Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-18 / 348. szám, hétfő

problémák megoldásáért O

rszágszerte így ismerik és így nevezik Varnsdorfot, ezt a határmenti alig 15 000 lakosú városkát. ÉszakCsehország legészakibb csücskében húzódik meg, különleges jellegével, hétköznapjaival és nem kis adag romantikával. Vagy a romantikát csak a külső szemlélő véli felfedezni? Valószínűleg. Az itt élők — proletárősök és proletárleszármazottak, proletárbevándorlottak — munkalehetőséget láttak dombok szegélyezte, kéményerdő tarkította ipari városkában. Múltja 700 éves, jellege a XIX. század. A vállalkozók és iparosok egyemeletes villái, komor kisablakos faházikókkal váltakoznak — ahány annyiféle, tán két egyforma lakot az egész városban nem találni. A házak között levegő, rengeteg levegő, fák, cserjék és virágok. Az átlagos életkor alig 26 év, a nők és férfiak aránya hét az egyhez. Es ez az, ami az ország minden városától megkülönbözteti, ami serkenti a fantáziát, ami számtalan vitára adott már okot. Néhány évvel ezelőtt az újságokat ellepték a „Varnsdorfcikkek". Szélsőséges példákat kiragadva pellengérezték ki az egészségtelen viszonyokat, az amoralitás fészkét. Akkoriban nem jártam utána, bizonyára volt benne némi igazság. Mégis azt hiszem, sokkal inkább szenzációhajhászásról volt szó — amiről mostani beszélgetéseim is meggyőztek. V

arnsdorf. Állomását száz évvel ezelőtt építették, ekkor kötötték össze más városokkal. Az egyre ütemesebb iparosítás és a kibontakozó üzlet ezt megkövetelte. Dél van. Az állomásról az ELITE felé vezető úton egyetlen emberrel sem találkoztam, csak a VELVETA előtt elhaladva hallottam a gépek egyöntetű zümmögését. A közbeeső étterem, szálloda, büfé \ talponálló — zárva. ELITE, VELVETA — textil: harisnyagyár, sima- és kordbársony monopol. TOS — gépIpar. Villanyerőmű és még néhány kisebb üzem. A lakosság nyolcvan százaléka gyári munkás. 1930 — a lakosok száma 22 793, ebből csupán 1512 cseh. 1939 — 21716. Háborús évek. 1958 — 15 554. A német családok többsége a határon túlra került. 1962 — 13 606. Többnyire csehek, de a szlovákok, a lengyelek és magyarok száma is Jelentős. Harminc év alatt szinte kicserélődött a város lakossága. Az átlagos életkor alig 26 év. A nők és a férfiak aránya hét az egyhez. Gyári munkások — szakma nélkül — pénzkeresők. Lehetőség volt itt bőven. Az elhagyott villákban akadt lakás. Aztán megkezdődött az építkezés ls: munkás— szállások és bérházak. Szlovákok és magyarok. Sokan voltak, ma is elegen vannak. Egy évben legfeljebb kétszer mennek haza. — Egy éjszaka és fél nap döcög a vonat kelet felé és le délnek. Ugyanannyi vissza. Szabadságot vesznek ki, vagy túlórában ledolgozzák. Az üzem segítségükre van, megadja a lehetőséget. Lányok, asszonyok, lányok, asszonyok. A legmodernebb textilgépek pokoli lármát csapnak, a saját szavát sem hallja az ember. A fonál menetét jóformán csak ellenőrizni kell, az elszakadt szálat összekötni. Nem nehéz munka, és keresni szépen lehet. A hat- nyolc hetes betanulás után az az 1200, de az 1800 koronát is eléri a kereset. A borítékból a pénz nagyobb része a bankba vándorol. Hiszen ez volt a cél: valamit szerezni, 20—22 éves korban hazamenni, családot alapítani. Nem néztem utána, de a gyár vezetősége azt mondja, Varnsdorf az egyedüli hely, ahol tizenötéveseket is alkalmaznak. Tehát ez is az okok egyike. r E

