Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-23 / 22. szám, kedd

Négy év alatt sokminden történik egy ember, hát még egy 93 ezer lakost számláló járás életében. Oldalak százai Is kevésnek bizonyulnának ahhoz, hogy hiteles képet fessünk a dunaszerdahelyi járás fejlődéséről a legutóbbi nemzeti bizottsági választások óta — máig. A választott népi szervek és a lakosság öszszefogása számtalan örvendetes eredménnyel járt. Pedig olyan buktatókkal is meg kellett küzdeni, amilyen például az 1965-ös árvíz volt. Persze, maradtak fehér foltok is a járás fejlesztésének térképén. Olyan hiányosságok, amelyek a most induló választási kampányban bizonyára nem egy helyen bíráló észrevételeket is kiváltanak. A lényeg azonban az, hogy az eddig elért sikerek tudatában a járás tisztségviselői és valamennyi dolgozója még nagyobb igyekezetet tanúsítson a következő négyéves időszakban. És most lássuk, legalább nagy vonalakban, annak az immár réginek számító választást programnak megvalósult tükör-képét... A közszolgáltatás és a helyi gazdálkodási üzemek Négy évvel ezelőtt a közszolgáltatás a járásban még csak gyermekcipőben járt, egyetlen helyi gazdálkodási üzemük sem volt. Létrehozásuk két okból vált szükségessé: az egyik — a lakosság igénye, a másik — a munkahelyek száma gyarapításának követelménye. Ezen a téren a nemzeti bizottságok sokat tettek. Főként 1966 óta, miután bővült a jogkörünk, és az anyagi érdekeltség is jobban ösztönözte őket. A járás hatvan községe közül harmincban létrehozták az ún. „gazdasági udvarokat", amelyek 182 szakmában 452 állandó munkaerőt, 205 brigádost alkalmaznak. Tavalyi bevételük 20 millió korona volt. Természetesen a szép eredmények visszatükröződtek a járás költségvetésében is. Míg 1964-ben a járási nemzeti bizottság 92,9 millió koronával rendelkezett, s ebből 69 milliót az állami költségvetésből kapott, 1967-ben 113,4 millió korona állt rendelkezésére, pedig az állami dotáció csak 36,5 millió korona volt. Említésre érdemes, hogy nyolc községben a helyi gazdálkodás keretében belül téglagyárat létesítettek, amelyek évente 3 248 000 darab téglát gyártanak. Ez a járás egyéni építkezési szükségletének egyharmadát fedi. Építkezés Életkörnyezetünk kellemesebbé tétele a szocialista társadalom emberről való gondoskodásának egyik formája. Ezen a téren a dunaszerdahelyi járásban sok volt a tennivaló. A községek túlnyomó részében az egyéni építkezés csak az utolsó években lendült fel. Az árlakosság 5,8 százaléka rendelkezik vízvezetékkel (a kerületi átlag 29 %, az országos 51,7 %). Az életkörnyezet kellemesebbé tételéhez hozzátartoznak a sportpályák, parkok, gyermekjátszóterek, strandok stb. Ezen A szociális gondoskodásról sem szabad megfeledkezni Az elmúlt választási időszakban az óvodák száma 23-mal gyarapodott. Pillanatnyilag az óvodáskorban levő gyermekek 59 százalékának nyújtanak megfelelő gondoskodást. A napközi otthonok száma 22-vel növekedett, a 27 üzemi étkezdében 2756 személy kosztol. 