Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-27 / 267. szám, szerda

A szovjet építőipar útjai Vigyázz, amíg nem késő... Örömmel fogadta kezdeményezésemet Václav Tošovský professzor, a prágai Gyermekklinika sebészeti osztályának vezetője, amikor a gyermekbalesetek felöl érdeklődtem nála: — Keressen fel mielőbb! Égető probléma ez, amelyről a közvéleménynek sokkal többet kellene tudnia... A kijevi Zsófia-székesegyház (1037-ben építették), a viagyimiri 12. századbeli katedrális, a moszkvai Kreml várfalai és tornyai (1485—1495), az ugyancsak Moszkvában fennmaradt Gránit-palota (1487—1491) és egyéb moszkvai és leningrádi műemlékek ma is lekötik a látogatók figyelmét és a régi orosz építészek köbe faragott művészetének a megörökítői. Nem kisebb jelentőségűek a történelmi faépületek is, amelyek számára főleg a szovjetföld északi részein voltak kedvező feltételek. A szovjet nép ma is nagyra becsüli és féltve őrzi a régi építészet remekeit, az utolsó évtizedekben azonban mind inkább a városfejlesztés, a lakásépítkezés és egyéb műépítészed problémák foglalkoztatják az építőipart. Érdekes az út, amelyen a szovjet építészet haladt és szokatlanok a problémái és nehézségei is. Vegyük például azt a tényt, hogy 1917 után Leningrádon, Moszkván, Kijeven és egynéhány más városon kívül aligha akadt település, ahol világos koncepció szerint haladt volna a városfejlesztés. Az építkezés «— bár szerény méretekben fejlődött — meglehetősen ösztönszerű volt. A városokban hiányzott a legalapvetőbb közművesítés — a vízvezeték, a csatornázás, a közszolgáltatás. BÁTOR ELŐRETÖRÉS A szovjet embereket nem félemlítette meg az NOSZF utáni katasztrófális helyzet, még kevésbé hátráltatták őket a hamis jóslatok. Mindenekelőtt — amint ezt a konszolidáció körülményei megengedték a rekonstrukcióra helyezték a súlyt, majd fokozatosan a nagyarányú építőmunka útiára tértek. Elsőrendű figyelmet fordítottak a közlekedés és az ipar felújításának. Lenin kezdeményezésére megkezdték a volhovi erőmű (1926), majd a Dnyeprogesz (1932) építését. 1929-ben kezdetét vette a keresi, majd 1931-ben a cseljabinszki vaskohászati kombinát építése. Ezeket és a további üzemeket ls rendkívül rövid idő alatt befejezték, pedig sok közülük lakatlan területeken létesült. Az 1926—1956 közti időszakban gyakorlatilag 844 új város alapját rakta le a szovjet építőipar. A városi jellegű települések száma ezalatt 2065-tel bővült. 1926-ban csupán 26,3 millió ember lakott a szovjet városokban, 1959-ben már 100 millió, 1966-ban pedig több mint 125 millió. Manapság a Szovjetunió lakosságának több mint 50 százaléka városokban él. Az újonnan létesített városokban gondosan előkészített tervek szerint — a lakosság szükségleteinek figyelembe vételével — folyt az építkezés. Nem kevésbé nagy körültekintéssel végezték a régi városok rekonstruálását, illetve az új lakótelepek építését. Már a harmincas években mérnöki hálózattal, csatornázással, vízvezetékkel, modern utakkal, villamosítással rendelkeztek a szovA NAGY ÉVFORDULÓ TISZTELETÉRE A vasutas egység katonái a NOSZF 50. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy 148-an megszerzik a „Példás katona" jelvényt. Eddig 42 katona tett eleget ígéretének. Malinsky százados szakasza pedig elnyerte a „Példás szakasz" címét. Az egységben 77 állandó önkéntes véradományozót tartanak nyilván. Húsz katona megszerezte a mozdonyvezető, illetve a segédmozdonyvezető képesítést. A kladnőí és a chebl alegység katonái társadalmi munkával takaros ifjúsági klubot létesítettek. SIKERES ÚJÍTÓMOZGALOM Naphadseregünkben is nagy gondot fordítanak az újítómozgalomra. Míg 1958-ban a megtakarított összeg 14 147 000 koronát tett ki, addig 1966-ban már 57 774 000 koronát. 1965ben a megadott 3848 tematikus jet városok és fejlődésnek indult a városi közlekedés. AZ ÉPÍTŐIPAR GÉPESÍTÉSE Az építőipar fejlesztése folyamán egyre inkább áttértek a folyamatos módszerekre; új üzemeket létesítettek az építőanyagok termelésére és érvényesíteni kezdték a progresszív épületszerelést. A szovjet építőipar már a harmincas évek derekán magára vonta a világ szakembereinek a figyelmét, hiszen megküzdött a fennálló nehézségekkel, sőt egyre inkább ő határozta meg a további foj

