Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-04 / 304. szám, szombat

MlfeÖÄ®/?: S zerencsésnek mondhatom magamat, hogy alkal­mam volt találkozni Tyimofej Alekszandr lvanovtccsal, az utolsó veteránok egyikével, aki szemtanúja volt a nagy októ­beri eseményeknek. Leningrád­ban T. T. Gaza múzeumában, az egykori Putyílov Gyár, vagyis a mai Ktrov Üzem múzeumában kaplam meg moszkvai lakásá­nak címét. Hetvenhárom éves, deres fe­jű, de rendkívül fiatalos kedvű öregember. Az asztallal, szé­kekkel, s azonkívül az éppen legszükségesebb bútordarabok­kal berendezett szobában üldö­géltünk, a kedves és vendég­szerető háziasszony. Natasa Vaszlljevna Petroffeva és fiatal kollégája, Alekszel Ivanov mér­nök társaságában, míg maga Alekszandr Ivánovics az egy­kori Pétervár térképe, a Téli Palota és környékének pontos helyszíni rajza fölé hajolva szinte tudományos tárgyilagos­ságai magyarázta, mi történt tulajdonképpen a történelmi nevezetességű napokban. A SZEMTANÚ Tyimofej elvtárs elektromér­nök, csak Így magyarázhatom meg magamnak szinte személy­telen tárgyilagosságát; rnindun ' talan kénytelen voltam meg­szakítani egy-egy saját magára vonatkozó kérdéssel. Alek szandr Ivánovics minden alka­lommal tiltakozott: — Ugyan, mit is mondhat­nék magamról. Egyszerű párt­tag voltam, aki a párt utasítá­sait téliesítettem, egyszerű pol­gára ennek az országnak, akt teljesítette a rárótt, minden riaikötelességeket. Semmi több — Ogy vélem, már ez is rendkívül s )k. Tyimofej elvtárs végül is be­lemelegett, mert belátta, hogy legszemélyesebb emlékei is va­lamiképpen összefüggésben le­hetnek a régmúlt események kel. — Kedves barátom, abban a tizenhetes évben, mikor oly sok rendkívüli jelentőségű ese mény zajlott le Péterváron és az országban, kezdve a cárt ön kényuralom megbuktatásától, a kommunista párt illegalitásá­nak megszűnésén át az Októ­beri Forradalomig, én nagyon tudatlan fiatalember voltam, akinek még az írás-olvasás is nehéz ségeket okozott. Villanyszerelőként dolgoztam a Putyilov Gyárban. Megjegyzem, talán másfél évig jár­tam valami egyházi Iskolába. Naivi­tásomat mi sem jellemzi jobban, mint hogy Leninről például azt képzeltem, ő a legerősebb, legderekabb, legna­gyobb termetű ember az országban. Hiszen munkásvezért nem is tudtam másként elképzelni. Micsoda megle­petés ért, mikor április 3-án a Finn­landi pályaudvar előtt egy páncél­autó tetején megpillantottam azt a kistermetű, elképzeléseim szerint ve­zérségre egyáltalán nem alkalmas embert. Mintha becsaptak, félrevezet­tek volna. Persze, ezek csak az első benyomások voltak. Hallgattam, egy­re hallgattam, s szavalnak logikája, tárgyilagossága és meggyőző ereje egyre jobban azt bizonyította, hogy ez a mi Leninünk. Október 25-én reggel hét órákor összeült a Forradalmi katonai Tanács a Szmolnlj 71-es számít termében. Mint­hogy engem akkoriban a Szmolníj őrizetére, majd összekötő szolgálatra felöltekvéletlenül jelen voltam, s ott láttam másodszor és utoljára Lenint. Ott volt Podvojszkij, Lazemir, Jerem­jefev, Antonov-Ovszenko, Bubnov, Csudnyovszkij, Dzerzsinszkij és Mákla­kov elvtárs. S Vlagyimir Iljics Lenin oly részletes utasításokat adott a for­radalmi erők elhelyezését