Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)
1968-01-18 / 17. szám, csütörtök
NÉZZÜNK SZEMBE A VALÓSÁGGAL A Kis fáira es tulajdonképpen Szlovákia egyik legszebb völgye — a vrátnai. (l.ad. Roller fölvétete) Ismerd meg hazádat Emberekkel beszélgetve gyakran halljuk a keserű panaszt: „Nem vigyáztam, megleckéztetett az élet." Aki ezt mondja, avval rendszerint olyasvalami történt az életében, amit elkerülhetett volna, ha alaposabban ismeri a valóságot. Sajnos ezt csak utólag tudatosítja, amikor visszatekint az eseményre. Ha az egyén életében fontos a valóság ismerete, akkor a szervezett közösség a párt életében ez valósággal nélkülözhetetlen. A pártmunkában mindig követelményként szerepelt a valóság megismerése, törvényszerűségeinek kifürkészése. Persze az egyes fejlődési szakaszokban közelről sem volt azonos a megismerés igénye. Megtörtént, hogy szerettük volna „hozzáidomítani" a valóságot az elképzeléseinkhez. Nem sikerült. Hiába ismételgettük határtalan bizalommal a költő szavait, hogy „az embert vágyaik vezérlik", ettől még nem lett tágabb a valóság szilárd kerete. Az utóbbi időben, főképp az új gazdaságirányítás bevezetésével, ráléptünk a vágyaink és a valóság egyeztetésének útjára. Az egyeztetés esetenként örömet, vagy csalódást szül. Ez utóbbi talán akkor szűnik meg végképp, ha a népgazdaságban már következetesen érvényesülni fog a közgazdasági szabályozók hatása. A fejlődés törvénye arra kényszerít, hogy megkeressük vágyaink és lehetőségeink közös nevezőjét. A reálisabb életszemlélet kialakítását maga a párt igényli és szorgalmazza. Ahhoz, hogy a társadalom vezető ereje teljesíthesse küldetését, elsősorban önmagát kell tökéletesebben ismernie. Az utóbbi időben éppen a párt belső életének fejlődésében tapasztalhatók fogyatékosságok. Nem véletlen, hogy a pártszerveknél fokozottabb mértékben jelentkezik az önmegismerés igénye. Különböző felméréseket, vizsgálatokat végeznek, igyekeznek reális képet kapni a hatáskörükbe tartozó pártszervezetek belső életéről. A megismerési folyamatnak mind nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a pártmunkában. SZÜKSÉGLET VAGY UTASÍTÁS? A nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság több mint kétszáz alapszervezetben végzett felmérést. Vizsgálták a pártgyűlések rendszerességét, látogatottságát, tartalmát, a pártbizottságok és a gazdasági vezetők kapcsolatát, a bírálat eredményességét stb. A kiválasztott alapszervezetek tagjainak közel nyolcvan százaléka, valamint a pártbizottságok kaptak kérdőívet. Ezenkívül a felmérést végző aktivisták és pártmunkások több száz párttaggal beszélgettek a pártélet kérdéseiről. Ez a kutatás nem nevezhető szociológiai felmérésnek, inkább csak előfutára egy valóban tudományos alapon végzendő véleménykutatásnak. Az adatok, annak ellenére, hogy nem tükrözhetik teljesen a való helyzetet, mégis fontos részét képezik a megismerési folyamatnak. Felhívták a pártszerv figyelmét az alapszervezetek belső életének néhány fontos mozzanatára. Bizonyos mértékben azt is érzékeltették, hogy a kérdések különbözőképpen tükröződnek az egyes járásokban. A megfigyelt négy hónapban — járásonként 10—30 alapszervezet közül — a dunaszerdahelyi járásban tartották a legrendszeresebben a pártgyüléseket, és a látogatottság is náluk volt a legjobb. Szorosan ehhez a témakörhöz tartozik, hogy a gyűlések beszámolóinak 70 százalékát az alapszervezet, 30 százalékát a járási pártbizottság javasolta. Ez a kerületi átlag. Ugyanakkor a lévai járásban 7,5, a dunaszerdahelyiben 11,4, a Bratislava-vidék járásban pedig 63 százalékát szabta meg a járási szerv. A felmérésből nem kapunk pontos választ arra, milyen objektív és szubjektív okok hatására alakult kl ekkora különbség, de feltételezzük, hogy lényeges szerepet játszik a járási