Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-09 / 339. szám, szombat

A beteg levelek szanatóriumában „Az én idős apámnak szeretettel, ha ott­hun nem vóna hát a szőlőbe vigyék mert hernyóinak," A postamúzeum gyűjteményéből. EGY A SOK SZAZ KÖZÜL Hová is tehette a kitépett füzetlapot, amely­re a címet följegyezte? Egészen biztos, hogy a zsebében volt, a szürke felöltője zsebében, hiszen ebben utazott Prágábal Lehet hogy ki­rántotta amikor aprópénz után kutatott, vagy akkor kallódhatott el, amikor a huga egyik reggel rendet csinált a szekrényében és ki­kefélte a ruháit. No mindegy, a cédula el­tűnt. Pedig megígérte, hogy írni fog. Olga, Olinka... hogy is felejthette volna el a ne­vét. Azóta gyakran gondolt rá Stuttgartban, felidézte a szép őszi napok emlékét. Sajnos a vezetéknevére nem emlékszik, akkor sem nagyon jegyezte meg. Annyit tud, hogy egy kutatóintézet laboratóriumában dolgozik, de hogy hol? ám a házhoz, amelyben lakik ... este ls odatalálna. Nem egyszer kísérte haza. Az utca neve ... a házszám... Hiába is törné a fejét, akkor sem vésődött emlékezetébe. Na pókig töprengett, közeledik a karácsony és nem tudja betartani ígéretét. Amikor egy­szer egy könyvkereskedésben az új kiadvá­nyok között kutatott a kezébe akadt egy Csehszlovákiáról szóló baedeker, olyan uti­könyvféle. Prága térképét is fölfedezte ben ne. Csak kis, tájékoztató térkép volt, a város legfőbb nevezetességeit tüntette fel, az utca­nevek nem szerepeltek rajta. De az utcák pókhálószerű rajzában hamarosan ráakadt az új lakónegyed sugárútjára, ahol Olinka lakik. Igen, körülbelül itt a közepetáján. Pi­ros ceruzával pontot tett a helyre, kivágta a térképet és borítékra ragasztotta. Azután megcímezte a levelet: Olga kisasszonynak, aki laboratóriumban dolgozik, a haja barna, a szeme is. Prága ... A 025- OS POSTAHIVATALBAN A különös levél most Itt hever — sokszáz hasonlóval együtt az asztalon, a prágai pos­ta Sherlok Holmes-a — Ján Vacek előtt, aki­nek néhány órára Watsonjául szegődtem. Közönséges irodahelyiség, három íróasztal, néhány szekrény és polc a berendezése. — Hat-hétszáz posta küldemény érkezik naponta hozzánk, ilyenkor karácsony előtt még több. Egyiken a címzett neve hiány­zik, csak a város, az utca, a házszám sze­repel, vagy fordítva: hiányos a címzés. Hát ez nem is kevés, ha tekintetbe vesszük, hogy a prágai 025-ös postahivatal eme külön­leges „nyomozó-osztályán" mindössze hár­man bogozgatják az emberi feledékenység, felületesség fonalát. — Az „esetek" többsége szerencsére köny­nyen megoldható. Csak gyakorlat kell hoz­zá. És egy kis fantázia. Akárcsak az igazi kriminalisztikában. Csak­hogy amíg ott a nyomozás minden korszerű eszköze rendelkezésre áll, itt jóformán min­den egyetlen zsúfolt irodahelyiségben folyik. Egyszerűek a segédeszközök: telefon, hazai és külföldi telefonkönyvek, címtárak, lexi­konok, névjegyzékek. Például a szervezetek, iskolák, írók és művészek, ismertebb tudomá­nyos dolgozók jegyzéke. Amikor a filmen vagy a televízióban látjuk, hogy a nyomo­zók milyen aprólékos gondossággal végzik a helyszíni szemlét, átkutatják az áldozat vagy a gyanúsított zsebeit, felhasználják a dakti­loszkópiát, a röntgent vagy a vegyelem­zést — gondoljuk meg, hogy a posta „nyo­mozói" még a levelet sem bonthatják fel, aminek tartalmából következtethetnének a címzettre. A levéltitok sérthetetlen. Legalább bizonyos ideig. Ám a meghatározott néhány hét elteltével — és ennek kétségtelenül van egy kis bürokratikus mellékzöngéje — nem itt bontják fel a postai küldeményt, hanem Trnaván, a posta központi