1963-tól az alapfokú iskolák növendékeinek száma csaknem ezer fővel csökkent, ami a kisebb népszaporulattal magyarázható. Ennek ellenére az iskolaépületek hálózata még mindig nem kielégítő. Ez főként a városokra vonatkozik. // MM Számadás négy esztendőről Hogyan teljesítették a választási programot a dunaszerdolislyl járásban víz sújtotta falvak arculata ugyan nagyon megváltozott, de a többi községben még ma is hátra van a munka dandárja. Vonatkozik ez a kisebb városokra is, például Somorjára és Nagymegyerre. Természetesen az építkezés összefügg a vidék iparosításával, a munkalehetőségekkel, a közlekedéssel és sok más tényezővel, örvendetes, hogy 1964- től a járás területén 2293 lakást építettek, ebből 1564 családi házat. Ezenkívül mintegy száz lakást újjáépítettek, illetve tataroztak, modernizáltak. A lakásépítésen kívül nagy gondot fordítottak a helyi utakra. A „Z" akció keretén belül 15 km utat és 25 km járdát építettek. Két évvel ezelőtt a járásban alig volt pormentes közút. Ma a közutak 74 százaléka pormentes. Nagy gondot okoz az ivóvíz biztosítása. Az elmúlt megbízatási időszakban 15 kutat fúrtak a járás területén. Sajnos, még csak itt-ott van vízvezeték: a a téren a dunaszerdahelyi járásnak nagy a lemaradása. Ez annál inkább érthetetlen, mivel létrehozásukhoz nem feltétlenül szükséges a jelentős anyagi beruházás, sokkal fontosabb a falu vezetőségének kezdeményezése, a lakosok öszszefogása. Sikeresnek bizonyult a nemzeti bizottságok együttműködése egyes tömegszervezetekkel és üzemekkel. A dunaszerdahelyi járásban is próbálkoztak a társulás lehetőségeivel. Például: Nagymegyeren a nemzeti bizottság és a szakszervezet közös anyagi fedezettel óvodát és bölcsődét építtetett, Bősön létrehozták az állami gazdaság üdülőtelepét. Dióspatonyban és Felsőpatonyban a nemzeti bízottság és a szövetkezet közösen építtette fel a művelődési otthont stb. Persze, a lehetőségek sokkal szélesebbek: ajánlatos volna társulni a CSISZ-szel, a sportegyesületekkel, sőt a CSEMADÓK-kal is. Az egészségügyben is javult a helyzet, sajnos még mindig nem Ideális. Sőt, ami a kórházi ágyak számát illeti, a galántai járás után a dunaszerdahelyi a legrosszabb a kerületben. Míg a kerületben ezer lakosra átlagosan hat ágy jut, a dunaszerdahelyi járásban csak 3,8. Ami a beszámolóból kimaradt Ha átlapozzuk a Dunaszerdahelyí Járási Nemzeti Bizottság beszámolóját, amely a mögöttük levő négy esztendőt tükrözi, rengeteg szép eredménnyel találkozunk. Ez jó érzéssel tölt el bennünket. Mégis, vagy éppen ezért, akaratlanul is felötlik bennünk a kérdés: nincs hiányosság? Vagy csak kevés? Ha tüzetesebben végigvennénk minden pontot, bizonyára akadna elég kivetnivaló is. Nem akarunk ünneprontók lenni, mégis helyénvaló például megemlíteni, hogy egyes községekben a vezetőség bizony nem tanúsított megfelélő kezdeményezést. Másutt a vezetőségben támadt nézeteltérések akadályozták a falu kedvező fejlődését. Az iskolaépítés tervét sem sikerült mindenütt teljesíteni, a kellő anyagi fedezet hiánya miatt — s ez is hiányzik a beszámolóból. A járási székhely Talán magában Dunaszerdahelyen észlelhetők a legnagyobb változások. Az elmúlt négy 6v alatt annyit fejlődött, amenvit az előző tizenöt év alatt sern. Persze ehhez nagyban hozzájárult a cukorgyár építése és a város más üzemeinek bővítése. A nemzeti bizottság rengeteget tett a városszépítés terén is és sokkal jobban ügyelnek a köztisztaságra is, mint ezelőtt. A szép eredmények ellenére van fájó pont is. Az iskolákon lassan a háromműszakos tanítás fenyeget, mégsem tudjuk elérni, hogy már az 1965-re beígért iskolának építését megkezdjék. A hírek szerint 1970-ig nincs is rá remény. Bírálatot érdemel az is, hogy egy ilyen városnak nincs művelődési háza. Vagy itt van a múzeum: annak ellenére, hogy gyűjteménye eléggé értékes, a nemzeti bizottság képtelen megfelelő épületet biztosítani számára. Az ún. „Sárga kastély" erre megfelelő lett volna, de a JNB ezt más célokra utalta ki. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a városi nemzeti bizottság programjának minden olyan pontját teljesítette, amelyre elő tudta teremteni az anyagi fedezetet. Elmondhatjuk tehát, hogy a dunaszerdahelyi járásban négy év alatt sok minden megváltozott, sokminden felépült és megszépült, amit a lakosok megelégedéssel nyugtáznak. Az új választási program minden bizonnyal az elért eredményekre épít, s így megvan minden feltétele annak, hogy a járás továbbfejlődjék. OZORAI KATALIN Egészségtelen munkakörülmények Bevezetik a szabad hétfőt az érsekújvári mosodában Az érsekújvári mosoda dolgozói panaszlevéllel fordultak szerkesztőségünkhöz, melyben egészségtelen munkakörnyezetükre panaszkodtak és arra, hogy a mosoda dolgozóinak nincs szabad szombatjuk. Az újvári mosoda a nemrég épült városi fürdő épületének egy része. Pontosabban mondva, a gőzfürdő alatt van. A fürdő nagy gondot és sok bosszúságot okoz a városnak, mivel átadása óta már több esetben volt üzemképtelen. A legnagyobb gondot a falban vezető csövek hibás szigetelése jelenti. Hogy ki a felelős ezért a súlyos hibáért, egyelőre kérdés. A tervezők az építkezési vállalatot, az építkezési vállalat viszont a tervezőket hibáztatja. Az ügyet a munkabíróság dönti majd el. A hibás szigetelés következtében a mosoda mennyezetéről csaknem állandóan csepeg a víz. Nagy baj van a ventillációval is. A mosoda ugyanis négy fő helyiségből áll, s ezekben a hőmérséklet nem egyenlő. Amíg például a vasalóteremben pokoli meleg van, az előkészítő teremben fázni kell. A vasalóterem dolgozói tehát azt szeretnék, ha állandóan működne a szellőztető berendezés. A beáramló hideg levegő azonban az előkészítő teremben kimondottan elviselhetetlen. Szükséges lenne egy önműködő szellőztető szerkezet beszerelése, amely az egyes termek hőmérsékletét, esetleg nedvességtartalmát szabályozná. Jelenleg se hőmérő, se nedvességmérő nincs a termekben. Bár kisebb-nagyobb javításokat az építkezési vállalat már többször is végzett, a munkakörülmények alapos megváltoztatását, az üzem vezetőségének véleménye szerint, csak az épület generáljavítása oldaná meg. Erre azonban egyelőre nincsenek az üzemnek anyagi feltételei. Az üzem vezetősége már tárgyalt a szabad szombatok bevezetéséről is. A szombat ugyan nem, de a hétfő szabad lesz a mosoda alkalmazottai számára. Azért döntöttek a hétfő mellett, mert ezen a napon az uszoda zárva van és nem fűtenek az épületben, a kazánház pedig közös. ffülöpl Az üvegiparban is érvényesülnek már a nők. A Lednické Rovné-i Üveggyárban ez idő szerint 35 lány tanulja az üvegcsiszoló mesterséget. (Bakonyi felv.

J A kávéház sarokasztálánál fedeztem fel. A kávéját kavargatta és úgy tett, mintha olvasna. jól láttam azonban, hogy az elhaladó nőket mustrálgatta. Csak tudnám, hol láttam ezt az arcot. A mélyen ülő, apró szemeket, a száj sarkában vibráló furcsa fintorokat, ezt a jellegzetes tartású fejet. Mert abban biztos vagyok, hogy már láttam valahol. De hol... Ki lehet ez a korombeli férfi...? Már vagy tíz perce töprengtem, amikor észrevettem, hogy ő is szemmel tart. Sőt... jól láttam? ... barátságos mosolyt küldött felém. Nézd csak, már integet is. Int, hogy menjek hozzá. Villámgyorsan végigfutok ismerőseim és barátaim névsorán. Tartoznék neki? Csak tudnék róla, ha kölcsön kértem volna tőle. Odamegyek. Lesz, ami lesz. — Bocsánat, de a szomszéd asztaltól úgy láttam, mintha intett volna, — szóltam a legudvariasabb hangomon, amikor asztalához értem. — Ne hülyéskedjI — hangzott a válasz tömören és közvetlenül. — Izé... mintha ... ha jól