Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-07 / 6. szám, vasárnap

IsLCUftOTilCUS. 1 T „Neurózis — pszichoneurózis." — A lexikonból megtudhatjuk róla, hogy „ ... a magasabb Idegtevékenység könnyű funkcionális megbetegedése, általában a leggyakoribb megbetegedések egyike. Különféle szellemi nehézségekben — álmatlanságban, megmagyarázhatatlan szorongásban és félelemben, hangulatingadozásokban jelentkezik..." „Neurózis" — mindennapi szó. Találkozhatunk vele a villamosban, a vonaton, munkahelyünkön, baráti találkozások során, legfőképpen azonban az orvosnál. Kiárendálta helyét az orvosi rendelőkben, a poliklinikákon. Láthatatlan, megfoghatatlan, hangját még soha senki sem hallotta. Neurózis. Észrevétlenül, ám annál kitartóbban és kegyetlenebbül lopózik be az emberi hajlékokba. Nem válogat, egyaránt tanyát üt a munkás, tudós, tanító, színész, vagy hivatalnok otthonában, a gyermektelen vagy többgyermekes családokban. A gyermekneurózisról azonban a lexikon nem tesz említést. • — Ugyan kérlek, — mondotta egyszer egyik nőismerösöm. — Elvégre lehetetlen, hogy gyermekek neurózisban szenvedjenek. Hisz a gyermekeknek semmi gondjuk. Mindenük megvan, amit csak a szemük-szájuk megkíván. Sose volt olyan jó dolguk, mint ma! Ismerősömet nem győztem meg arról, hogy a neurotikus gyermekek száma hazánkban egyre nő. * — Neurotikus gyermekek? Igen, igen... — mondja dr. IRENA JAKUBCOVÁ professzor, az I. bratislavai gyermekklinika vezetője. — Bizony, sok a neurotikus gyermek. Ha kedve tartja, látogasson el a klinikánkra, maga is meggyőződhet róla! * Nyomban a Hegyi park után, Bratislava egyik legszebb helyén, az Oprková út villái között áll az I. gyermekklinika épülete. Mindenféle betegséget gyógyítanak Itt a tüdőgyulladástól kezdve a vesebajig, a gyermek veleszületett szívhibájáig, sőt foglalkoznak kísérletileg a szívreumatizmussal is. Jakubcová profeszszor az utóbbi évek folyamán sokat tett az iskolai-egészségügyi szolgálat terén is. A szívmegbetegedések vizsgálata során kiderült, hogy a gyermekek jelentős százaléka szívbeteg, ám nem szervi, hanem neurotikus eredetű szívbetegségben szenved. A klinikát már számos kigyógyított gyermek hagyta el. Sok apa és anya aggódva érkezett a klinikára, de egy-, két, vagy három hét múltán gyermekével együtt távozott, hálásan gondolva azokra, akik visszaadták a gyermek egészségét. * Nyolcéves kislány — nevezzük akár Évikének — görcsösen szorongatja édesanyja kezét az orvos ajtaja előtt. — Mama, nem fog fájni? Szemében óriási kérdőjel... Édesanyja magához öleli. — Nem, ne félj, A doktor néni nagyon jó. Majd ő meggyógyítja a szívecskédet! A kis páciens vizsgálata nem tartott sokáig. Annál hosszabb volt viszont a vizsgálatot követő beszélgetés. Az orvos előbb Éviké anyjával, majd magával Évikével beszélt. A gyermek szíve egészséges voltl Neurózis! Tanyát vert Éviké családjában. — Istenem... — Ne féljen, anyuka, minden rendben lesz. Megtesszük, amit csak megtehetünk. De velünk együtt önnek is harcolnia kell az „ellenség" ellen! Ettől a naptól fogva a gyermekszobában az egyik ágyacska üres maradt. A másikon Éviké fiatalabb fivére aludt . .. — Milyen csend van Itt. Még a kisgyermekek se sírnak. Biztosan semmijük se fáj. A doktor néni olyan jó, mint az anyukám. Jó, hogy nem a doktor bácsi vizsgált meg. Biztosan