megőrző osztályán. Vajon mennyi jut el a levelekből, lapokból a címzetthez? — Nyolcvan—kilencven százaléka. Amint már mondtam sok az egyszerű eset. Pél­dául amikor az utca és házszám helyett a telefonszámot adják meg. Vagy a cím he­lyett valamelyik üzem, tudományos intéz­mény rövidítése szerepel a borítékon. Ilyenkor fellapozzuk a rövidítések kartoték­jait — egy perc az egész. Föltéve ha ben­ne szerepel. Állandóan bővítjük, kiegészít­jük ezt az adatgyűjteményt — haladunk a divattal, amely felkapta a rövidítéseket. REMÉNYTELEN ESETEK Mi történik akkor, ha nem tudják kinyo­mozni a címzettet? , — Tessék, itt van egy néhány reményte­len eset: Sárközi Gyula, katona, Trenőín. Vagy: Nagyrabecsült KrupiSka családnak, Prága. Egy képeslap, címzett, cím és fel­adó nélkül. Vagy: Télapónak, Prága. Nézem a gondosan rajzolt gömbölyded be­tűket. — Ebből mostanában sok van. Nem dob­juk el, elküldjük a rádió gyermekadásának. Ha van bennük ötlet, felhasználják a „Gyermekposta" műsorban. Beletúrok a levélhalmazba: Frantiäek Ma­chala, droglsta, Plzefi. Kérdően nézek a min­dig mosolygó Vacek mesterre. — Ez még nem reménytelen. Felhívjuk a plzeftl drogériák központját, illetve a „Köz­szükségleti cikkek" kereskedelmi vállalat ottani igazgatóságát, ismernek-e ilyen nevű embert. Ha nem — még megnézzük a Ke­reskedelmi Grémium 1934-ben kiadott cím­tárát, mert lehet, hogy az illető ma már nem dolgozik, de azelőtt drogériája volt Plzeftben. Már voltak hasonló eseteink. De furcsábbak is. Néhány évvel ezelőtt pél­dául kaptunk egy levelet, amely Bedrich Smetana unokájának volt címezve. A kö zelmúltban elhúnyt cseh zeneesztéta: Mir­ko Oőadlík vezetett nyomra: e nagy zene­költő unokája — egy 80 éves anyóka Prá­ga közelében élt és meg is kapta a levelet. A BETEG LEVELEK SZANATÓRIUMA Nézem a borítékokat. Hányféle nyelven ír­tak rájukl Gyakorlat és egy kis fantázia kell ehhez a munkához, mondta az imént ján Va­cek. Hadd tegyem hozá: egy kis nyelvtudás — legalább passzív — olvasottság és türelem. — Nézze ezt a keskeny fehér borítékot. Minden 6—7 hétben a kezünkbe kerül. A címzést magyarul írták: Nagyságos dr. Jelinek professzor úr részére. Prága. Expressz. Sajnos nem tudjuk kézbesíteni. Pedig megpróbáltuk. Női írás, öreges betűk. Vajon ki tudja, mi­lyen beteges rögeszme adja rendszeresen, pontos Időközökben a tollat a valószínűleg idős asszony kezébe? Vajon milyen válaszra, értesítésre vár, csökönyös türelemmel, már évek óta? — Nemrégen egy norvég postásküldöttség járt nálunk. Csodálkoztak, hogy mi hárman hány címzettet kutatunk fel, aránylag gyorsan. Mondtuk, hogy ez nemcsak a mi érdemünk, hanem a postahivataloké, az egyszerű postásoké, akik mind segítségünk­re vannak. Még elmondták, hogy náluk ezt a különleges osztályt „a beteg levelek szanatóriumának" hívják. Azt hiszem szép és találó elnevezés. Milyen küldeménnyel volt a legtöbb gond­juk? — Egy csomaggal, amely az NDK-ból ér­kezett nálunk dolgozó német szerelők ré­szére. A címzésen elferdítették az utcane­vet: Komuná-t írtak a Kommunárdok ut­cája helyett. Egy teljes hétig tartott a cím­zettek felkutatása, az NDK képviseleti szervei segítettek. Általában 24—48 óra alatt elkerül tőlünk a posta. Vagy a cím­zettekhez, vagy vissza a feladóhoz, vagy Trnavába a megőrzőbe. * A legtöbb ember, aki hiányos címzésű le­velet, lapot kap kézhez, nem is gondol rá, milyen úton, kinek vagy kiknek a közremű­ködésével jutott az hozzá. Aligha hallott a 025 számú prágai postahivatal különleges osztályáról, annak az egész ország területére kiterjedő munkájáról. — Vannak azért kivételek. Elmondok