Új Szó, 1967. november ( 20. évfolyam, 301-330. szám)
1967-11-18 / 318. szám, szombat
A virradat a sivatagban ért bennünket. Még 300 kilométert kellett megtennünk a Teherán—Resht útvonalon. Száguldottunk az ezüstös aszfaltsávon, az út mindkét oldalán a napégette sztyeppe sárgállott. A táj egyhangúságába csak az elvétve legelő tevék, dinnyeföldek, kisebb oázisok visznek némi szint. Csodálatos körvonalú és színezetű hegyek látszanak a láthatáron — vörös, lila, barna színek tarkállanak a háttérben. Az út mentén balra egy falu terül el. Zöldjéről messziről felismerhető. Ha teaháza és vendégfogadója is lenne, akkor már sahr-nak, városnak neveznék. Autónk lassan halad előre a kígyózó keskeny úton. Agyagházak közé érünk, csak a vázuk van fából. A portól piszkos arcú, fekete hajú kisfiúk kíváncsi hada vesz körül bennünket. A lányok szerényebbek. Az idősebbek arcukat elfödve, 2—3 éves kistestvéreik kezét fogva álldogálnak. Néhány fátyolba burkolt nő is megjelenik. A fogaikkal tartják a fátylat, hogy szabaddá tehessék a kezüket. Kényszeredetten mosolyognak, de fényképezni nem hagyják magukat. Irán nemsokára állami létének két és fél ezredik évfordulóját ünnepli. Államiságának kezdetén uralkodói rettegésben tartották egész Nyugat-Azsiát, Hellaszt és Egyiptomot. A keserű történelem kitartásra és szívósságra tanította az iráni népet. Az iráni paraszt munkaszeretete hegyeket is képes megmozgatni. Am sem a hegyeket, sem a völgyeket nem mondhatja magáénak. A perzsa falu a XX. században éppen olyan, mint ezer évvel ezelőtt. Iránban most földreform van folyamatban. A megművelhető földnek csak egytizede volt a parasztoké, a többi a korona, a mohamedán egyház és a földbirtokosok tulajdona volt. Voltak olyan földbirtokosok, akik több mint 50 falu urainak vallották magukat. Ötvenezer iráni falu közül 19 ezer mintegy kétszáz nagybirtokos család uradalma volt. A földesurak gyakran azt sem tudták, mi történik földjeiken. Befolyásukat könnyen megőrizték: egyszerűen megfenyegették a parasztokat, hogy elűzik őket földjeikről, ha a választásokon nem szavaznak rájuk. A reform hat évvel ezelőtt kezdődött. Első szakaszában javasolták a nagybirtokosoknak, hogy fölösleges földjeiket adják el az államnak. Ezt aztán részletfizetésre eladták a parasztoknak. A reform második szakaszában a föld minőségétől függően (öntözött föld stb.) 30—200 hektárt hagytak a nagybirtokosok tulajdonában. Ismét javasolták: adják el a fölösleges földet az államnak, vagy adják bérbe harminc évre a parasztoknak. A földbirtokosok többsége a bérbe adást választotta: így lett több mint egymillió iráni parasztcsalád (összesen 2 millió 700 ezer parasztcsalád él Iránban) földtulajdonos. A sah nemrégen utasította a földművelésügyi minisztériumot, készítsen elő új törvénytervezetet, hogy a bérlők kedvező feltételek mellett megvásárolhassák a bérelt földeket. A földreform nem oldja meg a falu összes problémáit. A reform után egy parasztcsaládnak 5—6 hektár földfe lesz. A sötétkék látóhatáron a homokdünák mögött feltűnt a Káspi-tenger szokatlanul nyugodt víztükre. Üde rizsmezők, zöld eperfa- narancs- és mandarinligetek vonulnak erre. A vándort ilyen perzsa feliratú táblák figyelmeztetik: „Egy fát ültetni annyi, mint egész éven át imádkozni", „Erdőirtás — a civilizáció pusztítása." Így fogadott bennünket Ghilan tartomány székhelye, Resht. Az egész vidék olyan, mint egy nagy erdőrezervátum: csupa jávorfa, diófa, tiszafa. Minket azonban a selyemgyártás érdekelt. Irán selyemhernyó-tenyésztésének 90 százaléka Ghilan tartományban összpontosul. Már a XI. század óta űzik. Ha az ember kezébe vesz egy ghilani selyemkendőt, az az érzése, nincs is annak súlya. Egy grammnyi selyemgubóról egy kilométer hosszú, pókháló finomságú selyemszálat fejtenek le. A sötétzöld lombú fák között parasztok serénykednek az ültetvényen. — Levelet gyűjtenek a selyemhernyók etetésére — világosit fel Mahmud Kolazi, ghilani bennszülött. — Csak a 3—4 centiméter széles levelek felelnek meg erre a célra. Mahmud előzékenyen megismertet munkájukkal. Elmondja, hogyan őrzik meleg helyen a selyemhernyó petéit. Melegben rövid idő alatt kikelnek a hernyók, amelyeket aztán tehéntrágyából és földből gyúrt kör alakú burkolatban helyeznek el. Ezekben megerősödnek, s amikor szűk lesz számukra a hely, áthelyezik őket egy különleges cölöpépítménybe. Itt történik a begubózás, amelynek terméke a selyemszál. Mahamud panaszkodik, hogy a selyemipar hanyatlásnak Indult. Egy paraszt sem képes eltartani családját. Egy kilogramm selyemgubóért mindössze 50 rialt kap, ha pedig viszonteladókat vesz igénybe, még kevesebbet. A múltban a parasztok tízezrei éltek meg selyemhernyó-tenyésztésből, most meg... Az utóbbi időben nagy segítséget Jelent a Perszsolk szovjet—Iráni részvénytársaság működése. A társaság modern gépekkel látta el az Iráni selyemipart, s így húszezer parasztnak adott megélhetést lehetőséget. A műanyagok és műszálak terjedése azonban így is érzékeny veszteséget okoz az iráni selyemiparnak, több gyárat be kellett zárni. Teherán az óperzsák nyelvén „forró helyet" jelentett. Aszfaltutcák, áruházak és boltok tarka képe, divatosan öltözött nők, sötét ruhás, fehér inges, nyakkendős férfiak, rendőrök. Kerekded és négyszögletes terek, egymásra nagyon hasonlító műemlékek. Körülöttük világoszöld pázsitszőnyegek, csörgedező szökőkutak. A nyári hőséget azonban semmi sem tudja elűzni. Vannak azért hűvös sarkak is a két és fél milliós városban. A havas csúcsú Elbrusz életet adott neki, s hatalmas hegytestével védi az izzó sivatagtól. Az Elbrusz hűsít — különösen azokat hűsíti, akik villákat építettek a hegység lábánál. Nyáron reggel hét-nyolc órakor nyitnak a hivatalok. Már előtte elözönlik az utcákat az autók áradata. A teheráni sofőrök szeretik a gyorshajtást. Itt-ott — eredménytelenül — villanyrendőrök és forgalomirányítók próbálják mérsékelni az iramot. Ebédidőben csúcsforgalom van. Hosszú sorok állnak az autóbuszmegállók előtt. Szinte reng a föld a sok autó alatt. Teherán leghosszabb utcája a Pahlevi sugárút. Három évtizeddel ezelőtt létesült, akkoriban egész ú) városrész alakult ki. Az utóbbi években néhány felhőkarcolót emeltek a három-négyemeletes házak mögött. Ettől függetlenül Teherán az új városrészekben is megőrzi sajátos színpompáját. A főváros déli részében keskeny, poros utcák, közönséges agyagházak. Itt a munkások és a kézművesek laknak. Nemrégen