Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-09 / 249. szám, szombat

ÁDÁM Ádám apánk, az első ember az Úristenhez elmegyen, mivel már annyi bú, baj érte, illendő, hogy panaszt tegyen. — Mi bal, Ádám? — kérdi az Or, — beszélj csak bátran, jó fiam, látom, az orcád csupa bánat s a tekinteted nyugtalan. Lecsüggedt fejjel kezdi Ádám: — Uram, szörnyű az életem. Mióta elhagytuk az Edent szinte helyemet sem lelem. — Évám — tudod — elcsábította a kígyó, szívem fájt nagyon, azt hittem belebolondulok, de ért még nagyobb fájdalom. — Két szép fiam volt, egyik Káin, a másik Ábel, f ó Uram, élhettek volna mind a ketten testvériesen, boldogan. — De összetűztek s vak dühében Káin husángot ragadott s úgy csapta fejbe szegény Ábelt, hogy az menten összerogyott. Az Or hallgatfa szomorúan, ám egyszerre csak jelderül s így szól Ádámhoz: — Bánatod el kell viselned emberül. Amit elmondtál szörnyű, ámbár lehetne szörnyűségesebb, de attól, kedves Ádám fiam örökre megkíméltelek. Elkerülted a legnagyobb vészt, ami emberre mérve van, derülj Ádám, hisz nincs anyósod s dicsérd Istenedet, fiam. (des. ) omus — És ezt csak most reggel mondja, hogy eltévesztettem a kocsit?! AZ Oj GÉPKOCSIVEZETŐ KÉRDI AZ OKTATÓTÓL: — Ha óránként 100 kilométe­res sebességgel haladok, vehe­tek 180 fokos kanyart? — Semmi akadálya uram, de csak egyetleneguszer életében! — Biztos vagy benne, hogy jól ejtetted ki, amit rendeltél? MICSODA IGAZSÁGI Egy nyolcéves kisdiák dol­gozatából: „Az én apukám fel­mászik a legmagasabb hegy­csúcsra, átússza a legnagyobb tengert, tud lökhajtásos repülő­gépet vezetni és vad tigriseket szelídíteni. Az én apukám min­dent tudl Csak semmire nincs ideje, mert anyuka megparan­csolta, hogy mosogassa el az edényeket!" MÁR OTT IS ... Nem tudod, hogy divat a mini? (Vilcsek Gézer rajza) MODERN MESE Egy férfi találkozik az erdő­ben három szokatlanul kicsi, hegyes sipkás emberrel. — Hát ti kik vagytok? — Mi vagyunk a hét törpe! — De hiszen csak hárman vagytokl — Hja, kérem, ebben a mun­kaerőhiányban .,. KETTEN BESZÉLNEK: — Hol töltötte a szabadságát?. — Baden-Badenben. — Miért mondja kétszer? Nem vagyok süket. AZ ORVOS: „Igyon minden reggel egy pohár meleg vizet!" PÁCIENS: „Ezt eddig is meg­tettem, de a feleségem kávénak nevezi." „Az ön lánya" — mondja a vendég, — „igazi keresztény fel­fogásban zongorázik." „Hogyhogy?" „Nem tudja a jobb keze, mit csinál a bal." TÜSZÚRÁSOK A bigámia kétszeres adag abból, ami magábanvéve is sok. * A mai lányok olyanok, mint a jól megvarrott ru­ha: már az első próbánál leesnek. * Az ostobaságok, ha ma­gunk követjük el, nem lesz­nek azok. • Amikor szulgálati útja al­kalmával szállodában kel­lett aludnia, megnézte, nincs-e valaki az ágy alatt. Félelme nenn volt hiába való. Senkit sem talált ott. Oldfich Fišer 1967. IX. 9. AZ ERŐS ITAL Barátomat, a megrögzött alkoholistát, aki már attól is berúg, ha részeg embert lát, az iizemi orvos szigorúan mértékletes életre uta­sította. — Ne igyékl — parancsolta. Barátom rázta a fejét: — Nem, nem, doktor úr, az italról nem tu­dok ilyen hirtelen lemondani. Legföljebb foko­zatosan. Az orvos erre azzal érvelt, hogy ha nem hallgat a szavára, rövidesen az anyaföldben pihenheti örök álmát. Barátunk erre megszep­pent. — Legalább azt ígérje meg — kérte az orvos, — hogy lemond az erős italokról. — fó — egyezett bele gyanús gyorsasággal barátunk. — Jó! Nem iszom többé „vizet". — Mit? — Vizetl — A víz, maga szerint erős ital? — döbbent meg a doktor. — A legerősebb. Hol marad a pálinka, a bor és a sör a víztől. A víz olyan erős, hogy gá­takat tör, házakat dönt össze és egész váro­sokat söpör el. ILLÉS BERTALAN