Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-04 / 304. szám, szombat

MlfeÖÄ®/?: S

zerencsésnek mondhatom magamat, hogy alkalmam volt találkozni Tyimofej Alekszandr lvanovtccsal, az utolsó veteránok egyikével, aki szemtanúja volt a nagy októberi eseményeknek. Leningrádban T. T. Gaza múzeumában, az egykori Putyílov Gyár, vagyis a mai Ktrov Üzem múzeumában kaplam meg moszkvai lakásának címét. Hetvenhárom éves, deres fejű, de rendkívül fiatalos kedvű öregember. Az asztallal, székekkel, s azonkívül az éppen legszükségesebb bútordarabokkal berendezett szobában üldögéltünk, a kedves és vendégszerető háziasszony. Natasa Vaszlljevna Petroffeva és fiatal kollégája, Alekszel Ivanov mérnök társaságában, míg maga Alekszandr Ivánovics az egykori Pétervár térképe, a Téli Palota és környékének pontos helyszíni rajza fölé hajolva szinte tudományos tárgyilagosságai magyarázta, mi történt tulajdonképpen a történelmi nevezetességű napokban. A SZEMTANÚ Tyimofej elvtárs elektromérnök, csak Így magyarázhatom meg magamnak szinte személytelen tárgyilagosságát; rnindun ' talan kénytelen voltam megszakítani egy-egy saját magára vonatkozó kérdéssel. Alek szandr Ivánovics minden alkalommal tiltakozott: — Ugyan, mit is mondhatnék magamról. Egyszerű párttag voltam, aki a párt utasításait téliesítettem, egyszerű polgára ennek az országnak, akt teljesítette a rárótt, minden riaikötelességeket. Semmi több — Ogy vélem, már ez is rendkívül s )k. Tyimofej elvtárs végül is belemelegett, mert belátta, hogy legszemélyesebb emlékei is valamiképpen összefüggésben lehetnek a régmúlt események kel. — Kedves barátom, abban a tizenhetes évben, mikor oly sok rendkívüli jelentőségű ese mény zajlott le Péterváron és az országban, kezdve a cárt ön kényuralom megbuktatásától, a kommunista párt illegalitásának megszűnésén át az Októberi Forradalomig, én nagyon tudatlan fiatalember voltam, akinek még az írás-olvasás is nehéz ségeket okozott. Villanyszerelőként dolgoztam a Putyilov Gyárban. Megjegyzem, talán másfél évig jártam valami egyházi Iskolába. Naivitásomat mi sem jellemzi jobban, mint hogy Leninről például azt képzeltem, ő a legerősebb, legderekabb, legnagyobb termetű ember az országban. Hiszen munkásvezért nem is tudtam másként elképzelni. Micsoda meglepetés ért, mikor április 3-án a Finnlandi pályaudvar előtt egy páncélautó tetején megpillantottam azt a kistermetű, elképzeléseim szerint vezérségre egyáltalán nem alkalmas embert. Mintha becsaptak, félrevezettek volna. Persze, ezek csak az első benyomások voltak. Hallgattam, egyre hallgattam, s szavalnak logikája, tárgyilagossága és meggyőző ereje egyre jobban azt bizonyította, hogy ez a mi Leninünk. Október 25-én reggel hét órákor összeült a Forradalmi katonai Tanács a Szmolnlj 71-es számít termében. Minthogy engem akkoriban a Szmolníj őrizetére, majd összekötő szolgálatra felöltekvéletlenül jelen voltam, s ott láttam másodszor és utoljára Lenint. Ott volt Podvojszkij, Lazemir, Jeremjefev, Antonov-Ovszenko, Bubnov, Csudnyovszkij, Dzerzsinszkij és Máklakov elvtárs. S Vlagyimir Iljics Lenin oly részletes utasításokat adott a forradalmi erők