ú* negyed létesült a pályaudvai közelében. A kunyhókból sok ezer családot az itteni új két«sme letes lakásokba költöztettek. A negyedet Kuj Abannak nevezték el. Aban. a perzsa holdnaptár egyik hónapja, ebben a hónapban született a Jelenlegi uralkodó. A város déli részében, a központ közelében van a híres teheráni bazár. Az egész Közép-Kelet egyik legnagyobb vásártere. Itt minden megtalálható, amit Irán gyárt vagy külföldről behoz. Kürosz, Dareiosz, Xerxész kora régen letűnt. Az évezredek emlékeit a teheráni régészeti múzeumoan őrzik. Tágas termeiben ott láthatók az ősi Perszepoliszból áthozott domborművek, amelyek Dareiosz és Xerxész félelmetes harcosait ábrázolják, a Szasszanidák idejében alkotott bronzszobrok. Még nagyobb hatással van a látogatókra a Központi Bank gyűjteménye. A beléptidíj száz riali Itt látható a Darja e-Nur kristálytiszta brilliáns, egy drágakövekkel kirakott földgömb, öntött aranytrőn — Nadir sah kétezeréves indiai hadizsákmánya és még sok drágaság. A régi mellett új „kincsek" is születnek. Teheránban már negyedszázada működik egy szovjet kórház, s az utóbbi időben kibontakozó szovjet— iráni együttműködés további fejlődési távlatokat nyit az ország életében. Két hatalmas vízerőmű-központ épül szovjet segítséggel az Araksz határfolyón. Az ősi mecsetjeiről híres Iszfahán közelében nemsokára — szintén szovjet segítséggel — 500—600 ezer tonna évi kapacitású kohómű létesül... D. KASZATKIN IRANI UTIJEGYZETE A hegytől elhódított talpalatnyi ** földön egyutcás falucska lapul meg. Valamikor réges-régen Niranta li istennő szíve megesett a kondokon, akik a majmokhoz hasonlóan fákon éltek, barlangokban vagy gödrökben húzódtak meg, s megtanította őket emberi módon élni. — Vegyetek ágakat, leveleket, füvet vagy bambuszt, csináljatok belőlük kétsoros házakat. Középütt hagyjatok széles utcát, hogy pihenhessetek rajta. Máig ls így építik falvaikat a kond törzsek. A Keleti Ghat hegység vidékén, Orissa államban egy öreg kond megmutatta nekem faluját, Khanit. A kond törzs legendái túllépik a néprajzi kereteket. Most is megszabják, mit kell csinálnia a népnek, otthon vagy a földeken, betegség esetén vagy lakodalomban, örömükben vagy bánatukban. A legendákra építi varázsigéit a sámán. A rituális táncban szereplő énekes szövegébe mindig beleszövi az alkalomnak megfelelő ősi meséket. Legendák földje Khani kihaltnak látszott a délutáni verőfényben. Am, alig hogy megjelentünk a faluban, rögtön kidugták fejüket e kisfiúk, aztán az öregek és a férfiak karonülő gyerekeikkel. A hegyoldalban dolgozó emberek lassan összeverődtek. Az orissai törzsek valaha nem fog.alkoztak földműveléssel, mert szentségtörésnek tartották „Föld istennő testének marcangolását". Ezért az erdő ajándékaiból és vadászatból éltek. A legenda szerint azonban Nirantall istennő meglátta, hogy az emberek nagyon elszaporodtak, s egyszer Így szólt: — Többé nem tartlak benneteket. Menjetek és dolgozzatok a földeken: Teremtsétek elő élelmeteket. A valóság az, hogy az erdő nem sokat kai finomabb arcvonásaik voltak. A lányok panaszos hangon valami szomorú dalt énekeltek az életről, a szűkös élelemről meg a száraz nyárról. Dalaikban ismét megelevenedtek az ősi