Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-13 / 283. szám, péntek

A zilinai milliomos Néhány méternyire a Vá$ tói kotrógép medencét vájj. A medencébe vizet engedtek, és vízre bocsátották a Marinát, mely nem is olyan régen Lidice néven a Duna hullámait szelte. A hajón éttermet és bárt rendeztek be. és jöttek a vendégek, a nyári hónapokban a külföldi turisták. Kellemesen szórakoztak. A nyugatnémeteknek jó kedvük kerekedett , levetkőztek, s a medencében körbe húzták a Marinát. Jót mulattak... NEM FÉL A KOCKÁZATTÓL Az idegenforgalom probléma lett. A természeti szépségekben bővelkedő hazánk még jobban vonzaná a turistákat, ha mindenütt meglelnék azt, amire a nyári és téli sportokon, a műemlékek és a vidék szépségeinek megtekintésén kívül a pihenni, szórakozni vágyó embernek szüksége lehet. És ezt tudni kell „csinálni". Két évvel ezelőtt elgondolkoz. tató adást hallottam a bratislavai rádióban. Dicsérték a Zilinai vendéglátóipari vállalat igazgatóját. Kitűnik az óvatoskodó, aggályoskodő vezetők közül, nem fél a kockázattól. Milliós kölcsönöket vesz fel. Ez az ami elgondolkoztatott. Állami segéllyel könnyű építeni, igazgatóskodni, de ha kölcsönökhöz folyamodik...? Mert nincs olyan rendelkezés, mely eleve biztosíthatná a vállalkozás sikerét. Minden az embereken múlik. És a vezető leleményességén. Érdekelni kezdett az igazgató. A bonyolult problémákat felvető új, gazdasági irányítási rendszerben az ilyen vállalkozó szellemű ember figyelmet érdemel. Most már a jó vezetőnek jó kereskedőnek is kell lennie. Gondoltam, egy ideig várok a látogatással, hogy szemléltetőbb képet nyerjek arról, hogyan „forgatja" a kölcsönzött milliókat. És most, hogy megtudtam, vállalata a legnagyobb a közép-szlovákiai kerületben, az új üzemegységek építésében az élvonalban halad, nem maradt más hátra, minthogy vonatra üljek ... ISMERKEDÉS MEGLEPETÉSSEL Bekopogok hozzá. Középkorú férfi fogad. Bemutatkozunk. — Somogyi... — mondja. Kissé meghökkenek. Szokatlan ez a név 2lllnán. — Beszélhetünk magyarul Is? — kérdezem. Elmosolyodik. — Egyházkarcsai vagyok, a szüleim ott élnek Dunaszerdahely mellett, a szövetkezetben dolgoznak... — S hogy lett itt, színtiszta szlovák környezetben magyar létére Igazgató? — Már tizenöt éve igazgatóskodom Zsolnán ... Újabb meglepetés. Kettős meglepetés. Somogyi Lász1 ó mérnök élete ékesen példázza a háború utáni politikai viszonyok alakulását. Negyvenhétben leérettségizik a bratislavai kereskedelmi akadémián. Nincs állampolgársága, nem iratkozhat be főiskolára. Mint sokan mások, ő is Magyarországra szökik. Két évig a pesti egyetemen tanul, és negyvenkilencben, amikor már győzött a nemzetközi szellem, visszatér Szlovákia fővárosába. Az akkori közgazdaságtudományi főis. kólán folytatja tanulmányait, de közben dolgozik is. A „Ryba"-nál helyezkedett el. Itt megismerik képességeit, s amikor 1952-ben kereskedelmi mérnöki képesítést nyer, Zilinára küldik igazgatónak. Hét és fél év után megválik az üzemtől, mert a vendéglátóipari vállalat vezetőjévé nevezik ki. — Egyszer sem volt nehézsége ...? — Ha nemzetiségemre gondol, csak jót mondhatok. Rendes vidék, jó emberek laknak ltL Tudják, hogy magyar vagyok, de sosem támadtak emiatt nehézségeim. Tizenöt éve élek tiszta szlovák környezetben, és itt tanultam meg, nem az a lényeg, ki milyen