Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-17 / 16. szám, szerda

A PÁRT ÉS A MŰVÉSZET Ez a címe Miloš Vacík cikkének a RUDÉ PRÁVO január 14-i számában. Olyan téma ez, amely nem először és nem utoljára adja a• tollat a kommunista publicista kezébe. Az írás létjogosultságát és időszerűségét azonban az adja

1 meg, hogy kiérezzük belőle pártunk januári központi bizottsági ülésének megújhodást sejtető új szellemét. Vacík írásában hangsúlyozottan kimondja, hogy a demokratikusabb légkörnek át kell hatnia a kultúrát és a művészetet is. joggal mutat rá, főleg arra kell törekednünk, hogy a gyakorlatban továbbfejlesztve és komplex módon értelmezve eszmei támaszként fogjuk fel a párt XÍII. kongresszusának a kultúrára vonatkozó rezolúcióját. Ez ugyanis igényként húzta alá ugyanazt, amit szélesebb értelmezésben a legutóbbi KB-ülés közleménye: a pártmunka módszereinek tökéletesítését. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a párt kulturális politikájának gyakorlati megvalósítása során előfordultak hibák is, „helytelen és indokolatlan adminisztratív beavatkozások". Szembefordul az olyan magatartással is, amely már eleve pesszimizmussal vádolja meg azokat az alkotókat, akik életünk fonákságait is ábrázolják. Nem lehet az ilyen müveket, még akkor sem, há alkotóik tévednek, szubjektivista és autoritatív módon károsnak nyilvánítani. Nem lehet ilyen jelenségeket általánosítani és a saját véleményét senki sem kiálthatja ki a nép hangjának. Ezt a gondolatsort követi az alábbi, rendkívül figyelemre méltó mondat: „Bár természetesen nem egy művészi megnyilvánulás nagyon vitatható lehet és teljesen ellentétes nézeteket válthat ki, az egyoldalú általánosítás a művészetnek objektíve azt a részét sújthatja, amely a legjobban elősegíthetné a társadalmi haladást." Persze a nagyobb demokrácia egyben nagyobb felelősséggel jár. jobban kell tolerálnunk a művészek nézeteit, több szabad teret kell nekik biztosítanunk, de ennek feltétele, hogy olyan, művészetre törekedjenek, amely megfelel a szocializmus haladó jellegének. Ugyanakkor szükséges az is, hogy az írók, művészek maguk is szembehelyezkedjenek olyan megnyilvánulásokkal, amelyeket helyteleneknek tartanak. Nagyon találóan tapint rá arra, hogy a múltban sokan idegenkedtek az ilyfajta nyíltságtól, mivel nem kívántak szolidaritást vállalni a helytelen megnyilvánulásokkal szemben gyakorolt kritika nem mindig meggondolt formáival és módszereivel. A cikkíró végül ismételten kifejezésre juttatja azt a meggyőződést, hogy a párt januári központi bizottsági ülése megnyitja a kulturális fronton is a viszonyok normalizálásának feltételeit. „Ez természetesen nem szünteti meg az ellentmondásokat és a konfliktusokat, amelyek továbbra is haladásra irányuló közös igyekezetünk törvényszerű velejárói lesznek. Csakhogy ennek azzal kell járnia, hogy nyílt vitákkal és kölcsönös bizalommal fűszerezett alkotó és termékeny légkör alakul ki, amely a további sikereknek és a szocialista közösségünk javát szolgáló alkotó tettek nek feltétlenül szükséges táptalaja" — ezzel a gondolattal zárul ez az új egészségesebb fuvallatokról tanúskodó írás. HÁTHA RENDSZER LESZ BELŐLE Alig ötven soros, egyhasábos írás ragadta meg a figyelmünket a RUDÉ PRÁVO január 10-i számának kulturális rovatában. Ritkaságszámba megy ugyanis, hogy a cseh-nyelvü la"pok, folyóiratok megemlékeznek egy-egy hazai magyar írónk megjelent müvéről. Az „Š" jelzésű írás ezúttal L. Gály Olga Halkan szólok című kötetét recenzálja meleg szavakkal. Sőt, ennek kapcsán néhány általánosított következtetésre is vállalkozik a* recenzens, amikor leszögezi, hogy a szocialista Csehszlovákiában a magyar nemzetiségi irodalom és művészet eredményesen fejlődhet. Magáról a kötetről a bírálóknak az a véleménye, hogy a versek mély érzelmi életről és filozófiai gondolatiságról tanúskodnak, egyszerűek, de egyben színesek és meggyőzőek. A költőnő élményanyagát, kezdve a fasizmus barbarizmusától, egészen a köznapok ezernyi szép mozzanatáig egészbe fogja anélkül, hogy individualista módon menekülni próbálna az élet realitása elől. örülünk az elismerő szavaknak és reméljük, hogy előbb-utóbb rendszeresebben találkozhatunk a számontartásról tanúskodó Ilyen írásokkal. HITELES PORTRÉT KASSÁKRÓL! Feltehetően nem marad visszhang nélkül Taxner-Tóth Ernő cikke, amely a NÉPSZABADSÁG január 14-i számában jelent meg. Azért számolunk vitával, mivel a cikkíró egy Kassák-monográfia, illetve Veres Péternek egyik Kassák-tanulmánya alapján központi fontosságú kérdést feszeget. Kassák Lajos munkásságának és a magyar irodalomban betöltött helyének problémáját, mégpedig kimondottan polemikus hangvételben. Az említett monográfia

1 különben egy kiváló újvidéki magyar kritikusnak, Bori Imrének és a magyarországi Korner Évának a közös műve. (Az utóbb megnevezett szerző Kassák festészetével foglalkozik.) Taxner-Tóth Ernő nem vitatja el a könyv erényeit, „ ... gondolatébresztő módon elemzik a kitűnő író és festő, Kassák munkásságának számtalan problémáját... Bori Imre jól ismeri témáját, érzékeny hallású kritikus..." Ugyanakkor azonban szerinte erősen vitatható a mű alapgondolata. Mégpedig az, hogy Bori egyrészt az irodalom korszerűségét azonosítja az avantgardizmussal, másrészt Kassákban látja azt az írói egyéniséget, aki új utakra vitte századunk magyar irodalmát. Dogmatikus beállításnak tartja a „hagyományos irodalomj" és az avantgard szembeállítását. S bár nem vitatja el az utóbbi törekvések újító jelentőségét, leszögezi, hogy alig volt számottevő és tartós magyarországi követőjük. Hasonlóképpen merevnek tartja Veres Péternek a Valóság tavaly októberi számában megjelent Kassák-tanulmánya egyik gondolatmenetét. Eszerint Kassák helytelenül a „humánum" felé tágította a maga írói horizontját, míg ő a „népközösség, a nemzet felé". Ennek következtében — s most idézzük Veres Pétert, „Kassák ... sohasem tudott a magyarsághoz, mint nemzethez szólni." A NÉPSZABADSÁG cikkírója ezzel szemben úgy érvel, hogy bár Kassák politikai nézeteivel sok vonatkozásban vitába lehetett szállni, „művészetének java azonban vitathatatlanul a magyar valóságból, nem pedig légből kapott, tartalmatlan eszmefuttatásokból fakadt." ÉRDEKES ÚJ LAPOT KOSZONTÜNK A Szlovákiai Ojságírószövetség szlovák nyelvű lapja, a VÝBER, érzékeny űrt hivatott betölteni a sajtó rendszerében. Az új lap első száma már megjelent s ezentúl kéthetente 48 oldalon mintegy 30 ezres példányszámban kerül az olvasók elé. A lap célja színes kaleidoszkóp formájában áttekintést nyújtani, tájékoztatni más külföldi, de főleg belföldi lapok legfigyelemreméltóbb eseményekkel, jelenségekkel foglalkozó híreiről, cikkeiről, Írásairól. Már az első szám arról tanúskodik, hogy a kis, de lelkes szerkesztőgárda valóban újat tud nyújtani az olvasók olyan számottevő rétegének, amely több forrásból