Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-30 / 270. szám, szombat

mely az orosz parasztban az egyéniből a kollektív gondolkodásra megtörtént, képtelenség egyetlen ponton, sűrítve megragadni, a folyamat nélkül érthetetlen az egész. Az emberek, a hősöJ.' mások, de a szemlélet azonos. Zaligin és Solohov Fel kell tennie a kérdést, immár a riporternek ls: mi ez a szemlélet? Lehetetlen a zaligini életművet — nem hasonlítani a solohovihoz: az, amit Solohov a kozákságban megmutatott harminc-negyven esztendővel ezelőtt — a forradalomnak meglepően új és teljesen dialektikus ábrázolása volt; az, amit Zaligin ma a sziA

lacsony, szívélyes, mosolygós ember, csöndesszavú. És állandóan figyel. Napjaink szovjet Irodalmának egyik legjelentősebb egyénisége, akinek életmüvéről mostanság, kivált új regényének, a Sósvölgynek a közlése után sok szó esik, még többet vitáznak róla. Nemrég Lengyelországban járt, októberben Csehszlovákiába készülődik és — a tervek szerint — egy szovjet Iródelegációval ellátogat Bratislavába is. Érdeklődéssel készülődik erre az új útra. Megjárta Afrikát, mint tudományos kutató, járt Kínában mint Író — most Közép-Európával ismerkedik. Egyébként meglepően tájékozott a csehszlovákiai magyarság életéről. Tud az Irodalmi Szemléről, s azt külön jóleső érzéssel nyugtázta, hogy ez a folyóirat elsőként ismertette magyar nyelven II I I " I •• i i rľyét Az ľrt H O Q V Ö ľl K 6 Z Q O Q O t t partján-t. Szergej Pavlovics Zaligin Szibériában született, az Altájon. Barnaulban végezte el a mezőgazdasági CS technikumot, majd néhány esztendei agronómusi munka után, hidrotechnikus-mérnöki oklevelet szerzett. Dolgozott tervezőintézetben, később a szalehardi sárkállomás hidrológusaként, expedíciókat vezetett a Közép Irtis és az Alső-Ob mentén. Megvédte kandidátusi disszertációját és vagy tíz évig vezette az omszki egyetemen a talajjavltási tanszéket. Jelenleg Novoszibirszkban él és a Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Intézetének tudományos munkatársa. És író. Tizenöt esztendős korában irta első színművét, melyet műkedvelők elő is adtak. 1941-ben, Omszkban adták ki első könyvét, egy elbeszéléskötetet. Termékeny, alkotó elbeszéléseinek, regényeinek, irodalomtörténeti tanulmányainak, tudós kutatásainak kötetei — immár könyvtárat töltenek meg. A népszerűség viszonylag későn érte utói: csak 1952-ben Jelent meg első könyve Moszkvában, Északi elbeszélések címmel. Sikerét 1964-ben érte utói. Ekkor Jelent meg Az Irtis partján, ötvenegy éves volt ekkor. Ez a könyve a világnak csaknem minden nyelvén megjelent. Magyarul ls, a budapesti kiadása előtt, az Irodalmi Szemle ismertette elsőként. Szergej Pavlovics csöndesen, nagyon megfontoltan beszél. Cseh és szlovák költők versei MOSZKVAI BESZELGETÉS SZERGEJ ZALIGINNEL Az ember és a történelem — Tudós vagyok. Sokan ünnepeltek azért, hogy az úgynevezett „életből" érkeztem az irodalomba. Ec még nem érdem, legfeljebb előny. Biztos vagyok benne, hogy az irodalomba vezető legjobb út — ez nem az irodalom. A tudományos munka fegyelemre szoktatott. A kutatás, a kísérlet izgalma, kitartása és módszeressége nemcsak a természet titkainak megfejtésében segíthet, hanem az ember és a történelem bonyolult