Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-01 / 301. szám, szerda

Október diadala virágzó új élet forrása (Folytatás a 2. oldalról) vákok, magyarok, németek, lengyelek, szerbek és mások tevékenyen részt vettek a forradalomban és a Vörös Hadsereg soraiban harcoltak. További milliók országukban támogatták ezt a küzdelmet. A proletár osztályszolidaritás elve, a proletár nemzetköziség, soha nem ismert méretekben érvényesült a gyakorlatban, megszilárdult a nemzetközi munkásmozgalom felelősségérzete a proletárforradalom és vívmányai sorsáért. A munkásosztály az akkori idők forradalmi világfolyamatában minden vonatkozásban mind érettebb lett. Sürgetően került előtérbe a munkásosztály politikai vezetésének problémája. Az osztály- és a forradalmi harcok tűzprőbáiban igazolást nyert, hogy a szociáldemokrácia képtelen betölteni a forradalom vezető erejének szerepét. Szükségesnek mutatkozott egy új típusú, valóban forradalmi munkáspárt megalakítása. A Lenin által megfogalmazott elvekre épülő bolsevik párt megtestesítette a példaképet. Elmélyült és felgyorsult a munkásmozgalmon belüli forradalmi és opportunista áramlatok közti differenciálódás folyamata. A reformizmus, a munkásmozgalom szétziláltsága, nemzetiségi felaprózottsága elleni harcban a lenini bolsevik párt mintájára kezdtek létrejönni a kommunista és a forradalmi munkáspártok. Ennek a küzdelemnek fontos tényezője volt a Kommunista Internacionálé, amely Vlagyimir Iljics Lenin közvetlen irányításával jött létre, elősegítette a kommunista pártok megalakulását, hozzájárult szervezeti és eszmei gyengeségük, a jobboldali opportunizmus és a baloldali kalandorság megszüntetéséhez. A Kommunista Internacionálé tevékenysége örök időkre helyet kapott a nemzetközi kommunista mozgalom létrejöttének és küzdelmének történetében, mivel segített az új út törésében. Ennek során sok egyoldalúsággal és hibával kellett megküzdeni, ami ezen a járatlan úton természetes volt. Hatását tekintve különösen a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa volt nagy jelentőségű. A fasiszta veszély napirendre kerülése idején nemcsak a kommunista világmozgalom, hanem általában a haladó demokratikus erők világfrontja számára is kitűzte az új stratégiai vonalat. Ez a stratégia nagymértékben hozzájárult a német fasizmus vereségéhez a második világháborúban és következményeit tekintve lehetővé tette számos nemzetnek oly erők sorompóba állítását, amelyek ezeket a nemzeteket a hitleri Németország legyőzése után rávezették az új, szocialista útra. 1917-hez hasonlóan 1945-ben ezt az utat Ismét a Szovjetunió népe és hősi Vörös Hadserege tette járhatóvá. Legyőzte a hitleri seregeket, több országban elsöpörte a megszálló rendszert, és lehetővé tette a belső forradalmi, demokratikus erőknek a reakció legyőzését, és olyan politikai, valamint gazdasági változások valóra váltását, amelyek végül is a munkásosztály hatalomra jutásába, a szocializmus építésébe torkolltak. További országok álltak a Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság oldalára, amelyek fejlődésükben ennek az országnak hatalmas politikai és gazdasági erejére támaszkodtak és a vele fenntartott szövetséggel biztonságuk zálogát is elnyerték. A szocializmus ügye további jelentős határkőhöz ért, létrejött a szocialista világrendszer. Ez 1917 októberétől a forradalmi munkásmozgalom legnagyobb vívmánya, amely mindjobban befolyásolja a világ fejlődését. A világ egyharmadában a gyakorlatban érvényesülnek a szocializmus elvei és célkitűzései. Az új társadalmi rend olyan országokban is igazolja életrevalóságát és előnyét, amelyek azelőtt gazdasági és kulturális viszonylatban nagyon fejlettek voltak. Ez jelentősen kihat a kapitalista világ dolgozóinak gondolkodásmódjára. Ma a szocializmus számos ellenfele elismeri, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek konkrét valóra válása a Szovjetunió fejlődésében, illetve további országokban a szocialista építés eredményei, kihatottak a fejlett kapitalista országok fejlődésére is és egészen nyilvánvalóan befolyásolják nyugaton egyes szociális kérdések rendezését. Ezért nem a véletlen müve, hogy a szocializmus tekintélye mind nagyobb és sok további ország jelentkezik a szocializmus elveihez, igyekszik azokat érvényesíteni