Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-22 / 352. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések o n • • • • o • a • • ••••••••••• U I Ml Mit! K ••••••••••• ••••••••••• SZERZŐDÉS AZ ÖRDÖGGEL (szlovák) Sok film kőszült már a bizal­matlanság ártalmasságáról. Nem ls fölösleges erről beszél­ni, sőt egyre többet kellene. A bizalmatlanságnak megvannak a maga okai, s természetes, bogy elsősorban ezekre kellene lényt deríteni. Kellene. A fel­adat azonban meglehetősen bo­nyolult, s nyilvánvaló, hogy jo­zef Zachar a Szerződés az ör­döggel című filmjében ls ezért elégedett meg csak a következ­mények szemléltetésével. Ezzel pedig nem alkotott újat. Egy szlovákiai kisváros tipi­kusan vidéki középiskolájában vérlázító eseményről szerez tu­domást az igazgatóság, öt lány szerződést kötött az ördöggel, hogy az érettségiig — csak hó­napok vannak hátra — túladnak szüzességükön. Ez a hallatlan romlottság valósággal felbőszí­ti az iskola korlátolt képességű igazgatóját, s természetesen ki­hozza sodrából a pedagógiai ké­pességekkel ugyancsak szeré­nyen megáldott szülőket is. A lányokat Jóformán meg sem kér­dezik, hiszen ostoba elfogultsá­gukban amúgyis eleve bizalmat­lanok ezzel a „mindenre képes" mai ifjúsággal szemben. A lá­nyok pedig rövidesen elhatároz­zák, hogy ha bűnhődni kell, ám legyen miért bűnhődni... Nem rossz ötlet. S ha az kö­vetkezik, ami a bevezető képso­rok szatirikus-komikus jellege alapján következhetnék, ügy ne­vetnénk. mintha jó ismerősökön mulatnánk. De a komédia tragl­kába csap át, s azon aztán már sem nevetni, sem sírni nem le­het. Ez az egységbontó változás indokolatlan, s csak azzal ma­gyarázható, hogy a szerzők — ötlet és tréfa híján — nem tud­tak mit kezdeni a komédiával. A lehetőségek ugyanis még e fe­lemás megoldás keretében sin­csenek kihasználva, ugyanakkor egynéhány megoldás (például az ágy leszakadása) túlságosan erőltetettnek, méltatlannak lát­szik. Ez az ötlethiány a jellem­ábrázolásban is érezhető. Az öt lány jellemzése — egyikük-má­sikuk rovására — aránytalan, pedig kicsit tömörebb szerkesz­tés révén mindegyikükre egy­formán rí kerülhetett volna a sor. Javára Írhatjuk azonban a mű­nek, hogy lényegében hiteles, kisvárosi, mai légkört tud te­remteni, s ezzel előnyösen nö­veli a mondandó hatásosságát. Időszerűsége és egyes alakjai­nak sikerültebb megformálása ugyancsak mérsékli a fentiek miatt keletkezett csalódásunkat. Jozef Zachar önálló rendező­ként, az ötvenes évek elejétől tevékenykedik, s elsősorban do­kumentumfilmeket készít. A Szerződés az ördöggel első já­tékfilmje, de gyengéi ellenére sem állíthatjuk, hogy kezdetle­ges mű. Reményt kelt arra, hogy a rendezőnek sikerül még túl­szárnyalnia eddigi önmagát. A forgatókönyvet loan Bukov­őan írta, s a főbb szerepekben Sylote Turboodt, Vtera Simeko­i'át. Marta RaSlooát, loana Kar­banooát, Zuzana Kocúrikovát, loan Mistríket, Vladimír MenSí­ket, Stella Zázoarkovát, Franti­Sek Dtbarborát és Dusán BlaS­koviCőt láthatjuk. Játékuk a rendező,Igényeihez igazodik. Egy azok közül, akik szerződést kötöttek az ördöggel. (Vavrek felv.) MY FAIR LADY (amerikai) George Bemard Shau> világ­szerte rendkívül népszerű Pyg­mallon-ját filmesítette meg nagy hozzáértéssel a magyar származású, híres amerikai ren­dező, Czukor