olyan mérges lett volna rám, mint a második apukám szokott lenni. Az amelyik meghalt, legjobb volt a világon. Tudom jól, hogy az a másik nem szeret. Mindenért szid, ok nélkül ver, anyukára is ordítozik, mindent csak az öcsikémnek ad ... Anyuka ... jó nekem itt... ne sirass — itt mindenki szeret... Az éjjeli szolgálatos nővér betekintett a fehér ágyacskákkal teli szobába és eloltotta a villanyt. A gyerekek már aludtak. * Szerencse, hogy Éviké akkor nyáron nem vett be több „orvosságot"! A törvényszéki orvostan statisztikábagatelllzálják (nem is annyira a szülők, mint inkább a tanítók és az Iskolai orvosok! j. Az akció során továbbá megállapítást nyert, hogy nem a rossz, hanem af jó előmenetelő gyermekek neurotikusok. Főként olyan gyermekek, akik mindenáron egyeseket akarnak szerezni (gyakran a szülők nyomására), ám erre képtelenek. Így aztán — mi egyebet tehetnek — kénytelenek késő éjszakáig tanulni, pihenés és a friss levegőn való tartózkodás nélkül. Teljesítményük csökken, depresszió áll be, félnek, hogy rossz Jegyet kapnak, félnek a szülőktől, fejfájás, álmatlanság kezdi őket gyötörni, túl vannak terhelve, s az iskolában képtelenek figyelmüket összpontosítani. A tanító ezt gyakran fegyelmezetlenségnek tekinti. S ekkor jelentkeznek a neurózis első tünetei. Észrevétlenül, alattomosan lopózik be az emberek hajlékaiba. Neurózis! Az eset ezúttal az iskolában kezdődött. A másik viszont talán a lakás ajtaja mögött, a gyermekszobában ... A családban, ahol az apa és anya meghitt beszélgetései helyett veszekedés van napirenden, s nem válogatják meg szavaikat. S a sarokban állva mindezt rettegve figyeli a kis emberke. Ahelyett, hogy édesanyja magához ölelné, fejét a párnába fúrja, sírás fojtogatja. És nem tud elaludni... Az egyik éjszakát a másik után, az egyik napot a másik után rettegésben, szülői szeretet híján tölti. És nem tud elaludni... Aztán elérkezik az a nap, amikor Dr. Eva SVORADOVÄ: Szomorú néha az emberek sorsa, de még szomorúbb a gyermekek élete, akik voltaképpen semmiről sem tehetnek. r Dr. Irena JAKUBCOVÁ professzor: A gyermekek jelentős százaléka neui rotikus eredetű szívbetegségben szenved. jában eggyel emelkedett volna a gyermeköngyilkosságok száma. Mi játszódhatott le annak Idején Éviké göndör hajú fejében...? • — Nagyon szomorú esetek ezsk, — kezdi a beszélgetést dr. EVA SVORADOVÄ, aki Évikét megvizsgálta. — Éviké gyógyulása után nem tért haza. Édasanyja nővéréhez költözött, akit anyukája után a legjobban szeretett. A visszatérés „apjához", aki nem volt hajlandó változtatni mostohalánya iránti viselkedésén, rövid időn belül meghiúsította volna igyekezetünket. Szomorú néha az emberek sorsa, de még szomorúbb a gyermekek élete, akik voltaképpen soha semmiről nem tehetnek. Higgye el, gyakran szívesen maradnánk egész nap, egész éjszaka a gyermekek mellett, hogy legalább részben pótoljuk a szülői szeretetet, amely — sajnos — mintha már kihalóban volna ebben az agyontechnizálódott világban. De hát nekünk is megvan a családunk, s felváltva tartunk szolgálatot. Nem egyszer megtörténik, hogy ä gyermekek könnyes szemmel távoznak tőlünk. A helyzet kedvezőtlen alakulásáról — a neurotikus gyermekek számának növekedéséről — a klinikán győződtem meg, amikor dr. Svoradová megmutatta annak a kérdőív-akciónak az eredményeit, amelyet