Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-04 / 304. szám, szombat

A SZOCIALIZMUS NAGY GYŐZELMÉNEK 50 EVE jé ía ® M« S*« 2>I —< A N »S» M 09 " = — a s a a a-:o a 1/

5 a a a a £ =s 1

0 s SS» •a* • •g-s s~ E a £ In" E N — 'o X h fi « n EMU 2Í- JS * 'S 3 < > 5 > : (Folytatás a 8. oldalról.) talmas vívmánya, a kommunizmus győzelmének kulcsa. A párt arra törekszik, hogy minden szovjet ember a megbízható Iránytűt, a cselekvés biztos vezérfonalát lássa a marxizmus—lenlnizmusban. Pártunk ereje, befolyása és tekintélye — a népet önzetlenül szolgáló forradalmárok több nemzedéke önfeláldozó harcának és hatalmas munkájának óriási eredménye. Pártunk dicsőségének és büszkeségének szerves részét alkotják az illegális mozgalom egykori résztvevői, a bolsevikok lenini gárdájának tagjai, Október, a polgárháború résztvevői. Leninnel együtt vívták meg első harcaikat az ellenséggel a nép boldogságáért és szabadságáért, vele együtt rakták le a szocializmus első alapköveit. Életük hőstett — a párt ügye, a forradalom ügye szolgálatának nagy példája. Október 50. évfordulójának előestéjén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a polgárháború több mint 128 000 aktív résztvevőjét tüntették ki a Szovjetunió érdemrendjeivel és érmeivel. Szívből köszöntjük a párt ma is harci sorban álló veteránjait. Gyümölcsöző munkát végeznek a párt soraiban azoknak a kommunistáknak a nemzedékel, akik megteremtették a szovjet állam gazdasági hatalmát, a honvédő háború nehéz éveiben fegyverrel a kézben védelmezték Október vívmányait. Idősebb elvtársainkkal egy sorban halad a kommunisták ifjú nemzedéke. A kommunizmus eszméihez híven határozott léptekkel haladnak apáik útján. Az ügyünk győzelmébe vetett mélységes hit, a munkásosztály, a nép érdekei iránt tanúsított határtalan hűség és harci kitartás egytől egyig olyan tulajdonság, amelyet a kommunisták egyik nemzedéke a másiknak ad át. A kommunisták számára, a szovjet emberek számára nincs szentebb kötelesség, mint őrizni a párt tekintélyét, erősíteni annak kapcsolatait a néppel, megsokszorozni erejét. Dicsőség Lenin pártjának — a szovjet dolgozók harcos élcsapatának. Erősödjék a jövőben is a párt és a nép megbonthatatlan egysége — minden győzelmünk legfőbb biztosítékai Elvtársaki Október dicsőséges évfordulóját ünnepelve minden szovjet ember Joggal büszke győzelmeinkre. Az országban az Októberi Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére hatalmas méretekben kibontakozott a szocialista munkaverseny. Mindenünnen arról érkeznek jelentések, hogy határidő előtt adtak át rendeltetésének új üzemeket és gyárakat, hogy az ipar és a mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra munkásai nagyszerű sikereket vívnak kl. Lehetetlenség lenne nem örülni annak, amiről a jubileumi riportok számot adnak. Az ipar az év első kilenc hónapja alatt 10,5 százalékkal növelte termelését. Különös elégedettséggel jelenthetjük kl, hogy az idei háromnegyedév tervét az összes ipari minisztérium és az összes szövetségi köztársaság teljesítette. A Jubileumi évben számottevő sikereket értek el a mezőgazdaság dolgozói. Nem mindig kedvező időjárási viszonyok között a kolhozok és szovhozok dolgozói jó termést takarítottak be, és túlteljesítették gabonaeladási tervüket. Az állam kb. 3,5 milliárd pud gabonát kapott. Túlteljesítettük a burgonya, a napraforgó, a cukorrépa, a tealevél és a vágóállatok felvásárlási tervét ls. Mint önök is tudják, az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, a Minisztertanács és a Szakszervezetek Központi Tanácsa emlékzászlókkal tüntette ki a vállalatok és szervezetek, a szovhozok és kolhozok kollektívájának százait — az 50. évforduló alkalmából kibontakozott munkaverseny győzteseit. Engedjék meg, hogy szívélyesen üdvözöljem a jubileumi munkaverseny • győzteseit, s hogy forró köszönetet mondjak