Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-18 / 17. szám, csütörtök

SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA MÉG NEM KÉSŐ AZ ISKOLÁBAN a tanéi fo­lyamán két válságos Időszak van s—i a félévi ős óv végi osz­tályozás, a bizonyítványok írá­sának időszaka. A pedagógu* Js pszichológus szakemberek nem egyszer vitatkoznak arról, va­jon a diákok ismeretei és ké­pességei értékelésének jelenlegi gyakorlata helyes-e, vajon az osztályozás rendszere olyan tö­kéletes-e, hogy lehetetlenné te­szi az igazságtalan, elrajzolt ér­tékelést. E viták során általá­ban arra a következtetésre szoktak jutni, hogy az osztályo­zás az iskolai értékelés megle­hetősen elavult módszere, mi­vel nem veszi tekintetbe a diá­kok egyéniségét, pillanatnyi testi ós szellemi felkészültségü­ket arra, hogy képességeik ma­ximumának megíelelően felelje­nek, s általában a Jelenlegi osz­tályozási módszert a jövőben valamely alkalmasabb értékelő rendszerrel kell felváltani. S ezt valószínűleg a vizsgáztató taní­tógépek, az úgynevezett exami­nátorok segítségével oldhatjuk meg. Szándékosan tértünk el némi­leg a témától, amellyel a továb­biakban foglalkozni kívánunk. Ugyanis a szülőket a közelgő félévi bizonyítványosztásra való figyelmeztetéssel arra akarjuk ösztönözni, hogy mozgósítsák szülői befolyásukat, s ne enged­jék lemondani gyermekeiket azon Igyekezetükről, hogy a félévi osztályozási időszakban a lehető legjobb eredményeket érjék el. Tudatában kell len­nünk annak, hogy akár jó, akár rossz az iskolák jelenlegi érté­kelési rendszere, ebben a rend­szerben kell a diákoknak a leg­jobb- eredményeket elórniök. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a bizonyítványban szereplő osztályzatok közvetett formálói gyermekeink jövendő életpályájának, sőt mondhat­nánk sorsának is. Ma, amikor számos szakmában már távol­ról sem vagyunk abban a hely­zetben, hogy kénytelenek va­gyunk felvenni bárkit, aki je­lentkezik, ha esetleg nem ren­delkezik ls a megfelelő szak­képzettséggel, érvényesülni kezd a verseny szelleme. Ez a tény nyomban visszatükröző­dött az iskolai gyakorlatban is — a diákok felvétele az isko­lákba szigorúbb lett, a követel­mények gyakran rendkívül ma­gasak, a gyengébbek kénytele­nek helyet adni a Jobbaknak. Kétségtelen, hogy ez nem a leg­kellemesebb sok diák és szülő számára, ám olyan tényként kell tudomásul vennünk, ame­lyen aligha változtathatunk. A tökéletesebb Ismeretek megkö­vetelésének ezen Időszakában minden diákról bizonyítványa nyújt képet. Gyakran a bizo­nyítvány dönt arról, vajon gyer­mekünkből villanyszerelő vagy elektromérnök lesz-e. Ezért fontos, hogy Jó bizonyítványa legyen, ezért kell a szülőknek nagyobb gondot fordítaniok gyermekeikre azon Időszakok­ban, amikor a bizonyítványok minősége dől el. S most éppen egy ilyen Időszak előtt állunk. ROVATUNKBAN már több íz­ben írtunk arról, hogy mennyi­re helytelen, ha a szülők más­ként Igyekeznek megváltoztat­ni gyermekeik osztályzatait, minthogy ráveszik őket: fokoz­zák erőfeszítéseiket, tanulják meg az előírt tananyagot; ha megkísérlik befolyásolni, sőt olykor meg ls fenyegeti a taní­tókat, hogy ne adjanak rossz osztályzatokat gyermekeiknek. Miképpen Járjunk el azonban, ha úgy döntöttünk, hogy nem nyugszunk bele a fenyegető rossz félévi blzonyítváViyba, s egyenesen és becsületesen javí­tani próbálunk rajta. A szülőknek mindenekelőtt azzal a már sokszor hangozta­tott ténnyel kell tisztában len­nlök, hogy az iskolai munka, a tanulás igényes, fáradságos fel­adat, amely erősen megterheli gyermekeink fiatal szervezetét. Ezért elsősorban arra kell ügyelnünk, hogy gyermekeink napi Időbeosztása megfeleljen a testi ós szellemi higiénia vala­mennyi követelményének. Fő­ként az alvásra, a kiadós táp­lálkozásra kell ügyelnünk, az otthon töltött Időt úgy kell be­osztanunk, hogy a legfontosab­bon, a tanuláson kívül marad­jon a gyermeknek ideje az ak­tív pihenésre ls. A továbbiakban meg kefl még említenünk valamit, amit nagyon sok szülő elhanyagol, s aminek általában nagyon ke­vés figyelmet szentelünk. Ne fe­ledkezzünk meg arról, hogy gyermekünk Igényes, fáradsá­gos feladat előtt áll — feltét­lenül Javítania kell bizonyítvá­nyán. Mi, szülők, nem tanulhat­juk meg helyette az előírt tan­anyagot. Am jóval nagyobb fi­gyelmet szentelhetünk gyerme­künknek. Tudtára kell ad­nunk, mennyire fontos szá­munkra, hogy jobb bizonyít­ványt hozzon haza, hogy ml felnőttek, tapasztaltabbak, akik nagyobb Ismeretekkel rendel­kezünk, mindig mellette állunk, segítünk neki, támaszai va­gyunk. Nem titok, hogy a szü­lők gyakran a „tanulj", tanul­nod kell" meddő ismételgeté­sén kívül nem vesznek nagyobb fáradságot gyermekük sokolda­lú támogatására abban az igye­kezetben, hogy javítsanak bizo­nyítványukon, legfeljebb azzal a réges-régi megállapítással mentegetik magukat, hogy „hisz mikor diák voltam, nekem se segített senki". A modern neve­lési elvek szempontjából nem érthetünk egyet az Ilyen állás­foglalással. A mai szülőnek, azon számos körülmény ellené­re is, amelyek ebben gátolják, Igyekeznie kell a pedagógia és a pszichológia követelményei­nek megfelelő szülőnek lennie. Ellenkező esetben szó sem le­het arról, hogy tudatos nevelő hatással legyen gyermekeire. Ilyen esetekben a gyermekek alkalmi nevelő hatású környe­zetben nőnek fel. Éppen ezért még egyszer hangsúlyozzuk — a gyermek számára ebben a válságos Időszakban a lehető legkedvezőbb légkört kell meg­teremtenünk. A HARMADIK HELYEN sze­retnénk még érinteni magának a tanulásnak a módját is. Eb­ben a rovatban s egyebütt is kétségtelenül olvastak már a szülők a tanulás megfelelő módjairól. Ezek megismétlése külön cikket igényelne, ezért tehát maradjunk annál a meg­állapításnál, hogy az otthoni, minden tekintetben kedvező fel­tételek kialakítása után magá­nak a tanulásnak is helyes mó­don, tehát az ismert szabályok szerint kellene folynia. S végezetül még egy tanács a szülőknek: Ne feledkezzünk meg arról, hogy a tanító is csak ember, a dolgokat esetleg fi­gyelmen kívül hagyhatja, meg­feledkezhet valamiről. Ezért rendszeresen járjunk el a szü­lői értekezletekre, érdeklődjünk gyermekeink Iskolai eredmé­nyei felől, olykor esetleg arra Is megkérhetjük a tanítót, hogy még egyszer feleltesse gyermekünket. Olykor nem árt, ha a tanító figyelmének köz­pontjában vagyunk, kiváltkép­pen olyan esetekben, ha más segítség már nincs, s gyerme­künk — ha osztályzatát ki nem javítja, megbukik. CZAKÖ MÄTYAS pszichológus Ml AZ OKA...?! Ez a gondolat merül fel az emberben, ha valamilyen kérdésre nem tnd magának kielégítő választ adni. Az elmúlt napokban Ismét alkalom nyílt a kérdés feltevésére, amikor egy közel 26 000 lakosú járási szék­helyen működő filmklub előadásán vettem részt. A filmklub a járási Szakszervezeti Ház keretén belül már hosszabb ideje működik. A vetítések látogatottsága egyre csökken. Míg az elmúlt év elején mintegy 60—60 tag látogatta, addig az emlftett előadáson csupán 16 látogató vett részt, annak ellenére, hogy a vetítésre került film a ma­gyar filmgyártás egyik elismert terméke volt, amely filmszínházaink műsorán nem szerepel. Még rosszabb volt a helyzet az előző előadáson, amikor a kis lét­számú, mintegy 20 tagot számláló közönség tele kivonult vetítés alatt a teremből, annak ellenére, hogy a bemutatott film ma már történelmi jelontőséggel bír, mivel a némafilm nagy korszakát hozza közelebb a ma emberéhez. Igaz, hogy a mai filmek zenés-zajos hangulatához szo­kott közönség kissé furcsán érezhette magát a másfél órás néma csönd­ben, de ezt a hiányosságot ellensúlyozta a művészi élmény, amit a film nyújtott. Itt jön eliőtérbe a címben jelzett kérdőjel, mi az oka?) Lehet, hogy a kérdés megválaszolatlan marad, de minden esetre célszerű volna ku­tatni a jelenség mélyén meghúzódó tényt, hogy egy kulturális hagyo­mányokkal rendelkező város érdekliődése miért ilyen kicsi a filmkultúra iránt. CHODELKA LAJOS, Komárom Az utcán Macskás­sy összejut Su­hafdával. Szélesre tár­ják karjukat, megdö­gönyözik egymás há­tát, és egyszerre kér­dezik mind a ketten. — Hogy vagy, hogy vagy? — Hallottad? — emeli jel az ujját Su­hajda... — A Korpást egy F tat 