György. A térhatá­sú színes film minden lehetősé­gét kihasználta, hogy kellemes szórakozást és (a kiváló színé­szek révén) nem mindennapi művészi élményt nyújtson a né­zőnek. Czukor érti a mestersé­gét, tudja, ml kell a nagykö­zönségnek. Filmje pazar kivite­GARIN MÉRNÖK SUGARAI lezésű, rendkívül látványos, megnyerő alkotás. Persze, keve­sebb benne az irónia, mint ahogy azt Shaw műve alapján elvárhatnánk, de ezen — Czu­kor felfogását ismerve — nincs mit csodálkoznunk. Higgins professzort a híres Rex Harri­son, Elizát pedig a nem kevés­bé ismert Andrey Hepburn játsz­sza. Szereplésük emlékezetes él­mény minden szépet és jót ked­velő néző számára. (szovjet) A világirodalom egyik legjobb tudományos-fantasztikus művét, Alekszej Tolsztoj Garin mérnök sugarai című regényét filmesí­tette meg Alekszandr Glncburg. A húszas évek forrongó világá­ba ágyazott történet éles vád­Irat minden olyan emberi ha­talom ellen, amely leigázni, uralni akarja a Földet. Egyértel­mű és könyörtelen ítélet ez a mű az olyan hatalom fölött, amely visszaélve a tudomány vívmányaival rabszolgává akar­ja változtatni az embert. A fa­sizmus és a jelen kor ismerő­jének nem nehéz felfedeznie e mű aktualitását. Garin mérnök INKÁK KINCSE hiperboloidja, amely fantaszti­kus erejű hősugarával acélt olvaszt és hadihajókat robbant, ma már gyerekjátéknak tűnik az atom- és hidrogénbomba mellett, de mint a megfélemlí­tés és az uralomra jutás eszkö­ze, ugyanolyan aljas és emberte­len. A film hűen akarja tolmácsol­ni Tolsztoj regényét, s ez min­den bizonnyal sikerült Is volna, ha a rendező kevesebb figyelmet szentel a detektlvesdinek, s töb­bet Garin mérnök gaztette és humánum-ellenessége kidombo­rftásának. Mondanivalóját azon­ban ennek ellenére Jól megért­jük és meg is kell értenünk. (nyugatnémet-bolgár-sponyol-olasz-perui) és nem annyira lelkesítő a szí­nészek játéka sem, mint az elő­zőekben. De látványosságban azért itt sincs hiány, s akik ezt a műfajt nagyon kedvelik, azok­nak tetszeni fog. Az eredeti és szép perui felvételek némi tör­ténelmi hitelességet kívánnak biztosítani a kalandos történet­nek. Ezek a felvételek újsze­rűek és hatásosak. (szó) May Károly újabb műve került filmszalagra e sokszoros együtt­működés és Georg Marischka rendező jóvoltából. Akik látták a Winnetou-t és Az ezüst tó kincsét, azok az Inkák kincsé­ben kissé csalódni fognak. Ke­vésbé rokonszenves mű ez, cse­lekményének lassúbb a pergése, hősei már inkább „földön Járó emberek", kevesebb az izgalom, Gazdaságpolitikai céljainkkal ellentétes jelenségek Néhány észrevétel az ipari vállalatok jövő évi terveiről Könnyű lenne az előttem fek­vő elemzések és táblázatok számaiból nagyszerűd-perspektí­vát, „rózsaszín" tudósítást konstruálni. A közép-szlovákiai kerület vállalatainak 1968—70. évekre szóló tervei a termelés növekedéséről, a bruttó jövede­lem gyarapodásáról, a bérek emelkedéséről számolnak be. Elég lenne kiragadnom az er­re vonatkozó számoszlopokat és az olvasó elé tárhatnám a káprázatosan szép jövőt. Ez, mint mondom, nagyon egyszerű lenne. Ne sajnáljunk azonban némi fáradságot, lapozzunk be­le tüzetesebben a tervekbe, kér­jük ki a gazdasági és a pénz­ügyi szakemberek véleményét az adatokról. A tüzetesebb vizsgálat jócskán elszürkfti a rózsaszín