Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-07 / 277. szám, szombat

Egyenlőség és egyenlőtlenség o szocializmusban Irta: ANDREJ SIRÁCKY akadémikus A Rima folyó partján meghúzódó Feled a múlt század végétől 1350-ig járási székhely volt, pedig ma is csak 17S0 lakosa van. Fontos vasúti gócpont, ennek ellenére fejlődése csigalassúságű. A helyi nemzeti bizottság nem rendelkezik elegendő anyagi eszközzel, s fgy a JNB segítségére szarul. Probléma tehát bőven akad, amelyekről, valamint a község fejlődésének távlati tervéről Mogyoródi Béla elvtárssal, a HNB titkárával beszélgettünk. Volt járási székhely ma nagyközség BESZÉLGETÉS MOGYORÓDI BÉLÁVAL. A FELEDI HNB TITKÁRÁVAL A szocialista társadalom fokozatosan valóra váltja az emberiség ősrégi álmát az egyenlőségről s a jólétről, amelyből mindenki kívánsága szerint részesül. A szebb és Jobb élet álma különféle változatokban fordul elő amióta ember él a földtekén. Hajdanában az ember kezdetleges eszközeivel és szerszámaival alig tudta a saját maga számára előteremteni a „létminimumot", sőt gyakran ez sem sikerült Ezért mint társadalmi lény, a munka mellett, álmaival, látomásaival és utópiáival is védekezett a nyers, kérlelhetetlen természet és a saját tehetetlensége ellen. Az élet érdes realitása tudatában egyrészt az „elveszített paradicsomról" ábrándozott (amikor az emberek tudatlanságukban és szegénységükben egyenlőek és boldogok voltak), másrészt az eljövendő „mennyel királyságról" álmodozott. Az álmok és a látomások életének, tevékenységének és a „kor" kereteit túl nem lépő, viszont a jövőről nagyszerű ábrándokat szövő gondolatvilágának múlhatatlan tartozékai voltak. Az ember a nyers valóságból mindig vissza-vissza révedt a múltba, a szemében szebbnek tűnő időszakokba, amelyeket mindig bearanyozott a visszaemlékezés a letűnt fiatalságra. Az egyszerű emberek tudatában lidércfényként Ismételten felpislákoltak az ősrégi korok, az ősközösségi társadalom egyenlőségéről és boldogságáról táplált ábrándok. Pedig az emberiség homéroszi „aranykora" csak a nyomor, a lemondás, az igénytelenség eszményített egyenlősége volt. Csak később, a rabszolgatartó társadalomban termeltek az emberek többet annál, mint amit maguk elfogyasztottak és csak akkor sajátíthatta kl az emberek kis csoportja más emberek munkáját (termékeit) és élhetett aránylag „Jólétben". Az egyszerű emberek azonban rájuk dolgoztak, ós ez a réteg különféle elméleteket talált ki minden ember egyenlőségéről és boldogságáról. Valójában azonban a rabszolgáknak, később a jobbágyoknak és még később a munkásoknak még arra sem volt idejük, hogy álmodozzanak az egyenlőségről, amely számukra nem létezett és csak távoli Jövő zenéje volt. Az antik időktől kezdve különféle nézetek és ideológiák vallottak a szociális igazságról, az emberek egyenlőségéről. A kereszténység is az Igazságosság, az emberek egyenlőségének eszméjét hirdette, azt ígérve, hogy a földön is megvalósul a „mennyei királyság". A kereszténység ekkor a gazdagok ellen fordult és „túlvilági életet" ígért a szegényeknek, örök boldogságot az igazaknak, a hívőknek. Az igazságosságot és az egyenlőséget reálisabban fogták fel a különféle szociális utópiák kezdve a 16. századtól (Morus, Campanella, Mably, Saint-Simon, Fouriér, Owen). Az emberek egyenlőségének gondolatát azonban csak Marx és Engels állította valós alapokra a 19. század derekán. A Kommunista Kiáltvány és az I. Internacionálé egész munkássága olyan tömegmozgalom kiváltására Irányult, amely a francia forradalom jelszavalnak megvalósításán túl, még többre törekedne. Az emberi egyenlőség gondolatának