viszonylatainak értésében. — Történelem nélkül érthetetlen a jelen. És ezért a művészet sem létezhet a történelmen kívül. Különösen mélyen átérzi ezt az ember északon, s még mélyebben az északi falvakban. De az, hogy éltem északon, hogy dolgoztam falun — ez véletlen dolga is lehet. Áz viszont törvényszerű, hogy nemzedékem az utolsó, amelyik még látta mostani utunk kezdetét Hogyan kezdődött a forradalom? És itt lényeges az, hogy necsak a vezetés szerepét mutassuk meg, hanem azt ls, hogy miként hatolt le a forradalom az emberek közé, hogyan hatott ott, ahol az események már elvesztették pátoszukat, ahol a változások a leghétköznapibb formákban mutatkoznak meg. Miként formálta a forradalom magukat az embereket... Miként élt benrue az orosz parasztban a változás lehetősége, micsoda óriási ellenállást kellett legyőzni, az előítéleteknek milyen hálózatát átvágni ahhoz, hogy máig érjünk ... Az új regény — Hat évig írtam új regényemet, melyet a Novlj Mír az idén nyáron közölt, a Sósvölgyet. A szibériai polgárháború idején 1919-ben, két hónap alatt játszódik regényem cselekménye. Szibériában, melyet az ellenforradalmi erők ez idő tájt szinte teljesen elszakítottak a központi hatalomtól, kb. hét partizánköztársaság alakult. Voltak jobban szervezett köztársaságok, voltak olyanok, amelyekben teljesen elhatalmasodott az anarchia. Ezkben a köztársaságokban a nép, a felkelt nép maga gyakorolta a hatalmat. Volt olyan köztársaság, mely hatalmas területen, mintegy 14 hónapig létezett, önálló pénzt bocsátottak kl, lapjuk volt, fegyvereiket maguk fabrikálták: fatörzsekből ágyukat, puskákat gyártottak. A nép önmagát védte. Megérezte a szabadságot — és nem akart tovább másként élni. Más kérdés, hogy tudta-e: mi ez a szabadság? R/egényem újdonsága csak részben tematikai, bár az a valóság, hogy ezekről a partizánköztársaságokról még senki sem Irt. Ez azonban mellékes és semmiképpen sem Irodalmi tény. Fontosabbnak tartom a szándékot: a népet fejlődésében, történetileg kell ábrázolni, pontosan kell tudnunk, hogyan élt, hogyan gondolkozott... Mit jelentett a nép, mint fogalom tizenkilencben? Ez már a történelmi hitel kérdése. Sok romantikus elképzelés él bennünk és a történettudományban is ezzel kapcsolatban. Hogyan keletkezett a szovjet hatalom? Az Auróra ágyulövése — Jeladás volt. Ezzel kezdődött, de miként folytatódott? Ezekre a kérdésekre akartam válaszolni a Sósvölgyben. — A Sősvölgy-gyel szorosan összefüggő műnek gondolom korábbi kisregényemet, az Irtis partjant, mely különben genezisében is összetartozik mostani regényemmel. Már gyűjtöttem az anyagot a polgárháborús témához, olvastam a megszámlálhatatlanul rengeteg dokumentumot, amikor az Időt és az embereket megközelíteni, az erőt kipróbálni — elkezdtem írni egy elbeszélést. Ebből növekedett Az Irtis partján, rájöttem ugyanis, hogy azt az átváltást. bériai parasztságról elmond, ugyancsak meglepő és ugyancsak dialektikus. Noha korántsem a disputa szándéka nélkül... Solohovnál a hangsúly a forradalmasított tömeg többé-kevésbé tudatos mozgásán van. Mind a Csendes Donban, mind a Feltört ugarban. Az egyén a társadalom cselekvő, olykor tragikus része. Zaliginnál a fő: az ember, a kisember. Zaligin nem hősöket ábrázol, hanem