a klinika kollektívájának együttműködésével két bratislavai kilencéves iskolában szervezett. Ezerötszázhúsz kérdőívet dolgoztak fel. A szülők 315 gyermek esetében számoltak be gyermekeik neurotikus bántalmairől. Az évfolyamok szerint a legmagasabb százalék — 23 — az I—III. osztályos gyermekeknél mutatkozott, ezután következtek a IV—VI. majd a VII—IX. osztályok 18 százalékkal. Az akció tehát bebizonyította, hogy az orvosi rendelőkbe aránylag sok Iskolaköteles gyermek érkezik neurotikus bántalmakkal. A hiba azonban ott van — hangsúlyozta dr. Svoradová — hogy a tüneteket általában előtt áll az orvosi rendelő várószobájában és várja, hogy a doktor bácsi vagy néni mit mond, milyen orvosságot fog előírni... * — Tisztában kell lennünk azzal, hogy egyetlen neurotikus gyermek sem gyógyulhat meg, ha nem gyógykezelik neurotikus szüleit. Elsősorban a neurózis keletkezésének okát kell felfedeznünk, ezt az okot kell megszüntetnünk, csak aztán kezdődhet a gyógyszeres kezelés, -— írtam fel jegyzetfüzetembe, és Jakubcová professzor folytatta. — A pedagógusoknak helyesen kell megállapítaniuk, hogy a gyermek mit követ el fáradtság miatt, vagy fegyelmezetlenségből. A helyes napirend, az aktív pihenés, a friss levegőn való tartózkodás és sport — ezek a gyermekneurózis csökkentésének eszközei. Évszázadunk hajszájában az anyának tudnia kell, miképpen ossza be okosan Idejét. Hányszor megesik, hogy sok anya egész napi programjában mindenre talál Időt, cáak tufajdon gyermeke! számára nem! Jakubcová professzor dolgozószobájában szüntelenül cseng a telefon, s olykor-olykor belép egy orvos, vagy nővér, hogy tanácsot kérjen. Éppen ezért nem is akarom tovább igénybe venni idejét, mert még nagyon sok munka vár rá. Asztalán sok-sok levél a hálás szülőktől, és gyermekkéz írta levelek. Azért a gondosságért mondanak köszönetet, amelyben mind ő, mind a klinika kollektívája részesítette a kis pácienseket. • Már rég letelt a munkaidő, amelyet az egészségügyben egyébként sem lehet pontosan megszabni. Dr. Svoradovával távozom, akire otthon férje, két gyereke, anyai kötelességei várnak ... — Doktor néni, miért találták ki a szabad szombatot? — kérdi az egyik kislány a klinika folyosóján, aki alighanem megleste, mikor Indul haza 4 doktor néni. — Holnap a doktor néni nélkül szomorú napom lesz ... MACDA VANKOVA a — Rám úgy nézzen, hogy én már csak féllábbal vagyok ezen a világon. Hetvenéves vagyok, így ne ts vegyen túlkomolyan. Viszont azt komolyan vegye, hogy nekem a szakmám a passzióm. Hadd mondjam el, hogy engem már tizenöt esztendeje —- ha jól emlékszem 1952-ben — is csak félvállról vettek. Akkor is a lábbeit szakmában dolgoztam és akkor is újságíró jött a boltba. Megkérdezte a főnökömet, kt a legjobb elárusító. A főnök az én nevemet említette. A riporter a pult előtt megállt, végignézett rajtam, aztán az üzletvezetőhöz így szólt: — Elvtársam, ez az ember nem tipikus jelenség. Mint egy gróf, úgy ki van öltözve... Aztán a riporter cikket irt a boltban dolgozó egyik tizenhétéves lányról, aki — szerinte — tipikus jelenség volt. Es hogy még tipikusabbá tegyék, a kislányra overallt adtak és abban le is fényképezték. — fis ön, ön valóban gróji család sarja? — Ugyan kéremI A szakmát suszterinasként kezdtem, 1910-ben. Es csak jóval a mesterség kitanulása után — 1935-ben lettem üzletvezető egy kisvárosban. A főnököm azt tartotta, szívesebben vásárolnak, ha az elárusító jól öltözötten szolgálja ki a vevőt. Talán igaza is volt. — fis akkor, 1952-ben miért nem tiltakozott a riporter véleménye ellen? — Nem vettem komolyan és — nem volt kedvem tiltakozni. Ellenben a csúfnév — rajtam maradt. Két hét múlva a hátam mögött már mindenki így hívott: a gróf. Az üzletben, az irodában, mindenütt. Hihetetlen, de így volt: fél évvel később áthelyeztek egy vaskereskedésbe. Igen, vaskereskedésbe. Csóváltam a fefem és — hogy az új kollégák a szakértelem hiánya miatt ne nevessenek ki — munka után a vaskereskedési áruismeretet tanultam. Megismerkedtem a jancsiszögtől kezdve az ekevasig és a legkülönfélébb zárakig mindennel. Soha nem hittem volna, hogy egy vaskereskedésben annyi mindenfélét árusítanak. Talán három hónapig voltam az úf munkahelyemen, amikor egyszer csak meghallottam a hátam mögött: a gróf. Kis idő múlva a káderes felkeresett és megkérdezte, nem volna-e kedvem brigádosnak menni Ostravára. fis aláíratta velem a jelentkezési ívet... Ostraván a Hlubina bányában „csillésfiú" voltam másfél hónapig, majd az öltözőben lámpakiadó lettem, mert a csillék között nem mozogtam elég fürgén. — Végül — ahogy látom — mégis csak visszakerült a szakmába ... — Vissza. Es kiderült, javíthatatlan vagyok, mert a pult mögött megint csak a régi öltözékben — tweed zakóban és pillangó nyakkendőben — jelentem meg. A főnök — a cipészszövetkezet vezetője — azt mondta, így van ez rendjén, hiszen egy reprezentációs boltban mindenféle ember és főleg igen sok külföldi megfordul. Most már csak azt nem értem, egy üzletvezetőnek miért csak a külföldiek kedvéért kell rendesen öltöznie. Szép hosszú lábú lányok jöttek a Miháltfkapu utcai boltba kiscsizma-ügyben. Lila kellett az egyiknek, sötétkéket kívánt a másik. A harmadik csillogó feketét akart rendelni. A „gróf a p

uit ai6i külföldi szakmai folyóiratokat varázsolt elő és alapos tárgyalásba kezdett a lányokkal. Pontosan tájékoztatta őket, milyen manapság a csitmadivat Rómában, és hogy milyen csizmát viselnek a lányok Stockholmban. Ügy tárgyalt a csitri lányokkal, mintha azoknak legalább is egy gyár megvételéről kellett volna dönteniük. Közben további vásárlók érkeztek. — Ön szerint bőszárú az a ktscslzmaf — Kissé... — Akkor majd keresünk egy másikat. Es fürgén, mintha csak egyidős lenne a lányokkal, pillanatok alatt a létra tetején terem. — Ha szűk a Cipő, majd sámfára húzzuk — mondja közben egy további vevőnek. Es sajátkezüleg csakhamar el is végzi at ígért műveletet. — Csak a nevem ne írja kt — mondja, miközben búcsúztam tőle. — Nem szeretném, ha sértegetnének az emberek. Becsületes munkásember vagyok én, nem egy jöttment gróf. TÓTH MIHÁLY A fejlődés nem véletlen A múlt esztendőben Szlovákia növénytermesztése és állattenyésztése egyaránt nagyot lendült előre. Az egy tehénre eső tejhozam 2000 liter fölé emelkedett. A malacszaporulat kocánként 10,71 darab. Még nagyobb a fejlődés a hústermelésben. A szakemberek véleménye szerint az örvendetes fejlődés jelentős mértékben a szintetikus takarmányokkal való etetésnek és a többi korszerű módszer alkalmazásának köszönhető. A takarmánykészítő ipar többek között a sertésállomány 48 százalékát látja •! a garantált szerződés írtaiméban.