is értesülni szeretne napjaink életéről. Köszöntjük a*z új lapot és a Výber-t szerkesztő kartársainknak sok sikert kívánunk. Reméljük, hogy a jövőben sikerül valamivel vonzóbbá tenniük a borítólapot is. (8-1 ) Száz kiló hústermelés 34 perc alatt ^ Az egy kiló húsra eső bérköltség csak 7 fillér # Egy személy 2600 sertést gondoz 0 Célszerű modern berendezés • A szövetkezetek az állami üzemekkel konkurráhak A múlt napokban helyezték üzembe a Párkányi Állami Gazdaságban hazánk egyik legkorszerűbb sertéshizlaldáját. Hogy valóban világszínvonalú hizlaldáról van szó, azt bizonyítja az ott elérhető gazdaságos termelés is. A párkányiak esetében egy gondozó évente 6 263 400 korona értékű húst termel, vagyis a napi súlygyarapodás darabonként eléri az 55 dpkát. Az istálló belülről Az első látszatra úgy tűnik, hogy az építkezés költséges, de ha figyelembe vesszük, hogy az évi árutermelés 9 602 424 koronát tesz ki, a termelési költségek viszont 6 445 925 koronát, kiderül, hogy az építkezésbe fektetett 5 144 018 korona rövid időn belül megtérül. Igaz, qg előzetes kalkulációt még nem vehetjük holtbiztosnak, mivel a becslés és a valóság között lehet eltérés, amely némileg megváltoztathatja a végeredményt. Ám még akkor sem nevezhetjük az építkezést költségesnek, ha például egy év és hét hónap helyett 2 év alatt térül meg a befektetés. Az automatizált etetőnek több jó tulajdonsága van. A gondozó munkája egyáltalán nem megerőltető. Gombnyomásra működő gépek segítségével a központi tartályból a takarmány a keverőbe jut, ahonnan a mozgó vályúk a nedves keveréket a hízók elé viszik. Itt nem is annyira sertésgondozóra, mint inkább géplakatosra vagy villanyszerelőre van szükség. Bár a berendezés nem bonyolult (s ez nagy előny), de a szakember mégiscsak jobban boldogul vele. A sertésgondozó fizetése az említett darabszám és súlygyarapodás mellett havi 3043 korona. A hizlalda további előnyei, árusítóhelyeinek kiskereskedelmi forgalma 1 milliárd 200 millió koronára rúgott. Ez az összeg 1GS8 végéig a becslések szerint 4,7 százalékkal emelkedik. A vendé 'látóüzemek éttermeinek és szíliotlálnak korszerűsítése )ó ütemben folyik. A Pribylinában és Dolný Rubinban épülő szállodákat még az idén üzembe helyezik és a Tatranská Lomnicán tervezett szállodát is felépitik. A termelőszövetkezetek — főleg az ipari szövetkezetek jóvoltából — 7,7 milliárd értékű árut, vagyis 1,4 milliárddal tübbet állítottak elő, mint 1986 ban. Ugyanakkor a piac számos műszaki újdonságai bővült. A žilinai Pokrok, vagy a prágai Druopta és *a Mechanika gyártmányai máris igen népszerűek. A fafeldolgozó szövetkezetek jó munkáját dicséri több prágai és vidéki szálloda — mint például a Parkhotel és az Esplanade, vagy akár az ondŕejovi csillagvizsgáló új berendezése is. Az utóbbi időben az idegenforgalom növekedésével magyarázható különösen az UVA és a Szlovákia népművészeti termékei iránti fokozott érdeklődés, ami lényegesen hozzújárul kulturális színvonalunk külföldi propagálásához. Szövetkezeteink gyártmányait a külföldnek tetemes exportszállításaink révén is alkalma van megismerni. A hagyományos exportáru: bútor, játékszerek, karácsonyfadíszek, gránátékszsrek, sokszorosítógépek, halászati kellékek, textil, ajándéktárgyak stb. 1967-ben 230 millió koronát jövedelmezett a szövetkezeteknek. A szövetkezetek ma már nagy súlyt helyeznek az áru minőségére Is. Ezt igazolja az 1967 ben először