számokat, sőt, olyan mozzanatokat tár fel, amelyek kedvezőtlen fejlődést helyeznek kilátásba. Ez a látszólagos el­lentmondás úgy lehetséges, hogy nem a tervek céljai­ban van a hiba, hanem telje­sítésük módszerében. Sajnos, a módszer, mint azt a gazdasági életben eddig is tapasztalhat­tuk, néha a célok elérését odáz­za el, vagy nehezíti meg. Nem árt azért elgondolkozni kissé a tervek fölött már most, tel­jesítésük megkezdése előtt. AZ ÖSZTÖNZÉS FONÁKJA A cél: 1970-ig a tervezett ter­melésnövekedést 75 százalék­ban a munkatermelékenység nö­velésével értük el. Az üzemek tervel viszont azt árulják el, hogy a termelésnövekedést csak 60—67 százalékban bizto­sítják a munkatermelékenység növelésével, a többit IS 940 úf munkaerő alkalmaztatásával. Miért van ez így, ha a gazda­sági szabályozóknak éppen ezt kellene megakadályozni? A tervekben a közgazdasági szabályozók, az anyagi érde­keltség hatástalansága tükrö­ződik. Akármilyen furcsa, igy van: az anyagi ösztönzés ha­tástalannak bizonyult. Most csupán a munkatermelékenység alakulására vonatkozó hatásá­val foglalkozunk, s e téren Ilyen helyzet alakult ki: Minden munkadíjazásra for­dítandó összeg a bruttó jöve­delem része. A vállalatok célja ezért a bruttó fövedelem növer lése. Eddig rendben van a do­log. Csakhogy a vállalatok rá­jöttek az anyagi ösztönzés rendszerének legnagyobb fo­gyatékosságára: a bruttó jöve­delem nemcsak munkatermelé­kenységgel növelhető. Ezért a maximális hatásfokot a követ­kező forrásoktól várják: olyan árpolitikát folytatni, amely na­gyobb árbevételt biztosit, mint a termelésnövelés; olyan vá­lasztékot diktálni az átvevőnek, amely a termelő számára elő­ny ösebb (s ez természetesen a fogyasztó érdekének elhanya­golását jelenti J, olyan vállala­tokkal kooperálni, amelyek szállításai a legelőnyösebbek és a legnagyobb nyereséget biz­tosítják; a lehető legtöbbet nyerni az állami dotációkból; a beruházásra fordítandó ösz­szeg zömét már idén összegyűj­teni, a jelenlegi előírások alap­ján, mert Jövőre új finanszíro­zási előírások érvényesek, s az építkezések túlságosan terhel­nék a bruttó jövedelmet; a jövő évben üzembehelyezésre váró részlegek dolgozóit már idén felvenni, most megfizetni az illetményadót, hogy fövőre meg­szabadulfanak ettől a tehertől. összegezve: a terven felült pénzforrásokat a vállalatok fő­leg a nem termelési tevékeny­ségből akarják beszerezni. Mint mondottuk, a munkadí­jazás a bruttó jövedelemtől függ. Mint láttuk, a bruttó jö­vedelem sok mindenféléből gyarapszik, nemcsak a munka­termelékenység növelésétől. Sőt, sok esetben főleg a „min­denféléből". A munkatermelé­kenységet a bruttó jövedelem­ből számították ki. Ez a látszó­lagos apróság messzemenő kö­vetkezményekkel jár: kialakul­hat olyan helyzet (mint már több üzemben idén ls kialakult), hogy a munkatermelékenység „értékben" növekedni fog, de pl. az egy műszak alatt elké­szült gyártmányok száma ugyanannyi marad, mint volt. Mert az „érték" a jól sikerült eladásból, a mesterségesen fel­emelt árból ls adódik... Az ilyen gyakorlat elharapózása az anyagi ösztönzés csődje felé vezethet. Hihetetlennek tűnik? Idén a leghatásosabb ösztönző, a nye­reségrészesedés a béreknek 2,1 százalékát tette ki. 1970-ben a vállalatok tervel szerint csu­pán 1,20 százalékát