OKTATJÁK A KERESKEDELMI DOLGOZÓKAT: — Hogyan lehet eladni a rossz minőségű árucikket, amit senki sem vásárol, holott jelen­tős mennyiség van belőle rak­táron? — Sokatmondó kacsintással a vevő fülébe súgjuk: exportból maradt vissza! TANÁR A DIÁKHOZ: — Mi a különbség a fény és a villany között? — Az egyik ingyen van, a másikért meg fizetni kell. KÉT TIZENÖT ÉVES KISLÁNY BESZÉLGET: — Van már fiúd? — Nem, kislányom van. — Mondja főúr, mi ez, amit tálalt? — Amit rendelt uram — fast­rozott. — Azt marha- és disznóhús­ból készítik. Ebben van még va­lami. — Akkor talán — kutya. — Pardon, azt az ízt isme­rem, fasírozottban a kutyahúst már megszoktam. De ebben van valami a kutyán kívül is. — Hja, már értem! Tetszik tudni egy takarékossági szem­pont következménye, ugyanis mi a kutyahúst a kutyaóllal együtt őröljük meg. FŐBÉRLŐ AZ ALBÉRLŐHÖZ: — Tegnap este egy nő járt önnél, pedig világosan meg­mondtam, hogy nem egyezem bele idegen hölgyek látogatásá­ba. — A menyasszonyom volt. — Akkor miért nem mutatta be? — Sajnos, még nem tudom a nevét. O CO O H­< CO O «< O oa O »— < «/> O < ,Jioir et Blanc" — Engem ne is kérdezz drágám, hogy ki az a fia­tal hölgy! Én már két hete nem beszélek a férjemmell NAGYVÁROSI PROBLÉMÁK A világ legnagyobb városában, Tokióban — lakóinak szá­ma a legutolsó népszámlálás szerint 11 038 536 — a túlzsú­foltság problémája immár abszurd méretek öltött. Tudjuk, hogy minden városban közismert a lakáshiány tehertétele, de mit szóljanak a tokióiak, akik az elmúlt év­ben 400 000 lakáskérvényt adtak be, és összesen 54 kétszo­bás lakásegységet kaptak? Terveznek ugyan peremvároso­kat, a túlzsúfoltság megszüntetésére, ezek azonban — amennyiben valóban teljesítik a fenti feladatot — csak 1973­ra készülnek el, további öt peremváros tervein még csak dolgoznak, és realizálásuk már csak a XXI. században várható. A japán főváros további problémái: a zaj és a hulladék. A zaj már olyan nagy, hogy decibelekben mérve megfelel az alagútban száguldó vonat által okozott zajnak, tehát elviselhetetlen. A csatornahálózatba pedig csak a házak 30 százalékát kapcsolták be. Rendkívüli gondot okoz a közlekedés is. Csúcsforgalimi időben a minden megállón megtalálható „gyömöszölök" ta­possák, tiporják be a földalatti szerelvényeibe a város 3 millió polgárát. Saját autóval járni? Szinte lehetetlen, hi­szen csak az vásárolhat kocsit, aki igazolni tudja, hogy ga­rázst vagy legalább utcai parkolóhelyet tud biztosítani. En­nek ellenére havonta tíz ezerrel nő a gépkocsik száma. En­nek megfelelő arányban emelkedik a közeledési balesetek száma is. Eredmény: naponta két halott és 200 sebesült. Végül: Tokióban 75 ezer gyárkémény ontja a füstöt és a kormot. Ettől elhervad a fű és a virág, elpusztul a gyü­mölcs, és nem utolsósorban megbetegszik a tokiói városlakó. PRZEKRŰI AZ ÖREGEK TRAGÉDIÁJA ANGLIÁBAN Több ezer kiöregedett, életben elfáradt angol polgár utolsó menedéke: az elmegyógyintézet. Mivel azonban az Intézetek nem rendelkeznek kellő számú szakképzett sze­mélyzettel, az öregek embertelen szenvedések között kény­telenek leélni életük utolsó időszakát. Két ápolónő, akik ilyen Intézetekben dolgoztak, most — névtelenül — megírták élménveiket és ez megdöbbentő adatokat tartalmaz. Bebizonyosodott egyrészt az, hogy a közkórházakban, az ún. elfekvő osztályokon sem jobb az öregek helyzete, más­részt, hogy a szerencsétlen aggok számára a társadalom nem tudott eddig jobb helyet találni, így aztán mivel nincs hely részükre áz elfekvőkben, és otthonuk sincs, kénytele­nek a földi pokolban megkezdeni a vezeklést. Az elmegyógyintézetek ápoltjainak 40 százaléka hatvanöt évnél