: ^ Is irányát. A Nagy Honvédő Háború után újabb nehézségek és még nagyobb feladatok tornyosultak az építőipar elé: fel kellett újítania a tönkretett országot. A rekonstrukció és az új építkezés szisztematikusan — célszerűen előkészített tanulmányok alapján -— történt: a régi házak és girbegörbe utcák helyén új, sokemeletes, a városrendezés legújabb elveinek figyelembe vételével készült épületek kezdtek emelkedni. Ily módon bontakozott k-i a régi romok helyén Kijev, Leningrád, Volgográd, Harkov, Minszk és számos más város. Mi jellemzi a mai szovjet műépítészek törekvéseit? Mindenekelőtt az, hogy reálisan választja meg az egyes létesítmények koncepcióját. Az egykor közkedvelt monumentalitást és cicomákat csak ott alkalmazza, ahol az indokolt. A mai szovjet építészet célszerű, megszabadult a múlt sallangjaitól és a felesleges díszektől. Az új építőanyagok és szerkezeti rendszerek alkalmazásának köszönhető, hogy az építőipari létesítmények egyre könnyebbek és szellősebbek lettek. A progresszív építőipari újdonságok — a könnyűbetonokra, az azbesztbeton-gyártmányokra, a könnyűfémekre, a speciális acélfajtákra és a műanyagokra való áttérés, és hasonlóképpen az új szerkezeti megoldások érvényesítése — nemcsak a nagyvárosokban, hanem olyan helyeken is megtalálható, ahol a mínusz 50 Celsius fokos hideg nem ritkaság. SAJATOS ÉGHAJLATI FELTÉTELEK A szovjet építőiparnak az éghajlat olyan feltételeivei is meg kellett küzdenie, amelyek nálunk nem okoznak különösebb gondot. Elég tudni, hogy az ország déli részein az épületeket a szubtrópusi feltételekhez kell módosítani, a Távol-Keleten pedig a hosszan tartó zord hideget is figyelembe kell venni. Viszonylag sok időt és energiát kellett fordítani például, míg a sarkkörön túli tundrákon kifejlesztették a tartósan fagyos talajon való építési módszereket. Érdekes képet nyújtanak a statisztikai adatok is. Megtudjuk belőlük, hogy az 1959—1965. években a városokban több mint 660 millió négyzetméternyi lakóterületet adtak át és 7 mllfeladat közül 1447-et sikerült megoldani, 560-at pedig alkalmazás céljából más üzembe küldtek el. A katonai újítók az idén is derekas munkát végeznek és ezzel több millió koronát takarítanak meg népgazdaságunknak. HASZNOS BARÁTSÁG Abban a katonai egységben, amelyben Plšek tiszt irányítja a politikai munkát, a katonák gyakran találkoznak a helybeli fiatalokkal, öt iskolai pionírszervezetben tevékenykednek és gyakran a kaszárnyába hívják meg őket, hogy megismerkedjenek a korszerű harcászati eszközökkel. Eddig több mint 1200 hranicei diák töltött itt felejthetetlen órákat, amikor is — a többi között — fegyverrel lőhettek célba. EZ AZTÁN IGEN! Lepin politikai tiszt egységé- ' nek katonái — akik a vasúti hidak építése terén szereztek liónál több családi házat építettek a kolhozokban. Ami az egy év alatt átadott lakások számát illeti, minden szempontból a Szovjetunió viszi az elsőséget a világon. Az építőmunkák Iparosítása ma Is úgyszólván fantasztikus ütemben fejlődik. Az 1965— 1966. években progresszív módszerrel építették fel a lakóházak 85 százalékát. Beszéljenek azonban az abszolút számok: az USA-ban az utóbbi években 1000 lakosra 6—7 új lakás, Angliában és Olaszországban 5—6, Franciaországban 6—7, a Szovjetunióban ugyanakkor 1966-ban már 14, sőt Moszkvában és más nagyvárosokban 18 új lakás jutott. AZ ELŐREGYÁRTOTT ELEMEK TÉRHÓDÍTÁSA Az építkezés — éppen a szélsőséges éghajlati viszonyok miatt — rendkívüli igényeket támaszt az iparral szemben. A mi feltételeink között például teljesen elegendő a 45 cm vastag külső fal (vagy az ennek megfelelő hőszigetelést biztosító egyéb fal), a Szovjetunió középső részében ezzel szemben a téglafalaknak 60—74, sőt helyenként 100 centiméter vastagságúaknak kell lenniük. Itt is nagy előnyt jelentenek az előregyártott elemek. 