Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-31 / 30. szám, szerda

KEDVES OLVASÓI Figyelembe véve a beérkezett javaslatokat, ezentúl minden hónap utolsó napján egész oldalon összefoglaljuk a világpolitikai eseményeket. Rövid hírmagyarázatokban elemezzük a legfontosabb problémákat, a világsajtó találó karikatúráival szinesitjük a kommentárokat és eseménynaptárral egészítjük ki. Reméljük igyekezetünk megnyeri olvasóink tetszését, és hozzájárul alaposabb tájékoztatásukhoz. A

mikor január elején a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztere bejelentette, hogy kormánya hajlandó a békéről tárgyalni Elszalasztott alkalom? az Egyesült Államokkal, amint az megszünteti a VDK bombázását, a békeszerető világközvélemény azt remélte, hogy egy lépéssel közelebb került az első számú világprobléma megoldásához. Sajnos, ez nem következett be. A Johnsonkormány újabb és újabb kibúvókat keres, egyoldalú biztosítékokat követel Hanoitól, és tárgyalások helyett a Pentagon a délkelet-ázsiai háború további kiszélesítésének tervén dolgozik. Januárban az amerikai és a dél-vietnami csapatok többször betörtek Kambodzsába. Jelentős amerikai politikusok kijelentették, hogy „az ellenség üldözése" címen a jövőben is behatolnak Kambodzsába. Norodom Szihanuk kambodzsai államfő viszont leszögezte, hogy ha az Egyesült Államok nem mond le agresszív terveiről, kénytelen lesz segítségül hívni a baráti országokat, ez pedig a háború veszedelmes kiszélesítését jelenti. Mint ismeretes a Szovjetunió is határozottan figyelmeztette Washingtont: nem fogja tétlenül nézni a szuverén ország elleni agressziót. Az események azt bizonyítják, hogy a fohnson-kormány elszalasztja a tárgyalásnak ezt a lehetőségét, pedig a New York Times szerint az elnök számára ez olyan alkalom, amely kiút lehetne a zsákutcából. Az amerikai kormány nyíltan ugyan nem meri elutasítani a tárgyalásokat; azt a látszatot kelteni, hogy különféle diplomáciai utakon tapogatózik, és meg akar győződni arról, mit hajlandó teljesíteni a VDK az amerikai feltételekből. Egy biztos, az amerikai tábornokok ellenzik a béketárgyalásokat és mindenáron folytatni akarják a háborút. Ellenzik a VDK bombázásának beszüntetését és mindent elkövettek, hogy az új évre és a vietnami holdújévre meghirdetett tűzszünet se legyen teljes, nehogy a közvélemény a tűzszünet meghosszabbítását és az agresszió beszüntetését követelje. Johnson elnök legutóbb beterjesztett költségvetési javaslata azt bizonyítja, hogy a következő költségvetési évben a háborúra még több milliót fordítanak, és nem számol a hadi kiadások csökkentésének még a lehetőségével sem. Ez érthető, hiszen az agresszív amerikai politika szinte perceken belül úfabb feszültségi gócokat teremt a világon, mint pl. legutóbb a Pueblo amerikai kémhajó behatolása a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság felségvizére. Az amerikai kormány nem akarja megérteni, hogy neki is tiszteletben kell tartania a kis országok szuverenitását. Fenyegetően hadihajókat küldött a KNDK partjainak közelébe, mozgósította a tartalékos repülőket és mindent előkészített egy újabb provokációra. Washingtonnak ez a lépése ugyanannak az agresszív politikai irányzatnak a megnyilvánulása, amely Délkelet-Ázsiában olyan súlyos konfliktust robbantott ki. SZŰCS BCLA A