minden dolgozónak önfeláldozó munkájáért, a gazdasági életben, a tudomány és a kultúra területén az idén elért új, nagyszerű eredményekért. Október 50. évfordulója nemcsak a szovjet nép ünnepe, hanem a testvéri szocialista országok népeinek, valamennyi ország komunístáinak, a nemzetközi munkásmozgalomnak és minden dolgozónak az ünnepe is. Pártunk és egész népünk nevében mondok köszönetet külföldi barátainknak a Szovjetunió nagy ünnepén való részvételükért. Az önök barátsága és szolidaritása, az önök győzelmei, kedves barátaim és testvéreim, mindig lelkesítő erővel hatottak és hatnak a szovjet embereknek a kommunizmusért vívott harcára. Mi nagyra értékeljük mindazt, amivel a testvérpártok hozzájárulnak az emberiség haladásáért vívott harc közös ügyéhez. Ezekben az ünnepi napokban említést kell tennünk ellenségeinkről ls. Hiszen ők ls megkísérelték — természetesen a maguk módján —, hogy hozzájáruljanak az 50. évforduló megünnepléséhez. A kommunizmus ellenségei arcuk verejtékében fürödve erőlködtek. Teljes bevetéssel dolgozott az imperialista propaganda hatalmas gépezete. Működtek a régi Oroszország naftalinból előszedett alakjai. Különböző országokban zajongtak az elhajlók és a renegátok, az imperializmus fizetett ügynökei és kiszolgálói. Ámde olyan időket élünk, amikor már senki sem képes kisebbíteni a szovjetek országa által véghezvitt tettek nagyságát, senki sem képes meghamisítani a szocializmus vívmányainak igazi értelmét. Ellenségeink erőfeszítése, a rágalom és a hazugság rájuk, magukra üt vissza. Október hazája a győztes szocializmus országa, az összes elnyomottak és mindazok reménysége, támasza volt és marad, akik a békéért, a népek szabadságáért és boldogságáért harcolnak. Elvtársaki A szocializmus zászlaja, amelyet Október emelt magasra, az egész emberiség jövőjének szimbólumaként lobog a világ felett. A Szovjetunió Komunista Pártja, az egész szovjet nép mélyen meg van győződve arról, hogy a szovjet állam első félévszázadának sikerei, s a forradalmi világmozgalom által elért sikerek — a mi országunk és más országok még nagyszerűbb jövendőjének prológusa. A kommunizmus az egész emberiség holnapjai A világ dolgozóinak színe előtt Lenin pártja ünnepélyesen kijelenti: a Szovjetunió kommunistái, a nagy szovjet nép eleget tesz történelmi küldetésének, a világon elsőként sikerrel felépíti a kommunista társadalmatl Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely új korszakot nyitott az emberiség történelmében! Éljen a kommunizmust építő szovjet nép! Éljen a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, országunk népei barátságának és boldogságának erődje, a béke és a haladás biztos támasza! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja, a nagy Lenin pártja, győzelmeinek lelkesítője és szervezője! Éljen a marxizmus—leninizmus, korunk mindent legyőző forradalmi tanítása! Erősödjék a szocialista országok, a kommunista pártok, a nemzetközi munkásosztály, minden forradalmi és haladó erő egysége az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért, a népek nemzeti függetlenségéért, biztonságáért és szabadságáért vívott harcban! Előre a kommunizmus győzelme felé! A

mikor fél évszázaddal ezelőtt az orosz proletariátus a bolsevik párt vezetésével betetőzte forradalmát, s a munkásosztály a világtörténelem folyamán első ízben magához vette a hatalmat, a Nyugat eleinte a cárizmus bukásával kezdődött zűrzavar és felfordulás újabb mozzanatát és a „maximalisták", azaz a bolsevikok „átmeneti kalandját" látta benne. A Pétervárott tevékenykedő nyugati diplomaták között kevés volt az előrelátó, az előítéleteknek hátat fordító politikus, de voltak, s ők naponta küldött helyzetjelentéseikben figyelmeztették kormányaikat: „Oroszországban valami ú) születik". „BÉKE, BÉKE, BÉKE .. Az orosz proletariátus Marx tanainak gyakorlati