1958-ban 18 millió köbmétert gyártottak belőlük (55 százalékukat lakásépítkezésekre használták fel), 1965-ben már 45 millió köbmétert. Az előregyártás eredményeképpen nemcsak az építkezés gyorsul meg lényegesen, hanem gazdaságosabbá is vált. A vékony falú mennyezeti panelek például 40—50 százalékkal csökkentették az acélszükségletet, térfogatsúlyuk pedig ma 15—20 százalékkal kisebb. Milyen alapanyagokat használ ma a szovjet építőanyagipar? Elsősorban különféle könnyűbetonokat, továbbá az azbesztbetont. Sok helyen a több rétegből álló ún. szendvics-paneleket is alkalmazzák. A kísérletek kimutatták, hogy az azbesztcementtel rétegezett panelek a legzordabb éghajlati viszonyok között is kielégítőek. Valóban: a Szovjetunió manapság évente annyi azbesztbeton-panelt gyárt, hogy 3 millió lakos számára szolgáló lakást- lehetne belőlük felépíteni! Tévedne, aki azt gondolná, hogy a szovjet építőipar csupán a lakásépítkezésre, illetve a városokra orientálódik. Az ipar kibontakozása érdekében is sokat tesz. A vízierőművek, új vasútvonalak, villamos távvezeték-hálózatok, kőolaj- és gázvezetékek bizonyítják a munkáját. Idézhetnénk, hány víz- és hőerőművet, ipari üzemet, milyen hosszúságú vasútvonalat létesítettek a szovjet építőipari vállalatok. Ezek a számadatok azonban nem ecsetelnék, miiyen feltételek között kellett egy-egy körzet, egy-egy üzem, vasútvonal, bánya vagy lakótelep felépítését megvalósítani. Ismerni kell a szovjet építőIpar történetét, gazdasági, műszaki, és éghajlati feltételeit, sajátos nehézségeit, hogy megértsük, mivé fejlődött ötven év alatt a Szovjetunió építészete. (ls-dj) hírnevet — vállalásukban ígérik, hogy az egyik vasúti hid átépítésénél 2 millió koronát takarítanak meg. Továbbá segítséget nyújtanak a brnói vasútépítő vállalatnak és egy másik híd átépítésének határidejét felével csökkentik. A megA gyermek-elhalálozások oka manapság nem is annyira a betegségekre, mint Inkább a balesetekre vezethető vissza. Ezeknek a baleseteknek az oka pedig többnyire a hiánvos nevelés, a szülők, illetve a tanítók, gondolatlansága, hanyagsága. Túlzott volna ez az állítás?. Szó sincs rólál Mert ugyan ki vonná kétségbe, hogy a 3 éves Alenka arcát, nyakát és végtagjait éktelenítő puffadt, vörös égési sebek és kísérőjelenségük — a kínok — elkerülhetők lettek volna, ha egy óvatlan pillanatban nem rántja magára az abroszt, melyre édesanyja az éppen felforrt tejjel teli fazekat állította? A 4 éves Pepik sem vergődne lázasan, eszméletlenül ágyán, fején hatalmas turbánkötéssel, ha a mamája távozásával a nyitva felejtett ablakból a kövezetre nem zuhan. A 10 éves Pavel alatt szilvaszedés közben szakadt le a fa ága. Éppen ma vették le megmerevedet* lábáról a gipszkötést. Hiába sir, hiába rimánkodik, hagyják abba a tornagyakorlatokat, rrert nem bírja a fájdalmakat. Enélküi sánta maradna élete végéig. A kis Táfta túl van már a veszélyen, bár a múlt héten még nem volt ilyen biztató az állapota. Nem csoda, hiszen a kislány tévedésből lúgkőoldatot ivott, mely kimarta a nyelőcsövét és a gyomrát. Súlycs műtét volt, annyi bizonyos. Az élethalálharcból győztesen kikerült gyermek csak lassan szedi öszsze magát, de azért már mosolyogni is tud ... Se szeri se száma a gyermektragédiáknak, amelyeknek mindegyike vádirat azok ellen, akiknek jobban kellett volna vigyázniuk ... — A legsúlyosabbak a közlekedési balesetek — mutat