Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-09 / 339. szám, szombat

rt takarít meg a para „kapitányalik oly sokat tös felesleges kész— az ilyen hirek karva-akaratlanul lolkozniuk. gyárban — az hlr szerint — a „mellékfoglailán a legkorszerűbb számítógép sem ismeri ki magát. nagyáruházakban Egyes közgazdadászok szerint az ipar — a termelés — és a kereskedelem közötti összhangot a jövőben csak a korszerű számítógépek teremthetik meg. Ma, de még inkább holnap olyan bonyolult „képletek" szerint alakul a kereslet, hogy csak ^fiSSÍMÉ Épmm wn • 40 ezer ember bérlistája — 8 láshivatal munkatársa • MegtanulElárusítónö — elektronikus aggyal még 40 ezer tenkénti bérelis elvégzi. Itt „mellékfoglalkoii a hangsúly, hetenként csak át Végez bérel, hét többi nap ruktőrök vagy a zolók rendelke i bérelszámolást rban gyakorlatin kívül — mind:en végzik: egy négy adminiszt:ó, két elektro két műszerész, inkát kézi erőszáz könyvelő elvégezni. águnkban — stősen kedvezótnisztratív dolgoáma — egy-egy ílentős eredinéa könyvelés — ámolás — gépez ostravai bá trineci kohóa plzefti Lenin már tízezrek egyetlen gép Már bebizonyoaz egy-két évőtt gyártott kéktromos számo:nálata sem gaz•t ezek a gépek i sok munkale. Viszont ha jlást gépesíteni ;or azt jelentőegyszerűsíteni, írvényes bonyo-rendszerben tagyakorlati érzékkel már a legjobb kereskedő sem boldogulhat. Európában ma állítólag a linzi nagyáruház a legkorszerűbb. Gondolatban utazzunk el Linzbe, nézzük meg, hogyan működik a Quelle szupermarket. A legudvariasabb elárusí tónő itt — egy számitógép. Hatszázezer állandó vevő adatai, érdeklődési köre, elme, stb. van a gép „agyába" betáplálva. A magnószalag tfibb tízezerféle áru tech nikai jellemzőit, tulajdonsá gait, árát, színét, minőségét, stb. tartalmazza. Közben a gép postán érkezett megrendelésekre is reagál, még pedig a legnagyobb pontossággal. Utasítást ad a raktárnak, hogy melyik megrendelőnek milyen árut küldjön. Elküldés előtt számlát készít és utoljára még ellenőrzi az elküldendő termék minőségét. Tehát a mai „vágtató", ideges tempójú kor legideálisabb elárusítónője: a számítógép. A leghumánusabb célra — a gyógyításra — ls felhasználják a számítógépeket. Ezúttal a riporter — nem kis büszkeséggel — azt Írhatja, hogy: Csehszlovákiában. Mégpedig szép sikerrel, amelyre már a világ más részein is felfigyeltek. Nádvorník docens, a Hradec Králové-i kórház tudományos dolgozója ma már számítógépek segítségével állapítja meg a betegek diagnózisát. Abból indult ki, hogy az idegbetegségeknél — mint általában minden betegségnél — hasonló tünetekből hasonló diagnózisra lehet következtetni. A tudós sokszáz beteg tüneteit táplálja be a gépbe és — a gép néhány perc alatt válaszol. Kisebb-nagyobb hibalehetőséggel „megmondja", hogy a tünetek alapján a paciens milyen betegségben szenved. Természetes, hogy bizonyos hiba-lehetőséggel számolni kell, de azért van ott az ember — az orvos — hogy ezeket a hibákat szükség esetén korrigálja. Társadalmi következmények Néhány esztendeje még szenzációként hatott, amikor hazánkban az első számítógépet üzembe helyezték. Ma már a legkülönbözőbb szakterületeken több tucatnyi működik belőlüik. Az önműködő számítógépek használata még csak néhány évtizedes múltra tekinthet vissza, És mégis, már ma számolni kell használatuk társadalmi következményeivel. Van aki túl rózsásan Ítéli meg a helyzetet, túl optimistán néz a jövőbe: a számítógépek majd minden munkát elvégeznek, minden kérdést