megvalósítását tűzte ki zászlajára a párizsi kommün Is, de csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Jelentett ezen a téren ls történelmi határkövet A társadalom fellendülésével a termelés növekedésével, a kultúra kibontakozásával párhuzamosan a dolgozó tömegek Is mind több jogot vívtak kl, harcoltak Igazukért, munkájuk díjazásáért. A dolgozó rétegek minden törekvése és minden forradalmi megmozdulása, egészen a szocializmusig csak bizonyos osztályoknak és rétegeknek hozta meg a szabadságot és az egyenlőséget. Nem Jöttek létre az egyenlőség gondolata érvényesülésének gazdasági és szociális feltételei. Igaz, a francia forradalom bizonyos mértékig lehetővé tette az egyenlőség, a szabadság és a testvériség jelszavának valóra váltását, mert megszűntek a kiváltságok, bővültek a polgári jogok, korlátozott hatású szociális intézkedések valósultak meg, stb. Csakhogy ez a „szabadság" ls csupán az új osztály, a polgárság szabadsága volt, amely társadalmi síkon igyekezett utolérni az arisztokráciát ós az egyenlőség gondolatát lényegében csak önmagára vonatkoztatta. Tény azonban, hogy a társadalom és a termelőeszközök fejlődésében elért szint Jobb életfeltételeket biztosított a társadalom egy részének. Annak érdekében, hogy minden ember egyenlőségben éljen, bizonyos objektív társadalmi feltételeket kell kialakí tani. Erre a burzsoázia képtelen volt. Olyan feltételeket kellett volna létrehozni, amelyek elsősorban lehetővé tették volna azt, hogy a szociális és a kulturális vívmányokat élvez hessék a társadalom sorkatonái, a dolgozó tömegek ls. Ez sok körülménytől és tényezőtől függ. Nyilvánvaló, hogy tekintetbevéve a munka társadalmigazdasági Jelentőségét, a szakképzettséget és a személyes tulajdonságokat, nem mindenki vesz részt azonos mértékben a társadalmi Javak előteremtésében. A szocializmusban az emberi egyenlőség gondolatának valóra váltása sok tényezőtől függ. Elsősorban biztosítani kell az objektív szociális és gazdasági feltételeket. A szocializmus ban végbemegy az egész élet forradalmi átalakítása: kiküszöböljük az embernek ember ál tal való kizsákmányolását — ami az alapvető feltétele annak, hogy az emberek egyenlőek legyenek —, és áthidaljuk a természet, de főképp a társadalmi és a történelmi fejlődés hozta különbségeket. A szocializmusban felszámolunk különféle kiváltságokat (családi, etnikai, hivatásrendi, vallási, vagyoni kiváltságok stb.), a szociális különbségeket pedig a munkamegosztásnak és a társadalmi érdeknek megfelelően, a szükséges mértékben korlátozzuk. A kapitalizmusban elnyomott, meggyötört és háttérbe szorított ember társadalmilag is felemelkedik és a társadalom egyenjogú tagja lesz. Jogot nyer a munkára és a pihenésre, hivatásában megelégedett és emberhez méltó életet él. A versengésre képtelen, nem egyenértékű emberek szociális védelme ls biztosítva van. Egyre jobbak minden egyén kibontakozásának szociális és politikai feltételei. Elmélyül a műveltség, gazdagodik a kultúra, fokozódik az egészségügyi gondoskodás, nagyobb méretű a kulturális és tudományos-műszaki Javak élvezése, Jobb az üdülés, a sza bad Idő hasznosítása stb. Viszont tudatában kell lennünk annak, hogy a fejlődés mai fokán a szocialista társadalom sem biztosít korlátlan lehetőségeket ahhoz, hogy mindenki egyformán érvényesülhessen. Egyrészt nem fejlett annyira gazdaságilag, hogy már most mindenkinek megadjon mindent, amire szüksége van, másrészt pedig az egyének sem Járulnak hozzá azonos (néha az erejüktől, képességeiktől kitelő) módon a társadalmi termék és a javak gyarapításához. S végül: az emberek nevelésüknél és társadalmi helyzetüknél fogva nem tá masztanak azonos követelményeket, nincsenek egyforma eszményeik és érzéseik (például ízlésük), nincsenek azonos elképzeléseik az igazsá gosságról és az egyenlőségről. Az igazi egyenlőség nem függ azonban csak az azonos gazdasági és szociális feltételektől. Az emberek nemcsak társadalmi csoportok, hivatásuk, szakképzettségük, társadalmi helyzetük, koruk és nemük szerint differenciálódnak, hanem személyi érdeklődési körük, kedvtelésük, rokonszenvük, előítéleteik, ízlésük szerint ls. Bizonyos logikus összefüggés van társadalmi helyzetük, életszínvonaluk és életmódjuk, illetve a rendelkezésükre álló eszközök felhasználása között. Az emberek ezért sem lehetnek teljesen egyenlőek. Az ilyen „egyenlő ség" nem más, mint illúzió, és az abszolút egyenlőség követelése nyilvánvalóan súrolja a demagógia határát. Az egyenlőség helytelen értelmezését válthatják ki a kü lönféle népszerűtlen gazdasági és szociális intézkedések is így például a társadalom szem pontjából nem Jövedelmezé üzemek leállítása, a dolgozók áthelyezése egyik ágazatból vagy vállalatból a másikba esetleg egy-egy üzemben az al kalmazottak számának csök kentése a gépesítés és az au tomatizálás következtében egyesek szemében nem szocialista, antidemokratikus és „embertelen" intézkedésnek tűnhet. Az ilyen felfogást nem ellensúlyozza az sem, hogy a szocialista társadalomban minden polgár szociálisan biztosítva van, nincs kitéve semmiféle diszkriminációnak, nem kell tartania a munkaidő csök kentésének kedvezőtlen követ kezményeitől, nem kell félnie és elidegenednie sem. Az ember szocializálásának folyamata hosszadalmas, bonyolult és ellentmondásos. A gazdaság önmaga még helyes politikával sem formálja az embereket szocialista „angya lókká". Fejlődésünk Jelenlegi szakaszában számolnunk kell egy további fontos tényezővel is, amelyet eddig elhanyagoltunk: a lélektani és az erkölcsi tényezővel. Míg az emberek tudatában nem ver mély gyökeret az a gondolat, hogy a szocialista állam polgárának nemcsak jogait kell megkövetelnie, hanem teljesítenie kel

1 kötelességeit is, addig továbbra is kísérteni fog az egyenlősdi, és nem alakul ki a szükséges összhang az egyén és a közös ség (társadalom) között. A szocialista társadalomnak ebben a szellemben kell nevelnie tagjait, szembeszállva a munkával és érdemekkel alá nem támasztott, indokolatlan kiváltságkövetelésekkel. Az abszolút egyenlőségre vonatkozó nem reális illúziókat így kell helyes mederbe terelni. Ugyanakkor Intézményeit úgy kell. megszerveznie, hogy a polgá rokat szolgálják, idejében és bürokratikus huzavona nélkül eleget tegyenek jogos kívánságaiknak. Csak így alapozzuk meg az embernek a munka, a közösség ős az önmaga iránti szocialista viszonyát. Ha a szocialista intézmények nem látják el ezt a feladatkörüket megfelelően, az elégtelenséget vált ki az emberek körében és bizalmatlanokká válnak. Ebben a légkörben elburjánzik az önzés, csigaházba húzódnak. Indokolatlan követelményekkel lépnek fel. Ilyenkor az emberek a szocialista társadalommal szemben „konzumensi" álláspontra helyezkednek, elhomályosul Igazságérzetük és helytelenül értelmezik az egyenlőséget. Ezért a szocialista rendben mindenkinek el kell érnie a politikai, értelmi és erkölcsi fejlettségnek azt a fokát, amely lehetővé teszi, hogy helyesen, vagyis szocialista szemszögből nézze a társadalmi igazságosságnak, a demokráciának és a polgárok egyenlőségének kérdését is. Ez természetesen nemcsak tőle függ. • AZ UTÖBBI EVEKBEN NEM FEJLŐDÖTT AZ EGYKORI JÁRÁSI SZÉKHELY? — Feled, amióta megszűnt Járási székhely lenni, lassan fejlődött. 1961-től két 14 lakásegységes ház épült fel, ebből az egyik szövetkezeti alapon. Ezen kívül 35 családi ház készült el, tíz pedig a befejezés előtt áll. Az elmúlt öt év legkimagaslóbb eredménye a művelődési otthon felépítése társadalmi munkával. Tavaly kezdődött a vízvezeték-hálózat építése is, amely jelenleg a befejezés előtt áll. A klsállomás szomszédságában — a háborúban megrongált hld helyett új épült. A szövetkezet gazdasági udvara Is több épülettel gyarapodott. • AZ IDÉN MIVEL GAZDAGODIK A KÜZSÉG? — A hangosanbsszélő hálózatot építjük. Mintegy másfél kilométer utat rendbe teszünk és a Cifra puszta közelében 240 ezer korona beruházással hidat építünk. Önsegélyes építkezés keretében lerakjuk az alapját egy korszerű tüzoltőszertárnak, amely 800 ezer korona beruházást Igényel és három év múlva készül el. Az autóbusz-várótermet kibetonozzuk és rendbe hozzuk a művelődési otthon környékét. Az állomás közelében épül már a korszerű gabonaraktár ls. Községünk csinosítására a lakosság 2 642 000 korona értékű társadalmi munka elvégzésére tett ígéretet. • MI OKOZZA A LEGTÖBB GONDOT? — Elsősorban is a lakásprobléma. Ugyanis a falu lakosai közül mintegy 300 cigány, akik nem rendelkeznek megfelelő lakással. Két faházat vásároltunk részükre, de ezzel még nem oldottuk meg a problémát. E kérdés rendezésében a felsőbb szervek segítségére van szükségünk. A lakásépítő szövetkezetnek 50 tagja vár lakásra, de a várakozási idő nagyon hosszúra nyúlik. Szeretnénk, ha legalább Jövőre elkezdődhetne egy háztömb építése. Probléma az iskolák kérdése is. Községünkben magyar és szlovák kilencéves alapiskola működik — öt helyen. Az épületek öregek, nem megfelelőek és évente sokba kerül a tatarozásuk. Tavaly 80, az idén pedig 50 ezer koronát kellett a karbantartásra kifizetnünk. Oj iskola építésére a tervek szerint csak 1970 után kerül sor. Az üzlethelyiségek sem felelnek meg a követelményeknek. Mindezt tetőzi az a tény, hogy mintegy 8 kilométer utat kell a közeljövőben rendbe tennünk, Illetve portalanítanunk. • A HELYI IPAR BEVÉTELE NEM SEGlT? — Sajnos nem, ráfizetéssel dolgozik. Pedig Feleden — mivel központi fekvésű — asztalos, géplakatosműhely, festők, kőművesek szolgálatait lehet igénybe venni. Ezen kívül kerítésdrótot ls kötünk. Fodrászés borbélymúhelyünk, valamint virágüzletünk is van. Évi 202 ezer koronás összbevételünk növelése érdekében cukrászdát, szódavízkészítőt és villanygépJavítót akarunk létesíteni. Sajnos a helyiséghiány miatt erről egyelőre le kellett mondanunk. A nemzeti bizottság képviselőinek segítségével a közeljövőben bevételeink gyarapítására fektetjük a fő súlyt, hogy a helyi gazdálkodás üzemei haszonnal dolgozzanak. • MIT VÁRNAK A KÖVETKEZŰ ÉVEKTŐL? — A Jednota Járási vezetőségétől ígéretet kaptunk, hogy Jövőre 2,5 millió korona ráfordítással korszerű áruház építését kezdik meg. Elkészülésével öt helyiség szabadul fel más célokra. Az áruház építését a többi között sürgeti az is, hogy a község rosszul berendezett üzleteiben ls évi 13 millió korona forgalmat érnek el. Ugyancsak a jövő évben kezdik meg az új egészségügyi központ építését. A Rima folyó szabályozására ls hamarosan sor kerül. Ennek szövetkezeteseink örülnek a legjobban. A kisállomástól a traktorállomásig járdát építünk, az utak rendbeszedéséhez azonban pénzt kell szereznünk, örülnénk, ha szövetkezeti alapon egyre több ház épülne, mivel az érdeklődés igen nagy. A jövőtől várjuk azt ls, hogy a felsőbb szervek ne feledkezzenek meg rólunk, s így az egykori járási székhely, a mai nagyközség az eddiginél rohamosabban fejlődhessen. Feljegyezte: NÉMETH JÁNOS