Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-01 / 241. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések ••••••••••• ••••••••••• u i ••••••••••• ••••••••••• BAGNOLO (olasz) Csak a jól felépített játékfil­mek sajátossága az erős drámai töltet, a nézőket végig lekötő, mondhatnám feszültséggel teli életkép, amelyet a Bangolo ne­vű olasz községről kapunk, ahol a kommunisták vannak többség­ben és a magányos pap érdekes alakja áll a középpontban. Bag­nolo, a község neve, s nálunk ez a film címe is. Dokumentum­filmről van szó, méghozzá nem is rekonstruált történetről, ha­nem: az események sorában „élesre vett" élő anyagról. A drámai töltés sem holmi egyé­ni konfliktusokban gyökeredzik, hanem közvetlenül a két tábor közötti feszültségben, ezeknek az emberért vívott, az eszmei megalkuvást nem türó, de még­is demokratikus harcában. Ugyanis a többség nem törek­szik a kisebbség (ebben az eset­ben a pap) elhallgattatására. A film ezt a küzdelmet mutatja be, plasztikus realitással ábrá­zolt emberekkel, természetes vi­selkedéssel, a humor és a ko­mika elemeivel, ám mindebből nem hiányzik az emberek iránti tisztelet sem. A küzdelem során — ami a választások köré összpontosul, de nem kizárólag arra korláto­zódik — láthatjuk, hogy a tevé­keny és kezdeményező kommu­nista aktíva egyre mélyebb def­fenzívába szorítja ellenfelét, ezt a különben rokonszenves és sok­oldalúan tevékeny papot, aki végül ls megrázó magányosság­ban áll a történelmileg és po­litikailag elvesztett vártán. Nincs talán még egy dokumen­tumfilm, mely ilyen világosan mutatná be a kommunista esz­me átütő erejét, s képes min­den hatalmi segédlet nélkül, egyszerűen az érvek súlyával győzni. A Bagnolo-t Bruno Yorl olasz dokumentumfilm-rendező készí­tette, a tolerancia, a mások né­zetei iránti kölcsönös tisztelet téziseiből kiindulva, és az egész filmet ilyen aspektusból felépít­ve. Mellesleg nehezen elképzel­hető, hogy „kommunista propa­gandáról" lenne szó, hiszen a filmet egy müncheni cég pén­zelte és nyugatnémet fejléccel járja a világot. Mindkét felet FELETTÜNK AZ ÉG jóindulatúan ábrázolja s ha a konfliktusból az egyik dinami­kusabban, a győzelemre hlvatot­tabban is kerül ki, ez nem je­lenti, hogy a másik emberileg játszmát vesztett a szemünkben — ellenkezőleg, a rokonszen­vünket végig megtartja. Ilyen értelemben a film „cselekmé­nye" mint egy szabályosan le­vezetett sportmérkőzés áll előt­tünk. Emellett Bruno Yorl a szüle­tett dokumentarista szemével tárja fel és ábrázolja a reális tények és tárgyak drámai érté­két. Például művében drámai té­nyezővé emelkedett az a fehér esik, ami napjainkban a csak­nem minden községen átvezető fő útvonalat kettéválasztja. A két tábor akcióit sikerült vágás­sal kölcsönös gradációba hoznia s olyan zárt egésszé kiépítenie, amelyben a feszültséget eleven humor, s nem egy helyen ko­mikum fűszerezi. S mindezt ha­misítatlan riport keretében, amelyet Itt-ott filmankétszerű rövid beszélgetésekkel szakit meg. Ez a forma teszi a filmet a szórakozást kereső nézőtöme­gek számára is érdekessé. A szociális elemzést nyújtó doku­mentumfilmeknél ez különösen értékes. így nem csodálkozha­tunk rajta, hogy a művet fesz­tiválbabérok ékesítik. Előbb a nyugatnémet Mannhelmban, majd röviddel utána Lipcsében tüntették ki, ami legjobban