Új Szó, 1967. december (20. évfolyam, 331-359. szám)

1967-12-18 / 348. szám, hétfő

Emelt fővel léphetnek elő Négy korona - sok, vagy kevés ? ÉV VÉGI GONDOLATOK A TEHERSZÁLLÍTÁSRÓL Év végén aránytalanul megnövekszik a vasúti teherszállítás. Az üzemek évi terveik teljesítése — és ezzel járó jutalmaik — érdekében mielőbb a gyárkapun kívül szeretnék látni késztermékeiket. Hatalmas összegekről van ilyenkor szó — összegezve sok milliós prémiumokról, amelyek néha néhány vagontól függnek. Ilyenkor „kicsire nem nézünk". Hogy a vasút vasárnapi kirakodásért, berakodásért 100 korona prémiumot fizet vagononként? Mi ez ahhoz a „főnyereményhez" képest, amit a gyár zsebre vág, ha feltartja még egy pár napig a kocsit, hogy legfrissebb szállítmányát ls berakhassa! A gyakorlatban az év végi hajrá a vasút és a szállítóüzemek szempontjából a következőképp fest: a vasúttal szemben 2—3-szorosan megnövekednek az igények, minden vállalat minél több üres vagont szeretne; ezzel szemben a vasút nem talál kiutat, mert vagonjai számát nem növelheti tetszés szerint, és csak azt a vagont adhatja oda az üzemnek, amelyet egy másik üzem már felszabadított, — tehát sürgeti a gyárakat, rakodjanak minél gyorsabban, forduljon a kocsi sebesebben. A Smreöina fafeldolgozó üzem közlekedési felelőse, Pojdlhauser elvtárs így beszél a problémáról: — Egy vagon egy órai bére négy korona. Üzemünknek ez havonta kb. 55 000 koronájába kerül. Költségeinket úgy igyekszünk csökkenteni, hogy kettős rakományt szállítunk. Ez azt jelenti, hogy ott, ahová árut szállítunk, Igyekszünk nyersanyagot felvenni, s visszafelé ls megrakodva futtatjuk a vagonokat. Persze, akkor itt ismét ki kell rakodni, s ez időbe kerül. Igy azután szaporodnak az Órák, és növekszik a vagonbér is, de nekünk megéri, mert kettős szállítmányt intéztünk el egyetlen fordulóval. — Megéri, hogy feltartóztassanak néhány vagont sürgős szállítmány lebonyolítására? — Mindig megéri. Az időre, vagy határidő előtt expediált szállítmányért nagyobb a bevétel, mint, amennyi a vagonbér ... Bár az a négy korona óránként sok pénz... A Banská Bystrica-i állomásfőnök helyettesétől, Hlavat? elvtárstól ugyancsak az iránt érdeklődünk, sok-e a négy koronás órabér, vagy sem? — A négy korona kevésnek bizonyult. Nem teszi kellőképp érdekeltté az üzemeket a vagonok gyors kiürítésében. Több millió korona áll rendelkezésünkre, hogy ösztönözzük a gyorsabb ki- és berakodást. Főleg a mezőgazdasági üzemekkel vannak gondjaink. Szombaton-vasárnap-hétfőn egyszerűen nem rakodnak és vesztegelni hagyják a vagonokat. A száz koronás vasárnapi prémiumot 200 koronára emeltük. De meg kell mondanom, nagyon keveset fizettünk ki. Nem veszik igénybe a lehetőséget. Nézze: tíz vagonnál a vasárnapi prémium így is csak 2000 korona Szüksége van erre egy több milliós értékekkel manipuláló üzemnek? — Mi) yen az együttműködésük a SmreCinával, amely önöktől vesz bérbe vagonokat? — vetjük közbe a kérdést, de nem áruljuk el, hogy az üzemmel már beszéltünk erről. — A SmreCinával jó az együttműködés. Nekik sem érdekük a különösen gyors kirakodás, de tudják, hogy ml is csak akkor tudunk kocsit adni, ha van elég. A továbbiakból megtudjuk, hogy hasonlóan jó az együttműködés — az anyagi ösztönzéstől függetlenül — a Ziar nad Hronom-i és a zvoleni állomásokon is. Viszont ezek a példák, sajnos, csak kivételek. Általában — a Keleti Vasút körzetében — egyetlen nap alatt a kocsik körforgásának fékezése (tehát feltartóztatásuk) 350 vagont von kl a forgalomból. Egy hónap alatt 210 teljes vonatszerelvénnyel több futhatna célja felé, ha idejében rakodnának a szállítók. 