Új Szó, 1968. január (21. évfolyam, 1-30. szám)

1968-01-16 / 15. szám, kedd

Nemcsak gyógyít Hatalmas területen fekszik a Dimitrov Vegyiüzem Bratis­lava peremén. A kisebb, nagyobb épületek a biztonsági szabályoknak megfelelően tisztes távolságban állanak egy­mástól. Valamennyi részleg, munkahely, gép, berendezés valamilyen veszélyt rejt. Itt egészségre ártalmas párák, robbanóanyagok, ott mérges gázok, amott a gépek fogas­kerekei utalnak baleset, de akár komoly szerencsétlenség lehetőségére. Az egészség, az emberélet azonban minden gyártmánynál fontosabb, hiszen csak ép dolgozó képes te­remteni, alkotni. Ezért fontosak a biztonsági intézkedések, a balesetelhárító berendezések. S ha azután mégis megesik valami, a gyártelep szélén áll, mondhatnánk, az egészség­ügyi részleg, az a hely, ahol a baleset összes lehetőségeit számba vették, s ha kell, azonnal segítenek. Dr. T i m k o közel tíz éve őrködik fehér köpenyben a gyár dolgozóinak egészsége fe­lett. Az évek hosszú során külö­nös kapcsolat alakult ki a nemegyszer életveszélyes mun­kahelyen dolgozó ember és az lése óta megsokszorosodott e téren az üzem vezetőségének kezdeményezése. Nem nehéz ugyanis kiszámítani, hogy egy fél millió koronás légszűrő, amely mondjuk tíz év alatt amortizálódik, megéri az árát, egészségükre vigyázó orvos kö­zött. Ilyen üzemben ugyanis az egészség őrének nemcsak az a kötelessége, hogy betegség esetén beavatkozzon, itt fel kell fedezni az ártalmas gázok, folyadékok, robbanóanyagok okozta balesetek lehetőségét és megelőző intézkedéseket kell tenni. Az utóbbi tíz év folya­mán dr. Timkó javaslatával sok ilyen intézkedés történt. Pél­dául egy munkahelyen, ahol régebben 500 gamma értékű kénkarbid szennyezte a leve­gőt, most csupán annak 10 százaléka észlelhető. Van azon­ban a gyárban egy érdekes jelenség. Egyébként sok más vegyiüzemben és gyárban is megfigyelhető. Arról van szó, hogy a munkások egyszerűen ragaszkodnak az egészségük­re ártalmas munkakörnyezet­hez. Az olyan munkahelyeken, ahol a mérges gázok vagy por­zódás következtében fennáll a megbetegedés veszélye, esetleg életveszély, a munkások óra­bérükhöz még néhány koronás pótlékot kapnak. Nem egy esetben komoly, ezüsthajú csa­ládapák, férjek, meggondolat­lanul vállalják a mérgezés, tar­tós megbetegedés veszélyét, és elkeseredetten harcolnak az egészségük ügyében történő intézkedések ellen csak azért, hogy megkapják a szerény pót­lékot. Dr. Timkó reménykedve te­kint az ilyen problémák új szellemű intézése elé. Az utób­bi években, különösen az új irányítási rendszer érvényesü­(Hele.va felvétele.) előnyösebb mint a munkások­nak kifizetett 400 ezer koronás pótlék, mert általa egyben je­lentős intézkedés történik a munkások egészsége, munka­kedvük növelése, családjuk boldogsága érdekében. Elmé­lyültebb, és főképp gyorsabb lett az üzemben az olyan ja­vaslatok megvalósítása, ame­lyeket dr. Timkó, az egészség­ügyi központ vezetője vagy az üzem két évvel ezelőtt sziszte­mizált toxikológusa tesz. Ennek köszönhető például az is, hogy "••••••MMi, az üzemvezetőség két darab ultrahang rendszerű fogfúrót, elektrokardiografot és más be­rendezéseket vásárol az egész­ségügyi központ számára, jól­lehet nem üzemi orvosi rende­lőről van sző. És erre vall a városszerte közismert üzemi hidroterápia bevezetése. Az öt­let dr. Timkóé volt, a hozam, a haszon néhány ezer dolgo­zóé. Az utóbbi években általá- ' ban fellendült az érdeklődés a finn szaunák iránt. Ostravá­ban, Prágában rendeztek be né­hány évvel ezelőtt ilyen gőz­fürdőket. Dr. Timkó