a professzor az ágyán nyűgösködő Ivánkára. Az édesapja véletnül gázolta el a gépkocsi körül lábatlankodó kislányt. Az egyik kerék a fején és az arcán ment keresztül. A koponyaalapi-törés és az agyrázkódás súlyos műtétet igényelt. Ma már szerencsére minden rendben van. Az orvosok csodát műveltek. A gázolásnak nem lesznek következményei. Szinte sajnáljuk, hogy a 18 hónapos csecsemő nem képes feltakarított anyagból gyalogjárót készíttenek. IFjOSÁGI KLUB VAN MINDEN EGYSÉGBEN Míg 1963-ban néphadseregünk kötelékében 30 ifjúsági klub működött, addig 1966-ban már minden nagyobb egységben volt klub. Ezek köré tömörülnek a különböző szakés érdekkörök. A népművészeti együttesek 1965ben mintegy 1200 alkalommal léptek fel. —néA bratislavai Ján Zižka nevét viselő katonai iskola növendékei a kulturális munkából is kiveszik a részüket. fogni a professzor örömteljes, közléséti — Holnap hazamehet! A szeplősorrú 11 éves Jendái, az utcán, labdázás közben érte utol a végzete. — Góói — kiáltotta és a következő pillanatban az úttesten éktelenkedő tócsába zuhant. A hátán gázolt keresztül egy gépkocsi. — Ne csodáljuk — jelentene ki a főorvos. — A nagyobb városokban kevés a játszótér. Hol tombolják ki magukat a gyerekek, ha nem az utcán? Ám túlságosan nagy az ilyen szórakozásért fizetett adó. Ne feledjük, hogy a gépkocsik száma egyre emelkedik, az országutak nem a legjobbak, a gépkocsivezetők közül sokan eléggé fegyelmezetlenek. Nálunk 1965-ben országszerte 3400 gyermek sérült meg és 170 életével fizetett a közlekedési baleseteknél. A sta. tisztika azt ls elárulja, hopy a gyermekbalesetek áldozatainak 40 százaléka hat évnél fiatalabb és hogy a balesetek 50 százaléka az utcai átkelésnél, 10 százaléka pedig játék közben éri a gyermekeket. A szerencsétlenség leggyakrabban a gyermekek tapasztalatlanságával magyarázható. A kisebbektől el sem várható, hogy Ismerjék a közlekedési szabályokat. Az úttestre lépnek, anélkül, hogy körültekintenének... vagy a gépkocsi után szaladnak ... felkapaszkodnak rá ... Nem sejtik, hogy a csúszós úttesten az autót sokszor lehetetlen lefékezni. Előfordul, hogy a gyerekek az átkelésnél fejvesztetten egyenesen a gépkocsiba rohannak. De a legkevésbé elővigyázatosak az Iskolából jövet. Ilyenkor történik a legtöbb baleset. Ez természetes is

w hiszen többnyire már a tanítás alatt a játék jár a fejükben. Hogyan akadályozbatók. meg ezek a közlekedési balesetek? A legfontosabb követelmény, hogy a gyermekek ne játszanak az utcán. Természetesen nem tiltható meg nekik a tartózkodás a szabadban. Nem is ez a cél, hiszen a jó levegőre szükség van. De csak a jó levegőre, ez pedig nem a benzingőzös utcán, hanem inkább a játszótereken biztosítható számukra. Ezért a gyermekek és valamennyiünk érdeke nemcsak iskolák, kórházak, művelődési házak és mozik építése, de játszóterek létesítése is, melyeknek fontossága semmiképpen sem becsülhető le. A professzor továbbfűzi gondolatait: — Mindez persze nem jelenti azt, hogy ifjabb nemzedékünket eltiltjuk az utcáról. Korántsem. Célunk, hogy megszokják a forgalmat, megtanulják a fegyelmet az utcai átkelésnél. Az iskolásgyermekeket figyelmeztetni kell az útkereszteződéseknél rájuk leselkedő veszélyre, meg kell tanítani őket a közlekedési szabályok pontos betartására, a szemafor jelentőségére, a forgalmat Irányító szervek utasításainak tiszteletben tartására... Tošovský professzorból, a sokat tapasztalt orvostudósból nemcsak saját öt gyermekének, de a kórház 120 ápoltjának féltő apja is beszél. Valamennyien a szívéhez nőttek, valamennyit igaz, meleg atyai szeretettel veszi körül. Velük szenved, átérzi fájdalmukat, bánatukat és velük örül, ha gyógyultan haza engedheti őket. Ám sajnos ez az orvosok minden erőfeszítése ellenére sem sikerül minden esetben KARDOS MARTA Néphadseregünk életéből