Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-04 / 3. szám, csütörtök

Felszámolják az aránytalanságokat 500 koronával többet, mint 1966-ban. Előzetes számítások szerint a növénytermesztésben 10, az állattenyésztésben 13 millió koronával túlteljesítik a tervet. Bár a járásban az utóbbi két évben a mezőgazdasági termelés lényegesen emelkedett, a búza hektárhozama még csak a kerületi átlagszinten mozog. Viszont a szomszédos járások ban, a komáromiban 3,7, a lévaiban 1,7 és a galántaiban 4,6 mázsával volt magasabb a hektárhozam. Az érsekújvári járásban a legnagyobb hozamot elérő surányi EFSZ-ben is 3,7 százalékkal volt alacsonyabb a búza hektárhozama, mint a dunaszerdahelyi járási átlag. Ez a hozamkülönbség nem indokolt, kiegyenlíthető. Ezt nemcsak megállapították a járás vezetői, hanem határozott intézkedésekkel igyekeznek is megszüntetni az aránytalanságokat. őszintén meg kell mondani, hogy az aránytalanságok kialakítását már maga a fajtaösszetétel is elősegítette. Míg a lévai járásban 43, a dunaszerdahelyiben 75,8, addig az érsekújvári járásban a búza vetésterületének csak 19,4 százalékán termesztettek nagyhozamú fajtákat. Részben ezzel indokolható az alacsonyabb hektárhozam. Ősszel már ők is a búza vetésterületének több mint 50 százalékán vetettek nagyhozamú fajtákat. A termelés növelését több tényező befolyásolja. Elég csupán, ha az egyes növényfajták hektárhozamát és a termelési költségeket vizsgáljuk. A búza hektárhozama az azonos termelési csoportba tartozó szövetkezetekben több mint 20 százalék eltérést mutat. Ezzel a különbséggel bizonyára öszszefügg az is, hogy az egy hektárra felhasznált műtrágyamennyiség közötti eltérés 30 százalék. Nem egyedi eset, hogy a surányi EFSZ-ben 408 mázsa termett cukorrépából egy hektáron és a szomszédos bánovi szövetkezetben azonos talajról csak 269 mázsát taka rítottak be hektáronként. A terméshozamokhoz hasonlóan a termelési költségek ls nagy eltérést mutatnak. Egy mázsa kukoricát 60—130, egy liter tejet 0,60—1,50, és egy kiló sertéshúst 6,50—9,50 korona költséggel termelnek. Az állattenyésztésben elsősorban a takarmány minőségének a javításával, a garantált hizlalás kibővítésével, a munkaszervezés és a munkatermelékenység javításával akarják gazdaságosabbá tenni a termelést. Alapozni a tapasztalatokra Az új járási mezőgazdasági társulás vezetősége úgy határozott, hogy továbbra is az 1964ben készített távlati tervek képezik a termelés szakosításának az alapját. Vagyis tovább folytatják a nagy termelési egységek — szövetkezeti társulások — alakítását. Idén már nyolc társulás gazdálkodik a járásban. Ugyanakkor az eddiginél hatékonyabban akarják elősegíteni, hogy a társulások és a legjobb szövetkezetek ter melési tapasztalatait megismer jék és felhasználják a mezőgaz dasági üzemek. Mert annak el lenére, hogy a járás tervezet feladatait túlteljesíti, az egyes szövetkezetekben még igen sok a kihasználatlan tartalék. Ezt az azonos termelési csoportba tartozó szövetkezetek különböző hektárhozamai és termelési költségei bizonyítják a legjobban. A járás vezetői jól ismerik a helyzetet, a különbségek objektív és szubjektív okait. Az aránytalanságokat több tényező — a vezetők tapasztalata, képzettsége, a tagság szorgalma, az időjárás, az árrendszer stb. — együttes hatása alakította ki. Viszont az említett tényezők negatív hatása — kevés kivétellel — a minimumra csökkenthető. Štefan Vajda mérnök, a termelési igazgatóság vezetője bizakodva szólt ennek a lehetőségnek a gyakorlati megvalósításáról. — Ha megnézzük, hogy az őszieknél miként alakult a nagyhozamú búzafajták rész aránya, milyen volt a talajelőkészítés, a tápanyagmennyiség, s hogy milyen reálisan állították össze a szövetkezetek ez évi tervüket, akkor azt kell mondanom, hogy már megkezd tük az aránytalanságok felszá molását. CSETÖ JÁNOS ELKÉSZÜLT AZ ÜJ UGRÔSÄNC A CSORBA-TÓNÁL. (R. Berenhaut felvétele) Igényes feladatok előtt Az 1968. évi feladatok összeállításához tulajdonképpen már 1967 második negyedévében hozzáláttak a Kelet-szlovákiai Vasmű dolgozói, s a vaskohászati szakágazati főigazgatóság szakembereinek közreműködésével a tervjavaslat már augusztus havában elkészült. A főbb termelési ágazatokat Illetően az eddigi termelésnek a koksznál 7,1, a nyersvasnál 44,6, az acélnál 43,8, a hengerelt anyagoknál pedig 54,5 százalékos növekedésével számol a terv. Az új esztendő folyamán rendkívüli figyelmet fordítanak a Vasműben az acéllemezek minőségének javításával kapcsolatos kérdések rendezésére. Az 1967-es évben aránylag sikeresen folyt az újfajta: KONOX, KODUR, KOHOL és KOSIL acélok, valamint az ezekből készített lemezek gyártása. Ezáltal megvan az előfeltétel ahhoz, hogy karosszéria iparunk a jövőben ne legyen behozatalra utalva és például a Mladá Boleslav-i Autógyár igényeit teljesen kielégíthesse a Vasmű. Külön említést érdemel, hogy a Vasmű 1968-ban 1600 tonna ú. n. „Dynamo" acél gyártására és hengerelésére is készül s a Vaskohászati Kísérleti Intézet véleményezése, illetve jóváhagyása után biztosíthatja ebből a termékből az országos szükségletet. Az 1968-as évben az eddiginél nagyobb mértékben kihasználja a Vasmű saját gépipari kapacitását s ennek keretében radiátorok és ehhez hasonló, pléhből készült termékek előállítására ls gondol. Gazdasági vonalon a törekvés arra irányul a Vasműben, hogy az 1969-es év legyen az utolsó esztendő, amikor a vállalat még anyagi dotációra szorul s az 1970-es évben saját forrásaiból fedezhessen minden szükségletet és emellett csökkenthesse az itt gyártott lemezek árát. lik./ Az érsekújvári járásban évek óta jelentős erőfeszítéseket tesznek a mezőgazdasági termelés növelése érdekében. Ennek az igyekezetnek eredményeképpen a szövetkezetek — főképp az utóbbi 3—4 évben — túlteljesítik tervezett feladataikat, s pénzügyi helyzetük is megszilárdult. Tavaly terven felül 220 vagon húst és 3 millió liter tejet adtak a közellátásnak. A termelési és értékesítési terveik túlteljesítésével 16 százalékkal emelkedett a szövetkezetek bruttó jövedelme. A termelés növelését a járás és a szövetkezetek vezetői egyaránt a társulások létesítésével, a termelés szakosításával akarják megvalósítani. Ezt a munkát 1964-ben kezdték. A társulás a tagság beleegyezésével, teljesen önkéntes alapon történik. Három, négy szövetkezet társításával 3—3500 hektáros termelési egységeket alakítanak. Az első két társulást 1964-ben szervezték. Ezek rögtön az első évben jobb gazdasági eredményt értek el, mint a járási átlag. Nem szólva arról, hogy jelentős beruházást végeztek és megfelelő tartalék alapot létesítettek. Tavaly már hat társulás — 18 szövetkezet — a járás mezőgazdasági földterületének egynegyedén gazdálkodott. A társult szövetkezetek gazdasági eredményei évről évre jobbak, mint az azonos termelési csoportba tartozó egyéb szövetkezeteké. A Zsitva Társulás alakulásakor — 1965-ben —, a társított három szövetkezetben 193 literrel volt alacsonyabb a fejésl átlag, mint a járási átlaghozam. Ma a legjobbak közé tartoznak. Míg a járásban 1965től 470, addig náluk átlag darabonként 600 literrel emelke dett a tejhozam. Az Üj Élet EFSZ gabonából 5 százalékkal ért el magasabb hozamot, mint az azonos termelési csoportba osztott szövetkezetek. Eredmények és tartalékok 1967-ben az 1966-os évhez viszonyítva 6 százalékkal nőtt a bruttó termelés. Ez egy hektárra számítva 9300 korona bruttó jövedelmet jelent, közel 32. Markov ezredes elégedett Egy hét múlva rádiógram jött Remény címére. Ez állt benne röviden: „Bizalmi emberünk kéréssel fordul önhöz. Lehetőségeihez képest adjon meg neki minden segítséget". Következett a jelszó és rá a válasz. Mihail Tuljev és Pavel elutazott K. városba. Ugyanabban a házban telepedtek le, ahová Tuljev-Remény átvitte holmiját, de beköltözni már nem tudott, mert a költözködés napján letartóztatták. Majdnem egy év telt el azóta. Valakinek hosszú, másnak rövid idő, mert az általános időmértéken kívül van egy egyéni, szubjektív időmérték is. Tuljev-Remény ezerszer is átélte a múltat, s megrettent egykori vakságától és könyörtelenségétől. Külsőleg keveset változott, csak napbarnított arca lett sápadtabb, meg termete egy kicsit meggörnyedt, különösen akkor, ha elgondolkozott. Pavel azonban látta Mihail nagy átalakulását. Remény-Tuljev azelőtt ideges és önfejű volt, ábrázatában volt valamilyen ragadozó, vércsevonás. Most ő volt a megtestesült nyugalom, arcvonásai kisimultak és megnyugodtak. Pavel jól aludt. Még egy hatalmas teherautó dübörgése s&T. tudta feiébreszteni, viszont a véreben volt, hogy a legkisebb neszre is fefriadt. Éjjelente gyakran arra ébredt, hogy Tuljev gyufát gyújtott és dohányzott. Pavel nem volt bizalmatlan Tuljev val szemben, nem tartott tőle, hogy egyszer majd valamilyen meggondolatlanságra vetemedik. Mihail keresztet vetett a múltra, most már csak egy vágya volt: az, hogy szilárdan megvesse lábát az életben, és ne érezze ma gát fölösleges embernek. Meleg ételt főztek maguknak, ezzel is agyonütötték a vendégvárással tö! tött hosszú időt. Váltakozva jártak üzletekbe, egyikük mindig otthon maradt. Tuljev sokat olvasott, Pavel meg angol nyelvleckét vett tőle, mert Tuljev tökéletesen beszélt angolul. Nyolc nap telt el így. Végre a ki lencediken megérkezett a várva várt vendég. Koka volt. Pavel a nyitott ablakon keresztül megpillantotta őt, figyelmeztette Mihailt, átvonult a másik szobába, és betette maga mögött az ajtót. Koka kopogott. Belépett, köszönt, közölte a jelszót, s hallva a választ leült és inni kért. A reggeli tea még forró volt, Koka két csészével is meg ivott. Érdeklődött, hogyan él Mihail. — Maga sehol sem dolgozik? — Dolgozom, de kivettem egy hetet. Tuljev Kurnakov néven sofőrként szerepelt egy teherfuvarozó vállalatnál, amely távolsági szállításokat vállalt. Még februárban intézték el így arra az esetre, ha a központ megfigyelőt küldene ki. — Egyedül lakik? — Nem, van egy lakótársam. — Az, akit múltkor láttam? — Igen. — Rokonszenves fiú. Koka szomját eloltva végre rátért utazása céljára. Táskagépen írt kéziratot mutatott Reménynek. Borkov beszámolójának a másolata volt. — Nem hallgatózhat valaki? — kérdezte Koka. — Nem. Minden rendben van. — Akkor egy kis figyelmet kérek. — Koka szétteregette a kéziratot. — Olvassa el, s meglátja, hogy itt több létesítményt neveznek meg. A maga feladata, hogy leellenőrizze a felsorolt adatokat. Mivel sok létesítményről van szó, válasszon ki egyet, s ennek nézzen utána. Cselekedjék saját belátása szerint. Kérték, hogy közöljem: az ügy elég sürgős. Remény belelapozott a kéziratba. Elkomorodott. — Mire jó ez az ötlet?! Mi az, hogy sürgős? — Nem szabtak határidőt, csak az a helyzet, hogy minél előbb jobb lenne. Vannak itt közeli objektumok is. — Nem a távolságban van a lényeg, — mondta dohogva Remény. — No, jól van. Hogyan adjam át az üzenetet, ha kész leszek? — Azt mondták, maga majd megjelöli az időpontot és a módot. A központon keresztül. Remény egy percig elgondolkozott, aztán megkérdezte: — Az az ember a trafikban ép és egészséges? — Igen. — Akkor mondja meg annak, aki önt küldte, hogy igénybe veszem őt. Figyelmeztessék előre. — Nem szükséges. 0 állandóan működik. — Annál jobb ... Koka nem fogadta el az ebédet, hanem sietve távozott. Pavel és Remény egy hét múlva visszament Moszkvába. Vlagyimir Gavrilovics Markov Koka látogatásáról értesülve nagyon elégedett volt, mert az események jól alakultak. Szívesen siettette volna a végkifejlődést, de az ilyesmi nem tűr mesterséges sürgetést. Vétene az életigazság ellen, ha Remény túl hamar teljesítené Antikvárius kérését. Antikvárius rögtön rájönne a turpiságra. Ezért Pavel csak júliusban ment el a kioszkba, ahol Akulov működött. Otthagyott neki egy mikrolemezt, amelyre Remény saját kézírású jelentését fényképezték. Antikvárius elolvasta Remény jelentését és összehasonlította Borkov adataival. Borzadály fogta el. Ilyesmit csak az az ember érez, aki sötét szobába lépve hirtelen rájön, hogy nincs egyedül. Remény azt állította, hogy Borkov adatai csak részben felelnek meg a valóságnak, főként a létesítmény földrajzi fekvésének a megjelölése helyes, a többi mese. Remény közölte az igazgató és a főmérnök valódi nevét és adatokat említett a gyártmányok valódi jellegéről. Antikvárius gyanúja erősödött. Szóval Vlagyimir Borkovot az elhárítás állította útjába. Ámbár az is meglehet, hogy nem, hanem Borkov önként jelentkezett, s elhatározták, hogy félrevezetésre felhasználják. Különben nem volna értelme, hogy szabadlábon hagyják Kokát, s őt, egy külföldi attasét se háborgassák. Antikvárius pánikba esett. Sürgősen táviratozott a központba, és türelmetlenül várta a választ. Nem tudta, hogyan viselkedjék Borkovval és Nyikolaj Nyikolajeviccsel szemben. Egyelőre mellőzött minden kapcsolatot. Ugyanakkor Remény rádiógramot küldött a központnak, s közölte, hogy a közeljövőben rendkívül fontos okmányok birtokába jut, s ezeket nagyon biztos csatornán keresztül kell eljuttatnia. A központ utasította, hogy szakítsa meg kapcsolatát azokkal, akikkel a múltban érintkezett, az okmányok eljuttatásának módjáról pedig utólag értesítik. Rövidesen Antikvárius is megkapta a maga utasításait a központtól. Legnagyobb csodálkozására javasolták, hogy álljon továbbra ls kapcsolatban Borkovval. A leleplezett megtévesztésből is származhat haszon. Antikvárius, a diplomatának álcázott kém kétségtelenül biztonságban van, mert fontos csatornaként szolgál megtévesztő adatok továbbítására. így vélekedtek a központban. Következik: 33. VLAGYIMIR BORKOV JELENTI