nemzetiségűnek vallja magát, hanem ki hogyan dolgozik... És csak úgy „mellékesen" jegyzi meg, hogy ő a Zilinai futballszakosztály alelnöke. Vesz. szőparipája a labdarúgás. Amikor úgy látják, új játékosokra van szükségük: kérlelik: menj „haza", Laco, nézz körül... S az eredmény? Már néhány délszlovákiai fiú az első ligás 2ilina színeiben rúgja a bőrt... — S hogy volt azokkal a milliókkal? — kérdezem. — Nehéz volt azt elérni, hogy a vendégek, a felettesek elismeréssel nyugtázzák. A HELYZET ÁLLANDÓAN JAVUL — mondja Somogyi mérnök. — Sok fáradságba, sok pénzbe került. A vendéglátóipar a múltban olyan volt, mint a kocsiban az ötödik kerék. Az utóbbi években beállt a fordulat, az idegenforgalom növekvése bennünket is a többi népgazdasági ágazat színvonalára emelt. A jövő biztatóbb... Ezerszáz alkalmazott (94 ipari tanulóval együtt), és nyolcvan üzemegység gondja nehezedik a vállára. Az idei kimutatásokban lapoz. — Még festeni sem lehetne szebb eredményeket... Meg is magyarázza, miért. Nyolc hónap alatt harminchárom százalékkal „túllépték" a tervezett vállalati nyereséget, „csupán" 96,5 százalékra teljesítik a tervezett költségeket. Az átlagkereset a tervezett 1246 koronáról 1304 koronára emelkedett, s emellett jelentős összeget tartalékoltak a nyereségrészesedésre is. Igazgatói ténykedése alatt 34 űj létesítményt helyeztek üzembe. — Sokan azt hiszik, hogy egy új étterem, borozó nyitásával mindjárt százezreket lehet keresni. Jó üzletet bevezetni ugyanolyan nehéz, mint a gyereket megtanítani járni... — mondja Somogyi mérnök. A vállalatban a jó baráti kapcsolatok kialakítására törekszik. De gyakran nem használ a szép szó, s akkor a büntetéstől sem riad vissza. Az elmúlt évben például minden harmadik alkalmazott kapott kisebb-nágyobb büntetést; 20—30 koronás bírság, áthelyezés és elbocsátás Is. Ez ugyan népszerűtlen cselekedet, de szigorúsága ellenére ls jó Igazgatónak tartják, mert a vállalat érdekeivel együtt a dolgozók érdekelt is védi. A vendéglátóipar jő hírneve mindnyájuk hasznára válik. Rajecké Teplicén iparitanulő-lskolát rendeztek be. A fiatalokat a legjobb szakemberek oktatják. Az idegen nyelveket külföldi gyakorlaton sajátítják el az alkalmazottaik, mert — szerintük, ami helyes álláspont — a nyelvtanfolyamokon nem lehet egyetlen idegen nyelvet sem tökéletesen elsajátítani... AKI MER, AZ NYER Csak most térünk rá „azokra" a milliókra. — Három év alatt négymillió korona kölcsönt kértünk. Már mindent visszafizettünk, nincs adósságunk. Most már a saját tőkénket forgatjuk ... — Nem féltek a hiteltől? — A pénz megtérül, csak az a kérdés, mennyi idő alatt... Szerencsénk volt, a többi vállalat félt a hitellehetőségtől. Mi kértünk, megkaptuk. Nem féltünk... Az idén hetvenkétezerért egy repülőgépet vettünk, kiselejtezett „dakotát", benne gyermekcukrászdát rendeztünk be. Két hónap alatt megkerestük a gép árát. A Marina-hajó négyszázhúszezer koronába került. A jólmenő hónapokban havonta harmincezer tiszta hasznot hajt. A folyó mentén azért építettük a medencét, hogy tél idején ne kelljen a hajót kihúznunk a Vágból... Két éve nyitottuk meg a streCnói autócampinget. Másfél milliót szántunk az építésére. Az Idén a három nyári hónapban egymillióháromszázezer koronát forgalmazott. Az elszállásoltak több mint a fele külföldi volt. Jövőre tovább bővítjük a