Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-03 / 303. szám, péntek

/ csallóközi falu egyik kis házának aftafán a napokban " bekopogott a postás. Levelet kézbesített a ház legidősebb lakófának, a hetvenhároméves lakó Istvánnak. Bratislavába hívták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi ünnepségeire — mint volt vöröskatonát, a forradalmi harcok közvetlen résztvevőjét, magas kitüntetésben részesítik. Hetvenen felül megfárad az ember, kiváltképpen, ha olyan fáradságos élet van mögötte, mint a Lakó Istváné. A tenni akarás még ott lobog benne, de a szív már nem bírja, rendszertelenül lüktet, gyakori pihengetésre készteti. „Eljárnak az évek!" — mondja. Nagyon jólesett neki, hogy megemlékeztek róla, s ha elég ereje lesz hozzá, feltétlenül eleget tesz a meghívásnak. Csak beteg szíve szedje össze magát egy kicsit. Mert mostanában gyakran nyugtalankodik. A váratlan vendég, az újságíró látogatása vasárnap délutáni pihenőjét szakította félbe. A szerény konyha asztala mellett üldögélve beszéli el élete történetét. Reszketeg kezével időnként megtapogatja szíve tájékát, s fejcsóválva mondja: „Hiába, nem a régi már!" Akkor régen, amikor a Vörös Hadséreg egyenruháját viselte, nem reszketett a keze. A nincstelen zsellérgyerekből az osztrák— piagyar hadsereg katonájává, majd hadifogollyá vált fiatalember a nagy történelmi Időkben hamar megtalálta, hol a helye, ki ellen fordítsa a fegyvert. A szibériai hadifogolytábor életében 1919 tavasza hozott nagy fordulatot. A Vörös Hadsereg katonái éppen május elsejére virradó éjszaka foglalták el a várost. A csatazaj elcsendesedése után kisvártatva két magyar vöröskatona jött a táborba és megkérdezték a foglyoktól: „Ki akar a Vörös Hadseregbe lépni, a szocialista forradalomért harcolni?" Lakó István habozás nélkül jelentkezett. Példáját rövid időn belül százan követték. Persze, nem mindenki meggyőződésből jelentkezett. Nem kevés volt azoknak a száma, akik Ily módon remélték, hogy közelebb kerülnek hazájukhoz és alkalmas pillanatban meglépnek. Zötyögős vagonokban hosszú utat tettek meg Jekatyerinburgi járásból Moszkváig. Itt egy katonai parancsnokságon nyilvántartásba vették őket és orvosi vizsgálaton estek át. Még aznap útnak indultak a lángban álló Ukrajna felé, ahol a Vörös Hadsereg vívott ádáz csatát a minden oldalról támadó ellenséggel. Egy kijevi kaszárnyában öltötték magukra a forradalom katonáinak egyenruháját, másnap hajnalban indultak a frontra. Életének legemlékezetesebb időszakát élte át az elkövetkező hónapokban. A szünet nélküli harcokban különösen két öszszecsapásra emlékezik vissza legjobban, melyek után először alkomisszárrá, majd komisszárrá nevezték ki. Főleg éjszaka támadtak, meglepetésszerűen ütöttek rajta az ellenségen, hogy saját soraikból minél kevesebb áldozattal szeMeghívták az ünnepségre rezzék meg a győzelmet. Ilyen harcmodornál különösen fontos volt, hogy az őrszemeket idejében ártalmatlanná tegyék. Egy falu ellen intéztek támadást az éj sötétjében. Puskatussal sikerült leütnie az őrszemet azon az oldalon, ahonnan a támadást a legkevésbé várták. Utána megrohanták a falut. Az álmukból felriadt, pánikba esett fehéreket (egy szálig) foglyul ejtették. Petljura serege 180 harcost és hat kocsi lőszert veszített ezen a helyen, a vöröskatonák ezenkívül egész csorda szarvasmarhát zsákmányoltak. A másik eset két nappal később szinte hajszálnyira ugyanúgy zajlott le. A felderítők jelentették, hogy a fehérek mintegy három századnyi csapata állomásozik a közeli faluban. Dobrovolszkij főparancsnok kiadta a parancsot a falu elfoglalására. Lakó István vezette a