megszem­léli e ezeket, azonban a végén úgy döntöttek, hogy a finn rendszerű szauna helyett egy­szerűbb és gazdaságosabb for­ró gőzzel fűtött, száraz hőfür­döt rendeznek be. Később ezt kiegészítették szénsavas fürdő­vel, víz alatti masszázzsal és kénfürdővel. A gázas környe­zetben dolgozó fáradt mun­kásnak egy ilyen fürdő többet jelent mint a tabletták. Itt kell megjegyeznünk, hogy hazánk területén számos . vállalat és üzem helytelenül gazdálkodik a feleslegessé vált vízgőzzel. A Dimitrov Vegyiüzem esete jó példa rá, hogyan lehet gazda­ságosan felhasználni az egyéb­ként levegőbe illanó párát. A fürdőző mukások gyakran látják maguk között dr. Tim­kót is. Velük ül és izzad a 60 fokos hőségben, aztán velük együtt ugrik fejest a jéghideg vízbe. Nem kis hatással van az orvos személyes példája. Tudják ők, hogy élvonalbeli sportoló, a Matador teniszklub­jának régi tagja és néhány­szoros bajnoka. Edzett „kemény gyerek", a tíz év alatt egyetlen munkana­pot sem hagyott ki. Azt ls mondhatnánk, dr. Timkó kétszeres orvos. Gyó­gyít a rendelőben, de helyes életmóddal jó példát, férfias magatartást, egészséget sugá­roz a rendelőn kívül is. PETRIK JÓZSEF Cfak egy kenyeret Letelt a munkaidő. A bevásárlók sokasá­gával a maximális gyorsasággal mozgó kiszolgálók sem bír­nak. Így kénytelenek vagyunk sorba állni, és fázó lábunkat emelgetve várunk, hogy sorra kerül­fünk. A várakozás egy­hangúságát a sor vé­géről jövő erélyes nőt hang szakítja meg. — Szervusz Dezső­kéml Csak egy ke­nyeret kérek... — Tessék Teri né­ni. Öt korona és húsz fillér ... Szá­zas? Aprót nem kap­hatnék? — Nincs aranyos­kám, de ha nem tudsz visszaadni, ak­kor viszek két doboz négykoronás hal­konzervet. A férjem nagyon szereti. Es adj még fél kiló füs­tölt halat is. Ez meg az én kedvencem. Ne higgye az öreg, hogy csak az ő gyomra a fontos. — Tessék. — Holnap disznót ölünk. Adhatsz még öt kiló sót, négy ki­ló rizst, két liter ecetet, három cso­mag csípős paprikát, törött borsot, kö­ménymagot ... Soroljam tovább? Felesleges. Teri né­ni bevásárolt, fize­tett kilencvenkilenc koronát és nyolcvan fillért. Elcsomagolt, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan elviharzott, megelőz­ve valamennyiünket. A húsz fillért a pul­ton hagyta. Borrava­lónak szánta? Vagy nekünk fájdalomdíj­ként? Nem tudom. De megvett min­dent, sorbanállás nélkül. Persze ő nem tehet arról, hogy a kiszolgáló nem tu­dott visszaadni a százasból. Igazán csak egy kenyeret akart venni?!... EGRI FERENC Anger felvétele Hosszú, szürke sáv az gjf „Hosszú, szürke sáv az út" — énekli Yves Montand a sofő­rökről szóló híres francia san­zonban. „Frissen jár a négy ke­rék, kéken csillog fenn az ég" — folytatódik a szöveg, amely­ből azt is megtudjuk, hogy ami­kor már kimerült a szem és az agy. a gépkocsivezető kotorjon elő cigarettát és gyufát a zse­béből, mert ha: „Rágyújt, és egy mélyet szív, mindjárt könnyebb lesz a szíve". Télidőben Inkább hosszú fe­hér sáv az út, s az ég sem csil­log kéken a vezető feje fö­lött, mert többnyire komor fel­legekkel terhes a boltozat, s gyakran hull a hó. Cigarettára azért ilyenkor is szívesen rá­gyújtanak a vezetők, mert va­lóban mindjárt könnyebb lesz a szív! Garay Tibor, aki sok-sok éve a košicei posta sofőrje, különös izgalommal lépett az új esztendőbe. Be szeretné fe­jezni érdekes vállalkozását, baleset nélkül tenni meg egy­millió kilométert! Garay Tibor több alkalommal is megjegyzi, hogy ez nemcsak rajta múlik, hiszen előre be nem kalkulál­ható akadályok is közbejöhet­nek, s akkor füstbe megy a terv. Jelen