Új Szó, 1967. október (20. évfolyam, 271-300. szám)

1967-10-28 / 298. szám, szombat

OKTÓBER 28 1967. X. 28. A

z ötvenes évek történetszemlélete egyrészt őszintén törekedett mindannak tagadására, ami elavult, ami idejét múlta, másrészt a progresszív és forradalmi hagyományok magyarázatára összpontosult. Ugyanakkor szem elől tévesztette, hogy csupán egy történelem létezik, amely magába foglal minden kontinuitást és diszkontinuitást, felöleli a fény s a sötétség korszakait, tehát olyan, mint maga az élet, legyen bár egyének vagy egész nemzetek életéről szó. Hazánkban a munkásosztály hatalmának és az 1948. februárjában elért vívmányoknak megszilárdítására, valamint arra törekedtünk, hogy megszüntessük a burzsoá ideológia hatását gondolatvilágunkra. Erre vezethető vissza, hogy a XX. század történetét csupán a forradalmi munkásmozgalom fejlődésének történetére korlátozzuk. Ennek következtében úgyszólván eltűnt történelemszemléletünkből mindaz, ami nem volt közvetlen összefüggésben a munkástömegek küzdelmével, vagyis mindaz, amiről úgy véltük, hogy mások érdemeit hangsúlyozná. Említésre méltónak csupán az ellenség fondorlatait, a burzsoázia árulását tartottuk. így jutottunk el oda, hogy megfeledkeztünk 1918. október 28-ról, az új állam, a Csehszlovák Köztársaság függetlenné nyilvánításának napjáról. Nem tettünk többé említést az első államfőről, s azokról az egyénekről sem, akik a 49 évvel ezelőtti eseményekben vezető szerepet játszottak. Milyen lenne azonban hazafiságunk, nemzeti büszkeségünk, ha nihilista nézeteket vallva gondolnánk államunk létrejöttére? Márpedig az 1918-ban létrejött állam kétségkívül a haladás bizonyítéka. Akkor koronázta győzelem a csehek és szlovákok egész történetére jellemző nemzeti mozgalmat, és ez mindnyájunk életében, s minden téren gyümölcsöző volt. A csehek és szlovákok további fejlődésük alapjaként megalakíthatták saját államukat, s ezzel a további küzdelmek és az egyenjogúsításra irányuló további törekvések keretét ls. Az akkori Csehszlovákia burzsoá köztársaság volt, s egyhamar bebizonyosodott, hogy osztályjellege miatt képtelen a dolgozók szociális felszabadítására, s~ a cseh és a szlovák nemzet életében felmerülő sarkalatos problémák megoldására. így tehát képelen volt a nemzetiségi kérdés megoldására, különösen pedig Szlovákia helyzetének tisztázására. Legnagyobb fogyatékossága azonban az volt, hogy az akkori viharos időkben nem tudta tartósan biztosítani az új állam létét és szuverenitását. Igaz ugyan, hogy a burzsoázia azonosította magát a nemzeti szabadságot óhajtó nép akaratával, amiért is jogot formált arra, hogy a nép nevében lépjen fel, de mivel mindenkor ragaszkodott osztályérdekeihez, végső fokon a müncheni árulás s az 1939-es márciusi események szakadékába sodorta az országot. K

öztudott, hogy a cseh és szlovák népi tömegek a leghatározottabban szabadulni akartak a császári és királyi udvar önkényétől, meg akarták alapítani a saját államukat, de ugyanakkor különböző külső — pozitív és negativ — tényezők is befolyásolták a fejleményeket. Csehszlovákia megalakulása szempontjából döntő fontosságúak voltak egyrészt az oroszországi forradalmi események, másrészt az első világháború harcterein kialakult helyzet. A történelemkutatás eredményei azt bizonyítják, hogy az antant-államok az első világháború elején nem gondoltak az Osztrák-Magyar Monarchia felosztására. Wilson, Lloyd George és a francia államférfiak még az 1917—1918-as évek fordulóján is kijelentették, nem célkitűzésük a Duna-menti országok egységének megbontása, mivel Európának e térségében ez a biztonság és a rend záloga. Erre vezethető vissza az is, hogy az emigrációban élő Masaryk külföldi akciói sokáig sikertelenek voltak. Időnként kapott ugyan bizonyos ígéreteket, de csak olyan értelemben, hogy a szláv népeknek autonómiát kell biztosítani a Habsburgok birodalmában. Csak amikor 1918 tavaszán csütörtököt mondottak mindazok a kísérletek, melyeknek célja az antant-hatalmak és Ausztria-Magyarország különbékéje, Illetve a Monarchia Németországtól való elszakadása lett volna, és mivel különböző közvetítők erőfeszítései sem vezettek eredményre •— az antant államférfiai észbekaptak. Akkor már tudatában voltak annak, hogy az elnyomott népek nemzeti mozgalma s a Monarchiával szembeni ellenszenve is siettetheti a Vilmos császári Németország és szövetségesei vereségét. A francia kormány 1918 júniusának végén — amikor már az oroszjrszági csehszlovák légiók is fegyveresen léptek fel a szovjet hatalom ellen — ismerte el a jövőbeli csehszlovák kormány alapjaként a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. Augusztusban a brit, és szeptemberben az amerikai kormány is csatlakozott a francia kormányhoz. Párizsban 1918. október 14-én alakult meg az ideiglenes csehszlovák kormány, tehát ugyanazon a napon, amikor a cseh munkások általános sztrájkba léptek és több város.ban kikiáltották a köztársaságot, sőt néhol a szocialista köztársaságot. 1918. október 28-án Prágában ts értesültek Andrási gróf jegyzékéről, melyben bejelentette az Osztrák-Magyar Monarchia fegyverletételét. A nép erre a hírre felvonult Prága utcáin, és a cseh politikusokból álló nemzeti bizottság kikiáltotta a Csehszlovák Köztársaságot. Ehhez az elhatározáshoz a Szlovák Nemzett Tanács Turéiansky Martinban október 30-án megtartott ülésén lelkesen csatlakozott. Az említett eseményeket kétségkívül erőteljesen befolyásolták az oroszországi forradalmi események, amelyek a néptömegek mozgalmának lendületet, adva, megalapozták az önálló csehszlovák állam megalakulását. A csehországi és a szlovákiai népi tömegek az orosz példán fellelkesülve, most már hangot adtak akaratuknak, amelyet a nagyhatalmaknak is tiszteletben kellett tartaniuk. Ugyanis, ha az akkori helyzetben nem ígérték volna a cseheknek s a szlovákoknak és más elnyomott nemzeteknek önállóságot, akkor azok az orosz példát követve, gyökeres szociális változásokat hajtottak volna végre. Ennek lehetősége pedig állandó rettegésben tartotta a burzsoá államférfiakat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme és annak további kihatása így kényszerítette az antant-nagyhatalmakat arra, hogy tudomásul vegyék a kts nemzetek jogát az állami önállóságra és hozzájáruljanak Európa politikai térképének megváltoztatásához N

yilvánvaló tehát, hogy köztársaságunk is az Októberi Forradalom hatására jött létre az első világháború végén kialakult rendkívül bonyolult helyzetben. Az Európában megillető helyét azonban ezután kellett megkeresnie. Meg kellett határoznia külpolitikai irányát, s rögzíteni kellett biztonsági és honvédelmi rendszerét. Ez pedig szorosan összefüggött azzal a kérdéssel, kik legyenek az új állam szövetségeset. A burzsoázia számára e kérdés megoldása egyértelmű volt. Logikusan arra következtetett, hogy szövetségesel csak azok lehetnek, akik közvetlenül szorgalmazták érdekeit. A fejlemények azonban bebizonyították, hogy az említett elgondolásokon alapuló szövetség megbízhatatlan és Ingatag volt. Minden megfontolt ember kétségkívül tudatában van annak, hogy a haza érdekében rendkívül fontos, kik a szövetségeseink. Erről mindnyájunkat meggyőztek a múltban szerzett, valamint jelenlegi tapasztalataink. Oroszországban 50 évvel ezelőtt forradalom tört ki, és a dolgozó nép győzelmet aratott. A csehek, a szlovákok, a többi szláv népek és más elnyomott nemzetek most már a világ első szocialista államához fordulhattak. Nemzeti politikájukat a társadalmi fejlődés nevében folytathatták. Ezt viszont az önző osztályérdekekhez ragaszkodó burzsoázia nem tűrhette, jóllehet, az Októbert Forradalom visszhangja és a néptömegek mozgalma a burzsoáziának is kedvező alkalmat adott egy önálló állam létrehozására. Ez az oka annak, hogy a Csehszlovák Köztársaság fennállásának első éveiben kivívott szociális reformokat rövid időn belül hatálytalanították, s a köztársaság népellenes állammá változott. Ez, valamint nemzetközi helyzete, természetesen