Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-08 / 308. szám, szerda

Mario Corie-Sblodowska SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT — 1887. NOVEMBER 7-ÉN — SZÜLETETT A TUDOMÁNYOK NAGY SZEMÉLYISÉGE ÉS EGYBEN HŰSE, MARIA SKLODOWSKA, AKINEK NEVE MADAME CURIE FORMÁJÁBAN VILÁGFOGALOMMÁ VÁLT. 1967. XI. 8. Az ismeretlen sugárzás A múlt század vége felé a fizikusok érdeklődése a különféle és egyben különleges sugárzásokra összpontosult. Röviddel a röntgensugarak felfedezése után — 1896 — H. Becquerel francia tudós, aki a röntgensugárzás további kutatásával foglalkozott, a véletlen folytán egy újabb sugárzást fedezett fel. Ezek a sugarak az uránércből származtak és egyszerűen minden különösebb behatás és felszerelés nélkül szabadultak fel. Hatásuk hasonlónak mutatkozott a röntgensugarakéhoz. A Becquerel-sugarak legalább akkora szenzációt keltettek, mint előzőleg a röntgensugarak. Ez az új jelenség számos tudós figyelmét vonta később magára. E természeti eredetű, nagy áthatolóképességű sugárzást egyelőre teljes titokzatosság fedte. A titok felfedésére határozta el magát Maria Sklodowska. Mária Sklodowska megjelenik Párizsban 1892-ben egy fiatal lengyel lány érkezik Párizsba. Szinte családi hagyományként már gyermekkora óta a fizika iránt érdeklődik. Apja ugyanis egy varsói gimnázium matematikaés fizikatanára volt. A középiskola befejezése után Maria Sklodowska ls tanítónő lett. Különböző személyi csalódások és nehézségek után ifjúkori álmát valósltja meg akkor, amikor Párizsba indul fizikát tanulni a híres Sorbonne-ra. Egyetemi tanulmányainak idején sokszor nagyon súlyos anyagi gondokkal küzdött, amíg nem kapott később ösztöndíjat. Mint egyetemista eljár a Fizikai Társulat előadóüléseire, ahol megismerkedik Pierre Curieval. A kölcsönös szimpátia és közös tudományos érdeklődési kör rövidesen házassággal végződik. Marie Curie — Sklodowska közben megismerkedik Becquerel professzor munkásságával és a titokzatos sugárzással. Tanulmányai befejezése után témát keres a doktori disszertációjához. Az új jelenség körül egész sor kérdés nyitva áll. Milyen természetű a Becquerelsugárzás? Honnan származik az az energia, amelyet az urán szüntelenül képes sugározni? Mi e jelenség lényege? E kérdésekre válaszolt doktori értekezésében. Megszületik a radioaktivitás fogalma A kísérletezés a párizsi Fizikai Intézet laboratóriumában kezdődött. Madame Curie kitűzte a kutatási terület kérdését, hogyan lehet befolyásolni a Becquerel-sugárzás erősségét az uránércben. A laboratóriumi kísérletek eredménye megmutatta, hogy a sugárzás erőssége csakis az urán mennyiségétől függ és külső hatással semmiképpen sem befolyásolható. Felmerült a következő kérdés. Nem bocsátanak-e ki más anyagok ls az uránéhoz hasonló sugárzást? Hosszas munka után kiderült, hogy az urán nem rendelkezik sugárzási monopóliummal, mert az uránhoz hasonlóan a tórium elem is sugárzik, mégpedig megközelítőleg egyforma erősséggel. Madame Curie a jelenséget radioaktivitásnak nevezte el. Az elnevezés a latin radius-bó] származik, ami sugárt jelent. Hosszan tartó munkálatok után sikerült madame Curienek tiszta uránt is előállítania, amelynek meglepetésszerűen lényegesen gyengébb volt a sugárzása, mint az ércnek, amelyből az uránt különválasztotta. További kísérleteit a Curie házaspár arra a feltevésre alapozta, hogy az ércben az uránnál sokkalta erősebben sugárzó elemeknek is kell lenni. A további kísérletek eredménye alapján azt a következtetést vonták le, hogy az ércben az uránon kívül nem egy, de két sugárzó elem van. Az egyiket madame Curie hazája után polőniumnak, a másikat, sugárzása alapján, rádiumnak nevezték el. A következő feladat e két elem előállítása volt tiszta vegyületük formájában, nem pedig csak oldatban, mint addig. Nagy volt a feladat és elenyészően kicsik a megvalósítási lehetőségek. Nem volt laboratórium, nem volt uránérc. A munkához szükséges ércet végül is sikerült beszerezniük mint hulladékot Jáchymovból, (az akkori osztrák Joachimstalból) és labortóriumként egy lyukas tetejű fap-ajta szolgált, amelyben télnek idején még hat foknál is dolgoztak, amint azt Pierre Curie naplójában feljegyezte. Majdnem négy évig tartott a titáni munka, amíg célhoz értek, parányi mennyiségű fehér, konyhasóra emlékeztető rádiumsót nyertek. A rádium sugárzott és sugárzott. Évek hoszszú során át jóformán nem csökkenő erővel. Az atomban, helyesebben az atommagban rejlő óriási energiának a felfedezéséhez vezető úton ezek voltak az első lépések. 1903-ban a Svéd Tudományos Akadémia Nobeldíjjal jutalmazta a radioaktivitás felfedezése terén végzett tudományos kutatásokért a Curie házaspárt és Becquerel professzort. A tragikus sors Pierre Curie élete 1906 tavaszán tehetsége virágkorában tragikus véget ért. Gondolataiba mélyedten haladt át egy párizsi utcán, amikor egy lovaskocsi halálra gázolta. Madame Curiet a bánat ugyan megtörte, de tovább folytatta a . tudomőnyos kutatást. A Sorbonne professzora lett. Francia főiskolán ő lett az első női tanár. Kiadta férje műveit, és feldolgozta a radioaktivitásról szóló első könyvet. Közben tovább dolgozott a fémrádium előtállításán. A kísérleteket végül ls siker koronázta. Meg volt a rádium elemi formában, habár parányi mennyiségben. 1911-ben a Svéd Tudományos Akadémia másodszor tünteti ki , madame Curiet Nobel-díjjal. O volt az első kétszeres Nobel-díjas tu dós. A második Nobel-díjat a velejáró és egyéb helyekről kapott aranyérmekkel együtt az első világháború idején a sebesültek segélyalapjai részére adta át. Ö maga pedig a háború alatt részt vett a hadikórházak röntgen- és rádiumosztályainak munkájában. A párizsi Rádium Intézet megalakulása után M. Curie vezetése alatt számos tudományos dolgozó szerzett gazdag ismereteket a radioaktvitással és a radioaktív anyagok felhasználásával kapcsolatban. A világ valamennyi tájáról származtak M. Curie tanítványai. Közülük került ki későbbi veje, Frederic Joliot-Curie is. A sugárzással való sok évtizedes közvetlen érintkezés, a szörnyű körülmények közepette végzett laboratóriumi kutatómunka végül is megviselte egészségét. Életének sugárbetegség vetett véget 1934- július 3-án. Végül egy epizód a Curie házfispár életéből: Amikor Pierre és Marie Curie a rádium és polonium felfedezése után Londonba utazott, az angol előkelőségek fényes bankettet rendeztek. Marie és Pierre, akik addig sohasem vettek részt ilyen ragyogó fogadáson, egyszerű ruhájukban rendkívül elfogódottak voltak. Marie, akinek még karkötője sem volt, leplezetlen érdeklődéssel nézte a társaságbeli hölgyek ragyogó ékszereit. Egyszerre azonban csodálkozva vette észre, hogy Pierre is figyelmesen nézi ezeket a ragyogó gyémántokat, igazgyöngyöket és aranyékszereket. Miután hazatértek, megkérdezte férjétől, miért viselkedett a banketten olyan különösen. Férje így válaszolt a kérdésre: „Mivel nem tudtam, hogy mit csináljak, szórakozásképpen kiszámítottam, hány laboratóriumot lehetne létesíteni a banketten résztvett hölgyek ékszereinek árából". Ilyen volt madame Curie és férje, akik megnyitották az energetika új korszakát. VARGA ISTVÁN, a kémiai tudományok kandidátusa HETEN PORTYÁZTÁK MONGÓLIA HATÁRAIN Ember az idő sodrában Mire lehullanak a fák levelei, hazatérünk ...— mondogatták a kávéházi Konrádok, a jól értesült nagyságos asszonyok, a vidéki irodák és iskolák kopott unalmából a történelem statisztáivá előlépett tartalékos főhadnagyok, akiket az egyenruha majdnem egyenrangúvá tett a raccsoló dzsentrifiúval, őfelsége I. Ferenc József tényleges hadnagyával. Ezerkilencszáztizennégy nyarán azonban nemcsak a „kérlekalássan"-ozó, nyegle tiszturak, a földesurak, a bérlők és a nagykereskedők protekciós csemetéi indultak el Keletre, hogy „kikergessék a muszkát a világból". A magyar és szlovák, rutén és horvát parasztok fiait, a munkásokat és diákokat is tömegesen hajtották a nagy vágóhídra, akiket a hivatalos propaganda legalább ideig-óráig igyekezett elkábítani, a „Jóságos és szeretett király" hamis legendájával. Egyikük volt Jozef Tomsiö is, a selmeci bányavidék szülötte, az újdonsült vaskereskedősegéd, aki gyerekkorában a vízaknai temető sírkövein még elolvashatta, hány magyar és szlovák fiú harcolt 1848—49-ben a „jóságos" Habsburg király, az aradi tizenhárom későbbi elveszítője ellen, s hányan haltak meg a háromnapos vízaknai csatában. A falevelek ugyan lehullottak, egyszer-kétszer, majd még jó néhányszor a győzedelmes hadfiak azonban csak nem jöttek meg. Tíz- és százezrek pusztultak el esztelen halállal, aki pedig visszajött, az félkarral, féllábbal, átlőtt tüdővel, nyomorékként tért haza. Sok ezren a hadifoglyok rabkosztján éltek, valahol „messze Oroszországban ...", köztük Tom§i£ Jóska is, a nyitrai tizenegyedik honvéd ezred tizennyolcesztendős katonája ... A marhakocsik végtelen sorainak egyikében vitte őt is a sorsvonat az Urál felé. Egyik lágerből a másikna vándorolt. Éhezett, fázott, és tetves volt. A flekktífusz azonban nem döntötte le őt Krasznojarszk határában, mint Gyóni Gézát, a költőt... Teltek a hónajiok, múltak az évek. A vajúdó idő sodrában sorsok vesztek el, hősök és árulók születtek, országok, birodalmak dőltek kártyavárként öszsze, a bátrak azonban nem haltak meg, s példát mutatva jelennek, jövőnek, ma is élnek. Az orosz paraszt békét és földet akart, az orosz munkás és író szabadságot. Lenin és a bolsevikok a szájuk íze szerint beszéltek. És amikor az Auróra ágyúi a pityerburgi égboltra felírták a proletőr forradalom ábécéjének első betűit, a cári börtön-birodalom minden zugában felkeltek a megalázottak és kórusban szavalták, s ha kellett, szuronnyal, gépfegyverrel írták le utolsó betűig a szebb, szabad jövő nagy ábécéjét... Sok tízezer hadifogoly társával, magyarokkal, szlovákokkal, csehekkel és németekkel, velük tartott Tom§iő Jóska is. Ű aztán A legkedvesebb pillanat, amikor előveheti albumát, s gyönyörködik Bugyonnij marsall és Toinsig Jozef közös fényképében. (CTK felvétele) nagyon jól tudta, mi a nyomor, még nem feledkezett meg erről a hívatlan, de gyakori vendégről, aki elől a vidék falvainak népe a denaturált szesz kfibulatában keresett menedéket. Ezért nem ült fel T. G. Masaryk és M. R. Stefánik csábító szavának, s nem lépett be a csehszlovák légióba, ahová az egykori felvidék szülötteit szépszóval vagy durva erőszakkal besorozták! Tisztában volt azzal, hogy a világforradalom magva Oroszország és a világforradalom frontja egységes. Mindenütt, tehát Szibéria végtelen síkságain is a proletárok győzelméért folyik a harc és 1918. április 24-én a Csita melletti kis garnizón és lágervároskában, Piestyankában belépett a Vörös Gárdába. Átélte a légiók ellenforradalmi lázadását, Kolcsak és Szemjonov atamán hordáinak embertelen tömegmészárlásait. A fantomok háborúját fenékig kóstolta, Irkutszknál a fehérek szétverték á blagovescsenki ezredet, elesett I.ányi, a parancsnok, elhullottak a bajtársak is, Tomsifi, az osztag agitátora hatodmagával törte át az ellenség acélgyűrűjét. Heten, köztük egy orosz diáklány, portyáztak lóháton Mongólia határán, ahová Szemjonov banditái elől akartak átkelni. A mongol hercegek csapatai azonban visszakergették a két lovast, akik ezután Mandzsúria határain próbáltak szerencsét. Már a ködtengeren túl látta is az ígéret földjét, a pillanatnyi megmenekülés lehetőségeit, amikor a fehér kozákok csapdájába esett. Verés és kínzás, börtön és éhség, tífusz és halálfélelem közepette múltak napjai, hónapjai. Bejárta Szibéria minden börtönét, a szerencse máskülönben állhatatlan istenasszonya ezúttal azonban kitartott mellette. Kozákok nem szabdalták darabokra, légionisták nem kínozták halálra, és a flekktífuszos halált kétszer is legyőzte. S végül 1920 márciusában a cseremI ORVOSI TANÁCSADÓ Mit kell tudni a „fülfolyásról" Egyik olvasónk leveléből vett kilejezéssel élünk, mert így teszi lel kérdését: „A váladék, amit általában fülzsírnak neveznek, néha oly ritkás, hogy fülfolyásnak tűnik nekem. Nincs ennek valami beteges oka? Féltem a fülemet, a hallásomat. Milyen betegségeknél van kifolyás a fülből? Az esetek többségéhez hasonlóan az orvos itt sem adhat egyöntetű választ a beteg vizsgálata nélkül. Nem ír a váladék, illetve a kifolyás jellegéről, főleg színéről, csak azt írja, hogy ritkás. A fülzsír többnyire sűrű, sárgásbarna lerakódás, amit a rendszeres mosdás — naponta melegvízzel és szappannal — kiold a hallójáratból. Bizonyos esetekben, de különösen a higiénia elhanyagolásánál a fülzsírtól eldugul a fül, csökken a hallóképesség és a lerakodást orvosilag kell kifecskendeznl. Ha a hallószervet sérülés éri, a fül váladéka véres. Ez akkor fordul elő, ha hegyes tárgy. pl. fogpiszkáló, szeg stb. sebzi meg a hallójárat felületét, a dobot vagy a középfület, gyermeknél általában játékból, felnőtteknél piszkálás közben. Egyik betegünk, komoly ember, a kérdésre, hogyan sebezhette és fertőzhette meg hallószervét, bevallotta: borbélyhoz készült, a lakótelepen éppen szünetelt a vízszolgáltatás és nem akarta, hogy a hajvágásnál fülzsírt vegyenek észre fülében és elhanyagoltnak véljék. Ezért piszkálta kl körömtisztítóval. A véres folyást gyulladások, l5etegségek ls előidézhetik, pl. náthalázas gyulladás. Fülfolyftst észlelhetünk a külső hallóvezeték megbetegedéseinél, a fül bőrfelületének gyulladásainál, kiütéses allergiánál, hosszan tartó ekzémik esetében, amit viszketés és fájdalomérzés is kísérhet. A középfülgyulladások gennyes kifolyást is eredményezhetnek. Ilyenkor a váladék tartalma fehérjeszerüen húzódik. A fent elmondottaknak csak tájékoztató jelleget tulajdoníthatunk. Feleslegesen senki se nyugtalankodjék ritkásabb fülváladéka miatt, viszont vizsgáltassa meg hallószervét, amint gyanúsabb elszíneződést tapasztal, vagy fájdalmat érez. Dr. SZANTÖ GYÖRGY hovi vörös bányászok csapata a börtönből fogolytársaival öt ls kiszabadította. Átmeneti időre az irkutszki kórház lakója, aztán a szovjet kormány felhívására ismét jelentkezik a hadseregbe, hogy az ellenforradalom százfejű hidrája ellen harcoljon. Ezerkilencszázhúsz őszén már Wrangel fehérgárdistáit páholja egy önálló lovasezredben a déli fronton, ahol Bugyonnij legendáris lovashadserege Mamontov hadoszlopai szétverése után a Perekopi-szoros (föld hát) bevételére indul. Október huszonnyolcadikán kezdte meg Frunze főparancsnoksága alatt a Vörös Hadsereg Krim ostromát. A lovasság hátba támadta Wrangel elkeseredetten küzdő csapatait és heves harcokban november elején Jozef Tomsiő az egyik lovasroham során, egy fehér kozák kardcsapása nyomán a fején súlyosan megsebesült. Csak a hatodik napon, Bugyonnij törzskarában kötözték be elgennyesedett sebét, s a derék internacionalistának lázálmában úgy tűnt, mintha Bugyonnij hajolt volna résztvevő mosollyal föléje ... Azután ismét kórház következett. majd őrszolgálat a mostani Kalinyin városában és 1921 júniusában leszerelt, hazatért szülőföldjére. Az új haza bizalmatlanul és gyanakvással fogadta a 1 mini eszméktől megfertőzött vörös harcosokat, köztük Tomäiöot is, no meg munkanélküliséggel. Ám Tomsiö, a vörös obsitos állhatatos volt és megtanult harcolni. Rövidesen a CSKP soraiban látjuk, agitál, előad és Karol Smidkével Járja a környék gyárait és falvait, hogy az utolsó harcra buzdítsa elnyomott, elnyomorított földijeit. Hosszantartó munkanélküliség után a Pravda Chudoby (A Szegények Igaza) című kommunista lap kiadóhivatalába kerül Vrútkyra, és amikor az újsággal átmennek Ostravára, Tomäiö is velük tart. Huszonötben a zsolnai munkás fogyasztási szövetkezetben, a Budúcnosfban látjuk, ahonnan a hírhedt Vercík, a későbbi áruló, mint sok másokat, őt is kiebrudalta. És ismét elkezdődött a harc a megélhetésért, melynek folyamán sok megaláztatásban volt része, ám mindennek ellenére mindmáig hű maradt Lenin eszméihez. Hűségét régi harcostársai megható módon viszonozzák, gyakran keresik fel őt szovjet bajtársai és meglátogatta őt Bugyonnij marsall is, a legendáris Első Hadsereg vezére, akivel a ma már hetven évét túllépő jozef TomSiő állandóan levelez. S bizony legkedvesebb pillanatai közé tartozik, amikor előveheti albumát, elmerenghet a múlt felett, s gyönyörködhet Bugyonnij marsall és Jozef TomsiC közös fényképében, amely ékesszólóan bizonyítja, hogy a vajúdó idők sodrában sorsok veszhetnek el, birodalmak dőlhetnek kártyavárként össze, árulók is születhetnek, de a hősök és a bátrak nem halnak meg, példájuk égő csóvaként világít a holnapba. BARSI IMRE