ta­núskodik a mű objektivitásáról. A fair play tehát nem minden esetben hálátlan dolog. Számunkra az észak-olaszor­szági viszonyoknak eme képe még egy szempontból érdekes. Nem közvetlenül, inkább csak vonatkoztatva. Az olasz kommu­nisták és szocialisták önkénte­sen saját kezdeményezésükből végzett lelkes munkája eszünk­be juttatja, hogy az ilyen ak­tivitás tőlünk sem idegen, így éltek és dolgoztak nálunk is a München előtti pártaktivisták. Lám, a Bagnolo-nak számunkra ls van komoly mondanivalója. Arra inspirál, hogyan érhetnénk el, hogy ismét fellendüljön az alulról kiinduló kezdeményezés és aktivitás, amit semmivel sem lehet pótolni . .. (francia) A korszerű repülőgép-anya­hajó mechanizmusát mutatja be a Felettünk az ég című tudomá­nyos-fantasztikus francia film, melynek vitathatatlanul doku­mentáris értékei vannak. Am ha­sonló művet — a nyugatnémet Repülő Clippert — már láttunk, hatásosabb panoramatikus ki­vitelben. Igaz, hogy a Felettünk az ég képei viszont félelmete­sen fojtogató benyomást kelte­nek. Yvo Clampi rendező a drámai felépítésben más szempontokat tartott szem előtt. Csakhogy ezeket, mint jó francia, ügyesen felhasználta hazája háborús technikájának bemutatására és az azzal bánó emberek dicsőí­tésére. A történetben, amelyet a „Mi történne, ha ..." példára épít, etikai jellegű kérdéseket állít fel világviszonylatban, vagyis: hogyan viselkedne az emberiség mint egész, ha a vi­lágűrből veszély fenyegetné. A sclence-ftctlon kizárólag ilyen viszonylatban szerepel. Külön­ben ez jellemző az utóbbi évek­ben a hasonló műfajú produk­ciók jelentős részére. Ciampl gyakorlatilag az államfők és ka­tonai tényezők felelősségének problematikájával foglalkozik, azzal, milyen mértékben van­nak e férfiak hivatásuk magas­latán. Hangneme eléggé éles, de fulánkjait az ismert francia könnyedséggel osztogatja. A Felettünk az ég egyrészt dicséri a francia tengerészeket, másrészt aggodalmasan ráncol­ja a homlokát afölött, hogy a nagyhatalmak ujjukat a gom­bon tartva állandóan egymást figyelik, hogyha a másik... s hogyan következhet be ebből az a fatális mozdulat, ami megin­díthatja a lavinát. Emellett egy kissé karikírozva figurázza ki azt a tragikus aránytalanságot, ami a felelős államfők előtt ál­ló Igényes feladatok, illetve ezek emberi és politikai kvali­tásai között mutatkoznak. De nem azért, mintha nagy alkotás lenne. Ahhoz az alapok túlságosan egysíkúak, a szerzői szempontok is túl laposak, nem állnak a felvetett problémák szintjén, s ezáltal a szerzők a film alakjai gondolkodásának színvonalára süllyednek. Mégis azt kell mondanunk, szakmai­lag jól elkészített, ügyes film ez, amire senki sem fogja saj­nálni a jegy árát. PAVEL BRANKO lelenet a KEDVENC című angol filmből, amellyel bővebben már előzőleg foglalkoztunk. A helyi és a szövetkezeti ipar fejlesztésének feltételei Szlovákiában Minden fejlett ország ipari és mezőgazdasági nagy­üzemi termelésre épülő,népgaz­daságának feltétlenül szüksége van a szerteágazó, jól szerve­zett helyi kisüzemi termelésre. Ez ugyanis nemcsak bővíti a piaci áruválasztékot, hanem a célszerű kooperáció közvetítésé­vel ösztönzőleg hat a nagy vál­lalatok hatékonyságára ís. Ez határozza tneg a helyi termelő vállalatok tevékenységét, ame­lyek közé sorolhatók — széle­sebb közgazdasági értelmezés­ben — mind a helyi ipar válla­latai, mind a termelőszövetkeze­tek. Ennek az ágazatnak fontossá­gát a legjobban az jellemzi, hogy Szlovákiában jelenleg a termelési volumenjuk értéke 2,7 milliárd koronát képvisel. Első­sorban közszükségleti cikkeket termelnek bő választékban, de kisebb sorozatokban is. Bátran mondhatjuk, hogy a helyi és a szövetkezeti ipar ezen a téren sikeresen kiegészíti a hazai pi­ac, illetve az export áruválasz­tékát. Jelentós szerepet visz a szol­gáltatások iránt támasztott igé­nyek kielégítésében is. Az álta­la nyújtott szolgáltatások 1955 óta megháromszorozódtak és 1966-ban 715 millió korona ér­téket képviseltek. Az említett időszakban főleg a nagyobb vá­rosokban és ipari központokban volt számottevő az ez irányú fej­lődés. A falvakon lassúbb volt a fejlődés Irama, ami elsősor­ban a közgazdasági körülmé­nyekkel magyarázható. Természetesen a helyi és a szövetkezeti ipar fejlődésére ls jelentősen kihatott a népgazda­ság extenzív fejlesztése. Az irá­nyítás direktív módja itt is gá­tolta a vállalkozó szellem, a kezdeményezés kibontakozását, a többi termelővel való kívána­tos versengést. A központilag irányított termelés és kereske­delem monopolhelyzeténél fog­va a helyi és a szövetkezeti ipar háttérbe szorult a gépek, nyers­anyag, anyag, pótalkatrészek elosztásánál. A megkülönbözte­tés következtében a helyi és a szövetkezeti ipar fejlődése az anyagellátás függvénye volt. Ennek folytán termelése nem vehette maradéktalanul tekin­tetbe a piac szükségleteit, és nem tehetett eleget a helyi fog­lalkoztatottság követelményei­nek. Ennek ellenére is több mint 52 ezer személy dolgozott ebben az iparágban 1966-ban, vagyis Szlovákia ipari alkalmazottai­nak majdnem 11 százaléka, és­pedig közel ötven százalékban nők. A termelőszövetkezetek el­ismerésre méltó munkát végez­tek a munkalehetőségek számá­nak gyarapításában főleg Szlo­vákia gazdaságilag kevésbé fej­lett területein. Ez elsősorban az 1963—1966-os évekre érvényes. A termelőszövetkezeteknek ezek az eredményei annak köszönhe­tőek, hogy tervszerűen valósí­tották meg a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének a foglal­koztatottság egyes problémái­nak rendezésére irányuló intéz­kedéseit. A szlovákiai helyi és szö­vetkezeti ipar fejlesztésének irányzatában 1970-ig nem szá­molunk lényegesebb változások­kal. Továbbra is előnyben része­sítjük a közszolgáltatások, a karbantartó és javító munkála­tok általános fejlesztését. A ter­melés alapvető célja a bel- és a külkereskedelem szükségletei­nek kielégítése lesz. Ezzel kap­solatban kialakítják a helyi sza­bad munkaerőforrások termelé­si kiaknázásának feltételeit. Ez az iparág ezzel hozzájárul az egyes területek harmonikus fej­lesztéséhez, a kevéssé fejlett vi­dékek gazdaságának tervszerű gyarapításához. Ennek feltéte­leit fokozatosan létrehozza az új gazdaságirányítási rendszer is. A lakosság életszínvonalának feltételezett emelkedése minő­ségileg új követelményeket tá­maszt a javító és karbantartó munkálatokkal szemben, ami ki­hat a közszolgáltatások struktú­rájára is. A rohamosan fejlődő motorizmus és a turisztika meg­hatványozza a gépkocsijavltás­sal, a szervízzel szemben tá­masztott igényeket. Ezen a sza­kaszon 1970-ig meg kell kétsze­rezni az eddigi kapacitást. Szá­molunk azzal, hogy a helyi és a