vekkel ezelőtt hatalmas volt a fluktuáció. Legtöbben munkát kerestek, de sokan csak kalandot. Távol az otthontól, szinte gyerekfejjel. Hátborzongató példákat mondtak, felsorolásukba nem bocsátkozom. Ne háborgassuk a múltat. Egy tény azonban nagyon elszomorított: A közbiztonsági szervek által keresett, a hazaküldött lányok többsége magyar nemzetiségű volt. Losonc, Fülek, Tornaija, Tardoskedd, Klrályhelmec, Érsekújvár környéke. Mostanában kevés új erőt vesznek fel, azok többnyire maradnak, legalább három, négy évre. Ketten laknak egy szobában. Szeretik a gyárat. — Nem bánta meg, hogy idejött? Meddig marad? — Nem. Még két évet maradok, aztán hazamegyek. — Miért jött Varnsdorfba? — Leérettségiztem, csaknem egy éven keresztül nem kaptam munkát. — Nincs honvágya? — Nincs. A szülői ház nem vonz. Csak néha vagyok szomorú, de ez is elmúlik. A kérdést más részlegen is megismétlem. — Három éve dolgozom itt, talán nem is megyek haza. Van udvarlóm, a TOS-ban dolgozik, hamarosan kapunk lakást. Minden pénzemet utazásra költöm. Egy cigánykislányt kérdezek. — Miért jött ide? — Nálunk nem volt munka. Toboroztak a faluban, hát eljöttem. Két éve vagyok itt, még maradok. A gépek monoton zaja betölti a teret. Példás rend mindenütt, virágok, asztalkák. Vége a műszaknak, de a gépek nem állnak le, mások veszik kezelésbe őket. Lányok, asszonyok, lányok asszonyok. — Két óra van. Mit fognak most csinálni? • — Ebédelünk, kicsit pihenünk, aztán bemegyünk a városba. M

ozi és színház, kávéház, néhány étterem és söröző. A könyvtár készlete 21 000 kötet. A népművelési otthon öt nyelvtanfolyamot indított. Minden üzemnek van klubja, — különféle szakkörökkel. Nyáron úszni, télen sielni lehet. Minden szombaton táncmulatságot rendeznek. Kirándulni is érdemes, a környék gyönyörű. Prágába, Liberecbe, Rumburkba naponta többször jár autóbusz. Kevés kisvárosban van ennyi lehetőség. A szórakozáshoz a pénz is megvan. Mégis ... Tudatomban a fiatalság fogalma szinte azonos a jókedv, a boldogság fogalmával. A lányok kilépnek a gyár kapuján. Hangtalanul, lehet, hogy csak azért, mert csípős szél fúj. De az is lehet, hogy a mosoly ráfagyott arcukra, s a szél behatolt a lelkükbe. Sietnek. Hátha van levél, hátha írtak hazulról, vagy a kedves. Levélvárás — ez napi program. Egy gyenge félórára felidézni az otthon melegét. Itt ennek a szónak különös zamata, varázs- és hordereje van. Akik csak átmenetileg jöttek ide, azért jöttek, hogy otthon majd jobb legyen. Hogy az az Igazi otthon majd szebb legyen. — Elégedett? — Igen. (Vallka, komáromi, 20 éves.) — Elégedett? — Igen. (Gyárigazgató.) — Elégedett? — Igen. (A részlegvezető, őslakos.) — Elégedett? — Igen. (V. M. taroskeddi kislány.) — Elégedett? — Igen. (Az üzemi jogász.) — Elégedett? — Igen. (A portásnéni, aki 17 éve őrzi a gyárat.) Elégedettek. Csak ezt a választ kaptam. Mindenkitől. A három nap alatt ez ragadott meg leginkább. A

ztán búcsúzáskor megkérdeztem Valikát: Megtudná mondani, miért elégedett? — Tudtam hová jövök. Semmi mást nem vártam. Ez van. Talán ezért. Aztán azt ls tudom, hogy hazamegyek. Mindnyájan csehül beszélnek. Azok is, akiket szlovákul, vagy magyarul szólítok meg. Igy szokták — feleli. A szokás nagy úr. Megszokták a kerteket és a gyárkéinényeket, a várost és az embereket. Megtanultak dolgozni és gyűjteni a pénzt. Messze, távol, sok száz kilométerre az otthontól. Sokan közülük ottmaradnak, gyökeret vernek. Sokan visszajönnek. Fiatalok, többnyire lányok, átlagos életkoruk alig 26 év. Csehszországban ls otthonra találtak. OZORAI KATALIN A családi átfogóbb A RÉGI társadalmi rendszerekben is szükségesnek tartották a házasság és a család szilárdítását, amit a férj pozíciójának erősítésével s azzal