nem felelhetett meg a nép érdekeinek. A müncheni árulás előtti Csehszlovákia nemzetközi helyzetének két évtizede éppen ezért az állandó válság 20 éve volt. Hiába szorgalmazták a kommunisták, hogy Csehszlovákia keressen szövetségest a Szovjetunióban — erre nem került sor. A müncheni árulást követő Idő a tapasztalatok nagy iskolája volt. így az is magától értetődő, hogy társadalmunk az árulás okozóit kereste. Meg ls találta őket, és köztársaságunk a felszabadulást követő években már merőben más alapokra épült. A mai világ viharos tengerén szövetségünk a Szovjetunióval jelentette a biztonságos kikötőt. Ez a szövetség kezeskedik állami létünk biztonságáról, és a szocialista társadalom felépítésére irányuló törekvéseink szilárd támasza. Ha valóban meg akarjuk érteni az 1918. október 28 és 1917. november 7. közötti összefüggéseket, úgy azokat az említett szélesebb összefüggésekben és történelmi eseményekben kell keresni. Ezt tudatosítva készülünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának és köztársaságunk megalakulása évfordulójának megünneplésére. M

agunkénak valljuk 1918. október 28-át és mindazt, ami lehetővé tette az akkori történelmi eseményeket. Magunkénak valljuk azokat a népi erőket, és forradalmi áramlatokat, amelyeknek az 1917 októberében kirobbant forradalom példát mutatott, s amelyek később a fejlődés zászlóvivői voltak Csehszlovákiában, és csak napjainkban valósíthatták meg mindazt, amit már 49 évvel ezelőtt akartak és amit 1918 október 28-tól reméltek. VACLAV VRABEC VILLÁMINTERJÚ Épül az új tátrai •• i«. / repuloter Néhány évvel ezelőtt megszüntették a forgalmat a poprádi repülőtéren, mivel a Magas-Tátra körzetében levő egyetlen repülőtér már nem felelt meg a követelményeknek — elavult. Az idegenforgalom növekedése, különösen pedig az 1970. évi a Magas-Tátrában lebonyolításra kerülő sfvilágbajnokság most ismét előtérbe hozta ezt az égető kérdést. Erről beszélgettünk Ladislav K o v a f elvtárssal, a Kosicei Mélyépítő Vállalat igazgatóhelyettesével. • ELKÉSZÜLTEK E MAR AZ 01 POPRÁDI REPÜLŐTÉR TERVEI? A terveket már jóváhagyták — sőt vállalatunk egyes Uzemrészlegei már dolgoznak is. Jelenleg a betonkifutókat építik, és a közművesítés! munkálatokat végzik. • MEGFELEL-E MAJD A REPÜLŐTÉR A NEMZETKÖZI KÖVETELMÉNYEKNEK IS? Szem előtt tartottuk, hogy a repülőtéren a legkülönbözőbb nagyságú és típusú személyszállító gépek is leszállhassanak. Ezt egyébként az építkezés költségvetése is bizonyítja, mivel az új repülőtér 58,5 millió koronába kerül. • MIKORRA KÉSZÜL EL? A tervek szerint 19S9. júliusában adjuk át rendeltetésének. A várva várt sívilágbajnokság résztvevőit és vendégeit tehát már korszerű repülőtéren — szép környezetben — fogadhatják a vendéglátók. (ta) A Szovjetunióban az utolsó fél évszázad alatt határtalanul elterjedt a népművelés és a kultúra. 1966-ban — 1928hoz viszonyítva — csaknem ötszörösére nőtt a könyvek példányszáma. Az újságok száma ll-szeresére emelkedett. A Moszkva melletti csehovi nyomdaipari vállalat állandóan új részlegekkel bővül. Ezek felépítése után évi kapacitásuk 4 milliárd 180 millió újságoldal lesz. A nyomdában könyveken kívül 60 különféle folyóiratot is nyomnak. (TASZSZ — CTK felv.) CL Mayy, (9Atáfret d^ónlfiáfa Egy héttel a forradalom előtt OKTOBER MÁSODIK FELÉBEN csúcspontjukat érték el a fegyveres felkelésre tett előkészületek. A pétervári forradalmi katonai bizottság mintájára vidéken is létesültek hasonló bizottságok, amelyeknek tevékenységét a hátországi szovjetek, a frontokon megalakult bizottságok, a forradalmi helyőrségek, a vörös gárda egyaránt támogatták. A forradalmi bizottságok legfontosabb feladata a vörös gárda osztagainak megszervezése, kiképzése és felfegyverzése volt. A forradalmi tömegek mozgósítását a fegyveres felkelésre s az ezzel összefüggő tevékenységet a bolsevikok pártja Lenin utasításai szerint irányította. Péterváron, Moszkvában a párt Központi Bizottságának tagjai irányították közvetlenül a fegyveres felkelés előkészítését. A párt Központi Bizottsága október 23-án határozatot hozott a fegyveres felkelés megkezdésére, amelyet a párt legszámottevőbb szervezetei — a moszkvai és a pétervárt is — erőteljesen támogattak. A bolsevikok október második felében megtartották területi és kormányzósági pártkonferenciájukat, amelyek a forradalom előkészítésének és e célból minden erő mozgósításának jegyében zajlottak le. A konferenciák résztvevői egyetértettek abban, hogy itt az idő a végső küzdelemre, amely nemcsak az orosz forradalom sorsát dönti el, hanem a világét is. E küzdelem feltétlen sikerét szem előtt tartva, elhatározták, hogy minden módon megteremtik a legszorosabb együttműködést a pétervári s a moszkvai forradalmi munkástömegekkel, s minden rendelkezésre álló erővel s eszközzel segítik az orosz proletariátust abban, hogy magához ragadhassa a hatalmat az országban. Az említett Időben az ország nagyobb részén sor került a helyi szovjetek konferenciáira, amelyet azután a szovjetek történelmi jelentőségű II. országos kongresszusának kellett követnie. A „Minden hatalmat a szovjeteknek" jelszó jegyében megtartott konferenciák megcáfolhatatlan bizonyítékát adták annak, hogy a bolsevikok kiváló eredményeket értek el a tömegek megnyeréséért folytatott küzdelemben. Döntő fontosságú volt annak idején az észaTcl területi szovjetek Pétervárón október 25-én megtartott konferenciája. Lenin e konferencia küldötteihez intézett levelében hangsúlyozta a fegyveres felkelés időszerűségét és azt, hogy letelt a szónoklatok ideje, és megérett az idő a sorsdöntő tettekre. LENIN JAVASLATÁRA október 29-én került sor a párt Központi Bizottságának második bővített ülésére, amelyen a pétervári bolsevikok képviselői is részt vettek. Ezen a rendkívül fontos ülésen is megerősítették a fegyveres felkelésre vonatkozó korábbi határozatot, majd a párttagság szélesebb köreit tájékoztatták a felkelés tervéről. Lenin az oroszországi és az európai osztályharc politikai elemzése alapján kijelentette, hogy a most szükséges legaktívabb politika célja csak a fegyveres felkelés lehet. Egyébként a befutó jelentések is Igazolták Lenin meggyőződését, hogy a tömegek készek síkra szállni a szovjetek hatalmáért. Kamenyev és Zlnovjev az említett ülésen is a felkelés elhalasztását követelte, szerintük ugyanis még nem érett meg az idő a fegyveres felkelésre, s így az eleve csődre van ítélve. A Központi Bizottság azonban ezt az álláspontot elutasította és határozatában arra szólította fel a párt minden szervezetét, minden munkást és katonát, hogy minél tökéletesebben készítsék elö a fegyveres felkelést s minden módon támogassák a párt Központi Bizottságát. A határozat zárófejezete pedig annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a Központi Bizottság és a szovjet idejekorán utasítást ad a legalkalmasabb pillanatban és legmegfelelőbb módon végrehajtandó támadásra. A párt Központi Bizottsága október 29-1 titkos ülésén megalakította a forradalmi katonai bizottságot, amely a felkelés közvetlen irányítására volt hívatva. Mivel Zinovjev és Kamenyev a Központi Bizottságban vereséget szenvedtek — az árulástól sem riadtak vissza. A „Novaja Zsizny" (Oj élet) című mensevik folyóirat október 31-1 számában nyilatkozatot tettek közzé, s kijelentették, hogy nem értenek egyet a fegyveres felkeléssel, amelynek végrehajtásáról a párt Központi Bizott' sága határozatot hozott. Ezzel gyakorlatilag elárulták a fegyveres felkelés tervét. Zinovjev és Kamenyev nyomdokalt Trockij is követte, aki a felkelés klrobbantásának napját árulta el az ellenségnek, ű a pétervári szovjet ülésén kijelentette, hogy november 7én feltétlenül a szovjetek veszik kezükbe a hatalmat az országban. Kerenszkij erről értesülve katonai intézkedéseket tett a fegyveres felkelés megakadályozására. AZ ELŐKÉSZÜLETEK azonban ennek ellenére ls tovább folytak, óráról órára meggyorsultak és szilárdan megalapozták a fegyveres felkelés sikerét. DR. JÁN SKOVRAN