megoldanak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a legkorszerűbb automata, a legnagyobb teljesítményű számítógép is holt anyag ember nélkül. Mások borúlátóak. Azt mondják: feleslegessé válik az ember, minden tevékenységünket a gép határozza majd meg. És nem kevés azoknak a száma, akik — különösen a tőkés világban — munkanélküliségtől tartanak. Minden attól függ, hogyan használják ki, kinek érdekében helyezik üzembe a számítógépet. Az amerikai példa azt bizonyítja, hogy az automatizálás, a legnagyobb méretű számítógép alkalmazás se csökkentette a munkalehetőségeket. Sőt, a műszeripar fellendülése újabb, nagyobb tudású embereket kivánó munkaalkalmakat teremtett. A korszerűsítés folyamata kétségkívül bizonyos munkaerő átcsoportosításokkal jár, de ez elkerülhetetlen. E

z a helyzet a fejlett (őkésországokban. Kétségkívül, a szocialista társadalomban az automatizálás, a számítógépek alkalmazásának a folyamata a lehető leghumánusabb lesz és az ember alkotó erejének a felszabadulását eredményezi. TÓTH MIHÁLY ükomok" lyiikün ugyanolyan kedvezményekre jogosultak, mintha bármilyen más esti iskolát látogatnának. Hallgatóink közt akadnak háztartásbeli nők és általános mfiveltségel nyújtó iskolák tanulói is. Az utóbbiakat csak az iskola igazgatósgának be leegyezésével vehetjük fel. Az évi tandíj 300 ko rona. A tanítás betente kétszer vagy háromszor 2—2 óra. A tanfolyam kétéves, de már az első BOJNYANSZKf LÁSZLÓ, A CSEHSZLOVÁK BAJNOKA GYORSÍRÁS SOKSZOROS évfolyam befejezése után bizonyítványt adunk. A gyors- és gépíráson kívöl nyelvtant és hivatali levelezést is tanítunk. Továbbá a sokszorosító gépek kezelését ls elsajátíthatják a hallgatók. Az első évfolyam végén 1 perc alatt 50 szót képesek gyorsírni, gépírásban pedig 140 leütést érnek el; a tanfolyam befejezésekor 70-et, illetve Z20-at. — Ogy tudjuk, a legjobb gyors- és gépírók versenyeken ls részt vesznek. — Mind a tanulók, mind a diplomás gyorsés gépírók számára versenyeket, bajnokságokat rendezünk. A gyorsírás sokszoros országos bajnoka például Bojnyanszky László, aki intézetünkben tanít. Gyakran rendezünk nemzetközi gyorsíró versenyeket is. A gépírásban minden második évben világbajnokságra is sor kerül. lelőtt eltávoztunk, betekintettünk néhány tanterembe. A fiatal hallgatók nagy érdeklődéssel figyelték a táblára rajzolt és számomra rejtélyes jeleket, vagy szorgalmasan kattogtatták az Írógépet. FÜLÖP IMRE #

ucika betöltötte a tizennyolc évet, leérettségizett. Ügy érezte, egyszeriben megérett az önállóságra, a szerelemre ... egyszóval az életre. De valón milyen önállóságot biztosíthat egy nagylány számára a családi tűzhely, pontosabban az anya és az apa, akik — úgymond — száz évvel lemaradtak a mai modern életfelfogás tói? Ok és a mai fiatalok életfelfogása! Két távoli világ, összeegyeztethetetlen: víz és tűz! íme, egy kis ízelítő a szülők „szőve géböl". Ne tépd ki minden harmadik nap a szemöldöködet, így is alig látszik már!... Miért festesz fekete karikákat a szemed köré, kislányom, hiszen úgy nézel ki, mintha kriptából bújtál volna ki? ... Műszempilla egy tizennyolc éves lánynak! Ejnye, ejnye, nem vagy te színésznő, sem filmsztár!..'