egy esetet, amely nemrégen történt. Egy leve­lezőlap került hozzánk: rajta a címzett ne­ve, az utca és a házszám. A város — tehát a rendeltetési hely hiányzott. Megnéztük az utcák országos névjegyzékében, mely városokban neveztek el utcát Ludvik Svo­boda tábornokról. Mert oda szólt a leve­lezőlap. Több város jött számításba: Plzeft, Ceskf Krumlov, Ceské Budejovice stb. Mi­vel aránylag magasabb utcaszámről volt szó, a kisebb városokat nem vettük tekin­tetbe. Így is jónéhány helyre küldtük el a lapot: utasítva a számításba jövő városok postahivatalait, hogy nézzenek utána, nem-e lakik az illető a jelzett utcában. Né­hány nap múlva a budéjovicei posta jelez­te: megtalálta a címzettet. Néhány nap múlva telefonált az Illető: gratulált a nyo­mozáshoz és megígérte, hogy „reklámot" csinál nekünk. Ilyesmire nem vágyunk. De az elismerés bizony jól esik, ezt monda­nom sem kell. Több esetünk volt, amikor mégköszönték a munkánkat, telefonon vagy személyesen. Higyje el, ez a legna­gyobb öröm számunkra. Elhittem. DELM4R GÁBOR ét esztendeje, amikor I/ utoljára jártam itt, • még csak az előké­születeknél tartottak. A SAAB-D-21-es számítógép akkor még ládákba csoma­golva a brnói Műszaki Főis­kola számítóközpontjában ki­csomagolásra várt. A Minszk 22 azonban már diszkrét hangon duruzsolt, már ja­vában elemezte a gottwal­dovl építővállalat tevékeny­ségét. — Igaz, ez már működik — mutatott a gépre Bfetis­lav Polák mérnök — de ez még csak a kezdet. Ma egy kicsit még úgy érezzük ma­gunkat, mint amikor az úsz­ni nem tudót mélyvízbe dob­ják. Eltelt két esztendő és én óriási tömegű dokumentáció­ban lapozom. Angol, orosz, francia, német, svéd szak­könyvek és folyóiratok. Ezernyi képlet, amelyeket mi laikusok esetleg csak a számunkra megérthetetlen dolgoknál kijáró tisztelettel szemlélhetünk. Polák mér­nök, a szakember azonban valamennyi mögött emberi­leg kihasználható, hasz­nosítható lehetőséget lát. — Eddig hol alkalmaztak önműködő számítógépeket? — Például: önműködő szá­mítógéppel térképeztük fel az ország jelentős részét. Úgy, hogy a repülőgépek­ről készített filmeket a szá­mítógép értékelte kl, rajzolta térképpé. Plzeftben a Sko­da gyárban már több bonyo­lult szerkezeti számítást Minszk 22-es szovjet számí­tógéppel végeztettek. Tfine­cen a kohóműveknél számí­tógép ellenőrzi az acél mi­nőségét, az számítja ki a munkabéreket. Kísérletkép­pen már a lakáskérdés meg­oldásából is kivette részét a számítógép ... — Ez számomra elképzel­hetetlen. — Nem épített, csak szá­mított, elemzett. A hadse­reg kezelésében levő EPOS mintájú gép bonyolult lakás­cseréket tett lehetővé. Több mint 900 család lakáshely­zetének jellemzőit táplálták be az elektronikus agyba. Tudni kell, hogy a katona­tisztek állandóan változtat­ják munkahelyüket. Ennek következtében bonyolult helyzet jött nemegyszer lét­re. Sokszor megtörtént, hogy Péter családja Plzeft­ben lakott, de a családfő Ko­máromban dolgozott. És for­dítva: Pál Plzeftben teljesí­tett szolgálatot, de családja Komáromban lakott. És a két család nem tudott egymás­ról. A lakáscsere-igény­lők adatait betáplálták a hloubetini EPOS számítógép­be. Fél órába se telt és az okos gép hasznos tanácso­kat adott. Néhány héten be­lül nem kevesebb mint 96 család költözhetett át a csa­ládfő szolgálati helyére. — Minden bürokratikus huza-vona nélkül? — Teljesen anélkül. Pedig azt mondják, hogy az a 96 család a lakáshivatalokkal évekig élénk levelező kap­csolatban állt és a megírt kérvények összsúlya több mázsányit tett kl. — Tehát: az EPOS már­már nem is gép, hanem sok bürokratánál