Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-22 / 352. szám, péntek

ELSZAMOLTA: az NCR-315-ös számítógép NINCS NYOMDAI HIBA A CÍMBEN, valóban létezik ilyen aláírás: a bratislavai Slovnaft kombinátban önműködő számítógép végzi a bérelszámoló munkáját, az alkalmazottak az NCR-315 „aláírásával" kapják meg havonta barna borítékban a fizetésüket, és a borítékon a fizetésük pontos elszámolása is szerepel. Ezt az aláírást látjuk azokon a számlákon is, amelyeket a Slovnaft küld üzleti partnereinek és ugyanilyen aláírás szerepelhetne azokon a kis elismervényeken is, amelyek ellenében a nyugat-szlovákiai kerület lakosai havonta fizetik a postán az összevont befizetéseket. Mindezeket ugyanis az NCR-315 dolgozza fel... Az önműködő számítógép nagyon sok ember képzeletében mint valamilyen modern, titokzatos boszorkányság él. Olyan csodálatos gépnek képzelik, amely mindent tud, mindent játszva megold — kezdve az űrrakéták irányításától, egészen, mondjuk, a Jövendőmondásig. Az önműködő számítógépek teljesítménye valóban csodálatra méltó. Számolásban összehasonlíthatatlanul felülmúlják a leggyorsabb és legpontosabb matematikust, technikust vagy könyvelőt. Ebben nincs is semmi rendkívüli. A száguldó autó is felülmúlja gyorsaságban a legjobb futót, vagy a motoros hajó is a legkiválóbb úszót. Végeredményben a számítógép is csak berendezés, amelyet bizonyos munka elvégzésére szerkesztett az ember, és amely az ember közreműködése nélkül rideg, élettelen anyaghalmaz maradna. Az ember az, aki megszerkesztette és saját szolgálatába állította. Mit tud tulajdonképpen egy Ilyen számítógép? Egész „saját tudománya" csak annyiból áll, hogy „megért" néhány, esetleg több tucatnyi alapparancsot, utasítást és ezeket rendkívül gyorsan teljesíti. Ezeket a parancsokat csupán sajátos gépi nyelvén — számjegyek formájában — érti meg. Egy bizonyos munka elvégzésére az utasításokat ezért bizonyos rendszer szerint kell összekombinálni — rendezni. Ezt a munkát nevezzük programozásnak. Mivel gépi nyelven, vagyis számjegyek alakjában programozni rendkívül nehéz, megszülettek a szimbolikus programozási nyelvek, amelyek a számtani képletek Írásmódjára (ALGOL programozási nyelv), vagy általában az angol nyelvre (COBOL programozási nyelv) hasonlítanak. Ezt a nyelvet mind a gép, jnind az ember egyaránt megérti. A számítógépnek program alakjában tehát tudtára kell adni, mit kívánunk tőle. Emellett nem feledkezhetünk meg arról, hogy a gép ugyan engedelmes, de felelőtlen szolga. Ha rossz programot kap, lelkiismeretfurdalás nélkül rossz munkát végez. A gép nem gondolkozik, a programozóra hárul ezért a felelősség, hogy minden eshetőségre gondoljon és pontos utasítást adjon a gépnek. Az ő utasításai alapján érti meg a gép, mit kell tennie, ha ez vagy amaz az eshetőség bekövetkezik. Az ember tehát az, aki nemcsak megszerkesztette, hanem szüntelenül Irányítja is a számítógépet. Szinte lehetetlen lenne felsorolni, mi mindenre használjuk az önműködő számítógépeket. Alkalmazzák őket a különféle tudományos és műszaki kutatások, valamint számítások terén és a hadászatban egyaránt. Az amerikai hadsereg például a vietnami háború vezetésében ls számítógépekkel dolgozik. A számítóközpontot Jobban őrzik, mint bármely más katonai támaszpontot. Az amerikai elnök számára a rengeteg Jelentésből számítógép segítségével szűrik ki a legfontosabb napi jelentéseket. A közgazdaságban ls jó szolgálatot tesz a számítógép. Egyebek között a Szlovák Tervbizottság ls számítógép segítségével dolgozza ki ós ellenőrzi a népgazdaságfejlesztési terveket. A