. Es miért pötyögteted tele az arcodat azzal a fekete ceruzával, hiszen valamikor irtóztak a lányok a ragyaveréstöll? .. Szép, szép a miniszoknya, de a rövid ségnek is van határa. Ezek szerint bu gyiban is végigmehetnél az utcán!.. Fiúsra vágattad a hajad, rendben van, de miért kellett szalmaszínűre szőkíttetned, olyan szép fekete volt, mint a bogár... S a körmöd? Hosszú, mint a sasé, jó, még ezt is elviselné az ember, de hogy az egyik nap ezüstös a színe, máskor meg tűzpiros! Ha így megy tovább, néhány hét múlva lila lesz vagy fekete... Meg aztán illetlen dolog ám estéről estére az utcán mászkálni, vihogni éjfélekig holmi hoz zád nem illő, taknyos kölykökkell Mit szól a falu! Már így ls beszélnek . . sok mindent beszélnek, kislányom Azért neveltünk fel, azért taníttattunk hogy most szégyent hozz a fejünkre? . . . Meg aztán a munkaI Nem foghatod meg a mosogatórongyot, mert leérettségiz tél. Nem takaríthatsz ki a lakásban, mert leérettségiztél. Nem jöhetsz ki a földekre segíteni, mikor nagyon szorít a munka, mert te leérettségiztél! Már pedig munka nélkül bajosan lehet megélni, nem is lehet. Dolgozni min denkinek kellI . .. Hát igen, ezek voltak azok a nyűg talanító gondolatok, amelyek jucika „idegeire" mentek, ezektől kapott „migrént". Kávézott, nyugtatókat szedett, s nemegyszer megfordult a fejében, hogy na gyobb adagot kellene bevennie, amitől örökre megnyugodna. Mit ér az ilyen kalitkába zárt önállóság, mit ér így az élet? Szemére vetik, hogy felnevelték, taníttatták, hogy miatta sok mindenről lemondtak, hogy éjt nappallá téve dol goztak, csakhogy neki mindene megle qyen. Hát tehet ő arról, hogy a világra hozták? Kötelességük volt gondoskodni róla! Munka után nézett. Majd ö megmutatja nekik, hogy nem szorul az ezerszer felhányt fillérjeikre. Ügy elmegy hazulról, hogy soha többé vissza nem jön, hírét sem hallják! MTX Ihelyezkedett a városban, szobát Wf bérelt. Hogy kicsi és vizes a fala, annyi baj legyen. Ügy is csak átmeneti. Majd ő felverekedi magát. Egye lőre persze még nem tudta pontosan és határozottan, hogyan, miképp, csak a nagy fogadkozás fűtötte, és borította el az agyát. Egy szép napon összecsomagolt és elment. Édesanyja könnyes szemmel kísérte ki a kiskapuig, marasztalta, csen desen panaszkodott. „Ez a hála a sok jóságomért? ... Minden szülő bolond, aki egyetlen kölyköt is a világra hozl° Jucikát egy cseppet sem hatották meg anyja könnyel és szavai. Beszéld csak bajodat, nem leszek tovább a rab szolgátok! Emelt fővel ment végig az utcán, csak az állomáson szorult össze egy kicstt a szíve. No, csak semmi elérzékenyülés! A modern kor embere nem ismeri ezt az érzést! Azóta három hónap telt el. Sok min dent átélt az elmúlt hetek alatt. Elő ször, mintha kissé megrémült volna a hirtelen rászakadt nagy szabadságtól, önállóságtól. Nem tudott vele mit kezdeni. Tehetetlenül üldögélt a kis szobában, egyetlen épkézláb gondolat, ötlet, terv sem jutott eszébe, pedig valami állandóan noszogatta: mire vársz, éld világodat, élvezd az érettségedet, az önállóságodat! Megpróbálta. Az első fiúval két hétig járt. Helyes, kedves fiú volt. Gondol kozásmódjuk látszólag megegyezett, könnyedén találtak közös témát, együttlétük alatt jól érezték magukat. Eljárogattak a kávéházba, ahol hetenként háromszor volt zene. Táncolgattak, egymás fülébe dúdolgatták az ismert me lódiákat. Kávét és konyakot ittak, s természetesen mindketten cigarettáztak. A köztük úszó halványkék füstön át sok szor percekig nézték egymást szótlanul. Egyszer aztán, egy zenés, konyakos éjszakán történt valami, ami megrémítette Jucikát. Kéz a kézben, szótlanul LOVICSEK BÉLA: A NAGYLÁNY lépegettek egymás melett hazafelé. Az égen nem világított a telihold, csillag sem ragyogott. Borús idő volt, hűvös őszi szél fújt, mégis jól érezték magukat. Sétálva ballagtak, mint a