Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-31 / 30. szám, szerda

KEDVES OLVASÓI Figyelembe véve a beérkezett javaslatokat, ezentúl minden hó­nap utolsó napján egész olda­lon összefoglaljuk a világpoliti­kai eseményeket. Rövid hírma­gyarázatokban elemezzük a leg­fontosabb problémákat, a világ­sajtó találó karikatúráival szine­sitjük a kommentárokat és ese­ménynaptárral egészítjük ki. Reméljük igyekezetünk meg­nyeri olvasóink tetszését, és hoz­zájárul alaposabb tájékoztatá­sukhoz. A mikor január elején a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztere bejelentette, hogy kormánya hajlandó a békéről tárgyalni Elszalasztott alkalom? az Egyesült Államokkal, amint az megszünteti a VDK bombá­zását, a békeszerető világköz­vélemény azt remélte, hogy egy lépéssel közelebb került az első számú világprobléma megoldásához. Sajnos, ez nem következett be. A Johnson­kormány újabb és újabb kibú­vókat keres, egyoldalú bizto­sítékokat követel Hanoitól, és tárgyalások helyett a Penta­gon a délkelet-ázsiai háború további kiszélesítésének ter­vén dolgozik. Januárban az amerikai és a dél-vietnami csapatok többször betörtek Kambodzsába. Jelentős ameri­kai politikusok kijelentették, hogy „az ellenség üldözése" címen a jövőben is behatol­nak Kambodzsába. Norodom Szihanuk kambodzsai államfő viszont leszögezte, hogy ha az Egyesült Államok nem mond le agresszív terveiről, kénytelen lesz segítségül hív­ni a baráti országokat, ez pe­dig a háború veszedelmes ki­szélesítését jelenti. Mint isme­retes a Szovjetunió is határo­zottan figyelmeztette Was­hingtont: nem fogja tétlenül nézni a szuverén ország elleni agressziót. Az események azt bizonyít­ják, hogy a fohnson-kormány elszalasztja a tárgyalásnak ezt a lehetőségét, pedig a New York Times szerint az el­nök számára ez olyan alka­lom, amely kiút lehetne a zsákutcából. Az amerikai kor­mány nyíltan ugyan nem meri elutasítani a tárgyalásokat; azt a látszatot kelteni, hogy különféle diplomáciai utakon tapogatózik, és meg akar győ­ződni arról, mit hajlandó tel­jesíteni a VDK az amerikai feltételekből. Egy biztos, az amerikai tá­bornokok ellenzik a béke­tárgyalásokat és mindenáron folytatni akarják a háborút. Ellenzik a VDK bombázásának beszüntetését és mindent el­követtek, hogy az új évre és a vietnami holdújévre meghir­detett tűzszünet se legyen tel­jes, nehogy a közvélemény a tűzszünet meghosszabbítását és az agresszió beszüntetését követelje. Johnson elnök legutóbb be­terjesztett költségvetési ja­vaslata azt bizonyítja, hogy a következő költségvetési év­ben a háborúra még több milliót fordítanak, és nem számol a hadi kiadások csök­kentésének még a lehetőségé­vel sem. Ez érthető, hiszen az agresszív amerikai politi­ka szinte perceken belül úfabb feszültségi gócokat te­remt a világon, mint pl. leg­utóbb a Pueblo amerikai kémhajó behatolása a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság felségvizére. Az amerikai kormány nem akarja megér­teni, hogy neki is tiszteletben kell tartania a kis országok szuverenitását. Fenyegetően hadihajókat küldött a KNDK partjainak közelébe, mozgósí­totta a tartalékos repülőket és mindent előkészített egy újabb provokációra. Washing­tonnak ez a lépése ugyanan­nak az agresszív politikai irányzatnak a megnyilvánulá­sa, amely Délkelet-Ázsiában