Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-26 / 326. szám, vasárnap

Ax arab menekültek problémája a közel-keleti válság egyik leg­égetőbb kérdése. A júniusi izraeli—arab konfliktus kjivetkeztében mintegy negyedmillió arab volt kénytelen elhagyni otthonát. Fel­vételünk egy jordániai arab menekülttáborban készült, ahol a na­pi fejadagért sorakoznak. (Foto: CTK— UPI) Vita Kína ENSZ-tagságáról New York — Az ENSZ-köz­gyűlés plenáris ülésén folyta­tódik a vita a Kínai Népköztár­saság ENSZ-jogainak helyreál­lításáról. A világszervezet előtt ezzel a kérdéssel kapcsolatban három különböző javaslat áll. Az egyiket a szocialista orszá­gok és több el nem kötelezett ország terjesztette be, sürgetve a Csang KaJ-sek klikk eltávolí­tását az Egyesült Nemzetek Szervezetéből és a Kínai Nép­köztársaság ENSZ-logatnak helyreállítását. Szemben áll ve­le az az Egyesült Államok és 13 más nyugati ország által benyújtott indítvány, amely Kí­na ENSZ-képviseletének kérdé­sét a „fontos" kérdések közé sorolja. Az ilyen kérdésekben a döntéshez kétharmados több­ség kell. Az Egyesült Államok és a javaslatot támogató többi nyugati ország a kétharmados többség követelésével akarja megakadályozni a közel 20 éve megoldatlan kérdés rendezését. A harmadik — Olaszország ál­tal boterjesztett — határozati javaslat értelmében a kérdést tovább kell tanulmányozni, és az ENSZ-közgyűlés jövő évi ülésszakán jelentést kell tenni róla a világszervezetnek. A pén­teki ülésen Izland és Kolumbia delegátusai ellenezték a Csang KaJ-sek klikk képviselőinek el­távolítását az ENSZ-ből, és tá­mogatták az olasz Javaslatot. Burma, Pakisztán, a brazzaville-i Kongó és Jugoszlávia képvise­lői viszont követelték a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak, helyreállítását. Az ENSZ-közgyűlés különle­ges politikai bizottságában az ír külügyminiszter-helyettes ki­lenc ország nevében határozati javaslatot nyújtott be az ENSZ békefenntartó tevékenységének szabályozására. A javaslat ér­telmében a főtitkárnak jogot adnának arra, hogy megbízott­ját vagy közvetítőit elküldje a világ azon térségeibe, ahol el­lenségeskedések törtek kl, vagy fennáll a fegyveres konfliktu­sok veszélye. Az ENSZ elsőszámú politikai bizottságában folytatódott az atomfegyverek alkalmazásának betiltásáról szóló nemzetközi konvenciók megvitatása. A kon­venció megkötését sürgették Belorusszia, Magyarország, Etió­pia és Algéria ENSZ-küldöttel. (CTK) HelyreáH a nyugatom CALCUTTÁBAN? Delhi — (CTK) — Nyugat­Bengáliában és annak főváro­sában, Calcuttában a múlt heti szerdal és csütörtöki általános sztrájk, valamint a rendőrség és a diákok közti pénteki vé­res események után ha lassan ls, de az élet lassan helyreáll a régi medrébe. Tegnap a mun­kások és hivatalnokok ugyan megjelentek munkahelyükön, de az iskolák továbbra is zárva vannak. Calcuttában továbbra is érvényben van a kijárást tila­lom. Az egységfront felhívta a bengáli népet, hogy készüljön fel egy új általános sztrájkra. Ugyancsak Delhiből jelentik, hogy az indiai baloldali pártok november 29-ére tömegtüntetés­re szólították fel az indiai népet tiltakozásul az „alkotmány meg­csúfltása" ellen. A felhívást tá­mogatják az Indiai Kommunista Párt mindkét szervezetének képviselői ls. nBr¥£W>AKrOKmr3LtMfthl Véget ért a LEMP Központi Bizottságának 10. plénuma Varsó — November 24-én tar­tották meg a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsá­gának 10. plénumát. A plánu­mot Wladyszlaw Gomulka, a Központi Bizottság első titkára nyitotta meg, majd Stefan Je­drykowskl, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács mellett működő tervbizottság elnöke tartott beszámolót a piacellátás aktuális kérdéseiről. A vitában 12-en szólaltak fel. Záróbeszé­det