z elmúlt hónap közel-keleti eseményei azt bizonyítják, hogy a béke távlatai e földrészen éppen olyan távoliak, mint fél évvel ezelőtt az Izraeli agresszió kirobbanását követő időben. A Tibériás tónál és a Jordán partjain több ízben véres incidensek zajlottak — egyszerű lövöldözéstől harckocsikkal és légierővel támogatott nagyobb méretű fegyveres összecsapásig, melyekről bebizonyosodott, hogy kezdeményezőjük az izraeli fél volt. farring, U Thant ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottja fontos küldetéssel sorra járta a válság megoldásában érdekelt országokat, és a rendezés módjait tanulmányozta. Sajnos, dolgavégezetlenül távozott. Jelentésében megállapította, hogy nincs kilátás Izrael és az arab országok közvetlen tárgyalásaira, vagyis a két szemben álló táboron kívül jószándékú közvetítőkre is szükség lesz, hogy a közel-keleti nyugalom helyreállításán munkálkodjanak. Minden jel arra vall, hogy Izrael — még a nem arabbarát hatalmak figyelmeztetése Közel-keleti darázsfészek ellenére — sem akar kivo nulni a megszállt területekről, ellenkezőleg, otthonosan berendezkedik. Az izraeli kormány hang adó szélsőségesei ugyanakkor sandán figyelik az agresszió óta az argb világban végbe ment változásokat, s nem leplezik bosszúságukat. Az egyiptomi hadsereg átszervezése a hazafias erők pozícióinak erősítését jelentette, s a hazaárulók kairói pere, az ezzel kapcsolatos leleplezések kétségtelenül nagy erkölcsi csapást mérnek a Nyugattal cimboráló nagyburzsoáziára. Favzl egyiptomi főparancsnok kijelentette, hogy Egyiptom teljes egészében megújította védelmi erejét, amire Dajan izraeli hadügyminiszter azzal a kijelentéssel reagált, hogy Izraelnek számítania kell egy negyedik arab—izraeli háború lehetőségére. Ez a lehetőség sajnálatos „ultima ratio"-ként az arab lapokban is felvetődött. A Nasszerhez közel álló és megfontoltságáról ismert Heikal, az A1 Ahram főszerkesztője a napokban arra a következtetésre jutott, hogy elkerülhetetlen az újabb katonai összeütközés az arabok és Izrael között. „Az arab—izraeli konfliktus újabb szakasza kezdődik, amely már előbbre haladott, mint a júniusi összetűzést követő szakasz, s ennek oka abban keresendő, hogy a külföldi hatalmak egyre nagyobb mértékben avatkoznak be a válságba" — Irta. Osztja nézetét Vilner, az Izraeli Kommunista Párt vezetője is, amikor leszögezi, hogy az Egyesült Államok nélkül a tel-avivi kormánykörök nem tarthatnák megszállva az arab területeket. Eskol izraeli miniszterelnök amerikai látogatása, 50 darab F-4 Phantom mintájú vadászbombázó rendelése az Egyesült Államoktól, fohnson elnöknek az az ígérete, hogy „aktív és rokonszenvteljes vizsgálat tárgyává teszi Izrael katonai védelmi képességét" ezt méginkább alátámasztja. Az Al Ahram azonban az arab világnak gyenge pontjára is rámutatott. Ez az egység kérdése. Az agresszió tüzében sebtiben kikovácsolódó, inkább látszat-, mint tényleges egység helyébe újabban egyes uralkodóházak, klikkek érdekei léptek. „Az arab egység elkerülhetetlenül szükséges, mégis az a helyzet, hogy inkább távolodunk tőle, minthogy közelednénk feléje" — jellemezte a helyzetet az Al Ahram. Ez a megállapítás nemcsak az izraeli—arab viszállyal kapcsolatban érvényes, hanem találóan jellemzi az arábiai helyzetet is. Aden függetlenné válása után az imperialisták szövetségesei a demokratikus Jemeni Köztársaság ellen mesterkednek. Nem a köztársasági kormányrendszer és a royalisták belvillongásáról van szó, melyet e hónapban váltakozó hadiszerencse, de végül a köztársaságiak fölénye jellemzett, hanem Szaúd-Arábiának egy demokratikus arab köztársaság megfojtására irányuló kísérleteiről. Fefszál monarchiája hitszegően elszabotálta a khartúmi határozatokat, tovább fegyverezi az imám híveit, sőt európai zsoldosokat vet be San'a ellen. S mivel a háromtagú békéltető bizottság lépései eredménytelenül végződtek, nagyon világos, hogy az 1971ig e térségből kivonuló A

ng' lia a különféle feudális olajsejkségek formájában „csendőröket", vagy ha ez, nem sikerül, legalább rendbontókat akar örökségül hagyni a demokratizálódó arab világnak. LŐRINC LÁSZLÓ A

múlt év áprilisában hatalomra került görög katonai junta minden bizonynyal páratlan történelmi ténynyel lépett az új esztendőbe: egyetlen egy külföldi diplomáciai képviselettől sem kapott újévi jókívánatot. A magyarázat egyszerű. Konstantin király december 13-1 sikertelen puccskísérlete a junta megbuktatására végül is az uralkodó elmenekülésével zárult. Az athéni diplomáciai vezetők megbízólevelei pedig nem az erőszakkal hatalomra jutott tábornokok, hanem az ő címére szóltak. Nemzetközi viszonylatban ez volt az első legjelentősebb megnyilvánulása annak, hogy a junta-rendszer nemcsak szabadságszerető népének bizalmát hiányolja, hanem a külföldi országok többségének erkölcsl-politikai támogatására sem számíthat. Azóta különböző politikai és diplomáciai erőfeszítések árán (a királynak is felajánlották a hazatérést) sikerült elérniük, hogy többek között az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Nyugat-Németország és Törökország hivatalosan is elismerte a görög juntát. A felsorolt államok közül érthetően külön figyelmet érdemel az Egyesült Államok kormánya, amely valamennyi szövetségesét érintő dollár-takarékossági intézkedéseitől éppen Görögországot mentesítette, sőt több százmillió dollár támogatással, hosszúlejáratú kölcsönnel és előnyös beruházási programmal igyek szik a szétzilált görög gazdaság talpraállítására. Hasonló segítséget nyújtott a bonni kormány is. Kétségtelen, hogy Dráma az Akropolisz alatt e lépések mögött katonai meggondolások húzódnak meg. Hiszen a ciprusi válság miatt a görög—török ellentét állandó kiújulása miatt igen meggyengült a NATO földközi-tengeri szárnya. Belpolitikai téren azonban még ennyire sem rendeződött a katonai diktatúra helyzete. Görögország börtönei és munkatáborai továbbra is zsúfoltak. Lerósz és fárosz szigetén mindmáig közel 3000, bűntelenül internált politikai fogoly várja a kiszabadulását. Ezen szinte semmit sem enyhített a rendszer december végi, majd januárban módosított részleges amnesztia-rendelete sem, mert kiderült, hogy a tábornokok csupán politikai manőverként jelentették be az amnesztia rendeletet, ami főleg a külföld felé próbálta az athéni kormányt kedvező színben feltüntetni. A napokban szabadlábra került Theodoraklsz világhírű zeneszerző nyíltan kijelentette, hogy semmilyen kompromisszumot nen> kötött a kormánnyal és börtönben maradott társainak nagy része még a szabadságát sem hajlandó áruba bocsájtani félmegoldásokért. A Papadopulusz vezette görög katonai kormány vezetői — látván sorozatos sikertelenségüket — újabb elkeseredett intézkedéseket hoztak helyzetük megerősítésére. A tábornoki trió — Papadopulosz, Patakosz és Makerezosz — levetette a katonai zubbonyt, hogy a „polgárt kormány" szerepében tetszeleghessen. Ez azonban semmi változást nem hozott a diktatúra terrormódszereiben. E sikertelen akció újabb próbálkozásra késztette Athén vezető urait — ugyancsak eredménytelenül. Január derekán „népszavazási" tervet jelentettek be, az új görög alkotmány elfogadására. Ez az új alkotmány-tervezet azonban nem más, mint a görög nép most megfosztott jogainak, embertelen elnyomásának törvénybeiktatási kísérlete. Ezért a mindjobban terjeszkedő görög nemzeti ellenállás (a Görög Kommunista Párt vezetésével) sokezres, bátor katonája máris a leghatározottabb elutasította. TÓTH GÉZA Mi történt a hónapban? JANUÁR 1. • Az ENSZ indítványára megkezdődött az Emberi Jogok Nemzetközi Eve. 0 A VDK külügyminisztere kijelentette, hogy ha az Egyesült Államok beszünteti Észak-Vietnam bombázását, a VDK kész tárgyalni. JA'NUÁR 2. • Magyarországon érvénybe lépett az új gazdasági mechanizmus 9 Fokvárosban végrehajtották a második szívátültetést műtétet. • A jemeni royalisták körülzárták San'át. JANUÁR 3. • Jarring, U Thant Mtitkár megbízottja körútja befejeztével kijelentette, hogy kizárt dolog az arab-izraeli közvetlen tárgyalás. • „Che" Guevara emlékére Kubában „a hü s gueriiia évének" nyilvánították 1968-at. Második óriási incidens a Tibériás ténál jordániai és izraeli csapatok között. Szihanuk kambodzsai államfő kijelentette, nem engedik meg, hogy az Egyesült Államok Kambodzsa területén üldözze a dél-vietnami hazafiakat. Az asszuáni duzzasztógát 8. évfordulöjának kairói ünnepségei. Az SZKP elfogadta az MSZMP Központi Bizottságának meghívását a budapesti konzultatív találkozóra. Wilson bejelentett takarékossági intézkedéseinek megfelelően 1970 közepéig 77 ezer fővel csökkentik bl angol hadsereg létszámát. Castro száz CIA-kémet ajánlott fel Che Guevara holttestének kiadásáért. Nagyméretű tiltakozó mozgalom japánban az Enterprise atommeghajtású amerikai hadihajó szászéból érkezésa ellen. Olyan heves földrengés pusztított Szicíliában, amilyenre 288 év óta nem volt példa. Befejeződött a görög csapatok kivonása Ciprusról. Háromnapi rendkívüli állapot Guatemalában. Kormányátalakítás Ausztriában. Eredménytelenül végződtek a jemeni háromtagú békéltetőbizottság tárgyalásai. Egy B 52-os mintájú, atombombákat hordozó amerikai óriásgép Grönlandon lezuhant. • A KNDK őrhajó! elfogták a Pueblo amerikai kémhajőt. 0 A dán szociáldemokraták választási kudarca. • Heves összecsapások amerikai csapatok és dél-koreai partizánok között. • Összeült a Biztonsági Tanács a Pueblo-incidens megvizsgálására. • Az amerikaiak már a hetedik órában megszegték a vietnami holdújévi fegyverszünetet. JANUÁR 5. JANUÁR 6. JANUÁR 9. JANUÁR 10. JANUÁR 12. JANUÁR 13. JANUÁR 15. JANUÁR 18. • JANUÁR 17. • JANUÁR 18. • JANUÁR 20. • JANUÁR 21. • JANUÁR 23. JANUÁR 24. JANUÁR 26. JANUÁR 28.