Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-18 / 17. szám, csütörtök

SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA MÉG NEM KÉSŐ AZ ISKOLÁBAN a tanéi folyamán két válságos Időszak van s—i a félévi ős óv végi osztályozás, a bizonyítványok írásának időszaka. A pedagógu* Js pszichológus szakemberek nem egyszer vitatkoznak arról, vajon a diákok ismeretei és képességei értékelésének jelenlegi gyakorlata helyes-e, vajon az osztályozás rendszere olyan tökéletes-e, hogy lehetetlenné teszi az igazságtalan, elrajzolt értékelést. E viták során általában arra a következtetésre szoktak jutni, hogy az osztályozás az iskolai értékelés meglehetősen elavult módszere, mivel nem veszi tekintetbe a diákok egyéniségét, pillanatnyi testi ós szellemi felkészültségüket arra, hogy képességeik maximumának megíelelően feleljenek, s általában a Jelenlegi osztályozási módszert a jövőben valamely alkalmasabb értékelő rendszerrel kell felváltani. S ezt valószínűleg a vizsgáztató tanítógépek, az úgynevezett examinátorok segítségével oldhatjuk meg. Szándékosan tértünk el némileg a témától, amellyel a továbbiakban foglalkozni kívánunk. Ugyanis a szülőket a közelgő félévi bizonyítványosztásra való figyelmeztetéssel arra akarjuk ösztönözni, hogy mozgósítsák szülői befolyásukat, s ne engedjék lemondani gyermekeiket azon Igyekezetükről, hogy a félévi osztályozási időszakban a lehető legjobb eredményeket érjék el. Tudatában kell lennünk annak, hogy akár jó, akár rossz az iskolák jelenlegi értékelési rendszere, ebben a rendszerben kell a diákoknak a legjobb- eredményeket elórniök. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a bizonyítványban szereplő osztályzatok közvetett formálói gyermekeink jövendő életpályájának, sőt mondhatnánk sorsának is. Ma, amikor számos szakmában már távolról sem vagyunk abban a helyzetben, hogy kénytelenek vagyunk felvenni bárkit, aki jelentkezik, ha esetleg nem rendelkezik ls a megfelelő szakképzettséggel, érvényesülni kezd a verseny szelleme. Ez a tény nyomban visszatükröződött az iskolai gyakorlatban is — a diákok felvétele az iskolákba szigorúbb lett, a követelmények gyakran rendkívül magasak, a gyengébbek kénytelenek helyet adni a Jobbaknak. Kétségtelen, hogy ez nem a legkellemesebb sok diák és szülő számára, ám olyan tényként kell tudomásul vennünk, amelyen aligha változtathatunk. A tökéletesebb Ismeretek megkövetelésének ezen Időszakában minden diákról bizonyítványa nyújt képet. Gyakran a bizonyítvány dönt arról, vajon gyermekünkből villanyszerelő vagy elektromérnök lesz-e. Ezért fontos, hogy Jó bizonyítványa legyen, ezért kell a szülőknek nagyobb gondot fordítaniok gyermekeikre azon Időszakokban, amikor a bizonyítványok minősége dől el. S most éppen egy ilyen Időszak előtt állunk. ROVATUNKBAN már több ízben írtunk arról, hogy mennyire helytelen, ha a szülők másként Igyekeznek megváltoztatni gyermekeik osztályzatait, minthogy ráveszik őket: fokozzák erőfeszítéseiket, tanulják meg az előírt tananyagot; ha megkísérlik befolyásolni, sőt olykor meg ls fenyegeti a tanítókat, hogy ne adjanak rossz osztályzatokat gyermekeiknek. Miképpen Járjunk el azonban, ha úgy döntöttünk, hogy nem nyugszunk bele a fenyegető rossz félévi blzonyítváViyba, s egyenesen és becsületesen javítani próbálunk rajta. A szülőknek mindenekelőtt azzal a már sokszor hangoztatott ténnyel kell tisztában lennlök, hogy az iskolai munka, a tanulás igényes, fáradságos feladat, amely erősen megterheli gyermekeink fiatal szervezetét. Ezért elsősorban arra kell ügyelnünk, hogy gyermekeink napi Időbeosztása megfeleljen a testi ós szellemi higiénia valamennyi követelményének. Főként az alvásra, a kiadós táplálkozásra kell ügyelnünk, az otthon töltött Időt úgy kell beosztanunk, hogy a legfontosabbon, a tanuláson kívül maradjon a gyermeknek ideje az aktív pihenésre ls. A továbbiakban meg kefl még említenünk valamit, amit nagyon sok szülő elhanyagol, s aminek általában nagyon kevés figyelmet