Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-03 / 303. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések ••••••••••• ••••••••••• II if 1 I ••••••••••• ••••••••••• OT LÁNY AZ EMBER NYAKÁN (cseh) Aki látta Ewald. Schorm eddigi két játékfilmjét, a Mindennap bátorság-ot és Az elveszett fiú vissza térésé-t, most reményteljes várakozással néz elébe a tehetséges fiatal cseh filmrendező harmadik, az öt lány az ember nyakán clmü alkotásának. Schorm eddigi filmjeivel bizonyított, ma már a cseh új hullám egyik legmarkánsabb, legművészibb egyéniségeként ismerik, s örömünkre szolgál, hogy új filmjével sem kelt csalódást. Schorm ebben a müvében — mint az előző kettőben ls — az ember tisztaságáért, nemes jellemének érvényesüléséért száll síkra, mégpedig úgy, hogy élesen megrajzolva, bírálva mutatja be azt a szennyet és azokat az ember alkotta akadályokat, amelyek piszkítják a tisztaságot, azaz gátolják a jó érvényesülését. Az öt lány az ember nyakán című film hőse öt kisvárosi nyolcadikos diáklány. Gyerekek még, és mégsem azok. Gyerekek tetteikben, de már-már felnőttek vágyaikban és törekvéseikben. Pajkosak és csintalanok a lehetetlenségig, de már sejtik tetteik súlyát, már nem egészen ártatlanok a rosszban, már tudatosság is meghatározza látszólag tréfás csínytevéseiket. Az ötösfogatból Jellemével, intelligenciájával és szociális helyzetével is kiválik Natasa, a tehetős Pleskot há/aspár egyetlen gyermeke. Érzékeny, finom lelkű, magános teremtés, s főként ebben különbözik társailM. Ebből és természetesen BOHÉMÉLET anyagi Jólétéből — aaii a többiekben ösztönösen ellenszenvet, irigységet kelt iránta — támadnak a konfliktusok. Schonnnak nagy ériemé, hogy finoman árnyaltan, ugyanakkor hallatlan kifejező erővel tudja szembeállítani az érzékenyt a durvával, a jóhiszemút a gonosszal, az erényt az alávalösággal. A rossz lényegében aprö csíiiytevésekből á'l öss-zo, s mosolyognunk kellene rajtuk, ha nem látnánk, hogy ezek az apróságok is milyen mélyen, milyen tragikusan hatnak az érzékeny, tiszta lelkű emberre. S ez ls a tanulság. Megszívlelendő tanulság. Schorm egyébként most ls új formával kísérletezik. A mai történetet meg-megszakítja Carl Maria Weber Bűvös vadász című daljátékának egy-egy részletével. Az operabetétek meglehetősen gyakoriak, s nem mondható, hogy mindig kellően beleilleszkednek a különben kimondottan mai életképbe. A kevesebb alighanem most is több lett volna. összegezésül: az öt lány az ember nyakán című film a csehszlovák kinematográfia figyelemkeltő alkotásai közé tartozik. Hatását nagyban fokozza a főszerepet Játszó Andrea Cunderlíkovának, a tizenöt éves prágai diáklánynak természetes, jó alakítása. Az ötletet különben Eva Hercíkovd azonos című, tavaly megjelent ifjúsági regénye adta. A regényből az írónő és a rendező írt forgatókönyvet. (svájci) Giacomo Puccini, a századforduló híres zeneszerzőjének operált ma fenntartásokkal fogadják a kritikusok. Persze, ez semmit sem változtat azon, hogy a nagy olasz mester művei még mindig igen-igen népszerűek, éspedig elsősorban dallambőségükért, egyszerűségükért, hatásosságukért. Ez a nagy népszerűség ösztönözhette a svájci filmeseket (rendező: Wilhelm Semmelroth, operatőr: Werner Krten) arra, hogy Puccini első világsikert aratott operáját, a Bohéméletet celluloid szalagra rögzítsék. Operát filmre vinni mindig „kényes ügy", hiszen a teátrális jelleg, amely ennek a műfajnak szükséges velejárója, önmagában összeegyeztethetetlen a filmmel. A svájciak azonban ELVESZETT LELKEK HÁZA nem sokat törődtek ezzel, sőt nem is törekedtek arra, hogy filmszerű környezetben, a mozi Igényeinek megfelelően forgassanak. A felvételeket közvetlenül az operaszínpadon készítették. Meg merték ezt tenni, és így is bíztak a sikerben. Merészségük titka egyszerű: a milánói La Scalában forgattak. A zenerajongónak természetesen ennyi elég ahhoz, hogy