Új Szó, 1967. szeptember (20. évfolyam, 241-270. szám)

1967-09-23 / 263. szám, szombat

BERNHARD KACZ: QyxiCatyat a aádteUafí padján A bíróság ma tárgyalta Z. G. gyalogos ügyét, akit két hónappal ezelőtt szabálytalan előzésért vettek őrizetbe. A vádlott a tett időpontjában az autósztráda mellett húzódó járdasávon feltűnően gyorsan haladt előre, holott a gépkocsik csak a megszokott és szabályos csigagyorsasággal halad­hattak. A lakosság részéről már több bejelentés érkezett, hogy a városban időnként látható egy GYALOGOS, azonban a fenti időpontig a rendőrség minden nyomozása eredménytelen maradt, az EMBER, AKINEK NINCS AUTÓJA, minden esetben eltűnt a nyomozók szeme elől, egy kis erdőbe me­nekülvén, ahová ugyebár a közegek gépkocsija képtelen volt behatolni. A vádlott beismerte, tu­dott arról, hogy különös magatartása közbotrányt okoz, de azzal védekezett, hogy ezt nem tartotta büntetendő cselekménynek. Dr. Bábel törvényszé­ki orvosszakértő szerint a vádlott traumatikus aberrációkban szenved és azt hiszi, hogy lábal nemcsak a gáz és jékpedálok nyomogatására szolgálnak. Terheltsége nyilván öröklött, mert dédapját nevezték az UTOLSÓ GYALOGJÁRÓNAK. A tárgyalás folyamán a vádlott megtört. A bün­tetőtanács elnöke figyelmeztette arra, hogy visel­kedésével milyen károkat okoz az autóiparnak a hitelpolitikának, a biztosító intézetnek és az olajiparnak. A büntetőtanács tagjai emberközel módszerekkel magyarázták a szerencsétlen meg­tévelyedett embernek, hogy az országban senki nem élhet úgy, mint a neandervölgyi ősember. Mivel a folyamatosan elkövetett gyalogjáráson kívül a vádlott nem követett el súlyosabb bűncse­lekményt, mint pl. gépkocsizók molesztálása, a bí­róság megelégedett a korholással. A közbiztonság védelme érdekében kötelezte a GYALOGOST arra, hogy a gyaloglásra használt közlekedési eszközt három hónaponként műszaki­lag ellenőriztesse és az esetleges szerkezeti hibá­kat — pl. lúdtalp — saját költségén javítassa. Ezenkívül köteles bal combjára egy jól látható rendszámtáblát erősíteni. PÉTERFI GYULA fordítása KÄDEROS VOLT A PAPÁJA1 — Néni kérem, szeretnék ját­szani a gyerekével. Kitől kap­hatnék róla információkat? — Mondja uram, milyen nők tetszenek önnek jobban: akik sokat beszélnek, vagy akik szó­fukarok? — Ugyant? Hát ilyenek ls vannak? CIRKUSZBAN — Hogyan lehet maga állat­szelídítő ilyen vézna alakkal? — Ez a sikerem titka. Az oroszlánok ugyanis arra várnak, míg kövérebb leszek. — Kisasszony, találkozhat­nánk holnap mondjuk XI órakor? Tizenegykor? Nem lehet, ak­kor van az esküvőm. De talán este hatkor ... FIATALEMBER A RÉGISÉGKERESKEDÉSBEN: — Kérem... ott azon a ké­pen ... ki az a hölgy és az úr XIV. Lajos korabeli kosztüm­ben? — Az ősök! — Szabadna megtudnom, hogy kinek a ősei? — Az ön ősei uram, ha meg­veszi a képet. Múlt és jelen. Téged így tanított az anyukád kenyeret vágni?) MAMA A NASZÜTRÖL HAZATÉRŐ LÁNYÁHOZ: — Na, kislányom, hogy tet­szik a házasság? Nagyon kellemes, csak a férjemet nem tudom megszok­ni! . , . — Szervusz drágám, hogy van a férjed? — Köszönöm jól, csak foly­ton halogatja az esküvőt. KÉT BAKFIS AZ UTCÁN: — Te, ha anyád meglátja, hogy milyen rövid a szoknyád, botrányt csinál! — Tudom, különösen azért, mert ez az ő szoknyája-. A tanító néni az első tanítási napon a víz fontosságát magya­rázza. Pistike úgy jelentkezik, hogy majd kiesik a padból. — Tanító néni, én tudom, hogy kik klórozzák a vizet. —_ Halljuk! — Tanító néni kérem, a mar­hák' — Hát ezt a butaságot hon­nan veszed? — Apukám tegnap este ivott egy pohár vizet és azt