fejlődése irányának megválasztásában. A szocializmus fél évszázad alatt bebizonyította, hogy valóban az egyedüli kiút az antagonista társadalom osztályellentmondásaiból, a mai világ ellentmondásaiból. Igazolta, hogy a mai világ törvényszerű társadalmi jelensége és távlata s bármennyire is zegzugosak az emberiség útjai, minden út ide vezet. Az októberi forradalom elválaszthatatlan nemzeteink legú[>£fbbkori történetétol Elvtársak, barátaim! Már nemegyszer kimondottuk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját a saját nagy ünnepünknek is tartjuk. Az első győzelmes proletárforradalom és mindaz, aminek életet adott, elválaszthatatlanul egybefűződik nemzeteink legújabbkori történetének legjelentősebb eseményével és országunk jelenlegi fejlődésével. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme közvetlenül elősegítette nemzeti szabadságunk felújulását, népünk felszabadulására, közös államban a csehek és a szlovákok önállóságának felújítására vezetett. A fasiszta megszállás alóli felszabadításunk nemzeti létünk megmentésével volt egyenlő. Ez tette lehetővé, hogy rátérhettünk a szocializmus útjára. Ma a Szovjetunióra támaszkodva építjük a szocializmust. 1917 októberéig semmi sem biztosította az önálló cseh és szlovák nemzet létét. A szlovák nemzet a magyar uralkodó osztályok elnyomásának kitéve harcolt nemzeti létének alapvető elemeiért és formáiért. A cseh nemzet, bár élete jelentősen fellendült, a Habsburg-monarchia uralma alatt volt, és ugyanakkor létét veszélyeztette az expanzív Németország. Az első világháború kirobbanása és iefolyása kiélezte ezeket a problémákat, de ugyanakkor szertefoszlott minden azzal kapcsolatos ábránd, hogy bármely imperialista állam biztosítani tudná a kis nemzetek alapvető jogait. Az októberi proletárforradalom nagy haítást gyakorolt az Osztrák—Magyar Monarchia dolgozó tömegeinek osztályharcára. Hatására a proletariátus szociális viszonylatban radikallzálódott, és főleg forradalmibb lett. Az októberi forradalom befolyásolta sztrájkhullámok és katonai lázadások Jelentősen elősegítették a nemzetek osztrák—magyar börtönének lerombolását és ezzel Csehszlovákia létrejöttét. Az öntudatos munkások azonban további, szocialista követelményeket támasztottak, azt, hogy a szabad köztársaságot szocialista államként építsék. A cseh burzsoázia ezzel szemben gyűlölettel farai nem tudta megakadályozni a munkásosztályt abban, hogy mind jobban felismerje: osztályérdekel elentmondásban állnak a hatalom birtokosainak érdekeivel, és ebből le kell vonnia a következtetést. Csehszlovákia Kommunista Pártjának, e tömeges pártnak létrejötte 1921-ben betetőzte ezt a folyamatot, s ez volt Csehszlovákiában az októberi forradalom legfontosabb háború utáni visszhangja. Közép

:Európa egyik fejlett ipari államában tömeges alapokon nyugvó politikai szervezet Jött létre, amely célul tűzte ki a kapitalizmus megdöntését és a proletárdiktatúra uralomra juttatását. A lenini párt tapasztalataival megerősödve gadta a proletárforradalmat és a szovjet hatalom létrejöttét. Ez a magatartása szemléltetően megnyilvánult abban is, hogy visszaélt az oroszorszászági csehszlovák légiókkal, amelyeknek eredeti küldetésük az volt, hogy tevékeny részt vállaljanak a nemzeti szabadság kivívásából. 1918-tól kezdve azonban konfliktusba sodródtak a szovjet hatalommal és a nyugati imperialisták kezében a szovjetellenes beavatkozás eszközei lettek. Annak ellenére, hogy a Csehszlovák Köztársaságot már 1918. október 28-án kikiáltották, és sok légionárius — felismerve, hogy szuronyával az imperialista államok reakciós beavatkozását támogatja — tiltakozott az ilyen szerep ellen, a légiók folytatták a szovjetellenes beavatkozást egészen 1920 februárjáig. Sok légionistának azonban kinyílt a szeme, elhagyta egységét, és a VörOs hadsereg oldalán harcolva, már 50 évvel ezelőtt vérével pecsételte meg népeinknek és a Szovjetunió népeinek szövetségét. A cseh és a szlovák munkásosztálynak, valamint más forradalmi és haladó erőinknek 1918-ban nem sikerült kivívniuk a szocialista államot. Hiányzott az alapvető tényező, a lenini típusú forradalmi párt. A Csehszlovák Köztársaság burzsoá államként alakult meg, de ennek ellenére létrejötte történelmi viszonylatban haladást jelentett. Két, addig