olyan súlyos konfliktust rob­bantott ki. SZŰCS BCLA A z elmúlt hónap közel-ke­leti eseményei azt bi­zonyítják, hogy a béke távla­tai e földrészen éppen olyan távoliak, mint fél évvel ez­előtt az Izraeli agresszió ki­robbanását követő időben. A Tibériás tónál és a Jordán partjain több ízben véres in­cidensek zajlottak — egysze­rű lövöldözéstől harckocsik­kal és légierővel támogatott nagyobb méretű fegyveres összecsapásig, melyekről be­bizonyosodott, hogy kezde­ményezőjük az izraeli fél volt. farring, U Thant ENSZ-fő­titkár közel-keleti megbízott­ja fontos küldetéssel sorra járta a válság megoldásában érdekelt országokat, és a ren­dezés módjait tanulmányozta. Sajnos, dolgavégezetlenül tá­vozott. Jelentésében megálla­pította, hogy nincs kilátás Izrael és az arab országok közvetlen tárgyalásaira, vagy­is a két szemben álló tábo­ron kívül jószándékú közve­títőkre is szükség lesz, hogy a közel-keleti nyugalom hely­reállításán munkálkodjanak. Minden jel arra vall, hogy Izrael — még a nem arabba­rát hatalmak figyelmeztetése Közel-keleti darázsfészek ellenére — sem akar kivo nulni a megszállt területek­ről, ellenkezőleg, otthonosan berendezkedik. Az izraeli kormány hang adó szélsőségesei ugyanakkor sandán figyelik az agresszió óta az argb világban végbe ment változásokat, s nem lep­lezik bosszúságukat. Az egyip­tomi hadsereg átszervezése a hazafias erők pozícióinak erő­sítését jelentette, s a haza­árulók kairói pere, az ezzel kapcsolatos leleplezések két­ségtelenül nagy erkölcsi csa­pást mérnek a Nyugattal cim­boráló nagyburzsoáziára. Fav­zl egyiptomi főparancsnok ki­jelentette, hogy Egyiptom tel­jes egészében megújította vé­delmi erejét, amire Dajan iz­raeli hadügyminiszter azzal a kijelentéssel reagált, hogy Izraelnek számítania kell egy negyedik arab—izraeli háború lehetőségére. Ez a lehetőség sajnálatos „ultima ratio"-ként az arab lapokban is felvetődött. A Nasszerhez közel álló és meg­fontoltságáról ismert Heikal, az A1 Ahram főszerkesztője a napokban arra a következ­tetésre jutott, hogy elkerül­hetetlen az újabb katonai összeütközés az arabok és Iz­rael között. „Az arab—izraeli konfliktus újabb szakasza kez­dődik, amely már előbbre ha­ladott, mint a júniusi összetű­zést követő szakasz, s ennek oka abban keresendő, hogy a külföldi hatalmak egyre na­gyobb mértékben avatkoznak be a válságba" — Irta. Osztja nézetét Vilner, az Izraeli Kommunista Párt vezetője is, amikor leszögezi, hogy az Egyesült Államok nélkül a tel-avivi kormánykörök nem tarthatnák megszállva az arab területeket. Eskol izraeli mi­niszterelnök amerikai látoga­tása, 50 darab F-4 Phantom mintájú vadászbombázó ren­delése az Egyesült Államok­tól, fohnson elnöknek az az ígérete, hogy „aktív és rokon­szenvteljes vizsgálat tárgyává teszi Izrael katonai védelmi képességét" ezt méginkább alátámasztja. Az Al Ahram azonban az arab világnak gyenge pont­jára is rámutatott. Ez az egy­ség kérdése. Az agresszió tü­zében sebtiben kikovácsolódó, inkább látszat-, mint tényle­ges egység helyébe újabban egyes uralkodóházak, klikkek érdekei léptek. „Az arab egy­ség elkerülhetetlenül szüksé­ges, mégis az a helyzet, hogy inkább távolodunk tőle, mint­hogy közelednénk feléje" — jellemezte a helyzetet az Al Ahram. Ez a megállapítás nemcsak az izraeli—arab vi­szállyal