Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)
1967-11-04 / 304. szám, szombat
A SZOCIALIZMUS NAGY GYŐZELMÉNEK 50 ÉVE (Folytatás a 7. oldalról) agresszorok visszaverése, a népek független fejlődési jogának megvédése, a béke és a népek biztonságának megvédése és ezzel a szocializmus érdekeinek védelme. Elvtársak! Pártunk jól ismeri az imperializmus agresszív természetét és ezért azt tartja, hogy a Szovjetunió békepolitíkáját legyőzhetetlen védelmi erővel kell alátámasztani. Ezt követelik a Szovjetunió és az egyetemes béke megóvásának érdekei. Ezért a Központi Bizottság, a szovjet kormány és az egész nép egyik állandó feladatának tekinti dicső fegyveres erőink további erősítését. Tudatában vagyunk annak, hogy a szovjet szocialista hatalom ereje a világbéke fő tamasza volt és marad, a fő akadály az imperialista háborús uszítók útjában. Lenin rámutatott, hogy a dolgozók felszabadításáért folyó harc eszméi által lelkesített szocialista hadsereg legyőzhetetlenné teszi a szovjetországot. Ma, amikor visszatekintünk a megtett útra, büszkén kijelenthetjük, a Lenin által kitűzött feladatot megoldottuk. Dicső hadseregünk becsülettel eleget tesz a néppel és a forradalommal szembeni kötelességének. Levontuk a következtetéseket a múltból, és mindent megteszünk, hogy senki se üthessen rajtunk. Ha azonban akadnak olyan őrültek, akik kezet mernek emelni a szovjetország és szövetségesei biztonságára, a szovjet nép nem retten meg. Bárhonnan induljon ls ki ez a merénylet — északról, vagy délről, nyugatról, vagy keletről —, az agresszornak megálljt parancsol dicső fegyveres erőink legyőzhetetlen ereje. Ettől az erőtől nem lehet elbújni, ez az erő nem isfner távolságokat. Jegyezze meg mindenki, hogy a szovjetország bármilyen agresszorral harcolva olyan győzelmet vívna ki, amely méltó nagy népünkhöz, méltó Október hazájához! Ezen a nagyszerű ünnepnapon forró üdvözletünket küldjük a hazai föld, a szovjet égbolt és a szovjet tengerek védelmezőinek és azoknak a tehetséges embereknek, akik a harcosaink kezében levő félelmetes fegyvert létrehozták, megalkották. Dicsőség és becsület a Szovjetunió bátor fegyveres erőinek, a Nagy Ok'tőberi Szocialista Forradalom vívmányai, a szocializmus vívmányai megbízható őrének. Erőnk nagy, de sohasem fogjuk felhasználni önző célokra. A kommunizmust a világon elsőként építő államunk kolosszális hatalma az agresszió és az elnyomás ellen, a szabadságért, a demokráciáért és a békéért vívott harc igazságos ügyét szolgálja. E hatalom növekedése, a Szovjetunió fokozódó befolyása a világesemények menetére, minden ország néptömegeinek alapvető érdekeit szolgálja. Külpolitikánk egész tartalmában forradalmi szocialista politika. A marxista —leninisták azonban mindig tudták, hogy a szocializmus nem fegyveres erő segítségével Jut el egyik országból a másikba, hanem minden társadalom belső fejlődésének az eredménye. A marxista—leninisták szilárdan hisznek ügyük igazában, bíznak a szocialista rendszer fölényében, és meggyőződésük, hogy a szocialista rendszer győzelméhez nincs szükség államok közötti háborúkra. Lenin arra tanított, hogy a külpolitikában számolni kell mind az imjjerialista kalandorok cselszövéseivel, mind a burzsoázia jóindulatú képviselőinek az álláspontjával. Figyelembe vesszük ezt az útmutatást és most, amikor a Szovjetunió hatalma minden eddigit felülmúl, ugyanúgy, mint eddig is, azért szállunk síkra, hogy a két társadalmi rendszer közötti kapcsolatok kérdéseit ne fegyveres úton próbálják megoldani. Felszólítjuk