campinget, strandot ís építünk hozzá, hogy a vendégek fürödhessenek ls ... A Zilinai új borozó több mint félmillió koronájukba került, a terchovai „betyárpincébe" 780 ezer koronát fektettek be. A falvakon is új éttermeket nyitnak. Jövőre adják át rendeltetésének Zilinán a hétszázezer koronás tokaji borkóstolót. Jövőre megkezdik a vállalat új szállójának építését. A nyolcemeletes, kétszáz ágyas hotelre húszmilliót irányoztak elő, de ehhez már ötmilliós kölcsönt vesznek fel... A nagy számok hallatán szédül az ember feje, szinte milliomosnak látja az igazgatót, aki csak úgy dobálódzik a rengeteg pénzzel. Pedig nagy gond ez, ha a bank szívesen ls kölcsönöz nekik, mert a hitellevélen Somogyi mérnök aláírása garancia számukra. NEM HAGY NYDGTON BENNÜNKET — Az állandó gond megnehe-^ zltl az ember életét — jegyzem meg. — Már néhányszor megfő-gadtuk, amikor sikeresen zár-» tuk az évet, most már nem csl-, nálunk semmit, egy évig „pihenni" fogunk. De nem maradunk nyugton. A vendéglátóiparban, az idegenforgalomban még rengeteg a szűzterület. Saját tervezőirodát nyitottunk. Sikerült megnyernünk egy fiatal mérnököt, aki most előre készíti a terveket. Tudja, hogy szokott lenni, egyszer van pénz, de nincs terv, és fordítva. Most már nem lesz ilyen nehézségünk. Amikor egy-egy újabb akcióra összegyűlik a pénzünk, kész terveket adhatunk az építők kezébe ... Ilyen egy jó, vállalkozó szellemű vezető, aki nemcsak a mára, hanem a holnapra is gondoL S én arra godolok, nem húzza-e a szíve haza? Szóvá teszem. — Megszerettem Zlllnát. Í . — válaszolja Somogyi László Igazgató. — Olyan emberek élnek itt, akik soha sincsenek megelégedve, mindig mást, többet akarnak, s ez kihatással van az én munkámra is... Évente egyszer, kétszer hazajárok. Ilyenkor mindig azt tapasztalom, jól dolgoznak a szerdahelyi „jednotások". De a Dunát jobban ki lehetne használni. A Duna attrakció ... Magamban képzelődöm. Hogyan tudná Somogyi mérnök valóban attrakcióvá tenni a Duna mentét, mert aki nem fél a kockázattól... — gondolom, de a következő pillanatban akaratlanul rácáfol a megállapításomra. Azt találja mondani, hogy két vezető beosztásban levő munkatársával együtt negyvenegy éves fejjel tovább tanul, a bratislavai közgazdasági főiskolán az idegenforgalom irányításának tudományos ismereteit sajátítja el három szemeszterben. A kockázat helyett inkább gondos, előrelátó vezetésről beszélhetünk. És mi is csak azt állapíthatjuk meg, hogy az egyházkarcsai Somogyi mérnök Zilinán valóban jól forgatja a milliókat. PETRŐCI BÁLINT DÁVID TERÉZ: IFJÚSÁGBÓL ELÉGTELEN? (34) Amíg a buszra várakoztam, Kondorfalva táblája alatt, elkarikázott mellettem CsVjntos, kezével búcsút intett. Nem állt meg. Sajnáltam. De úgy gondoltam, a cigányiskola legfeljebb két évre szól, a házasság állítólag örökre. Legalábbis az öregek szerint. 