Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)

1967-11-01 / 301. szám, szerda

Október diadala virágzó új élet forrása (Folytatás a 3. oldalról) ségügyí gondoskodást, amilyennel a világ kevés országa büszkélkedhet. A kulturális élet gazdagságát, a műveltség elmélyítésére irányuló törekvéseket tekintve, hazánk történetében a szocializmus építésének eltelt évei példátlanok. Csehszlovákia Kommunista Pártja a lenini elvekből és tapasztalatokból, valamint saját harci tapasztalataiból kiindulva, gondoskodott hazánkban a nemzeti kérdés rendezéséről is. 1945 után nemcsak rátalált az államjogi rendezés feltételeinek megfelelő helyes formáira, hanem helyes utat követett a szocialista Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei teljesen egyenjogú fejlődését biztosító gazdasági feltételek kialakításában is. Ennek köszönhető, hogy ma már lényegében megszüntettük a köztársaság különböző területeinek gazdasági színvonalában a múltban jelentkező nagy különbségeket. A szocialista társadalom egységes gazdasági bázisának építése folyamán főleg Szlovákiában több tíz korszerű gép- és vegyipari üzem épült fel, amelyek fontos gyártmányokat, főleg műtrágyát, műfonalat, közszükségleti cikkeket stb. állítanak elő. Szlovákia ma iparilag fejlett országrész. Tudjuk, hogy a szocializmus lehetőségeinek kiaknázásában a kezdetnél tartunk. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. és XIII. kongresszusán feladatul tűztük kl a szocialista társadalom általános fejlesztését, elsősorban a népgazdaság Intenzív fellendítését a tudomány és a technika széles körű felhasználásával, a nép kezdeményezésének és alkotó erejének további kibontakoztatásával. Ez a lényege és az értelme a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerében és az állami társadalmi tevékenységben megvalósításra kerülő alapvető változásoknak. A marxizmus—leninizmus eszméinek szellemében a társadalmi élet olyan módozatait keressük, amelyek maradéktalanul juttatták kifejezésre a szocialismus előnyeit s rámutatnának a kapitalizmussal szembeni nagyfokú progreszszivitására. ludatában vagyunk annak, hogy ez nagyon igényes feladat, ami egyaránt vonatkozik gazdasági életünkre, valamint — és ez a legfontosabb — arra, hogy a dolgozók megértsék s teljes mértékben tudatosítsák a szocialista gazdálkodás elvei betartásának szükségességét, s hogy az állami és a gazdasági élet minden szakaszán a teljes felelősség elve jusson érvényre. A XIII. pártkongresszuson jóváhagyott határozatok teljesítésének folyamata azonban elsősorban s maradéktalanul egész kommunista pártunk munkájától, de különösen a funkcionáriusok aktívájának — kezdve a Központi Bizottságtól egészen a pártalapszervezetekig — tevékenységétől függ. Ettől függ, megértik-e a dolgozók, hogy elsősorban ezen az úton kell előrehaladnunk, s hogy csak ezen az úton haladva juthatnak el mind magasabb kulturális és életszínvonalunkhoz. Mindaz, amit a szocializmus építésében elértünk és mindaz, amit tenni kívánunk a szocialista társadalom további fejlesztése érdekében, elválaszthatatlan tartozéka internacionalista együttműködésünknek az ötven évvel ezelőtt létrejött országgal, a Szovjetunióval. Nem vitás, hogy széles körű együttműködésünk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal Csehszlovákia természeti és gazdasági feltételei következtében alapvető feltétele volt annak, hogy rátérhettünk a szocializmus útjára. Ennek folytán nemcsak a politikai koncepció, hanem közvetlenül a létfontosságú szükségletek és a gyakorlati tapasztalatok alapján választottuk azt az irányt, hogy fejlesztjük gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésünket a Szovjetunióval. Ennek az irányvételnek helyességét igazolja a szocializmus építésének egész időszaka, mivel számunkra — éppúgy, mint más. szocialista országok számára — ez az együttműködés volt gazdaságunk konszolidálódásának, állandósulásának és távlati fejlesztésének feltétlenül szükséges bázisa. Sokoldalú együttműködésünk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal az emberi tevékenység minden területén továbbra is előrehaladásunk koncepciójának tartóoszlopa, múlhatatlan feltétele azon célok elérésének, amelyeket szocialista társadalmunk fejlesztésében tűztünk magunk elé. Ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy az együttműködés további elmélyítésével kapcsolatos problémák bonyolultak. Ezt elsősorban a szocializmust építő egyes országok eltérő feltételei magyarázzák. Tekintettel az eltérő feltételekre és a fejlődés eltérő fokára, az egyes országok szükségletei, illetve az együttműködés formáira vonatkozó elképzelései is sok mindenben különböznek egymástól. Ez nem akadályozhat bennünket abban, hogy fokozatosan, lépésről lépésre elmélyítsük és gyümölcsözőbbé tegyük a nemzetközi szocialista munkamegosztást, a termelés és a tudományos-műszaki fejlesztés szakosítását, valamint kooperálását, az egyes országok népgazdasági terveit mind következetesebben összeegyeztessük a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében. A szocialista országokban ma kisebb-nagyobb mértékben végbemegy a tervszerű irányítás formái tökéletesítésének, a közgazdasági eszközök következetesebb érvényesítésének folyamata. Ez létrehozza an-, nak új lehetőségeit, hogy munkánkat magasabb szintre emeljük mind a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében, mind az olyan országok viszonyában, amelyekben már teljesen beértek az ilyen formák alkalmazásának feltételei. Az együttműködés ilyen fellendítése javát szolgálja majd mind az egyes országoknak, mind az egész szocialista közösségnek. A békeharc időszerűbb, mint valaha Elvtársak! A Nagy Októberi Szocjalista Forradalom óta eltelt fél évszázad egyöntetűen igazolja, hogy a jobb, tökéletesebb társadalmi rendért, a szocializmusért folytatott harc elválaszthatatlanul egybekapcsolódik a világbékéért, az imperialista agresszió ellen vívott küzdelemmel. Jellegzetes, hogy az orosz munkás-paraszt kormány első törvényében felhívással fordult minden néphez, ezzel a jelszóval: „Békét a világnak!" A Lenin által megalapozott békepolitika különösen ma reális és szükségszerű, ha meggondoljuk, milyen mérhetetlen tömegpusztító eszközök léteznek. A háború elleni küzdelem mindig megfelelt az emberiség legsajátabb érdekének, a szocialista országok és más békeszerető erők harca az új világháború elhárításáért azonban ma még fontosabb, sőt sorsdöntőén szükséges. A különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése, a leszerelésért és a nemzetközi kapcsolatok normalizálásáért folytatott harc a szocialista országok szemében nem ideiglenes taktika, hanem külpolitikájuk alapvető elve. Ezt az elvet különösen a Jelenleg kiéleződött nemzetközi helyzetben kell offenzív szellemben érvényre juttatni, hogy gátat emeljünk a helyi háborúk és a reakciós puccsok imperialista politikájának útjába. Határozottan fellépünk minden olyan törekvéssel szemben, amelynek célja a békés együttélés politikáját osztálvbékévé. pacifizmussá változtatni és kiegyezni a burzsoá ideológiával. Amíg létezik az imperializmus, a népek szociális, nemzeti és faji elnyomásának rendszere, amely a világpolitikában hódításra törekszik, addig fennforog annak reális veszélye, hogy az imperializmus hódító háborút robbant ki, ebben vagy abban az országban fegyveres beavatkozással kíséreli meg a haladás kerekének visszafelé forgatását. Éppen jelenleg tapasztalhatjuk az imperialista erők összpontosított előrelendülését; széles fronton támadják a világhaladást. Ennek a támadásnak célpontja ma a vietnami nép, amely ellen könyörtelen agressziót folytatnak, továbbá az arab országok, amelyeket Izrael támadott meg, ismételten bizo nyitva, hogy Közel-Keleten az imperializmus eszköze. Az imperialista, antl kommunista és haladás elleni célkitűzéseknek megfelelően reakciós puccsokat szerveznek, feszültséget váltanak ki a világ különböző részeiben. Elsősorban azonban sokoldalú támogatásban részesítik a nyugatnémet reakciós köröket, amelyeknek militarista és revansista politikája komolyan veszélyezteti mind Európát, mind az egész világot. A békéért, az imperializmus ellen folytatott harcban döntő szerepe van a szocialista országoknak és a kommunista pártoknak. A Szovjetunió és az egész szocialista közösség gazdasági és katonai erejének növekedése, a szocializmus építésében elért további sikerei mind hatékonyabban elősegítik a nemzetek szuverenitásának érvényre jutását, biztonságuk és szabad, békés fejlődésük tényezőit. Az