Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-06 / 5. szám, szombat

\ VÉGRE, végre történik valami. Már szinte kezdett egyhangúvá válni az élet. Mert hiszen „mit nekünk" űrrepülés, maghasadás, meg az, hogy egyre sűrűbben és hevesebben remeg talpunk alatt a föld. Eme tüneteket egészen megszoktuk. Azt is, hogy minduntalan újabb háborúk robbannak ki. Hadviselés volt és lesz! Éppen ezért igyekezniük kell az ismeretlen bolygóközi dolgozóknak, hogy ideérjenek, még mielőtt felrobbantjuk magunk alatt hőn szeretett földgolyóbisunkat (melynek türelmével az utóbbi időben mindjobban „visszaélünk"). Ügy veszem észre, sietnek is. Mintha valami titokzatos radar jelezné nekik, hogy eljött az idejük. Mostanában egyre sűrűbben mutatkoznak. Kezdetben még feltételeztük, hogy valamilyen új jelenséggel találkoztunk. Äm a tudományos vizsgálatok kiderítették, hogy a repülő csészealj-intézmény mintegy háromezer éves múltra tekint vissza. Már az ó-egyiptomiaknak is rál a levegőben, akár a szöcske. Szavahihetőbb szemtanúk azt vallják, hogy forog, mint a bút gócsiga. Még szavahihetőbbek, az abszolút szavahihető tanúk viszont úgy látták, hogy az említett légitest a levegőtengerben cikcakk alakú vonalban száguld, mint a villám. Rajba verődve v-é alakot formáznak, mint a költöző madarak ősszel. ENNYI SZÉTÁGAZÓ VALLOMÁS után mi sem természetesebb, mint az, hogy a világ minden részén tudományos társaságok létesültek a valóság kiderítésére. Amerikában nem kevesebb mint 300 000 dollárt forHozzászólás a cseszea í II L 1

1 ugyhoz Rászolgált a bizalomra megmutatkozott. Azután feltételezhetően zavar állt be az anyagellátásukban, vagy kimerült a keretük, mert a további 2975 év leforgása alatt a kutya sem hallott róluk. (Vagy ha hallott, nem ugatta ki.) Mintegy 25 esztendővel ezelőtt jelentkeztek ismét diszkosz formájú légitestek Amerika felett. Vétó nélkül elhittük, mert tudtuk, hogy Amerika a végtelen képtelenségek világa. Később megpillantották a repülő edényeket Alaszkában, sőt Kanadában is. Ekkor már (bizonyára valamilyen újítás eredményeként) ellipszis formájuk volt, mint a pecsenyéštálaknak. Ezt is elhittük. Alaszka, Kanada szintén elég messze vannak ... Ám az utóbbi időben irányt változtattak, és felénk közelítenek. Anglia, Franciaország, Spanyolország után Jugoszláviában, Bulgáriában is megjelentek. Efelett pedig nem lehet vállvonogatással napirendre térni. Halaszthatatlanul rögzítenünk kell álláspontunkat. A szemtanúk vallomásaiból kell kiindulnunk. Ezek szerint a csészealj néven nevezett közlekedési eszköz ugdftottak eddig erre a célra. Aránylag olcsón jutottak ama fantasztikus adat birtokába, hogy ezek a feltételezett bolygőlakók, akikről tulajdonképpen annyit sem tudunk, hogy kopoltyúval lélegzenek-e, avagy antennával termékenyülnek-e meg, vagy az ismert hagyományos módon? Egyszóval ezek a röpködő izék ... ellenséges szándékkal közelednek földünkhöz. Halálsugarakat lövellnek gyanútlanul bombázó harcigépekre, elektromos árammal békésen keringő polgári repülőket semmisítenek meg a levegőben. Ez pedig több a soknál! Ez annyira felháborító, hogy mi földlakók félre kellene tegyünk minden folyamatban levő gyűlöletet, le kellene zárnunk sok régi nyitott számlát és össze kellene fognunk. Végre is, a különféle kőzetekből, ásványokból, humuszbői, vérből, verítékből, őseink