a burzsoá országok kormányait, hallgassanak a békét és tartós biztonságot követelő népek szavára. A Szovjetunió kötelességének tartja mindent megtenni, hogy a népeknek ez az óhaja valóra váljék. Ezért lankadatlan energiával harcol az általános és teljes leszerelésért. Az ehhez vezető úton hasznosnak tartjuk az olyan részleges megállapodásokat is, mint a moszkvai atomcsend-egyezmény, a nukleáris fegyverek további elterjedésének megakadályozásáról vagy használatának eltiltásáról szóló szerződés. Nagy Jelentőséget tulajdonítunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének, és más szabadságszerető és békeszerető államokkal együtt el akarjuk érni, hogy az ENSZ a békének és a népek Jogainak megvédését célzó nemzetközi együttműködés hatékony szervévé váljék. Szövetségeseivel együtt a Szovjetunió őllhatatosan folytatja a harcot a tartós európai békéért, minden olyan tényező ellen, amely az európai népek biztonságát veszélyezteti, továbbra is síkraszáll a különböző társadalmi rendszerű államoknak a békés együttélés ismert elvei alapján való kölcsönösen előnyös együttműködéséért. A Szovjetunió harca a békéért és a népek barátságáért teljesen szétzúzta a „Moszkva agresszivitásáról", a „kommunista veszélyről" terjesztett hazug mesét, amelynek segítségével a nemzetközi reakció az amerikai imperialisták irányításával félrevezette a népeket, megteremtette agresszív katonai tömbjeit, a NATO-t, a SEATO-t stb. E tömbök megalkotásával a nemzetközi reakció abban reménykedett, hogy bekerít bennünket, megakadályozza a szoclallista világrendszer megszilárdulását és az elnyomott népek nemzeti felszabadító forradalmának kibontakozását. A dolgok azonban egyáltalán nem úgy alakultak, ahogyan Washingtonban és a kapitalista vilőg más fővárosaiban gondoltők. A szocializmus és szövetségeseinek erői szakadatlanul gyarapodnak. Az Imperializmus agresszív erői mindjobban elszigetelődnek, az általa alakított tömbök inognak és repedeznek. A burzsoá országok népei, sőt egyes kormányai is mind világosabban arra törekednek, hogy megszabaduljanak a rájuk rakott béklyóktól, elhatárolják magukat az Imperialista tömbök szervezőinek és irányítóinak veszélyes kalandorpolitikájától. Mindebben kétségtelenül a szovjet állam következetes, elvszerű, békét célzó külpolitikájának a hatása mutatkozik. Elvtársak! Visszatekintve a szocialista szovjethatalom eddig megtett 50 esztendős útjára, meggyőződéssel mondhatjuk: Lenini külpolitikánk sikeresen oldotta és oldja meg feladatait. Nemzetközi téren követett helyes Irányvonalunk segítségével az Októberi Forradalom utáni első években meghiúsítottuk ellenségeink szándékát, hogy megfojtsák a fiatal és akkor még gyenge szovjet államot. Ez az Irányvonal mekönnyítette a szovjet nép számára a szocializmus felépítését olyan körülmények között, amikor országunkat ellenséges kapitalista világ vette körül. Ez az Irányvonal lehetővé tette, hogy meghiúsítsuk a világimperializmus ellenünk irányuló egységfrontjának megalakítását a második világháború időszakában, és elősegítette a szovjet nép történelmi győzelmet. Ha most a szovjet emberek már a harmadik évtizede élnek békés viszonyok között és erejüket a kommunizmus építésének szentelhetik, ez azzal magyarázható, hogy országunk védelme megbízható, a kommunista párt és a szovjet állam külpolitikája továbbra is sikeresen teljesíti feladatát. Külpolitikánkat helyesli és támogatja az egész szovjet nép, helyeslik és támogatják a szocialista testvérországok, a szabadság, a