imperialista agresszió ellen küzdő népek teljes megértésre és sokoldalú konkrét anyagi segítségre találnak a szocialista tábor országaiban és főleg a Szovjetunióban. Az antiimperialista, háborúellenes harcban mind jelentősebb erőt képviselnek a nyugati országok testvéri kommunista pártjai. Ezt elsősorban az teszi lehetővé, hogy sok országban nagyon megingott az antikommunlzmus helyzete, a hidegháború éveinek kommunizmusellenes propagandája lejáratta magát. Az imperializmus elleni további sikeres harcnak döntő tényezője minden forradalmi, haladó és demokratikus erő egysége, felzárkózásuk egy egységes, széles frontban, amelyben vállvetve és céltudatosan járnának el. Minden arra irányuló kísérlet, amely a nemzeti felszabadító mozgalmat el akarja szigetelni a szocialista országoktól, sőt szembe akarja állítani velük, a fejlődő országok létfontosságú érdekei ellen irányul és objektíve az imperialistákat szolgálja. Az antiimperialista front egységének érdeke sürgetően állítja előtérbe azt az igényt, hogy az antiimperialista mozgalom forradalmi magvát képező kommunista és munkáspártok következetesen internacionalista magatartást tanúsítsanak. A szocializmus és a kapitalizmus harcának jelenlegi szakaszában annál szilárdabb lesz a helyzetünk, minél Jobban felzárkóznak soraink, minél egységesebben és szervezettebben lépünk fel a közös harcban. Ezért erőnk teljéből feltétlenül mindent meg kell telnünk a szocialista országok egységének megszilárdítása érdekében, a leghatározottabban szembeszállva az egységbontó törekvésekkel, bármilyen is az indítékuk. Kétségtelen, hogy az egyes kommunista pártok által a saját országukban elért minden siker értékes hozzájárulás a haladás és a szocializmus ügyéhez, és a kommunista mozgalom általános érdekének javát szolgálja. Ezzel azonban nem merülnek ki a kommunista pártok internacionális feladatai. Ezek a pártok ugyanis nemcsak a saját országuk dolgozó népének élcsapatai, hanem egyben a nemzetközi munkásosztály forradalmi harcának láncszemei is. Ebből eredően osztatlanul felelnek a kommunista pártok nemzetközi kötelezettségeinek teljesítéséért is a világ forradalmi átalakításáért folytatott harcban. Ezzel kapcsolatban kívánatosnak tartom leszögezni, hogy mint a forradalmi munkásosztály marxista, internacionalista pártja, nem érthetünk egyet a szuverenitásnak és a függetlenségnek olyan értelmezésével, amely nem épül a szocialista országok közösségének és az egész nemzetközi kommunista mozgalomnak közös érdekeire, amely a szűk nacionális elképzeléseket közös ügyünk feladatai és szükségletei fölé helyezi. Ilyen magatartást tanúsít ma Kína Kommunista Pártja, s ez aláássa a szocialista erők egységét, megnehezíti sikeres előretörésünket az imperializmus elleni küzdelemben. A nemzeti és a nemzetközi feladatokat nem választhatjuk el egymástól. A kommunista mozgalom erejét és akcióképességét megkárosítja a nemzeti elszigetelődésre, elzárkózottságra, a közös érdekek szem elől tévesztésére, sőt az arra irányuló bármiféle irányzat és törekvés, hogy elzárkózzanak a szocialista országok és a kommunista pártok közös politikája elől. Meggyőződésünk, hogy kölcsönös együttműködésünket, tevékenységünk összeegyeztetését, vállvetett előrehaladásunkat nem gátolhatják az egyes szocialista országok eltérő feltételei, ebben vagy abban a kérdésben különböző álláspontjuk és a szocialista építés sajátos jellege. Az imperializmus politikájával szemben a szocialista közösségnek és a nemzetközi kommunista mozgalomnak egységes politikát kell megvalósítania. Ismét igazolást nyert, elkerülhetetlenül szükséges, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egyes osztagai kicseréljék nézeteiket és tapasztalataikat a világ jelenlegi fejlődésének alapvető kérdéseiről. Ezért a kommunista pártok többségével együtt azt az álláspontot támogatjuk, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet és a nemzetközi kommunista mozgalom általános helyzete is sürgetően megköveteli a kommunista pártok új világtanácskozásának konkrét előkészítését. Elvtársak, barátaim! Felidéztük azt a dicső utat, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta megtett a szovjet nép, a Szovjetunió Kommunista Pártja, a nemzetközi kommunista mozgalom és soraiban a mi