Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-19 / 18. szám, péntek

a gépi berendezéseket szállító plzeňl Skoda Művekre és a dubnlcai Kohó- és Gépipari Vállalatra, amelyek a fö technológiai berendezéseket szállítják. A munkálatok terjedelmét bizonyítja egyebek között az a tény ls, hogy az év végéig naponta átlag hárommillió korona értékű munkát kell átadni az építkezésen. Nem illuzórikus-e a kitűzött befejezési határidő? Valóban végső-e? Az atomerőmű igazgatójának kijelentése szerint betartható. A jövő év elejétől kezdve fokozatosan kipróbálják az egyes berendezéseket és legkésőbb júliusban—augusztusban — a szeptemberben megtartandó genfi atomenergiai konferencia előtt — el akarják érni, hogy a reaktor üzemképes legyen és lehetővé tegye a villamos energia folyamatos termelését. A be nem avatottak nehezen tudják megérteni, miért szükséges az atomerőmű befejezése után még több mint féléves befutási idő. Nos, szemléltetőül néhány adat: A hővezetésről gondoskodó széndioxid nagy nyomás alatt 426 C fok mellett fog áramlani a csővezetékben, amely természetesen speciális anyagból készült. Az erőmű teljesítménye 150 MW lesz, amelynek előállításához bonyolult hőkicserélők, turbinák és generátorok szükségesek, nem ls beszélve a kondenzátorokról, a szivattyúkról, az árnyékolásról stb. Olcsó vagy drága? 19. Mikor világítunk atomárammal? Szinte világszerte nagy az érdeklődés a nukleáris energiának műszaki, elsősorban energetikai célokra való felhasználása iránt. Nem csodálkozhatunk ezen, hiszen már közel harminc év telt el az első mesterséges atomhasítástól, 25 év az első atomreaktor üzembe helyezésétől és lassan 15 éve annak, hogy az első atomerőmű áramot kezdett szolgáltatni. Meglehetősen hosszú idő telt el attól az Időtől, amikor hazánk arra vállalkozott, hogy a szocialista országok között az elsők között bekapcsolódik a nukleáris technika fejlesztésébe. Tíz éve építjük A műszaki fejlettség magas fokán álló minden ország számára kétségtelenül Impozáns a mai kor legprogresszívabb energiaforrásának — az atomerőműnek — a szolgálatba állítása. Különösen akkor, mikor ennek az országnak nincs elegendő energiahordozója, azaz szene, kőolaja, földgáza vagy vízi energiája. Sajnos, hazánk sem bővelkedik ezekben. Már 1956-ban csehszlovák—szovjet kormányközi egyezményt írtak alá, amelynek értelmében Csehszlovákia aktív részt vállal a nukleáris energiatermelés fejlesztésében. Ez az egyezmény közvetlenül az első genfi atomenergiai konferencia után született, amikor a nukleáris energia hasznosítására irányuló törekvés még meglehetősen extenzív volt és ezért a fejlesztés üteme is rohamosan emelkedő irányzatot mutatott. Az eredeti tervek szerint már 1961-ben üzembe kellett volna helyeznünk az atomerőművet, később az 1965. évre tolódott át ez a határidő. Ma pedig már az 1968. év elején állunk és a Jaslovské Bohunice melletti atomerőmű még mindig nem kész. Ha minden jól megy, csak a jövő évben kezdi fejleszteni a villamos energiát. Sokan felteszik a kérdést: Miért ily későn? Irreális elképzelések Annak idején, amikor arra vállalkoztunk, hogy bekapcsolódunk egy különleges típusú atomerőmű fejlesztésébe, vonzónak tűnt, hogy olyan prototípust építünk fel, amelynek a világon nincs párja. Teljesítményét 150 megawattra tervezték és természetes uránnal kívánták üzemeltetni. Szakembereink úgy gondolták, hogy szovjet segítséggel könnyűszerrel felépítjük az atomreaktort, amely lassított neutronokkal fog működni, nehézvíz szolgál benne moderátorként és a hőhordozó közeg a szénsav lesz. A fejlemények azonban rövidesen kijózanítottak. Kiderült ugyanis, hogy a természetes uránnal működő atomreaktor világviszonylatban is kemény diót jelent, pedig ennek a megoldásnak sok az előnye. Tudni kell ugyanis, hogy az uránnak 2,5—2,7 százalékos dúsítása mintegy tízszeresen megdrágítja a „tüzelőanyagot". Az erőművünk kivitelezési terveit eredetileg 1957-ig kellett volna befejezni, ez a határidő is azonban illuzórikusnak bizonyult. Az 1957—1961. években tulajdonképpen csak a terveken dolgoztak és a beruházó csupán 1962-ben kapta kézhez a komplett műszaki dokumentációt. Jó úton A legutóbbi kormányhatározat szerint az Al építését és berendezéseinek szerelését ez év végéig be kell fejezni. Sok munka vár még főleg Az első atomerőmű felépítése minden országban kétségtelenül költséges és nemigen jövedelmező. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen itt kell megoldani számos kutatási és fejlesztési feladatot, meg kell találni a legmegfelelőbb szerkezeti anyagokat, keresni kell a legjobb és leggazdaságosabb megoldásokat, gondoskodni kell a káderek kiképzéséről, ki kell építent a technológiai berendezéseket előállító gépipari bázist és — nem utolsósorban — elő kell készíteni a további atomerőművek építését. (Hazánkban a második atomerőmű szintén Jaslovské Bohunicében létesül, tejlesítménye 330 MW lesz, építését előreláthatóan 1970-ben kezdik meg. A harmadik atomerőmű teljesítménye már eléri az 500—600 megawattot, építése az 1975. év után jöhet számításba. j Ilyen szempontból kell értékelnünk az első atomerőmüvünket is. Kétségtelen: az itt fejlesztett egy kilowatt áram mintegy háromszor drágább lesz, mint a korszerű hőerőműben, ámde itt nem ez a döntő. A prototípus-erőműnél azt ls értékelni kell, mit jelent a jövő szempontjából. A fő szempont az üzembiztonság, a megbízhatóság, valamint a fejlődésképesség kivizsgálása, továbbá egy széles kísérleti bázis megteremtése a jövő energiafejlesztés számára. Nem maszkírozás, a tények álcázása, szépítése ez, hanem olyan tény, amellyel más fejlett országokban is találkozunk. Ott is csupán az atomerő müvek második-harmadik nemzedéke közelíti meg a hőerőművek gazdaságosságát. Az atomerőmű nem atombomba! !gy jellemezte a minapi sajtótájékoztatón Ján Tomčík, atomerőmüvünk igazgatója az üzembiztonsággal kapcsolatban feltett kérdést. Azt akarta ezzel hangsúlyozni, hogy az atomerőműben gya korlatilag nem kerülhet sor robbanásra, tehát az üzemeltetés nem veszélyezteti d dolgozókat. Nem kell a sugárveszélytől tartania a környék lakosságának sem. Mi mindent tesznek az esetleges sugárzás veszélyének kiküszöbölésére? — kérdeztük az igazgatótól. Ami a gáznemű kigőzölgéseket illeti, ezeket a kétszáz méteres kéményen át — a meteorológusokkal való megegyezés alapján — abban az időpontban bocsátják ki, amikor a légkörben való felhígításuk a legintenzívebb (a bomlástermékeket több napig is visszatarthatják). A Vágba vezetett szennyvíz radioaktivitása kisebb lesz, mint a folyó vizéé. Ami pedig a szilárd bomlástermékeket, a „kiégett" uránrudakat, aktívvá vált alkatrészeket stb. illeti, ezeket acélbetonba zárva „örök időkre" eltemetik. Az erőműben és környékén valóban sokoldalú és következetes egészségvédelmi intézkedéseket foganatosítanak. Az atomenergia — sajnos — először háborús eszközként szolgált és csak jóval később állították az emberiség szolgálatába. Ez a körülmény ezzel szemben nagymértékben közrejátszhat abban, hogy a békés kihasználás számára — más műszaki felfedezésekhez viszonyítva— már jóelőre sokkal mélyrehatóbb egészség védelmi és munkabiztonsági intézkedéseket dolgoztak ki. DÓSA JÓZSEF A mezőgazdasági gépek választékáról és minőségéről Hozzászólás a „Mi lesz a mezőgazdasági gépekkel" című cikkünkhöz Véleményünk szerint a cikk nagyon objektívan értékeli a mezőgazdasági gépértékesítés jelenlegi helyzetét. Ennek ellenére néhány megállapítását kiegészítjük, hogy a következtetések általános érvényűek legyenek. Már az 1967-re vonatkozó piackutatás is megmutatta, hogy a kormányhatározatban megjelölt 2600 millió korona értékű gép nem kerül a mezőgazdaságba. A Mezőgazdasági Gépértékesítő Vállalat (MGVj tervében 2200 millió korona értékű készletet biztosított, vagyis 15 százalékkal kevesebbet, mint amennyit a kormányhatározat előírt. A tényleges gépértékesítés azonban ezt a szintet sem érte el. Előzetes számítás szerint 1967-ben 1600 millió korona értékű gép került a mezőgazdaságba. Nézetünk szerint ez az állapot tarthatatlan, hiszen a mezőgazdasági üzemekben nem biztosítja a gépi eszközök egyszerű újratermelését sem. Ha a gépértékesítés a következő években ls stagnálna, ez menthetetlenül a géppark morális és fizikai elöregedéséhez, a gépesítés visszaeséséhez, végső fokon pedig munkaerőhiányhoz vezetne. A cikk helyesen rámutat arra a tényre, hogy a jövő években a mezőgazdasági munkaerők további csökkenésével kell számolnunk, mivel a dolgozók kor szerinti összetétele nagyon kedvezőtlen. Az a megállapítás ls helyes, hogy a mezőgazdaságunk gépellátottsága nem éri el a fejlett országok gépesítési színvonalát. Ezért a gépi eszközök bővített újratermelését kell szem előtt tartanunk, bár az eladás egyelőre nem erről tanúskodik. Az 1968ra vonatkozó piackutatás szerint nem várható a piac lényeges megélénkülése, a MGV a tavalyi szintű gépeladással számol. A mezőgazdasági gépeladás stagnálásának megszüntetése, annak ellenére, hogy lényeges intézkedéseket teszünk az értékesítés fellendítésére, nem áll mindig módunkban. Függ a gazdasági ösztönzőktől is, például a leírás módszerétől, az állami dotációktól az új technika vásárlására, a hitelkamattól stb. A gépek választékához a következő megjegyzéseket fűzzük. A mezőgazdasági gépek ós berendezések fejlesztése azon agrotechnikai követelmények szerint történt, amelyeket a volt Mezőgazdasági Minisztérium adott ki 1966 végén az 1970-ig szóló Időszakra. Nem volt szabad olyan gépeket szállítanunk, amelyek nem feleltek meg ezeknek a követelményeknek. Tekintettel a mezőgazdaságban történő lényeges szervezeti változásokra és az ebből következő szakosítási igényekre, az előírt szabványok egy része elavult, s a gyakorlat bizonyos esetekben teljesen eltérő paraméterű gépeket követel. Ezt a szempontot az értékesítés csökkenésében nézetünk szerint nem vették eléggé figyelembe. A mezőgazdasági üzemek a gépeket azért sem vásárolják, mert a szakosítás kérdése a Járási mezőgazdasági társulás keretében még nem tisztázódott, s ezért az üzemek a meglövő gépparkra támaszkodnak, bár felújításra szorulna. A mezőgazdasági gépgyártók most nehéz helyzetben vannak. Nincs akkora fejlesztő ás kutató bázisuk, hogy a piaci változásokra gyakorlatilag azonnal reagálni tudjanak. Akadály a gépek sokrétűsége, sok a hazai és külföldi gépgyártó eltérő műszaki és technológiai fejlettséggel. Nem utolsósorban kell megemlíteni a KGST-országok közötti szakosítási egyezményeket, a gyártási fegyelemre, a prototípusok kipróbálására, az első szériából történő kötelező szúrópróbákra vonatkozó előírásokat. Mindezek a hatások a mezőgazdasági gépek Idényjellegével együtt okozzák, hogy a gépfejlesztés hosszú ügy, és hogy a kutatás és fejlesztés eredményei csak néhány év múlva mutatkoznak meg a gyakorlatban. Igy egyes gépek nem illeszkednek be a komplex gépesítésbe, s emiatt a termelőt jogos bírálat éri. Ezért azt az Intézkedést hoztuk, hogy vezérigazgatóságunk vállalatai műszaki felelősséget vállaltak az egyes mezőgazdasági technológiák felett. A termelővállalat szavatolja, hogy az egyes gépek paraméterei kölcsönösen kapcsolódjanak egymásra, tekintet nélkül arra, hogy a gépeket a mi vezérigazgatóságunk vállalatai gyártják-e, vagy behozott gépekről van szó. Mivel a választék és a minőség kérdése állandó probléma, a Mezőgazdasági Gépkutató Intézet tanulmányt dolgozott kl a mezőgazdasági gépek koncepciójáról 1980-ig terjedőén. Ebben már tekintetbe veszik az igényeket, nevezetesen azt, hogy nagyobb teljesítményű gépekre, erősebb traktorokra stb. van szükség. Egyes feladatokat előnyben részesítünk, például a 75 lóerős traktorok és a hozzájuk tartozó új munkagépek szállítását már a jövő évben megvalósítjuk. Magyarországról szőlő, zöldség és gyümölcs termesztésben alkalmazható gépeket hozunk be. A mezőgazdasági gépek minősége javítására jelentős hatása lesz a termékek kötelező értékelésének, közvetlen kihalással az árakra. Másrészt tudomásul vesszük, hogy a gépek kezelését illetően segítséget kell nyújtanunk a mezőgazdasági üzemeknek. Ezért növeljük az iskolázások számát és minőségét egyes gépek kezelésében. A jövőben el szeretnénk érni, hogy a magas műszaki színvonalú gépeket csak olyan dolgozók kezeljék, akiknek erre külön engedélyük lesz. Az új piaci helyzet új eladási formákat követel. 1967ben megtettük az első lépéseket ahhoz, hogy az elosztást igazi kereskedelemmé változtassuk, s e tekintetben még tovább megyünk. Az új eladási formák különböző szervezési változásokat igényelnek, raktárak építését, a tanácsadói szolgálat bővítését a mezőgazdasági üzemek számára stb. A termelésben és a kereskedelemben hozott Intézkedéseknek, valamint a mezőgazdasági viszonyok stabilizálásának a gépértékesítés újbóli megélénküléséhez kellene vezetnie. Befejezésül megemlítjük, hogy nem feleltünk a mezőgazdasági gépek árának kérdésére. JAROSLAV ANTONÍN mérnök, a brnói Zbrojovka vezérigazgatója A chomutovi Csőhengerde tavaly több száz vagón csövet szállított a Szovjetunióba. A napokban újjabb 75 vagont bocsátottak útjára. (J. Kunco — (CTK felv.)