megnézze a filmbeli Bohéméletet. Csak azt érdemes még megjegyezni, hogy ha lehet, olyan moziban nézze meg, amelynek hangtechnikai berendezése hűen tudja reprodukálni a világhírű olasz énekesek és a nem kevésbé híres milánói operazenekar kivételes hanggazdagságát. Vezényel: Herbert von Karajon. (szó) (cseh) A barrandovi filmstúdió újabb bűnügyi történetet visz a nézők elé Jifi Hanibal rendezésében, akinek tavalyi Nagypapa, Kilian és én című bájos gyermekfilmje Velencéből, a kisfilmek nemzetközi versenyéből az első díjat hozta haza. Az Elveszett lelkek háza Jirí Hanibálnak első kirándulása a bűnügyi filmek területére, amelyet Pavel Hejcman forgatókönyve alapján készített. A történet színhelye egy morvaországi elmegyógyintézet, ahol — a cseh detektív filmekben már szinte hagyományosan — bizonyos elrejtett műkincsek, képek .megszerzése érdekében egyik gyilkosság a másikat éri. A cselekmény nem elég gördülékeny, mesterkélt bonyodalmak próbálják elvonni a figyelmet a logika helyenkénti hiányáról. A személyek jelleme sem eléggé körülhatárolt, viszont a szerzők engedve a környezet adta csábításnak itt-ott a naturalizmus fegyvereivel élnek. őszintén meg kell mondanunk, hogy Juraj Herz A Rák jegyében clmü hasonló környezetben játszódó, ugyancsak bűnügyi témájú alkotása jóval sikerültebb, logikusabb felépítésű, hitelesebb. A fentebb említett fogyatékosságok mellett főképpen azt rójjuk fel a film alkotóinak, hogy bár mindenáron hamis nyomra akarják vezetni a nézőt, a dolgok állása már a film közepe táján világos lesz, minek folytán a további nyomozás sokat veszít hatásosságából. A bűnügyi filmek szabályainak megsértése pedig kétséget kizáróan a műfajra jellemző feszültség kárára van. Havel nyomozó szerepében a kiváló Jifí Adamirát láthatjuk. Partnerei szintén neves színészek: Jana Stépánkovd, J if ina Jiráskovd, Josef Bláha és Radoslav Brzoöohattj. S. K, A kisüzemek szerepe a gazdaságban A múltban az a helytelen nézet uralkodott, s még ma is sokszor halljuk, hogy a kisüzemek létezése az ipar elmaradottságának a megnyilvánulása, hogy a nagyipar kiszorítja a kistermelést s ezért a kisüzemeket fokozatosan fel kell számolni. A probléma ilyen leegyszerűsítése téves következtetésekhez és hibás gyakorlathoz vezetett, és még vezethet. Adminisztratív monopóliumok Iparunk a háború után eléggé egyoldalúan fejlődött. Alapvetően a gépi nagyipart fejlesztettük, melyet a szocialista ipar egyedüli formájának tekintettünk. A kisipart a termelés elmaradottsága jelének véltük, a kisüzemi termelést azonosítottuk a burzsoá termelési móddal, és a kisiparosokról megszűntünk beszélni. Mintha a magánkisipar szocializálása a kisipari termelés társadalmi szerepének és szükségességének végét jelentené. Ráadásul a nagyipar fejlődését elsősorban a szervezeti koncentráció jellemezte, vagyis azt, hogy a technológiailag és helyileg körülhatárolt vállalatokat, üzemeket nagyobb szervezeti egységekbe vonták öszsze. Az iparban történt minden komolyabb méretű szervezeti változásnak az volt a következménye, hogy nagyobb vállalatok és termelési-gazdasági egységek keletkeztek. Legnagyobb ilyen változásra 1958-ban és 1965-ben került sor. Ezenkívül bővültek a helyi gazdálkodási vállalatok és a termelőszövetkezetek ls, vagyis azon vállalatok, amelyek a kisipari termelést örökölték. A vállalatok és a termelésigazdasági egységek növekedése a direktív irányítási rendszerrel együtt a népgazdaság monopolizálásához vezetett. A legkisebb helyi gazdálkodási vállalat is tulajdonképpen egyedül uralta a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat. A szervezeti koncentráció és az adminisztratív monopolizáciö a direktív Irányítás következtében keletkezett, azonban átnő az új Irányítási rendszerbe és hozzáköti létét. Ez a monopolizáció sok kárt okozott. Egyre jobban érezzük például a kisiparosok, a javítószolgáltatások hiányát, a kisebb téglagyárak, pékségek meggondolatlan felszámolásának következményeit. Iparunk fejlődésének egyoldalúsága a szervezeti koncentráció szempontjából élesen kidomborodik akkor, ha összehasonlítjuk más iparilag fejlett országgal. A nyugati országokban a nagyvállalatok távolról sem szorították ki a kisüzemeket. Az amerikai gazdaságra az jellemző, hogy a mammutvállalatok együttműködnek a kisüzemek hatalmas tömegével. A kisüzemek a nagyvállalatok szállítói, elosztói, vagy átvevői szerepkörben a termékek „nemesitől". A gépiparban a kooperáció a termelés értékének 40—50 százalékára terjed ki, s ebben az együttműködésben a kisüzemek igen fontos szerepet kapnak. A kisüzemek rugalmasak A kisvállalatok létjogosultsága különös jellegükből, sajátos társadalmi és gazdasági szerepükből ered. Szerepkörükbe a nagyvállalatok nem tudnak beilleszkedni, Illetve csak jelentős gazdasági veszteségek árán vállalkozhatnak erre. A kisüzemek különleges jellegét főleg rugalmasságuk adja. Termelési-műszaki szempontból a kisüzemek túlsúlyban kézművesipari jellegűek. Főként perszonális alapon működnek, vagyis a munkaeszközök (gépek) az emberhez vannak szabva, s nem fordítva, mint a nagyvállalatokban. A forgalmi adó és az EFSZ-ek é Bohémélet egyik jelenete. A mezőgazdaság új Irányítási rendszere, megköveteli, hogy a forgalmi adó szempontjából az EFSZ-eket is ugyanolyan jogokkal és kötelességekkel ruházzák fel, mint a többi szocialista szervezetet. 1967. január 1-től az EFSZek a mezőgazdasági termeléshez és a melléktermelési üzemek részére szükséges összes nyersanyagot, alapanyagot és eszközt forgalmiadó-mentesen vásárolják. Ez a rendelkezés elősegíti, hogy a szövetkezetek fejleszthessék azokat a szükséges melléktermelési üzemágazatokat, amelyek az idénymunkák befejezésével munkaalkalmat és kereseti lehetőséget biztosítanak a szövetkezeti tagoknak. Így az állami költségvetés szempontjából az EFSZ-eket ugyanolyan jogok Illetik meg és kötelességek terhelik, valamint ugyanolyan vevői-eladói kapcsolat fűzi őket a szocialista szektor többi ágazataihoz, mint pl- az állami gazdaságokat. Nehogy az a hiedelem terjedjen el, miszerint az EFSZek forgalmi adó kötelezettségének bevezetésekor az elsődleges szempont az állami költségvetés volt, meg kell mondanunk, liogy az előzetes számítások szerint az EFSZ-eknek az idén az adómentes — főképp a takarmányok és a melléktermelési üzemek részére szükséges anyagok — vásárlása révén körülbelül 150 millió korona haszonra kellene szert tenniük, és a kész termékek eladásából származó, mintegy 19 millió korona •forgalmi adót kellene befizetniük. Számos EFSZ már az elmúlt években azt kérelmezte hogy a melléktermelési üzemeik részére szükséges anyagokat forgalmiadó-mentesen szerezhessék be, amit a Pénzügyminisztérium és a Pénzügyi Megbízotti Hivatal egyes esetekben már akikor engedélyezett. Rossz vért szült azonban esetenként az, hogy a szövetkezetekben nem érdeklődtek az új adó felől, sem a JNB Pénzügyi osztályán, sem pedig a Pénzügyi Megbízotti Hivatalban, és így a problémák ismeretének hiányában jelentek meg a napi sajtóban azok a cikkek, amelyek ennek az adónak, a bevezetését főképp az úgynevezett borozóikban ellenezték, mivel ezek így — a jövedelmezőség hiányában — megszűnnek. A FORGALMI ADŰ ÉS SZÖVETKEZETI BOROZÖK Ezek a létesítmények a forgalmi adó szempontjából az EFSZ melléktermelési ágának tekintendő. Az összes melléktermelési üzem termeléshez hasonlóan erre is érvényes a kötetlen árszabás. Indokolatlan lenne, ha a szocialista szektor többi ágazatával szemben előnyben részesítenénk őket. Kereskedelmi engedményre jogosultak, viszont csakis megadóztatott árut vásárolhatnak és adhatnak el. Az EFSZ-ek forgalmi adót tulajdonképpen csak a saját készítményü szeszes italok és a levágott sertések húsa után fizetnek. A többi mezőgazdasági jellegű termékért csak minimális, vagy