kommunista pártunk is. Büszkék vagyunk arra, hogy láncszemét képezzük annak a mozgalomnak, amely az emberiség leghaladóbb eszmélyinek hordozója, s ezért létrejötte óta más mozgalomhoz nem hasonlítható fellendülést élt meg. Büszkék vagyunk arra is, hogy komunista pártunk és országunk gyakorlatában igazoltuk a marxizmus-leninizmus tanításának, a szocializmus gondolatainak életadó, alkotó erejét és nemzetközi érvényességét. Büszkék vagyunk arra, hogy ezzel a munkával, valamint külpolitikánkkal világviszonylatban győzelemre segítjük ezeket az eszméket. Biztosítani kívánjuk legmeghittebb barátainkat, a szovjet kommunistákat, az egész szovjet népet, amellyel ma együtt üljük meg nagy ünnepét, hogy velük szilárdan vállvetve haladunk a nemzetközi kommunista mozgalom soraiban, a szocialista országok közösségében, az imperializmus ellen, a szociális haladásért, a népek szabadságáért, a tartós békéért küzdő arcvonalban. Úgy, mint eddig, a jövőben is mindig igazodni fogunk a proletár internacionalizmus elvéhez, és ezen az alapon törekedni fogunk a nemzetközi forradalmi munkásosztály egységének, a szocializmus erői egységének megszilárdítására. Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója, éljen győzelmének szervezője, a Szovjetunió Kommunista Pártja! Köszöntjük a nagy, hősi szovjet népet, amely lenini kommunista pártja vezetésével valóra váltja a nagy október eszméit! Szilárduljon a nemzetközi kommunista mozgalom egysége, a szocialista közösség országainak egysége és együttműködése! KÖZÉLET Az EAK irányelvei a közei-keísti válság megoldására Üdvözlő távirat CTK) — Antonín Novotny köztársasági elnök az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság államünnepe alkalmából táviratban fejezte ki jókívánságait Buinediennek, a Nemzeti Forradalmi Tanács elnökének. Kitüntetés (CTK) — Köztársaságunk elnöke a Polgári Honvédelmi Szövetségnek megalakulása 15. évfordulója alkalmából a honvédelmi kiképzés fejlesztéséért, valamint polgáraink és ifjúságunk körében kifejtett tevékenységéért a Vörös Csillag Érdemrendet adományozta. RÖVIDEN * Tegnap Prágában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére ünnepi ülésre jött össze a katolikus papság békemozgalmának központi bizottsága. •k Az észak-morvaországi kerület köztársaságunkban tegnap elsőként teljesítette a cukorrépa felvásárlásának tervét. Eddig 7 236 873 métermázsa répát szállítottak feldolgozásra. A felvásárlást folytatják. * Dr. Jifí Král professzor tegnap töltötte be 75. életévét. A jubiláns a bratislavai Koménak^ Egyetemen antropogeográfiát, a prágai Károly Egyetemen pedig a szláv országok földrajzát adta elő. Kairó (CTK) — Az EAK megjelölte a közelkeleti válság politikai megoldásának végleges alapelveit, amelyeket a kairói sajtó így jellemez: • az izraeli csapatok kivonása a megszállt területekről; • valamennyi érdekelt állam függetlenségének és területi épségének szavatolása; • a Szuezi-csatorna újbóli megnyitásának feltétele a menekültek helyzetének rendezése; • U Thant ENSZ-főtitkár közel-keleti helyettesének csak ügyrendi, de nem végrehajtó jogkörrel kell rendelkeznie; A sajlókommentárok hangoztatják, hogy az EAK kész további lépéseket tenni a válság megoldása érdekében. lí Párizs (CTK) — Lord Chalfont angol miniszter a Paris Matchnak adott interjújában kijelentette, hogy Nagy-Britanniának nincsen semmilyen terve arra az esetre, ha nem vennék fel a Közös Piacba. Erre az interjúra röviddel azután került sor, hogy Lausanne-ban kijelentette, miszerint Nagy-Britannia átértékelné szövetségi politikáját, ha visszautasítanák közös piaci tagfelvételi kérelmét. Lord Chalfont kijelentései felkavarták a közvéleményt, és nyilván kellemetlen helyzetbe hozták az angol kormányt. A botrány miatt ezentúl Brown külügyminiszter irányítja majd közvetlenül Nagy-Britannia tagságáról folyó politikai tárgyalásokat. A közös piaci országok fővárosaiban az angol nagykövetek utasítást kaptak a külügyminisztériumtól, biztosítsák az illetékes kormányokat arról, hogy az angol külpolitika változatlan marad, és alaptalanok azok a hírek, hogy Nagy-Britannia vissza akarja hívni csapatait Nyugat-Németországból. Az AFP jelentése szerint Wilson miniszterelnök nem fogadta el Lord Chalfont felkínált lemondását.