szentelünk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy gyermekünk Igényes, fáradságos feladat előtt áll — feltétlenül Javítania kell bizonyítványán. Mi, szülők, nem tanulhatjuk meg helyette az előírt tananyagot. Am jóval nagyobb figyelmet szentelhetünk gyermekünknek. Tudtára kell adnunk, mennyire fontos számunkra, hogy jobb bizonyítványt hozzon haza, hogy ml felnőttek, tapasztaltabbak, akik nagyobb Ismeretekkel rendelkezünk, mindig mellette állunk, segítünk neki, támaszai vagyunk. Nem titok, hogy a szülők gyakran a „tanulj", tanulnod kell" meddő ismételgetésén kívül nem vesznek nagyobb fáradságot gyermekük sokoldalú támogatására abban az igyekezetben, hogy javítsanak bizonyítványukon, legfeljebb azzal a réges-régi megállapítással mentegetik magukat, hogy „hisz mikor diák voltam, nekem se segített senki". A modern nevelési elvek szempontjából nem érthetünk egyet az Ilyen állásfoglalással. A mai szülőnek, azon számos körülmény ellenére is, amelyek ebben gátolják, Igyekeznie kell a pedagógia és a pszichológia követelményeinek megfelelő szülőnek lennie. Ellenkező esetben szó sem lehet arról, hogy tudatos nevelő hatással legyen gyermekeire. Ilyen esetekben a gyermekek alkalmi nevelő hatású környezetben nőnek fel. Éppen ezért még egyszer hangsúlyozzuk — a gyermek számára ebben a válságos Időszakban a lehető legkedvezőbb légkört kell megteremtenünk. A HARMADIK HELYEN szeretnénk még érinteni magának a tanulásnak a módját is. Ebben a rovatban s egyebütt is kétségtelenül olvastak már a szülők a tanulás megfelelő módjairól. Ezek megismétlése külön cikket igényelne, ezért tehát maradjunk annál a megállapításnál, hogy az otthoni, minden tekintetben kedvező feltételek kialakítása után magának a tanulásnak is helyes módon, tehát az ismert szabályok szerint kellene folynia. S végezetül még egy tanács a szülőknek: Ne feledkezzünk meg arról, hogy a tanító is csak ember, a dolgokat esetleg figyelmen kívül hagyhatja, megfeledkezhet valamiről. Ezért rendszeresen járjunk el a szülői értekezletekre, érdeklődjünk gyermekeink Iskolai eredményei felől, olykor esetleg arra Is megkérhetjük a tanítót, hogy még egyszer feleltesse gyermekünket. Olykor nem árt, ha a tanító figyelmének központjában vagyunk, kiváltképpen olyan esetekben, ha más segítség már nincs, s gyermekünk — ha osztályzatát ki nem javítja, megbukik. CZAKÖ MÄTYAS pszichológus Ml AZ OKA...?! Ez a gondolat merül fel az emberben, ha valamilyen kérdésre nem tnd magának kielégítő választ adni. Az elmúlt napokban Ismét alkalom nyílt a kérdés feltevésére, amikor egy közel 26 000 lakosú járási székhelyen működő filmklub előadásán vettem részt. A filmklub a járási Szakszervezeti Ház keretén belül már hosszabb ideje működik. A vetítések látogatottsága egyre csökken. Míg az elmúlt év elején mintegy 60—60 tag látogatta, addig az emlftett előadáson csupán 16 látogató vett részt, annak ellenére, hogy a vetítésre került film a magyar filmgyártás egyik elismert terméke volt, amely filmszínházaink műsorán nem szerepel. Még rosszabb volt a helyzet az előző előadáson, amikor a kis létszámú, mintegy 20 tagot számláló közönség tele kivonult vetítés alatt a teremből, annak ellenére, hogy a bemutatott film ma már történelmi jelontőséggel bír, mivel a némafilm nagy korszakát hozza közelebb a ma emberéhez. Igaz, hogy a mai filmek zenés-zajos hangulatához szokott közönség kissé furcsán érezhette magát a másfél órás néma csöndben, de ezt a hiányosságot ellensúlyozta a művészi élmény, amit a film nyújtott. Itt jön eliőtérbe a címben jelzett kérdőjel, mi az oka?) Lehet, hogy a kérdés megválaszolatlan marad, de minden esetre célszerű volna kutatni a jelenség mélyén meghúzódó tényt, hogy egy kulturális hagyományokkal rendelkező város érdekliődése miért ilyen kicsi a filmkultúra iránt. CHODELKA LAJOS, Komárom Az utcán Macskássy összejut Suhafdával. Szélesre tárják karjukat, megdögönyözik egymás hátát, és egyszerre kérdezik mind a ketten. — Hogy vagy, hogy vagy? — Hallottad? — emeli jel az ujját Suhajda... — A