kapcsolatban érvé­nyes, hanem találóan jellem­zi az arábiai helyzetet is. Aden függetlenné válása után az imperialisták szövet­ségesei a demokratikus Jeme­ni Köztársaság ellen mester­kednek. Nem a köztársasági kormányrendszer és a roya­listák belvillongásáról van szó, melyet e hónapban vál­takozó hadiszerencse, de vé­gül a köztársaságiak fölénye jellemzett, hanem Szaúd-Ará­biának egy demokratikus arab köztársaság megfojtására irá­nyuló kísérleteiről. Fefszál monarchiája hitszegően el­szabotálta a khartúmi hatá­rozatokat, tovább fegyverezi az imám híveit, sőt európai zsoldosokat vet be San'a el­len. S mivel a háromtagú bé­kéltető bizottság lépései eredménytelenül végződtek, nagyon világos, hogy az 1971­ig e térségből kivonuló A ng' lia a különféle feudális olaj­sejkségek formájában „csend­őröket", vagy ha ez, nem si­kerül, legalább rendbontókat akar örökségül hagyni a de­mokratizálódó arab világnak. LŐRINC LÁSZLÓ A múlt év áprilisában ha­talomra került görög katonai junta minden bizony­nyal páratlan történelmi tény­nyel lépett az új esztendőbe: egyetlen egy külföldi diplo­máciai képviselettől sem ka­pott újévi jókívánatot. A ma­gyarázat egyszerű. Konstantin király december 13-1 sikerte­len puccskísérlete a junta megbuktatására végül is az uralkodó elmenekülésével zá­rult. Az athéni diplomáciai vezetők megbízólevelei pedig nem az erőszakkal hatalom­ra jutott tábornokok, hanem az ő címére szóltak. Nemzetközi viszonylatban ez volt az első legjelentősebb megnyilvánulása annak, hogy a junta-rendszer nemcsak sza­badságszerető népének bizal­mát hiányolja, hanem a kül­földi országok többségének erkölcsl-politikai támogatásá­ra sem számíthat. Azóta kü­lönböző politikai és diplomá­ciai erőfeszítések árán (a ki­rálynak is felajánlották a ha­zatérést) sikerült elérniük, hogy többek között az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia, Nyugat-Németország és Tö­rökország hivatalosan is el­ismerte a görög juntát. A fel­sorolt államok közül érthe­tően külön figyelmet érdemel az Egyesült Államok kormá­nya, amely valamennyi szö­vetségesét érintő dollár-taka­rékossági intézkedéseitől ép­pen Görögországot mentesí­tette, sőt több százmillió dol­lár támogatással, hosszúlejá­ratú kölcsönnel és előnyös beruházási programmal igyek szik a szétzilált görög gazda­ság talpraállítására. Hasonló segítséget nyújtott a bonni kormány is. Kétségtelen, hogy Dráma az Akropolisz alatt e lépések mögött katonai meggondolások húzódnak meg. Hiszen a ciprusi válság miatt a görög—török ellentét állandó kiújulása miatt igen meggyengült a NATO földkö­zi-tengeri szárnya. Belpolitikai téren azonban még ennyire sem rendeződött a katonai diktatúra helyzete. Görögország börtönei és mun­katáborai továbbra is zsúfol­tak. Lerósz és fárosz szigetén mindmáig közel 3000, bűnte­lenül internált politikai fo­goly várja a kiszabadulását. Ezen szinte semmit sem eny­hített a rendszer december végi, majd januárban módosí­tott részleges amnesztia-ren­delete sem, mert kiderült, hogy a tábornokok csupán po­litikai manőverként jelentet­ték be az amnesztia rendele­tet, ami főleg a külföld felé próbálta az athéni kormányt kedvező színben feltüntetni. A napokban szabadlábra ke­rült Theodoraklsz világhírű zeneszerző nyíltan kijelentet­te, hogy semmilyen kompro­misszumot