4. A második tanévet úgy kezdtem el, mint mesterségesen kitenyésztett lény, mint aki nem tartozik senkihez, önmaga fedezi fel saját világát, és egyedül csinál magának törvényeket. A nagy iskolából áthallatszott az ünnepi zaj, a virág illatát is onnan sodorta felém a szél, arcom tenyerembe támasztottam, szeretettel és némi nosztalgiával emlékeztem a nyurga fiúkra, a nagy mellű lányokra, a hülyegyerek frizurás Barthára, aki a vizsgák után rendezett ünnepségen táncközben elárulta, hogy első perctől kezdve szerelmes volt belém a fél osztály... Én pedig hozzájuk akartam vágni a bokrétájukat. Milyen egyszerű pedig az egész. A szívükig kell eljutni az embereknek. Ám hogyan férkőzzem a szívükig ezeknek, akik el sem jöttek? Egyedül ülök az osztályban. Osztály?... Hat-nyolc padsor, valamelyik padlásról szedték elő hamarjában, még a régi iskolában álltak... jó ez ide. Jó hót! Magam elé tettem az asztalra a névsort, amit Csontossal íitunk össze annak idején. Feleségül kellett volna hozzá mennem. Mire vársz, te liba? Gizi nagyi mesebeli királyfira várakozott, anyád milliomosra, Zsófi nagyi doktorra, Mari nagyi gazdafiúra. Jajai Változnak az idők és a vágyálmok. Egy bizonyos. Egyikük sem ment feleségül szerelméhez. Ez úgy látszik íratlan szabály. No de talán mégsem lehet egy életen át temetőt viselni magunkban ... Olvasom a névsort: Andalics, Bücs... Boruch, Boruch ... Boruchnak az anyja döglött kacsát tisztított a mocskos küszöbön, mikor náluk jártam. Nyolcan aludtak a földön, szalmán, tizenhat négyzeten . .. nyolcan. Hucó, Hulka, Habrics ... Habricséknál szeretkeztek, amikor benyitottunk. A cigány elnök a tábor első sorában lakott, szép rendezett kis házban, televíziója is volt Azt mondta - Pajta való ezeknek, nem iskola! No meg aztán lássák be, hol tanuljanak? A viskóban! Egymás hegyénhátán lapulnak? Kétszáz embernek egy klozet, egy kút. .. . Kormos, Kocé ... Hát igen, a nevek mögött mocskos kis palánták vannak, nekem kell majd őket emberré nevelnem. Kocé... Konczcal találkoztam rögtön visszaérkezésem utót*. Hívott, hogy menjek hozzájuk lakni. Azt mondtam — nem lesz az jó. Koncz elvtárs, nem lehet abból semmi jó... Hogyhát a felesége üzente ... Az asszony, aki hűséges, mint az anyaföld? - Köszönöm, de én már csak itt maradok az ispánházban, abban a szobában, melyet éppen most rendezek be magamnak a grófi vagyon hulladékaival. Öltem, meditáltam, amíg be nem kiabáltak a nyitott ablakon. Ez igen, ez aztán osztály, úgy kiméli a tanítónőjét, hogy el sem jön. — Kántorné sietett a kertek alján, füstölt marhanyelvet ígért neki a hentes. Ö térített vissza az elmélkedés mezsgyéjéről a valóság országútjára. Bezártam a tantermet, átmentem a nagy iskolába Máthéhoz, jelenteni az elért eredményt. Ott is szedelőzködtek már a kollégák. Kiki saját csokrával, épp úgy, mint az előző esztendőben. Csontos is kötözgette a bokrétáját a felesége számára. — Mancika imádja a virágokat... - közölte velem, így adva tudtomra, hogy — feleségül vette Mancit. Azt már Juhos nénitől tudtam meg, hogy amikor Mancika megtudta, szíve bálványa várni szokott engem a kishídnál, — megesküdött, vízbe öli magát. Az pedig nagy baj lett volna — magyarázta széles gesztusokkal Juhos néni, mert ha nem tudnám, bekerültek a Tanítónő-vei az országos versenyre ... A hős, az az önfeláldozó Csontos, hogy megmentse az előadást, inkább megkérte a Manci kezét. Amit vonakodott megtenni a magas iskolaügy kedvéért, a saját egészségéért, azt megtette a kondorfalvi színjátszásért. Ekképpen nyert végül is boldog befejezést Kondorfalván Bródy Sándor kritikai realizmusa, és így vesztettem el én egy igaz barátot. Számomra ezek után nem maradt más hátra - szerencsét kívántam Csontosnak. Széles üdvözléssel került elő végre Máthé - Mi újság? - fordult felém. Amit közöltem véle, számára nem volt