filmekben. Hátuk mögött a neonlámpák hoszszú sora sugározta a fényözönt. Hallgattak. Helyettük a felhajtott gallérú or kánkabátjaik susogtak hangulatos titokzatossággal. Mintha muzsikált volna körülöttük a csendes, kihalt utca. Mikor a ház elé értek, Jucika megállt, mint mindig, hogy elbúcsúzzanak, de a fiú nem engedte még. Csókolgatta, simogatta, szépeket suttogott a fülébe, s mind erőszakosabbá vált. — Mit akarsz? — buggyant ki ijed ten a kérdés Jucikából. — Bemenni... hozzád ... nem ér ted? ... Már úgy is sok időt pazaroltam rád: két hosszú hetet. Nagy hülye va gyok, nem mondom! Az én koromban ennyi időt császkálni eredmény nélkül! Ezt nem lehetett félreérteni, jucikát jurcsa hullám öntötte el. Felháborodott. Fejébe szaladt a vér. Megalázott nak érezte magát, s tiltakozás égeti a lelkében. — Mit képzelsz te rólam? — Hogyhogy mit!? ... Eddig azzal kérkedtél, hogy modern lány vagy. Raj ta, bizonyítsd be!... Te meg a modern ség! Álszent vagy, ha tudni akarod!.. . No, gyerünk gyorsan, aztán leköpök Durmolni is kell valamit, reggel vár a meló! Jucika szó nélkül megfordult, hogy faképnél hagyja a szemtelenkedő ala kot, de a fiú elkapta és szembefordi totta. — Mit képzelsz magadról te kis rin gyöt? Rád költöm a pénzem, estéről estére a kávéházban rázlak, és sehol semmi? — mondta keserű felháborodás sal és csalódással a hangjában, majd jói arcul ütötte Jucit. Talán maga is meg rémült kissé a tettétől, mert nyomban hátrált, mafd hirtelen sarkon fordult és elviharzott. fucika sokáig sírt az ágya szélén ülve, s arra a végkövetkeztetésre Jutott, hogy a fiúk szemében a modernség fogalma egyenlő az ággyal. Ez a I >lismerés nagyon elkeserítette. A második fiúval egy hétig járt. Ba rátságuk ugyanúgy végződött, mint az ,elsővel. A harmadik fiú még mohóbb és tü relmetlenebb volt. Mindjárt az első este be akart menni hozzá. Miért, miért csak így akarják öt a fiúk? Mert egyedülál ló, tehát kiszolgáltatott? Akkor már kényük-kedvük szerint megdézsmálhat Iák, mint darazsak a szőlőt? Nagyon elkeseredett. Napokig nem mozdult kl. A munkahelyén igyekezett becsülettel helytállni. Munkavezetője elégedett volt a munkájával, s meleg emb°rségével néhány derűs pillanatot akart szerezni Jucikának. Eredménytelenül. Az elkeseredése és a gondjai egyre nőt tek. Fizetése alig futotta lakbérre, ét kezésre, kávéra, cigire, s ahogy hü vösebbre fordult az időfárás, tüzelőről is kellett gondoskodnia. Nem, ő valahogy egészen másképpen képzelte az önállóságot: derűsebbnek, színesebbnek. Most már tudja, hogy tévedett. Romantikus álmairól lekopott a romantika. Szertefoszlottak az álmai. Esténként egyedül üldögélt a duru zsoló kályha mellett. Egyedül, magányosan. Szívszorító fájdalom szorongatta a torkát. Csend és magány vette körül, átfonta és húzta lefelé, mint a hínár. Ügy érezte, szinte lehetetlen közütük kiszabadulnia. Olvasson? ... Semmi kedve hozzá . . J

* gyre gyakrabban szállt hazafelé a gondolata. Maga elé képzelte az otthoni környezetet. Szinte hallani vélte a rádióból kiszűrődő muzsikát... Látni vélte a tv képernyője előtt ülő apját, édesanyját, s érezni vélte egy pillanatig a meghitt, meleg fészek csodálatos melegét, amelyhez foghatót talán sehol a világon nem találhat.. Hogy mi lesz, hogyan lesz tovább, nem tudja. Talán modern lánnyá válik, talán ... vagy mégsem? ... Ki tudja? Annyit már mindenesetre megtanult, hogy egy-egy elhamarkodott lépés nagyon megbosszulhatja magát, s talán végzetessé is válhat az embor. illetőieqy nagylány életében