nen> kötött a kor­mánnyal és börtönben mara­dott társainak nagy része még a szabadságát sem haj­landó áruba bocsájtani fél­megoldásokért. A Papadopulusz vezette gö­rög katonai kormány vezetői — látván sorozatos sikerte­lenségüket — újabb elkesere­dett intézkedéseket hoztak helyzetük megerősítésére. A tábornoki trió — Papadopu­losz, Patakosz és Makerezosz — levetette a katonai zub­bonyt, hogy a „polgárt kor­mány" szerepében tetszeleg­hessen. Ez azonban semmi változást nem hozott a dikta­túra terrormódszereiben. E si­kertelen akció újabb próbál­kozásra késztette Athén veze­tő urait — ugyancsak ered­ménytelenül. Január derekán „népszavazási" tervet jelentet­tek be, az új görög alkot­mány elfogadására. Ez az új alkotmány-tervezet azonban nem más, mint a görög nép most megfosztott jogainak, embertelen elnyomásának tör­vénybeiktatási kísérlete. Ezért a mindjobban terjeszkedő gö­rög nemzeti ellenállás (a Gö­rög Kommunista Párt vezeté­sével) sokezres, bátor kato­nája máris a leghatározottabb elutasította. TÓTH GÉZA Mi történt a hónapban? JANUÁR 1. • Az ENSZ indítványára megkezdődött az Emberi Jogok Nemzetközi Eve. 0 A VDK külügyminisztere kijelentette, hogy ha az Egye­sült Államok beszünteti Észak-Vietnam bombázását, a VDK kész tárgyalni. JA'NUÁR 2. • Magyarországon érvénybe lépett az új gazdasági mecha­nizmus 9 Fokvárosban végrehajtották a második szívátültetést műtétet. • A jemeni royalisták körülzárták San'át. JANUÁR 3. • Jarring, U Thant Mtitkár megbízottja körútja befejeztével kijelentette, hogy kizárt dolog az arab-izraeli közvet­len tárgyalás. • „Che" Guevara emlékére Kubában „a hü s gueriiia évé­nek" nyilvánították 1968-at. Második óriási incidens a Tibériás ténál jordániai és izraeli csapatok között. Szihanuk kambodzsai államfő kijelentette, nem engedik meg, hogy az Egyesült Államok Kambodzsa területén üldözze a dél-vietnami hazafiakat. Az asszuáni duzzasztógát 8. évfordulöjának kairói ün­nepségei. Az SZKP elfogadta az MSZMP Központi Bizottságának meghívását a budapesti konzultatív találkozóra. Wilson bejelentett takarékossági intézkedéseinek meg­felelően 1970 közepéig 77 ezer fővel csökkentik bl angol hadsereg létszámát. Castro száz CIA-kémet ajánlott fel Che Guevara holt­testének kiadásáért. Nagyméretű tiltakozó mozgalom japánban az Enterprise atommeghajtású amerikai hadihajó szászéból érkezésa ellen. Olyan heves földrengés pusztított Szicíliában, amilyen­re 288 év óta nem volt példa. Befejeződött a görög csapatok kivonása Ciprusról. Háromnapi rendkívüli állapot Guatemalában. Kormányátalakítás Ausztriában. Eredménytelenül végződtek a jemeni háromtagú bé­kéltetőbizottság tárgyalásai. Egy B 52-os mintájú, atombombákat hordozó amerikai óriásgép Grönlandon lezuhant. • A KNDK őrhajó! elfogták a Pueblo amerikai kémhajőt. 0 A dán szociáldemokraták választási kudarca. • Heves összecsapások amerikai csapatok és dél-koreai partizánok között. • Összeült a Biztonsági Tanács a Pueblo-incidens meg­vizsgálására. • Az amerikaiak már a hetedik órában megszegték a viet­nami holdújévi fegyverszünetet. JANUÁR 5. JANUÁR 6. JANUÁR 9. JANUÁR 10. JANUÁR 12. JANUÁR 13. JANUÁR 15. JANUÁR 18. • JANUÁR 17. • JANUÁR 18. • JANUÁR 20. • JANUÁR 21. • JANUÁR 23. JANUÁR 24. JANUÁR 26. JANUÁR 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom