Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-18 / 17. szám, csütörtök

Négy esztendővel ezelőtt alakult meg a három és jel ezer hektáros Bodrogszerdahelyi Állami Gazdaság a ladmóci, a zempléni, a bodrogszerdahelyi szövetkezet, valamint a Bodrogszögi Állami Gazdaság és a szerdahelyi „Barnahomok" szőlőgazdaság egyesítéséből. Az eltelt három esztendő gazdasági eredményeiről, a gazdálkodás módjáról Štefan Miklós igazgatóval beszélgetett munkatársunk. • Az állami gazdaságba tömörült szövetkezetek gazdasági helyzetét és adottságait kezdettől fogva ismerték? — Természetesen, ezek alapos ismerete nélkül munkához sem láthattunk volna. Sikerült folyamatosan felszámolnunk a kezdeti nehézségeket, megértetni az állami gazdaság dolgozóivá vált szövetkezeti tagokkal, hogy mit akarunk. Igyekezetünk arra irányult, hogy megteremtsük az előfeltételeket a termelés szakosítására, a hektárhozamok növelésére, az állatállomány hasznosságának fokozására és az önköltség csökkentésére. • Milyen eredménnyel fárt ez a gyakorlatban? — Miután megszerveztük az öt gazdasági egységet, intézkedéseket tettünk a földalap legcélszerűbb kihasználása, elsősorban a talaj termelőképességének fokozása érdekében. Gazdálkodásunk második évében a szántóterület 25 százalékát szerves trágyával láttuk el. Megkezdtük a nagy hozamú szovjet és csehszlovák búzafajták vetését. A vetésterület csaknem hatvan százalékán szovjet búzafajtákat vetettünk. Az állattenyésztésben — a helyi adottságokból kiindulva — hozzáláttunk a szakosítas megvalósításához. Az ebből eredő követelményeknek megfelelően átalakítottuk a gazdasági épületeket és az istállókat. Ezután került sor az állatállomány — szakosítás szerinti — átcsoportosítására a meghatározott gazdaságokban. Említek egy konkrét példát. A ladmóci gazdaságtan már 1965-ben megszüntettük a tehenészetet, mert Itt — amint ezt a volt szövetkezet fejési eredményei is igazolták — ennek nincs jövője. Tekintettel az aránylag gyenge legelőkre, lami gazdaságunk teljes kocaállományát. így megoldódott ennek a termelési ágazatnak a szakosítása és ezáltal megfelelő feltételeket teremtettünk Ladmócon a jő gazdálkodáshoz, amit az eredmények is igazolnak. Az állattenyésztésben a bruttó termelés értéke 1965-ben 1 millió 368 ezer, 1967-ben pedig már 2 millió 218 ezer koronát tett ki. Szakosítással kezdték Beszélgetés STEFAN MIKLÓSSAL, a Bodrogszerdahelyi Állami Gazdaság igazgatójával Stefan Miklós igazgató (jobbra) Ján Tuchynával, a zempléni gazdaság vezetőjével beszélget. megkezdtük itt a nagyobb arányú juhtenyésztést. Jelenleg közel háromezer juhot tartunk ebben a gazdaságban, és az állomány létszámát 1970-ig ötezerre emeljük. A ladmóci gazdaság szemes takarmányból önellátó, ezért a juhokon kívül kocák nevelésére, tartására is alkalmas, tehát ide összpontosítottuk ál• Hogyan halad a szakosítás a többi gazdaságban? —• A ladmőcihoz hasonlóan a többi gazdaságban is folyamatosan sor kerül a termelés végleges szakosítására. Borjúneveléssel például 1968-tól kezdve csak a bodrogszerdahelyl gazdaság foglalkozik. A hathónapos, továbbtartásra alkalmas üszőket innen a zempléni gazdaságba visszük át, ahol a növendékállatok nevelésének a jó minőségű legelőkön ideális feltételei vannak. Innen töltjük fel a többi gazdaság törzsállományát. Az átépített borjúneveldéket 1971-ig használjuk, majd Bodrogszerdahelyen 350 férőhelyes modern borjúistállót építünk. A tenyésztésre, továbbtartásra alkalmatlan szarvasmarha-állomány hizlalását 1970-ig a bodrogszögi és zempléni gazdaságokban végezzük. Tehénállományunk 1970-ben megközelíti az ezret, egy évvel később csupán a bodrogszögi gazdaságban ötszáztíz tehenet összpontosítunk. • Eddig még nem beszéltünk a növénytermesztésről. — A növénytermesztést gazdaságainkban az állattenyésztés követelményeinek megfelelően alakítjuk kl. Már kidolgoztuk a yetésterveket 1971-ig, beleértve az évelő takarmányok termesztésének tervezetét. Ennek alapján gazdaságunk a szántóterület 54 százalékán kalászost, 37 százalékán takarmányféléket — ebből- 26 százalékon évelő takarmányt — termesztünk. A bodrogszögi és a bodrogszerdahelyi gazdaságokban még ennél is több, a szántóterület 30 százalékán termesztünk évelő takarmányokat. • A szövetkezetektől átvett gazdasági épületeknek a szakosítással járó átalakításán kívül sor került-e jelentősebb beruházásokra is? — Az átalakításon kívül új gazdasági épületeket és istállókat is építünk. Emellett tudatában vagyunk annak, hogy a termelés menete elsősorban az emberektől függ, azért nemcsak a termelés fellendítésére törekszünk, hanem körültekintően gondoskodunk gazdaságunk valamennyi dolgozójáról is. Szükségszerűen korszerűsítjük a régi istállókat, ahol a nehéz fizikai munka könnyítése érdekében új technikai módszereket alkalmazunk. Több istállóba bevezettük a központi fűtést, és szellőztető berendezést szereltettünk fel. A ladmóci gazdaságban minden istállót fürdővel és ruhásszekrényekkel láttunk el. A zempléni és a bodrogszerdahelyi gazdaságban fürdőket rendeztünk be. Ilyen munkafeltételek biztosítása révén lehetőségünk nyílik a kétmüszakos üzemeltetés bevezetésére az állattenyésztésben is, s e termelési ágazat iránt így riagyobb érdeklődés nyilvánul meg a fiatalság részéről. • Végezetül kérem, hogy röviden ismertesse gazdaságuk eddigi fejlődését. — Kezdem a kalászosok hektárhozamaival. 1965-ben búzából 24,84, az ezt követő évben 25,05, tavaly pedig 29 mázsás átlaghozamot értünk el. Hasonlóan kedvező terméshozamokat értünk el árpából, kukoricából is. Nálunk is nagyon jól meghonosodtak a szovjet búzafajták, az idén a vetésterület 91 százalékán ezeket alkalmazzuk. Az állattenyésztés szakaszán elért eredményeink még szembetűnőbben érzékeltetik gazdaságunk fejlődését. Msgalakulásunk évében a marhahús eladási tervét 114, az 1966-os évben 130, tavaly pedig 140 százalékra teljesítettük. A sertéshús eladási tervét is minden évben teljesítettük. Tojásból 1965-ben az eladási tervünk 410 000 volt, ténylegesen viszont csaknem százezerrel többet adtunk el. Hasonlóképpen teljesítettük az eladási tervet a következő években is. Tejből 1965-ben a tervezett 310 000 helyett 528 000 litert, 1966-ban 450 000 helyett 627 000 litert, tavaly pedig — a tervet szintén túlteljesítve — már 720 000 litert adtunk el. Legnagyobb örömünkre, gazdálkodásunk első évét egymillió háromezer, az 1966-os évet ötszázötvenezer, a tavalyit pedig megközelítőleg 607 ezer korona tiszta jövedelemmel zártuk. KULIK GELLÉRT C f ukák a jé§ alól K.' ' ödmentes, tiszta januári reggel van. A hőmérő higanyszála tizennyolc fokon pihen — nulla alatt. A tájat fehér hólepel borítja, csak a