elnyomott nemzet szuverén lett és lehetővé vált, hogy közös államban fejlődjenek. Ugyanakkor teljesen világos, hogy Csehszlovákia létrejöttének történelmi szempontból haladó jellege korlátozott. Nemcsak azáltal, hogy annak idején nem aknázták ki az állam szocialista fejlesztésének objektív feltételeit, hanem a munkásosztály demokratikus, társadalmi jogai szempontjából is. A munkásosztály az akkori köztársaságban továbbra is kizsákmányolt osztály maradt, kemény harcot kellett folytatnia politikai és szociális jogaiért, úgy, mint akármilyen más burzsoá állam munkásosztályának. Az uralmon levő burzsoázia semmiféle politikai vagy más üzelmekkel, sem a szociáldemokrácia vezéreinek megvesztegetésével, sem a nyílt terror1918-ban a Csehszlovák Köztársaság létrejöttének haladó jellege történelmi szempontból korlátozott volt. Ez megnyilvánult nemzetközi helyzetében ls, amely nagyon bizonytalan volt, tekintettel arra, hogy az uralmon levő burzsoázia az imperialista nyugati államokra támaszkodott. Amikor a cseh és a szlovák nemzet Ismét farkasszemet nézett az expanzív német imperializmus felől fenyegető veszéllyel, Franciaország és Anglia akkori imperialista kormányai rossz szövetségeseknek bizonyultak. Igazolást nyert a munkásosztálynak és kommunista pártunknak az a véleménye, hogy nincs biztosítva Csehszlovákia önállósága, mert nem támaszkodik a világ- és az európai béke, valamint a haladás egyedüli szilárd, megbízható pillérére, a Szovjetunióra. A müncheni kapituláció Csehszlovákia burzsoá koncepciójának és egyben az uralkodó osztálynak, a burzsoáziának csődje volt. Nemzeteink súlyos tapasztalatokra tettek szert München és a megszállás idején. Ez a cseh és a szlovák nép zömének tudatában megszilárdította azt a felismerést, hogy szociális és nemzeti érdekeit csak egyetlenegy politikai erő, a munkásosztály forradalmi pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja tudja maradéktalanul érvényre juttatni. Ezt a tudatot elmélyítette a szovjet hadsereg győzelmes előretörése. Népünk többsége ettől a hadseregtől várta a fasiszta megszállás alóli felszabadulását. Az ismét szabad Csehszlovákia szocialista útjának, a Szovjetunióval való szövetségének gondolatára épült mind a külföldi, mind a hazai népi ellenálló mozgalom programja, illetve a Nemzeti Front kormányának 1945 áprilisában Koáicén elfogadott programja. Ez a fejlődés alapozta meg a történelmi fordulatot nemzeteink történelmében, azt, hogy 1945 májusában a nemzeti szabadság és az állami függetlenség felújítása egybefűződött a társadalmi rend forradalmi megváltoztatásával, azoknak az eszméknek a valóra váltásával, amelyeknek jegyében a Nagv Októberi Szocialista Forradalom is végbement. 1945—1948-ban valósággá ért az, amit nem sikerült elérnünk 1918—1920-ban. Ez nemcsak a munkásosztály nagyobb érettségének és a néptömegek új tapasztalatainak volt köszönhető, hanem elsősorban annak, hogy népünk forradalmi mozgalma élén új vezető erő állt: Csehszlovákia Kommunista Pártja. Csehszlovákia Kommunista Pártja megfelelt a nép reményének. Felhasználva a lenini párt elméleti és gyakorlati tapasztalatait a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítésében és megvalósításában, valamint munkásosztályunk harcának gazdag tapasztalatait és a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait, hazánk feltételeinek megfelelően sikeresen megoldotta a nemzeti-demokratikus és szocialista forradalom feladatait. Széles Nemzeti Frontban tömörítette azokat az erőket, amelyek készségesek és képesek voltak a megszálló hatalom felszámolásával, a nemzet árulóinak kiűzésével, az önmagát lejárató kollaboráns pénzügyi, ipari és agrár nagy burzsoázia gazdasági posztjainak fejszámolásával párhuzamosan uralomra juttatni a népi demokratikus rendszert, amelyben a hatalom gyakorlásában részt vett Csehszlovákia Kommunista Pártja is. A kommunista párt kidolgozta az egy államban élő cseh és szlovák nemzet viszonya rendezésének új programját, amely a nemzeti kérdés megoldásának lenini elveire, a két nemzet teljes egyenjogúságára épült. Csehszlovákia Kommunista Pártja mindig nyíltan hangoztatta, hogy a nemzeti és demokratikus forradalom feladatainak megoldásában a társadalmi átalakulás első szakaszát látja, és célja az, amit 1917-ben az orosz