balszárny támadását. Sikerült észrevétlenül megközelítenie az őrszemet, leütötte, aztán hajrá neki az ellenségnek. Itt még nagyobb volt a zsákmány. Egy alkalommal a lengyel intervenciósok állásainak felderítésére indultak tizenketten. Csupa internacionalista harcos, meg egy odavalósi. Éhesek voltak, a tábori konyhát napok óta nem látták. Odavalósi társuk felajánlotta, hogy a közéli faluban élelmiszert szerez. Eltávozott^ de vissza hiába várták. Egyszer csak neszt hallottak a hátuk mögül. Megdöbbenve látták, hogy ellenséges katonák veszik körül őket. Társuk elárulta őket. Akkor sikerült elmenekülniük, de az ellenség által megszállt területen a helybeli lakosság segítsége ellenére sem tudták elkerülni a fogságba esést. A lengyelek átadták őket a csehszlovák hatóságoknak. Egy ideig a lipníki megfigyelőtáborban tartották fogva, végül hazaengedték. 1915-ben Szilasról vonult be katonának. A háború után is oda tért vissza. Ott folytatta azt a munkát, amit a forradalom földjén elkezdett. 1921-ben szervezte a kommunista pártot. A kis helység 8-tagú szervezete később egyesült a lakszakállasi szervezettel, hogy erősebbek legyenek. Aztán Ekecsre költözött, itt vette meg a kis házat, haszonbérbe vett földön önállósította magát, szerzett egy lovat, meg szerszámot és gazdálkodni kezdett. Nagyon sokat kellett dolgoznia, de viszonylag mégis jobb sors volt ez, mint cselédemberként a nagygazdák kényétől, kedvétől függeni. A kommunista pártnak tevékeny harcosa azokban az években is. Nagy volt a szegénység mindenfelé, munkaalkalom meg alig került. „Tüntetések szervezéséért sokszor csattant a hátamon a gumibot. Négyszer börtönbe is zártak. 1944-ben a nyilasok hurcoltak el hetedmagammal." A haladás ügyének harcosa a felszabadulás után is. A szövetkezeti gazdálkodás bevezetésének is kezdettől fogva lelkes úttörője. 1949-ben az elsőként lépett a szövetkezetbe. A közös gazdaság alelnöke, majd elnöke volt. Aztán leromlott az egészsége, Gyomoroperáció után felépülve egy ideig nem vállalt funkciót, a kertészetben és mezei munkán dolgozott. Aztán, amikor az elnök Iskolázásra ment, ismét magára vállalta a gazdaság vezetésének gondját. 1960 óta nyugdíjas. Csendesen, de nem félrehúzódva éli életét. A párt tettre kész harcosa ma is. GAL LÁSZLÓ Kiváló eredmények a járások közti versenyben (CTK) — A nemzeti bizottságoknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére meghirdetett versenyében jó eredményeket ért el Zbiroh és jaslovské Bohunice községe, éppúgy, mint a lévai járás, mely akcióra szólította fel a többi járást. A lévai járás polgárai kötelezettséget vállaltak, hogy kétmillió 370 ezer brigádórát dolgoznak le, s így 22 millió korona értékű munkát végeznek el. A járás lakossága októberig azonban önkéntes munkával 5,5 millió brigádórát dolgozott le és így több mint 80 JOGI TANÁCSADÓ Rendelet az egészségre á dolgozók pótszabadságáról A törvénytár 19B7/75 szám alatt közli az egészségügyi és a külügyminisztérium hirdetményét az egészségre ártalmas környezetben vagy rendkívül nehéz munkát végtít dolgozók pótszabadságáról és a foglalkozási betegség miatti munkaképtelenség idejére a munkabér megtérítéséről. A hirdetmény 1967. július 20-án lépett hatályba. A hirdetmény értelmében a következő dolgozóknak van igényük rendes, _ törvényes szabadságukon kívül évi egyheti pótszabadságra: akik fertőző tuberkulózist, bangkórt gyógyító intézetek osztályain és rendelőiben dolgoznak és a betegekkel vagy a fertőző anyaggal közvetlen érintkezésbe jutnak; akik közvetlenül az említett intézetekben eladóként vagy más szolgáltatásnál dolgoznak; akik az elkülönítettnek