víztárolót övező falvak házai bontják meg az egyhangú téli képet. A Vihorlát alatti „Napfény-tó" hatalmas, harminchárom négyzetkilométernyi vízfelületét vastag, vakítóan fénylő jégpáncél fedi, mely csodálatosan tükrözi vissza a Medvehegy mögül felbukkanó nap bágyadt sugarait. — Szerencsére szélcsend van — jegyzi meg Hunyadi János mérnök, a nagymihályi Állami Halászati Vállalat igazgatóhelyettese. — Mert máskülönben elmaradt volna a mai halászat. Nyílt terepen ilyenkor csontig hatol a szél. Lépteink alatt csikorog a porhanyós hó. Kitaposott ösvényen megyünk a tó belseje felé — kissé félénken, elővigyázatosan. — Nincs mitől félniük, a vizet csaknem húszcentiméteres jégréteg takarja, akár egy tankot is elbír — mondja mosolyogva kísérőnk. Néhány száz méternyire a parttól fekete pontok bukkannak fel. A halászok. — Tegnap közel három mázsa halat — javarészt csukát — emeltek ki a fég alól. Csupa megtermett, húsos csuka akadt meg a fég alatti csapdában. Télvíz idején a csuka tartja magát a legmagasabban a vízben — a legkönnyebben esik tehát csapdába. Közben a csoporthoz érünk. A férfiak tetőtől talpig bebugyolálva, az arcuk ts alig látszik. Fejükön fülrehúzott báránykucsma, magasszárú gumicsizmáik köré vastag filc alátéteket csavartak. Persze, így sem könnyű a nyolc órát kibírni. A férfiak a tűz mellett is csak nagy ritkán váltanak szót. Kissé odébb, ketten üzemanyagot töltenek egy furcsa, fatalpakra erősített „gépbe". — Jéghasító körfűrész — magyarázta Vacek halászmester, a részleg vezetője: — Kitűnően helyettesíti a fárasztó, elavult féglékelést: a villanymeghajtású éles fogak gyorsan, könnyen, szinte mértani pontossággal hatolnak a legvastagabb jégpáncélba is. Saját elképzelésünk szerint fabrikáltuk — fűzi hozzá büszkén. Közbeszólok: — De kifizetőső „húzás". A férfiak gyorsan, de elővigyázatosan dolgoznak. Nem nehéz megállapítani: a szakma kiváló mesterei. Fáradozásukat ezúttal ls siker koronázza. — Érdemes volt, szép példányok — állapítják meg elégedetten. Csupa többkilós, nem egy tíz-tizenkét kilós mintapéldány kerül a hordóba. Akár egyenesen kiállításra is küldhetnék ezeket a csukákat. Téli műszak a víztárolón .., dik-e egyáltalán az ily késő téli halászat — méghozzá ennyire mostoha körülmények között? — Eddig még nem csalódtunk a tóban. A magunkfajta ember tonhalat nem eszik, s ezért csukából soha sincs elegendő. Lassan megfordul és széltől cserzett kezével a távolba mutat: — Aztán télen az orvhalászok ts pihennek. Ott, túl a hegyen sok van belőlük. Valaha nem tiltották errefelé a csukázást, most már nehezen szoknak le róla. Hirtelen begyúl a motor. Rövidesen terjedelmes négyszög zöldell az ezüstös tó hátán. A férfiak hosszú, vaskampós rudakat ragadnak, gyakorlott, ügyes mozdulatokkal tördelik a meglazult jégtáblát. A nagyobb lemezeket a feltóduló víz alá szorítják, majd a vízben feszülő hálót választják el a cölöpökről. Egy óra hosszat tart az el(Berenhaut felvétele) A halászmester sebtiben felbecsüli a súlyt, a halászok pedig abbahagyják a munkát, elfojtják a tüzet és tovaindulnak. Ma még két csapdát ürítenek kl. TANZER IVAN A dézsmálás ellenszere a jobb ellenőrzés BŰNÜGYI KOMÉDIÁNAK nevezhetnénk az esetet, ha nem lenne fanyar társadalmi mellékíze. Jiŕí Iwašivka prágai lakos az építőiparban dolgozott. Megfigyelte, milyenek a körülmények