Slovnaft egyik üzemrészlegében ugyancsak számítógép ellenőrzi és irányítja a gyártásmenetet és azonnal jelzi a meg nem engedett eltéréseket. ÖSSZEGEZÉSÜL: A számítógép ugyan átveszi az ember fáradságos, idegölő munkáját, ámde működése közben ls alkotója az, akinek közreműködése nélkül a huzalok, tranzisztorok és egyéb alkatrészek élettelen halmaza maradna. SÁRKÖZY DÉNES, mérnök Fenyves György budapesti levele: Félmillió könyv, hetvenhárom új mű Az idei téli könyvvásár méreteiben minden korábbit meghalad. A magyar könyvkiadók tervei szerint hetvenhárom mű Jelent meg közel félmillió példányban, túlnyomó többségükben új, első kiadású regények, útleírások, ismeretterjesztő kiadványok, amelyeket néhány népszerű régebbi könyvvel együtt kötetnyi vastag reklámfüzet ismertet. E füzet érdekességeiből adunk most közre egynéhányat. Mivel a karácsony elsősorban a gyerekek ünnepe — rájuk gondoltak először a kiadók. Az immár hagyományos műnek számító két évkönyv, a „Fiúk könyve" és a „Lányok könyve" az idén már tizedszer lát napvilágot, ezúttal az 1968-as évszámmal. Nagy példányszámban kerül forgalomba Jókai Mór örökértékű műve, a „Kőszívű ember fiai". A kiadás érdekessége, hogy a könyv alapján készült film jeleneteivel illusztrálja a kiadó, amelyek — részben — Csehszlovákiában készültek, a híres Vörös Kő várában, a Pálffyak egykori sasfészkében. A mesekedvelök azonban nemcsak Jókai, a nagy magyar mesemondó, hanem a híres-nevezetes „Andersen legszebb meséi"-nek új kiadásában is gyönyörködhetnek — a kötet illusztrációi ezúttal egytőlegyig színesek. A mesét a tudománnyal kapcsolja össze a kitűnő tudós, Trencsényi »<Valdapfel József, aki a „Görög regék és mondák" című kötetében hézagpótló munkát végezve foglalja össze a görög mondavilág históriáit. A modern élet problémáit öltözteti színes szavú mesékbe Rónay György. „A holló és a róka" címmel megjelenő kötetében megverselt mesékkel lepi meg ifjú olvasóit. És ha már a verskedvelő gyerekeknél tartunk, őket még egy öröm várja: Donászy Magda „Modern karácsonyfa" című gyűjteménye, tele bájos gyerekversekkel. Ha viszont egy-egy kisfiú vagy kislány inkább a prózai műveket szereti jobban, akkor feltételenül érdemes kezébe adnunk Petrovácz István új regényét, a „Mire eloldvad a hó"-t, amelyet inkább a teenagerek, a 13—16 évesek fognak igazán szívesen elolvasni. Vas Zoltán „Hamburg fiá"ról, Ernst Thälmannröl, a német munkásmozgalom nagy egyéniségéről írt érdekfeszítő történetet, a csehszlovák Kovai valószínűleg hamar népszerűvé váló munkája, a „Huszonöt csoda házunkban" a hétköznapi élet megszokott szolgáltatásainak titkaiba avat be bennünket. A bőséges gyerek- és ifjúságikönyv-választék után most a felnőtteken a sor. Őket ls soksok érdekesség várja. Hat Dürrenmatt-drámát gyűjt egybe egy kötet. A rövidesen Budapestre is ellátogató neves svájci író legjobb és legfrissebb müvei kapnak ezúttal nyilvánosságot. Az amerikai Truman Capote „Hidegvérrel" című regénye egy gyilkosság kíméletlen anatómiája, annak teljes társadalmi és pszichikai hátterével. A könyv, amely az amerikai piac egyik legnagyobb sikerű bestsellere, méltán tarthat számot a magyar olvasók között is nagy érdeklődésre. Az ugyancsak világsikerű müveket író Graham Greene is új művel jelentkezik a magyar könyvpiacon — „Szerepjátszók"-ja Haiti politikai összeesküvéseinek, igazi és álforradalmainak világába viszi az olvasót. Maurice Druon, a modern francia irodalom sokszor megfilmesített szerzője, a „Nagy családok" Írója új munkájában, a „Zeusz emlékiratai"-ban, mulatságos mitológiát szerkesztett, amelyet aktualizál is, méghozzá olyanynyira, hogy még az atomháború veszélyére is figyelmeztet. A francia Robert Merle „Sziget" című regénye Tahiti-szigetére repít. És ha már a franciákról beszélünk emlékezzünk meg a magyarul most első ízben megjelenő Dumas-regényről, az „Emma Lyonna"-ról, mely az eredetileg kilenckötetes „Luisa San Felice" mű második része.) Az első rész 1965 karácsonyán látott magyaT nyelven napvilágot.) Az igaz történet a rövidéletű Parthenopet Köztársaság históriájába avatja be az olvasót, aki egy nagy szerelem tanúja ls lesz... Sokak számára a karácsony egyik legszebb ajándékát jelentheti a már korábban két művel jelentkezett finn Waltari „Michael Hakim" című regénye, a XVI. századi Európa szellemi életének csodálatos krónikája. Az angol irodalmat a klaszszikus Emil Brontö „Viliette"je és a ma élő Saul Bellow „Her zog" című regénye képviseli. A verskedvelőknek a „Négy évszak" kötetbe gyűjtötték a legszebb évszak-verseket, az irodalom iránt mélyebben érdeklődőket viszont az „Angol esszé klasszikusaidnak gyűjteményes kiadásával lepik meg. Karácsonyra közel harminc magyar szerző műve lát napvilágot, közülük azonban csak egyet szeretnék különösebben kiemelni: a felejthetetlen humorú Rejtő Jenő novelláskötetét, amelyben a kalandtörténeteiről ismert kiváló író ezúttal értékes, talán már klasszikus novellákkal jelentkezik. A könyvritkaságok és a szép könyvek barátait megörvendeztethetjük a gyönyörű „Moszkva" fotoalbummal, a Ferenczy Béni munkáiról és munkásságáról készült kiadvánnyal és a „Bibliotheca Corvináé" című munkával, amely a külföldön őrzött magyar könyvritkaságok, a Corvinák egy-egy oldalát mutatja be és magyarázza. mi tt Az igaz es a szép magányos bajvívója volt F. X. Saida, 1867. XII. 22.-1937. IV. 4. SZÁZ Ev ELŐTT SZÜLETETT és harminc esztendeje halott. Másokat az idő vagy a monográfiák felső lapja alá temet, vagy pedig unalmas tankönyvanyaggá merevít. Saida azonban túlélte mestereit és tanítványait, híveit és ellenfeleit, s a cseh szellemi élet üdítő és egyben újabb keresésekre ösztönző örökzöld lett. Nagy egyéniség, aki nemcsak a cseh irodalmi kritika megalapítója és ennek kivételes tudású művelője volt, hanem a bírálója is. Költő és drámaíró — Bábuk és isten munkásai (1917), Tömegek (1921), A gyermek (1923) Című drámái a legismertebbek, — esszéista és publicista egy személyben, a modern nyugati művészet, Illetve a modern francia Irodalom profeszszora a prágai Károly Egyetemen. Bonyolult, ellentmondásoktól terhes személyiség, de ugyanakkor kristálytiszta Jellem, aki nagyságának bélyegét rányomta a XX. század cseh kultúrájának fejlődésére. Érdeklődési köre nagy, tudása azonban még nagyobb. Mindazt egyesítette magában, amit az ideális művészet- és Irodalomkritikustól megkövetelt: a tudást, a fantáziát, az igazságosságot és a lelkesedést, a megértést és a könyörtelen elítélést, az epikureizmust, valamint a hősiességet is. Nem érdektelen, hogy Saida egy időben a Volné Sméry (Szabad Irányzatok) című képzőművészeti lapnak volt a szerkesztője és Munchról, de főleg a modern francia képzőművészetről Irt értekezései a nagy felkészültség és értelem mellett a művészi alkotás érzelmi befogadásának képességeiről is tanúskodnak. Életében azonban az első helyet az irodalom foglalta el, de rögtön azt is leszögezhetem, hogy számára mindennél fontosabb volt az, ahogyan az irodalom és a kultúra a cseh nép életképességét, színvonalát, jellemességét tükrözte vissza, ami viszont arról vallott, hogy Saida nemcsak irodalmár volt, de aktív társadalmi lény, aki Napóleont idézte, hogy „a politika modern sors", és ezt a sorsot, ha nem is lelkesedve, de következetesen vállalta. Aki csupán felületesen olvasta Saida kritikáit, amelyek az irodalmon túl a cseh értelmiség kicsinyességét, önzését, megalkuvását ostorozzák, azt hinné, hogy nemzetét nem szerette. Pedig ennek az ellenkezője az igaz. Csupán szigorú volt szeretetteivel szemben és meg nem alkuvó igényessége gyakran érzéktelen, kegyetlen gúnyolódőnak tüntette fel őt. F. X. Saida az önfegyelem legnagyobb fokának, egy szigorú etikai rendnek volt a híve és csupán az idealista romantizmusban gyökerező individualizmusa tette őt időnként szertelenné. Szentül hitt abszolút függetlenségében és pártatlanságában. Ezért is védte gyakran vélt igazát (amely a legtöbbször valóban igaz is volt) oly hévvel, s osztogatta a csapásokat Jobbra és balra egyaránt, s állta ugyanakkor férfiasan az ütéseket. Nemegyszer túlzott, nemegyszer tévedett. Sokszor volt igazságtalan, de nem gyűlölködött és senki sem vádolhatja őt tudatos elfogultsággal. A haladás, a szociális progresszió hívének vallotta magát s eleve a társadalom visszahúzó erőivel szembea foglalt állást. Ám ennek ellenére kíméletlenül bírálta a kommunistákat is, ha úgy vélte, hogy vétettek az abszolút igazság ideálja ellen. Amerikát és a nyugati tőkés világ imperializmusát és pszeudokultúráját elutasította, de ugyanakkor megalkuvás nélkül tört pálcát a moszkvai monstrepörök rendezői fölött. Elmarasztalta Sztálint, Gorkijjal is perbe szállt, de amikor a masaryki demokrácia népelnyomó gépezete betiltotta a CSKP elméleti folyóiratát, Saida menten átengedte FuCíkéknak saját hetilapját, a Tvorbá-t. És amikor a nagy krízis éveiben a cseh burzsoázia Duchcovban és Radotínban gyilkolt, a magányos lovag a Zápisník 3. évfolyamában „A lövöldöző állam" című cikkében mondott ítéletet a gyilkosok felett. A kosúti eseményekre pedig — ugyancsak a Zápisnlkban — verssel válaszolt: KOSÜT Csak csöndesen! Igaz, puskák ropogtak Radotínban, Duchcovban, Kosúton. Csak csöndesen! Ne halljék jaj és sóha j: mind mér/öldkö csak egyazon úton. Ma szólt a puska: holnap talán ismét Trencsén, Kassa, Surány az állomás. Ha kóbor eb a puska elé téved, ki vétke? Tán a csendőr a hibás? Csak csöndesen! ^Szorítsátok a puskát vállatokhoz biztosan, keményenf Csak csöndesen: hadd csattanion a lövés s a távolból visszhangja hadd kél jeni (Babos László fordításaI És Saida volt az, aki a Zápisníkban elítélte a nacionalizmus brutalitását, amely — ahogyan azt Hitler és mások igazolták — a bestialitáshoz vezet. A nemzet lelkét véleménye szerint csupán a nemzetköziség simogatóan lágy napsugarai gyógyíthatják meg, és a nemzetköziség megfogalmazásánál Jan Hus szavait idézi: „És ezért a derék angol papok kedvesebbek, mint a becstelen cseh papok, és kedvesebb a jó német is, mint a gonosz testvér ..." Kár, hogy ezeket a szavakat negyvénöt után sokan elfelejtették. F. X. Saida számtalan esetben megbélyegezte az első köztársaság politikai szatócsainak nyüzsgését és ügyeskedését, elmarasztalta a dolgozó tömegek kiszipolyozását és a nemzetiségek elnyoinatását. Éppen ezért volt annak idején elhamarkodott és elfogult L. Stoll következtetése, hogy „Saida már elhagyta a keresztutak metszőpontját és véglegesen jobbra tart..." Sokkal jobban Ismerte Saida szellemét Jozef Hora, a nagy cseh költő, aki a következőket Irta: „Tiszta szívvel köszönthetem azt a szocializmust, amelyben a Salda-féle egyéniségek megtalálják a helyüket." S nem is kétséges, hogy ezzel a megállapítással valamennyien egyetért hetünkl BARSI IMRE a "5 'S Sí e o A: TS «q