csontjaiból összegubancolódott földteke közös birtokunk, ha néha hajba is kapunk részletei fölött. Elsősor ban tehát azt kell kinyomoznunk, hogy kitől kell tulajdonképpen megvédelmeznünk földünket {sajátmagunkon kívül!) és milyen hatósugarú fegyverekkel? Ki kell találnunk olyan lövedékeket, melyek az esetleges bolygólakók bőrén (páncélján, pikkelyén) keresztülhatolnak! MEG KELL TUDNUNK, azt is, nem indult-e pár millió évvel ezelőtt útnak egy vénuszlakó Dzsingiszkán és le akar bennünket igázni! Vagy egy világűrhódító Nagy Sándor, aki földünket bolygójához kívánja csatolni? Egy neptunlakó Hitler ráeszmélt arra, hogy a sztratoszférában nincsen számára elegendő élettér? Egy marsbéli Napóleon. .. Űrrepülőink zavarják légiterét... Nagyon lényeges tudnivalók ám ezek! Mert az bizonyos, aki békés szándékkal közeledik, az nem kezdi az ismerettséget lövöldözéssel! Aki jő barátként jön, az kiszáll komfortos edénykéjéből és előszedi a magával hozott pulóvereket, szalámirudakat, orkánkabátokat. Legfeljebb valutagondjai lehetnek földünkön az idelátogató, jóakaratú idegennek! Aki pedig diplomáciai küldetést teljesít, úgynevezett felderítő szolgálatot..., az kapcsolódjék be valamelyik hullámhosszunkba. Recsegjen, ropogjon a rádiónkban! Rezegjen tévéernyőnkön . .. Embertársaim, barátaim, tisztelt földlakók! Az az érzésem, hogy még sok bajunk lesz ezekkel a pecsenyéstálakból ideszemtelenkedő micsodákkal, akik úgy röpdösnek felettünk, mint a darazsak. Akkor csípnek belénk sugaraikkal, amikor akarnak. A magam részéről egészen el vagyok szontyolodva! Engem annyira elkedvetlenít az egész, hogy nem is tudom magam másként megnyugtatni, csakis mesével. Bemesélem magamnak, hogy az egész csészealjhistória kitalálás. Az emberiség visszaálmodja saját kamaszkorát és csodára vágyakozik ... A csoda pedig mindig olyan, mint a kor, amelyik megidézi. A mai ember már kinőtt az őserdőkben bujkáló Tarzanokból, Jettiből, a majomemberből! A ma embere már gépen állítja elő saját utánpótlását... Ez az! A mai ember csakis a technika csodáiban hisz. Embert vár gépen, az ismeretlenségből. Igen . . ilyenekről álmodik a ma embere! CSAK AZT NEM ÉRTEM, hogy miért álmodik mindjárt fegyvert is a kezébe? Halálsugarakat meg villanyáramot? Barátaim, kortársaim, földlakók! Attól tartok, hogy ez a csészealjjelenség mégiscsak nagyon komoly dolog... DÁVID TERÉZ Stromp József, a jánoki EFSZ elnöke (a képen), lassan a 60. életévéhez közeledik. Ennek ellenére odaadóan dolgozik nemcsak munkahelyén, hanem mint a nemzeti bizottság képviselője is. Kiskorától fogva megszokta a nehéz munkát, hiszen apja 32 évig kocsiskodott a helybeli uradalomban, ő maga pedig kitanult ugyan asztalosnak, de munka híján inkább szolgálgatott és szezonmunkát végzett a helyi gazdáknál. Az igazi munkalehetőséget csak a felszabadulás után lelte meg. 1949-ben alapító tagja a jánoki EFSZ-nek. 1952-től a szövetkezet elnöke. Stromp elvtárs a jánoki HNB képviselője már több választó időszakon át. Az 1954—1960-as években a Nemzetgyűlésnek volt a képviselője és 1964-től a košicei JNB-nek. Mint mindig, most is meghálálta a választók bizalmát. Rendszeresen eljár a plenáris ülésekre, s különösen a mezőgazdasági problémák megvitatásánál hozzászól a programon levő ügyekhez. Mint a pénzügyi albizottság