — Majd megtudod. Minek ijesztgesse­lek vngy nyugtatgassalak előre. Ha egy­szer a vízbe ugrottál, ússzál, hogy bele ne fulladj... Inkább mondd meg, mi­lyen házirend van a hajón. —• Egyszerű. Odaadod a határőrtiszt­nek a partraszállási engedélyed, ő visz­szaadja az útleveledet, ez az egész. — Mikor indul a hajó? — Reggel kilenckor. — Szovjet kikötőbe tart? — Egyenesen a Boszporusz felé. Szu­humiból jövünk. — Jól van. Elhallgattak. Marin nem tudta leol­vasni Tuljev arcáról, hol járnak most a gondolatai. — Sokáig voltál itt? — Három évig. — Add ide a cigarettádat. Nálam a kajütben amerikait találsz. — Melyik kajüt? — A 17-es a jobb fedélzeten. Krug majd megmutatja, ő a szomszédod. Elbúcsúztak. Marin látta, hogy Tuljev fürge lép­tekkel elsiet, aztán felugrik egy autó­buszra. Mihail útközben betért egy kávé­házba, aztán gyalog ment a kikötőbe. Sokáig sétálgatott a tengerparton, öt perccel tizenkettő után női hangokat, nevelést hallott. Szemügyre vette a ha­zatérő csoportot, de Krugot nem találta. Már megijedt. Szerencsére nemsokára meghallotta Krug hangját is, amint né­metül odakiáltotta nekik: — Várjanak mind a bejáratnál. Krug utánuk kullogott, mint pásztor a nyája után. Amikor Krug a közelébe ért, Tuljev félfordulatot tett feléje. Nem kerülte el figyelmét, hogy Krug kis ke­resztet rajzolt mellére. -- Gott mit uns — mondta halkan né­metül. — Gott mit uns — válaszolta Tuljev. — Minden rendben? — kérdezte Krug. — Eddig igen, — válaszolta Tuljev. — De még fel is kell jutni a hajóra. — Ne izgulj. Simán fog menni. A határőrök már ott álltak. Vagy húsz utas ment át az ellenőrzésen, amikor Krug öblös hangján elkiáltotta magát: — Schlechter! Tuljev megelőzte az előtte álló két hölgyet, és átnyújtotta partraszállási en­gedélyét a határőröknek. Azok összeha­sonlították az ellenőrző szelvénnyel, be­lenéztek útlevelébe, ls intettek, hogy mehet. Minden rendben. Tuljev megállt a lépcső végén, hogy megvárja Krugot. Következik: 37. UTÖSZÖ

Next

/
Oldalképek
Tartalom