illetően, hogy azt hittem kiváló katona, leg­alábbis tábornok. Pedig jogász ember volt. — Miért osztották be a Szmolnij őrizetére rendelt csapatba? — Ennek bizony hosszú előzménye van. Már 1912- és 1914 között szolgá­latokat tettem a pártnak. A Pravda terjesztője voltam, adományokat gyűj­töttem a lap pénzalapjának biztosítá­sára és a politikai foglyok megsegí­tésére. Agitáltam a hadseregben és kergettem a sztrájktörőket. Tizenöt­ben behívtak katonának. Villanysze­relő létemre az I. tartalékezrednél a szálláscsinálók parancsnokságán szol­gáltam. Szabad bejárásom volt az éz­a redszállásokra és állandó kimenőm. Ennek jó hasznát vettem. Egyrészt összeköttetést tarthattam fenn a Pu­1967. tytlov Gyár kommunistáival, s mikor szükség volt rá, lőszert és fegyvere­id 4. ket ls tudtam szerezni a vörösgárdls­táknak. m A júliust események után ezredün­ALEKSZANDR IVÁNOVICS TYIMOFEJ ket elvezényelték Pétervárról, meg akartak szabadulni a forradalmi esz­méktől áthatott katonáktól. Egy bal­társam indítványára ezt az alkalmat ragadtuk meg a fegyverszerzésre. Ne­gyedmagunkkal szinte a tisztek orra előtt elhajtottunk egy lősszerrel és fegyverekkel megrakott szekeret. Nyolcvan puska és másfélezer töl­tény volt a zsákmányunk. Az Ohten­szkij-hídon s elhagyott kis utcákon át jutottunk el a Putyilov Gyár vörös­gárdistáihoz, és átadtuk Maklakov elvtársnak, a fegyverkezést parancs­noknak. Ezek után már nem térhettem vissza ezredemhez: ottmaradtam az üzem vörösőrségénél. Most hasznát vettem katonáskodásomnak, oktató­ként vettem részt a vörös gárda le­génységének kiképzésében. Sokan tévesen értelmezik az Auró­ra jelző lövését, mely október 25-én 21 óra 45 perckor dördült el. Ez váló­jában csak a Téli Palota ostromára szólító jeladás volt. Am a fegyveres felkelés előkészítése jóval előbb el­kezdődött. A Narvai-kapun túl már október 23-án tizenkétezer kiképzett vörösgár­dista állt készenlétben. A Putyilov Gyár és a hajógyár volt a Vörös Gár­da kerületi parancsnokságának bázi­sa. A kerületben minden elő volt ké­szítve már a fegyveres felkelésre. Október 24-én reggel zajlott le a kerületi pártszervezetek és üzemi szakszervezetek, a kerületi parancs­nokság és a vörös gárda aktivistáinak rendkívüli gyűlése. Podvojszkij elv­társ, a kerületi szervezetek felada­tairól beszélt, melyik mit tegyen az immár megkezdődő fegyveres felke­lés során. A Narvai-kapu mögött ugyanis mindenütt vörösgárdisták őrizték már az üzemeket, s a kerü­let utcáit is vörösgárdisták ellenőriz­ték. Podvojszkij Lenin elvtárs utasí­tására még aznap kiválogatta a leg­jobban kiképzett vörösgárdistákat, s egy részüket a Szmolnij őrizetére rendelte, ezek közé kerültem én ls. Egy másik csapatot az ideiglenes kormány letartóztatására készítettek elő. A jó motorkerékpárosokat össze­kötőszolgálatra osztották be, s a ke­rületben található motoros Járműve­ket mind a vörös gárda kerületi pa­rancsnokságának rendelkezésére bo­csátották. A Forradalmi Katonai Ta­nács parancsára még azn^p hat szá­zadot Jelöltek ki az ideiglenes kor­mány megdöntésére. Mind a hat szá­zadot a Putyilov Gyár vörösgárdistál­m— ból válogatták ki. Kettőt a Forradal­mi Katonai Tanács tagjának C. I. Afa­naszjev