szövetkezeti ipar az említett időpontig átadja rendeltetésé­nek az Ily jellegű szolgáltatá­sok korszerű hálózatát. Illetve megkezdi új létesítmények épí­tését. Ennek ellenére nem vár­ható a lakosság szükségleteinek teljes kielégítése főleg a nagy­városokban, amilyen Bratislava és Košice stb., ahol sok a gép­kocsi. Tekintettel erre szüksé­gesnek mutatkozik a gépkocsi­javító és a szerviz-szolgálat to­vábbi fejlesztése. Terveink szerint lényegesen megnő a háztartási gépek szá­ma is. Ezért szükségessé válik a gépipari gyártmányokat javí­tó üzemek gyorsabb építése. Ha­sonló igényeket támaszt a laká­sok karbantartásának és korsze­rűsítésének követelménye is. Ez vonatkozik a szerelő és szervíz­munkálatokra is, főleg azzal kapcsolatban, hogy fokozatosan felhagyunk a fűtésnek és a fő­zésnek hagyományos módjával és főleg falvainkon gazdasági­lag effektívebb energiafajták al­kalmazására térünk át. Jelenleg a lakásoknak majd 87 százalé­kában hagyományos módon fű­tenek. Mintegy 80 százalékuk­ban alkalmazzák a szilárd tüze­lőt hasznosító kályhákat. A szlovákiai családi házaknak csupán 0,7 százalékában van központi fűtés, pedig az összes lakás 62 százalékát itt találjuk. Távlati elképzeléseink szerint az energiafogyasztás struktúrá­ját gyökeresen megváltoztatjuk. A hagyományos fűtési mód lé­nyeges csökkentése már most megköveteli, hogy a helyi és a szövetkezeti ipar vállalatai gyor­san kialakítsák a központi és az etázsfűtés főleg családi házak­ban való bevezetéséhez szüksé­ges komplex berendezés gyár­tása lényeges fokozásának fel­tételeit. A közszükségleti árucik­kek struktúrájában és választé­kában végrehajtásra kerülő mi­nőségi módosításon kívül a he­lyi és a szövetkezeti ipar to­vábbra is eleget tesz a lakosság megrendeléseinek a bútor, fe­hérnemű, ruha, lábbeli stb. ké­szítése, Illetve javítása tekinte­tében. Az új irányítási rendszer fel­tételei között ennek az Iparág­nak nagyobb közgazdasági sze­repet kellene vinnie a kissoro­zatú termelésben is. Feltételez­hető, hogy a forgalmi adó foko­zatos kiegyenlítése a következő 2—3 esztendőben erős közgaz­dasági nyomást gyakorol a köz­szükségleti árucikkek gazdasá­gosságának fokozására és ennek folytán az árucikkek struktúrá­jára, valamint választékára. Ez elsősorban a ruházati, a bőr- és a fafeldolgozó iparban lesz ta­pasztalható. Ezért szükséges már most a megfelelő termelési program megválasztása, mivel a jelenleg nyújtott engedmények az ilyen gazdasági intézkedése­ket nem fogják tartósan enyhí­teni. A helyi és a szövetkezeti ipar­vállalatok azzal alapozzák meg termelésük sikeres fejlesztését, ha gyorsan felmérik, hogy az új irányítási rendszerben csak az a vállalat érvényesül, amely a vásárló differenciált Igényei­nek megfelelő új. Jó minőségű termékeket és szolgáltatásokat nyújt olyan áron, amely a vá­sárlóképes kereslet által elér­hető. A kevésbé kötött szállítói­átvevői kapcsolatok lehetővé te­szik számukra az érvényesülést nemcsak a piacon, hanem gyárt­mányaik értékesítését saját kis­kereskedelmi hálózatukban is. A helyi és a szövetkezeti ipar ezen az alapon növelheti a munkaalkalmak számát is. A gazdaságilag kevésbé fejlett te­rületek jelentős munkaerő-tar­talékai lehetővé teszik ezt. Az elképzelések szerint a követke­ző négy esztendőben 5 ezer fő­vel gyarapítják alkalmazottaik