Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-23 / 323. szám, csütörtök

— Csusza Ivánt, az országos válogatott tagját keresik? — kérdezte tréfásan Rieko Géza, az Uszty-Csornai Erdészeti Kombinát helyettes igazgatója, amikor július végén Csusza Iván iránt érdeklődtem. A válogatott tagja? Furcsán hangzik ez egy fakitermelőről, az erdészeti kombinát neves brigádvezetőjéről. Pedig így van. Csusza Iván képviselte a Szovjetuniót a favágók montreali világbajnokságán, s fölényes győzelmet aratott. Tavaly elnyerte a Szocialista Munka Hőse címet. Magától adódott a kérdés: hogyan készült a kiváló fakitermelő a nagy nemzetközi erőpróbára? Ugyanis megszoktuk, hogy a nagy versenyeket megfelelő előkészület, edzés előzi meg. — A verseny ebben is különbözött a többitől — válaszolja mosolyogva Ricko Géza. — Csusza a mindennapi munkában edzi magát. Különben ha közelebbit akarnak tudni róla, keressék fel munkahelyén, a verhnye-turbátl erdészeti telepen. Motorosunk erőlködve tornázza fel magát a tajtékzó hegyi patak mentén kanyargó sínpáron. Az erdészeti telep a nagy kiterjedésű erdőgazdaság legtávolabbi zugában van, a Turbat és a Herisanszka havas alatt. Az 535 méter tenger szint fölötti magasságban fekvő Uszty-Csornától mintegy 700 métert kell kapaszkodnunk. Csalódás ér minket. — Csuszáék kinn vannak vágásterüleXikön, a Cserlenyák hegyszorosban — újságolja Szaszin Mikola, a telep műszaki vezetője. Most már gyalog folytatjuk az utat. A meredek út tulajdonképpen vízfolyás. Nem merek lenézni a völgybe. Csak a patak szűnő zúgásából tudom meg, hogy lassan, de mégis előrehaladunk. A hegy tetején kissé kifújjuk magunkat, s most értem meg a világbajnoksági előkészület legnagyobb titkát: jó tüdő és szív kell ahhoz, hogy valaki napjában többször is megtegye ezt az utat. A hegyi fennsíkon már könnyebb az út. Csakhamar munkazajra figyelünk fel. Lépteinket harsány figyelmeztetés állítja meg. Két ember szorgoskodik egy hatalmas fenyőnél. A benzinmotoros gépfürész belemar a famonstrum testébe. Két-három perc, s a faóriás lassan dőlni kezd, aztán recsegve lezuhan. A tetejét figyelem. A távolból úgy tűnik, hogy súrolja az égboltot. A ledöntött fenyő még egyszer rugalmasan felpattan, sudár törzse megvonaglik, aztán tehetetlenül elterül a földön. Nyomban erdőmunkások veszik körül, ismét felzúg a gépfűrész, az ágak egymás után válnak le a törzsről. — Szép darab — állapltja meg a brigádvezető. — Van vagy négy köbméter. Csusza Iván középtermetű szikár ember. Csupa izom. Amikor tarkójára tolja védősisakját, dús fekete fürtök hullanak homlokára. El sem hinném, hogy 38 éves. A versenyre terelődik a szó. — Higgyék el, eleinte sehogyan sem tudtam beleélni magam, hogy abban kell versenyeznem, ami tulajdonképpen mindennapi munkám. — Szünetet tart, úgy érzi, bővebb magyarázattal tartozik, aztán folytatja gondolatmenetét: — Sokat beszélünk a munkaversenyről. Ez azonban egészen más. Komplexbrigád vagyunk, számunkra a végeredmény, a végső cél a fontos — ez pedig a kitermelt fa eljuttatása a rakodóhelyre. A brigád tagjai — Bursza Iván, Kosztyak foszip, Dorunda Mihajlo, Kucin Iván körülvesznek minket, figyelmesen hallgatjáik brigádvezetőjüket, helyeslően bólogatnak. — Nálunk van munkaverseny, de nem csinálunk versenyt a munkából. Itt pedig egészen másról van szó, arról, hogy ki tud hamarabb ledönteni egy fél méter átmérőjű fát, ki tisztítja meg előbb törzsét az ágaktól, és hasogatja egyforma darabokra. — Mégis, hogyan készül, — faggatjuk a brigádvezetőt. — Hát így — mutat széles mozdulattal a vágáEterületre. — Dolgozunk. Igaz, esténkint röplabdázom a fiákkal, gyakorlatozom a nyújtón ts, most már van rá időm. Megtudom, hogy Csusza júliusban végezte el a Huszti Erdőipari Technikumot, okleveles erdőipari technológus lett. Nagy teher volt rajta öt évig örökös házi feladatok, vizsgák. Ezekben a napokban ideiglenesen még egy könnyebbsége van: nem kérik tőle számon a megbízatások elvégzését. Csusza Iván kommunistának ugyanis ezekből is kijut. Sorolja is. A tizediknél abbahagyom a jegyezgetést. — Majd Motreal után ismét elővesznek — mosolyog. Latolgatjuk a verseny esélyeit. Csusza tartózkodó. Először vesznek részt ilyen versenyben. Nem versenyzők, egyszerű munkásemberek ők, de bíznak erejükben. Azóta Csusza megjárta Kanadát és Sorbán Vaszll társával első díjat nyert a favágók világbajnokságán. Kerestem az alkalmat, hogy találkozzam vele, de az erdészeti kombinát meglátogatását,más elfoglaltságom miatt el kellett halasztanom. A közelmúltban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából a területi székhelyen rendezett ünnepség szünetében véletlenül összetalálkoztunk. — Kár volt annyira szerénykednie, mégis világbajnok lett — mondtam. — Hát igen, — válaszolta szerényen Csusza, s vállat vont. — Sikerült. Látszott, hogy örül a sikernek, bár nem nem tulajdonít túlzott jelentőséget a dolognak. Akárki lehet világbajnok— árulta el arckifejezése. Egy kicsit csodálkoztam, de megértettem Csuszát. Bárhogyan dőlt volna el a verseny, bárki került volna a győzelmi emelvényre, egy biztos: a tőkésországok egyetlen képviselője sem tud olyan magasra emelkedni a társadalmi ranglétrán, olyan megbecsülést kivívni, mint Csusza Iván, a munka egyszerű hőse a szoctalista társadálomban. Munkába Indulnak a favágók. Kényes kérdésben kopogtatunk Interjú a toalettpapír hiánya ügyében Nemcsak jómagunk, hanem számos más lap is már nem egyszer megpendítette az egyesek szemében talán századrangúnak tartott, de véleményünk szerint tömegigényt érintő kérdést — a toalettpapír hosszú ideje tartó hiányát. Sajnos a bírálatnak eddig nem volt sok foganatja, pedig ez a cikkezés nyilvánvalóan nagyon sok értékes papírt emésztett fel eddig is. Mivel a nagyközönség, a számtalan érintett és néha bizony joggal bosszankodó ember előtt tiszta vizet akarnnk önteni a pohárba, néhány kérdésünkre választ kértünk az illetékestől, az iparcikkek kereskedelmi vállalati prágai vezérigazgatójától, FrantiSek Kára mérnöktől. • Miért nincs Szlovákiában elég toalettpapír annak ellenére, bogy árát 1 koronára felemelték? Hiszen ettől az intézkedésről a helyzet javulását, sőt megoldását várták7 — öt papírgyár, ebből Szlovákiában a harmaneci, elavult gépeken gyártja a toalettpapírt és ezért nem tudja kielégíteni az országos keresletet. • Megtelelő közgazdasági intézkedésekkel nem lehet mégis érdekeltebbé tenni a termelőket? — Annak ellenére, hogy vezérigazgatóságunk a termelő vállalatoknak ebben az évben prémiumot ajánlott fel a terven felüli szállításért, csak a harmaneci üzemtől kaptunk 30 tonnányi, terven felüli mennyiséget. Ez a többlet teljes egészében Szlovákiában maradt. fl Behozatallal nem enyhíthető a hiány? — Tavaly Jugoszláviából 345 tonna toalettpapírt Importáltunk. Ez akkor lényegében lehetővé tette a folyamatos ellátást (már abol — a szerk. megj.J. Ez Idén viszont nem járt sikerrel tárgyalásunk a Szovjetunióval, ahol 300 tonnát kívántunk lekötni. Sajnos a toalettpapír ott ls hiánycikk. Ez év augusztusában (elég későnl — a szerk. megj.) a fenti mennyiséget szerződésileg lekötöttük Jugoszláviával. Egyelőre 62 tonnát kapunk ebből Kosice és Presov számára. Számolunk a fokozatos leszállítással és egyben azzal, hogy téli hónapokban kisebb lesz a kereslet. Ezért várható, hogy az utolsó negyedévben jelentősen megjavul az Igények kielégítése (sajnos eddig nem érezzük — a szerk. megj.J. • Végérvényesen mikor várható a helyzet megoldása? —A harmaneci üzem keretében egy nagy termelő egység felépítésével, amely évente majd 10 500 tonna toalettpapírt gyárt. Ennek az Ipari létesítménynek építését csak utólag sorolták be a 4. ötéves tervbe és az építkezés 1969ben veszi kezdetét. Ebből ered az a következtetés, hogy hazai termelésünk alapján a szóban forgó hiányt legfeljebb 3—4 év múlva tudjuk kiküszöbölni. Ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy behozatallal kiküszöböljük vagy legalább enyhítsük ezt a hiányosságot. Eddig a válaszok, amelyek sok vonatkozásban megvilágítják ugyan a helyzetet, de gyors változással nem kecsegtetnek. Szeretnénk ezért, ha ebben az ügyben megismerhetnénk a Belkereskededelmi Minisztérium nézetét is. A választ természetesen közölni lógjuk. (g. I.) A láthatatlan etetők látható milliói A mikor Jeremiás Pál sertésgondozó a Párkányi Állami Gazdaság dolgozója Ojmajorban először hozta működésbe a hizlalda szokatlan gépi berendezését, még maga sem gondolta, hogy hamarosan rekordot állít fel a sertéshizlalásban. Annyit azonban tudott, hogy etetéskor ezután sem neki, sem a társainak nem kell teli vödrökkel futkosniuk a vályúk között. Elég, ha az istálló közepén levő takarmányelőkészítőben meghúzza az Indító kart. Egyszeriben mintegy ötven méter hoszszú vályú indul el a hízók közé. Az adagoló szépen megtömi takarmánnyal. A teli vályú aztán eltűnik egy fedőlemez alatt. Egy másik kézmozdulatra ez a lemez fölemelkedik és „tálalva" van. Hat év telt el azóta, hogy Jeremiás Pál első ízben próbálta ki azt az elmés szerkezetet. Ű maga — úgymond — szinte láthatatlanná vált, mivel az etetésen túl az Istálló tisztítása, lemosása és az itatás is automatikusan történik. A jószág meg szépen gömbölyödik. Eleinte mintegy 40 dekát híztak naponta, később az 1300 hízó napi súlygyarapodása fél kilónál is több volt. Tavaly már 2002 q sertéshús került ki a hizlaldából, s ez annyit jelent, hogy egy ember — Jeremiás Pál — 2 400 000 korona értékű' húst termelt. Az idén hasonló eredményekkel zárják az évet. • • • Mintegy tízméternyi magasságban egy acéllemezen négy ember tartózkodik, figyelmesen nézik, hogyan közeledik alulról feléjük a hatalmas öntöttvas kerék a csiga acélkötelén. — Még egy kicsit... még ... még — irányítja egy idősebb szerelő a fiatalembert, aki óvatosan forgatja a csigát. Nem könnyű dolog ilyen hatalmas kereket helyére illeszteni a három nagy takarmánytároló közé. A gazdasági műhelyek dolgozói azonban értik a mesterségüket. Ezt most az új 2800 sertést befogadó hizlalda szerelésekor is bebizonyították. Jeremiás Pál hizlaldájának, amely már számos ország szakemberének őszinte elismerését váltotta ki, elkészült a párja. Ennek az építése során felhasználták a régebbi hizlaldában szerzett tapasztolatokat is. A 140 méter hosszú épületet közepén takarmányadagoló osztja ketté. Itt helyezték el még a vezérlő központot, ahonnan öszszesen 36 elektromotort lehet működésbe hozni. Minden gombnyomásra történik, még a szellőztetés is. A jelzőberendezések pedig idejében felhívják az új hizlalda egyetlen dolgozójának figyelmét az esetleges üzemzavarra. Ezért az új hizlaldában nem lesz szükség régi értelemben vett sertésgondozóra. A takarmányt a hízók súlyának megfelelően már a tárolókban osztják el a zootechnikus receptje szerint. A jóformán láthatatlan etetőnek elég azt tudnia, hogy a takarmánykeveréket melyik „kategóriának" tálalja. Annál többet kell viszont értenie a gépekhez. így az etető tulajdonképpen nem is etető, hafnem gépkezelő lesz. A 2600 hízó sorsát géplakatosra bízzák, aki persze a zootechnikus ellenőrzése alatt dolgozik majd. f • • Ha az új hizlaldában — amely rövid időn belül megkezdi működését — legalább olyan eredményt érnek majd el, mint a régiben, amely egyébként nem szűnik meg, akkor csupán az új „húsgyárbafn" napi 1430 kilogram hústermelésre lehet számítani. Ez annyit jelent, hogy egy ember itt mintegy 6 millió korona értékű húst termel évente. A két „láthatatlan etető" több mint 8 millió koronával járulhat hozzá a gazdaság évi bevételéhez. Természetesen az önköltség csökkentéséhez hozzájárul az is, hogy mennyi takarmánykeverékből tudnak majd 1 kg húst előállítani, milyen mértékben képes a gazdaság a szükséges takarmányalapot megteremteni. Ezen a téren már sokat haladtak előre. A Párkányi Állami Gazdaságban egyre jobban kibontakozik a szakosítás előnye. Az újmajori részlegen például sertéseket hizlalnak. Ez a gazdaság fedezi a sertéshústermelést az egész állami gazdaság helyett. Csakhamar egy 750 kocát befogadó sertésól építése után elkezdik a malacnevelést is. Ezért a gazdaság 540 hektárnyi szántóföldjén csupán takarmányt fognak termeszteni: 1B0 hektáron kukoricát, 180 hektáron takarmánygabonát és 180 hektáron pedig évelő takarmányféléket. A szénát saját szárítójukban szárítják és őrlik lisztté. MIKLYA JÁNOS