parancsnoksága alá rendel­tek, kettőt a vörös gárda kerületi pa­rancsnokságának tagja, Maklakov ve­zényelt és keltőt E. N. Szurkov szá­zados. Így hát október 24-én teljesítettük a fegyveres felkelés előkészítésére vonatkozó rendelkezésieket. Másnap 25-én a Forradalmi Katonai Tanács küldötte hozta meg a parancsot a Szmolnijból, hogy a hat század vörös­gárdista vonuljon ki az Iszakovszkij térre, foglalja el a Mária Palotát, ahol az előparlament ülésezik, aztán ve­gyen részt a Téli Palota ostromában. A Mária Paloía elfoglalása után a Pu­tyilov Gyár vörösgárdistái két csapat­ra oszlottak: két század G. 1. Csud­nyovszkij vezényletével a Morszkaja utcán át a törzskar palotáját közeli­tette meg, a másik rész C. I. Afa­naszjej és G. M. Maklakov vezénylete alatt az Admiralitetyszkij proszpekt és az Alekszandrov park felé vo­nult. Én magam október 24-én késő este a Szmolnij palota őrizetére kirendelt csapattal indultam el. A palota előtt szembe jött velünk Podvojszkij elv­társ. Megismert néhányunkat, még abból az időből, mikor a Pravdát ter­jesztettük. S tudta azt is, hogy jó! megüljük a motorkerékpárt, ezért összekötő- és futárszolgálatra jelölt kl bennünket. Az éjszaka különféle parancsok teljesítéséve! telt el. Huszonötödikén reggel hét órakor összeült a már említett gyűlés. Utá­na Podvojszkij és Dzerzsinszkij elv­társ futárokat küldött a kerületi ta­nácsokhoz és a vörös gárda kerületi parancsnokságaira. Részletes utasítá­sokat adott nekik teendőikre vonat­kozóan. A Forradalmi Katonai Tanács ülé­sének befejezése után Vaszja Urpin­nál és Jeremjejev elvtárssal a Pav­lovszkij-ezredhez indultam. Jól ismer­tük ezt az ezredet, a februári forra­dalom napjaiban mi, a Putyilov Gyár munkásai, szabadítottuk ki a Péter-Pál erődben bebörtönzött tizenkilenc ka­tonáját. Antov — Ovszjejenko és Maklakov elvtárs az Aurórára mentek, hogy összehangolják a hajóhad és a Kron­stadtból érkező matrózok akcióit a szárazföldi csapatok akcióival. Csudnyovszkij elvtárs a Preobra­zsenyszklj ezredet kereste fel, hogy megtudja, mi a szándékuk. Az ezred semlegességet ígért. Azután a balti flotta tengerészeit és Kekszholmszkij ezred legénységét kereste fel, hogy előkészítse őket a felkelésre. A Putyilov Gyár vörösgárdistái és a Kekszholmszkij ezred katonái ép­pen ebben az időben foglalták el a Mária Palotát, s megkezdődött a Téli Palota környékének megszállása. A Téli Palota ostromában csak ezer em­ber vett részt. Délután két órakor a Pavlovszkij ezred katonái megkezd­ték a tisztogatást a palotától távolabb eső térségben. Leszerelték a junkere­ket és az ostrom végéig a laktanyá­ba zárták őket. Délután négy órakor a Nyevszkij proszpektet, a Morszkája utcát, az Alekszander parkot és Moj­kát teljességgel megtisztították az ideiglenes kormányhoz hű csapatok­tól. Megkezdődött a forradalmi erők felvonulása. Minthogy az ellenforradalmi erők mozgolódni kezdtek, a Voznyeszen­szkij proszpekten, a Voznyeszenszkij­hídon, a Szadovája utcán, a Nyevszkij proszpekten, a Kazani templomnál, a Policejszklj-hídnáfl s más alkalmas he­lyeken ágyúkat vontattunk ki, pán célkocsik állták el a keresztutakat, és vegyes fegyverzetű csapatokat vo­nultattunk fel, hogy megakadályozzuk az esetleges ellentámadást. Nyolc órakor este a Pavlovszkij ez­red katonái megrohamozták a péter­vári katonai körlet parancsnokságá­nak épületét. Egy fél órán belül le­szerelték az ellenálló junkereket, de a Palota térre nyíló bejáratát nem si­került elfoglalniok. Huszonegy óra negyvenöt perckor dördült fel az Auróra ágyúja. S meg indult a támadás a barikádok ellen. Az eredmény a főparancsnokság és a törzskar épülete közelében emelt barikád elfoglalása. A Sándor park felől rohamozó Putyilov gyári vörös­gárdisták egy fél százada áttörte ma­gát a Szaltikov aluljáróhoz. A táma­dás első hulláma után az Amazov szklj ezrednek jó része megadta ma gát. Tizenegy órakor újra támadásba lendültek a vörösgárdisták. Ki akar ták vetni helyükből a Sándor-oszlop közelében emelt barikádot védelmező junkereket. A támadás pillanatában egy páncélkocsi gördült ki a Téli Pa­lota kapuján. A vörösgárdisták grá­nátok záporát zúdították rá, s a pán célkocsi mozdulatlanul leállt a tér közepén. Féltizenkettőkor a junkerek négy gépfegyvert vetettek be, A támadás harmadik hulláma éjfél körül indult meg. A támadók hatal mas tömege zúdult a palota felé a Sándor park felől Sándor-oszlop alól, a törzskar palotája előtti térről és a Millijonyaja utca felől Elsodor­ta az utolsó ellenállókat is, behatolt az épületbe. Minden lépcsőfokért, minden szoborért, minden helyiségért meg kellett harcolni. Körülbelül két óra hosszat tartott a Téli Palota el­foglalása, s ez nem is csoda, hiszen a palotának csaknem ezer terme van. Október 26-án 2 óra 10 perckor, kora hajnalban tartóztatták le az ideigle nes kormány bennrekedt tagjait. Megjegyzem, nem a Malahit terem ben történt a letartóztatás, hanem a Malahit teremmel szomszédos kis sza Ionban. Tyimofej elvtárs befejezte hosszú elbeszélését. Csak most értettem meg, hogy hiába is kérném személyes élményeinek elmondására, hiszen az ő számára maga a történelem volt a legszemélyesebb élménye. A reakció és az Antant mesterkedései révén a Szovjetunió népe polgárháborúba sod­ródott. Fegyverrel a kezében harcolt északon, keleten és harcolt a déli fronton. Aztán visszatért megszokott szerszámaihoz és munkájához. Köz ben tanult. Negyvenhárom éves korá­ban szerezte meg a mérnöki diplo­mát. A második világháború idején a vil­lany erőmüvek áthelyezését szervezte, s a háború után azok helyreállítását. Öt évvel ezelőtt vonult nyugalomba. Három fiú és egy leány apja. A fiúk mindhárman elektromérnökök. Van három unokája, sőt már egy ükuno­kája ls. A mellén, látom, a Lenin-rend csil Ian, mellette még egy rendjel, de a szoba homályában nem tudom kiven­ni milyen. Nem is mertem megkér­dezni, nehogy megsértsem őt tájéko­zatlanságommal. No meg szégyelltem ls kissé, hogy negyvenéves korom­ban ilyen gyenge a szemem. Az övé derűs, barátságosan, vidá man tekingető szempár. A haja ősz. Ilyen derűs, ősz öregember volt va • lamikor a nagyapám. ~ „MÉG HEGYKÉNT ES BURZSOA-RAJ MEREDEZNEK A KORONÁS FEJEK, FEKETÉLL MEG, MINT TÉLI VARJÚCSAPAT, DE MAR MUNKAS-LAVAFOLYO S A PART KRÁTERÉN AT TÜZE SISTEREG A FOLD SZÍNÉRE CSAP." (MAJAKOVSZKIJ: VLAGYIMIR ILJICS LENIN CIMO KÖLTEMÉNYÉBŐL D. SZ. BISZTY RAJZA)

Next

/
Oldalképek
Tartalom