szándékoztak elérni, hogy a feleség csa'knem teljesem a férjtől függjön. Ezért korlátozták a nők jogait és odahatottak, hogy kizárólag a háztartás s a gyermekek nevelése kösse le minden érdeklődésüket. Mai társadalmunkban ezzel a maradi felfogással ellentétben következetesen érvényesül a férfi s a nő teljes egyenjogúságánaík elve. A nők a saját kereset lehetőségével élve biztosítják anyagi helyezetüket, ami gyökeresen megváltoztatta szerepüket a társadalomban és a családban. Mindez, sajnos, nem zárja ki a nézeteltéréseket, s a lelkiismereti problémákat. Nafponta lehetünk annak tanúi, hogy a már elavult nézetek összeütközésbe kerülnek a családi élet új értelmezésével. Nagyon meggyorsult életünk üteme, nem számít tehát ritkaságnak a házastársak túlterheltsége sem. Túl kevés a szabad idő, minek következtében a szülők idegesek, ami egyrészt kölcsönös kapcsolataikra hat kedvezőtlenül, másrészt a gyermekeikkel szemben tanúsított magatartásukra ls. A gyermekeknek így nélkülözniük kell a szülők állandó figyelmességét, megértését, szeretetük megnyilvánulásait, és a szülők sem mutatnak mindenkor követésre méltó példát. Számos más tényező is befolyásolja ezt a helyzetet, ami többnyire nem hat kedvezően a családi kapcsolatok szilárdítására. Gyakoriak a korán kötött házasságok. Erre a lépésre sokszor túl fiatal, tapasztalatlan, még nem eléggé kiforrott jellemű férfiak és nők elhamarkodva szánják el magukat. Sokszor hiányoznak a létfenntartáshoz szükséges feltételek ls, és gyakran kerül sor „kötelező" házasságkötésre, ha a fiatalok meghitt viszonyát a nő terhes állapota követi. Mindennapi jelenség a megoldatlan lerkásprobléma, a bölcsődék s az óvodák csekély befogadóképessége, és kedvezőtlen hatású az is, ha a szolgáltatások nem nyújthatnak megfelelő segítséget a dolgozó nőknek, nem ls beszélve arról, ha iszákos a férj. HAZÁNK IRÁNYÍTÓ SZERVEI, különösen a legutóbbi években, rendszeresen foglalkoznak a családi élet kialakulását befolyásoló problémákkal, s hathatós intézkedéseket foganatosítanak megoldásukra. Sok időt venne igénybe, ha csupán a kormánynak s az SZNT elnökségének erre irányuló határozatait idéznénk. Az eddigi eredmények azonban csak részben változtattak a helyzeten, de ami a családról s a gyermekekről való gondoskodást Illeti, lényegesebb változást nem hoztak. Ez pedig arra vezethető vissza, hogy az érvényes jogszabályokat nem mindenütt és mindenkor tartják tiszteletben, az állami szervek határozatai alapján adódó feladatok teljesítését sem biztosítják eléggé következetesen, vagy pedig egyáltalában mellőzik teljesítésüket. Vegyük szemügyre a sürgős megoldást igénylő problémák egyikét, amely látszólag legkevésbé bonyodalmas: a bölcsődék, az óvodák s a napközi otthonok helyzetét. Szlovákiában 1980-ig további 150 000 nő kerül munkaviszonyba. Ez az adat különösen a'kkor felfigyelhető, ha tudjuk, hogy a — különösen a városi munkahelyeken — dolgozó anyák közül nagyon sokan nem tudják gyermeküket bölcsődében, s főleg az óvodákban elhelyezni. Vitathatatlan, hogy ezeknek az intézményeknek az építése elsősorban a munkaadók érdeke. Sajnálatos azonban, hogy a szlovákiai óvodáknak csupán 6,6 százalékat építették üzemek s egységes földmű'vesszövetkezetek. A családról való gondoskodással kapcsolatos feladatok jelentős része a nemeztl bizottságokra hárul. Tőlük függ az alkalmazásban levő anyák által igényelt szolgáltatóüzemek létesítése, figyelemmel kell követniük s lehetőleg kedvezően befolyásolniuk a szülők magatartását, ügyelniük kell arra, hogy teljesítsék a