megvalósítására törekedve első lépésként meghirdette az egyetemes világbékét. „Mától fogva új szakasz kezdődik Oroszország történetében, és ennek a harmadik orosz forradalomnak végeredményben el kell vezetnie a szocializmus győzelméhez" — állapította meg Lenin a II. szovjetkongresszus elé terjesztve nevezetes békedekrétumát, amely olyasmit kínált fel az emberiségnek, amire nemzedékek a történelem folyamán hiába vártak. A Nyugat csak megmosolyogta a „kremli álmodozó" békekezdeményezését, naivitásnak tartotta. A cári rendszer maradványain élősködő bábokat, elsősorban Kerenszkijt támogatta, s amikor ezeket a szovjethatalom végleg elsöpörte, következett az antant-csapatok beavatkozása. A nagy túlerő mégis hatástalannak bizonyult a szovjetállam fiatal hadseregével szemben. Miért? Azért, mert soraiban szintén terjedni kezdtek a forradalmi eszmék, s az antant katonasága — a mundúrba bújtatott munkások és parasztok XI. 4. rokonszenveztek a fiatal szovjet munkás- és parasztállam9

mai. Az intervenció kudarcát Wilson amerikai elnök Így jellemezte 1917-ben: „A bolsevlA béke — a világ jövője 1967. koknak azért sikerült a világ népeit megnyerniük, mert bevetették a leghatásosabb fegyvert: a békepolittkát". Igen, a békepolitikának, a Lenin hirdette Igazságos, területi hódítások és hadisarc nélküli békekötésnek politikája mélyre hatott, tömegeket hozott mozgásba. 1921-ben Norvégiában javasolják, hogy a Nobel-békedíjat adományozzák Leninnek. Mit tehetett az imperializmus Ilyen nagy erkölcsi erővel szemben, amely tömegek mozgalmában testet öltött és nagy, reális erővé vált? Megpróbálta diszkreditálni a bolsevikok békepolitikáját, azt állítva, hogy taktikai fogásról, szemfényvesztésről van szó. A történelmi gyakorlat azonban ezt a hamis állítást ls megcáfolta. Csicserin szovjet külügyi népbiztos az újszerű, a régitől merőben különböző szovjet diplomáciát Jellemezve kifejtette, hogy „módszeret nagyon elválasztják más országok diplomáciájától. A történelem marxista elemzésével dolgozik, és ezért a politikát és gazdasági viszonyok fejlődésében az alapvető, mélyenszántó áramlatokat keresi". Csicserin Lenin meghatározása szellemében hangoztatja, hogy ettől az új szovjet diplomáciától teljesen idegen a csalás és képmutatás, mindig tiszta vizet önt a pohárba. S bár a bolsevikok nem tagadják, hogy rendszerük és a kapitalizmus között kibékíthetetlen ellentét van, ennek ellenére a béke elszánt védelmezőiként nem zárják ki ,ségi és újszülött rendszerek párhuzamos, egymás melletti létezésének lehetőségét". Lenin külügyminisztere maga is példát mutatott arra, hogyan fejtheti kl egy állam külpolitikai céljait nyíltan, alakoskodás nélkül. Az 1922-es lausanne-1 Kelet-értekezleten Így kardoskodott országa békepolitikája mellett: „Oroszország új korszak küszöbén áll. S mi ezt a korszakot tartós békefeltételek megteremtésével akarjuk kezdeni... Mi — nem tudom hányadszor hangsúlyozom, uraim, de nem fáradok bele, és elmondom még számtalanszor, ha kell, — nem harcot, hanem békét kínálunk önöknek." BÉKEPOLITIKA A GYAKORLATBAN A szovjet diplomácia kezdettől fogva újtípusü nemzetközi kapcsolatok kimunkálásán dolgozott. Az imperialista hatalmak fegyveres beavatkozásának csődje után kitartó békekezdeményezéseivel elérte, hogy a legtöbb kapitalista állam fokozatosan elismerte az új szovjetrendszert. Más függetlenné vált országokkal, például Afganisztánnal, Törökországgal és Perzsiával pedig bensőséges, Jószomszédi kapcsolatokat épített ki. Mindez a nemzetközi kapcsolatok valamennyi oldalának mély, dialektikus elemzésére épülő lenini békepolitika igazolása volt a trocklstákkal és ultraradikálís jelszavakat hangoztató, valójában a párt ellen fellépő csoportokkal szemben. A szovjet kormány nemzetközi kapcsolatainak formálásában rugalmasságot tanúsított, az ésszerű kompromisszumok híve volt, de