pillanatban viszont az a helyzet, hogy a gépkocsi­vezető már kilencszázhúszezer kilométert futott le gépkocsijá­val (egészen pontosan: gépko­csijaival), s mert havonta hat­nyolcezerre tehető az abszol­vált kilométerek száma, az ez évi szilveszter maradandó él­ményévé válhat. Garay Tibor többször szerepelt már újsá­gokban, mégsem szívesen nyi­latkozik, pedig rutinja lenne már, hiszen fokozatosan a százezres, kétszázezres, ötszáz­ezres és hétszázötvenezres ál­lomásokon is túljutott, s ilyen­kor diplomát, pénzjutalmat vagy emlékérmeket kapott, és egy-két dicsérő sort is írtak róla. Az egymillió kilométer azért mindenképpen a leg­szebb jubileum, bár ő nem be­szél róla, mi így érezzük, an­nál is inkább, hogy a košicei posta első olyan sofőré lesz, aki — ha minden jól megy — ilyen munkasikerrel dicseked­het. Jelenleg egy 1200-as Skoda van a keze alatt. A gondjaira bízott autóval már kétszázezer kilométert futott le generálja­vítás nélkül, s ez így külön is elismerést érdemlő teljeslt­A vádlott huszonhétéves, most áll heted­szer bíróság előtt. Ö maga talán nem is tudja, hol, miért ítélték el. A pontos ada­tok az aktából kerülnek ki, a vádlott csak azt tudja, hogy nagyon sok időt töltött bör­tönben betörésekért, lopásokért. A hatóságok veszedelmes visszaeső bű­nösként tartják nyilván, akit a súlyos íté­letek sem térítettek jó útra. Fiatal életéből eddig már több mint kilenc évet töltött fo­golyként a rács mögött. Legutóbbi bünteté­sének letöltése után nem egész három hó­nap múlva ismét a máséhoz nyúlt, gyors egymásutánban, mintha ellenállhatatlan kényszer hatására cselekedne. Mindent el­lop, ami a keze ügyébe kerül. A börtöntől nem fél, szabadságát nem sajnálja. A jelek szerint csak egytől fél, mégpedig attól, hogy büntetése téli hónapokban telik le, télen nem akar szabadulni. Csambal József nagyfödémesi lakos azok közé az emberek közé tartozik, akiknek élete kiskoruktól rossz irányban fejlődött. Korán elvesztette szüleit, magára maradt, gyermekotthonba került. Lehet, hogy ott nem kapta meg azt a nevelést, amire szük­sége lett volna? Lehet, hogy megfelelő csa­ládi környezet hatísára más irányt vett volna életútjának alakulása? Ki tudja? Hi­szen a gyermekotthonok lakóinak legna­gyobb részéből derék, tisztességes emberek válnak, viszont nem ritkaság, hogy jó csa­ládból származó fiatalokból bűnözők lesz­nek. A szakértők véleménye mindenesetre Jííeplamáttiáó í ? megegyezik abban, hogy a rendestől eltérő környezet kétségkívül hozzájárult Csambal József erkölcsi fogyatékosságának kialaku­lásához. Pszichológusok nézete szerint bűntevé­kenységének indítéka a munkával szembe­ni negatív magatartása. Nem szívleli a munkát. Pedig szabadulása után mindig lehetőséget nyújtottak neki a tisztességes megélhetésre, a rendes keresetre. Legutóbb is így történt. Kiszabadulása után rögtön alkalmazták az állami gazdaságban. Negy­vennyolc napot dolgozott összesen, tizenhét napig betegszabadságon volt. Rövid alkal­maztatása idején több helyen is megpró­bálkoztak vele, hátha megkedveli a mun­kát. Hiábavaló fáradozás volt. Nem sokáig maradt meg dolgozó embernek. Egy nap újra a bűn útjára lépett. Először egy galán­tai óvodából jelentették a rendőrségnek, hogy éjjel valaki betört az épületbe, s több ezer korona értékű holmit ellopott. Aztán a járási ipari kombinát alkalmazottainak öltözőjéből tűnt el pénz és ruhanemű, majd egy parkírozó teherkocsiból lába kelt a tranzisztoros rádiónak. A járási Vöröske­reszt raktárából jelvényeket és különféle használati tárgyakat loptak cl, majd