értettem... — Ülj le Csülök és ne csipog j 1 A meglepetéstől tényleg leültem. — Nos, most mesélj magadról, Csülök, mert mióta kikerültünk abból a nyamvadt állami és királyi gimnáziumból, semmit sem tudok rólad, — mondotta ellenfelem, és szája sarkában furcsa fintorok váltották egymást. — Gazsii — fejemben egy pillanat alatt világosság gyúlt. Hát persze, hiszen ez Gazsi, az osztálytársam. Hiszen éppen olyan, mint huszonegynéhány évvel ezelőtt volt, csak sokkal öregebb. De azért megismerem, persze, ő, az, Gazsii T alálkozásunkat illő ' módon, konyakkal ünnepeltük. Észre sem vettük, s lám, itt a vacsoraidő. Meghívom Gazsit vacsorára. Örülni fog az asszony, illetve... majd megmagyarázom neki a dolgot. Hiszen régi barátomról van szó. Szóval meghívtam a Gazsit hozzánk. Vadonatúj szövetkezeti lakásomba. Hadd lássa a cimbora, hogy van mit aprítani a tejbe. Az első kellemetlen meglepetés akkor ért, amikor a felvonónk a gombnyomást figyelmen kívül hagyva, meg sem mozdult helyéről, valahol a hatodik és a hetedik emelet között. Szörnyű. Gyalog felmenni a nyolcadik emeletre. S méghozzá vendéggel. Gazsi azonban nem jött zavarba. — Csülök, maradj itt, felugróm a tizedikre, biztosan a biztosíték van kiesve. Egy pillanat, és menni fog! — mondotta és tényleg, hamarosan megindult a lift. — Ezek automatikus biztosítékkal vannak ellátva, könnyű őket üzemképessé tenni — mondotta Gazsi, amikor kiszálltunk a lakásunk előtt. Érdekes. Egy éve a házban lakom, és most hallom először, hogy a lift automatikus biztosítékkal van ellátva, amit bárki könnyen megjavíthat, ha van hozzá kulcsa. A további meglepetés az ajtó előtt várt. Gazsi szakértő szemmel mustrálta végig az ajtót és megszólalt: — Hm... Ez is megvetemedett. Télen hideg jön be rajta, mi? Tudod mit? Az ajtóbélésre körül szögeljél gumiszigetelőt. Meglátod, sokkal melegebb lesz a lakás. — Nem akarsz kezet mosni, Gazsik ám? — kérdeztem cimborámtól, amikor bemutattam a feleségemnek. — De bizony jó lesz — mondotta Gazsi és máris eltűnt a fürdőszoba ajtaja mögött. Egyszerre felkiáltott: — Csülök, hozz egy tizenhatos csavarkulcsot és egy kombinált fogótI — Minek az? — kiáltottam vissza. — Csöpög a melegvízcsapotok. Megcsinálom. Egy perc az egész ... Az elkövetkező percekben Gazsi valósággal elképesztett. Megcsinálta a hálószoba ajtajának a kilincsét, amelyik kijárt. Legyalult az ablakkeretből a konyhában, mert az ablakot nem lehetett bezárni. Varázslatnak is beillő ügyességgel megcsinálta azt a számomra megvalósíthatatlannak számító bűvésztrükköt, hogy a szöget beütötte a faiba. Megcsinálta a csöpögő központi fűtést. Tanácsot adott, hogyan lehet eltüntetni a falon szerteágazó repedéseket. Megmondotta azt is, hogyan kell megállítani a parketták további feldudorodását. Satöbbi, satöbbi, satöbbi ... S mindezt Gazsi. Az a Gazsi, aki az iskolában a kézimunkaórákon az ügyetlenek ügyetlenje volt. Aki, ha agyagból lovat és autót gyúrt, mindig alá kellett írnia, melyik a ló és melyik az autó, mert szakasztott egyformák voltak. S most ez a fakezű Gazsi a varázsló ügyességével pillanatok alatt mindent szakszerűen megcsinál, megjavít, megreperál, helyrehoz, jóvátesz. Nem bírtam megállni szó nélkül: — Gazsikám ha nem haragszol... te kitanultál közben jó pár mesterséget. Vízvezetékszerelő, villanyszerelő, lakatos, ács, asztalos, parkettázó meg egyebek. — Szamársági — legyintett fölényesen. — Nem tanultam én mesterséget. De az a helyzet, hogy már öt éve lakom szövetkezeti lakásban. AGÖCS VILMOS CL ó/zafíetnB&t