humanistább „lény"... Az orvostudomány szo óra alatt % Számítógé juk a számítógépek n] — És beigazolódott, hogy a hadseregben sem csak lő­elem meghatározásra, vagy rakétairányításra használha­tók a számítógépek. Külföldi példák Hazánk iparában, népgaz­daságában ma még aránylag kevés a számítógép. Hogy a jövőben milyenek lesznek a lehetőségek, arról a kül­földi példák szólnak a leg beszédesebben. Néhány esztendeje a det­roiti Chrysler autógyár öko nómusainak feltűnt, hogy je­lentősen csökken a haszon. Számítóközpontjuk „rámu­tatott", hogy mi ennek az oka. Az elemzések szerint a gyárban az alkatrész kész­letek túlságosan felhalmo­zódtak, így a piacon csak aránylag hosszú idő múlva realizálódtak. A gyár veze­tősége merész lépésre hatá­rozta el magát. Ogy döntöt­tek, hogy a raktárkészletek nyilvántartását is számító­gépre bízzák. Több millió dolláros beruházással ezt meg is valósították. Ma a gyárkolosszus egész raktár­könyvelése néhány magnó­szalagra van összpontosítva. A számítógépbe betáplált szalagokról a szükséges ada­tok pillanatok alatt leolvas­hatók. Ma a Chrysler gyár alkatrészeinek átfutási ide­je nem egész három nap. Csak a tartalék alkatrésze­kért ki nem adott összeg kamatjain évente néhány k m Sí rl z< M ei s: js m zi a: la Ö! P r< te H VI ti al le zí üi n' Pl sí m ü: M m sz st ti: zi ló dí is er a al se m lu Ertel eimes „akó k Látogatás a Bratislavai Állami Gyorsíró Intézetben w/fwvm tftfttÉÉiMMHflHMM A kimondott sző el­száll, elfelejtjük. Vannak azonban szavak, melyek valami­lyen okn&I fogva fonto­sabbak a többinél, rög­zíteni kívánjuk őket. De hogyan, hiszen a szavak gyorsabban peregnek, hosszú folyamatos beszé­det pontosan leírni te­hát lehetetlen. Azaz: egy­szerű írással leírni lehe­tetlen. Éppen ezért vált szükségessé egy olyan irás, amely a folyamatos beszéd pontos rögzítésé­ra is alkalmas. Ennek a •eve: gyorsírás. — Ml ls tulajdonkép­pen a gyorsírás? — kér­dezzük Michal Ruiek mérnöktől, a Bratislavai Állami Gyorsíró Intézet igazgatójától. Ruzek elvtárs moso­lyogva elém teszi jegy­zetfüzetét. A notesz lap­jain különféle ákombá­komok. A girbe görbe vo­nalak néhol vastagab­bak, máshoz viszont vé­konyabbak. — Ezek • gyorsírási lelek — magyarázza as Igazgató. — A vastagab­ban írl jel más jelenté­sű, mint a vékonyan irt. Egyes jelek fogalmakat, szavakat jelölnek meg, mások pedig szótagokat. A gyorsírásban ugyanis az egyes szótagok egyet­len jellel leírhatók, mlg a „rendes" írásban az egyes Írásjelek, vagyis a betűk csupán a hangok megjelölésére szolgálnak. A gyorsírásra az is jel­lemző, hogy nincsenek nagybetűi. Természete­sen a helyesírás szabá­lyai sem vonatkoznak rá. — A gyorsírás előnye tehát mtndenkelőtt az, hogy segítségével a fo­lyamatos beszédet ls rög­zíthetjük. Mi a hátrá­nya? — Legnagyobb hátrá­nya, hogy a sztenogra­fált szfiveget nagyon ne­héz más után elolvasni. Ez abból adódik, hogy a közismert jeleken kívül — különösen a kiváló gyorsírók — egyéni jel­zéseket is használnak. — Hol alkalmazzák el­sősorban a gyorsírást? — Fontos beszédek rögzítésénél, parlamentben, riumokban, 1 hivatalokban mes megjegy nem egy álla gyorsírni. Szei hivatalnoknak na, ha a gépi a gyorsírást is ná. A gyors­kötelezfi tantá lenleg csnpán miai középis évfolyamában Egy idiőben m volt kötelező, végzett növeni vatalok sem fi laml nagy örö — Ezek utá hogy a Bratl; ml Gyorsíró I NAGY NÉPSZí ÖRVE! — Igen, mt mint 1300 van. Ebből férfi. A hall; része hivatali ban van, és i milyen fontos a gépírás ismi sektől ezt n Kön kimondot vánják. A nál hivatalnokok

Next

/
Oldalképek
Tartalom