teszi majd ki. Csökken tehát az ösztönzés aránya. Ez alatt értsük a deni­velllzácló folyamatának fékezé­sét, a műszaki fejlesztés he­lyett a munkaerők számának növelését. Ez pedig mind a ki­tűzött célfainkkal ellentétes Jelenség. SOK A PÉNZ A nagykereskedelmi árreform után hatalmas összegekkel gaz­dagodtak az üzemek. Mindez az anyagi ösztönzés hatását csök­kentette. Nem véletlen, hogy éppen azok a vállalatok ma­radnak le terveikben, a mun­katermelékenység növelésében, amelyekben a legnagyob ősz­szegek gyülemlettek fel. Ha ezek az összegek a munkater­melékenység alapján növeked­tek volna, természetesen a jö­vőben Is növelni akarnák a munkatermelékenységet. De mi­vel a sok pénz úgyszólván az „égből pottyant" — a könnyebb úton akarnak haladni tovább. A közép-szlovákiai nehézgép­iparban a nyereségrészesedés idén háromnegyed év alatt egy főre nem haladta meg a 150 ko­ronát. Ezeket a vállalatokat te­hát a jelenlegi ösztönzők való­ban serkentik a munkatermelé­kenység növelésére. Hiszen ha több embert alkalmaznának és elhanyagolnák a műszaki fej­lesztést, még több felé kellene elosztani az amúgy is alacsony részesedéseket. Ez meg is lát­szik a tervekben: nem érik ugyan el a központilag előirány­zott színvonalat a munkaterme­lékenység növelésében, de csak 0,5 százalékkal maradnak alat­ta. Viszont a vegyipart vállala­tok, nevezetesen pl. a novákyi W. Pieck Müvek, közel 2600 ko­ronát oszthatott volna ki egy főre részesedésképp már a III. negyedévben. Ugyanígy az ener­getikai iparban is 1886 korona jutott egy főre részesedésképp. Itt emelkedett a nagykereske­delmi árszínvonal a legmaga­sabbra. Nem véletlen, hogy épp e két ágazat tervezi a legala­csonyabban a munkatermelé­kenység növelését: 7,7, illetve 10,3 százalékkal alacsonyabban, mint a központi irányelv meg­követeli ... Hja, ahol sok a pénz, ott az anyagi ösztönzés hatástalan ... „NEODIREKTIVIZMUS" FENYEGET? A fent vázolt néhány mozza­nat közvetve oda hat, hogy a termelő vállalatok megerősítik előnyös helyzetüket a kereske­delmi vállalatokkal szemben, il­letve: a szállító továbbra is dik­tálni fog az átvevőnek. Ezt az áldatlan jelenséget az új irányí­tás egész gyakorlata alatt bírál­juk, de mint látható, hatástala­nul. Az a helyzet alakult kl, hogy egyre nagyobb Indokolat­lan nyereség gyülemlik fel a termelővállalatokban, ezáltal növekszik a bruttó jövedelem, tehát az elosztásra kerülő össze­gek — a bérek is. A bérnöveke­dést azonban nem kiséri megfe­lelő munkatermelékenység-nH• vekedés, szükül a választék, mindinkább csak olyan árut akarnak gyártani az üzemek, amely a legnagyobb nyereséget hozza. A termelő önkénye a vá­laszték kialakításában odahat, hogy némely árufajtából bőség, másból hiány keletkezik. Ez be­folyásolja a fogyasztást. A bé­rek — a tervek szerint — ismét gyorsabban növekednek, mint a termelés. Ez a folyamat a lakos­ság elköltetlen pénzjövedelmét gyarapítja, növeli a termeléssel nem fedezett pénzösszegeket. Másszóval inflációs jelenséget idéz elő. Népgazdasági szinten a termelés hatékonyságában rej­lő tartalékok kiaknázatlansága olyan károkat idéz és idézhet elő, hogy szükségessé válik a mesterséges beavatkozás a gaz­dasági mechanizmus menetébe. Holott épp ez az, amelyet az új irányítással csökkenteni szeret­tünk volna. Ez