elhelyezését illetően, hogy azt hittem kiváló katona, legalábbis tábornok. Pedig jogász ember volt. — Miért osztották be a Szmolnij őrizetére rendelt csapatba? — Ennek bizony hosszú előzménye van. Már 1912- és 1914 között szolgálatokat tettem a pártnak. A Pravda terjesztője voltam, adományokat gyűjtöttem a lap pénzalapjának biztosítására és a politikai foglyok megsegítésére. Agitáltam a hadseregben és kergettem a sztrájktörőket. Tizenötben behívtak katonának. Villanyszerelő létemre az I. tartalékezrednél a szálláscsinálók parancsnokságán szolgáltam. Szabad bejárásom volt az éza

redszállásokra és állandó kimenőm. Ennek jó hasznát vettem. Egyrészt összeköttetést tarthattam fenn a Pu1967. tytlov Gyár kommunistáival, s mikor szükség volt rá, lőszert és fegyvereid 4. ket ls tudtam szerezni a vörösgárdlstáknak. m A júliust események után ezredünALEKSZANDR IVÁNOVICS TYIMOFEJ ket elvezényelték Pétervárról, meg akartak szabadulni a forradalmi eszméktől áthatott katonáktól. Egy baltársam indítványára ezt az alkalmat ragadtuk meg a fegyverszerzésre. Negyedmagunkkal szinte a tisztek orra előtt elhajtottunk egy lősszerrel és fegyverekkel megrakott szekeret. Nyolcvan puska és másfélezer töltény volt a zsákmányunk. Az Ohtenszkij-hídon s elhagyott kis utcákon át jutottunk el a Putyilov Gyár vörösgárdistáihoz, és átadtuk Maklakov elvtársnak, a fegyverkezést parancsnoknak. Ezek után már nem térhettem vissza ezredemhez: ottmaradtam az üzem vörösőrségénél. Most hasznát vettem katonáskodásomnak, oktatóként vettem részt a vörös gárda legénységének kiképzésében. Sokan tévesen értelmezik az Auróra jelző lövését, mely október 25-én 21 óra 45 perckor dördült el. Ez válójában csak a Téli Palota ostromára szólító jeladás volt. Am a fegyveres felkelés előkészítése jóval előbb elkezdődött. A Narvai-kapun túl már október 23-án tizenkétezer kiképzett vörösgárdista állt készenlétben. A Putyilov Gyár és a hajógyár volt a Vörös Gárda kerületi parancsnokságának bázisa. A kerületben minden elő volt készítve már a fegyveres felkelésre. Október 24-én reggel zajlott le a kerületi pártszervezetek és üzemi szakszervezetek, a kerületi parancsnokság és a vörös gárda aktivistáinak rendkívüli gyűlése. Podvojszkij elvtárs, a kerületi szervezetek feladatairól beszélt, melyik mit tegyen az immár megkezdődő fegyveres felkelés során. A Narvai-kapu mögött ugyanis mindenütt vörösgárdisták őrizték már az üzemeket, s a kerület utcáit is vörösgárdisták ellenőrizték. Podvojszkij Lenin elvtárs utasítására még aznap kiválogatta a legjobban kiképzett vörösgárdistákat, s egy részüket a Szmolnij őrizetére rendelte, ezek közé kerültem én ls. Egy másik csapatot az ideiglenes kormány letartóztatására készítettek elő. A jó motorkerékpárosokat összekötőszolgálatra osztották be, s a kerületben található motoros Járműveket mind a vörös gárda kerületi parancsnokságának rendelkezésére bocsátották. A Forradalmi Katonai Tanács parancsára még azn^p hat századot Jelöltek ki az ideiglenes kormány megdöntésére. Mind a hat századot a Putyilov Gyár vörösgárdistálm— ból válogatták ki. Kettőt a Forradalmi Katonai Tanács tagjának C. I. Afanaszjev parancsnoksága alá rendeltek, kettőt a vörös gárda kerületi parancsnokságának tagja, Maklakov vezényelt és keltőt E. N. Szurkov százados. Így hát október 24-én teljesítettük a fegyveres felkelés előkészítésére vonatkozó rendelkezésieket. Másnap 25-én a Forradalmi Katonai Tanács küldötte hozta meg a parancsot a Szmolnijból, hogy a hat század vörösgárdista vonuljon ki az Iszakovszkij térre, foglalja el a Mária Palotát, ahol az előparlament ülésezik, aztán vegyen részt a Téli Palota ostromában. A Mária Paloía elfoglalása után a Putyilov Gyár vörösgárdistái két csapatra oszlottak: két század G. 1. Csudnyovszkij vezényletével a Morszkaja utcán át a törzskar palotáját közelitette meg, a másik rész C. I. Afanaszjej és G. M. Maklakov vezénylete alatt az Admiralitetyszkij proszpekt és az Alekszandrov park felé vonult. Én magam október 24-én késő este a Szmolnij palota őrizetére kirendelt csapattal indultam el. A palota előtt szembe jött velünk Podvojszkij elvtárs. Megismert néhányunkat, még abból az időből, mikor a Pravdát terjesztettük. S tudta azt is, hogy jó! megüljük a motorkerékpárt, ezért összekötő- és futárszolgálatra jelölt kl bennünket. Az éjszaka különféle parancsok teljesítéséve! telt el. Huszonötödikén reggel hét órakor összeült a már említett gyűlés. Utána Podvojszkij és Dzerzsinszkij elvtárs futárokat küldött a kerületi tanácsokhoz és a vörös gárda kerületi parancsnokságaira. Részletes utasításokat adott nekik teendőikre vonatkozóan. A Forradalmi Katonai Tanács ülésének befejezése után Vaszja Urpinnál és Jeremjejev elvtárssal a Pavlovszkij-ezredhez indultam. Jól ismertük ezt az ezredet, a februári forradalom napjaiban mi, a Putyilov Gyár munkásai, szabadítottuk ki a Péter-Pál erődben bebörtönzött tizenkilenc katonáját. Antov — Ovszjejenko és Maklakov elvtárs az Aurórára mentek, hogy összehangolják a hajóhad és a Kronstadtból érkező matrózok akcióit a szárazföldi csapatok akcióival. Csudnyovszkij elvtárs a Preobrazsenyszklj ezredet kereste fel, hogy megtudja, mi a szándékuk. Az ezred semlegességet ígért. Azután a balti flotta tengerészeit és Kekszholmszkij ezred legénységét kereste fel, hogy előkészítse őket a felkelésre. A Putyilov Gyár vörösgárdistái és a Kekszholmszkij ezred katonái éppen ebben az időben foglalták el a Mária Palotát, s megkezdődött a Téli Palota környékének megszállása. A Téli Palota ostromában csak ezer ember vett részt. Délután két órakor a Pavlovszkij ezred katonái megkezdték a tisztogatást a palotától távolabb eső térségben. Leszerelték a junkereket és az ostrom végéig a laktanyába zárták őket. Délután négy órakor a Nyevszkij proszpektet, a Morszkája utcát, az Alekszander parkot és Mojkát teljességgel megtisztították az ideiglenes kormányhoz hű csapatoktól. Megkezdődött a forradalmi erők felvonulása. Minthogy az ellenforradalmi erők mozgolódni kezdtek, a Voznyeszenszkij proszpekten, a Voznyeszenszkijhídon, a Szadovája utcán, a Nyevszkij proszpekten, a Kazani templomnál, a Policejszklj-hídnáfl s más alkalmas helyeken ágyúkat vontattunk ki, pán célkocsik állták el a keresztutakat, és vegyes fegyverzetű csapatokat vonultattunk fel, hogy megakadályozzuk az esetleges ellentámadást. Nyolc órakor este a Pavlovszkij ezred katonái megrohamozták a pétervári katonai körlet parancsnokságának épületét. Egy fél órán belül leszerelték az ellenálló junkereket, de a Palota térre nyíló bejáratát nem sikerült elfoglalniok. Huszonegy óra negyvenöt perckor dördült fel az Auróra ágyúja. S meg indult a támadás a barikádok ellen. Az eredmény a főparancsnokság és a törzskar épülete közelében emelt barikád elfoglalása. A Sándor park felől rohamozó Putyilov gyári vörösgárdisták egy fél százada áttörte magát a Szaltikov aluljáróhoz. A támadás első hulláma után az Amazov szklj ezrednek jó része megadta ma gát. Tizenegy órakor újra támadásba lendültek a vörösgárdisták. Ki akar ták vetni helyükből a Sándor-oszlop közelében emelt barikádot védelmező junkereket. A támadás pillanatában egy páncélkocsi gördült ki a Téli Palota kapuján. A vörösgárdisták gránátok záporát zúdították rá, s a pán célkocsi mozdulatlanul leállt a tér közepén. Féltizenkettőkor a junkerek négy gépfegyvert vetettek be, A támadás harmadik hulláma éjfél körül indult meg. A támadók hatal mas tömege zúdult a palota felé a Sándor park felől Sándor-oszlop alól, a törzskar palotája előtti térről és a Millijonyaja utca felől Elsodorta az utolsó ellenállókat is, behatolt az épületbe. Minden lépcsőfokért, minden szoborért, minden helyiségért meg kellett harcolni. Körülbelül két óra hosszat tartott a Téli Palota elfoglalása, s ez nem is csoda, hiszen a palotának csaknem ezer terme van. Október 26-án 2 óra 10 perckor, kora hajnalban tartóztatták le az ideigle nes kormány bennrekedt tagjait. Megjegyzem, nem a Malahit terem ben történt a letartóztatás, hanem a Malahit teremmel szomszédos kis sza Ionban. Tyimofej elvtárs befejezte hosszú elbeszélését. Csak most értettem meg, hogy hiába is kérném személyes élményeinek elmondására, hiszen az ő számára maga a történelem volt a legszemélyesebb élménye. A reakció és az Antant mesterkedései révén a Szovjetunió népe polgárháborúba sodródott. Fegyverrel a kezében harcolt északon, keleten és harcolt a déli fronton. Aztán visszatért megszokott szerszámaihoz és munkájához. Köz ben tanult. Negyvenhárom éves korában szerezte meg a mérnöki diplomát. A második világháború idején a villany erőmüvek áthelyezését szervezte, s a háború után azok helyreállítását. Öt évvel ezelőtt vonult nyugalomba. Három fiú és egy leány apja. A fiúk mindhárman elektromérnökök. Van három unokája, sőt már egy ükunokája ls. A mellén, látom, a Lenin-rend csil Ian, mellette még egy rendjel, de a szoba homályában nem tudom kivenni milyen. Nem is mertem megkérdezni, nehogy megsértsem őt tájékozatlanságommal. No meg szégyelltem ls kissé, hogy negyvenéves koromban ilyen gyenge a szemem. Az övé derűs, barátságosan, vidá man tekingető szempár. A haja ősz. Ilyen derűs, ősz öregember volt va • lamikor a nagyapám. ~ „MÉG HEGYKÉNT ES BURZSOA-RAJ MEREDEZNEK A KORONÁS FEJEK, FEKETÉLL MEG, MINT TÉLI VARJÚCSAPAT, DE MAR MUNKAS-LAVAFOLYO S A PART KRÁTERÉN AT TÜZE SISTEREG A FOLD SZÍNÉRE CSAP." (MAJAKOVSZKIJ: VLAGYIMIR ILJICS LENIN CIMO KÖLTEMÉNYÉBŐL D. SZ. BISZTY RAJZA)