egyáltalán nem fizetnek adót. Példának okáért a sobotlätel (senical járás) a nyárasdl (dunaszerdahelyl járás) és más borozókban végzett felmérések során kitűnt, hogy ezek a szövetkezetek az eladott hús, illetve készítmények árából fedezik a kiadásokat, az adót és még megfelelő haszonra is szert tesznek. A sobotiStel EFSZ a sertéshúsból készült termékeket ugyanolyan áron értékesíti mint a forgalmi adó bevezetése előtt, és a borozója mégis jövedelmező. A nyárasdl EFSZ-nek 1 kg húson 7,20 Kős haszna van. Ezekből is láthatjuk, hogy a hús megadóztatása ellenére az „üzlet" jövedelmező, A kisüzemek gazdasági elő* nyel közé tartozik az, hogy kisebbek a beruházási költségek, egyszerű és rugalmas a szervezés, a kisebb piac kisebb szállítási költségeket jelent, jobb a gyártmányok minősége, lehetővé válik a kevésbé értékes vagy rosszabb minőségű helyi forrásból nyert nyersanyagok hasznosítása, közvetlenebb a kapcsolat a piaccal, s ezáltal pontosabbak az ismeretek a piaci helyzetről, lehetővé válik a helyi munkaerőforrások kihasználása, nők, nyugdíjasok, csökkent munkaképességűek foglalkoztatása. Ezek az előnyök főleg olyan körülmények között érvényesíthetők, ha különleges, kevésszer Ismétlődő, kisebb vagy gyorsabb változó Igényeket kielégítő, különös szakismereteket, tehetséget, fortélyt igénylő gyártmányokról és szolgáltatásokról és igényes szállítási körülményekről van szó. A kisüzemek előnyel azonban csak akkor érvényesülhetnek teljesen, ha gazdaságilag önállóak. Ebből a szempontból nálunk a termelőszövetkezeti forma a legmegfelelőbb. A helyi és az állami ipar keretében a kisüzemek Irányítása eléggé bürokratikus, költséges és nehézkes. Különösen időszerű, a kisüzemek működésének kérdését az új irányítási rendszer szempontjából is felülvizsgáljuk. Például az illetményadó fékezi rugalmasságukat, mert a rugalmasság gyakran a munkaerők számának növelésétől függ. A kisüzemek szerepének felújítása a demonopolizálás kulcskérdése. Ezen üzemek helyzetének megszilárdítása ellensúlyozná a nagyvállalatok monopolhelyzetét és a természetes termelési koncentrációt. A kisüzemek funkciójának felújításához függetlenségük és gazdasági önállóságuk megerősítése szükséges. VARGA ISTVÁN AZ ÜZEMEN BELÜLI FOGYASZTÁS Mind az EFSZ-ek, mind az állami gazdaságok keretén belüli fogyasztás forgalmiadómentes. A mezőgazdasági és az erdészeti termékek közül csak a sertéshús adóköteles. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy az EFSZ-ek saját üzemel konyhájában felhasznált tej, burgonya, zöldség, tojás, gyümölcs, tüzelőfa stb. nem esik forgalmi adó alá. A tagoknak, az alkalmazottaknak, az idénymunkásoknak vagy a brigádosoknak eladott mezőgazdasági és erdészeti termékek szintén forgalmiadómenteseik, amennyiben az eladási ár nem haladja meg a beszerzési árat. Az EFSZ-ek vagy az állami gazdaságok saját, üzemi konyhájában, esetleg" bizonyos alkalmakkor (aratóünnep stb.) felhasznált sertéshús 1967. jan. 1-től élősúlyban számított kilogrammonként 3,60 Kis forgalmi adó alá esik. Saját fogyasztásra (taggyűlésekre, reprezentációs célokra stb.) arányos mennyiségben felhasznált bor — 1 ha szőlőre 1 hl számítva — továbbá a szőlőmunkásoknak ingyen adott csiger (egy személyre legfeljebb 50 liter) szintén forgalmiadó-mentesen. Végül még meg kell említeni, hogy egyes szállító szervezetek a forgalmi adó bevezetése után a szövetkezeteket nem tekintették egyenjogú partnernek, és az építőanyagok vásárlásakor ezeknek kiskereskedelmi árakat számláztak a nagykereskedelmi árak helyett. A szövetkezeteknek az ilyen számlát minden esetben vissza kellene utasítaniuk és kérniük kell annak helyesbítését. Ha egyenlők a kötelességek, legyeneK egyenlők a Jogok Is. Félreérthető esetekben — amelyek bőven akadnak — azt ajánljuk, hogy forduljanak az Illetékes pénzügyi szervhez, amely a kérdés tisztázásához minden segítséget megad. JOZEF PAND