nyilvánított bangkóros istállókban dolgoznak; akik jelentős mértékben ki vannak téve a ion-sugárzás kedvezőtlen következményeinek; akik a radioaktív hulladékok eltávolításánál, feldolgozásánál, a sugárzástól szenynyezett fehérnemű mosásánál dolgoznak; akik rádium fürdők és belélegzések előkészítésénél dolgoznak; továbbá ide tartozik a magreaktorokkal kapcsolatos minden tevékenység; akik röntgen berendezések mellett dolgoznak, beleértve a sugárzásnak kitett kisegítő egészségügyi személyzetet is; akik 50 KW-nál nagyobb energiájú elektronsugárzású prototípus készülékek előállításán dolgoznak; akik a delektoszkópiában alkalmazott hordozható röntgen készülékeket kezelik. Ilyen jellegűnek minősül az or vosi röntgen készülékkel végzett munka, ha havi átlagban napi három órát tart (kivéve az elszigetelt kabinokból irányított készü lékeket), a röntgen-analízis, a röntgen-lámpák gyártása, szerelése, kipróbálása, karbantartása — kivéve, ha nem irányítható izolált kabinból történik stb. Az infekciós anyaggal végzett munka fertőzési veszély esetén a következő esetekben jogosít pótszabadságra: a beteg csíraanyagának feldolgozása, vagy más anyag feldolgozása fertőzött környezetben, a rendkívül heves fertőző anyagot feldolgozó laboratóriumban végzett munka. Továbbá a fertőző osztály részére rendszeresen végzett kémiai és vértanl vizsgálatokkal kapcsolatos munka. Ilyen jellegű a fertőző betegek kivizsgálása, gyógyítása, ápolása, szállítása, gondozása az egészségügyi intézetek, tudományos kutató- és ellenőrző intézményekben, az ilyen intézmények fertőző nemi betegséget és trachomát gyógyító osztályain végzett munka. Pótszabadságra jogosító munkának számít továbbá: a boncolás, a fertőző és a jármillió korona értékű munkát vég zett. Zbiroh város lakossága szeptember végéig 1,8 millió korona értékű munkát végzett, a kötelezett ségvállalásokat csaknem három szorosan túlszárnyalta. Jaslovské Bohunicén az első félévben ez az összeg 1,4 millió koronát tett ki, s így egy polgárra átlag 1130 ko rona értékű munka jut. A polgárok többek közt vízvezeték-hálózatot építettek és rövidesen átad ják rendeltetésének a 3 millió korona költséggel létesített művelő dési otthont is. ványos betegségek kivizsgálása, a fertőzött állatokkal végzett kuta tó munka, a fertőző góchelyek de zinfekciója; az állatorvosi karantén intézményekben, a baromfifel dolgozó üzemekben, az elhullott állatok begyűjtésénél (kafilériák ban), a kényszervágásoknál, a vá góhidakon a kibelezésnél végzett munka; a beteg, vagy fertőzés gyanús állatok gyógyításával, ápo lásával vagy más kezelésével foglalkozó dolgozók munkája, ha ál latról emberre átvihető betegségről van szó. Ugyancsak pótszabadságra vun igényük a karantén intézkedések alá eső növényi és állati anya gok raktározásánál, a betegségcsírákat tartalmazó anyagok meg semmisítésénél, a szennyvizek derítésénél, a hulladékok égetésénél, a fertőzésnek kitett helyek takarításánál és karbantartásánál dolgozóknak. A csatornák, emésztőgödrök és a szennyvizek tisztítása, ahol a dolgozók biológiai hulladékkal jönnek kapcsnlatba és a szennyezett fertőzött fehérneművel, ruhá zattal, segédeszközökkel stb. kap csolatos minden manipuláció olyan munkának számít, amely pótszabadságra jogosít. A fent felsorolt munkakörökben végzett munka akkor jogosít fel pótszabadságra, ha a dolgozó munkaidejének legalább a felét tölti ilyen munkahelyen, Illetve Ilyen munkával. A rendelet 7. és 8. paragrafusa szabályozza, milyen esetekben van igényük a fent felsorolt dolgozók nak foglalkozási betegség után munkabér-kiegészítésre, ha mun kaképtelenségük elmúlta után nem tudják elérni előzetes átlagkere setűket. Dr. FÖLDES JÖZSEF OKTÓBER és a szakszervezetek A BOLSEVIKOK PARTJÁNAK megalapítása, de még Inkább 1917 után a szocialista forradalom iránti magatartás vált olyan meghatározó ismérvvé, amely választójelet tett-a forradalmi és az opportunista, a progresszív és a konzervatív irányzatok közé. Az orosz szakszervezetek szervei egyrészt pozitív magatartást tanúsítottak a szocialista forradalomban, másrészt tevőlegesen siettették a forradalmi eseményeket. Éppen ez a vonás különböztette meg az oroszországi szakszervezetek szövetségeit a nyugat-európai szakszervezetektől. Az oroszországi szakszervezetek magatartását több tényező befolyásolta. A forradalom előtti Oroszországban sokkal rosszabb volt a munkások helyzete, mint a nyugati tőkésországokban. Életüket nemcsak a tőkések irgalmatlan kizsákmányolása keserítette meg, hanem a kegyetlen politikai terror is. A nem orosz nemzetiségű munkásoknak ezenfelül még a nemzetiségi elnyomás miatt is sokat kellett szenvedniük. A munkások jogi helyzetében a hűbéri rendszer csökevényei éreztették hatásukat. Erre vezethető vissza, hogy a forradalom előtti Oroszországban a szakszervezeti szövetségek megalakulása s további fejlődése lényegesen különbözött a nyugati szakszervezetek fejlődésétől. Míg ez a fejlődés a nyugat-európai országokban és Észak-Amerikában gyorsabb, lendületesebb volt, Oroszországban jóval később, csak a munkásosztály forradalmi marxista pártjának megalapítása után került sor a szakszervezetek megalakulására. Vlagyimir Iljics Lenin ezt megelőzően megírta a nyugati szakszervezeti szövetségek történetének és politikájának bírálatát. A trade-unionizmus ideológiája ezért nem verhetett mélyen gyökeret az oroszországi munkásmozgalomban. így tehát az oroszországi szakszervezetek ettől a káros oportunista ideológiától mentesen már kezdettől fogva úgy léphettek fel, hogy a burzsoázia elleni gazdasági küzdelemmel egyidejűleg a cári önkényuralom megdöntéséért folytattak forradalmi osztályharcot. A bolsevikok a szakszervezetekben s a pártonkívüliek körében több mint 10 évig végeztek következetes politikai és szervező munkát, amely 1917ben meghozta gyümölcsét. A BOLSEVIKOKNAK KÖZVETLENÜL a szocialista forradalom idején folytatott szakszervezeti politikája eredményességét erőteljesen siettette a párt VI. kongresszusa, amelyen megtették az utolsó politikai és szervezési előkészületeket a fegyveres felkelésre. A forradalom előestéjén tanácskozó VI. kongresszus tüzetesen foglalkozott arzzal a kérdéssel, hogyan lehetne megnyerni a forradalomnak a tömegszervezetek és a szakszervezetek tagjai, valamint az ifjúság többségét. Foglalkozott továbbá a proletariátus szövetségeseit, elsősorban a parasztságot érintő problémákkal is. Magától értetődő tehát, hogy a párt VI. kongresszusán a szakszervezeti kérdés részletes elemzése után két, ezzel kapcsolatos fontos határozatot hagytak jóvá. A párt forradalmi események közepette arra szólította fel _ szakszervezeteket és a bennük ténykedő kommunistákat, hogy lépjenek fel harcosan a burzsoázia fondorlatai ellen, védjék meg a dolgozók érdekeit, szorgalmazzák állandóan a szociális törvényhozás kedvezőbbé változtatását s a tőkés rendszerben elviselhetetlen munkafeltételek megszüntetését. A dolgozók tömegeit ez a szakszervezeti és gazdasági küzdelem hovatovább politikai öntudatosságra nevelte. A párt kongresszusa azt javasolta, hogy a szakszervezetek változzanak a munkásosztály harcos, osztályöntudatos osztagaivá, amelyek elsődleges érdeküknek tekintsék a forradalom győzelmét és a szocialista forradalom betetőzését. Amikor a párt Központi Bizottsága október 10-én elhatározta, hogy a legkedvezőbb pillanatban sor kerül a fegyveres felkelésre, és a pétervári szovjetben katonai-forradalmi bizottságot létesített, már határozottan számíthatott a szakszervezetek támogatására, amelyek fegyveres munkásosztagokat szerveztek és gondoskodtak katonai kiképzésükről. Az így létrejött forradalmi munkásgárdák önálló katonai alakulatok voltak. A FELKELÉS NAPJÁN minden pétervári üzemben sor került a bolsevikok s a vörösgárdisták gyűléseire, amelyeken megtették az előkészületeket konkrét, harci feladataik teljesítésére. A Putyilov Művek felfegyverzett munkásai megszállták a telefonközpontot, a fémipari munkások pedig a Néva egyik hídját őrizték. A helyi közlekekedési alkalmazottak és a villamosvezetők szakszervezeti szövetsége a katonai-forradalmi bizottság tervének megfelelően gondoskodott a forradalmi fegyveres osztagok szállításáról. A gépkocsivezetők szakszervezeti szövetsége különböző gépkocsikat bocsátott a felkelés vezérkarának rendelkezésére és. a vasutasok is fegyelmezetten teljesítették a rájuk háruló feladatokat. A kereskedelmi és egészségügyi dolgozók a harcoló egységek élelmezését és az egészségügyi szolgálatot vállalták. A felkelők egységei az esti órákban már szilárdan tartották Pétervár döntő fontosságú pontjait, és csak a Téli Palota volt az ellenforradalmárok kezében. A forradalmi munkásosztagok, katonák és tengerészek október 24-ről 25-re virradó éjszaka megrohamozták és elfoglalták a Téli Palotát az ideiglenes kormány székhelyét. Ez a győzelem elsősorban annak volt köszönhető, hogy a felkelést a bolsevikok pártja irányította, a bolsevikok döntő befolyást gyakoroltak a munkások tömegszervezeteire, s így vezették a munkásosztályt a győzelmes forradalomban. AZ OROSZORSZÁGI SZAKSZERVEZETEK erőteljesen támogatták a forradalmat. A bolsevikok eszmei irányítása eredményeként mentesek voltak a szakszervezetek semlegességét hangoztató elméletektől és elejétől végig olyan szervezett erő ként léptek fel, amelyek nem térnek ki a politikai harc elől. Ezzel szemben a nyugat-európai reformisták mindenkor ragaszkodtak ahhoz az opportunista elgondoláshoz, hogy a szakszervezetek politikai jellege elriasztja a munkásokat. Teljesen tévesen úgy vélték, hogy a gazdasági, csupán szakszervezeti, szindikalista, a napi követelésekkel összefüggő jogok és igények szorgalmazása jobban vonzza a tömegeket, mint a szocialista célkitűzésekért következetesen folytatott osztályharc és a tömegek előkészítésére a szocialista forradalomra. A konzervatív szákszervezeti bürokrácia e nézetekhez ragaszkodva jutott el oda, hogy a háború utáni, az 1918-1923as években elfecsérelte azt az óriási politikai tőkét, amely a szakszervezetekben, a munkások szervezettségében rejlett. HALA A BOLSEVIKOK erős ideológiai befolyásának, amelyet az oroszországi szakszervezetekre gyakoroltak, a pártonkívüliek tömegeiben sem kerekedett felül a nacionalizmus, jóllehet a burzsoá propaganda éppen az első világháborút követő években tett kísérletet a nacionalista érzések felkorbácsolására a dolgozók körében. Míg Oroszország munkásosztálya hűségesen kitartott a proletár nemzetköziség eszméje mellett, addig a nyugat-európai országok szakszervezeti vezetői az adott ország burzsoá kormányzatát támogatták. Az imperialista háború forradalmi befejezésének, a demokratikus béke megkötésének követelménye, s a népek önrendelkezési jogának ünnepélyes kihirdetése 1917 októberében az orosz szakszervezeteket és a dolgozók döntő többségét a bolsevikok zászlai alá vezette. LADISLAV ZAJAC, a Práca főszerkesztője