újdonság. — Hát mire várt? - kérdezte. - Természetesen el kell mennie a táborba a gyerekekért. A maga dolga! No Boris — dünnyögtem - megint kifogtál valamit Most nem egy harcsaképű Csukát, hanem marék cigányhalat. Nézz utána, mit sütsz ki belőlük. Aztán elindultam a péró felé .,. A következő hónapokat Jani a „Boris mennybemeneteleként" szokta emlegetni. Ha ő túlzásnak szánta, én valóban annak érzem, amennyiben léteznek a „mennyországról" fogalmaim. Azt is mondta Jani — „fütyülj az egészre, behozlak a tévébe, ott is tanulhatsz, sőt ha úgy kívánod, az újságíróira is beprotezsálhatlak..." Wem kívántam ügyi Azt akartam, hogy apóm haljon bele a lelkiismeretfurdalásba. Iphigéniának képzeltem magam, akit atyja, a vén király szintén feláldozott isteneinek, hogy kedvező szelet nyerjen vitorláiba. Ráadásul a doktor bácsi is befutott, ám ahelyett, hogy felháborodott volna beosztásomon, megint előhozakodott a mintacsajja!, a Csirivel, akit az előkelő angolok elbocsájtottak szolgálatukból, mert fehér bóbitával a fején, ezüst tálcát körülhordozva, belekotyogott a magánéletükbe. Shocking! Csiri kevésbé előkelő angolokhoz szegődött, kevésbé előkelő beosztásba ... - Nem is értem, miért nem jön haza? - osztoztam öreg pártfogóm gondjaiban. Erre felhorkant. — Mert nem úgy lett nevelve! Az én lányom nem szokott megfutamodni a nehézségek elől, te nem ismered őt... Nem hálaistennek, annál inkább a bácsit, aki egyik végletből a másikba esett és a lányát besugárzó dicsfényből mindig kiigényelte a saját tökéletességét bearanyozó sugarakat. Pillantásom elég kifejező lehetett, mert a doktor maga is ráeszmélt tapintatlanságára, jóvátételként vállamra csapott, de kissé fanyarul mosolygott. - Más fából vagytok ám ti faragva, ti mai fiataloki Más fából, bizony! Itt van ni, te is mibe fogtáll Ahelyett, hogy szóltál volna nekem, vagy írtál volna apádnak. De azért légy nyugodt, jól odamondogattam az igazgatódnak! Oda bizony! Elárultam neki azt is, hogy kinek a lánya vagy. Megígérte, rögtön helyrehozza a hibát Dehát... - hallom, te közben megbokrosodtál ... Igazi Valóban felháborított, amikor Máthé közölte velem: - Tudja kedvesem (nem elvtársnő, nem is Boris) - miután immár nyilvánvaló, hogy a Csúka leleplezését a maga bátor kiállása indította el, elismerésünket azzal bizonyíthatjuk ba legkézenfekvőbben fogadja ezt akár elégtétel gyanánt - visszavonjuk dorgálásunkat minden következményével és a cigányiskolát az új tanerőre bízzuk ... Már éppen fel akartam ujjongani, sajnos Máthé még nem fejezte be. - Végre is, mit szólna hozzá a kedves papa? - Ugyebár?... Szó sem lehet ilyesmiről... Elvörösödtem — Na megállj I — gondoltam. - Nekem nincsen papám, Máthé elvtárs, nem is volt soha. Azaz volt, de nem él együtt az anyámmal, levette rólam a kezét, tudni sem akar felőlünk, évek óta nem érintkezünk... - hazudtam diadalmasan, hogy végre megtagadhattam származásomat Máthé rám nézett, talán megértette, talán nem, mindenesetre maradt minden a régiben. - Hát igen... tartottam magam a kapott utasításokhoz: „Ne fecsegj sokat és fölöslegesen! Ne áruld el, kinek a lánya vagy! Ne mondd el senkinek, hogy a bácsi keze is benne van .. - Jól van nol Azt mi nem gondoltuk komolyan. Nem kell túlzásba vinni az önérzeteskedést. Ha az ember tud könnyíteni a helyzetén, bolond, ha nem teszi. 1FOLYTATJUKJ