850-es... — Ne monddI — vág közbe Macskássy. — Látod, milyen pi­masz az a Korpást. Folyton panaszra áll a szája, hogy nem tud kijönni a fizetésé­ből. Még most is tar­tozik egy ötvenessel, amit vonatköltségre kért, hogy az anyósá­hoz utazzon valami kis szajréért. Es most tes­sékI Se szó, se beszéd, vásárol egy Fiat 850­est, egy ragyogó ko­csit ... Hogy alakos­kodott, úristen, hogy falazott mindig az a senkiházi. Mindig ve­lem fizettette a sörét, mondván, hogy a fe­lesége még cigire sem akar adni. Safnáltam, mert olyan bárgyú 16­fefe van, s ha felhajt két pohárral, már po­tyog a könnye. Azt ismerem őket, mint teI Bennük volt min­dig a nagyravágyás. Különösen a Sáriban, a feleségében. Tudod, mit láttam, amikor Egy kis félreértés ha/tfa, hogy ö egy mártír, mert sosem volt még annyi pénze, hogy istenigazában be­rúghasson. Neki nagy a családfa, robotolnia kell, ő egy robotem­ber... Most becsapott a bomba, a szegény, kopott, lófefü Korpási átrázott bennünket... Ha a feleségem meg­tudja, menten megüti a guta ... — Várj egy pillanat­raI Félreértetted a dolgot — emeli fél­kezét Suhajda. — Az a Fiat... — Ne is említsd, mert szétvet a düh! Itt fölösleges a magya­rázkodás. Én fobban legutóbb náluk voltam. Bemegyek a fürdőszo­bájukba, hogy kezet mossak, hát spárgán csüng a szappan. Mad­zagot kötöttek a szap­panra. Röhögnöm kel­lett. Korpási észrevet­te és mentegetőzött. „Tudod — mondta — nálunk még a szap­pannal is spórolni kell, folyton pancsol­nak a gyerekek, ha spárgára kötfük, keve­sebb fogy." — Látod, barátom, így kell azt csinálni, ha kocsit akar venni az ember. Korpást­nak volt esze, egy­másra rakta a száza­sokat .,. Holnap Irgal­matlanul bevasalom az ötvenesemet be én! — Abból sem lesz semmi, hiszen... — Mit?! Még te ts a pártját fogod. Egy ilyen alaknak, egy ilyen alakoskodónak? Hát elment az eszed, öregem? — Várf már, hadd mondom el a dolgot... — Nem várok! Lá­tom, egy követ fújsz vele! Nekem ebből elég. Szevasz. Suhafda utána lép, megragadja a vállát. — Ne szaladj el! A Korpási egy Fiat 850­es... — Egy szót se! Nem érdekeli — A kórházban fek­szik! — harsogja Su­hajda. — Kt fekszik a kórházban? — A Korpási! Egy Fiat 850-es kereke alá került. Lábtörés, ki­sebb agyrázkódás ... Azt üzent, hogy láto­gasd meg.., —des — húziasszony büszkesége f| a szép ágynemű. Mutatós a mintás damaszt ágyhuzat. A pamut és a len évek múltán sem veszít szépsé­géből. Válasszon tehát tetszése szerint. A „fehér hetek" jó alka­lom a bevásárlásra. OF-043 PNS-P Népszerű divatlap az NDK-ból és új szovjet divatlap. Még kapható az 1968. évi 1. szám is MODE UND SCHNITT Népszerű divatlap az NDK-ból. Megjelenik évente 4-szer (február, május, szeptember és november végén). 16 ol­dalas folyóirat, amelyben 60 modell mutatja be a minden alkalomra és Időszakra alkalmas női, kislány és gyer­mekruhákat. Színesen illusztrált divatminták. Minden számhoz két szabásmintát mellékelünk. A divatlap évi előfizetési óra rendkívül olcsó: csupán 16,80 korona. (Egy szám ára: 4,20 korona.) SILUET Új szovjet divatlap. Kiadja a tallinni (Eszt SZSZK) Di­vatház. Megjelenik 64 oldalon, merített papíron, és be­mutatja a divatújdonságokat a nők, serdülő lányok és fiúk számára. Külön részben foglalkozik a legújabb férfidivattal. Néhány modellről színes illusztrációt közöl, de a na­gyobb része feketefehér. A modelleken kívül testneve­lési, lábápolási, kozmetikai tanácsokat is tartalmaz és közli a bízsuujdonságokat. ­Melléklete: két szabásminta. Az egyik feketefehér, a másik színes. Megjelenik évente négyszer észt és orosz nyelven. Évi előfizetési ára: 68,- korona. A megrendelésen fel kell tüntetni, milyen nyelvű kiadványt óhajt. Használja fel a mellékelt megrendelő lapot. POSTA HIRLAPSZOLGALAT (Poštová novinová služba) dovoz tlače BRATISLAVA, Leningradská 14 Sx­POŠTOVÁ NOVINOVÁ SLU2BA, dovoz tlače, BRATISLAVA, Leningradská 14. 1968. január 1-től kezdődőleg megrendelem a követ­kező divatlapot: Név és keresztnév: Foglalkozás: ; Helység, utca: .* Járás: Dátum Aláírás: 01 1968. I. 18. ŰF-039

Next

/
Oldalképek
Tartalom