számát főleg Délnyugat-Szlová­kiában (Dunaszerdahely, Nagy­megyer, Komárom, Érsekújvár, Plavecký Štvrtok), a közép­szlovákiai kerület déli vidékein (Losonc, Korpona, Rimaszombat, Rimakokava) és Kelet-Szlová­kiában a humennéi, batdejovl mlchalovcei és trebišovi járás­ban. További, mintegy ezer csök­kent munkaképességű egyén is munkára talál elsősorban a nyu­gat- és a kelet-szlovákiai kerü­letben. A termelőszövetkezetek még ebben az évben hat új léte­sítmény építését akarják meg­kezdeni ezeken a területeken másfél millió korona beruházási költséggel. Ez új létesítményeik költségvetésének majdnem 30 százalékát képviseli. Az alkalmazottak számának gyarapításátra azonban féke­zően hat az illetményadó. Az eddigi engedmények ellenére ez főképp a közszolgáltatásokra vonatkozik. Közismert, hogy az alacsonytokú jövedelmezőség folytán a helyi és a szövetke­zeti vállalatok számára a szol­gáltatás gazdaságilag kevésbé előnyös a sorozatgyártásnál. Ezen túlmenően a közszolgálta­tások fejlesztése többnyire új munkaerőket igényel. Ilyen fel­tételek kőzött az illetményadó gátolja a szolgáltatások fejlesz­tését. Erről tanúskodnak az Idei tervteljesítés eredményei is, amelyek egyben arra mutatnak, hogy a közvetett irányítás né­hány eszköze hatásának lénye­ges módosítása nélkül ezen a szakaszon-a közeljövőben sem számolhatunk javulással. A jövőben tehát meg kell akadályoznunk a társadalom szükségletei, illetve a vállala­tok érdekei közti ellentmondás elmélyülését. Ennek érdekében feltétlenül szükséges, hogy a fejlődési Irányzatok mélyreható felmérése alapján olyan új sza­bályozó eszközöket alkalmaz zunk, amelyek megakadályozzák azt, hogy általános és ország­szerte érvényes közgazdasági­eszközök és szabályok gátolják távlati célkitűzéseink megvaló­sítását. Ez annál is inkább fontos, mivel az illetményadó befizeté­sének eddigi módja gátolja az iparitanuló-képzést is. Nem rit­kán előfordul, hogy a helyi és a szövetkezeti iparvállalatok éppen ennek hatására olyan ke­vés tanoncot vesznek fel, hogy nem tudják pótolni mégcsak a természetes munkaerő csökke­nést sem. Csehszlovákia Kommunista Pártja májusi központi bizottsá­gi ülésén megszabták a népgaz­daság gazdasági egyensúlya fel­újításának, a termelőerők továb­bi fejlesztésének és az életszín­vonal emelésének konkrét irá­nyát. Ez irányelvként vonatko­zik a helyi és a szövetkezeti ipar további tevékenységére is. Ezt az irányvonalat alkalmaz­niuk kell sajátos feltételeikre. Gyors rendezést követel­nek főleg a fizetett szolgáltatá­sok. Gazdasági és szervezeti szempontból igényes feladat a közszolgáltatások Iránti keres­let maradéktalan kielégítése. Ez megkívánja nemcsak a lakos­ság ez irányú szükségleteinek felmérését, hanem egyben a he­lyi és a szövetkezeti ipar válla­latai kölcsönös együttműködé­sének az elmélyítését is. Ennek alapja — a célszerű szakosítás és kooperálás mellett — a vál­lalatok távlati terveinek egybe­hangolása a városok, községek, települések fejlesztésének kon­cepcióival. Ebben a törekvésben nyújtsanak segítséget a külön­böző fokozatú nemzeti bizottsá— gok is, amelyek felelnek a la­kosság szükségleteinek kielégí­téséért jő minőségű és magas színvonalú szolgáltatásokkal. Dr. KVETÁ LEŠKOVA JOZEF PODPLEŠSKY a Szlovák Tervblzottság munkatársai

Next

/
Oldalképek
Tartalom