pártbizottságok munkamódszere is. Nem lehet véletlen, hogy azokban a járásokban tartják rendszeresebben a gyűléseket, ahol a járási pártbizottság kevésbé „szabja meg", miről tárgyaljanak, és ott nagyobb a látogatottság is. Vagyis, ahol jobban érvényesül az alapszervezetek kezdeményezése, ott vonzóbb a pártgyűlés. Persze az önállóságra való nevelés első feltétele, hogy az alapszervezet valóban tudjon önállóan dolgozni. Képes legyen megítélni, hogy hatáskörében melyek a legfontosabb gazdasági-politikai kérdések, s ezek megoldását szorgalmazza. Ha a párttagokat érintő és érdeklő kérdéseket tűzik napirendre, ezzel nemcsak a tagok megjelenését biztosítják, hanem serkentik aktivitásukat is. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a járási pártbizottság ne utasítsa az alapszervezeteket egyes kérdések megvitatására, ellenkezőleg, kötelességük, hogy a felsőbb pártszervek által kijelölt problémák megvitatását biztosítsák, de ezen túl neveljék önállóságra az alapszervezeteket. Hiszen ez az önállóság egyben a helyi politika kialakításáért érzett nagyobb felelősséget ls jelenti. MIKÉNT ÉRVÉNYESÜL A PÁRT VEZETŐ SZEREPE? Az új gazdaságirányítás bevezetésével jelentősen bővült a gazdasági vezetők jogköre, s ennek hatása érezhető a pártbizottságok és a gazdasági vezetés kapcsolatában is. A pártbizottságok rendszerint igyekeznek munkamódszereik formálására, kevesebbet foglalkoznak a napi kérdésekkel, nem helyettesítik a gazdasági vezetőket, de így ís gyakran sor kerül nagyobb vitákra. A véleménycsere szükséges, sőt mindaddig hasznos, amíg a párt politikájának az érvényesítését szolgálja; amíg arról vitatkoznak, miként kellene változtatni a pártbizottság vagy a gazdasági vezetés munkamódszerén. Viszont nem egyedi eset, hogy a gazdasági vezetés az üzemi érdekek előtérbe helyezéséről akarja meggyőzni a pártbizottságot. S ha ez utóbbi a társadalmi érdeket képviseli, akkor kiéleződik a vita, s rendszerint a felsőbb pártszervnek kell Igazságot tenni. Mivel a párttagok jól ismerik az ellentéteket, kíváncsian várják, kinek lesz igaza? S ők aztán leszűrik a tanulságot. A felmérés egyik legfigyelmeztetőbb adata, hogy a megkérdezetteknek a fele úgy látja: munkahelyén a gazdasági vezetőké, nem pedig a pártszervezeté a vezető szerep. Feltételezzük, hogy a kérdezetteket saját tapasztalataik, nem pedig a „hallott esetek" késztették Ilyen válaszra. A közeljövőben alaposabban felül kell vizsgálni a pártszervezetek munkáját, főképp belső életét, mivel jól tudjuk, hogy a lenini normák érvényesítésétől függ a párt vezető szerepének az érvényesülése is. Az esetek döntő többségében egyáltalán nem beszélhetünk a pártbizottság és a gazdasági vezetés közötti ellentétekről. S ha a párttagok fele mégis úgy érzi, hogy a gazdasági vezetők „kormányoznak", akkor e vélemény nyomós okok hatására alakult ki. Tudjuk, hogy a gazdasági vezetők között sok a párttag, többen tagjai a pártbizottságnak is. Kérdés viszont, hogy a vitákban milyen álláspontot képviselnek. Igyekeznek-e kommunistákhoz méltón objektíven tájékoztatni a pártbizottságot a gazdasági kérdésekről, vagy pedig a „vezetés szekerét tolják". Lényeges az is, hogyan beszélnek a gazdasági vezetők a pártgyűléseken, miként reagálnak a párttagok bírálatára, s foglalkoznak-e érdemlegesen a munkaterületüket érintő megjegyzésekkel. ÉRDEMES SZÓLNI? A négy hónap alatt megtartott pártgyűlések 78 százalékán bíráló megjegyzések, felszólalások is elhangzottak. Mi lett ezek sorsa? A felszólalóknak alig egynegyede kapott — különböző úton érdemleges választ. Nem véletlen tehát, hogy a megkérdezettek közül sokan nem látják értelmét a pártgyűlésen való felszólalásnak. Ehhez a témához kapcsolódik a bírálat lehetőségének és eredményességének a kérdése is. A megkérdezetteknek a fele feleslegesnek