Wladyszlaw Gomulka mon­dott. A plénum egyhangú hatá­rozatában Jóváhagyta a hús árá­nak emelésére és néhány élel­miszercikk árának csökkentésé­re vonatkozó javaslatot. A JKSZ plénumának határozata Belgrádban szombaton közzé­tették a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsá­gának november 23-1 8. plénu­mának határozatát az 1965 nya­rán bevezetett jugoszláviai gaz­dasági és társadalmi reform egyes időszerű eszmei — politi­kai problémáiról. A Tito elnök­letével megtartott ülés határo­A SZOVJETUNIÓBAN tegnap felbocsátották a Kozmosz 193. jelzésű mesterséges holdat. A szputnyik a Földtől való leg­nagyobb távolsága 354 kilomé­ter, legkisebb távolsága 203 ki­lométer. A mesterséges holdon elhelyezett műszerek normáli­san működnek. FOCK JENŐ magyar minisz­terelnök tegnap baráti látoga­tásra Moszkvába érkezett. A vnukovol repülőtéren Alek­szej Koszigin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke és a szovjet kormány más tagjai üd­vözölték a vendéget. BECSBEN tegnap befejeződött az európai UNESCO-tagállamok oktatásügyi minisztéreinek kon­ferenciája, amely a felsőoktatás hozzáférhetőségének kérdései­vel foglalkozott. A NASA nyilvánosságra ho­zott öt színes fényképet, ame­lyet az amerikai APS-3 mester­séges hold készített a Föld­A GAULLE ISTÁK ÁTSZERVEZTÉK PÁRTJUKAT Párizs — Lille-ben, De Gaulle elnök szülővárosában — tartot­ták a hőt végén az UNR—UDT, a gaulle-lsta kormánytöbbség vezető pártjának kongresszusát. A kongresszus döntött a párt új nevéről ls. A gaulle-lsta párt „Demokrata egyesülés az V. Köztársaságért" elnevezést vá­lasztotta. A gaulle-lsta párt kongresz­szusa fontos állomás a De Gaulle tábornok utódlásáért folytatott harcban. Az eddigi jelek szerint a kongresszus Pompidou miniszterelnök esé­lyeit hivatott erősíteni. Pompi­dou a gaulle-ista párt szövetsé­geséül akarja megnyerni a centristákat és egységbe igyek­szik tömöríteni az összes gaulle-lstákat. zata kimondja: „A JKSZ Jövő ét> decemberében megtartandó IX. kongresszusa tanulmányozni és értékelni fogja a kommunisták szövetségének társadalmi, poli­tikát és Ideológiai munkáját, hogy véglegesen befolyása alá vonja a fő területeket, hogy megmutassa a következő Idő­szak kilátásait. néhány •Tffll^M ll ről 36 000 kilométer magasság­ból. PÁRIZSBAN 18 nemzetközi szakértőből álló ENSZ tanács­kozó bizottsága javaslatot foga­dott el nemzetközi tájékoztató központ létesítéséről. A köz­pontnak az lesz a feladata, hogy népszerűsítse a tudományok ok­tatását szolgáló modern eszkö­zöket. A KGST külkereskedelmi ál­landó bizottsága november 21­től 24-lg Moszkvában megtar­totta ülésszakát. Az állandó bi­zottság elfogadta az 1968. évi munkatervet, és megvitatta a KGST országok és Jugoszlávia együttműködésének kérdését a külkereskedelem területén. SZATO Japán miniszterelnök új kormányt alakított, amely­ben a régi kormány hét minisz­tere kapott tárcát. Takeo Miki továbbra is külügyminiszter maradt. A LETT SZSZK-ban a cukor­répatermés mintegy 80 százalé­kát csehszlovák kombájnokkal takarították be. A gépek na­gyon jól beváltak, és évről év­re többet vásárolnak belőlük a csehszlovák külkereskedelmi vállalatoktól. MEXIKÓBAN 18 000 diákot nem sikerült elhelyezni az isko­lákban, és így ezek nem foIy-< tathatják tanulmányaikat a má­sodfokú tagozaton. A kormány a költségvetés 25 százalékát fordítja az iskolaügy fejleszté­sére, de eddig még csak azt si­került elérni, hogy valamennyi városban és nagyobb faluban az összes gyerek látogatja az alapfokú iskolát. CYRANKIEWICZ lengyel és Erlander svéd miniszterelnök varsói magbeszéléseln főképp nemzetközi kérdésekről volt szó. Pénteken Ochab, a lengyel Államtanács elnöke fogadta a svéd miniszterelnököt. ALGERIA és a kinshasai Kon­gó ismét felvették a