Korpást egy F tat 850-es... — Ne monddI — vág közbe Macskássy. — Látod, milyen pimasz az a Korpást. Folyton panaszra áll a szája, hogy nem tud kijönni a fizetéséből. Még most is tartozik egy ötvenessel, amit vonatköltségre kért, hogy az anyósához utazzon valami kis szajréért. Es most tessékI Se szó, se beszéd, vásárol egy Fiat 850est, egy ragyogó kocsit ... Hogy alakoskodott, úristen, hogy falazott mindig az a senkiházi. Mindig velem fizettette a sörét, mondván, hogy a felesége még cigire sem akar adni. Safnáltam, mert olyan bárgyú 16fefe van, s ha felhajt két pohárral, már potyog a könnye. Azt ismerem őket, mint teI Bennük volt mindig a nagyravágyás. Különösen a Sáriban, a feleségében. Tudod, mit láttam, amikor Egy kis félreértés ha/tfa, hogy ö egy mártír, mert sosem volt még annyi pénze, hogy istenigazában berúghasson. Neki nagy a családfa, robotolnia kell, ő egy robotember... Most becsapott a bomba, a szegény, kopott, lófefü Korpási átrázott bennünket... Ha a feleségem megtudja, menten megüti a guta ... — Várj egy pillanatraI Félreértetted a dolgot — emeli félkezét Suhajda. — Az a Fiat... — Ne is említsd, mert szétvet a düh! Itt fölösleges a magyarázkodás. Én fobban legutóbb náluk voltam. Bemegyek a fürdőszobájukba, hogy kezet mossak, hát spárgán csüng a szappan. Madzagot kötöttek a szappanra. Röhögnöm kellett. Korpási észrevette és mentegetőzött. „Tudod — mondta — nálunk még a szappannal is spórolni kell, folyton pancsolnak a gyerekek, ha spárgára kötfük, kevesebb fogy." — Látod, barátom, így kell azt csinálni, ha kocsit akar venni az ember. Korpástnak volt esze, egymásra rakta a százasokat .,. Holnap Irgalmatlanul bevasalom az ötvenesemet be én! — Abból sem lesz semmi, hiszen... — Mit?! Még te ts a pártját fogod. Egy ilyen alaknak, egy ilyen alakoskodónak? Hát elment az eszed, öregem? — Várf már, hadd mondom el a dolgot... — Nem várok! Látom, egy követ fújsz vele! Nekem ebből elég. Szevasz. Suhafda utána lép, megragadja a vállát. — Ne szaladj el! A Korpási egy Fiat 850es... — Egy szót se! Nem érdekeli — A kórházban fekszik! — harsogja Suhajda. — Kt fekszik a kórházban? — A Korpási! Egy Fiat 850-es kereke alá került. Lábtörés, kisebb agyrázkódás ... Azt üzent, hogy látogasd meg.., —des

— húziasszony büszkesége f| a szép ágynemű. Mutatós a mintás damaszt ágyhuzat. A pamut és a len évek múltán sem veszít szépségéből. Válasszon tehát tetszése szerint. A „fehér hetek" jó alkalom a bevásárlásra. OF-043 PNS-P Népszerű divatlap az NDK-ból és új szovjet divatlap. Még kapható az 1968. évi 1. szám is MODE UND SCHNITT Népszerű divatlap az NDK-ból. Megjelenik évente 4-szer (február, május, szeptember és november végén). 16 oldalas folyóirat, amelyben 60 modell mutatja be a minden alkalomra és Időszakra alkalmas női, kislány és gyermekruhákat. Színesen illusztrált divatminták. Minden számhoz két szabásmintát mellékelünk. A divatlap évi előfizetési óra rendkívül olcsó: csupán 16,80 korona. (Egy szám ára: 4,20 korona.) SILUET Új szovjet divatlap. Kiadja a tallinni (Eszt SZSZK) Divatház. Megjelenik 64 oldalon, merített papíron, és bemutatja a divatújdonságokat a nők, serdülő lányok és fiúk számára. Külön részben foglalkozik a legújabb férfidivattal. Néhány modellről színes illusztrációt közöl, de a nagyobb része feketefehér. A modelleken kívül testnevelési, lábápolási, kozmetikai tanácsokat is tartalmaz és közli a bízsuujdonságokat. Melléklete: két szabásminta. Az egyik feketefehér, a másik színes. Megjelenik évente négyszer észt és orosz nyelven. Évi előfizetési ára: 68,- korona. A megrendelésen fel kell tüntetni, milyen nyelvű kiadványt óhajt. Használja fel a mellékelt megrendelő lapot. POSTA HIRLAPSZOLGALAT (Poštová novinová služba) dovoz tlače BRATISLAVA, Leningradská 14 SxPOŠTOVÁ NOVINOVÁ SLU2BA, dovoz tlače, BRATISLAVA, Leningradská 14. 1968. január 1-től kezdődőleg megrendelem a következő divatlapot: Név és keresztnév: Foglalkozás: ; Helység, utca: .* Járás: Dátum Aláírás: 01 1968. I. 18. ŰF-039