idősebb. Az ötvenes évektől kezdve az elmebetegek száma 20 ezerrel csökkent, az elaggott páciensek száma viszont 6 ezerrel nőtt és a legutóbbi nyilvántartások szerint számuk elérte az 51 700 főt. Mivel magyarázható az öregekkel szemben megnyilvánu­ló barbarizmus? Elsősorban a túlzsúfoltsággal. Az ápolónő számára a ma­gukkal tehetetlen öregek, akik sok esetben még a mini­mális önfegyelemre ls képtelenek, hatalmas lelki megter­helést jelentenek. Egy kórterem ötven, reménytelen álla­potú. egyre gyengülő pácienssel, apatlkussá teszi az egész­ségügyi dolgozót, és hajlamossá válik arra, hogy csak szá­mokat és ne embereket lásson maga előtt. SUNDAY TIMES. O ta O t— < m O << mmm^^mmmm^—m^mmmmmmmmm £ A HALÁL SZOLGÁLATÁBAN Az Egyesült Államokban több millió dollárt fordítanak' ^ a vegyi és bakterolőgiai hadviseléssel kapcsolatos kísér­letekre. Ebben az évben ež az összeg 230 millió dollár, és már magában véve sejtetni engedi a kísérletek arányait A terveken legalább 52 kollégiumban és egyetemben dol­goznak, és a munkába bevonták mind a kisebb műszaki üzemeket, mind pedig a hatalmas iparvállalatokat. A kísérlet központját Maryland államban, a Fort-Detrick néven ismert katonai táborban építették ki és e „munka­hely" céljaira csupán ebben az évben 38 millió dollárt fo­lyósítanak az állami költségvetésből. Számtalan laboratóriumban 500 tudós — kőztük 140 aka­démikus — keresi a baktériumháború még hatásosabb esz­közeit és ezzel egyidejűleg a különböző fertőzések ellen­szerét ls. Az egyik gondosan őrzött részlegben, négy üvegházban kísérleteznek a vetőmagok vegyi fertőzésével, és e kísérle­tek eredményeit — mint ismeretes Vietnamban alkalmazzák Fort-Detrickben — minden elővigyázatossági intézkedés ellenére — a „néma halállal" végzett kísérletek számtalan szerencsétlenséget okoznak. 1950 óta 756 személy betege­dett meg, és négy tudományos dolgozó meghalt. A harci gázokkal és vegyi anyagokkal kapcsolatos kísér­letek nagyobb részét az edgewoodi támaszponton végzik fe­hér egerekkel, nagyobb állatokkal, sőt önként jelentkező emberekkel Is. Az egyik katonaorvosi folyóiratban a közelmúltban je­lent meg egy, az USA hadügyminisztériuma által is jóvá­hagyott cikk, amely hangsúlyozza, hogy egy váratlan tá« madás esetén támadások fő célja nem a katonaság, ha­nem a polgári lakosság lesz." PRAVDA NINCSEN ÚJ A NAP ALATT? Őseink életére vonatkozó nézeteink eléggé eltérőek, d« általában kialakult egy olyan vélemény, hogy egészsége­sebbek voltak, mint a mai ember. Nos, a tudomány bebizonyította, hogy az ősök idejében elterjedt betegségek, ma is az orvostudomány érdeklődésé­nek homlokterében állnak. Gyakori volt a tuberkulózis, rák, vérbaj, daganat, érelmeszesedés stb. A ma Ismert be-, tegségek már az ember előtt jelentek meg bolygónkon. A dinosaurus gerincbetegsége például nagyon hasonlít * mai Bechter-kőrhoz, és talán azt mondhatjuk, hogy nem-< csak testünk szerkezetét és fiziológiai tulajdonságait örö­költük az állatoktól, hanem a betegségeket ls. Az őskori betegségeket tanulmányozó tudományág — a paleopatológla — még aránylag fiatal tudomány. Körülbe­lül negyven évvel ezelőtt kezdte tanulmányozni Dmitrih Rohlln, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának leve­lező tagja, az első Leningrádi Orvostudományi Kutató In­tézet röntgenológiai és radiológiai tanszékének vezetője. A tudós részletesen megvizsgált, elemzett és átvilágított több ezer emberi csontot, a régészek krími, szibériai, ukraj­nai és üzbekisztáni leleteit. Bebizonyosodott, hogy amióta az „ember emberré vált", a betegségek jegyzéke szinte változatlan, SZPUTNYIJS

Next

/
Oldalképek
Tartalom