tagja, szintén megállta helyét, de a legnagyobb munkát mégis a választókerületben végezte. Jánok, Páder ós Zsarnó községek választói nemcsak mint képviselőt Ismerik, hanem úgy ls, mint embert, aki semmit sem hagy figyelmen kívül. A választókkal megtárgyalja a feladatokat. Meghallgatja panaszaikat, javaslataikat, követelményeiket, s igyekszik ezeket vagy maga, vagy pedig az illetékes szervek által a helyes vágányra terelni. Érti az emberek nyelvét, ismeri a falusi emberek problémáit. Mint tapasztalt képviselő, s a törvényeket is jól ismerő, olvasott ember, mindig kellő tanácsokat tud adni az erre rászorulóknak. Azt hiszem, az elkövetkező választási időszakra e körzet választóinak nem kell sokat gondolkozniuk azon, kit is jelöljenek a járási nemzeti bizottság képviselőjévé. IVÁN SÁNDOR A

cíferi baromfitelep négy, kettős, nemrég épült csarnokában közvetlenül karácsony után helyezték el a Magyarországról importált 10 000 egynapos csibét, úgyhogy most összesen 80 000 kiscsibét gondoznak. A megrendelőknek február elején szállítják az első átlag 135—140 dekagramm súlyú csirkéket. Az ütemterv szerint a csirkék hizlalása legfeljebb 60 napig tart, s az elhullás maximálisan 6 százalékos lehet. A bardejovi baromfitelep dolgozóinak eddigi tapasztalatai szerint az elhullás rendszerint nem haladja meg a két százalékot sem. Míg korábban egy-egy dolgozó legföljebb 2000—5000 kiscsirkét gondozott, most mindegyik egy-egy kettős csarnokban 20 000 csirkéről gonUj „csirkeházak a doskodik, amit a teljesen automatizált etetés, itatás és fűtés tett lehetővé. Figyelemre méltó a légkondicionálás megoldása, vagyis a gázfűtésnek s a levegő automatikus kicserélésének az összhangja. A csarnokok tetőzetébe és oldalfalaiba épített ventillátorok működése automatikusan szabályozható, úgyhogy a légkondicionálás mindenkor az éghajlati adottságokhoz igazodhat. Az elmés technológiai megoldások egész évi üzemeltetést biztosítanak, s így lehetővé teszik a termelés rendszerességét. A cíferl baromfitelep új kettős csarnokainak dolgozói évente mintegy 560 000 tonna sütnivaló csirkét adhatnak piacra. 34. Egyszer minden a végéhez ér Antikvárius egy idő óta érezte, hogy állandóan figyelik. Tapasztalt hírszerző volt; követői nem is nagyon vigyáztak a feltűnőség kerülésére, így aztán nem volt nehéz észrevenni őket. Miután nyilvánvaló lett, hogy Borkov a szovjet elhárítás ügynöke, Antikvárius természetesnek tartotta, hogy figyelik és követik. A volán mögött ülve a visszapillantó tükröt figyelte. A város központi részét elhagyva Szerpuhovka felé fordult, hogy a Kasirói úton keresztül rátérjen az autókörútra, mert remélte, hogy ott egérutat nyerhet követői elől. Itt nincs korlátozva a sebesség, autója pedig egy-kettő eléri a 180 kilométeres sebességet. A Dobrinyin tér után egy drapp színű Volga eredt nyomába. Ezzel már a Kőhíd elérésekor találkozott. Antikvárius a következő fényrendőrnél előnyt akart nyerni, ami sikerült is neki. A Volga azonban nem állt meg a sárga fényre, hanem továbbra is követte Antikvárius kocsiját. Antikvárius biztos volt benne, hogy őt követik, s kockázatos hazárdJátékba bocsátkozott. Játszadozni akart a Volgával, mint macska az egérrel. Amikor a Volga lassított, ő is csökkentette a gázt, azután hagyta, hogy a Volga már-már utolérje, amikor