gyermekeikkel szembeni kötelességeiket. Általában mégis az 3 tényállás, hogy a nemzeti bizottságok nem tartják mindenkor szem előtt ezt az elsőrendű kötelességüket. Igaz ugyan, hogy minden HNB együttműködik több önkéntes dolgozóval, akik bizalmi tisztségként vállalják a gyermekekről való gondoskodással összefüggő teendőket Állíthatjuk, hogy nem könnyű a dolguk. A nyugat-szlovákiert kerületben 1500 ilyen bizalmi tevékenykedik. Megbecsülésre érdemesek, de semmiképpen sem lehet szem elől tévesztenünk, hogy közülük nagyon sokan idős emberek, nyugdíjasok, vagy pedig olyan személyek, akik mivel másutt dolgoznak, csak este térnek vissza lakhelyükre. A HNB-k nagyon ritkán foglalkoznak a gyermekekről való gondoskodás problémivarl, s ha igen, akkor is csak általános jellegű intézkedéseket hagynak jóvá, s nem szorgalmazzák a konkrét javaslatok túlnyomó többségének teljesítését. A HNB-k egyik elsőrendű kötelessége, hogy az alkoholisták gyermekeinek, s maguknak az alkoholistáknak is fokozott figyelmet szenteljenek. Jóllehet a törvények s egyéb előírások feljogosítják a HNB-ket a szükséges közbelépésre, meghökkentő, hogy rendszerint viszolyognak a hathatós intézkedésektől, s ha mégis rászánják magukat erre a lépésre, úgy ez csaknem mindig az említett gyermekek rovására történik. Márpedig nem kevés ilyen megkárosított gyermekről van tudomásunk. Csupán a nyugat-szlovákiai kerületben 3824 alkoholista családját s e családokban mintegy 11000 gyermeket tartanak nyilván, ezenkívül több mint 12 000 zilált életű családot, amelyekben mintegy 21 000 gyermek van lélekromboló hatásnak kitéve. Ezek az adatok azonban korántsem teljesek. A NEMZEI BIZOTTSÁGOKNAK megvan minden lehetőségük arra, hogy kellőképpen befolyásolják azokat a szülőket, akik nem gondoskodnak gyermekeik rendszeres iskolalátogatásáról. A HNB-k kötelessége az is, hogy az illetékes bírósággal együttműködve gondoskodjanak az esedékes tartásdíjak behajtásáról, a rászoruló gyermekeknek gyermekotthonokban való elhelyezéséről. Safjnos, ezeknek és hasonló kötelességeknek a teljesítése jelenleg a HNB-knek csupán néhány és nem mindenkor szakképzett dolgozójára hárul. Nem az a szándékom, hogy e cikkben felsoroljam mindazt, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja a családi életet, s a gyermekek nevelését. Nem tettein említést például arról sem, hogy — különösen a városokban s az ipari központokban — egyre több a válás, hogy a bíróságok mind nehezebben hajthatják be az esedékes tartásdijakat, hogy nagyon sok az Iskolai neveléssel összefüggő megoldatlan probléma stb. Nem említettem azt sem, hogy — sajnos — egyre több a bűnöző a kiskorúak körében. MINDEN BIZONNYAL mindnyájan tudatőban vagyunk annak, hogy külön-külön s összefüggéseikben is rendkívül súlyos problémákról van szó. E problémákat nem lehet egymástól elszigetelve megoldanunk, hanem együttvéve mindazokkal a problémákkal, amelyek a szocialista társadalomban is befolyásoljők a család életét. Ennek érdekében következetesen kell ahhoz ragaszkodnunk, hogy mindenki, minden szerv, üzem és egyén teljesítse a reá háruló kötelességeket. Azt pedig csak helyeselhetjük, s örömmel vehetjük tudomásul, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács plenáris ülése a legközelebbi napokban szándékszik foglalkozni az említett sarkalatos problémákkal, s részletes elemzések alapján megteszi a megoldásukhoz vezető lépéseket. ]AROSLAV MESKO Csomagolják a karácsonyfadíszeket a hlohoveci Rozvoj termelőszövetkezetben. (Bakonyi felvétele) Lányok, kertek és gyárkémények városa