210 tehervonat havonta! Rengeteg áru, rengeteg idő. És ez még nem év végi adat. Általában a szűken értelmezett üzemi és vállalati érdek érvényesül a vasúti kocsikkal való gazdálkodás terén. „Ha van kocsim addig használom, amíg csak lehet, a négy koronás órabér nem számít, a vasárnapi prémium nem számít. Fő, hogy van kocsi, s ez milliókat visz és hoz." Sajnos, ez a legrosszabb helyzet, amelybe a szállító kerülhet. Mert minden kocsi, amely valakinek van, másvalakinek hiányzik. Ma másnak hiányzik a vagon, nekem jó. De holnap nekem fog hiányozni — s erre ritkán gondolnak az üzemek szállítási osztályain. Az eredmény: havi 210 vonatszerelvény kár — de népgazdasági szinten, nem pedig üzemi szinten. Az üzem nem érzi. Azért is gondolkodhat szűk érdekei hatása alatt. A gyakorlat — a cikkünk elején említett példákban ls — arról tanúskodik, hogy a kölcsönös előnyök a vasút és a szállító részéről nem kapcsolódnak szigorúan az anyagi ösztönzéshez. Sem a négy koronás órabérhez, sem a 100—200 koronás vasárnapi prémiumhoz, hanem a lényeg megértéséhez: ha én feltartom a kocsit, másvalakinek hiányozni fog. Ennek az alapvető dolognak a megértése teszi lehetővé a jó együttműködést a Banská Bystrica-i állomás és a Smreőina, a iiari állomás és az alumíniuinkohó, a zvoleni állomás és a Buőina között. A tapasztalatokból arra kell következtetnünk, hogy az anyagi ösztönzés a vasút részéről hatástalan. Amíg e téren nem születik valamiféle újabb és hatásosabb rendszer, addig a probléma megoldására, vagy legalább ideiglenes orvoslására csak egy mód kínálkozik: egy-egy állomás körzetébe tartozó üzemek egyezzenek meg egymásközt a rendelkezésre álló bizonyos mennyiségű vagon kihasználásában. Ilyen együttműködés nélkül az év végi hajrá — a kétháromszorosan megnövekedett szállítási igények idején — a kocsik „megkaparintásában", a marakodásban, egymás munkájának akadályozásában merítené ki a szállítási osztályok energiáját. Egymás — és mindnyájunk kárára. VILCSEK GÉZA A jelenlegi választási időszak utolsó hónapjaiba léptünk. A helyi, a városi járási és a kerületi nemzeti bizottságok képviselői nemsokára választóik elé lépnek, hogy négyéves működésükről, az elért eredményekről, a felmerült problémákról beszámoljanak nekik. A koälcel járásban a nemzeti bizottságok munkája nagyon megjavult. A kitűzött célok nagyobbak voltak az előző évekhez viszonyítva. A községek fejlesztése és szépítése, az életkörnyezet állandó javítása s nem utolsósorban a kulturális és társadalmi élet fellendítésére fordították igyekezetüket és anyagi eszközeiket. A Komaróci Helyi Nemzeti Bizottság, annak szervei és képviselői a választókkal való szoros együttműködésben lényeges haladást érteik el a község fejlesztésében. Péter Andrással (a képen), a helyi nemzeti bizottság elnökével beszélgettem, aki röviden elemezte az elért eredményeket. A választási időszak első évében a község új utcáját portalanították, az iskolaépületet és a tanítói lakást kijavították, az új kultúrház mellé szociális otthont létesítettek s kiszélesítették a község közvilágítási hálózatát. Kijavították a helyi könyvtár épületét, bekerítették a temetőt. Karbantartották az utakat s