az építkezéseken és „önállósította" magát. Éjjelenként személygépkocsijával körüljárta az építkezéseket és lopott. Mielőtt letartóztatták, a kevésbé ellenőrzött építkezési helyekről mintegy 1500 radiátort és egyéb építőanyagot tulajdonított el, amelyet családiés víkendházak tulajdonosainál értékesített. Megrendelése volt eiegendő, úgyhogy nem ís győzte a lopást, ezért más prágai építőipari vállalatok járművezetői is neki „dolgoztak". Egy prágai nyomdában megállapították, hogy a rotációs gépnél dolgozó munkás lopkodja a Športka, Sazka és a MATES nyomtatványait. Kezdetben mindenki hajlandó volt belenyugodni a munkatörvénykönyv szerinti fegyelmi eljárásba. Csakhogy megállapították — az anyagi kár majdnem 20 ezer koronát tett ki. S a társadalmi tulajdon dézsmálójánál 153 ezer koronára szóló betétkönyvet találtak. Közép-Csehországban egy benzinkút vezetője a motorolajat kőolajjal „hígította", és így egész szép összeghez jutott. Ostraván társultak a Kovošrot és a hulladékgyűjtő vállalat egyes dolgozói. Visszaéltek azszpvó Jig ígérget még az érsekújvári RENÖKÖV? Még 1967. augusztus 8-án vettem egy 100 literes Calex hűtőgépet. Sajnos elejétől fogva rosszul működött. Jelentettem a hibát az üzletben, ők az érsekújvári RENOKOV vállalathoz utasítottak. Erre ott is bejelentettem a hibát. Október 14-én kaptam tőlük levelet, hogy nem tudnak segíteni, mert nincs megfelelő alkatrészük. Így az én 3000 koronás gépem áll s valóban szeretném tudni, meddig. FEHÉR SÁNDOR, Somorja A panasz ügyében felhívtuk az érsekújvári RENOKOV vállalatban Németh elvtársat, aki az említett, október 14-i levelet aláírta. Tudott a hűtőszekrényről s megígérte, hogy napokon belül meg is javítják, csak a Zlaté Moravce-i gyárba zal, hogy nem mérték a kohó hulladékanyagát, szállítólevelekkel manipuláltak, „árusították" a hulladékgyűjtő nem létező ócskavasát és természetesen osztoztak ... Csehország északi részén egy építkezésvezetőből, sofőrből és hat más alkalmazottból álló csoport cementet, gerendát stb. lopkodott szét 100 ezer korona értékben az egyik hőerőmű építkezésén. Nincs értelme folytatni az Ilyen felsorolást. Az esetek a rendszeres ellenőrzés szükségszerűségét jelzik. Erre késztet i— az eddiginél még nagyobb mértékben — az új gazdaságirányítási rendszer is. A szakszervezetek minden tagjának és funkcionáriusának is éberen figyelnie kellene, hogy munkahelyén, vagy ennek környékén nem dézsmálják-e a társadalmi tulajdont. A népi ellenőrzés és a szakszervezetek üzemi bizottságainak szerepe ls mind nagyobb ezen a téren. Kötelességük következetesen ügyelni arra, hogy a fosztogatók elnyerjék megérdemelt büntetésüket s másrészt azok, akik hozzájárultak a tettesek leleplezéséhez, jutalomban részesüljenek. Nemcsak a lopkodást, hanem a hibás számlázást, a fekete béreket ós ezzel az árak és a bruttó jövedelem jogtalan nö- • velését is pellengérre kell állítani. FRANTISEK RAVAN kell elmenniük az alkatrészért. (Miért csak a mi hívásunk után?) Értesítem Önöket — írja ismét Fehér elvtárs január 16-án kelt levelében —, hogy hűtőgépem még mindig nem működik. Nem is volt itt még senki, hogy megjavítsa. Pedig disznóölésre készülünk s nagy szükségünk lenne rá. Kérem, ha lehet, segítsenek. Mi is szeretnénk most már tudni végre, mikor küldi már el a RENOKOV vállalat szakemberét Somorjára?