kommunisták megvalósítottak — uralomra juttatni a munkásosztályt és felépíteni a szocialista társadalmat. A párt, tekintetbe véve az ország konkrét helyzetét, lényegében a forradalom békés fejlődésére és arra vett irányt, hogy politikai céljainak megnyerje a nép többségét. Ehhez az irányvételhez következetesen igazodott anélkül, hogy bármit engedett volna az osztályharc forradalmi elveiből, a marxizmus—leninizmus tanítása iránti hűségből. A párt a hatalmi szervekben betöltött helyzetével és az általa politikailag jelentősen befolyásolt tömegek nyomásával élve, már 1945 októberében rendkívül fontos forradalmi eredményt harcolt kl, a nacionalizálást, amely döntő módon meggyengítette a burzsoázia gazdasági hatalmát és jelentősen megszilárdította a munkásosztály helyzetét. A párt nagy osztályharcot folytatott, az egész nép előtt leleplezte a burzsoázia reakciós, ellenséges törekvéseit. Ezek a törekvések a világ reakciós erőinek támadásba lendülésével párhuzamosan fokozódtak. Ez a támadás 1947-ben érte el tetőfokát, és nálunk végül is más politikai pártok jobboldali elemeinek arra irányuló kísérletébe torkollt, hogy antikommunista tömböt hozzanak létre, amely a csehszlovák reakciónak lehetővé tenné a szocialista forradalom kibontakozásának megakadályozását, visszatérítésünket a kapitalizmushoz, hazánk elszakltását a Szovjetuniótól. 1948 néhány februári napja alatt a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség, a kommunista párt vezetésével, határozott politikai fellépésével szétverte a reakció ellenforradalmi fordulatot célzó kísérletét. A csehszlovák munkásosztály a nemzetközi munkásmozgalom további győzelmes osztagaként állt a szovjet munkásság oldalára, és Csehszlovákia végérvényesen szilárd láncszeme lett a szocialista rendszernek. Kialakult a haladó politikai erők egysége a megújhódott Nemzeti Frontban, amely programjába foglalta a szocialista rendszer felépítését. Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely sikeresen betöltötte a vezető erő szerepét a nemzeti-demokratikus és szocialista forradalomban, új feladat előtt állt. Csehszlovákia munkásosztályát és dolgozóit további cél elérésére, a szocialista társadalom felépítésére kellett vezetnie. Ez egyet jelentett a munkásosztály kivívott politikai hatalmának teljes megszilárdításával és a szocialista államszervezet létrehozásával. Be kellett fejezni a burzsoázia gazdasági posztjainak felszámolását, meg kellett nyerni a parasztságot a szocializmus ügyének, és a gazdaság minden területén érvényre kellett juttatni a szocialista termelési viszonyokat. Ezzel egyidőben kulturális forradalmat kellett megvalósítani, létrehozva a nép műveltsége elmélyülésének feltételeit, a szocialista társadalom építése szükségletelnek megfelelően, elmélyítve a dolgozók szocialista tudatát, ^mely a szocialista demokrácia Tíibontaltoziatása mellett kezdeményezésük és aktivitásuk forrása, a szocialista társadalom fellendítésének döntő ereje. Ez végül szükségessé tette a széles körű politikai és gazdasági együttműködés kiépítését más szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval, amely hazánk legjelentősebb nemzetközi támasza és védelmezője szocialista utunkon. Soha nem ismert gazdasági fejlődés hazánkban Csehszlovákia Kommunista Pártja 1948 februárja őta alapvető Irányvonalát látta az új társadalmi rend építésében, amely meghozná az ország általános felvirágzását és a nép emelkedő életszínvonalát. Hazánk soha nem ismert méretű gazdasági fejlődésen ment át. A nemzeti jövedelem 1966ban 3,4-szeresen nagyobb volt, mint 1948-ban, és a társadalmi munkatermelékenység majdnem megkétszereződött. A már azelőtt ls fejlett ipar termelése több mint ötszörösére, ebből a gépiparé tízszeresére gyarapodott. A mezőgazdaság áttért az új szocialista nagyüzemi formákra, amelyek biztosították a munkatermelékenység legmagasabb háború előtti szintjének több mint 2,9-szeresét. Létrejöttek a dolgozók életszínvonala emelkedésének anyagi feltételei. A személyi fogyasztás az 1949—1966-os években hozzávetőleg 2,5-szeresen növekedett. Több mint egymillió lakást adtunk át rendeltetésének, megszerveztük a szociális biztosítás, a gyerekekről és a többgyermekes családokról való gondoskodás rendszerét, és olyan egész(Folytatás a 4. oldalon)