mondta: ezek a marhák már megint kló­rozzák! FÉRJ A FELESÉGHEZ: — Nézd, én tudom, hogy hosszú, türelmes munkával megváltoztathatjuk egy asszony természetét... de nem egysze­rűbb az asszonyt változtatni? FELESÉG A FÉRJHEZ: — A statisztika azt bizonyít­ja, hogy az asszonyok tovább élnek, mint a férjek. — Nem csoda! KÉT BARÁTNŐ BESZÉLGET: — Jaj, olyan rosszul vagyok. Két nap óta nem tudok aludni, a férjem nagyon megfázott, egész éjjel köhög. — Hát hívd az orvost! — Minek, holnap reggel el­utazom nyaralni!? Milyen finom párna lesz a bő­réből) » • • — Hallottad, Amáliának hol­nap van az esküvője. A vőlegé­nye világhírű jós. — Szamárság, ha igazán jós lenne, akkor nem venné őt fe­leségül! • • * Teljesen tehetségtelen éne­kesnő lép fel a Rigolettóban. A közönség kifütyüli. A művésznő felháborodva fordul a rendező­höz: — Micsoda műveletlen, buta publikum ... kifütyülik a nagy Verdit! • • • •— Mondd Joli, hogyan lehet­séges az, hogy téged senki sem szeret? — Tudod, a nők azért nem szeretnek, mert négyszer men­tem férjhez, a férfiak pedig azért, mert négyszer váltam el. Ax építőiparban még mindig sok • befejezetlen építkezés. (Újsághír) JAVASLATUNK AZ ÉPÍTŐIPARI FÖ MUNKASZERVEZŐ O 00 O i— < m O < > < O CO o H­— i < «/> O < O CO o i— < V) O < ... székére ... . sörös korsó já ra . .feleségére... és fizetésére. (Vilcsek Géza rajza) DRÁGA MULATSÁG Párizsban nemrégen nyilvánosságra hozták a város mű­emlékeinek jegyzékét azzal a megjegyzéssel, hogy viszony­lag nevetséges áron bérbe vehetők. Így például bárki egy órára kivilágíttathatja az Eiffel-tornyot vagy megnyithatja a Concorde tér és a Champs Élysées szökőkútjait. Ha valaki ismerős egy miniszterrel, bármikor bármilyen ceremóniára igénybe veheti a köztársasági gárda katonáit. A valóságban Párizsban alig akad olyan nevezetes emlékmű, amelyet ma­gánszemély nem használhatna fel egyéni céljaira. A leg­drágább mulatság az Eiffel-torony megvilágítása — óránként 55 dollárba kerül. A Diadalív és a Szajna-part megvilágítása olcsóbb — 26 és fél dollár óránként —, a Louvre homlok­zatának megvilágítása meg csak 14 dollár 30 centbe kerül óránként. A párizsi prefektúra a műemlékek efajta kihasználásá­ban nem lát semmilyen kultúrbarbárságot, ellenkezőleg, szerinte a műemlékek bérbe vevői ezzel tiszteletüket és megbecsülésüket fejszik ki valaki vagy valami iránt. A mű­emlékek bérléséből befolyó összeg pedig a renoválásukra létesített alapot gyarapítja. A prefektúra kissé korlátozza a szökőkutak kihasználásá­nak lehetőségét. A köztársasági gárda katonáinak kibére­lése azonban korántsem megy simán. A ceremónián ugyanis részt kell vennie egy miniszternek. Ha például egy jómódú polgárnak eszébe jutna, hogy valamilyen ünnepségre egy százados vezetésével negyven gárdista kivezénylését kérje, 72 dollár 04 centért meg az útikötség fedezéséért rendel­kezésére bocsátják a „haderőt", de gondoskodnia kell egy miniszter megjelenéséről is. Ugyanis miniszternek kell el­lenőriznie, hogy a gárdát komoly célra, s ne valami osto­baságra vegyék igénybe. Azt tartják, egyéb célokra magán­ügynökök is megfelelnek, sőt olcsóbbak is. Egy magánügy­nök, akit mondjuk kidobó legénynek fogadnak fel valami­lyen mulatság alkalmából, óránkint 2 dollár 66 centbe kerül./ JInternational Herald Tribunef FEJLŐDŐ VILÁGRÉSZ Századunk elején bolygónknak 1 milliárd 630 millió lakosa volt, ebből 43 millió, vagyis 2,7 százalék latin-amerikai. Az első világháború után a föld lakosságának lélekszáma elérte az 1 milliárd 811 milliót, s Latin-Amerika 89 millió lakossága a világ lakosságának már 4,9 százalékát alkotta. 