tartja a munkahelyén észlelt fogyatékosságok bírálatát, mivel a „szavaknak nincsen foganatjuk". Már maga e tény is jelzi, hogy a kiválasztott alapszervezetek tevékenységében, szervezeti életében nem érvényesítik következetesen a lenini elveket. Számolunk azzal, hogy az adatok nem fedik a reális valóságot, sok a szubjektív vélemény. Viszont, ha a megkérdezettek egyharmada már saját szervezetében ís észlelte a bírálat elfojtását, akkor mégis a pártdemokrácia megsértéséről kell beszélnünk. Ennek viszont igen mélyreható következményei lehetnek az alapszervezet tevékenységében. Már a Központi Bizottság októberi tézisei is nyomatékosan felhívták az alapszervezetek figyelmét a párt eszmei és akcióegységének megszilárdítására. Ahhoz, hogy az alapszervezet megfelelően érvényesíthesse a párt politikáját, az alapszabályzat szerint kell irányítania belső életét. Ez a szervezeti élet törvénye. A vizsgálat arra is felhívta a pártszervezet figyelmét, hogy sok helyen a pártbizottság nem számol be tevékenységéről a taggyűlésnek. Gyakorlatilag ez annyit Jelent, hogy nem a taggyűlés, hanem a pártbizottság a szervezet legfőbb fóruma. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy az ilyen gyakorlat egyáltalán nem egyeztethető össze a pártélet lenini értelmezésével. LÉPJÜNK TOVÁBB! A kerületi pártbizottság célja, hogy mind jobban megismerje a pártszervezetek belső életét, a kommunisták és a pártonkívüliek véleményét, s reálisan felmérje a pártszervezetek hatását a dolgozókra. A vizsgálat több jelenségre is felhívta a figyelmet. Az évzáró taggyűlések kiváló alkalmat jelentenek a járási pártbizottságoknak arra, hogy leszűrve a tanulságot, igyekezzenek hatni az alapszervezetek belső életének fejlődésére. A jelen Időszakban a párt belső életének a fejlesztésétől, a lenini normák érvényesítésétől függ a párt vezető szerepének érvényesülése és a társadalom fejlesztésére gyakorolt hatása ls. A Központi Bizottság decemberi és januári ülésén elsősorban önmaga munkájának értékelésénél kezdte el a lenini elvek érvényesítését. Felmérte a párton belüli helyzetet és rámutatott a pártdemokrácia elvének konkrét alkalmazásában tapasztalható fogyatékosságokra. A Központi Bizottság őszinte és nyílt vita után a határozat egységes elfogadásával fejezte ki, hogy a pártmunkában tapasztalható fogyatékosságok felszámolását az egész párt feladatának tekinti. E feladatok teljesítésében az eddiginél sokkal nagyobb szerep jut a megismerési folyamatnak is. A valóság ismerete a pártmunkában — éppúgy, mint az egyén életében — a meglepetések elkerülését jelenti. Ahhoz, hogy a pártmunkában mind kevesebb legyen az utólag leszűrt tanulság, most elsősorban az szükséges, hogy a pártszervezetek évzáró taggyűléseiken olyan őszintén, nyíltan és reálisan értékeljék tevékenységüket, mint a Központi Bizottság tette. A fejlődés megköveteli a kommunistáktól, hogy a pártmunkában merészebben nézzünk szembe a valósággal. Csak a párt belső életének fejlődése, a lenini normák következetes érvényesítése nyújthat biztosítékot kitűzött feladataink teljesítéséhez. CSETÖ JÁNOS Az utazás a mai ember számára már természetessé vált. Egy-egy út örömet jelent, s hazatérve új ismeretekkel gazdagítja az embert. Mindenki elismeri, hogy életünkben szükség van ilyen változásra, egészségünk érdekében is. Az utóbbi időben hazánk polgárai számára már úgyszólván megszokottá vált, hogy a szabadságot külföldön töltsék, mintha megfeledkeztek volna arról, hogy itthon, szülőföldünkön is kellemesen üdülhetnének. A nyári idény kezdetétől a gépkocsisorok útja a szocialista tábor országaiba, a Feketetengerhez, sőt távolabbra vezet. A tengerparton töltött szabadság annyira divatos, a mai ember életének szoros tartozéka lett, hogy egyesek enélkül el sem tudnák képzelni életüket. Hosszadalmasan