haladás és a béke hívei. Ez a politika továbbra ls azon az úton halad, mint ötven évig: a Lenin által meghagyott, a párt által körvonalazott, az egész eddigi történelem folyamán kipróbált úton. A szovjet állam harcol a földkerekség népeinek boldogságáért, szövetségben mindazzal, ami élenjáró, becsületes és ésszerű a világon. Ezért szilárd meggyőződésünk az az ügy, amelyért az Októberi Forradalom hazája a nemzetközi küzdőtéren harcol, győzni fog! 6. A kommunista párt a szovjet nép harcos élcsapata, győzelmeink lelkesítője és szervezője Elvtársak! Az Októberi Forradalom győzelme, a szocializmus országunkban aratott diadala — a kommunista párt eszméinek diadala, a párt lenini fő Irányvonalának nagy győzelme. Országunk történelme a XX. század folyamán elválaszthatatlanul összefüggött a kommunista párt tevékenységével. A pártnak 1917 februárjában, amikor kilépett az illegalitásból, 24 000 tagja volt. 1917 októberére a bolsevikok száma 350 000 lett. Oroszország lakossága akkor 160 millió volt. Milyen hihetetlen energiával rendelkezhettek ezek az emberek, milyen legyőzhetetlen erejű volt az általuk hirdetett Igazság, hogy maguk mögé tudták állítani a munkások és parasztok tízmillióit! Az Októberi Forradalom győzelme, a szovjet állam megteremtése azt jelentette, hogy a párt első programja teljesült. 1919-ben a VIII. pártkongresszus elfogadta a második programot: A szocializmus felépítésének programját. Ennek megvalósítása a tömegek vezetésének a békés építés szükségleteivel összhangban álló módszereit és formáit követelte meg. El kellett érni, hogy a kommunisták hangulatában beálljon az a változás, amelyet a fegyveres felkelés és a polgárháború hősiességéről a hétköznapi, mindennapi munkára való áttérés megkövetelt. E feladatok megoldása közben a párt kérlelhetetlen harcot vívott a trockisták, a jobboldali opportunisták és más ellenzéki csoportok ellen. Az ellenzék Ideológiai és politikai szétzúzásával a párt megvédte a marxizmus—leninizmus tisztaságát, a lenini fő Irányvonalat, megszilárdította sorainak egységét. A párt hatalmas elméleti, politikai és szervező munkája meghozta gyümölcseit. A szocializmus felépítése a Szovjetunióban azt jelentette, hogy a párt második programja is teljesült. A hatvanas évek elején a szovjet állam megkezdte a kommunista társadalom széles fronton kibontakozó építését. Ennek az Időszaknak fő tartalmát és problémáit a XXIII. pártkongresszuson elfogadott harmadik program tükrözi. Országunk fél évszázados múltja meggyőzően bizonyltja: a párt szava azonos tetteivel. A párt harmadik programja — a kommunista társadalom alapjai felépítésének programja — szintén teljesülni fog. A Szovjetunió, a szocializmus hazája a kommunizmus hazájává fog válni! Elvtársak! Pártunk legyőzhetetlen erejének tápláló forrása a párt szoros, megbonthatatlan kapcsolata a néppel. Lenin nemegyszer hangsúlyozta, hogy az élcsapat, a párt, egyedül nem tudja felépíteni a szocializmust. A párt csak abban az esetben teljesítheti élcsapatfeladatát, ha szoros kapcsolatot tart fenn a tömegekkel. Az elmúlt egész ötven esztendő folyamán a párt a néppel való kapcsolatainak erősítésében látta egyik legfontosabb feladatát. Annak érdekében, hogy a tömegekben kialakuljon az új társadalom építésének óhaja és készsége, mindenekelőtt eszmeileg kellett felfegyverezni a népet, ki kellett dolgozni a szocializmus építésének útjait, formáit és módszereit A szovjet munkásosztály, országunk minden dolgozója szilárdan összekötötte életét a pőrttal. A dolgozó munkásnépnek a párt iránt táplált határtalan bizalmát tanúsítja az, hogy a szovjetország történetének legbonyolultabb és legfelelősségteljesebb szakaszaiban kérték a legtöbben felvételüket a pártba. A polgárháború nehéz Időszakában, amikor az ellenség Tulához és Moszkvához közeledett, az emberek tízezrei léptek a pártba. 