1950 és 1960 között tíz év alatt a föld lakossága igen megszaporodott, elérte a 2 milliárd 995 milliót. Latin-Ame­rika lakossága szaporodásával minden más világrészt meg­előzött: 1960-ban 202 millió lakosa volt, akik a világ lakos­ságának 6,8 százalékát alkották. Míg 1900-ban a világ minden 37 lakosára egy latin­amerikai esett, ez az arány ma megváltozott: minden 15 lakosra jut egy latin-amerikai. (GranmaJ „SZEGEIT SZÁRNYAKKAL" Van egy kasztíliai közmondás: „Az asszony maradfon ott­hon szegett szárnyakkal". Spanyolország munkaképes lakosságának 23 százaléka nő. A dolgozó nők százalékaránya — az elmúlt években elért határozott növekedés ellenére — tavaly mindössze 17,7 százalék volt. Franco állama nem teljes értékű, nem elég erős és nem elég értelmes lénynek tartja a nőt. A polgári kódex ilyen megkülönböztetéseket tartalmaz: a férfiak 21 éves koruk­ban nagykorúakká válnak, nem kell apai engedély a szülői ház elhagyásához. A lányoknak viszont meg kell várniuk 25. életévük betöltését. Ha közben férjhez megy, vagy apá­cának megy, illetve más „családi fészekbe" kerül, ahol is­mét felügyelet alatt van, nem szükséges az apai beleegye­zés. A parlamentet helyettesítő cortesekben 600 képviselő között csak három nő van. Spanyolországban a lánygyerekekmek csak 38 százaléka végez középiskolát, s az utóbbiaknak csak egyötöde jut egyetemre, ahol mindössze három nő tölt be tanszékvezetői tanári tisztséget. Az iparban dolgozó nőknek elenyésző 0,07 százaléka van vezető állásban, 0.4 százaléka műszaki középkáder, 75 szá­zaléka pedig segédmunkás. jMondef HOGYAN SZÓRAKOZNAK AZ ANGOLOK? A plakátok a londoni Arsenal és a skóciai Glasgow Ran­gers labdarúgó-válogatottjának „barátságos" mérkőzését hirdették. A mérkőzés végén azonban négy néző a kórház­ban, nyolc pedig a helyi fogházban kötött ki, az üvegszi­lánkokkal borított pályamező pedig valóságos csatatérré változott. Dél-Amerikában és a Közel-Keleten az ilyesmi nem meg­lepő, de hogy mit művelnek a flegmatikus angolok?! A verekiedés rendszerint úgy kezdődik, hogy a szurkolók egy csoportja beleköt az ellenfél híveibe. Perceken belül hajba kap a nézőközönség. Hírhedtté váltak a glasgowi Rangers és Celtic szurko­lóinak verekedései. Az előbbieket a város 1 millió 330 ezer presbiteriánus polgára mind egy szálig, az utóbbiakat pe­dig a 330 ezer glasgowi katolikus közül összeverődő 330 ezer szurkoló támogatja. A Celticnek nagyon régen, 1931­ben volt egy mártírja is, akit a Rangers egy játékosa úgy fejbe rúgott, hogy az illető belehalt. Az igazi bajok hat év­vel ezelőtt kezdődtek, amikor a fékevesztett tömeg két szurkolót halálra taposott. A két csapat azóta sem mér­kőzött incidens nélkül. Más problémák is vannak. Gyakran megtörténik, hogy a szurkolók különvonaton több száz mérföldet utaznak a mér­kőzés színhelyéig. Útközben és visszafelé is sokat isznak. Nem ritkaság, hogy tucatjával teszik tönkre a „különvona­tokat". Januárban, amikor a Plymouth Argyem csapata 2:1 arányban legyőzte a londoni Millwall csapatát, s ezzel vé­get vetett a hazai pályákon addig 59 esetben nyerő Mill­wall győzelemsorozatának, a vesztes csapat autóbuszát meg­kövezték. A brit sportújságírók küzdenek a pályákon elterjedt rossz szokás ellen. Az Arsenal és a Rangers mérkőzése előtt is azt írták: „Ha nem tudnak magukon uralkodni, ne jöjjenek a stadionba! Nem tűrjük visszataszító viselkedésűket! Mi­lyen kár, hogy a mérkőzés már megkezdődött, amikor a nézők kezükbe kapták az újságot. JNewsweekf

Next

/
Oldalképek
Tartalom