legendák. K. Perevoscsikov indiai riportja Nircvntali szülőhelyén nyújtott az éhezőknek, akik kétségbeesésükben fogták a fejszét, s irtani kezdték az erdőket, hogy termőföldhöz jussanak. ... A fiúcskák szépen letelepedtek a kunyhók tövébe és elhallgattak. Most mór csak nézőkként vehettek részt a nagyok életében. Két dobos járta a házsorok közti utcát, és egyhangú dobszóval a térre hívták az embereket. Egy nyíllal felfegyverzett férfi meg egy fejszés kond ls csatlakozott hozzájuk. A zenészek száma nőtt, megjelentek a táncosok és ők is hívogatni kezdték a falu népét. A táncosokon és a zenészeken ugyanaz a fehér ágyékkötő volt, mint kinn a földeken. Élénk színű ruhákba öltözött lányok vegyülnek a táncosok kőié. Tévedés! Nem lányok, hanem lányoknak öltözött legények. A legszélső kunyhó mellől hirtelen vörös, zöld és sárga színű ruhába öltözött lányok perdültek be a táncosok kellős közepébe. Ezek már igazi lányok voltak. Fülükben függő, kar- és lábperecek, orrlyi* kaikba aggatott gyűrűk. A fiúkénál sokA kondok — Orissa állam legnépesebb törzsei. 1941-ben 690 ezer lelket számláltak. Minél tovább megyünk a hegyekben, minél mélyebbre hatolunk az őserdőkbe, annál rosszabbak az életviszonyok, alacsonyabb fokú a fejlődés. A szomszéd törzsek bizalmatlanok a köndokkal szemben, varázslóknak tartják őket. Talán azért is, mert a kondoknál leginkább dívott az emberáldozat. Bár az ilyen szertartás általában kiveszett életükből, még ma is előfordul, hogy egy kondot rituális gyilkosság ügyében bíróság elé állítanak. Orissai őslakóktól hallottam, hogy a kondok titokban embert áldoznak isteneiknek. Az ilyesmi valóban ritka eset. A legendákban azonban patakzik a vér. A lányok énekelték, hogy a Halál völgyében élt egyszer egy Bhima nevű úr a feleségével és hét fiával. Nehezen éltek. Két földtáblát felszántottak, de nem tudták, hogy aztán mit tegyenek. Vetőmagjuk nem volt. Azt mondta akkor az úrnő férjének: Öld meg középső fiúnkat, és vérével öntözd a földet". így is történt, s a földből különféle haszonnövények sarjadtak ki. Attól kezdve Jóra fordult a soruk ... A kondok a szomszéd, telepes életmódot folytató törzsek hatására iskolába küldik gyermekeiket, városi árucikkeket szereznek be. így aztán megismerték az indiai kasztrendszert, az uzsorát, az igazságtalanságot is, amely egykor a legsoványabb földekre űzte őket. Ez a „civilizáció" azonban nem ingatta meg társadalmi életük alapjait^ A kondok ükapáik szokásai szerint élnek. Bármelyik kond megmutatja a Keleti Ghat hegységben, hol született Nirantall istennő, hol teremtette a többi istennel együtt az eget, a hét napot, a hét holdat, a csillagokat, a szárazföldet, a növényi és állatvilágot. Világnézetük központjában női alak áll: istennő, anya, asszony. Erősebb és bölcsebb a férfiaknál, akik kénytelenek megfogadni tanácsait Ebből is világos, hogy itt nemrégen még matriarchátus volt. A kondok nem sokat szórakoznak. Nappal a földeken dolgoznak vagy vadásznak, éjjel a fülledt viskókban alszanak. Csak ünnepeken nézik meg táncaikat. A sámán szertartásai is látványosságot jelentenek. Egyetlen élvezeti cikkük a dohány és a pálmaié. A dohány, amelyet Nirantall istennő lányának hajától származtatnak ...