a szabályozás jól mflködö gazdasági mechaniz­musban önműködő kell, hogy le­gyen. Az előbbi helyzet elemzése eredményeképpen megszületett a 228/67 sz. kormányrendelet, amely megszabja a bérek és a munkatermelékenység növeke­dése közötti arány betartását, függetlenül attól, hogyan hat ex a vállalatok gazdálkodására. A Jövő évre még szigorúbb rende­let, a 312/67 lesz érvényben, ha­sonló küldetéssel. A „kétszázhu­szonnyolcasnak" ez év harma­dik negyedében már nagyszerű eredménye mutatkozott: míg az első félévben 2,4 százalékkal haladták meg a keresetek a ter­melékenység növekedését, ad­dig a harmadik negyedév végén összegezett eredmény már csak 1,1 százalék. Így is rossz az arány, de jobb mint volt. Ezek alapján feltételezhető, hogy a jövőre esedékes „háromszázti­zenkettes" még kedvezőbb ha­tással lesz. Ha ez így van — és, bizony Így van —, akkor nyilvánvaló, hogy a központi utasítás hatáso­sabb, mint a gazdasági szabá­lyozók rendszere. Nem vezet ez a tanulság valamiféle „neodirek­tivizmushoz"? Nem vezeti Ha idejében tudatosítjuk: az állami szerveknek azért kell beavat­kozniuk ilyen erőteljesen a vál­lalatok gazdálkodásába, mert azok szeme elől a jelenlegi ösz­tönzési rendszer fogyatékossá­gai révén a ködbe vész a társa­dalmi érdek. Másszóval: a brut­tó jövedelem kedvező alakulá­sát nemcsak a társadalmi (pia­ci ) követelmények befolyásol­ják. Még nem hat az úf irányí­tás legfontosabb összetevője: a piac nyomása a termelőre. A piac még alárendelt szerepet játszik. A piac és a termelés gazdasági helyzetének kiegyen­lítése, sőt a piac előnybe jutá­sa változtathat csupán a jelenle­gi helyzeten. Ilyen helyzet ki­alakítását központilag kell elő­segíteni. Ezt célozzák tehát az említett kormányrendeletek, s nem a direktív irányítás fel­élesztését. A fentlek ellenére a vállala­tok gazdasági tervei mégsem tükrözik a helyes irányvételt. Ha ez azért van, mert a tervelő­készítés idején a jövő évre érvé­nyes kormányrendelet még nem volt ismert — akkor a tervek átdolgozása, vagy hatékonyabb módszerekkel történő teljesíté­se még segíthet a helyzeten. Ha azonban e rendelet ellenére is a fent vázolt gyakorlat honoso­dik meg, akkor társadalmunk céljainak nem megfelelő, lehe­tőségeinek kiaknázatlanul ha­gyó tendenciák" érvényesülnek. VILCSEK GÉZA Milyen lakásokban élünk ? Hol lakni? — ez ma az embe­rek tizezerelnek legnagyobb gondja. A lakáshiány fékezi az életszínvonal emelkedését, ás sok kedvezőtlen társadalmi jelenség (válás, 'alacsony népszaporulat stb.) okozója. A helyzet csak las­san javul. Ebben az évben 80 758 lakást kell építeni. Október vé­géig azonban csak 49 886-ot fejez­tek be, és a befejezetlen építke­zések helyzete arra enged k5­vetkeztetní, hogy a lakásépítés tervét nem teljesítik. A lakásállomány 72,8 százaléka a cseh országrészekre esik, 27,2 százaléka Szlovákiára. Ez nem fe­lel meg a lakosság területi meg­oszlásának (Szlovákiában az or­szág lakosságának 31,1 százalé­ka él). Igaz viszont, hogy Szlo­vákiában az 1945 Bs kiindulási alaphoz viszonyítva A lakásépítés üteme gyorsabb, mint a cseh terü­leteken. Az ú) lakások szaporodásának hatása van a lakásállomány nagy ság szerinti összetételérc. Külö­nösen gyorsan szaporodnak a há­romszobás és nagyobb lakások.

Next

/
Oldalképek
Tartalom