a vá­rosi kertészet épületeiben garázdálkodott valaki, és egész rakomány holmit vitt ma­gával. Pár nappal később egy családi ház garázsában és nyári konyhájában járt betö­rő és úgyszólván minden mozgatható tár­gyat magával vitt. A betörési sorozat végére a közbiztonsá­gi szervek tettek pontot. Csambal József személyében hamarosan leleplezték a tet­test, aki a bizonyítékok súlya alatt őszinte vallomást tett s előadta az ellopott holmi nagy részét. Amikor kihirdették az ítéletet, négyévi szabadságvesztést, az elítélt gyors számo­lást végzett... Szabadulása a tél kellős közepére esne... Az nem jó! Szebb a mény. Megbízható gépek ezek, nyilatkozza a vezető. És a téli utak? Síkosak, de az ember­nek már a vérében van a szakma minden csínja-bínja, s így a tél sem okoz különösebb gondot. Nehezebb helyzetbe csak akkor kerül, ha szabály­talanul közeledő jármű jelenik n;eg. Tapasztalatai szerint kü­lönösen a motorkerékpárosok és a traktorosok szegik meg gyakran az előírásokat. A gépkocsivezető egyébként otthon, a családja körében, te­hát szolgálaton kívül, olyan, mint a többi ember, bár a fe­lesége siet hozzátenni, hogy többet segíthetne a házi mun­káknál. Dehát a sofőrmesterség is egész embert kíván, s Garay Tibor többnyire kimerülten ér­kezik haza. Szabad idejében szívesen jár labdarúgó-mérkő­zésekre. Egy másik košicei gépkocsi­vezető. Séra László any­nyiban különbözik kollégájától, hogy nem a posta, hanem a taxiváliaiat alkalmazottja, s fiatalabb is, mint Garay Tibor, ami nemcsak éveivel, hanein lefutott kilométereivel is bizo­nyítható. Séra László Székely László nevű vezetőtársával együtt kétszázezer kilométert futott le Volga gépkocsijával baleset és generáljavítás nél­kül, amiért a vállalat igazgató­ja levélben fejezte ki köszö­netét. A košicei taxisofőrök is bevezették a prágaiak által már kipróbált új díjazási rend­szert, azaz „érdekelttéváltak a termelésben", aminek az lett az eredménye, hogy tavaly év végén a köszönősorokon kívül tizennégyezer korona összegű jutalékban részesült a Séra— Székely kettős. A pénz lehetett volna több is, mondja Séra László, de őszintén szólva nem nagyon bíztunk magunkban és a vállalatban. Ez új dolog volt, előttünk még senki sem pró­bálkozott vele, nekünk sikerült először. Most háromszázezer kilométer megtétele a cél, ugyanis ha a kocsi csak akkor megy generáljavításba, ismét pénzhez juthatunk. Séra László hobbija a bélyeg­gyűjtés, vasárnaponként a bé­lyeggyűjtők klubjában látni, azon fáradozik, hogy a hiány­zó példányokat beszerezze. Ennyi mogyoróhéjban a két gépkocsivezető története. Egyi­kük sem vette szívesen, hogy munkasikerük az újságba ke­rül. Én csak becsületesen, lel­kiismeretesen igyekeztem dol­gozni — mondja Séra László, ezért még nem szükséges az újságba kerülnöm. Eredményeik mindenképpen figyelmet érdemlők, s mi is csak azt kívánhatjuk, hogy újabb terveik, céljaik is válja­nak valóra. Télen mégiscsak nehezebb a sofőr élete, hiszen nem szürke, hanem síkos fe­hér sáv az út, s az ég sem csillog kéken a frissen járó négy kerék fölött. (b-gy) nyár ... I Megfellebezte az ítéletet. igán Politikai tanfolyam A lévai járás több mint 80 ve­zető gazdasági és pártdolgozója vesz részt a marxizmus—leniniz­mus esti egyetem mellett létesí­tett egyéves tanfolyamon, ame­lyet a járási pártbizottság ren­dez. A tanfolyam célja megismer­tetni a résztvevőkkel a pártpoli­tika és az ökonómia legidősze­rűbb problémáit, valamint a szakszervezet, a CSISZ stb. fel­adatait. (Gradziel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom