Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-04 / 304. szám, szombat

3\lettjét cd &á foeCifett A SZOCIALISTA MUNKA HŐSE MEGHATÓDIK • KÉTEZER LEVELEZŐ • A TÍZÉVES SZÖVETSÉG LEVETI AZ ALAKISAG KÖNTÖSÉT • KI FOLYTATJA A HAGYOMÁNYT? A Moszkva vidéki tulai terület és a közép szlovákiai kerület barátsági szövetségét tíz évvel ezelőtt kötötték meg. Évente egy-egy hivatalos csereküldöttség látogatott Tulába, illetve Banská Bystricára. Emléktárgyak cseréltek gazdát, hangzatos pohárköszöntök hangzottak el. Éltettük a harcban edzett barátságot, testvériséget. Egyéni barátságok és ismeretségek is szövődtek. Kerületi funkcionáriusok ismerkedtek kerületi funkcionáriusokkal. Aztán egyszer a közép-szlovákiai kerületi pártbizottság dolgozója meglátogatott egy tulai iskolát. A gyerekek körülvették, apró cédulákat szorongattak a kezükben: mindegyiken egy-egy Iskolásgyerek címe volt. Arra kérték a küldöttet, adja szlovákiai gyerekeknek a címeket. Azóta a küldöttségek tagjai címekkel zsúfolt levéltárnákkal kénytelenek ide-oda utazgatni. Csupán a 2il1nai iskolákban kétezer gyerek levelezik rendszeresen tulai gyerekekkel. A gyerekek áttörték a „hivatalos barátság" keretét, és megszülettek az első egyéni barátságok. Ma egyes családok kölcsönösen vakációra hívják egymás gyermekeit. A szülők is levelezni kezdtek. És küldöttségeket már nemcsak kerületi, hanem vállalati, szövetkezeti ős kolhoz szinten menesztenek egymáshoz. Nem is egyetegyet évenként. És nem mindig várnak küldöttségekre. Ha valamely szovjet géphez alkatrész hiányzik, cseng a telefon a tulai pártbizottság Ipari osztályán: „Szergej Alekszandrovics, gyártanak nálatok ilyet?" „Hogyne, mennyi kell?" ... És két nap múlva légi postán gyorsszállítmány érkezik Tulából az eredeti alkatrészekkel. Ha kell, szakembereket is küldenek. Volt már rá példa . .. Alekszander Grigorjevics Fedoszjejev a Szocialista Munka Hőse, művezető az egyik tulai gyárban. Orvosnak, vagy tudósnak nézné az ember. Először jár Csehszlovákiában, a területi pártkilldöttség tagjaként jött ide egyhetes látogatásra, a szövetségi kapcsolatok keretében. Már túl van a hivatalos formalitásokon, az üdvözléseken és pohárköszöntőkön. Már látta a podbrezovái áverma Vasművet, a mokradi csapágygyárat, a istebnéi színesfém-kohászati üzemet, a martini gépgyárat. A kerületek közti barátsági szövetségről, élményeiről ós tapasztalatairól beszél: — Végeredményben olyan gépek, olyan gyárak, mint amilyeneket önöknél láttunk, nálunk is vannak. Ebből a szempontból a látogatás nem hozhatott újat. Mi főleg az új irányítási rendszer gyakorlatát akartuk megismerni. Ez új számunkra. Nálunk — a tulai terület keretében — mindeddig csak 38 üzem valósítja meg a gazdasági reformot, s úgy tervezzük, az év végéig az üzemek egyharmada az új rendszer alapján dolgozik majd. Tapasztalatunk e téren tehát kevés van, s ezt szeretnénk önöknél szerezni. Gazdag, nagyon gazdag anyagot szereztünk a bennünket érdeklő kérdésekkel kapcsolatban. Nemcsak úgynevezett hivatalos anyagot kaptunk. Az emberekkel folytatott beszélgetések során ismerkedtünk a gyakorlattal, s ez számunkra nagyon fontos volt. — Megkérem még valamire, legyen szíves, ezt Írja meg lapjában: úgy érzem magam önöknél, mint odahaza a legközelebbi barátaim között. Rengeteget akarok odahaza beszélni arról a szívélyességről és szeretetről, amellyel itt fogadtak. Ha küldöttségünknek tapasztalatszerzés is a feladata és célja, lehetetlen kitérni a meghatódottság elől e közvetlen barátság, sok szeretet láttán. Ez a látogatás és az itt megismert emberek barátsága legnagyobb élményeim közé tartozik ... ... ÉS a hivatalos, szerződéses barátságból emberek közvetlen barátsága lett, amelytői a munka hőse meghatódik. A láthatatlan tapasztalatok Az újságíró a közvetlen barátság szívélyes megnyilvánulásai mögött a konkrétumokat keresi, nem elégszik meg lelkes szavakkal. A baráti szövetség célja mégsem lehet kizárólag a szívélyesség kölcsönös megnyilvánulása. Fedoszjejev elvtárstól hallottuk, hogy a gazdasági re form bevezetését illetően gyűjtenek tapasztalatokat. Mezőgazdasági szakemberektől megtudtuk, hogy a tulai terület számos kolhozában Éppen a cserelátogalások eredményeképpen még az új ösztönzési rendszer bevezetése előtt sikeresen próbálkoztak a szlovákiai szövetkezetek jutalmazási rendszerével és úgyszólván „illegálisan" megelőzték a központi irányelveket. A „Komunar" című tulai lap részletes elemzéseket közöl a közép szlovákiai tapasztalatokról, amelyek sok ezer ottani emberben visszhangra találtak. Odahaza is konkrétumokat- keresünk, kérjük a Tulában járt elvtársakat, számolják ki mennyi és milyen eredményt hozott ez a szövetség számunkra. Mit hoztak onnan az emléktárgyakon, örömteljes emlékeken és szívélyes hangulaton kívül? — Kérdés, ki lehet-e ezt egyáltalán számítani — válaszolja Brveník elvtárs, a kerületi pártbizottság dolgozója. — Azt hiszem rubelekben a tulaiak sem tudnának mindent kiszámolni, s éppúgy mi sem koronákban. KI lehetne például számítani a következő eset gazdasági értékét? — teszi fel a kérdést és elmondja: — A 2iari járásban elégedetlenek voltak az elvtársak a pártcsoportok munkájával. Próbálkoztak ezzel-azzal, de a munka csak nem javult meg. Véletlenül épp abban az időben a ziari járási párttitkár egy küldöttség tagjaként a tulai pártszervezeteket látogatta. Hazatérve átgondolta élményeit, és amikor lehámozta a sok szívélyességet, ölelést, kivillant a sok élmény között a felismerés: ott egészen másképp szervezik a pártcsoportok tevékenységét. Pontosabban, gondosabban készítik elő minden egyes probléma megvitatását. Módszerük, hogy közbeeső szervek kihagyásával, közvetlenül a járási pártbizottság foglalkozik — már jó előre — a csoportok elé kerülő kérdések eszmei tisztázásával. Ö is megkezdte e gyakorlatot a ziari járásban. Senki nem tudta, hogy itt szovjet tapasztalat alkalmazású ról van szó. A titkár egyszerűen bővítette ismereteit, gazdagította tapasztalatait, és egy régen égető kérdést könnyebben megoldott. Mit jelent a pártcsoportok aktivizálódása? Ki lehet ennek jelentőségét számítani koronákban? Fogalmam sincs. Annyi azonban biztos, hogy a járásban megjavult a politikai munka és vele párhuzamosan a gazdasági eredmények is. Mi ezt mint a járási pártbizottság módszeresebb munkájának eredményét tartjuk nyilván. Vagy mondhatjuk, hogy ez a pártfunkcionáriusok ismeretei bővítésének az eredménye. Sehol sem könyveljük el ezt, mint a szovjet tapasztalatok átvételének az eredményét. De én tudom, hogyan jött rá a titkár erre a módszerre . .. Politikai tőke A barátsági szövetség ápolásában aktív emberekkel beszélve kialakul a kép: a szovjet elu társak főleg a gazdasági szervező tevékenység szakaszán és mezőgazdasági vonatkozásban, mi pedig a politikai munka, a munkaszervezés, az emberekhez való viszony kérdéseiben szerzünk tapasztalatokat a baráti szövetség keretében. Példa erre a kerületi pártbizottság plénuma elé terjesztett anyag a párttaggyűlések és pártcsoportok problémáiról, amelyben — az aki ismeri a forrást — felleli a szovjet elvtársak tapasztalatait. Ugyanilyen „láthatatlan" tapasztalat húzódik meg a pártapparátus felkészültségét és eszmei-elméleti oktatását taglaló anyagban a kerületi pártbizottság elnökségén. Kitűnik: a szovjet emberekhez fűződő egyéni barátságok százai, egyéni beszélgetések, levélváltások, találkozások nagymértékben tágítják az emberek látókörét, új szempontokat tárnak eléjük, új le hetőségeket mutatnak. Ez a barátság lényege. Ez politikai töke. Az egyéni barátságok ezrei és százai megbonthatatlan láncot képeznek. A ma gas szintű „hivatalos" barátság a Szovjetunióval átalakul közvetlen barátsággá, Nóvák fános és Ivan Alekszejevics közötti barátsággá. — Az egyéni barátságoknak éppúgy, mint a Szovjetunióhoz mint egészhez fűződő barátságunknak nagy és harcos hagyományai vannak — mondja Bugáfí elvtárs, a szövetség egyik fő szervezője. — Ez a barátság főleg itt a kerületben már a felkelés idején kialakult és hagyományossá vált. Most az a feladat, hogy e hagyomány kialakulásának közvetlen résztve vői átadják a stafétát a fiatalabbaknak. Idén harmincöt pionír ment csereüdülésre a Szovjetunióba, jövőre még több megy. A CSISZ is felvette és sikeresen fejleszti kapcsolatait a Komszomol-szervezetekkel... Már nem kell féltenünk az ezernyi egyéni barátság szövevényének sorsát... VILCSEK GÉZA Csapajev katonája 5 ö <8 J * — " M X » «S | s^csl M « B S, S 60 tt tw - S ü £""2 S3 •o • 5« ~ E "".J — — C C l« 00 N " i m ® 2 " » s « - a - a •a oe >>« IJSítf O. :o s « • se m a C oc s n a • "S ™ s £

,

n ^ S a * —. ® 5 B ;»ÍS f* j M U J3 t = S < « B x> Új sor — így hívnak Komáromban egy utcát, nem is utcát, egy házsort a Vág partján. Nem ludom, mivel érdemelte ki az „új" jelzőt a takaros, régebbi családi házak sora. Magam részére úgy kérek választ e kérdésre, hogy párhuzamot vonok az utca, a város egyik jeles szülötte és a házsor között. Régi házikók sora az, „új" nevet kapta; hetvenhárom éves, tisztes korú ember, egy új kor katonája .. . Mint minden hasonlat ez is sántit talán, de a magja, a gyökere igaz. Horváth András valóban az új kor katonája. Megőszült, tagjai elvesztették egykori rugalmasságukat, arcát keresztül kasul beágazlák az árnyékrejtő ráncok. Mégis katona, mert az volt, s aki egyszer volt valami, szívvel lélekkel híve volt valaminek, az az is marad. Horváth András huszonhárom éves fejjel a Vörös Hadsereg katonája lett. Lelkében az maradt mostanáig. Aznap amikor meglátogattam, az ágyat nyomta. Nem valami öregemberes nyavalygásról van szó, olyan betegség tette az ágyba, amilyen másnál is gyakori. Kerékpározás közben meghűlt, mellhártyagyulladást kapott, s most ez társult egy régebbi, ki nem feküdt náthalázzal. — De nem adom magam! — emeli fel kezét erélyesen a csöppet se betegnek látszó ember. Hogy ls volt az ...? Mielőtt a veterán harcos öszszeállítaná a választ, megpróbálom, felidézni az ősz haj helyén a barna hajfürtöket, tekintetében az egykori szikrát, a cserzett arcbőrt, az egykori Izmos, rugalmas — ifjú Horváth Andrást. Hadd ragadjak ki néhány történetet az élményeiből. Nem kóborgok többé céltalanul... Az ember számára azok a tanulságok a legértékesebbek, amelyeket válságos helyzetben saját maga von le. Horváth András a fenti bölcseletet azon a küszöbön fogalmazta meg, ahol az élőt és a halál találkozik. Hadifogolyként Buzuluk közelében élt. Az ilyen szavak, mint forradalom, szocializmus, burzsujok, amit az agitátorok hangoztattak, számára nem voltak egészen újak, mert olyan családból származott, ahol az ilyesmiről gyakran szó esett. Három kőműves bátyja már a világháború elején a szocialista tanok híve volt. A hadifoglyok megsejtették, mi készül az országon. Látták, bomlik a rend, a fegyelem, szöknek a katonák. Végül egyszer az történt, hogy Horváthék a mezőgazdasági munkából nem tértek vissza a fogolytáborba, hanem elindultak hazafelé. Csakhogy ezen az úton annyi feszültséget éltek át, annyiszor kellett színészkedniük, hazudozniuk, s közben sosem tudták mikor beszélnek Jól, nem kell-e félni, hogy letartóztatják, vagy egyszerűen agyonlövik őket — hogy Horváth elvtárs végül is döntött: — Utóvégre a bátyáim után én is tudom, hol a helyem. Nem kóborgok többet céltalanul. Beállok a vörösökhöz. Bajtársias fegyverlopás Horváth Andrásék néhány napi kóborlás után egy faluban munka után néztek. Űgy gondolták, így legalább enni kapnak és jobban látják, hogyan alakul a helyzet. Abba a házba, ahol Horváth bácsi dolgozott, egy este öt vörös katona érkezett. Kíváncsian tudakolóztak, ki kicsoda a családban, s amikor megnyugodtak, a szoba sarkában gúlába állították fegyvereiket és szürcsölni kezdték a teát, amit a gazdasszony főzött nekik. Horváth András velük tartott. Hirtelen lövés dörrent, aztán még egy. A férfiak felugráltak, kapták a fegyvereiket és kiszaladtak. Horváth András fegyverrel a kezében szintén. Kis idő múlva visszatértek a katonák, a fehéreket a falu végén leállított őrség elriasztotta. \z egyik vöröskatona még mind g a fegyverét kereste a lakásban. Horváth András rászólt: — Itt van, bajtárs, én vittem el, azt hittem, lesz egy kis csetepaté. — Aztán a többiekhea fordult. — Hanem tudjátok mit, én ezt a puskát megtartom magamnak . .. — Hogyhogy! Még csak azt kellene! — tiltakoztak a vörös katonák. — Úgy, hogy mától fogva én is veletek tartok! ölelkezés, baráti vállvert:getés következett ezután . . Már három éven át hanoit Horváth András a Volgától az Ural alsó vidékéig terjedő roppant síkságon. Rengeteg élménye volt, sokat tapasztalt, sokat tanult. Magáévá tette a forradalom elveit. Sok bajtársai, barátot szerzett. Alakulatuk híres volt, ki ne ismerné Csapajnv nevét. Horváth András ennek a legendás hősnek a csapatában harcolt. Csapajev váratlan halála után egykori helyettese, Nnznyecov alezredes parancséb«n húsz katonát irányít Moszkvába. Köztük szerepelt Horváth András is. A beidézett katonákat egyenesen a Kremibe vezényelték, s ott ünnepélyes keretek közt maga Lenin elvtárs tűzte a mellükre a Vörös Csillag Érdemrendet. Amikor visszatértek alakulatukhoz, Kuznyecov alezredes ezt mondta a felsorakozott katonáknak: — Erre a húsz bajtársatokra, akik most tértek vissza Moszkvából úgy nézzetek, mint alakulatuk büszkeségeire ... A kitüntetés Moszkvában maradt Horváth András 1921-beoi hazajött, s lelkére kötötték, maradjon továbbra is híve a forradalomnak. A politikai iskolában ezt vésték az agyába: „Nem az a jó forradalmár, aki otthon hősködik, de pör nap múlva már rács mögül nézi a világot... Lassan, de biztosan kell elérni célunkat..." Horváth András hazahozta a négyévi harcban megedzett szívét, és tapasztalatait úgy gyümölcsöztette az első Csehszlovák Köztársaságban, hogy a pártnak hasznára legyen . 1957-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából tanulmányutat rendeztek az egykori vöröskatonák számára. A csoporttal vele ment a komáromi Munkaérdemrenddel kitiintett Horváth András is. Amikor a veteránok a Moszkvai Hadtörténeti Múzeum termeit járják, Horváth bácsi a feliratokon orosz nyelvtudását ellenőrizte. Egyszer csak megrökönyödött. Egy szöveg olvasása zavarba ejtette. Ezt olvasta: „Ezüstbabéros, Vörös Csillag Érdemrend — Horváth András magyar vöröskatonának." Később megtudta a részleteket ls. Kitüntetésekor csak a jelvényt kapta meg, az érdemrendet nem vihette magával 1920-ban a harcvonalba. Haza Csehszlovákiába szintén nem hozhatta, így hát a Hadtörténeti Múzeum tulajdona maradt. De most már nemcsak tulajdona, egyik értéke is. Korhű bizonyíték arról, hogy a komáromi „Új sor" lakója, Horváth András ötven évvel ezelőtt hősiesen harcolt az eszme győzelméért. PETRIK JÓZSEF