1924-ben, a lenini behívók idején 240 000 munkás lett kommunista. A Nagy Honvédő Háború éveiben a pártba több mint 5 millió ember lépett be. Az idén, amikor az új világ születésének nagyszerű évfordulóját ünnepeljük, Lenin pártjába félmillióan léptek be. Az új párttagoknak több mint a fele munkás. A párt nagyra értékelte és értékeli a nép bizalmát. A kommunista építés új sikereinek biztos zálogát látja benne. Ahhoz, hogy a tömegekben kialakuljon a szocializmus építésének képessége, a pártszervezetek tízezreinek — a Központi Bizottsőgtól a legkisebb pártsejtig — kolosszális szervező munkájára volt szükség. Ma az a feladat, hogy segítsünk a társadalom minden tagjának a legjobban meghatározni saját helyét, saját szerepét a kommunista építés folyamatában. Azt a helyet, amelyen tehetsége és képességei a legnagyobb eredményt adják. A nép forradalmi alkotó munkája széles körű és bonyolult rendszert teremtett meg, amelyen keresztül a párt naponta kapcsolatban áll a tömegekkel, megvalósítja annak vezetését. Ide tartoznak a tanácsok, a szakszervezetek, a Komszomol és a dolgozók önkéntes társaságai. Ez a rendszer immár félévszázados története során kiállta az élet próbáját, és megmutatta elvitathatatlan előnyeit. A pártirányítás értelme abban áll, hogy biztosítsa az egész társadalom megbonthatatlan eszmei-politikai egységét, biztosítsa az egész társadalom célszerű, helyesen koordinált fejlődését A kommunista párton kívül nálunk nincs és nem lehet más politikai szervezet, amely számításba venné a nálunk meglevő osztályok és társadalmi csoportok érdekeit és sajátosságait, az összes nemzetiségeket és népcsoportokat, az összes nemzedékeket, amely összehangolná mindezeknek az érdekeit a maga politikájával. A párt gondoskodik arról, hogy a mindennapi munka kis és még kisebb patakocskál harmonikusan egy hatalmas és egységes folyamban egyesüljenek. E munka biztos alapja számunkra a demokratikus centralizmus lenini elve, a pártélet lenini normái. E normák betartősa feltétlen törvény legyen számunkra. A párt ereje abban rejlik, hogy a történelem valamennyi szakaszában kellő önkritikával szemléli saját tevékenységét, és ilyen szemléletből kiindulva kijavítja az elkövetett hibákat. A párt a jövőben ls fokozott követelményeket támaszt minden kommunistával szemben, fejleszteni fogja a bírálatot és az önbírálatot. Bármilyen nehézségek és problémák Jelentkezzenek ls útunkon, meggyőződésünk, hogy ezeket a nehézségeket sikerrel leküzdjük. A párt Jól tudta, hogy szerepe, a nép és az ország sorsáért való felelőssége a kommunista építés lendületének fokozásával együtt növekedni fog. Ebből következik az is, hogy növekszik a pártkongresszusok, a Központi Bizottsági ülések szerepe, amelyeken megvitatják az ország kül- és belpolitikájának legfontosabb kérdéseit. A párt a marxi—lenini elmélet felbecsülhetetlen gazdag kicsestárát a nép által felhalmozott tapasztalatokkal összekapcsolva szüntelenül tökéletesíti tevékenységét. A kommunista hivatása sok mindenre kötelez. A kommunistáknak nincs semmilyen kiváltságuk, legfeljebb az, hogy másoknál is Inkább mindent a közös ügy szolgőlatába állítsanak, másoknál ls Inkább harcoljanak és dolgozzanak a közös ügy diadaláért A kommunistáknak egyetlen különleges Joga, hogy mindig előrehaladjanak, mindig ott legyenek, ahol a helyzet a legnehezebb. Ma Október hazája második ötvenéves időszaka kezdetének előestéjén, ml, kommunisták, teljes felelősséggel kijelentjük, hogy továbbra ls a népet szolgáljuk, a nép érdekeiért és boldogságáért vívott harc szolgálatába állítjuk Ismereteinket, erőnket és képességeinket. Pártunk történelme nagy, tartalmas és eseményekben gazdag. Ha sikerrel tettük meg a hatalmas és nehéz utat, méltóképpen kiálltunk minden megpróbáltatást, mindenekelőtt azzal értük azt el, hogy mindenkor a legmegbízhatóbb fegyvert, a marxi—lenini tanltőst alkalmaztuk, töretlenül követtük és alkotó módon továbbfejlesztettük. Ha ma pártunk, a szovjet kommunisták egész hatalmas összeforrott kollektívája sikerrel birkózik meg minden előttünk felmerülő nehézséggel, ha a munka minden szakaszán — legyen az nagy vagy kicsiny szakasz — a kommunisták becsülettel teljesítik az élcsapat szerepét, ez annak köszönhető, hogy pártunkat a marxizmus—leninizmus szellemében neveltük, és e nagy tanítás eszmél hatják ét. A leninizmus pártunk számára a győzelem Igazi tudománya lett, mindenkor az is marad számunkra. Hányszor kellett nekünk, kommunistáknak olyan eszmefuttatásokat hallanunk, hogy a marxi—lenini tanítás elavult, elvesztette Jelentőségét. A burzsoázia ideológusai, a reformisták és a revizionisták, a kispolgári zavarosfejűek, szüntelenül ugyanazt szajkózzák: hogyan lehet ma gyakorlati tevékenységünkben sok évtizeddel ezelőtt létrehozott elméletből kiindulni? Minden attól függ, feleljük az ilyen bírálóknak, milyen az az elmélet. A történelem a példák tucatjait és százait Ismeri, amikor elméletek, koncepciók, egész filozófiai rendszerek, amelyek arra tartottak igényt, hogy a világot megújítsák, nem állták ki az idők próbáját, semmivé lettek, dicstelenül megsemmisültek, amikor összeütközést« kerültek az élettel. Ilyen sors éri elkerülhetetlenül mindazokat, akik megpróbálták és megpróbálják a marxizmus—leninizmus tudományát a burzsoázia érdekeinek megfelelő formába öntött ravasz hamisítványokkal helyettesíteni, vagy az élettől elszakadt álforradalml, elhamarkodott elméletekkel felváltani. Csak a dogmákon alapuló, á társadalom fejlődésével lépést tartani nem tudó elméletek avulnak el. Más volt és más is lesz a tudományos kommunizmus elméletének a sorsa. A marxizmus-leninizmus ereje abban rejlik, hogy ennek az elméletnek az oldalán áll a forradalmi, materialista dialektika, amely mindenkor konkrét helyzetben konkrét elemzést követel. A szoros, állandó kapcsolat a gyakorlattal, a reális élettel, a valóság szigorú tudományos megközelítése, a marxizmus—leninizmus élő lelke. Ez örök ifjúságának a titka. A társadalmi gondolat nagy vívmányaként őrizzük a társadalomról és az osztályharcról, a történelmi fejlődés törvényszerűségeiről, a szocialista forradalomról és a szocializmus felépítésének útjairól szóló mindazon ismereteket, amelyeket már Engels, Lenin adott nekünk. De nem úgy őrizzük ezeket az ismereteket, mint az antikváriusok őrzik a régi könyveket, hanem úgy, ahogy a nagy tanítás örököseihez illik: bátran alkalmazzuk az Ismeretek felbelcsülhetetlen tőkéjét a politikai gyakorlatban, szüntelenül fejlesztjük és gyarapítjuk a nekünk örökül jutott gazdag elméletet. Ha nem fejlesztjük a marxi—lenini tanítást, nem haladhatunk előre. A marxizmus—leninizmus a szovjet nép eszmei zászlaja, forradalmunk ha(Folytatás a 9. oldalon) 1967. XI. 4. 8