járdákat, tisztogatták az utak mellett levő árkokat, köztereket, s megtették az első lépéseket a szolgáltatások kiszélesítésére is. Igaz, kisközségről lévén szó, nincsenek valami nagy lehetőségeik minden szolgáltatást bevezetni, da ennek ellenére hetente egyszer összegyűjtik a rossz villanykészülékeket (rádió, televízió, vasaló stb.), ugyancsak hetente kétszer jár ide húst árusító vándorüzlet, havonta kétszer cserélnek gázbombákat (protán-bután), s a helyi nemzeti bizottság irányításával egy tehergépkocsival fuvarozó kisüzemet létesítettek. Az eltelt közel négy év alatl a helybeli polgárok társadalmi munkájának értéke csaknem félmillió korona, amelyek hozzájárultak a község fejlesztéséhez. IVÁN SÁNDOR Krémmel töltik a kekszet a Líptovsky Hrádoki sütőipari üzemben. (Bakonyi felvételei 20. Marija válasza „Szervusz, MihailI Leveled megörvendeztetett és el is szomorított. Mi történt veled? Amikor olyan váratlanul eltűntél, azt hittem, valamilyen csúnya históriába keveredtél, összeszövetkeztél bűnözőkkel. Nem tudtam ezt hinnt, de más magyarázatot nem találtam. Igen, nálunk mindenki ezt gondolta. Nem haragudtam rád, de vérig sértett az, hogy becsaptál. Egyetlen nőtársamnak sem kívánom, hogy keresztülmenjen azon, amin én. Szaska születéséig úgy jártam, mint a kivert kutya, lesütött szemmel. Aztán egy kicsit magamhoz tértem, s te egy szép napon jelt adtál magadról. Nem, ne gondold, hogy valaha is elfeledtelek, csak az a pénzküldemény megalázó volt. Olyan durva, tisztátalan, embertelen volt. Küldöncöd Szaska kocsijába dobta a pénzt. Ezután soha többé nem vittem Szaskát abban a kocsiban. Tudtam, hogy a pénz tőled van. Kitől mástól. Ezután már végleg elhittem, hogy valami gaz társaságba keveredtél, mert becsületes emberek így Bem viselkednek. No, jól van, az ügy világos. Benőtt a fejed lágya, már régen nem vagy gyerek, úgy alakíthatod sorsodat, ahogy jobbnak látod. Mit tanítgassalak. De más dolog az, ami leginkább bánt. Miért vezettél félre, hazudtál apró-cseprő dolgokban? Például azt mondtad, hogy düledező házban laksz, a város peremén, és nem volt igaz. Aztán ott volt az én moszkvai utazásom. Én akkor olyan ostoba és naiv voltam, hogy mindent elhittem neked. Elfogott ugyan a balsejtelem, hogy nem olyan egyszerű a dolog, ahogyan nekem magyaráztad, de inkább hittem neked, mint magamnak. Most pedig bocsánatot kérsz utaztatásomért. Szóval megint hazudtál? Ez lelkem mélyéig lealáz. Engem mindig arra tanítottak, hogy igazat mondjak, még akkor is, ha keserű az Igazság. Te másként cselekedtél. Ne vedd szemrehányásnak, de meg kell neked mondanom. Most pedig hagyjuk ezt, hadd meséljek Szaskáról. Örülhetsz: már most látszik, hogy nagyon hasonlít rád. Az orra, a szeme, a homloka — egészen te vagy. Tőlem szinte semmit sem örökölt. Nagyon élénk, vidám fiúcska. Rendesen fejlődött, páratlanul nyugodt, szinte nem is sírt, nem makrancoskodott. Még a szomszédok is csodálkoztak, Erős, egészséges, sohasem volt beteg. Különben minden rendben van, csak azt nem tudom, helyesen adtam-e neki a Mihajlovics apai nevet. A vezetékneve tgazt, az én családi nevem, de te válóban Mihail vagy? Vagy másként hívnak? Nem baj, ezt is túléljük. Ha már egyszer Mihajlovtcsot Írattam be, legyen úgy. Számomra mindig az a Mihail maradsz, akit megismertem. Azt hiszem érdekelni fog, hogyan reagáltak eltűnésédre az autóparkban. A főnök sokáig nem akarta elhinni. Azt