egyszerű embereket, akik a maguk természetes erkölcsi elvei és ösztönei alapján állnak helyt az életben — és éppen ez az a tulajdonságuk, melyre a szocialista erkölcs ráépülhet. Ha szabad paradoxban fogalmazni: Zaligin Solohov Emberi sorsának főhősét, Andrej Szokolovot helyezi vissza a polgárháborúba, illetve a kollektivizálás éveibe és megmutatja: hogyan lett azzá az emberré, amilyennek Solohov a háború, illetve a háború utáni események hatásában ábrázolta. Zaligin emberei mint szörnyű tragédiákat élik át a polgárháborút és a kollektivizálást. Hisznek annak jóságában, ami történik, egész szivükkel igent mondanak reá, de Idegeikben ott él az akarat: ellene szegülni minden fölösleges áldozatnak. Idegeikben hatalmas veszély tudata él. Nem hiszik és nem ls akarják hinni, hogy a jót, a társadalom számára hasznosat — a társadalom ellenére kell megtenni. Az ember — hirdetik — sohasem kerülhet összeütközésbe önön lelkiismeretével. A forradalomnak éppen az a legfontosabb célja, hogy életet adjon annak az embernek, aki kiteljesedhet, elsősorban tiszta erkölcsiségével. A Sósvölgyben van egy megdöbbentő jelenet. Egy öreg parasztot a partizánköztársaság parancsnoka, egy hatalmaskodásra hajlamos ember bíróság elé állit, mert elrejtette fiait az általános sorozás elől. Ez az öreg paraszt hosszú évtizedekig katonáskodott, majd leszerelése után feleségül vesz egy vak lányt, aki két fiút szül neki. Ez a parasztember egész életében, ösztönösen csak a jót cselekedte: küszködött a hatalmasoknál a faluért, segített, akinek tudott, s felesége halála után maga nevelte fiait. Tiszta és nemes ember, aki önként áll a bíróság elé. „Tudtad, hogy bűntettet követtél el — kérdezi a bíróság elnöke —, mégis miben reménykedtél?" A válasz: „Remélem, hogy a bíróság nem az ellenség bírósága, nem a Kolcsaké. Reménykedem, hogy a bíró nem csak felettem, hanem önmaga felett is ítél... Önön lelkiismerete és embersége fölött. önmagát is a vádlottak padjára ülteti és korántsem azért ítélkezhet, mert erősebb foggal-körömimisl rendelkezik, mint a vádlott... Én, egész életemben annyi jót tettem, amennyit csak tudtam. Lehetséges lenne, hogy a világ most elfelejti ezt? ... Ezt nem hlheteml A nép fölkelt. Az Igazságért kelt fel. Vagy talán azért, hogy azt a kevéske jót, mely az életben létezik, sárba tiporja?... Szent nem voltam. De ha valaki nagy bajba keveredett, hozzám jött, nem a pópához. És én sem a pópához futottam, hanem a néphez ..." A bíróság elnöke megkérdi: „Tulajdonképpen milyen hatalom mellett vagy te, a szovjetek mellett, a cári mellett?" A válasz: „A szovjet hatalmat még nem láthattam, milyen lesz. A nép azonban hisz benne. És én a néppel vagyok ..." Íme, Így születik a hatalom, a néphatalom. Az emberek idegeiben, a leghétköznapibb cselekvésekben, a legemberibb erkölcsű felfogásban. Tervek, új munkák Nem hiszem, hogy véletlen lenne: Szergej Petrovics új könyve egy Csehov-tanulmány lesz. — Esszé lesz, melyben Csehov fejlődésrajzát kísérlem meg felvázolni. Gogoly és Dosztojevszkij gyakorolták a legerősebb hatást reám ... Tolsztoj? A legnagyobb író, de őt nem lehet folytatni. Tolsztoj — szintézis. Csehov — analízis. Mi érdekel Csehovban? Az, hogy miként öntötte művészi formába azt az