elemezhetnénk, miért olyan nagy az érdeklődés a külföldi utazás iránt. Minket azonban az foglalkoztat, hogy polgáraink miért nem ismerik szülőföldjük természeti szépségeit. Ha saját magunk nem ismerjük, hogyan mutatjuk meg a külföldieknek? Csehszlovákia minden idegen számára tartogat valamilyen érdekességet. Hazánk területén hegyeket, síkságokat, tavakat, halászatra és vadászatra egyaránt alkalmas helyeket is találunk. Víztárolók létesítésével „tengert" is alkottunk. A vízisport kedvelői számára kitűnő lehetőségeket nyújt a lipnói, az árvái, a vranovi és a többi ismert víztároló. Az árvái tó fehér vitorlásaival kis fantáziával a tengert is pótolja. Az élet gyors ütemében elfáradt ember vágyik a hegyek magánya és levegője után. Lehetetlen lenne felsorolni az összes elbűvölő és romantikus szépségű völgykatlant, de említsük meg legalább a legcsodálatosabbakat. Az Alacsony-Tátrában leginkább a demSnovai völgy ragadja meg a turistákat, nemcsak sízésre alkalmas kitűnő terepelvei, hanem világhírű cseppkőbarlangjával ls. A KisFátrában lenyűgöző a vrátnái völgy, ahol a látogatók számára kitűnő elszállásolást is biztosítanak. Sokan nem ismerik még a Sumavát, a Beskydyt, Jeseníkyt és Észak-Csehország hegyrendszerét. Aki még nem járt az említett helyeken, felkereshetné hazánk „legeldugottabb" részeit is. Karlovy Vary, Marianské Lázné, Luhaöovice, Jánske Lázné vagy Podébrady fürdővárost ne csak akkor ismerjük meg, ha az orvos gyógykezelésre utalt be. Az erdők övezte fürdőhelyek kitűnő pihenést biztosítanak. Ezekhez a helyekhez világhírű költők, írók és zeneszerzőik, mint például Liszt, Chopin vagy Haydn neve fűződik. Köztudott, hogy Csehszlovákia az Osztrák—Magyar Monarchia bukása után alakult, s az úgynevezett Lajtántúl történelmi földjéből Jött létre. Ezért Csehország minden tája a múltat, a történelmet idézi. Azon; ban mennyit tudunk egy-e"gy hely történelméről? Fővárosunk műemlékeit megismerve érdemes figyelmet szentelni Dél- és Észak-Csehország ősrégi városainak is. Csehország déli részének városaiban főleg reneszánsz stílusú épületek dominálnak. A négyszög alakú terek mintha a város központját akarnák védeni. Český Krümlov, Tábor és Jindfichűv Hradec gondozott utcái mesébe illőek. Minden kőkocka a husziták szellemét idézi, akik itt éltek, küzdöttek. Dél-Csehország halgazdaságairól ismert, a hagyományos karácsonyi ponty is innen kerül asztalunkra. A hlubokái vár a cseh országrész déli felének gyöngyszeme. A szlovákiai és csehországi várak szépsége lenyűgözte a festőket ls. Gömörben találjuk az Andrássy család ősi székhelyét, a krasznahorkai várat. A közeli betléri kastélyt a XVIII. század elején Andrássy István felesége, Serédy Zsófia halála után építtette. Az Andrássy család a kastélyban számos kulturális és történelmi értéket gyűjtött össze. Hasonlóan nevezetes Metternich herceg nyugat-csehországi kastélya is. Kelet-Szlovákiában a századok folyamán a régi feudális kényurak székhelyein is számos történelmi műkincs gyülemlett fel. A Levoča és Prešov közti légvonalon építtette székhelyét a Thököly, Bethlen és a Rákóczi család. A reneszánsz stílusban épült lőcsei városháza és a Szent Jakab templom műépítészet! szempontból nemcsak, európai, hanem világviszonylatban is rendkívül értékes. A košicei Dóm a hazánk területén fennmaradt legszebb gótikus építkezések egyike. A CEDOK idegenvezetőjének ismertetését hallgatva a látogató szinte csodálkozik, hogy a városban csaknem minden második ház a dicső múlt valamilyen eseményét idézi. S így folytathatnánk tovább, hogy az olvasó legalább részben bepillantást szerezhessen hazánk természeti szépségeinek és műemlékeinek tárházába. Erre azonban a CEDOK országos útikalauza hivatott, melyet az utaznivágyók az utazási Iroda kirendeltségein beszerezhetnek. E. P.