mondja: hogy hogy ilyen példás dolgozó meg miegymás ...? Szliva. akinek a kocsiját, elvltted, /emlékszel rá?) nagyon áldott téged Ipersze idézőjelben}, Az összetört autóért nem vontak le a fizetéséből, bár vadonatúf kocsi volt. Igen sok pletykát kellett lenyelnem viszonyunk miatt. Mi mindent nem fecsegtekI Szerencsére nálunk kevesen vannak a pletykások, s azoknak ts egy-kettő befogták a száját. A fiúk elvtársiasan viselkedtek. Szaskát tréfából beosztották a park első csoportjába. Azt hiszem, megírtam mindent, ami érdekelhet. Most pedig beszéljünk arról, ami engem nyugtalanít. Leveled nem postán érkezett> küldönc hozta. Azt mondta, ha válaszolni kívánok, adjam át levelem az állambiztonsági bizottság területi igazgatóságán. Ebből nem nehéz arra következtetni, hogy letartóztattak, de miért? Mit művelhetett egy ember, hogy az állambiztonsági bizottság letartóztassa? Talán áruló vagy? Vagy, isten ments, kém? Ez sehogy sem megy a fejembe. Megmondom nyíltan: kész voltam megbocsátani és már előlegezésül meg is bocsátottam neked, ha valamilyen bűnügybe keveredtél. Biztos vagyok benne, hogy fószántadból nem lehettél tolvaj vagy bandita, s ha az lettél, akkor sötétlelkű barátaid az okai, valamilyen régi kapcsolatok, amelyeket titkos oknál fogva nem tudtál megszakítani. Nem, te nem lehetsz áruló, még kevésbé kém. Leveled hangfa elszomorlt, valami nagyon nagy baf történhetett. De ml? Sejtem, hogy nincs fogom feltenni ilyen kérdéseket, talán csak magamnak, Mégis ki vagy te tulafdonképpen? Néha úgy tűnik, mintha nem lennél magunkfajta ember, mintha külföldi volnál, mindenesetre ez tűnik ki leveledből. Aztán apádnak az az érthetetlen története. Egészen belezavarodtam, és semmit sem értek.. Sajnos, leveled már nincs nálam, ezért nem tudok újra visszatérni rá, és sokkal nyugodtabb hangulatban mérlegelni és egyeztetni a dolgokat. Csak egyet értek: te nem az vagy, akinek kiadtak magad. Talán velem szemben is kétszínű voltál? Csak fát' szottál? Ez nagyon nagy aljasság volna. Nem leplezem: most már más vagyok hozzád, mint azelőtt, de nem vagy és sohasem lehetsz nekem idegen. Találkozni akarok-e veled? Lehetséges? Kérhetem az állambiztonsági bizottságon? Ha megengedik, hogy még egyszer írhass, magyarázd meg, mit tegyek. Ha megengedték, hogy írhass, akkor bizonyára nem rosszindulatúnk hozzád. Tudj meg mindent és válaszolj. Türelmetlenül várom. Én most olyan állapotban vagyok, hogy nem ismerek magamra. Emlékszel, mindig élcelődtél, azt mondtad, olyan nyugodt vagyok, hogy akkor ts tovább púderozkodnám, ha rám szakadna a háztető. Hát most egyáltalán nem púderozkodom. Még Szaska ts észreveszi, hogyan vergődöm. Igyekszem megtalálni lelki egyensúlyomat. Mit írjak még? Eleinte nem akartam, die aztán mégis úgy gondoltam, meg kell tudnod, még ha kellemetlen is. Al a ház, amelyben laktál, leégett. Poi ráégett. Öreg házigazdád (azt hiszem Dembovicsnak hívták?) bennégett. Többször jártam az üszkös romoknál, de aztán lelakatolták a kerítést. A telek azóta ts pusztul. Itt küldöm Szasa fényképét. Éppen egyéves. Add át hálás köszönetemet azoknak, akik megengedték levelezésünket. Rendesen élek. Megvan mindenem, amire szükségem van, fölösleggel nem rendelkezem. Nem panaszkodom. í'/ftt^fl Ez minden, Minden jót kívánok. Az a fő, hogy most már becsületes légy az emberek 1997. és magad előtt. Marija". XII. 19. Következik : 21. KOKA AKC1ÖBA LÉP