ez sohasem jelentette azt, hogy valamit is engedne elvi álláspontjából. Igy a növekvő fasiszta veszély éveiben, például 1938. III. 17-én erélyesen tiltakozott Ausztria náci bekebelezése ellen, április 26-án pedig Kalinyln, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke Csehszlovákia védelmében tett olyan nyilatkozatot, hogy köztársaságunk náci megtámadása esetén a francia szövetséges exponálása nélkül ls hajlandó a Szovjetunió katonailag megsegíteni megtámadott szövetségesét. A következő években Svédország semlegességének garantálása mellett szállott síkra a szovjet kormány. Amikor az imperialista államok a fenyegető náci veszély ellenére sem voltak hajlandók védelmi együttműködésre a Szovjetunióval, a szovjet kormány 1939. augusztus 23-án megnemtámadási egyezményt kötött a hitleri Németországgal, hogy legalábbis ideiglenesen elhárítsa magától a német terjeszkedés veszélyét, mivel a nyugati hatalmak mindenképpen azon mesterkedtek, hogy a náci birodalom kelet felé érvényesítse hódító szándékait. HUMÁNUM ÉS MEGFONTOLTSÁG A náci Németországon aratott világtörténelmi győzelem új viszonyokat teremtett Európában és világszerte. Rendkívül megnőtt a szovjet állam nagyhatalmi szerepe. Tizennégy szocialista ország tűnt fel a világ térképén, s egymás után rázták le bilincseiket a gyarmati és függő országok népei. A béke frontján is megváltoztak az erőviszonyok, s a harc fő célja a termonukleáris rakétaháború megakadályozása lett. A békeharc egyik legfőbb színterén, az ENSZ-ben a Szovjetunió kitartóan ésszerű javaslatokat tett a fegyverkezés csökkentésére, az atomháború veszélyének elhárítására. Ugyanakkor kipellengérezte az imperialista háborús politika ravasz taktikáját, az ún. helyt háborúk szorgalmazását, mert ez a kisebbnek tűnő veszély magában hordozza a nukleáris világégés veszélyét. A kubai válság idején tanúsított szovjet magatartás újból azt bizonyította, hogy a szovjet külpolitika fő célja mindenekfölött a BEKÉ, S ennek érdekében Józan kompromisszumra is hajlandó. Ennek a humánus magatartásnak lényegét jellemzően megvilágítják Brezsnyev elvtársnak az SZKP XXIII. kongresszusán mondott szavai: „Amikor leleplezzük az imperializmus agreszszív politikáját, egyszersmind következetesen és változatlanul folytatjuk a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikáját. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió, amely a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködését a szocializmus és a kapitalizmus közötti osztályharc egyik formájának tekinti, emellett következetesen sikraszáll a tőkésországokkal való normális, békés kapcsolatok fenntartásáért, azért, hogy a vitás államközi kérdéseket ne háborúval, hanem tárgyalásos úton oldják meg". A szovjet külpolitika béketörekvéseinek útjába az utóbbi években elég nagy akadályokat gördít a kínai vezetők antimarxista magatartása, a Mao Cetung személyi kultuszára támaszkodó veszélyes kalandorpolitika, mert gyengíti a szocialista országok, a felszabadult, el nem kötelezett, fejlődő új államok és valamennyi békeerő együttműködését, megbontja egységüket, s Igy kisebb az imperialista háborús politikát ellensúlyozó erkölcsi hatásuk. „Mindig azoknak a népeknek az oldalán álltunk, amelyeket az imperialisták megtámadtak..." — a XXIII. szovjet pártkongresszusnak ezt a megállapítását fényesen igazolják a szovjet kormánynak a közelkeleti, még ma is akut válság megoldására tett lépései. A szocialista országok erős támaszai a gyarmati rendszer alól felszabadult országoknak, amelyek új életüket a kapitalizmus nélkül képzelik el. Noha fejlődésük útja sajátos viszonyaikból, a történelmi múltból kifolyólag elég kacskaringós lehet, a szocialista forradalomnak a népek felszabadító mozgalmára gyakorolt hatása azt bizonyítja, hogy a szocializmus történelmi győzelme elkerülhetetlen. LŐRINCZ LÁSZLÓ