hirtelen rákapcsolt, s egy pillanat alatt száz kilométeres sebességet ért el, messze maga mögött hagyta a Volgát. Letért a körútról a laroszlavli útra, és tizenöt perc múlva már a Kolhoz téren járt. Még előtte jobbra fordult, behajtott egy csendes mellékutcába, és leállította a gépet. Utána taxiba ült és a Novogyevicsi temetőbe vitette magát. Pontosan fél kettőkor belépett a temető kapuján. Sokan jártak a fasorban. Lassan lépkedett, mintha mindennapos látogató lett volna itt, és szórakozottan nézett maga elé. Könnyű nyári ruha és apacsing volt rajta ezen az augusztus 9-1 vasárnapon. Öt perccel kettő előtt Antikvárius megállt egy díszes síremlék előtt, és fényképezni akart. Sokat bíbelődött a géppel, látszott, valami baja van. A járókelőit csendben vonultak el mellette, nem akarták zavarni. Két óra három perc volt, amikor Akulov megállt Antikvárius mellett. — A kazetta a lábánál van, — súgta oda. Antikvárius a lába elé nézett — a tiszta homokban valóban ott volt a filmkazetta, amelyet egy másodperccel előtte dobott oda Akulov. Lehajolt, hogy felemelje, de ebben a pillanatban valaki vastag talpú fekete szandáljával rálépett, s majdnem odacsípte Antikvárius ujjait is. Antikvárius felemelte a fejét. Négy harminc év körüli fiatalember állt előttük. Egyikük már kezében tartotta a kazettát. — Miféle huliganizrnus! — tiltakozott felháborodottan Antikvárius... — Fényes nappal.. . A négy idegen közül a legidősebbik egy piros igazolványt mutatott fel Antikváriusnak. — Satov alezredes az állambiztonságtól. Önök ketten kövessenek minket. — Mi történt? — kérdezte nyugodtan Antikvárius. — Kövessenek minket. Antikvárius a zsebébe akart nyúlni, de Satov máris rendelkezett. Akulov megpróbált színészkedve tiltakozni. Adta a naivat, azt állította, hogy életében először látta Antikváriust, aki hangoztatta, hogy a filmkazetta az övé és üres. Miután többen is .felfigyeltek a vitatkozókra. Antikvárius hirtelen megszólalt. — Engedek az erőszaknak. A kerítés előtt két autó várakozott, egyikük a drapp Volga volt. A letartóztatottakat a legközelebbi rendőrszobára vitték. Satov alezredes a díványon hellyel kínálta Antikváriust, akinek végre sikerült megtalálnia diplomata-igazolványát. — Kérem, azonnal kössenek össze a nagykövetséggel, — követelte. — Óhajaink egyeznek. Rögtön idekéretjük a külügyminisztérium képviselőjét, hogy kezébe vegye az ügyet — válaszolta Satov. Néhány perc múlva belépett a szobába a csoport negyedik tagja, aki röviddel azelőtt szótlanul eltűnt, maga előtt engedve egy idősebb férfit, aki fényképelőhíváshoz szükséges kellékeket szorongatott a hóna alatt. A fotolaboráns munkához látott. A sötétkamrát egy bőrzsák helyettesítette. A fotós matatott a zsákban, aztán az üres kazettát átnyújtotta Satovnak. Satov zsebkésével darabokra szedte szét a kazettát, s minden részét külön-külön tüzetesen megvizsgálta. A fotolaboráns közben elvégezte dolgát, s átnyújtotta a filmet Satovnak. Üres volt. Az alezredes közben tovább vizsgálta a kazetta fedőlapját, ami Antikváriust szemmel láthatóan idegesítette. — Persze, minden rendben van — szólalt meg váratlanul Satov, és egy 0,5X0,2 cm méretű mikrofilmet szórt ki a kazettából egy papírlapra. — Ehhez mit szól? — fordult Antikváriushoz. Antikvárius hallgatott. Következik: 35. TULJEV ÜJRA AKTIVIZÁLÓDIK