megrendezett „Tökéletes szövetkezeti termékért" indított vetélkedés, melybe 225 szövetkezet nevezett be több mint 1000 gyártmányával, és „Az év kiváló terméke" című országos verseny. Noha a szolgáltatások terén a szövetkezetek munkája még nem kifogástalan, igyekezetükből (pl. a bratislavai ŕtrkovecen, de másutt is autójavitőműhelyek és számos más üzem, valamint munkahely létesül) teltétlenül a helyzet javulására következtethetünk. —km— hogy az élelmiszeripari gyárak melléktermékeit (moslék, savó, író stb.) hasznosítani tudja. Az állomány a pépszerű takarmányt gazdaságosabban értékesíti a száraz takarmánynál. Ami pedig a munkaerőszükségletet Illeti, az a szokásosnak kb. csak az egytizede. Ezt a tényt ugyan jó néhány szövetkezetben már kifogásolnák, mivel általában amúgy is gondot okoz a dolgozók ellátása megfelelő munkával. Az üzembe helyezett korszerű hizlalda működését nem abból a célból ismertettük, hogy a gazdaságok nyomban építsenek. Egyelőre ez csak fölösleges kiadást jelentene, mert hisz a szlovákiai hizlaldákban a jelenlegi hústermelést még 25 százalékkal növelhetnénk is. Az újdonság jelentősége azonban mégis nagy. Országszerte a termelés szakosítására és összpontosítására törekszünk. Az állami gazdaság két újítója, Michal Medovarský igazgató és Árpád Severin főmérnök is azért kísérletezett több éven át, hogy a találmánnyal létrehozhassák a sertéshústermelés üzemen belüli koncentrálását, s ez a helyi szakemberek segítségével sikerült. Az üzembe helyezett modern hizlalda olyan újdonság, amit az egyes járások termelésük összpontosítása során például vehetnek. Persze csak akkor, ha a jelenlegi épületek amortizálódnak vagy más hasznos célra használják fel őket. Néhány év alatt a gyakorlatban majd bebizonyosodik, hogy az új hizlaldának van-e létjogosultsága. Előfordulhat, hogy üzemeltetés közben küKezdődik az etetés lönböző hibák merülnek fel. Többen hangoztatják, hogy az ilyen mozgó vályúk használata esetén fennáll a fertőzés veszélye. Ugyanis egy vályúból két részleg állománya táplálkozik, és járvány esetén megfertőzhet^ egymást. Esetleg más javításra szoruló hiba is előfordulhat. Mindenesetre gyakorlat híján, egyelőre még nem mondhatunk végleges véleményt Annyi azonban bizonyos, hogy figyelemreméltó újításról van sző. Ahol a sertéshústermelés összpontosítása esedékessé válik, ajánlatos, ha az illetékesek az új ólak építésének megkezdése előtt meglátogatják a Párkányi Állami Gazdaságot és megtekintik az egyszerű, de főképp célszerű modern berendezéseket. (bj) A hizlalda makettje Jssraa. A Szüvekezetek Központi Tanácsának Prágában megtartott sajtóértekezletén a szövetkezetek vezető dolgozói múlt évi eredményeikről, problémáikról és legközelebbi terveikről tájékoztatták az újságírókat. Például a fogyasztási szövetkezetek tavaly megnyitott elA MAGAS-TÁTRA Zdiar-vidé kének kevésbé ismert része, a Monkov-völgy télen és nyáron a természet legszebb képét tárja elénk. Az első képen a Monkov család fából épült jellegzetes kúriája a gazdasági épületekkel együtt látható. A család több mint 150 évvel ezelőtt települt le ebben a völgyben s róluk nevezték el a völgyet. Háttérben a 2142 m magas Zdiarhegy és a 2152 m-es Havranhegy. A második képen: A Monkovvölgyben néhány évvel ezelőtt felépült s a legkorszerűbben berendezett Magura nevű szakszervezeti üdülőotthon, amely télen és nyáron nagyon kedvező üdülési és sportolási lehetőségeket nyújt.