erkölcsi Igazságot, melyet felfedezett és életében magáévá tett. Búcsúzóul legújabb tudományos munkájáról beszél. Négy-öt évvel ezelőtt nagy vita zajlott arról, hogy szükséges-e az Ob alsó folyásánál vízierőmüvet építeni. E vlzlerőmü számára hozzávetőleg akkora területet kellene vízgyűjtő medencévé alakítani, mint Magyarország. Szibériában azonban ez korántsem nagy terület, ömaga ellene van e tervnek, és a geológusok általában öt támogatják. Arról van szó ugyanis, hogy ezen a területen rendkívül értékes gáz- és olajlelőhelyeket találtak. Az energiagazdálkodásnak számolnia kell azzal, hogy minél olcsóbban kapjon energiát. — Ez még vita — teszi hozzá. — Most adja ki erről szóló referátumomat a novoszibirszki tudományos kiadó. Moszkva, 1967. szeptember. E. FEHÉR PÁL JAN SMREK: Ihlet lakik a borotokban Ihlet lökik a borotokban, bár savanyúbb, mint gondoltam. Lelke van - az fűt egyre jobban, ez az érték a jó borban. Száz arca van e szerelemnek, de ne súgj, nedű, sok regét, nem kell ma semmit emlegetned, csök azt, hogy élünk. Élek még . .. Ös jogát ember-vágyaimnak fennen hirdesd bor - több se kell. Fanyar vagy, mégis mohón iszlak, s társalkodom egy felleggel. A kósza felhő meghallgatott. A bús hold útját elállta. Hát a sok csillag merre ragyog? Mákonyt szórnak o világra. A szaracénok, muzulmánok csillagnak, holdnak hódoltak. Rég volt... A napfényt szebbnek látod dicsétől holdnak, bolygóknak. Napom ma ízes borban kelt fel, és amíg élek, benne él. Testem hideg, de víg a lelkem, - Sosem halok meg - így beszél. •. VERES JÁNOS fordítása FRANTIŠEK HALAS: A harcoló Pon <luijote Mikor az ősz a fákat aranyba vonta már, Rocinante felnyerített, a régi álma után És Panza öszvérén nevet meggyógyult a lovag. Új útra indult, írtja a felkelő hadat. indult Don Quijote újra Mikor az ősz a fákat végig Kasztílián. aranyba vonta már, Tépje a szélmalmot a széli a barikádról Don Quijote Reánk más tusa vár. sűrű rendet kaszált. BASOS LÁSZLÓ ford. DUŠAN HARUŠTIAK: Ember A vérplazma leméri az élet másodperceit Könnyedén fut a paripa semmibe veszi a gravitációt A Főid ólommadárként repül s valahol fölöttünk szakadékba zuhan melynek a bölcsek szerint magasság a neve más szóval - tágas mennybolt másképp - világegyetem S az ember felrepül a Nap szalmatetejére tűzbe dugja ujját mert keményen akar állni a biztonság vulkanikus talaján Tűzbe kell dugnia az ujját Sarkára szurok tapad szeme vérben úszva szétmállik a sztroncium pora rákbetegséget szór tüdejébe lesüllyed benne a hemoglobín szintje Maholnap gombjainkon számoljuk meg vörös vérsejtjeinket Vágja a tenyerét egy álom a pokolról S mégis a lángok közé fut nem húz magára azbeszt-ruhát vérét a tűzbe fröcsköli S a halál nem feledkezik meg semmiről nem kerüli el a rejtett zugokat még a hajszálakat sem Ám arról van szó hogy ne egy hajszálon függjön életünk a csőre töltött szörnyű halál előtt Fordította: VERES JÁNOS MAŠA HAEAMOVA: Mezítláb a fűben Dél! zöld gyíkok. A fáradt lepkék tenyeremre ültek. Hol maradt a szélt Hallgat a fű és a homok. A szélre bíztad az el nem mondhatót, s a szél nem hozta ide. f Kereslek a homok, és a fű hallgatásában. Ha megyek utánad mezítláb a fűben — a homok elmondja, mit a szél nem hozott ide. Ford. GYURE LAJOS