diplomáciai kapcsolatot, amelyet 1964-ben, Csőmbe miniszterelnöksége Ide­jén szakítottak meg. AZ IL-62 óriási szovjet utas­szállító gép, amely a közeljövő­ben a közvetlen New York­Moszkva repülőjáratot látja majd el, bemutatkozott New Yorkban. A Kennedy nemzetközi repülőtéren újságíróknak és fo­tóriportereknek megengedték, hogy megtekintsék a szovjet gép belsejét. EGY BARTLESVILLE-I park­ban megtalálták azt a gránitsír­követ, amelyet Ismeretlen tette­sek elloptak Oswald sírjáról. Névtelen telefonáló a rendőr­ségen bejelentette, hogy nyomra vezeti a rendőröket, ha meg­ígérik, hogy a tolvajoknak sem­mi bajuk nem történik. 1967. XI. 28. A három szenvedélyt így nevezik: politika, labda­rúgás, autó. Három olyan szó, olyan fogalom ez, amely az át­lag olasz férfi számára a min­dennapi életben Időnként a leg­többet jelenti. Nincs Európában még egy olyan náció, amely olyan szenvedélyesen tud a nyílt utcán politizálni, olyan lázasan tud a futballpályán drukkolni, olyan eszeveszetten tud az országúton száguldozni, mint éppen az olasz. E három szenvedély mindent elsöprő erővel tör Itália férfiúi polgá­raiból bizonyos időpontokban, de különösen vasárnap, amikor a teremtés olasz koronálnak nincs más dolguk, mint hódol­ni három szenvedélyüknek. Az első számú szenvedély Vasárnap délelőtt minden olasz város, község és falu fő­tere heves politikai csatározá­sok színterévé változik. A nyolc olasz párt és a megszám­lálhatatlan politikai csoporto­sulás minden épkézláb vezetője vasárnap délelőtt szent köte­lességének tartja, hogy kielé­gítse a nemzet férflainak poli­tikai szomjúságát: vasárnap délelőttönként szép Itáliában ezer és ezer politikai tömeg­gyűlést tartanak. Akár van fon­tos politikai esemény, akár nincs, a szónoklás, a politizálás szorosan hozzátartozik a vasár­naphoz. Nagyon sok Ilyen va­sárnapi nagygyűlést láttam már. Láttam olyant, ahol száz­ezrek voltak, de olyat ls, (Ró­mától 40 kilométernyire Santa Marinella községben), ahol ösz­szesen 8-an voltak. A szónok, az öttagú elnökség és két hall­gató. A szenvedély a szónoklás és a politikai vita azonban Itt ls, ott is mindenütt 40 fok kö­rüli lázban égett. Megfoghatatlan rejtély, ho­gyan Igazodnak el az olaszok e töménytelen sok politikai szó­noklás között. Hiszen ahány IIIJZASI JAXO római levele A három szenvedély avagy: vasárnap olasz niódra párt, ahány pártfrakció, annyi­féle vélemény. A kormánypár­tok tömjénezik a kormányt, vagyis önmagukat; a baloldali pártok kritizálják a kormányt, mert csak a nagytőkének ked­vez (és ez Igaz); a jobboldali pártok is kritizálják a kor­mányt, mert nem kedvez elég­gé a nagytőkének (ez viszont nem Igaz). És ha csak a kor­mány megítélésében lennének eltérő véleményekl De nem. A kereszténydemokraták bírálják koalíciós partnerüket a szocia­listákat, hogy azok csak fél­szívvel vesznek részt a kor­mány munkájában; a liberáli­sok éppen ellenkezőleg azért bírálják ugyanezeket a szocia­listákat, mert nagyon is benne vannak a kormányban. A szo­cialisták minden ok nélkül bí­rálják a kommunistákat; a kommunisták viszont egyre több okkal viszontbírálják a szocia­listákat, hogy miért bírálják őket... A liberálisok bírálják a szocialistákat, hogy miért nem bírálják a kommunistá­kat ... és így tovább. Világos, ugye? Minden, csak nem világos. És mégis, mindez a zűrzavar végül ls óriási tömegeket vonz, butítja, vagy neveli a tömege­ket attól függően, hogy melyik pártvezér szájából hangzanak el a szavak, élénk színfoltot je­lent az olasz vasárnapokban és végül ls, akár így, akár úgy vesz­szük, semmiképpen sem haszon­talan. A vasárnap délelőtti nagygyűlésektől csak a Jobbol­dalnak, a reakciónak van félni­valója: sokszor éppen a több­szólamú kórusból lehet legjob­ban kihallani a hamis hango­kat. A kommunisták viszont csak nyerhetnek: a párt tagsá­gának száma, szavazóinak szá­ma növekszik, a párt tömegere­je fokozódik. A második számú szenvedély Az olasz férfi már szinte re­kedt a sok „éljen"-től, s a sok „Le vele!" kiáltásoktól, amikor vasárnap délben a politikai nagygyűlésről — sokszor, még az ünnepi ebédről is lemondva — egyenesen a futballpályára rohan, hogy hódoljon második szenvedélyének. Kezdődnek a labdarúgómérkőzések. Az ola­szok elmondhatják magukról, hogy ők adják Európa sok ve­zető klubcsapatát. Egy Inter­nazlonale, egy Milan, egy Ju­ventus-meccs, minden vasárnap 70—90 ezer embert vonz a sta­dionokba, — de az Igazi olasz futballdrukker számára mégsem ezek a „nagymenő" csapatok jelentik az igazi szenzációt. Az Inter, vagy a Milan Játéka lát­ható a televízió képernyőjéről ls. A valódi, vérbeli olasz fut­ballszurkoló a saját községe, vagy faluja harmad-, negyed-, vagy ötödosztályú csapatának drukkol. Sohasem fogom meg­érteni a hétfői sportlapok je­lentéseit, miszerint egy-egy 5 ezer lakosú község futballpá­lyáján rendszeresen négy és félezren, vagy még többen drukkolnak végig egy-egy mér­kőzést. Vagyis kimennek a pá­lyára a férfiak, az assszonyok, a gyerekek, a csecsemők. Jó, ez rendben van. De kimennek az aggok, a bénák, a nyomoré­kok, a betegek, a haldoklók is? Ki tudja? Mivel hogy a Vati­kán Olaszországban van, még az ls lehet, hogy vasárnap dél­utánonként szerte az egész or­szágban az Isteni csodák ezrei történnek: a bénák Járni tud­nak, a halállal küzdők makk­egészségesekké válnak s a „Hajrá fiúk!" kiáltásban tör­nek kl. Legalábbis, ha igazat Jelentenek a sportlapok, csak­is Ilyesmiről lehet szó. De az ls lehet, hogy egy-két újság nem mindig ragaszkodik a va­lósághoz. És ha vége meccsnek? A harmadik szenvedély Lehetne menni például mozi­ba, vagy színházba, de az olasz férfi nem megy. Az olaszok szerint a mozi: hétköznapi szó­rakozás. A színház, ez már kér­dés. A színházba a római férfi nemcsak vasárnap, de hétköz­nap sem jár. A tavalyi és a tavaly előtti szezonban mind­össze egyetlen egy színdarab Jutott el odáig, hogy az em­berek beszéljenek, vitatkozza­nak róla: Hochhuth, A helytartó című drámája. De ezt a dara­bot sem játszották, a kormány betiltotta és a premier előtt néhány perccel a rendőrség szétzavarta a közönséget. Szóval, ha se mozi, se szín­ház? Világos: marad az autó. Az autónak mennie kell, kü­lönösen, ha olasz a gazdája. Kiszámolták, hogy egy átlag olasz férft az év 385 napjából 70 napot az autóban tölt el. Ennél több Idő csak a munká­ra és az alvásra megy. (83 nap munka, 105 nap alvás.) S az autóval különösen vasárnap le­het közlekedni. Hétköznapokon a városok olyannyira túlzsúfol­tak, hogy az autók átlagsebes­sége, majdhogynem egyenlő a gyalogosokéval. Rómában 1 millió, Milánóban 900 ezer, To­rinóban 700 ezer ember van kö­rülbelül. Az utcákra olyan ben­zingőz telepszik, hogy a sétáló ember 10 perc után szédülni kezd az enyhe mérgezéstől. Da a vasárnap az más. Vasárnap gyerünk ki az országútra. Mind­egy, hogy hová. Csak minél besszebb és minél gyorsabban. Vasárnap üresek a városok. Viszont mozdulni sem lehet az országutakon. Az autózás Ilyen körülmények között semmi örö­met nem ad. De az olaszok mégis örülnek neki. S le nem mondanának vasárnapi kirán­dulásaikról semmi pénzért. S este, jó későn, hullafáradtan érkeznek haza. Nagygyűlés délelőtt, futball­meccs koradélután, autózás ké­ső délután és este. Nem sok ez egy kicsit? De. Nagyon sok. Egyesek úgy esnek be az ágy­ba. Vacsorázni, levetkőzni sincs erejük. És aztán alig várják, hogy elmúljék a hét. Hogy elérkez­zék ismét a vasárnap. Hogy újból áldozhassanak a három szenvedély-istennek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom